A szóalak – jelentés kapcsolat változásai, a jelentésváltozások típusai

A változás szemantikai lényege alapján egy funkcionális osztályozás a változások alaki és jelentésbeli összefüggését tárgyalja. Ezen osztályozás szerint a következő típusokat

állapíthat-juk meg: 1. Megmaradhat az alak és a jelentés is. Ebben az esetben nincs jelentésváltozás (ez logikusan felállítandó csoport, de aligha találnánk olyan példát, amelyik illik bele, tekintve a nyelv folytonos változását). Egyalakú és egyjelentésű szónak tűnik pl. a ködmön, de aki Móra Ferenc Kincskereső kisködmönét olvasta, annak számára a szóhoz az alapjelentésen (denotatív jelentésen) túl a szóhangulat konnotációi tapadnak. Az alak és a jelentés megmara-dásának inkább megfelelnek a speciális használatú szakszavak és az összetett szavak (favágó, HB. birsagnop), de a jelentés átalakulása ezekben is érvényesül (kézirat 1. ’kézzel írott szö-veg <szemben a nyomtatott szöszö-veggel>’, 2. ’bármilyen technikával létrehozott [kézzel írott, írógéppel írott, szövegszerkesztővel kinyomtatott vagy akár csak elektronikus formában léte-ző] szöveg, amely alapján a nyomtatás történik’). – 2. Megmarad az alak és változik a jelentés (részletesebben l. 2.1.). 3. Változik az alak, de a jelentés ugyanaz marad. E csoportba sem nagyon lehet egyértelmű példákat találni. Az olyan jelenségek, mint a szóösszerántás: (ke-gyelmed →) kend, (tekintetes →) téns, (Isten úgy segéljen →) Isten uccse vagy a szórövidítés:

(paradicsom →) pari, (meglepetés →) meglepi a denotatív jelentés szempontjából jelentésvál-tozás nélküliek. Ám a szóhangulat váljelentésvál-tozása miatt e példák is átvezethetők a következő cso-portba. – 4. Változik az alak is, a jelentés is (részletesebben l. 2.2.).

2.1. Változatlan alak – változó jelentés

2.1.1. A hangtani alak állandósága – új jelentés kialakulása

Ez a poliszémia területe, mert az egyes további jelentések összefüggnek egymással, egy alap-jelentés ágazik el, s ezáltal új alap-jelentések alakulnak ki, melyek az alapalap-jelentést szűkítik vagy bővítik (pl. papír 1. 1595 ’növényi rostokból gyárilag készült vékony lemez, lap: íráshoz, csomagoláshoz’, 2. 1843 ’irat, iromány’, 3. 1844.: ’értékpapír’). De az új jelentés esetenként oly mértékben el is távolodhat az eredeti jelentéstől, hogy az adott szinkróniában élő nyelv-használó számára a két jelentés közötti összefüggés már nem evidens (toll 1. ’madártoll’ 2.

’íróeszköz’). Ez az „álhomonímia” területe. Jelentéstörténeti szempontból a poliszémia és az álhomonímia nem különbözik egymástól, csupán a szinkrón nyelvszemlélő érzékeli eltérően a jelentések összefüggését.

2.1.1.1. Hasonlóságon alapuló névátvitel

A folyamatban a nyelv gazdaságosságra törekvése mutatkozik meg: az egyik dolog nevével egy másik dolgot is megnevezünk (metafora). A névátvitel alapja a hasonlóság, vagyis az a tény, hogy a két jelölt jelentés-összetevői részlegesen megegyeznek: ahogy füle van az em-bernek, úgy füle lehet a csészének és fazéknak, mert mindkettő [+OLDALT VAN], mindkettő [+LEKEREKÍTETT], mindkettő [+MEGRAGADHATÓ], ahogyan lába van az embernek, úgy lába lehet a hegynek, mert mindkettő jelentés-összetevői között megtalálható a [+ALUL VAN]; a búzaszem, a borsószem, a szőlőszem az emberi szemet mintázza: [+APRÓ, +KE-REK].

2.1.1.2. Együttes előforduláson alapuló névátvitel

A névátvitel alapja lehet az együttes előfordulás, érintkezés is (metonímia). Az iskola szó jelentheti magát az oktatást (az iskola szeptemberben kezdődik), jelentheti azt az épületet, ahol tanítás folyik (az iskola a sarkon áll). Jelentheti továbbá a tanításban résztvevő diákokat és oktatókat együtt mint intézményt (az egész iskola kivonult). Jelentheti bizonyos tanok összes-ségét is (nyelvészetben: prágai iskola), vagy akár művészi irányzatot is (festészetben: római iskola). Mi az alapja a példa jelentésátvitelének? Az, hogy az oktatás valahol folyik (helyi érintkezés), valakik részt vesznek benne (rész-egész viszony), jelenti az oda köthető

tevé-kenységet és annak eredményét (okozat, következmény). A névátvitel alapja tehát az egy fo-galomkörbe való tartozás, illetőleg ennek bővíthetősége.

