Az alak és jelentés változása alapján létrejött (szemantikai) csoportok

A nyelv története során az alak is, a jelentés is megváltozhat. Alak és jelentés történeti össze-függésében megkülönböztetünk egyalakú, hasonló alakú és különböző alakú morfémákat. Az alakot keresztezi a jelentés, amely lehet ugyanaz, lehet hasonló, lehet különböző és lehet el-lentétes is. Az így, a történeti jelentésváltozással létrejött csoportokat a következők jellemzik.

5.1. Egy alak, egy jelentés

E csoport esetében sem az alak, sem a jelentés nem változott a nyelv története során. Amint fentebb már jeleztük, a teljes helyben maradás nem jellemző a nyelv egyetlen részrendszerére és jelére sem. Leginkább a szóösszetételek tartozhatnak ide, hiszen ezek nagy részében mű-ködik a jelentésmegadásnak az a formája, amely a speciest a genusból a differencia specifica-val definiálja, egyértelműsítése tehát szerkezetileg van adva: hűtőszekrény (’az a szekrény, amely hűtésre szolgál’ < szekrény ’az a bútor, amelyben tárolunk valamit’ < bútor ’lakóház kényelmi berendezéséhez szolgáló tárgy’); kapucsengő (’kapun levő csengő’). Szintén ide tartozik a szakszavak egy része: azok, amelyek kitörnek a szűk szakmai körből, és ugyan a standard részévé válnak, de speciális jelentésük megőrződik (zongora, dikics ’bőrvágó, talp-kerekítő görbe kés a csizmadiáknál’). Egyjelentésűek maradhatnak egyes jövevényszók is (ceruza, cigaretta stb.).

5.2. Egy alak, több összefüggő jelentés

E csoport esetében az alaki változás elhanyagolható, viszont az alapjelentéshez újabb jelenté-sek alakulnak ki. Ezek az alapjelentés egyes jelentés-összetevőit elhagyják, esetenként új ösz-szetevővel specializálják azt. Szemléltető példaként vegyük a bizonytalan eredetű, de a ma-gyarba valószínűleg az ótörökből vett jövevényszót, a szárny-at. Az alaki változás még az ősmagyar korban létrehozta a ma is élő szárny alakot. Alapjelentése: ’állat oldalt kiálló testré-sze’. A fő jelentés-összetevők [+MOZGATHATÓ, +KÉT OLDALT KIÁLLÓ, +REPÜLÉST SEGÍTŐ, +RÉSZ]. A további jelentések (az ÉKsz. alapján): 1. ’repülőgép alkotórésze’

[−MOZGATHATÓ], 2. ’oldalt el- vagy kiálló rész (a tüdő két ~a)’ [−REPÜLÉST SEGÍTŐ], 3. ’épületnek a középtől jobbra vagy balra nyúló része’ [+ÉPÜLET, −MOZGATHATÓ,

−REPÜLÉST SEGÍTŐ], 4. csapat arcvonalán a jobb, illetve a baloldali rész [+ CSAPAT,

−MOZGATHATÓ, −REPÜLÉST SEGÍTŐ]. A -ság/-ség képző eredeti jelentése: ’domb, ha-lom’. E jelentésből fejlődik a ’sok valamiből, tömeg’ (erdőség), majd ebből az ’azonos státu-szú emberek tömege’ (katonaság, parasztság), amely már elvont értelemben is használható.

Azt látjuk tehát a két példa alapján, hogy az alapjelentés jelentés-összetevőiből a további je-lentések bizonyosakat megőriznek, másokat elveszítenek, s helyettük új összetevőket vesznek fel. Eme többjelentésű morfémák jelentései egymástól el is távolodhatnak (divergencia), olymértékben, hogy szinkrón kompetenciával közös eredetük nem, vagy alig ismerhető fel (álhomonimákká válnak).

5.3. Egy alak, több összefüggéstelen jelentés

Hagyományosan azonos alakú szavaknak (homonimák) szokás nevezni az ide tartozókat.

Esetükben az alaki változás konvergens (összetartó) irányú volt, és az eredeti jelentést őrizve az alak azonossá vált: hány (kérdő névmás) ~ hány (ige), árt ’kárt okoz valakinek’ ~ (be-le)árt(ja magát) [ ← 1512 k. átt] ’illetéktelenül beleavatkozik’, vár (ige) ~ vár (főnév)0 stb.

Homonimák létrejöhetnek úgy is, hogy a szókölcsönzés beemel a nyelvbe egy ugyanolyan alakot, mint amilyen már korábban is létezett (így sorolódott az ár ’100 m²-nyi területmérték’

a meglevő finnugor, illetve ugor eredetű ár-ak mellé).

5.4. Egy alak, több ellentétes jelentés

A mai ellentétesség egykori jelentésfejlődés eredménye is lehet: bizonyos jelentés-összetevők hasonlósága végső soron ellentétes jelentéseket eredményezett, az ellentétesség állandósulha-tott, a szó mai jelentése lényeges ellentétben áll egykori jelentésével: kacér 1. ’eretnek’ →

’szodomita’ → 2. ’tetszeni vágyó’, trágya 1. ’fűszer, csemege, ízesítő’ → ’amivel az ételt meghintik’ → ’amivel a földet meghintik, ízesítik’ → 2. ’háziállatok ürülékének alommal való keveréke’.

