Társszervezeteinkkel közel 23 ország erdeinek védelmét próbáljuk elérni. A „Fogadj örökbe egy hektárt” program segítségével már 600 ezer hektár esőerdőt sikerült megvédenünk. Az Alap tudósai kutatásaik során már számos új fajt fedeztek fel, köztük a „szörny-csótányt”, amely a legnagyobb eddig ismert csótányfaj a világon.
Az alap célja, hogy védje a főemlősök (pl. orángután) élőhelyét, és a fenntartható és ellenőrizhető fakivágási programokat támogassa.
Környezet-védelmi Alap
A trópusi esőerdők adják a bennszülött népek otthonát évezredek óta. Ezek a törzsek alkal-mazkodtak a környezethez, ennek megfelelően alakult ki civilizációjuk és kultúrájuk. Közülük nem egy nagy civilizáció került ki, gondoljunk csak a majákra, az inkákra és az aztékokra, akik bonyolult társadalmat építettek, és fontos tudományos eredményeik is voltak. A természethez alkalmazkodva élnek, azt alig alakítva át, megtanulták a környezetükhöz való alkalmazkodást és az esőerdő veszélyeit. Generációkon keresztül megtanulták, hogyan éljenek együtt a környe-zettel, és hogy számíthatnak az őket körülvevő esőerdő számtalan megújuló forrására.
Kultúr-antropo ló-gus
Az Amazonas esőerdőjében a brazil kormányzattal együtt a Serra do Divisor Nemzeti Park védelme a feladatunk. A falu lakosai számára programokat szervezünk: aki részt vesz az elméleti és gyakorlati képzésben, annak pénzbeli juttatás jár. Miután megtanulják a termé-szeti erőforrásokkal való helyes gazdálkodást, további fi zetést kapnak, ha ezt az életmódot folytatják. Bevonjuk őket a környezeti kutatásokba (segítenek a kutatóknak a terepmunká-ban), illetve az ökoturizmusba is, így további bevételekhez juthatnak.
Egy helyi önkor-mányzat
Szervezetünk az esőerdők megóvása érdekében hadjáratot folytat. Szerintünk az esőerdőt nem lehet anélkül megóvni, hogy ne védjük meg az erdőt folyamatosan pusztító, pálmaolajat, papírt és fát feldolgozó iparágaktól. Ez csak úgy lehet, ha nemzetközi összefogással támogat-juk az erdők védelmét, és a helyi lakosokat kompenzáltámogat-juk, hogy megóvják a Föld tüdejét és utolsó érintetlen természeti kincseit.
Green-peace
A kitermelt erdők helyét a társadalom számára hasznos területté tesszük: az így kialakított területen szarvasmarha-tenyésztés folytatható, a szántóföldekké alakított területeken nö-vénytermesztés valósítható meg. Gyorsan növő fafajokból álló erdőket is ültetünk, ami hasz-nos a biodiverzitás, a klíma szempontjából is.
Fafeldol-gozó vállalat
Norvégia és Indonézia történelmet írt, amikor 1 milliárd dolláros erdővédelmi szerződést kötöttek. Így Indonézia csökkentheti a szén-dioxid kibocsátását úgy, hogy közben a trópusi erdőket és a vizes élőhelyeket megőrzi. A támogatást akkor kaphatja meg Indonézia, ha két évig megtiltja az ipari vállalatoknak a szénraktárként funkcionáló mocsarak és erdők meg-semmisítését, s szorgalmazza a már kiirtott területek rehabilitációját.
Fejlett országok
Az esőerdők a Föld legnagyobb természeti erőforrásai, mégis kiírtják őket. Maga a probléma és a megoldása is gazdasági: azért pusztítják az erdőket világszerte, mert profi tot termelnek (fakitermelés, legelőterület, szántóföld). A folyamat akkor állítható meg, ha ahhoz is gazda-sági érdek fűződik, ha NEM pusztítják ki az erdőket. Szervezetünk fenntartható módon gyűjti be az esőerdő kincseit: a gyógynövényeket, gyümölcsöket, olajokat, gumit, kakaót stb. Ezzel a fenntartható gazdálkodással a terület hosszabb ideig termelhet profi tot, és a bevétel is min-den évben biztos, ami fontos az itt élők számára. Célunk ezeknek a termékeknek a tisztességes áron való felvásárlása és értékesítése.
