A Loxley Coppice Farm elveszett állatai
A Rendszerek a nagy koncepciók egyike (lásd a 184. oldalt).
Ez egy újabb kiváló példa arra, hogy a diákok meglévő tudását
használjuk fel a megértés segítésére.
Rejtélyek 81
agy- és gerincvelődarabokat. Tudtam, hogy legalább ketten vegetáriánusok a csoportban, így megkérdeztem, miért nem fogyasztanak húst. Egyikük szerint nem helyes, hanem kegyetlen dolog megenni az állatokat. Feltettem a kérdést, hogy a betegségnek van-e valami köze az állatokkal való kegyetlen bánásmódnak – ami végül oda vezetett, hogy a diákok egyetértettek abban, undorító dolog állati proteint etetni a növényevőkkel. Ugyanakkor senki sem vetette fel az olcsó húsra vágyó vásárlók szerepét.
Ezt követően kiosztottam két farmtulajdonos névjegyét is (REJTÉLYEK, 6. SE-GÉDANYAG), és feltettem a kérdés, szerintük melyik farm valószínűbb, hogy egészségesebb élelmiszert termel – kicsalva a diákokból a nyilvánvaló választ.
A csoport egyik felét megkértem, képzeljék el, hogy a Broadacre Farm földjén állnak, míg a másik felét arra, hogy a Luxley Coppice Farmon. A diákok ismerték a Képzeletbeli mozit (lásd a korábbi fejezetet). Megkértem őket, szánjanak pár percet arra, hogy elképzelik, hogyan nézhet ki a farm, majd írják le, mire jutottak.
Annyira jól sikerült végrehajtaniuk ezt a feladatot, hogy végül meg sem mutattam nekik a fényképeket, mert feleslegesnek tűnt. Amikor rákérdeztem, hogyan néz-nek ki a farmok, igen jól leírták az intenzív művelést folytató farmot: nagyon jól gépesített és „modern” kinézetű. Az organikus farm leírása az én ízlésemnek egy kicsit idealizált, meseszerű volt, de a diákok említették a leírásukban a fákat, a sövényt, a mezőn legelő állatokat, a trágyát és a kőépületeket. Ezt követően egy fényképet mutattam nekik a szabadban nevelt sertésekről (REJTÉLYEK, 6. SEGÉD-ANYAG).
Utasítások
Három csoportra osztottam az osztályt. Odaadtam a borítékokat, de megkértem a diákokat, hogy még ne bontsák ki őket (REJTÉLYEK, 7. SEGÉDANYAG). Már is-merték a Rejtélyek feladattípust, így egyből feltettem nekik a fő kérdést: „Az el-múlt hónapokban kismalacok és csirkék tűnnek el Loxley Coppice Farmról – rá kell jönnötök, miért!” Hangsúlyoztam, minden információt gondosan mérlegel-jenek: lehet, hogy egy-egy állítás fontos, az is lehet, hogy nem, de alaposan végig kell gondolniuk, mit vesznek fi gyelembe. Arra is emlékeztettem őket, akkor tud-ják a legkielégítőbb magyarázatot adni, ha sikerül összekapcsolniuk az informá-ciókat és az ötleteket.
Megkértem őket, olvassák el fi gyelmesen a lapokon szereplő információkat, és bátran kérdezzenek, ha valamit nem értenek. Mivel csak kilencen voltak, nem tűnt szükségesnek, hogy külön időt szánjunk az állítások tisztázására.
A feladat irányítása
Érdemes hangsúlyozni, hogy az ilyen körülmények között végzett feladat során elsősorban a diákok segítésére kell koncentrálnunk, nem a fegyelmezésükre.
Számos kérdést tettek fel, amelyek először főleg a tényekre vonatkoztak, mint például: „Az parlagon tartásnak számít, ha az állatok szabadon kóborolhat-nak?”, „Az organikusan termesztett zöldségek drágábbak?” „Mi az az ugar?”, és sokat kérdeztek a garantált felvásárlási árakról és a Közös Agrárpolitikáról is.
