egyházban nincs semmi egyesít er, s hogy szerb, bosznyák, oláh és görög soha egy, azon idben is

ers-nek nevezhetett államot alkotni

nem

bir,

st

ellenkez-leg a keleti egyház a legkisebb nemzetiségi árnyalato-kat ^iskülön szakadásra vezeti.

De másfell

a szükkörü

A.BEEBIKI GRÓFOK. 171 nemzetiségi érzelem annál inkább ki volt fejldve

a

keleti egyház népeinél, s a szerb nép

még

kevésbbé

le-hetett hajlandó függetlensége csorbításával cserélni hitet, mint fejedelme.

A

mint láttuk, az 1308-ki egyezkedés meghiúsulta után fegyveres ellenségeskedés tört ki egyfell a szerb király

másfell

a

mag)

ar király és

pápa

közt.

Ha

folyt a háború, czélja

nemcsak egy

régi vazall megfenyitése

volt,

hanem

a vallásos térítés is.

Azonban

nincs rá adat,

hogy

ezúttal

nagyobb mérv

^hadjárat

ment

volna a déli tartományokba.

1318

táján sikerült a

pápának

egy, az elbbinél ki-sebb

mérv,

de elég hatalmas szövetséget létesilni a

görög

-hitfí szerb fejedelem ellen. Tarenti

Fülöpnek

követelései voltak Albánia birtokára,

melyben

a szerb király foglalásokat tett volt.

Róbert

Károlynak, ki folyvást el vala foglalva az országban a rend helyreál-lításával és északi külügyekkel, szintén

nagy

érdeke volt abban,

hogy

Szerbiához való joga tettleg helyre-álljon, és

megsznjenek

Milutinnak a

Szerémségbe

tett beütései. Ugylátszik, a Drina vize felli határok

sem

tartattak tiszteletben:Boszniára is kiterjedt a bitorlás,

miben Mladen

bán szintoly

közelrl

volt érdekelve, mint a dalmátiai városok ügyeiben. Ennélfogva ^a

pá-pának könny

volt Tarenti

Fülöp

érdekében szövetsé-get szerezni közte,

Róbert Károly

és

Mladen

bán közt.

Utóbbival úgylátszik, az albániai

követel

külön

szer-zdésre

lépett.

A

szövetséghez tartoztak

még ^némely

szláv bárók, kiket a szerb király elzött birtokaikból, mivel katholikusok voltak.

1319-ben a szövetségesekhaddal

mennek

Szerbiára.

172 ABREBIEI GRÓFOK.

Eóbert

Károly

és

Mladen bán

ugylátszik, külön-külön sereggel vettek részt a háborúban,

melynek nemcsak

részletei ismeretlenek eddigel,

hanem még

eredmé-nyére nézve ^is történetírásunk inkább zavart

támasz-tott, mint világosságot deritett.

Engel

óta elfogadott vélemény,

hogy Róbert Károly nem

nyert egyebet ez-úttal, mint a

magyar-szerb

határon feküdt

Macsói

Bánságot, Belgráddal együtt, holott az e részben for-rásul szolgáló pápai levél világosan mondja,

hogy

a

magyar

király ezúttal elfoglalta

Macedóniát. Engel

nyilván tollhibának tartja az

okmány

utóbbi kifejezé-sét. Ezt az

okmányt nemcsak

a múlt században,

hanem közelebbrl

is lemásolták a pápai levéltárban

rzött

eredetibl, s a

különböz másolók mindnyája

,,

Mace-dóniát" olvasott benne. ')

A

szónak

merben

indoko-latlan ,.Macsó"-vá kicsinyítése

nagyon

alkalmas arra,

hogy

a kétségkívül

nagy

fontosságú keletikérdést

csu-pán

határviszálylyá törpltsük. Holott az ügyet európai

jelentségnek

tekintek ott, a hol az európai kérdések akkor öszpontosultak, t. i. a szentszéknél.

