Változások az újmagyar korban

A jelenkori változások másképp érintenek bennünket, mint a múltbeliek. A most terjedő új mondattani jelenségek szemben állnak a gyermekkorban elsajátított anyanyelvi grammatikánk-kal, ezért hibának, a nyelvromlás megnyilvánulásának érezzük őket. Ezek szubjektív érzések:

valójában a jelenkori változások is épp úgy nem rontanak anyanyelvünkön, mint a korábbiak.

Íme két jelenség, mely az elmúlt néhány évtizedben került a köznyelvbe, s lett gyakori minden földrajzi, társadalmi nyelvváltozatban. Feltehetőleg mindkettő a románból került be az erdélyi köznyelvbe, és onnan terjedt el a nyelvterület egészére.

5.1. Valószínűleg, hogy…

Az alábbi szerkezetre a közelmúltban figyeltek fel a magyar nyelvészek:

(118) a. Természetesen, hogy neki van igaza.

b. Valószínűleg, hogy neki van igaza.

c. Nyilván, hogy neki van igaza.

Valójában a jelenség nem új: a Magyar Történeti Szövegtár a Természetesen, hogy… szerke-zetre a 19. század közepéről tartalmaz példákat:

(119) a. Természetesen hogy legjobb volna, ha minden betegség és beteges folyamat elő beszélt lefolyása által egésségbe menne által

(1830: Bugát Pál: Közönséges kórtudomány)

b. Természetesen, hogy illy helyeken a magyar nyelv megtanulhatására illő s czélszerű módoknak kellene nyujtatni.

(1843: Báró Wesselényi Miklós: Szózat a magyar és szláv nemzetiség ügyében)

c. Természetesen, hogy egy így szerkesztett lap nem lehet sine cura (1860 körül: Gyulai Pál: Kritikai dolgozatok)

A szerkezet alárendelő összetételnek látszó egyszerű tagmondat. Alárendelő összetett mondatra utal, hogy a határozószót követő mondatszakaszt elhagyható hogy kötőszó vezeti be. Ugyanakkor a hogy-ot megelőző határozószó nem elemezhető főmondati állítmányként, hiszen a hogy előtt nincs (és múlt időben sem lehet) létige (lásd 120a) – és a magyarban hatá-rozószói állítmány csak létigével fordul elő (120b).

(120) a. *Nyilván volt, hogy ide fog jönni.

b. István jól van/otthon van.

Ha a hogy-gyal kezdődő mondatszakasz alárendelt mondat volna, megelőzhetné a főmonda-tot, azonban ez sem lehetséges:

(121) *Hogy ide fog jönni, természetesen.

Az is a határozószó főmondati állítmányként való elemzése ellen szól, hogy nem állhat előtte kérdő kifejezés. Sem szabad határozói kérdőszóval (122a), sem a hogy kötőszó mögül kiemelt bővítményi szerepű kérdőszóval (122b) nem egészíthető ki:

(122) a. *Mióta nyilván, hogy neki van igaza?

b *Mit nyilván, hogy vásárolt _?

Ugyanakkor szabad határozó és topik (például a hogy kötőszós mondatból kiemelt alany) megelőzheti a határozószót:

(123) Holnap János valószínűleg, hogy ott lesz _.

A szerkezetnek vannak előzményei a magyarban: a bizony, persze, sajnos, ugye, naná diskur-zuspartikulák gyakran előfordulnak a szóban forgó mondattípusban:

(124) a. Ugye (hogy) igazam van?

b. Bizony/Naná/Persze/Sajnos (hogy) igazad van.

Az jelent új fejleményt, hogy e diskurzuspartikulák helyén evidenciális és modális jelenté-sű, a beszélő véleményét, értékelését kifejező, úgynevezett beszélőorientált mondathatározó-szók is megjelentek.

Az evidenciális és modális mondathatározók efféle használata az újlatin nyelvekből, a franciából, a dél-amerikai spanyolból és a románból ismert. Íme, egy román példa:

(125) Fireşte că Maria va veni.

természetesen hogy Mária fog jönni

A magyar nyelvbe minden bizonnyal a románból kerül át a szerkezet. Az átvétel szocioló-giai feltételeit az Erdélyben létező román–magyar kétnyelvűség teremthette meg. Első ismert használói közül kettő is (Wesselényi Miklós és Gyulai Pál) erdélyi kötődésű. Azonban a leg-első ismert előfordulás szerzője, Bugát Pál gyöngyösi születésű, pesti, majd felvidéki lakos, tehát a szerkezetnek az 1830-as években már túl kellett jutnia Erdély határán.

