PANNON EGYETEM
Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskola
Külső tőkeforrásból létrejött borászati befektetések hatása a magyar szőlő-bor ágazat fejlődésére
Doktori (PhD) értekezés
Szerző:
Brazsil Dávid
Témavezető:
Dr. habil. Pupos Tibor
Keszthely
2013.
KÜLSŐ TŐKEFORRÁSBÓL LÉTREJÖTT BORÁSZATI BEFEKETETÉSEK HATÁSA A MAGYAR SZŐLŐ-BOR ÁGAZAT FEJLŐDÉSÉRE
Értekezés doktori (PhD) fokozat elnyerése érdekében
Írta:
BRAZSIL DÁVID
Készült a Pannon Egyetem Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskolája keretében
Témavezető: Dr. habil. PUPOS TIBOR, egyetemi tanár
Elfogadásra javaslom (igen / nem) ………
(aláírás)
A jelölt a doktori szigorlaton ...%-ot ért el,
Az értekezést bírálóként elfogadásra javaslom:
Bíráló neve: …... …... igen /nem
……….
(aláírás)
Bíráló neve: …... …...) igen /nem
……….
(aláírás)
A jelölt az értekezés nyilvános vitáján …...%-ot ért el.
Keszthely, ……….
a Bíráló Bizottság elnöke
A doktori (PhD) oklevél minősítése…...
………
Az EDHT elnöke
Köszönetnyilvánítás
Ezúton kívánok köszönetet mondani mindazoknak, akik közvetve vagy közvetlenül segítették munkájukkal, tanácsaikkal, emberi hozzáállásukkal ennek a dolgozatnak az elkészülését.
Külön köszönet illeti Dr. habil. Pupos Tibor Professzor Urat, aki témavezetőmként, illetve a kutatási helyként szolgáló PE-GK Vállalatökonómiai és Vidékfejlesztési Tanszék tanszékvezetőjeként önzetlenül támogatta francia kutatásaimat és türelmesen irányította hazai munkámat.
Köszönettel tartozom Etienne Montaigne Professzor Úrnak, a SupAgro Montpellier UMR MOISA vezetőjének, aki 2006-ban felhívta a figyelmemet a kutatási területre francia tanulmányaim során.
Szakmai vezetése, kutatás-módszertani javaslatai a disszertáció írása közben is segítséget nyújtott.
Prof. Dr. Tenk Antal és Dr. Kovács Attila opponens uraknak a munkahelyi vita során tett kritikai észrevételeikért, és alapos munkájukért tartozok köszönettel.
A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa főtitkára, Horváth Csaba Úr által biztosított alkotói szabadságok és munkatársaim megértő hozzáállása nagyban hozzájárultak e tudományos munka lezárásához.
Egy PhD dolgozat köszönetnyilvánítása során nem szokás név szerint köszönetet mondani közvetlen hozzátartozónak, de aki ismeri e dolgozat elkészülésének rögös útját, bizonyára megértéssel fogadja e sorokat. Köszönettel tartozom Dr. Brazsil József egyetemei docens Úrnak, Édesapámnak, aki tudósként és szülőként sem engedte, hogy a dolgozat kutatási eredményei ujjaimban maradjanak.
Végül, de nem utolsó sorban köszönet illeti Édesanyámat és Húgaimat, akik kutatómunkám valamennyi fázisában helytállásukkal tehermentesítettek családi gazdaságunkban, biztosítva a nyugodt, alkotó munka feltételeit.