Esőerdő
Tény vagy vélemény? 117
Háttér
Ezt a feladatot egy közepes nagyságú, tizedikes, általában motivált osztállyal próbáltam ki. Egy Észak-Amerikáról szóló fejezet része volt, de a feladatot köny-nyen lehetne a városföldrajz témakörében is használni. A diákok már tanultak ekkor a vándorlásról, és az előző óra vége felé megnéztünk egy híradóbeli kis-fi lmet az 1993-as Los Angeles-i lázadásokról.
Nem volt szigorú tartalmi megfontolásom. Az is befolyásolt, hogy az osztály diákjai nem igazán érdeklődőek, és nagyon szűk a látókörük az iskola fontossá-gára vonatkozóan. Ez a nézőpont a vizsgákon nyújtott teljesítményükön is lát-szik, nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy sokat gondolkodjanak. Tehát az óra kísérlet volt, amely a hosszú távú célok elérésének irányába mutatott. Gondol-kodásra akartam késztetni a diákokat.
Előkészületek
A Los Angeles-i lázadásokról számos, újságból származó segédanyagom volt, amelyek végigkövették a Rodney King bántalmazásával vádolt a rendőrök fel-mentését. Az egyik cikket azért választottam ki, mert jól kiemelte az érték kér-dését, a másikat azért, mert rövid és lényegre törő volt. Mivel néhány diák nem volt jó az olvasásban, úgy döntöttem, megpróbálom lerövidíteni és nyelvileg egyszerűsíteni az első cikket (lásd TÉNY VAGY VÉLEMÉNY, 2. és 3. SEGÉDANYAG).
Háromfős csoportokat alkottam úgy, hogy minden csoportba jusson egy jobb képességű diák is.
Bevezetés
Arra gondoltam, ezzel a híres idézettel kezdem az órát: „hazugság, szemérmet-len hazugság és a statisztika”, de aztán úgy éreztem ez túlzás szemérmet-lenne. Ehelyett felírtam három mondatot a táblára:
• „Rendetlenség van a szobádban.”
• „Nem elég fi gyelmesen csinálod meg a házi feladataidat.”
• „Nem mesélsz arról, mi történik az iskolában.”
Megkérdeztem őket, hogy mondták-e már nekik a szüleik bármelyiket a monda-tok közül. Egyesével végigmentünk a mondamonda-tokon, és megkértem őket, hogy tegyék fel a kezüket, ha a válaszuk „igen”. Az osztálynak körülbelül a fele feltet-te a kezét az első kérdésnél, a másodiknál (kellemes meglepetésemre) csak a diákok negyede jelentkezett, míg körülbelül háromnegyedük a harmadik kér-désnél. Ekkor megkértem, tegyék fel azok a kezeiket, akik úgy gondolják, a szü-leiknek nem volt igazuk, amikor ezeket a mondatokat mondták. Sok kéz lendült a levegőbe, úgyhogy megkértem néhányukat, mondják el, miért nem értettek egyet a szülőkkel. Elhangzott néhány olyan vélemény a szobákat ille tően, mint pél dául „ha az én szobám, nekem kell eldönteni”, vagy „Anya azt akarja, hogy olyan legyen, mint a ház többi szobája”. Az utolsó mondattal kapcsolatosan néhány diák azt mondta, unalmas a szülőknek az iskoláról beszélni.
Azzal zártam le a témát, hogy összefoglaltam, minden esetben csak egy szo-báról beszéltünk, de az osztály néhány tagjának tapasztalatai alapján a vélemé-nyek különbözhetnek a szobák kapcsán. Őszintén megvallva, úgy éreztem ennél a pontnál egy kicsit össze voltak zavarodva és remélem, hogy a jövőben jobban sikerül majd véghezvinni ezt az órakezdést.
Tény vagy vélemény?
2. mintafeladat
Lázadások Los Angelesben
Ez a tevékenység a tudás-elemek össze kapcsolása, mér-tékben a zava rodott ság, ha lényeges vál toztatást hajtunk végre?
Tény vagy vélemény?
2. mintafeladat
Lázadások Los Angelesben
Tény vagy vélemény?
118
Utasítások
• A diákokat háromtagú csoportokba rendeztem. De sokszor a páros munka is ugyanolyan jól működhet.