5.5. Több hasonló alak, egy jelentés

Ide az alakváltozatok tartoznak. Mivel a magyar irodalmi nyelv és az ezen alapuló köznyelv nem egyetlen nyelvváltozatból, hanem több regionális változat együttműködésével alakult ki, bizonyos regionális változatok a standardban egyforma vagy csaknem egyforma erővel érvé-nyesültek. Lényeges megszorítás, hogy ezeket mind egyetlen nyelvváltozaton (a standardon) belül kell értékelnünk (fel ~ föl, veder ~ vödör, lenn ~ lent, zsemle ~ zsömle, szeg ~ szög, kö-vetelőzik ~ követelődzik), ma már nem vehetjük ide a változatok köznyelvi – nyelvjárási elté-réseit (bükk ~ bikk, kereszt ~ köröszt stb.). (Noha a fel ~ föl és társai a normatív nyelvhaszná-lat változatai, egyes esetekben a szóhangunyelvhaszná-lat – például zsömle, seper – mégis csak népies jel-legű.)

5.6. Több hasonló alak, több összefüggő jelentés

Ez a csoport a szóhasadás csekélyebb fokát mutatja. Az ide tartozó morfémák esetében az alaki hasonlóság a szinkrón nyelvhasználó számára is felismerhető, s a jelentésbeli hasonlóság ezt a felismerést támogatja (megosztott jelentések). A kavar ~ kever, karom ~ köröm mind-két tagban megőrzött alapjelentése csak intenzitásbeli különbséget tartalmaz. A bozótos ~ bozontos szópár közös jelentéseleme a [+KUSZÁLTSÁG]. E csoport (megosztott jelentések) mintegy átmenetet képez a nyelvi változásban a következő csoport felé.

5.7. Több hasonló alak, több összefüggéstelen jelentés

Ide azok az elkülönült jelentések tartoznak, melyek esetében a szóhasadás oly mértékben előrehatolt, hogy az átlagos nyelvhasználó számára a szóalakok hasonlósága már nem idézi fel az egykori jelentés-összefüggést. Míg a karom ~ köröm, kavar ~ kever egymással felcse-rélhető a mondat értelmének változása nélkül, a jóság ~ jószág, uraság ~ ország (← uruszág), csekély ~ sekély, csillog ~ sajog stb. példáiban nem alkalmazhatjuk a felcserélhetőség tesztjét.

5.8. Több hasonló alak, több ellentétes jelentés

Az 5.4. pontban említett trágya szóhoz hangalakjában hasonlít a drazsé. Azonos alapra vezet-hetők vissza (latin. tragemata ’csemege, nyalánkság’), alaki hasonlóságuk azonban csak az etimológus számára nyilvánvaló, nem úgy a jelentésbeli ellentétesség. A nő és a némber azonban minden nyelvhasználó számára közös ős hasonló alakjai, egykori semleges jelentés-sel, ma a jó/rossz, illetőleg a semleges/rossz jelentés-elkülönülés példái.

5.9. Több különböző alak, egy jelentés

Az arc ~ ábrázat, az év ~ esztendő, a kutya ~ eb, öreg ~ vén szópárokban teljes a denotáció (az ide tartozó elemek a mondatban egymással kicserélhetők az értelem megváltozása nélkül), különbség csupán az asszociatív összetevőkben mutatkozik. E csoport esetében is fontos meg-jegyezni, hogy a példák csak azonos nyelvváltozaton belül érvényesíthetők. Ki kell zárni tehát az ún. exonimákat (Bécs ~ Wien), hiszen ezek két különböző nyelv eltérő megformálásai ugyanarra a denotátumra, illetőleg az ún. heteronimákat (fakanál ~ palóc varëcska), mivel ezek két különböző nyelvváltozat szavai.

5.10. Több különböző alak, több összefüggő jelentés

E csoport két alcsoportra bontható. Ide tartoznak egyrészt a rokon értelmű szavak. Ezek ese-tében a különböző alakú szavak jelentésjegyeiben nagyfokú egyezés található, de a szinoní-mia mértéke kontextusfüggő módon viszonylagos (nem ugyanaz a denotáció): az imád és a rajong nagymértékben egyezik, de aki rajong egy popsztárért, az még nem imádja (még ha azt állítja is), a ránc és a redő jelentésében egyaránt benne van a [+GYŰRŐDÉS], de akinek rán-cos az arca, arra nem mondjuk, hogy redős. A rokon értelmű szavak egy részére jellemző a fokozatkülönbség, intenzitáskülönbség: szalad – fut – rohan – száguld.

