A kobe-i földrengés
Mindez újabb példát jelent arra, hogy a külön-böző tudáselemek össze-kötésével vezetjük fel és alapozzuk meg logikailag a feladatot. Ez egyben a metakogní ció folyamatát is érinti (bővebben lásd a 176. és a 179. oldalon).
Képzeletbeli mozi 51
Utasítások
• Kérjük meg a diákokat, hunyják le a szemüket. Ha néhányan körbetekint-getnek, kérjük meg őket, tegyék keresztbe a karjukat, és hajtsák le a fejüket.
Az is segíthet, ha bekapcsolunk valamilyen nyugtató zenét, mivel vannak olyanok, akik nincsenek hozzászokva a csendhez.
• Amikor nagyjából elcsendesedtek, mondjuk el nekik, hogy most egy olyan valaki beszámolóját fogjuk nekik felolvasni, aki átélt egy földrengést, és szeretnénk, ha elképzelnék a helyzetét. (Azaz hozzanak létre a fejükben egy fi lmet erről.)
• Kezdjünk el olvasni. Ez megteremti a kiindulópontot a képzeletük számá-ra és egyfajta forgatókönyvként fog működni.
• Amint befejeztük, szólítsuk fel őket, hogy ne nyissák ki a szemüket, hanem egy percig még gondolják tovább a történetet. Mi következik az elhangzot-tak után?
A feladat irányítása
Bár a feladat csak néhány percig tart, mégis komoly szakmai tudást igényel a levezénylése. Életbevágóan fontos, hogy a tanulók együttműködjenek és bízzanak bennünk. Emellett jó, ha rendelkezünk némi ismerettel az álmokról, és van ez kis pszichológusi vénánk is, hogy minél jobban bevonhassuk őket.
Ha néhány diák teljesen elutasító, ne törődjünk vele, és lépjünk tovább. Való-színű, hogy néhányan zavarban lesznek, vagy elviccelnék a dolgokat. Csendesen fegyelmezzük őket, a hangos fegyelmezés megtörné a varázst. Ahogy befejeztük az olvasást, és megkértük őket, hogy folytassák a történetet a fejükben, olyan csendben kell maradnunk, amennyire csak lehetséges. Ne szólaljunk meg, eset-leg járkáljunk körbe, a lépéseink ritmusa nyugtató hatású lehet.
Az idősebbek sokkal több mint egy percen keresztül voltak csendben, míg a fi atalok éppen csak egy percig bírták.
Ellenőrzés
Minden diáknak, aki megtette, amit kértünk tőle, lesz valami mondanivalója – egyikük mondanivalója sem lehet rossz, legfeljebb a diák tévesen értelmezett valamit! Rossz lenne, ha nem mondhatnák el valakinek, amit „láttak”, ezért osz-szuk őket párokba, hogy megbeszélhessék. Kettejük közül az első kap 2 percet arra, hogy elmondja, mit „látott”, míg a másik jegyzetel – ez segíti őket a kon-centrálásban. A két perc leteltével cseréljük fel a szerepeket. Ezután le kell írni-uk egy-egy dolgot, ami:
• hasonló volt a kettejük történetében;
• különbözött a két cselekményben;
• meglepőnek találtak a társuk történetében.
A fi atalabbak ezt a részt sokkal nehezebben teljesítették.
Kérjük meg őket, hogy a három pontra koncentrálva számoljanak be a látottak-ról – ez megakadályozza, hogy elkalandozva, csapongva újra elmondják az egész történetet. Bátorítsuk arra a diákokat, nyugodtan tegyenek fel kérdéseket vagy fűzzenek megjegyzéseket ahhoz, amit a másik elmondott, de próbáljuk elkerül-ni, hogy egymást kritizálják. Folyamatosan írjuk fel a táblára azokat az elemeket, amelyekben egyetértettek, hogy vélhetően az és úgy történt, és tegyük ezeket időrendbe.
Képzeletbeli mozi 1. mintafeladat
A kobe-i földrengés
Az egész képzeletbeli mozi feladat a tanár osztály-irányítási készsé geit teszi próbára – de ez ne bátor-talanítsa el a keve sebb tapasztalat tal rendel-kezőket. A minta feladatot végrehajtó oktató is frissen végzett tanár volt.
Mindez egyszerű példa a szövegdobozok haszná-latára (lásd a 94. oldalt).
Itt a társas viszonyok szerepe igen lényeges – együttműködő tanuló-környezetet igyekezzünk kialakítani.
Képzeletbeli mozi
52
Ezt követően a tanulók írják le a füzetükbe a saját beszámolójukat a lehetsé-ges történésekről. Tapasztalataim szerint ilyenkor sokkal hosszabban írtak, mint általában tennék, különösen a fi atalabbak. A leírások többsége jól sikerült, bár az csalódást jelentett, hogy néhányan a saját lakó helyükön lejátszódó földrengést írtak le (mások viszont japán környezetbe tették a történetet). Azt hiszem, ezzel kapcsolatban hibáztam a tapasztalatok összegzése során, hiszen egy kis egyez-tetéssel és ellenőrzéssel csökkenthető lett volna a tévedés előfordulása. Mind-egyik csoport rendkívüli mértékben élvezte az órát, és arra kértek, máskor is ismételjük meg a képzeletbeli mozi módszerét. Különös módon úgy érezték, hogy nem dolgoztak semmit – annak ellenére, hogy jómagam tiltakoztam ez ellen az állítás ellen. Ez kicsit aggasztó, és érdemes átgondolni, miért történt így.
A tapasztalatok megvitatása
Annak ellenére, hogy nem érezték úgy, hogy dolgoztak volna, a tanulók nagyon fontos eredményt értek el: a meglévő ismereteikre építve teljesítettek egy fela-datot.
Amikor megkérdeztem őket, hogy melyik másik tantárgyban tudnák felhasz-nálni a képzeletbeli mozi módszerét, azonnal eszükbe jutott a történelem, ahol különösen nagy szükség van arra, hogy beleéljék magukat mások helyzetébe.
Úgy vélték, valóban hasznos volt a módszer, hiszen előhozta a meglévő tudásu-kat és gondolataitudásu-kat. Számtalan forrást említettek, ahonnan az ismere teik és ötleteik származtak: fi lmekből, magazinokból, földrajzórákon nézett videofi l-mekből és könyvillusztrációkból. Az egyik lány édesapja egy ideig Japánban dolgozott, így neki tőle származtak információi. Ugyanakkor a tanulók nem hit-tek abban, hogy ez a technika használható lenne az érettségin vagy a vizsgákon arra, hogy felidézzék a tananyagot. Ezzel kapcsolatban van még mit tenni, min-denesetre úgy vélem és remélem, hogy mindannyian tévednek.
Ez rámutat a szociali zá-ció jelentőségére.
Újabb példa a tudás ele-mek átvitelére (bőveb ben lásd a 179. oldalon).
Képzeletbeli mozi 1. mintafeladat
A kobe-i földrengés
Képzeletbeli mozi 53