Tartalomjegyzék
TARTALOMJEGYZÉK ... 5
RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE ... 8
ÁBRAJEGYZÉK ... 9
TÁBLÁZATJEGYZÉK ... 10
KIVONAT ... 11
ABSTRACT ... 12
RÉSUMÉ ... 13
BEVEZETÉS ... 14
I. PROBLEMATIKA ... 16
II. A KUTATÁS ELMÉLETI HÁTTERE ÉS MÓDSZERTANA ... 18
1. Külföldi működő tőkebefektetés ... 18
1.1. A külföldi működő tőkebefektetés irodalmi áttekintése ... 19
1.2. FDI szerepe az agrár-élelmiszer szektorban ... 23
1.3. Külföldi működő tőkebefektetések a magyar agrár-élelmiszer ágazatban ... 25
2. Anyag és módszer ... 30
2.1. Ágazati tanulmányok ... 30
2.2. Esettanulmányokra alapozott ágazati tanulmány során alkalmazott kutatási módszerek ... 35
3. Szőlő-bor piaci befektetések ... 40
3.1 Borpiac történelmi fejlődése ... 41
3.2 Oligopólimok a szőlő-bor ágazatban ... 42
3.3 A Borászati koncentráció jellemzése ... 43
III. VILÁGPIACI ÉS HAZAI TRENDEK A BORPIAC ALAKULÁSÁBAN ... 56
1. Nemzetközi borpiaci trendek ... 56
2. Az Európai Unió borpiaci szabályozása ... 63
3. A magyar borpiac történelmi változásai ... 68
4. A magyar szőlő-bor ágazat termelési szerkezete ... 81
4.1. A magyar szőlő-bor ágazat gazdasági szereplői ... 84
4.2. A szőlő-bor ágazat intézmény rendszere ... 87
IV. KÜLSŐ TŐKEFORRÁSBÓL LÉTREJÖTT PINCÉSZETEK HATÁSAI KÜLFÖLDI PÉLDÁKON KERESZTÜL BEMUTATVA ... 89
1. Befektetések Rioja borvidéken ... 89
2. Új borvidék születése: Malborough és a Sauvignon blanc ... 96
V. KÜLSŐ TŐKEFORRÁSOKBÓL SZÁRMAZÓ SZŐLÉSZETI-BORÁSZATI BEFEKTETÉSEK HATÁSA A VILLÁNYI BORVIDÉKEN ... 100
1. A történelmi változások hatásai a termelési szerkezetre ... 100
1.1. Gazdasági átmenet : az első befektetők megjelenése ... 101
2. A Villányi borvidék termelési struktúrájának változása a rendszerváltozástól napjainkig ... 104
3. A Villányi borvidék gazdasági szereplői ... 106
4. A külső tőkeforrásból megvalósult befektetések tulajdonosi struktúrája ... 112
5. A befektetők megjelenésének periodizációja ... 113
6. A Villányi borvidéken befektetett tőke eredetének vizsgálata ... 114
7. Befektetői motivációk ... 115
7.1. A bor mint társadalmi szimbólum... 115
7.2. A szőlő-bor ágazat, mint gazdasági beruházás ... 116
7.3. Villány : a magyar rendszerváltozás győztese ... 117
8. Külső tőkeforrásból megvalósult befektetések hatása a Villányi Borvidék fejlődésére ... 118
8.1. A befektetések közvetlen hatásai ... 118
8.1.1. Pénzügyi hatások ... 118
8.1.2. Technológiai hatás... 118
8.1.3. Új vállalati kultúra ... 119
8.1.4. Árrobbanás Villányban ... 120
9. Konfliktusok és szövetségek ... 124
VI. KÜLSŐ TŐKEFORRÁSBÓL MEGVALÓSÍTOTT BORÁSZATI BEFEKTETÉSEK HATÁSA
A TOKAJI BORVIDÉKRE ... 126
1. A Tokaji legenda rövid története ... 126
2. A Tokaji borvidék termelési struktúrájának változása a rendszerváltozást követően ... 132
3. A Tokaji borvidék gazdasági szereplői ... 136
4. A külső tőkeforrásból megvalósult beruházások megjelenésének és tulajdonosi szerkezetének vizsgálata... 142
5. A külső befektetők gazdasági motivációi ... 144
6. Külső tőkeforrásból létrejött vállalkozások gazdálkodásának jellemzése ... 146
7. A külső tőkeforrásból megvalósult befektetések hatása a Tokaji borvidék fejlődésére ... 148
7.1. Pénzügyi hatás ... 148
7.2. Technológiára és termékstruktúrára gyakorolt hatás ... 149
7.3. A vállalati kultúrára gyakorolt hatás ... 150
8. A külső forrásból megvalósult beruházások társadalmi és szakmai megítélése ... 151
VII. KUTATÁSI EREDMÉNYEK, KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK ... 155
1. Kutatási hipotézisek értékelése ... 155
2. Önálló kutatási eredmények és értelmezési tartományuk ... 160
3. A kutatás további irányai ... 162
4. Összefoglaló ... 163
5. New scientific results ... 165
IRODALOMJEGYZÉK ... 166
MELLÉKLETEK ... 173
Rövidítések jegyzéke
AMC Agrármarketing Centrum
ÁPV Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.
