IV. KÜLSŐ TŐKEFORRÁSBÓL LÉTREJÖTT PINCÉSZETEK HATÁSAI
1. Befektetések Rioja borvidéken
Rioja borvidék Spanyolország északi részén, az Ebro völgyben terül el. Szőlőterületének nagysága 2003-ban 61 993 ha. Közigazgatásilag a terület legnagyobb része Rioja Autonóm Tartományban helyezkedik el. Mind a borvidék mind pedig a térség gazdasági központja Logrono. A borvidéken a XX. század végéig a fehérborszőlő dominált, amelyből hosszú fahordós érleléssel állítottak elő egy Sherry típusú fehérbort.
A borvidék fejlődésének fellendülése a XIX. század második felére tehető, amikor a filoxéra járványt követően, Jean Pineau bordeaux-i borász először tett valós kísérletet a kisfahordós érlelés meghonosítására. Bár a helyi gazdák sokáig idegenkedtek ennek jogosságáról, Pineau szakmai sikerei után, többen hagytak fel a nagyfahordós, illetve amforákban történő borérleléssel.
A borvidék 1926-ban kapott – Xerez-szel egy időben – oltalmat, és ettől kezdve a helyi Consejo Regulador (szakmai szervezet) szervezi a termelés ellenőrzését a szőlőtermesztéstől a kereskedelemig, így 1991-ben a borvidék elsőként kapta meg az ellenőrzött eredetmegjelölést, azaz a Denominación de Origen Calificada Rioja rangot Spanyolországban.
Fajtaösszetétel szerint a borvidéken több mint 75%-ban kékszőlőt termesztenek, amelyek közül a Tempranillo, Grenache (Garnacha), Graciano és Mazuelo a legfontosabb fajták. A Tempranillo jelzi egyik legjobban a borvidék termelési szerkezetének módosulását: 1990-ben az összes szőlőterület 54%-ról 2008-ra 77%-ra emelkedett. Fehérborszőlő-fajták közül szinte egyeduralkodó a Viura (80%), amit a Malvasia és a Garnacha blanca (Grenache blanc) fajták követnek.
A borvidék fejlődése folyamán a termelés körülményeit szabályozó termékleírásban fokozatosan jelentek meg az érlelt vörösborok, és alakultak ki az alábbi hagyományos, riojai bortípusok:
- „vino joven” azokat a fehér, rozé és vörösborokat foglalja magában, amelyeket érlelés nélkül, éven belül értékesítenek. E bortípuson belül különül el a vino cosechero de maceracion carbonica, ami a Flánzi módszerrel előállított vörösbor.
- „vino de crianza” azokat a borokat csoportosítja, melyeket legalább két évig érleltek, amiből fehér és rozéborok esetében legalább fél éves, vörösborok esetében legalább egyéves fahordós érlelés az előírás.
- „vino de reserva” kifejezést azok a fehér és rozéborok viselhetik, melyeket legalább két éves érlelésük alatt legalább fél évig fahordóban érleltek, és azok a vörösborok, melyeket minimum egy évig érleltek fahordóban a három éves érlelési idő alatt.
- „vino de gran reserva” kifejezés a legnemesebb borokat fogja egy bortípusba. Gran reserva vörösborok esetében minimum két év fahordós, és legalább három év palackos érlelés az előírás. Fehér és rozéborok esetében legalább fél éves fahordós és négy éves palackos érlelés kötelező. (Dominé, 2008)
A termékleírás tehát fokozatosan nyitott az érlelt vörösborok irányába, ami beruházásokat igényel a helyi pincészetektől, hiszen az érlelés biztosításához új tárolóterek és új érlelő terek szükségesek.
A Franko rezsim Spanyolországának egyik legelmaradottabb vidéki térsége szintjéről küzdötte fel magát Rioja, és vált újra az ország legismertebb, és legnagyobb presztízsű vörösbortermő borvidékévé.
A térség ma több gazdasági mutató alapján Spanyolország leggazdagabb vidékének számít, ahol az egy főre jutó GDP eléri az EU átlagot.