A pápa

a

következend

évben felszólítja a lengyel királyt, a

né-met

császárt, a karántföldi uralkodót s

más

uralkodó-kat, segítsék a

magyar

királyt a schismaticusok elleni

háborúra, annyival inkább, mivel

Károly már

fényes sikerrel harczolt azeltti évben a szerb király ellen.

Eme

siker,

némely

krónika szerint

nem

csupán

Mace-dónia elfoglalásában ^állott. Villanus szerint a szerb király 1319-ben újra elismeré a

magyar

király

felsbb-') TheinerI.477. Pejacsevics Hist. Sérv, 248. KatonaVIII.

417. V. ö. Engel.III. 2521.

A BREBIRT GRÓFOK.

173

ségi jogát,

st

öreg napjaira áttért a katholikus hitre

is, mit annyi izben igért, és

nem

teljesített

annak-eltte. ^')

A

^{szerb királyijai 1313 óta tartott} viszálynak be-folyása volt a király

ésVelencze

közti viszonyra. Nyil-vánvaló,

hogy

e miatt

engedékenynek

kellett lennie Velencze iránt,

st

tán barátságban lenni vele. Leo--alább a viszonyok jóságára mutat

egy

1318-ban kelt kereskedelmi

szerzdés

a két állam közt. fiiadén bán

is elvonatott rövid

idre

a dalmátiai partokról.

Mladen bán

résztvett az 1319-ki hadjáratban

mind

szárazi,

mind

tengeri hadakkal,

mely

utóbbiakat a Brebiriek közvetlen felssége alatti Almissa és

Scar-dona

állithattak ki.

A bán

szárazi és tengeri hadával déli irányban

nyomult el

nagyából.

Legalább

van

nyoma Ragusa

évkönyveiben,

hogy eme

város szigeteit pusztitá tengeri hada,

mig

szárazi serege a mai

Mon-tenegró határán, a Niskiki tavamellett

fekv

Onogos-tyéighatolt. Itt szólitá föl a szerb uralkodókkal mindig

békében

élni szeretett

Ragusa

községét, csatlakozzék hozzá, és

támadjon

Milutin ellen, ki a Cattaro körüli tengerpartokat birta. Ennyi, a mit a ragusai króniká-ból elfogadhatunk, a mit hozzá tesz,

nem

indulhatunk

el rajta.

Azon

krónika szerint

nemhogy Ragusa

csatla-kozott volna a bánhoz,

hanem Ragusa

birta rá a bánt, álljon el föltételétl, s kössön békét a szerb királylyal.

Ha

ez állana is, kérdés,

nem

a

magyar

király

gyzelme

után történt-e ez, melyet béke

vagy

fegyvernyugvás követett. ^?₎

') Pejacsevics249 1.

')PietroLuccari : Annali di Rausa481.

174 A EREBIRI GRÓFOK.

A

bán csak nyerhetett a szerb hadjáratban; szárazi birtokai délen és keleten csak Milutin rovására voltak kiterjeszthetk.

Htlenséget

aligha vethetettszemére a király ezúttal is. 1319táján és utóbb

más bnök

tették elviselhetlenné kormányzását.

A

bán és a dalmátiaivárosok közti viszonyban elég ingerültség volt a szerb hadjáratig is.

— Eme

hadjá-rat táján a viszony

mind

jobban elmérgesedett.

Maga

a szerb király elleni vállalat

nem

volt alkalmasrá,

hogy

a dalmátiai városok elégedettebbek legyenek.

Ep

oly

követelvé

tehette az a bánt most, mint a Velencze el-leni harcz idejében, s

minden

követelés sérthette a vá-rosok önzését.

Nem

tudjuk pontosan meghatározni az idrendet;

de bizonyos,

hogy 1317-tl

1320-ig a

gylölködés

In document AZ ELS ZRÍNYIEK. (Pldal 192-196)