ÁVÜ Állami Vagyonügynökség
CMO Common market Organization; Közös Piacszervezés FDI foreign direct investment; külföldi működő tőkebefektetés FVM Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium
HNT Hegyközségek Nemzeti Tanácsa
HORECA Hotels - Restaurants – Cafés; Hotel – Étterem - Kávézó
KSH Központi Statisztikai Hivatal
MgSzH Mezőgazdasági és Szakigazgatási Hivatal
MgSzH-BI Mezőgazdasági és Szakigazgatási Hivatal Központ – Borminősítési Igazgatóság
MVH Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal
NAV Nemzeti Adó- és Vámhivatal
OEM oltalom alatt álló eredetmegjelölés OFJ oltalom alatt álló földrajzi jelzés
TBB Tokaji Borminősítő Bizottság
UNCTAD United Nations Conference on Trade and Development;
Egyesült Nemzetek Kereskedelmi és Fejlesztési Fóruma
USD United States Dollar
VBB Villányi Borminősítő Bizottság
VM Vidékfejlesztési Minisztérium
Ábrajegyzék
1.ÁBRA: KÜLFÖLDI MŰKÖDŐ TŐKE-MEGOSZLÁS AZ ÉLELMISZERIPARON BELÜL ... 28 2.ÁBRA: A VILÁG BORTERMELÉSÉNEK ÉS BORFOGYASZTÁSÁNAK ALAKULÁSA ... 60
3. ÁBRA: KÜLÖNBÖZŐ BORÉRTÉKESÍTÉSI CSATORNÁK RÉSZESEDÉSE
ORSZÁGONKÉNT, 2002-BEN ... 63 4.ÁBRA: BORKATEGÓRIÁK VÁLTOZÁSA A BORREFORM KAPCSÁN ... 67 5.ÁBRA: A TRIANONI BÉKEDIKTÁTUM HATÁSAI A MAGYAR SZŐLŐ-BOR ÁGAZATRA*71 6. ÁBRA: A SZŐLŐ-BOR ÁGAZAT SZERVEZÉSI MODELLJE A SZOCIALISTA PIACGAZDASÁGBAN ... 76 7.ÁBRA MAGYARORSZÁG BORTERMELÉSE A RENDSZERVÁLTOZÁSTÓL NAPJAINKIG 82 8.ÁBRA: A MAGYAR SZŐLŐ-BOR ÁGAZAT SZEREPLŐI ... 88 9. ÁBRA: RIOJA FEHÉR- ÉS VÖRÖSBORSZŐLŐ TERMŐTERÜLETÉNEK VÁLTOZÁS 1985 – 2008 KÖZÖTT. 92
10.ÁBRA: RIOJA SZŐLŐ-ÉS BORTERMELÉSÉNEK FEJLŐDÉSE 1985 – 2007 KÖZÖTT ... 93 11.ÁBRA: RIOJA BOROK EXPORTJÁNAK MEGOSZLÁSA BORTÍPUSOK SZERINT ... 94 12. ÁBRA: KAPACITÁS VÁLTOZÁSA BORÁSZATI TÍPUSONKÉNT 1982-2008 KÖZÖTT RIOJA BORVIDÉKEN ... 95 13. ÁBRA: ÚJ-ZÉLAND SZŐLŐTERÜLETÉNEK FEJLŐDÉSE 1996-2009 KÖZÖTT BORVIDÉKI MEGOSZTÁSBAN ... 97 14.ÁBRA: MALBOROUGH PINCÉSZETEI SZÁMÁNAK VÁLTOZÁSA 1994-2007 KÖZÖTT ... 98 15. ÁBRA: FEHÉR-ÉS VÖRÖSBORSZŐLŐ ÜLTETVÉNYEK ARÁNYÁNAK VÁLTOZÁSA A VILLÁNYI BORVIDÉKEN ... 