5.2. El kell menjek

Az el kell menjek szerkezettípus 1584-től adatolható:

(126) el kell mindnyájan veszszetek miattam (Magyarországi boszorkányperek oklevéltára 28) Ugyanakkor a közelmúltig csak Erdélyben és Moldvában lehetett általános, a köznyelvben csak az elmúlt évtizedekben terjedt el. Ma már gyakorinak mondhatók az ilyen mondatok:

(127) a. János el kell érje a vonatot.

b. Be szabad menjünk?

A szerkezet redukált alárendelt mellékmondatot tartalmaz. A mellékmondat időjeles igéje ellenére nem terjeszthető ki teljes mondattá: nincs kötőszava, és nem lehet benne fókusz vagy tagadószó sem.

(128) a.*El kell [CSAK JÁNOS érje a vonatot].

b.*El kell [ne érje János a vonatot].

A főige és a beágyazott ige tehát általában szomszédos egymással, és csak a főige előtti operátorpozíciók vannak kitöltve. Fókusz és tagadószó nélküli mondatban, például (129a, b)-ben a beágyazott ige igemódosítója is a főmondati ige elé kerül:

(129) a. János el kell érje a vonatot.

b. Mindenki el kell érje a vonatot.

c. Csak JÁNOS kell elérje a vonatot.

d. János nem kell elérje a vonatot.

E szerkezet egy balkáni areális jelenségnek a magyarra való átterjedése. A balkáni nyel-vekben: a románban, bulgárban, görögben és albánban köztudomásúlag nincs infinitívusz; az infinitívuszi kifejezés helyét a kötőmódú véges mondat vette át. A kötőmódú alárendelt mel-lékmondatnak van egy redukált változata is; ebben hiányzik a kötőszó, és valamennyi bővít-mény és szabad határozó követi az igét. Íme, egy román példa:

(130) Vreau să vină Ion mâine.

’Akarom jöjjön Ion holnap.’

E román közvetítéssel átvett szerkezet a magyarban – a balkáni nyelvektől eltérően – csak személytelen főigékkel használható: a köznyelvben a kell-lel és a szabad-dal, az erdélyi köz-nyelvben a lehet-tel is. Ennek magyarázata, hogy e személytelen igék esetében volt a szerke-zetnek előzménye: az El kell mennem. Ez csak egyetlen tekintetben különbözik az El kell menjek szerkezettől: a személyragos beágyazott igének nincs időjele.

Ma a magyar népességnek mintegy ötöde kétnyelvű környezetben él. A szomszéd nyel-vekből eredő kontaktushatások a jövőben is lehetséges elindítói a magyar nyelvben végbeme-nő változásoknak.

IRODALOM

E. Abaffy 1991; E. Abaffy 1992; Bácskai-Atkári 2011; Bácskai-Atkári 2012a; Bácskai-Atkári 2012b; Bácskai-Atkári 2013; Bárczi 1958b; Bárczi 1982; Bende-Farkas 2013; Benkő 1980;

Bereczki 1983; Dékány 2012; Dékány 2013; Dömötör 1995; Dömötör 2006a; Egedi 2011a;

Egedi 2011b; Egedi 2013; É. Kiss 2003; É. Kiss, 2005; É. Kiss 2006; É. Kiss 2010; É. Kiss 2010-11; É. Kiss 2011a; É. Kiss 2011b; É. Kiss 2011c; É. Kiss megjelenés alatt/a; É. Kiss megjelenés alatt/b; Gerőcs 2011; Gugán 2008; Gugán 2011; Haader 1991; Haader 1995;

Haader 2003; Haader 2005; Hegedűs V. 2010; Hegedűs V. 2011a; Hegedűs V. 2011b; Hege-dűs V. megjelenés alatt; Horváth Laura 2011; Juhász 1991a; Juhász 1991b; Juhász 1992; Ká-dár és Peredy 2010; Kántor 2013; Károly 1956; A. Molnár 2005; Nádasdi 2011a; Nádasdi 2011b; Nemesi 2000; Nikolaeva 1999a; Nikolaeva 1999b; Nikolaeva 2001; Pancheva 2008;

Peredy 2009; Pólya 1991; Pólya 1992; Tóth 2011a; Tóth 2011b; Vilkuna 1998; Wacha 1992;

WALS 2005.