A Tokaji borvidék termelési struktúrájának változása a rendszerváltozást követően

A Tokaji borvidéket 1737-től 2004-es EU-s csatlakozásunkig zárt borvidékként tartották nyílván a jogszabályok. Ennek értelmében a borvidéken csak meghatározott fajtákat lehet termeszteni, illetve a borvidékre más borvidékről folyóbort csak külön borvidéki titkári engedéllyel lehetett beszállítani. Ezt a tilalmat 2004-től a borvidéki rendtartásban szabályozzák.

A borvidéken jelenleg hat fajta termesztése engedélyezett hivatalosan, amiből tokaji bor illetve pezsgő készülhet. A hetvenes évek borkombináti és szövetkezeti telepítése során megjelentek további fajták, de azok összterülete nem éri el az 5%-ot. Ezen fajtákból készült bor csak Zempléni néven hozhatók forgalomba.

Tokaj esetében a szerkezeti változás vizsgálata, zárt borvidéki státuszából adódóan nehezebben nyomon követhető, mint Villányi borvidék esetében volt. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy Tokajban a rendszerváltozást követően jelentős ültetvény felújításba kezdtek az ágazati szereplők, amely több szempontból is minőségi változást jelentett. Magasabb minőséget biztosító klónokat telepítettek és a minőségi borszőlőtermesztéshez szükséges művelésmódokat vezettek be.

A rendszerváltozás pillanatában a tisztázatlan tulajdonviszonyok és a rossz piaci lehetőségek miatt a szőlőterület jelentős részét nem művelték meg, és a kilencvenes évek közepére ötezer hektár alá csökkent a borvidék szőlőterülete. Az újabb növekedést a kilencvenes évek közepén bevezetett állami támogatások jelentették, így 1998-ra 5 300 hektár fölé emelkedett a borvidék területe. A növekedés egészen az uniós csatlakozásunkig töretlenül tartott, elérve a 6 400 hektáros szintet. A 19. ábra adataiból kitűnik, hogy ezt követően ismét csökken a borvidék szőlőterülete, amit a szőlőtermesztés jövedelmezőségének visszaesése, illetve a közösségi támogatott kivágási program indukálta leginkább.

19. ábra: A szőlőterület változása Tokaj-hegyalján

Forrás: HNT adatok

A fajtaszerkezeten belül kisebb elmozdulások figyelhetők meg. Az aszúsodásra alkalmasabb Furmint részaránya jelentősen megnövekedett a borvidéken (20. ábra). A Hárslevelű mind területileg, mind pedig arányában jelentősen csökkent. Helyét az illatos fajtakörbe tartozó Sárga muskotály és Zéta vette át, mely mögött szakmai és kereskedelmi indokok feltételezhetők.

A borvidéki fajtaszerkezetben 2/3-ad részt tesz ki a Furmint, a Hárslevelű aránya valamivel kevesebb, mint 20%, míg a Sárga muskotályé 9%, és az összes többi fajtát a borvidék 3%-án művelik.

0 1000 2000 3000 4000 5000 6000 7000

1998 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 termő ültetvény telepítés

20. ábra: Az árutermő borszőlő ültetvények fajtaösszetétele a Tokaji borvidéken

Forrás: HNT adatok

Miként a történelmi részben bemutattam, a Tokaji borvidéken alkalmazható szőlészeti- és borászati eljárásokat több évszázada jogszabályok írják elő. E jogszabályi változásnak fontos mérföldköve az 1893. év bortörvény. Természetesen kisebb módosulások történtek a szabályozásban, hiszen 1936-ig létező kategória volt a Tokai pecsenyebor, illetve a Tokaji 2 puttonyos aszú is. A hatályos termékleírás szerint Tokajban az alábbi borkategóriákat lehet előállítani:

 Tokaji bor, amelyet a hat alapfajtából állítanak elő, és fajta jelöléssel vagy küvé névvel hoznak forgalomba. Ezeken a borokon, ha a szüreti körülmények lehetővé teszik, feltüntethető a késői szüretelésű hagyományos kifejezés.