104 16. ÁBRA : A FEHÉR- ÉS VÖRÖSBORSZŐLŐ ÜLTETVÉNYEK TERÜLETÉNEK VÁLTOZÁSA A VILLÁNYI BORVIDÉKEN... 105 17. ÁBRA: AZ ÁRUHÁZLÁNCOKBAN TALÁLHATÓ BORKÍNÁLAT STRUKTÚRÁJA A LEGFONTOSABB OEM BOROK ESETÉBEN A BORVIDÉK TERÜLETÉHEZ VISZONYÍTVA110 18.ÁBRA: VILLÁNY BORVIDÉK SZERKEZETI ÁBRÁJA ... 111 19.ÁBRA: A SZŐLŐTERÜLET VÁLTOZÁSA TOKAJ-HEGYALJÁN ... 133 20. ÁBRA: AZ ÁRUTERMŐ BORSZŐLŐ ÜLTETVÉNYEK FAJTAÖSSZETÉTELE A TOKAJI BORVIDÉKEN 134
21. ÁBRA: A TOKAJI BORVIDÉKEN NYILVÁNTARTOTT HEGYKÖZSÉGI TAGOK SZÁMÁNAK VÁLTOZÁSA (2004-2010) ... 136 22.ÁBRA: A TOKAJI BORVIDÉK SZERKEZETE GAZDASÁGI SZEREPLŐK SZERINT ... 141
Táblázatjegyzék
1. TÁBLÁZAT AZ FDI-T ELEMZŐ ELMÉLETEK CSOPORTOSÍTÁSA JANSIK (2001B)
SZERINT 20
2. TÁBLÁZAT A KÜLFÖLDI MŰKÖDŐ TŐKEBEFEKTETÉSEK MOTIVÁCIÓINAK
OSZTÁLYOZÁSA ... 22 3. TÁBLÁZAT : VIZSGÁLAT ANYAGA ÉS MÓDSZEREI ... 38 4. TÁBLÁZAT A BORTERMELÉS KONCENTRÁCIÓJA NÉHÁNY ORSZÁGBAN ... 44 5. TÁBLÁZAT A VILÁG NEGYVEN LEGNAGYOBB BORÁSZATI VÁLLALKOZÁSA NETTÓ ÁRBEVÉTEL ALAPJÁN ... 45 6. TÁBLÁZAT A TÍZ LEGNAGYOBB MENNYISÉGBEN ÉRTÉKESÍTETT MÁRKA AZ EGYESÜLT KIRÁLYSÁG BORPIACÁN ... 50 7. TÁBLÁZAT A VILÁG SZŐLŐTERÜLETÉNEK VÁLTOZÁSA AZ 1980-AS ÉVEK KÖZEPÉTŐL (EZER HEKTÁRBAN) ... 57 8. TÁBLÁZAT A VILÁG BORTERMELÉSÉNEK VÁLTOZÁSA AZ 1980-AS ÉVEK KÖZEPÉTŐL NAPJAINKIG ... 59
9. TÁBLÁZAT NÉHÁNY JELENTŐS BORTERMELŐ ORSZÁG TERMELÉSE ÉS
FOGYASZTÁSA KÖZÖTTI ELTÉRÉS ... 61 10. TÁBLÁZATA MAGYARORSZÁG SZÁMÁRA EU FORRÁSBÓL ODAÍTÉLT, AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG ÁLTAL JÓVÁHAGYOTT NEMZETI BORÍTÉK FELOSZTÁSI TERVE AZ EGYES TÁMOGATÁSI INTÉZKEDÉSEK KÖZÖTT 2009-2013 KÖZÖTTI IDŐSZAKRA ... 65 11. TÁBLÁZATNÉHÁNY RIOJAI PINCÉSZET SZŐLŐTERÜLETÉNEK NAGYSÁGA ÉS SAJÁT FORRÁSBÓL BIZTOSÍTOTT SZŐLŐTERMÉSÉNEK ARÁNYA ... 91 12. TÁBLÁZATA VILLÁNYI BORVIDÉK HEGYKÖZSÉGI TAGJAINAK CSOPORTOSÍTÁSA AZ ÁLTALUK MŰVELT SZŐLŐTERÜLET ALAPJÁN (2009)... 107 13. TÁBLÁZATSZŐLŐFELVÁSÁRLÁSI ÁRAK ALAKULÁSA A KUNSÁGI ÉS VILLÁNYI BORVIDÉKEN 123
14. TÁBLÁZATA DECENTRALIZÁLT PRIVATIZÁCIÓ SORÁN LÉTREJÖTT GAZDASÁGI TÁRSASÁGOK 130
15. TÁBLÁZATA TOKAJI BORMINŐSÍTŐ BIZOTTSÁG ÁLTAL MINŐSÍTETT MINTÁK MENNYISÉGE 135