A tartomány fejlődésének egyik, de nem egyedüli mozgató rugója a szőlő-bor vertikum volt, mely nem csak a helyi gazdasági életében meghatározó, de a spanyol borágazat oltalom alatt álló eredetmegjelöléses (OEM) borexportjának 42%-át adja, míg az európai OEM borkereskedelemnek a 4,5%-át. A hordóban érlelt spanyol borok több mint felét Riojai tölgyfából készült barrique hordóban érlelik. A Spanyol Statisztikai Hivatal 2002-es adatai szerint az autonóm terület 2002. évi 9 milliárd Euro GDP-jéhez a szőlő-bor vertikum 1,3 milliárd Euroval járult hozzá. (Consejo Regulador de Rioja) A borvidék sikeres fejlődésének egyik motorját az újtípusú borászati vállalkozások, XX. század végi, masszív megjelenése jelenti. A borászati vállalkozások befektetői között a kockázatkezelési alapok (pl.: Mercapital), bankok (pl.: holland Rabobank), befektetési csoportok (pl.: Chivite group) mellett az iparban vagyont szerzett magánszemélyek (pl.: Alvarez család) a meghatározók.
Ezen új típusú borászati vállalkozások az alábbiakkal jellemezhetjük:
Premium, ultra-premium és ikon kategóriájú, magas minőségű vörösborokat állítanak elő;
Exportorientált vállalkozások;
Saját szőlőterületükről származó szőlőn túl a helyi termelők termelését integrálva biztosítják alapanyag-ellátásukat. A 11. táblázat adatai szerint Rioja négy meghatározó borászati vállalkozás bortermelésének átlagosan 16%-át biztosítja az adott pincészet saját szőlőterületeiről. A fennmaradó szőlőmennyiséget a szőlőpiacról szerzi be.
11. Táblázat Néhány Riojai pincészet szőlőterületének nagysága és
Forrás: Gómez-Bezares és Larreina (2008)
A termékleírásban szabályozott 6 500 kg/ha maximális terméshozam mellett, a borászatok alapigényből adódóan, keresleti szőlőpiac alakult ki a borvidéken. A szőlő minőségétől függően, a felvásárlási árak (0,5 – 2,5 €/kg), ami jelentősen meghaladja a szőlőtermelés önköltségét (0,27€/kg).
Ezen termelési költségek és felvásárlási árak mellett az autonóm terület mezőgazdaságának meghatározó, és legjövedelmezőbb kultúrája a szőlő. Jövedelmezősége messze meghaladja a többi kultúráét. (Goberino de La Rioja, 2000)
A szőlőtermelés kimagasló profitabilitásából, és a befektetők által indukált keresletből adódóan a termőföldárak is emelkedtek: egy hektár szőlő 2002-ben 50 000 és 120 000 €12 között került értékesítésre, ami Spanyolországban a legmagasabb termőföldárak közé tartozik. Ezzel szemben a lehatárolt termőterületen kívüli, földrajzi jelzés nélküli szőlőföldek átlagos ára a tartományban, 36 000
€, a szántóföldeké 15 000 – 18 000 € sávban mozog.
Fent említett gazdasági környezetet figyelembe vételével megállapítható, hogy Riojaban a szőlőtermesztés alacsony rizikófaktorú mezőgazdasági tevékenységnek számít, amely a legjövedelmezőbb mezőgazdasági szakágazat a tartomány területén a helyi lakosság számára.
12 2002. decemberében az Ocóni Vistahermonas 347 ha-os mezőgazdasági állami vállalat privatizációjakor a 120 ha-os szőlőterület becsült ára 6-7 millió € volt. A privatizáció teljes összege 8,3 millió €-t tett ki.
Ezt a folyamatot erősíti a termékleírásban rögzített helyi önszabályozási rendszer: a Consejo Regulador (magyar fogalmak szerint a hegyközséghez közel álló szervezet) szigorúan ellenőrzi a termékleírásban szereplő (például maximális terméshozam) szabályok betartását.
A Riojai Szakmaközi Szervezet adatait vizsgálva elmondható, hogy az elmúlt több mint 25 év alatt a borvidéken a kékszőlők aránya fokozatosan növekedett a fehérszőlőkkel szemben. A 9. ábra adataiból jól látszik, hogy a ’90-es évektől, különösen 1995-től, a borvidék szőlőterülete robbanásszerű növekedésnek indult.
9. ábra: Rioja fehér- és vörösborszőlő termőterületének változás 1985 – 2008 között.