• Megkértem, olvassák végig a szöveget (TÉNY VAGY VÉLEMÉNY, 2. SEGÉD-ANYAG). Mondtam nekik, hogy a cikket író nő egyértelműen Los Angeles gazdag részében él. Néhány percet adtam arra is, hogy kérdéseket tegyenek fel, ha valamit nem értettek meg. Megkérdezték a ”tiszteletteljes”, „kijárá-si tilalom”, „Reagan”, „tehetősek”, „nincstelenek” értelmét is. A kérdéseket mindig továbbítottam az osztály felé és mindig volt valaki, aki válaszolt.
• Mondtam a diákoknak, hogy fi gyelmesen nézzék meg a 10 aláhúzott részt, és döntsék el, hogy tényekről vagy csupán véleményekről van szó a mon-datokban. Nem fejtettem ki a két szó értelmét. Azt is mondtam nekik, hogy fel is bonthatják a kijelölt részeket, ha az egyik része tény, a másik meg vélemény. Új elnevezések és kategóriák kitalálására is bíztattam őket, ha találnak olyan részt, amely se nem vélemény, se nem tény. Az elsőt közösen csináltuk meg. Mindenki egyetértett abban, hogy egy tényről van szó.
A feladat irányítása
Próbáltam a háttérben maradni, de egyértelmű volt, hogy néhány csoportnak segítségre van szüksége. A legrosszabb része az volt a feladatnak, amikor egy jobb képességű diákokból álló csoport a 10 részt átfutva úgy döntött, hogy min-den rész tény. Visszatereltem őket a 4. részhez, „Senki, aki nem ebben a város-részben lakik, soha nem kockáztatja azzal az életét, hogy erre a területre té-ved”. Kiemeltem a „senki” és a „soha” szavakat, és feltettem a kérdést: „Biztosak vagytok abban, hogy ezek tények − senki, soha?”. Ketten közülük elkezdték újra átgondolni az adott részt, de egy fi ú ragaszkodott a véleményéhez, és azt mondta, hogy ő tudja, mit jelent a mondat. Ajánlottam neki, találjon ki egy új kategóriát erre a mondatra, és ezzel ott hagytam őket.
Azon is elképedtem (és megrémültem), hogy néhány csoport teljes nyuga-lommal állította, hogy a 7. rész tény: „A feketék saját hibája, hogy olyan hely-zetben vannak, amilyenben. Nézd meg, a koreaiaknak milyen jól megy!” Ez az óra egyértelműen a legnehezebb óráim közé tartozott, mert sok olyan pillanat volt, amikor nem tudtam, mit kellene csinálnom.
Azokat, akik legelőször befejezték, megkértem, menjenek vissza az elejére, jó alaposan gondolkodjanak el, és próbáljanak meg új kategóriákat kitalálni. Addig vártam a feladat leállításával, amíg a csoportoknak körülbelül a fele mind a 10 részt megcsinálta. Az egyik csoport olyan sokat érvelt 1-1 rész kapcsán, hogy csak a 4. részig jutottak el.
A tapasztalatok megvitatása
Nagyon fi gyeltem, hogy az 50 perces óra végén legalább 15 perc maradjon a feladat megvitatására. Végül nem volt elég idő, és a második forrást egyáltalán nem használtam.
Ahogy haladtunk mondatról mondatra, a diákok egyre bizonytalanabbá vál-tak bizonyos mondatokat és tényeket illetően – és én magam is egyre jobban elbizonytalanodtam! Néhány nagyon biztató hozzászólás is elhangzott, mint pél-dául, hogy „A tények bizonyíthatók” vagy „Bizonyos dolgok valószínűleg igazak, de efelől nem lehetünk biztosak”.
Nagyon fontosnak éreztem, hogy összefoglaljam az órát, nehogy összezava-Ez kitűnő példája annak,
hogyan keltsük fel föld-rajz I. könyv feladatait használjuk – szembe kell nézni azzal, hogy a
Tény vagy vélemény? 119
hogy „a város lángokban áll” az egy tény, de ha emiatt a négereket okoljuk, akkor az már egy vélemény (és szerintem nem bizonyított). Mielőtt továbbmen-tem volna, az egyik legjobb képességű gyerek ezt mondta: „Ha egy vélemény elé odatesszük az „úgy gondolom” kifejezést, akkor abból tény lesz”. Először nem értettem, de arra gondolt, hogy ha valamiről van véleményünk, és úgy kezdjük el a mondatunkat, hogy „Úgy gondolom” vagy „Úgy érzem”, akkor az tény, hogy ez a mi saját gondolatunk, vagy érzésünk, és ez valahogy sokkal elfogadhatóbbá válik. Néhány tanuló már nagyon nyugtalanná vált az órának ennél a részénél, úgyhogy felelevenítettem a példát, hogy sokan gondolták úgy, a szüleiknek nem volt igazuk, amikor megszólták a rendetlen szobákat, de ez csak eltérő nézőpon-tok kérdése.