16. TÁBLÁZAT: A TOKAJI BORVIDÉK HEGYKÖZSÉGI TAGJAINAK CSOPORTOSÍTÁSA AZ ÁLTALUK MŰVELT SZŐLŐTERÜLET ALAPJÁN ... 137 17. TÁBLÁZATNÉHÁNY TOKAJI VÁLLALKOZÁS FOGLALKOZTATÁSRA VONATKOZÓ ADATAI 2009-BEN 147
Kivonat
Külső tőkeforrásból létrejött borászati befektetések hatása a magyar szőlő-bor ágazat fejlődésére
A második világháborút követően a mezőgazdaság termelési rendszerében, illetve az agrár- élelmiszeripari termékek kereskedelmében lezajlott koncentrációs és liberalizációs folyamatok erős hatást gyakoroltak a szőlő-bor ágazat fejlődésére is. A világon új szőlőtermelési központok jöttek létre, valamint a globális kereskedelemi hálózatok térnyerése miatt minden földrészen megfigyelhető a szőlő-bor ágazat kínálati oldalának erőteljes koncentrációjára. E szerkezeti átalakulást gyorsították a globális tőkepiaci mozgások: a hagyományosan családi gazdaságokra és szövetkezetekre alapozott termelési szerkezetben egyre nagyobb számban jelentek meg a külső tőkeforrással finanszírozott pincészetek, melyek az ezredfordulón dinamizálták az ágazat fejlődését. Tehát új típusú, borászati beruházásokra specializálódott vállalatcsoportok jelentek meg az ágazatban. Másként fogalmazva, a szőlő-bor ágazat kellően attraktív beruházási formát jelent a globális tőkepiacon, mely ugyanakkor az ágazat új típusú koordinációjának a problémáját veti fel.
A szőlő-bor ágazaton belül megfigyelhető borászati koncentrációs folyamatok a magyar ágazat fejlődésére is hatást gyakoroltak, jóllehet annak eseményeit speciális történelmi körülmények befolyásolták: e folyamatok szorosan összekapcsolódnak a gazdasági átmenet és a privatizáció történéseivel. A témával foglalkozó publikációk szerint hazánkban a koncentráció elsősorban a privatizáció időszakában a külföldi működő tőke hatására zajlott le.
A disszertáció a külső tőkeforrásokból megvalósult szőlészeti- és borászati beruházásoknak az adott termelési körzet koordinációs folyamataira gyakorolt hatásait vizsgálja két magyar borvidék példáján keresztül (Villány és Tokaj), kiemelve azoknak ökonómiai, szakmai és társadalmi aspektusait.