Forrás: Consejo Regulador de la Deominación de Origen Calificada de Rioja
Ezt a borvidék többek között úgy tudta elérni, hogy a növekvő kereskedelmi sikerek hatására, 1998-ban 1 080 ha, 1999-ben 1 300 ha telepítési jogot kapott a nemzeti tartalékból, majd 2 500 ha és 4 620 ha telepítési jogot más borvidékektől csoportosított át számára az állam.
A szőlőterületek növekedési ütemétől kis időbeli eltolódással, de nagyobb ütemben nőtt a borvidék szőlő és bortermése (10. ábra), melyet az az ok magyaráz, hogy a kilencvenes évektől a szőlőtermelők előnyben részesítették az intenzív szőlőtermesztést a korábbi extenzív technológiával szemben:
növelték az ültetvénysűrűséget, áttértek a kordonos művelésmódokra és a legtöbb ültetvényben fejlett öntözőrendszert építettek ki.
A termésmennyiség növekedését viszont aggasztó folyamatként figyelhetjük meg. A szakmaközi szervezet adatai szerint, a borpiac éves szinten, átlagosan 2 700 000 hl Rioja bort vásárol fel, amely szintet az ezredforduló elején ért el a borvidék. Amennyiben tehát a piaci keresletet nem tudják növelni a borvidék termelői, úgy félő, hogy hosszútávon túltermelési válság alakulhat ki. Ezt a feltételezést támasztja alá, hogy az ezredforduló óta tovább növekedett a szőlőültetvények nagysága, illetve a szakmaközi szervezet adatai szerint, 2008-ban, a gazdasági válság kezdetén, 7%-kal kevesebb
0 10000 20000 30000 40000 50000 60000
198519871989199119931995199719992001200320052007 h
e k t á r
Kékszőlő (ha) Fehérszőlő (ha)
Riojai bort értékesítettek 2007-hez képest. A fenti válság hatására a Consejo Regulador a terméshozamok további szigorítását vetítette előre.
10. ábra: Rioja szőlő-és bortermelésének fejlődése 1985 – 2007 között
Forrás: Consejo Regulador de la Deominación de Origen Calificada de Rioja
A mennyiségi növekedéssel egy időben – részben az új típusú, és új stílusú pincészetek megjelenésének hatására – jelentősen átalakul Rioja borkínálata és tolódott el az érlelt vörösborok irányába: ezek részaránya 2005-ben a teljes termelés közel 50%-át tette ki.
Az új típusú, exportorientált pincészetek intenzív marketing tevékenységének hatására, 2005-ben az értékesítések 28%-át, 2008-ban már 31%-át külföldi országokban realizálták. Az exportált borok 95%-a vörösbor, 95%-aminek közel háromnegyede 95%-az érlelt, m95%-ag95%-as minőségű vörösborokból tevődik össze. (11.
ábra) Jelentős eltérés figyelhető meg ugyanakkor a kül- és belpiacokon értékesített riojai borok termékstruktúráját tekintve: a spanyolországi fogyasztók által megvásárolt minden második Rioja bor
„vino joven” bortípusba tartozik.
A termelési szerkezeten túl, a befektetők megjelenése, a borvidék ágazati szereplőinek egy sajátos szerkezetét alakította ki az új évezredre Riojaban. Az érlelt vörösborok előállításához a meglévő pincészeteket új terekkel kellett kibővíteni, így az új befektetők által létrehozott feldolgozó-érlelő pincészetekkel együtt, ezek aránya jelentősen megnövekedett.
0 1 000 000 2 000 000 3 000 000 4 000 000 5 000 000 6 000 000
1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007
borelőállítás (hl) Szőlőtermés (q)
11. ábra: Rioja borok exportjának megoszlása bortípusok szerint
Forrás: Consejo Regulador de la Deominación de Origen Calificada de Rioja
A Consejo Regulador de Rioja adatai és Gómez-Bezares és Larreina (2008) tanulmánya alapján a Riojai borvidék 19 ezer regisztrált szőlőtermelőjét az alábbiak szerint lehet csoportosítani:
Mintegy 8 000 –re tehető azoknak a hobbigazdálkodóknak a száma, akik saját fogyasztásra állítanak elő bort. Az általuk művelt összes terület nem haladja meg a 9 000 ha-t.
Hasonló számban vannak azok a szőlőtermelők, akik tagjai azoknak a szövetkezeteknek, melyeket az 1950-es években alapítottak, és hosszú időn keresztül meghatározó szereplői voltak a borvidék termelésében. E szőlőtermelők, gyakran másodállásban, általában 2-5 ha közötti területet művelnek, összesen körülbelül 19 000 hektáron.
