mesteremberekbl, halászokból, tengeri kereskedkbl

állott s alkotta ademocraticus elemet.

Ez

is résztvett a községiügyekben;

mert

nyilvános

népgylések

tartat-tak

minden

fontos alkalommal, mikoris harangszóval hittak össze a lakosságot.

Végre

volt ajog és szavazat nélküli rabszolgarend, mely alábbvaló

munkákra

hasz-náltatott, s melylyel a dalmát városok kereskedést is

ztek. — Mindezen

intézményeken kivül voltak külön törvények, melyek egyenesen arra voltak irányozva,

hogy

e latin városoktól a horvátok minél tökéleteseb-ben elkülönöztessenek. Tilták,

hogy

idegen lakos bir-tokot szerezhessen a latin városban,

vagy hogy nk

vitessenek ki belle;

hogy

valamely szlávnak kölcsönt adjon;

hogy

valaki hajót, gondolát adjon el a szlávok-nak;

hogy

bárki is hajóépít

vagy földmunkában

a

10 A BREBIRI GRÓFOK.

szlávoknaksegítsen; néholkijelentetett,

hogy

szláv

nem

fogadtatik eltanúnak.

A különböz

szokások annál jobban elkeseriték a viszonyokat, minél közelebbi érintkezésben kellett len-niök az

idegenekkel,

kiket római büszkeséggel bar-bároknak tekintettek.

— Gyakran

igen csekélyokokból harcz, háború támadhatott közöttök.

A

horvát népnél sokáig divatozott a nemzetségi rendszer azon marad-ványa,

hogy

^halál

vagy

károsodás esetében, a rokon

vagy

károsodott pénzbeli váltságot követeljen a gyilko-son

vagy

kárositón, s ha

meg nem

adatik, a verség, a nemzetség tagjai

magok

vehessenek elégtételt a

go-nosztevn

és nemzetségén.

A

dalmát városok a köl-csönösség kedvéért kénytelenek voltak e

vendetták

szokását befogadni.

Ha

szláv ^ölt

meg

egy latin város-belit, a szláv

fnök nem

^tátotta

magát

felhatalmazva halállal büntetni alattvalóját,

még

ha az áldozat szláv volt volna is, annyival kevésbbé, ha idegen; viszont a dalmát város

hogyan

vette volna életét saját

polgárá-nak egy

^szlavón elkövetett gyilkosságért? ekkor

egy

szláv élete drágább, egylatinénál.Ennélfogva a dalmát városokban az volt az elégtétel módja,

hogy

^ha

egy

szláv megkárosította

ama

városok polgárát, ez bejelen-tette a tanácsnak, ezpedig elégtételt követelt az illet szláv hatóságtól.

Ha

megtagadta, a károsodott polgár mellé

egy

tanú adatván, ez kiment s az illet szláv ha-tóság alá tartozott akármely emberen megvette az elégtételt. Hasonlón jártak ela szlávok a latin városok ellen, kivéve,

hogy

ezek a tanút

nem

tárták szükséges-nek.így^volt

meg

a kölcsönösség; de egyszersmind igy lett örökkön

fenyegetvé

egyegy kis háború a

tszóm-A BREBIRI GRÓFOK. 1 1

szédok között, mi ha békeszerzdéseken

végzdött

is,

utóize csak

gylölködés

lehetett.

— Mindazon

várost, melyet horvátok laktak a dalmát tengerpartokon, kü-lön országba, ,,Croatiá"-ba tartozónak

mondák, min

volt az egykori tengerparti Belgrád, sokáig Scerdona, Sebenico, Almissa ésmások.

De

^ily barátságtalan viszonyok ellenére is a latin városok

nagyon

rászorultak barbár szomszédaikra.

Nem

volt képes ezen városok egyike is elszigetelni

magát

a száraztól.

A

dalmát városok csak félig voltak tengeré-szek, félig a szárazon keresték kenyeröket. Mindenik iparkodott minél terjedelmesebb határt szerezni

magá-nak, hol a gabonán kivül, az égalj kedvezése mellett

kitn

bort, olajat, figét és

más

gyümölcsöket termesz-tének, s a hátrább

es

^hegyeken

nagyszámú

barmot s

különösen juhokat legeltettek.

Ez

hasznos lehetett a városoknak,

melyek

^arra iparkodtak,

hogy

az

els

szük-ségü élelemmel

magok

lássák el magokat, s az idegen borés

gabona

bevitelét tilalmazták.

A

városok gondos-kodtak, mint egykora rou:ai senatus,

hogy

a köztársa-ságnak külön magtára s az mindig tele legyen.

De

a

Bzükkebl

függetlenségi törekvés, melynélfogva

nem

élhettek kizárólag a tengerészeinek, okozá függésü-ket a hátuk mögötti szárazi hatalmasoktól.

Akármely

horvát nagy ur, vagy kóborló szláv néptörzs bármikor

a legérzékenyebb oldalról sérthette ket.