2.1.1.3. Jelentésátvitel

Nemcsak a név vihető át egyik dologról a másikra, hanem a jelentés is. A jelentésátvitel alap-ja az, hogy eltérő jelentésű két szó részben hasonló hangzású alakalap-ja között az emberi elme asszociációs kapcsolatot létesít. Az ildomos jelentése eredetileg ’gyors, ügyes’, majd ebből

’okos’ (a Bécsi kódex ebben a jelentésben használja). A feledésbe merülő szót a nyelvújítók felélesztették, és az illedelmes hatására az ’illendő’ jelentéssel ruházták fel (a szó tehát azonos maradt, csak jelentése változott meg). Gyakran találunk szóalakok hasonlóságán alapuló je-lentésátvitelt (alkalmi) eufemizmusokban: basszus!, az iskoláját! (az istenit! helyett), a terem-buráját! (a teremtőjét! helyett), elmegyek pislantani (= vizelni), újításokban: küldj egy emilt!

(= elektronikus levelet). Esetenként téves értelmesítés adja a jelentésátvitel alapját (népetimo-lógia): az ismeretlen szót, vagy annak egyik tagját értelmesítik a nyelvhasználók (gyakran a játékosság, a humor forrásaként): agronómus → ugrómókus, hozsanna a magasságban → uzsonna a magasságban, Diogenész → dió Dénes, petrezselyem → péterselyem stb. (Apor Péter 1736-ban befejezett Metamorphosis Transylvaniae-jában az általa baróká-nak ismert parókát bak róka-ként értelmesíti, a szintén újmódi huncfut-ot pedig húsz font-nak.) A jelen-tésátvitel további eljárása a tapadás: egy szószerkezet vagy összetétel egyik tagja az egész helyett lesz használatos: tokaji bor → tokaji, napnyugat → nyugat, farkas állat → farkas (l.

még a szókészlet-történeti fejezetben: V. 3.2.3.3.).

2.2. Változó alak – változó jelentés

Ez a csoport a leggazdagabb példákban, hiszen a nyelv története során a legtöbb szó kisebb-nagyobb mértékben alakilag is megváltozott. A 2.1. csoport példái tehát ide is tartozhatnak.

Ám van néhány speciális eset, amelyekben az alaki változás a tendenciaszerű változásokon túlmutató átalakulást mutat. E csoport jelentésváltozásai közé tartozik a szóhasadás. Ez nem más, mint a szóalak kettéválásából eredő, azt kísérő jelentéskülönbség. A vacok ’rongyos ru-ha’ (1618) jelentéséből könnyen alakulhatott a vacak ’értéktelen holmi, limlom’ (1829) jelen-tése, majd a szó melléknévi használata. A ’háznép’ jelentésű szláv eredetű cselád kétirányú kiegyenlítődése család ~ cseléd változatot hozott létre, a 16. században még azonos jelentés-sel. Az elavuló, majd a nyelvújítás korában felelevenített család vette magára a ’família’ je-lentést, s a köznyelvben a cseléd egyre inkább a ’szolga, háziszolga’ jelentést vette fel. A tö-rök eredetű kalauz ’ismeretlen helyen utat mutató személy’ kalóz alakváltozata a tötö-rök hó-doltság idején kapta meg az ’útonálló, rabló’ jelentést. Alak és jelentés is változhat, amikor egy szókapcsolatból összetétel lesz. Az atyám fia szerkezet jelentette a régi nyelvhasználat-ban a ’testvér’-t. (A testvér első adata 1650-ből való.) A szerkezet atyafi-vá zsugorodik, de ezzel párhuzamosan jelentése kitágul, ’rokon, felebarát’ lesz, majd még általánosabbá válik:

egy atyafi ’valaki’. Végül e csoportba tartoznak a tudatos szócsonkítás példái (professzor → prof, tulajdonos → tulaj stb.). Ezek látszatra csak hangulati különbséget mutatnak, de nem cserélhetők ki egymással minden szituációban (nem mondhatom a Tulajdonosi Testület he-lyett, hogy a „Tulajok Testülete”). A nyelvújítás során ily módon alkotott szavak mai jelenté-se lényegejelenté-sen elválik a csonkítatlan szó jelentésétől (vö. címer → cím, cikkely → cikk, gépely

’emelőgép <bányában>’ → gép) (l. még a szókészlet-történeti fejezetben: V. 3.2.3.4.).

3. A jelentésváltozás irányai