Ahogy előrehaladtak a feladattal, egyre inkább elgondolkodtató kérdéseik voltak:
„Az organikus farmon több szárnyast tartanak?” és „Az organikus farmon gazdálkodók szeretik-e a vadállatokat, például a rókát?”. A kérdések dilemma elé állítottak: örömmel válaszoltam meg a tényekre vonatkozó kérdéseiket, kü-lönösen azokat, amelyek a tanmenetben szereplő fogalmakkal (például a Közös Agrárpolitikával) voltak kapcsolatosak. De az elgondolkodtatókra nem szívesen feleltem, mert azt szerettem volna, hogy a rendelkezésükre álló segédletet
fel-Rejtélyek 3. mintafeladat
A Loxley Coppice Farm elveszett állatai
Jó jel, ha a diákok kérdeznek, mert azt jelzi, hogy gondolkodnak a feladaton.
Rejtélyek
82
használva ők maguk gondolkodjanak el rajtuk (ne pedig az én értelmezésemre támaszkodjanak). Ezért ilyenkor azt válaszoltam: „Nos, ezt nektek kell kideríte-netek.” Néhányan kissé nehezen fogadták el ezt a helyzetet.
Nagyon örültem annak, hogy egy kis noszogatás után már bátran használták a más tantárgyakból és a mindennapi életből származó ismereteiket. Például két biológia fakultációra járó diák említette a tápláléklánc fogalmát, míg egy szen-vedélyes lovas lánynak elegendő ismeretei voltak a rókavadászatról – így ők jó információforrásnak bizonyultak az egész osztály számára. Néha nem bírtam megállni, és egy-egy általuk elvetett állítást tartalmazó papírlapot az orruk alá dugtam, megkérdezve: „Biztos, hogy ennek semmi köze sincs a fő kérdésünk-höz?”. Szerintem az óra kiválóan sikerült: nem tudok jobb módszert elképzelni arra, hogy a diákokkal megértessük az információkat. A csoportokban és az osztály egészében zajló viták és beszélgetések segítenek a dolgok tisztázásában, és számomra úgy tűnt, hasznosabb volt, mint a frontális osztálymunka.
Ellenőrzés
Bár a feladat sokat segített a folyamatok megértésében, szükség volt a tanultak megerősítésére is. A legfőbb probléma az volt, hogy a feladat számos fogalmat és témát érintett (amelyeket részben értelmeztünk a feladatok kiosztásánál).
• Az egyik csoport felvázolta a két farm működési rendszerét, feltüntetve a beérkező inputot, az ott zajló folyamatokat és a kibocsátott outputokat.
Arra bíztattam őket, hogy amiről nincs konkrét információjuk, azt is pró-bálják meg kitalálni.
• A másik csoport egy fogalomtérképet készített (erről bővebben lásd Lee és Chandler cikkét a Teaching Geography című folyóirat 1996. júliusi számá-ban). A fogalmakra általában a diákoknak maguknak kell rájönniük, de ebben az esetben megadtam nekik a következőket: kormányzati politikák, táj és környezet, technológia, piaci tényezők, az állatok jóléte, valamint erkölcs az állatokkal kapcsolatban. Összességében a fogalomtérkép arra ösztönözte a diákokat, hogy meghatározzák az egy jelenség mögött álló fogalmak közötti kapcsolatokat.
• A harmadik csoport felvázolta a két farm táplálékláncát, felhasználva a ren-delkezésükre álló információkat, illetve a következtetéseiket. A Broadacre Farm esetében nem volt könnyű dolguk.
Mindhárom csoportnak öt percben össze kellett foglalnia az elvégzett munkát, és mindenki kapott egy példányt a fogalomtérképből, a táplálékláncokról és a működési rendszerekről. Tudomásom szerint legalább két diák újrarajzolta eze-ket, hogy a saját értelmezéseiket is beépítsék. Végezetül mindenkinek önállóan meg kellett válaszolnia a kezdetekkor feltett fő kérdést.
Ez ismét felhívja a fi gyel-met arra, milyen hasznos lehet a „beszélgetve értelmezés”.
Rejtélyek 3. mintafeladat
A Loxley Coppice Farm elveszett állatai
Rejtélyek 83