3 000 nagy szőlőtermelő integrációs szerződésben áll valamelyik újtípusú pincészettel. A termelés teljes folyamatában szigorú ellenőrzés alatt állnak. Az általuk művelt összes szőlőterület meghaladja a 25 000 hektárt. E termelők jelentős része a befektetők megjelenését követően lépett ki a szövetkezetből. Őket tekinthetjük a Riojai gazdasági modell egyik nyerteseinek.
További több mint 700 termelőt nevezünk „cosechero”-nak, akik közel 6 000 hektáron művelnek szőlőt, amelynek termését részben vagy egészben, saját pincéjükben dolgozzák fel.
Legtöbbjük érlelés nélkül, az adott évben, folyóborként hozza forgalomba termékét, de közel 100, dinamikus családi pincészet nyitott az új stílusú, érlelt vörösborok felé, és borukat palackban értékesítik.
Az érlelt vörösborokat előállító pincészetek, a „crianza”-k, melyek az összes Riojai bor több mint felét jelentik. Méretüket tekintve a kis érlelő-kapacitású pincészetektől (maximum 2 000 hl) a nagy
40%
30%
26%
4%
Vino joven Crianza Reserva gran reserva
termelőkig (100 000 hl feletti pincék) találhatunk itt pincészeteket. A Rioja-ba beruházó termelők szinte kizárólag ebbe a csoportba tartoznak.
A befektetői tulajdonú pincészetek számának és súlyának növekedését igazolja a táblázat, miszerint a crianza típusú pincészetek aránya robbanásszerűen növekedést mutat az elmúlt két évtized folyamán.
Borászati kapacitásuk meghaladja a 10 millió hektolitert. Vele párhuzamosan, de nem azonos mértékben növekedett a szövetkezetek kapacitása is. Míg a családi pincészetek kapacitása meghaladta a szövetkezetekéét 1998-ig, addig 2008-ra azok kapacitása a felére esett vissza. (12. ábra)
12. ábra: Kapacitás változása borászati típusonként 1982-2008 között Rioja borvidéken
Forrás: Consejo Regulador de la Deominación de Origen Calificada de Rioja
Mindez felveti annak kérdését, hogy milyen okok vezettek ehhez a csökkenéshez? Feltételezhetőleg ebben komoly szerepe volt annak a kiélezett gazdasági helyzetnek, amelyet az új pincészetek által kikényszerített verseny okoz a termelők részére.
Rioja borvidéken, az új típusú borászatok megjelenése mellett, fontos vizsgálni a pincészetek tulajdonosi szerkezetének változását is. A kockázat kezelési alapok (pl. Mercapital – LAN pincészet és Barón de Ley tulajdonosa) mellett fejlesztést finanszírozó bank is megjelenik rövidebb időre a tulajdonosok között. Ez utóbbira jelenthet példát a holland Rabobank csoport, mely a Vina Salceda pincészetben fokozatosan vásárolta fel a többi tulajdonos maradék részvényeit. Ezt követően, 1997-ben részesedését átadta a Chivite csoportnak. Eb1997-ben az eset1997-ben a pincészet értékének növekedése jelentette tette rentábilissá a Rabobank számára a befektetetést.
0 2000000 4000000 6000000 8000000 10000000 12000000
1982 1988 1993 1998 2008
Érlelő pincészetek Kereskedők Szövetkezetek Családi pincészetek
Rioja példája jól mutatja, hogy miként szolgálhatja a borvidék fejlődését a külső befektetők megjelenése. Az alapvetően borászatra koncentráló beruházások keresleti piacot alakítottak ki a szőlő iránt, mely a régió legjövedelmezőbb mezőgazdasági tevékenységévé vált. A kereslet hatására átalakult és növekedett a szőlő termőterülete, és a bortermelés is. Mindkettő esetében fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy a túltermelés jelei mutatkoznak, ami a borvidék túlfejlesztésének vízióját vetíti előre. Az újtípusú pincészetek megjelenésének fontos hozadéka az kereskedelmi csatornák megnyitása, melyből a csládi és szövetkezeti pincészetek is profitálnak. Ugyanakkor a családi pincészetek súlya jelentősen csökkent az ezredforduló óta a borvidéken.