E csoportba tartoznak továbbá a mezőösszefüggések. A szavak rendezett részhalmazai ugyanis szómezőket alkotnak, amelyek a megfelelő fogalommezőknek felelnek meg. Kiegé-szítik egymást, egy mező részei. Az, hogy mi tartozik azonos mezőbe, részben embervoltunk-ból adott (pl. fül, orr, szem – az arc részei), másrészt kultúrafüggő. Minden nyelvközösségnek van ugyanis valamilyen egyetemes, világösszességre vonatkozó szemlélete, amelyet a maga nyelvében sajátosan artikulál (a gyümölcsök felsorolását egy magyar így kezdené: alma, körte stb., egy trópusi ember pedig nagy valószínűséggel így: banán, kókuszdió stb.). A mezőössze-függések változásai a jelentések komplex világát érintik: a jelentések nem szavanként változ-nak, hanem a szavak összefüggés-rendszere változik meg a kultúra megváltozása következté-ben.

A jelentésmező bővülhet és átalakulhat. A szómező bővülésére jó példa lehet a ’szűkebb emberi lakóhely’ fogalomköre. A ház és az ágy alapnyelvi eredetű, ez bővül a törökből jövő szék-kel, majd a szlávból jövő asztal-lal. Tovább bővül a vándorszó szekrény-nyel, a latin eredetű almárium-mal, majd a német eredetű firhang-gal (ezt váltja fel a belső alkotású füg-göny). A magyar színnevek története is jól mutatja ezt a bővíthetőséget: az alapnyelvből örö-költ színnevünk a fehér (benne a színek összessége) és a fekete (benne a szín teljes hiánya). Ez bővülhetett még az ősmagyarban a világost általában jelentő szőké-vel és a szürké-vel, továb-bá a (barnás színt jelölő) fakó-val. Eme nyelvtörténeti időszak belső alkotása lehet a középső színt jelölő piros ~ veres. Majd (talán a szivárvány folytonosan látható színskálája hatására is) bővül a rendszer a jövevényszó sárgá-val, zöld-del és kék-kel. Az ómagyar korban bővül a mező a violá-val, a rózsaszín-nel, a rőt-tel, a pej-jel és a barná-val. Majd a narancs és a cit-rom szó átvételével megjelenik a naranssárga és a citcit-romsárga. Az indigó a középmagyar kor átvétele, a keki a 20. század elején bővíti a mezőt. A pink meg még a 2003-as ÉKsz.-ból is hiányzik.

A jelentésmező átalakulására példaként vegyük először az ’igazgatás’ mezőjét. 1990 előtt egy központilag, felülről irányított tanácsrendszer létezett, melynek fogalmi elemei a követ-kező nyelvi jelekben objektiválódtak: tanács, tanácselnök, tanácstitkár, tanácstag, városi tanács, megyei tanács, végrehajtó bizottság stb. Az igazgatás önigazgatássá válása 1990 után megtörtént, új fogalmi készlet s ennek megfelelő jelkészlet jött létre, illetőleg újult meg, s változott meg a szó- és jelentésmező is: önkormányzat, polgármester, önkormányzati képvise-lő, képviselő-testület, jegyző, körjegyző stb. A következő példa legyen a sport világából: a labdarúgás 1950-es, 60-as éveiben a labdarúgócsapat szerkezete a következő posztokat (és megnevezéseket) ismerte: kapus, hátvédek (jobb~, közép~, bal~), fedezetek (jobb~, bal~), összekötők (jobb~, bal~), csatárok (jobbszélső, balszélső, középcsatár). Ebben a rendszerben a posztok meglehetősen merevek voltak, kevesebb mozgás jellemezte a játékot. Ennek a fo-galmi mezőnek felelt meg a szavak mezője is. A 21. század elejére a játék lényegesen átala-kult: felgyorsult, a rögzített posztok eltűntek, a csapat tagjai egyaránt kiveszik részüket a tá-madásból és a védekezésből. A fogalmi mező átalakulását jelzi a szómező átalakulása is: ka-pus, védők, védekező és támadó középpályások, csatár (általában egy fő).

5.11. Több különböző alak, több összefüggéstelen jelentés

Az összefüggéstelen szavak – asztal, fecske, zümmög stb. – között nincs jelentéstani kapcso-lat, így a jelentésváltozás szempontjából ez értelmezhetetlen csoport.

5.12. Több különböző alak, több ellentétes jelentés

E csoport tagjait szokás antonímáknak nevezni. Ezek egyik csoportját a kizáró ellentét jel-lemzi: az ellentétes jelentésű szavakban nincs azonos jelentés-összetevő: élő ↔ holt, okos ↔ buta, könnyű ↔ nehéz, gyors ↔ lassú. Ezek jelentése nem alakulhat át a másik, az ellentétes irányba, jelentéstörténetileg állandók. A másik csoportot a fokozati ellentét jellemzi: a szélső pólusok közé átmeneti fokot mutató jelek helyezhetők el. A hideg és a meleg közé beiktatható a hűvös és a langyos, a szegény és a gazdag ellentétébe az ágrólszakadt és a tehetős. Léteznek tehát jelentésmezők, melyeknek rendszerében megférnek a fokozati ellentétet képviselő jelen-tések, s amelyek újabb átmeneti alakokkal bővíthetők.

6. Az egyes nyelvi szinteken jellemző jelentésváltozások