 Tokaji borkülönlegességek:

 Tokaji szamorodni (száraz, vagy édes)

 Tokaji 3, 4, 5, 6 puttonyos aszú

 Tokaji aszúeszencia

 Tokaji eszencia

 Tokaji fordítás

 Tokaji máslás

 Tokaji pezsgők

Az imént bemutatott széles termékpalettát tovább bonyolítja a termékleírásban a település, illetve dűlőnév feltüntetésének szabályai, amelyekre szigorúbb feltételek (csökkentett terméshozam, édesítés tiltása) vonatkoznak.

0 1000 2000 3000 4000 5000 6000

1998 2008

Egyéb borszőlőfajta Kabar

Kövérszőlő Zéta

Sárga muskotály Hárslevelű Furmint

A termékkategória sokszínűségéből kitűnik, hogy Tokaji borvidéken az őszi időjárás körülmények határozzák meg alapvetően az évjárat minőségét: a borkülönlegességek mennyisége a vénasszonyok nyarától és a bothrytisesedés mértékétől függ.

A termékleírás szerint a tokaji borkülönlegességek közül az aszút, az aszúeszenciát, legalább három évig kell érlelni forgalmazás előtt, amiből két évet legalább fahordóban kell érlelni a bort. A tokaji szamorodni, máslás és fordítás esetében minimum két éves érlelés, amiből legalább egy éves fahordós érlelés az előírás. A Tokaji borkülönlegességek előállítási költsége tehát rendkívül magas, ami adódik egyrészt annak magas élőmunka igényéből, illetve az érlelési költségekből.

A Tokaji borvidéken éves szinten 250-300 ezer hektoliter bort állítanak elő, amelynek egy része Zempléni oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel, illetve Tokaj oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel kerül forgalomba. A megtermelt szőlőnek viszont közel egyharmadát borvidéken kívüli borászatk vásárolják fel, és földrajzi jelzés nélküli kategóriában hozzák forgalomba.

2008. óta a Tokaji borkülönlegességek érzékszervi bírálatát a Tokaji Borminősítő Bizottság (TBB) végzi, és Tokaji borkülönlegességet csak a Tokaji Hegyközségi Tanács által kiadott minőségi tanúsítvánnyal lehet forgalomba hozni. A Tokaji Hegyközségi Tanács adatai alapján (15. táblázat) a borkülönlegességek éves forgalma 20 ezer hektoliter körül mozog évente.

15. Táblázat A Tokaji Borminősítő Bizottság által minősített minták mennyisége

Év TBB-re beküldött minták mennyisége (e hl)

2008 18,2

2009 21,2

2010 20,3

Forrás: Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsa

A Tokaji borok termelési struktúrájának elemzése után kiemelten fontosan tartom a Tokaji borok kereskedelmi rendszerének rövid bemutatását. Miként az a történelmi leírásból is kitűnt, a Tokaji borok legfontosabb piaca történelmileg nem a magyar piac volt. Különösen a Tokaji borkülönlegességek legnagyobb részét külföldi piacokon értékesítették.

Az irányított interjúink és szekunder adatgyűjtésünk alapján a borvidéken termelő pincészeteknél az export aránya meghaladja a 30%-ot, ami magasabb az országos átlagnál. Az export legfontosabb iránya az Európai Unió (Franciaország, Nagy-Britannia, Spanyolország, Skandinávia), valamint USA, a FÁK és Távol-Kelet. Kereskedelmi szempontból a Tokaji borok értékesítését nehezíti, hogy

külföldön a Tokaji szó azonos a borkülönlegességekkel. Az édes desszertborok piaca egy különleges niche piacnak tekinthető, ahol kiélezett verseny folyik a termelő országok között. A Tokaji borkülönlegességek legnagyobb vetélytársai a Sauternes-i, a Sherry, a Ruszti, a Coteaux du Layon desszertborok, valamint a Kanadai jégborok.

E niche piacra kívánnak újra betörni a Tokaji borkülönlegességek, amelyen a Tokaji borok 50 éven keresztül nem képviseltették magukat rangjukhoz és hírnevükhöz méltó választékkal és minőséggel. A Tokaji bort elfelejtették a magas vásárlói potenciállal rendelkező nyugati piacokon.

Az életmódbeli változások, az egészséges táplálkozás előtérbe helyezése, illetve a civilizációs betegségek (pl.: cukorbetegség) ugrásszerű növekedése, továbbá a gazdasági válság tovább szűkítette a piaci keresletet a desszertborok piacán, így a Tokaji borkülönlegességek lehetőségei is csökkentek.