Csak

az

elbb

emiitett

Domald, midn

Spalatóra megneheztelt, har-minczezer birkáját hajtotta el. Spalató ezen esemény után mintegy húsz évvel összeszámlálván lakosai szá-mát, kétezer férfiú volt benne 8 ezer kétszáz szárazi fegyverest tudort ^kiállítni; de olykor csekély volt ez az

12 A BEEBIEI GEÓFOK.

er

^{a szárazi}

támadók

ellen.

—

Volt

más

érdekök is, ini a tengerészettel is kapcsolatban állott, s a

mi

füg-gvé

^tette

ket

a száraziaktól.

Nagy

kereskedést

ztek

Bosznia és Horvátország terményeinekkivitelével s a külföldi

áruknak

részint ide,részint

Magyarország

bel-sbb

részeibe szállításával.

A

^{szállítás a} hegyes vidé-keken át s a rósz utakon történt

ugyan;

de tetemesnek kellett lennie.

A

^horvátok hatalmasabbjai

könnyen

út-ját állhatták a közlekedésnek,

mely

a dalmát városok egyik

fer

volt.

Ezért iparkodtak

eme

városok a szomszéd száraz hatalmasai közt szövetségeseket szerezni.Legbiztosabb ut volt az,

hogy

a ki legtöbb kártételre volt képes, uzaz leghatalmasabb, megválasztották a város grófjává, kinek a külföldi

kereskedktl

bevett

vám

egyharma-dát adták,

mig

a

magyar

királytkét

harmad

^illette,

mi

után a clerus tizede levonatott belle. Ezenkívül vol-tak a grófnak bizonyos

hagyományos

ajándékai a vá-vostól.

A

spalatói és traui grófok

sr

^változása

^magában

is eleven képétadja annak, mily anarchia uralkodotta szárazi urak közt II.

Endre

uralkodásának utolsó felé-ben és IV. Béla uralkodásának

els

éveiben.

Spalató-nak

néha

egy

évben két grófja is volt

egymásután

s az

elbbi

több izben visszakerült, mintegy sulymérjéül annak,

hogy

^hol egyik, hol másik horvátcsalád kere-kedett feljül.

Domald

1210 körül grófja volt mindenik nevezetesebb dalmát tengeri városnak,

mely

a

magyar

koronához tartozott.

Endre

megfosztja

t

^{a túlságos}

hatalomtól 1217-ben

midn

a szent földre

megy,

Spa-latót és Traut kivévén kértökre hatalma alól.

Mind-ABKEB1RI GRÓFOK. 13 emellett

Domald késbb

is Spalató grófja,

mig

1222-ben Buisent

nem

választják helyébe.

Ez

megöletvén, 1224-ben a khulmi Péterlesz a gróf,

—

1227-ben

már Gergely Brebiri

gróf van

eme

méltóságban,kit

1229-ben

ismét

Domald

szrit ki a grófságból,

hogy még ugyanazon

évben

Domald

viszont elzessék s

Gergely

gróffoglalja el helyét.

Még

egyszer ^kerül vissza

Do-mald

1235-ben s két év

múlva

ismét a Brebirek a spalatói grófok,

midn Márk,

a

Gergely

fia, válasz-tátik meg.

Mindezen küls

változások a városi nép választásá-val történtek.

Egyik

gróf

sem ment

be fegyveres

er-vel a városba.

Csak

szárazi birtokait kellett bántani,

hogy

a város népe érdekeinek legközvetlenebbül

fenye-get

veszélyét

egyegy

új választással ideig óráig elhá-rítsa,

mindig

a

gyzedelmes

félhez pártolván.

A

kró-nika a horvát urak közt folyt rendetlenséget azzal is illustrálja,

hogy

mint

1229-rl

^irja, a

bels

viszályok miatt egész Dalmatia tönkrejutott volt.

Gergely

Bre-biri gróf, ki a

magyar

király ellen lázadottakat megfe-nyítette volt, s érette családjával együtt fényesen ju-talmaztatott, a

hség

tág határain belül alkalmasint

nem

volt se önzéstelenebb, se az

erszakoskodás

foltjá-tól

mentebb

férfiúvetélytársaináls

semmi

kétség benne,

hogy

az elgázolt

mezkön nagyon

meglátszott az lovainak

nvoma

is.

O már

leghatalmasabb ur volt a horvátok között, s mint

egy

krónikás mondja, senki

sem

merte kinyújtani kezét az

vagy

testvére birto-kaira.

Különben nem

sokat foglalkozhatott a város kormányzásával.

A

^{latin városok}

nem

óhajtották,

hogy

horvát grófjaik falaikon belüllakjanak s hihetleg

ma-14

ABREBIEI GRÓFOK.

gok még

kevésbbé vágytak az

övéktl

oly

különböz

In document AZ ELS ZRÍNYIEK. (Pldal 31-36)