Az óráról vegyes érzésekkel távoztam. Félig fel voltam villanyozva, mert érez-tem, hogy ez egy potenciálisan nagyszerű óra. Ugyanakkor kicsit csalódott is voltam, mert nem terveztem meg elég alaposan az órát, és úgy éreztem, sok diák nem értette meg a lényeget.
Tény vagy vélemény?
2. mintafeladat
Lázadások Los Angelesben
Tény vagy vélemény?
Cynthia Heimel „Félelem és megvetés Hollywoodban” című,
a The Independent on Sunday napilapban megjelent cikke alapján
A Los Angeles-i lázadások első nap-ján, amikor ezernyi láng lobbant fel a városban, s amikor Los Angeles leg-nagyobb része Bejrútra hasonlított, egy csoportnyi nő gyűlt össze, hiszen az egyik leghíresebb színésznő újszü-lött-köszöntőt rendezett fantasztikus házában. Mindenki barackvirágszínű, fehér vagy mentaszínű (világoszöld) ruhában jelent meg, és mindenki a leg-halványabb elefántcsontszínű haris-nyáját viselte. A napernyők alatt ültek, amíg mexikói szolgálóik tisztelettelje-sen szolgálták fel számukra az apró szendvicseket és teasüteményeket.
Egyszer csak megjelent a házvezetőnő, s azt mondta „Asszonyom! A város lán-gokban áll. Emberek halnak meg az ut-cán. Kijárási tilalmat fognak elrendelni a városban”.
Dél-Los Angeles körülbelül a város egy-negyedét felölelő városnegyed. Senki, aki nem ebben a városrészben lakik, soha nem kockáztatja azzal az életét, hogy erre a területre tévedne. Akik pedig itt lak-nak, szinte csak olyankor hagyják el ezt a városrészt, ha munkába indulnak a gazdagokhoz. Szerda előtt Los Angeles befolyással bíró emberei még tagadták, hogy a Dél-Los Angeles-i városnegyed létezik. Rémisztő a szakadék a nincste-lenek és a tehetősek között; a gazdagok élvezik a szórakoztatóiparból származó igencsak jelentős mértékű bevételeiket, a nincstelenek pedig minimálbérből vagy szociális támogatásból tartják fenn ma-gukat.
A kijárási tilalom alatt a tévén keresztül néztük, hogy a gyújtogatók és a foszto-gatók már a középosztály jellegű környé-ket is megtámadták. Ekkor kezdtek el igazán félni az emberek.
„Te jó ég! Ez Sammy kamerajavító mű-helye!” – mondta egy szövegkönyvíró.
„Nála van a Nikonom! A fene…”
„Mi lesz, ha leég a szabászat, ahol a ruhát varratom az esküvőre?” – kérdezte az egyik színésznő.
A kijárási tilalom alatt olyan emberek-ben csalódtam, akikről korábban azt gon-doltam, hogy már ismerem őket.
„A feketék saját hibája, hogy olyan helyzetben vannak, amilyenben. Nézd meg, a koreaiaknak milyen jól megy” – mondta egy rajzfilmkészítő.
„Úgy érzem, oda kellene mennem a fe-ketékhez és bocsánatot kérni tőlük” – vél-te Paula, egy zenész. „Ez már olyan rég-óta a levegőben volt. A kormányunk annyira lassan reagál. Rodney King ügye volt az utolsó csepp a pohárban. Ez az ország nem működik”.
„Meg kellene keresnünk Reagant, és átadni a lázadóknak” – mondta Harriet, egy újságíró. „Hiszen mindez az ő hibája, nem igaz?”. Mindössze annyit üzent a szegények számára, hogy „Csesszétek meg, mi mindannyian annyira meggaz-dagszunk, amennyire csak lehet, és ha szerencsések vagytok, valamennyi pénz nektek is lecsoroghat. Ha meg nem, hát úgy jártatok”.
A kijárási tilalom alatt nem tehettünk mást, mint a tévé előtt ültünk, és néztük a lángba borult városunkat. Néztünk és gondolkodtunk.
2. segédanyag