Abstract
Impact of external sources of capital investment on the development of the established Hungarian wine industry
After the Second World War, the agro-food trade liberalization and concentration processes took place within the agricultural production system having a strong influence on the development of the wine industry. New world wine production centres were established, and for the expansion of global trade networks on all continents a strong concentration in the supply side of the wine industry became recognisable. In order to accelerate the structural transformation of the global equity market movements: the traditional family wineries and cooperatives based production structures, the wineries set up external sources of capital, which have boosted the millennium development of the sector.
Therefore, new types of wine investor groups have appeared within the sector. In other words, the grape and wine industry is a sufficiently attractive form of investment in the global capital markets, which raises new types of coordination problems within the industry.
It was observed within the wine industry that concentration processes affected the development of the Hungarian wine sector, although the events of special historical circumstances influenced by these processes are closely related to economic transition and privatization concepts. The publications related to this subject notify that the concentration is primarily a result of the privatization period which took place in our country through foreign direct investors.
Overall, the thesis examines the impact of external sources of capital investments realized in wine business for the coordination processes through two examples of Hungarian wine regions (Tokaj and Villany), highlighting the economic, technical and social aspects.
Résumé
Les effets des investissments extra-sectoriels au développement de secteur viti-vinicole de Hongrie
La concentration de système de production en aval a été accéléré par les flux des fonds mondiaux, notamment des investissements directs étrangers. La production de vin a été traditionnellement basé aux domaines familiaux et des coopératives. Malgré cette structure historique, nous trouvons des domaines fondés par des investisseurs extra-sectoriels, dont le nombre augmente. L’apparition de ces domaines au cours des dernières vingt années a été le moteur de développement du secteur.
Notre thèse se focalise sur la création des caves en propriété extra-sectorielle en Hongrie. Leur apparition est lié à la transition économique et elles ont fortement influencé le développement du secteur viti-vinicole hongrois.
Nous approchons le sujet des investissement extra-sectoriels dans le secteur de vin par la théorie des investissments directs étrangers et les études de filière. En analysant deux bassins de production de vin hongrois (Tokaj et Villány), nous mesurons les effets de ces investissements à leur développement.
„Én vagyok a szőlőtő, s Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt, lemetsz rólam, azt pedig, amely terem, megtisztítja, hogy még több teremjen”
(János Evangéliuma)
Bevezetés
A bor története szorosan összekapcsolódik az emberiség történelmével. Az európai kultúrában mindig szakrális terméknek tekintették, ami összeköti az embert a transzcendens világgal. Különösen igaz ez a megállapítás a keresztény kultúrára, hiszen Jézus Krisztus első csodatétele is a borhoz kötődik, illetve az utolsó vacsorán a bort vérének szimbólumává emelte az Apostolok előtt.
A bor, mint az egyik legősibb írott emlékekben fellelhető szavunk, a magyar kultúrában több ezer éves múltra tekint vissza. A magyar szőlészet és borászat története jól tükrözi a mindenkori magyar gazdaság és a magyar társadalom állapotát, hiszen a szőlőtermesztéshez és borászathoz nyugodt, lelkében és testében egészséges emberre van szükség.
A bor az öröm és bánat itala, egyben végig kíséri a magyar ember egész életét: születésünkre apáink borral koccintanak, boros poharat ad az édesapa felnőtté váló gyermekének kezébe legelőször, a neves napokon borral koccintunk az ünnepi asztalnál, és borral búcsúztatnak szeretteink földi életünk végén.
A bor annak köszönhetően őrizte meg különleges szerepét az európai társadalmakban, hogy a szőlőtermelők büszke emberek. Büszkék arra a tájra, ahol a szőlőt művelik, büszkék arra a borra amit az ott termelt szőlőből készítettek, büszkék arra, hogy hegyoldalukban készített bor különbözik a többi bortól, és büszkék arra, hogy barátaik saját boruk ízét keresik, amikor más vidékek borát kóstolják.
Különösen büszkék arra, hogy a szőlő és a föld szeretetét szüleiktől és nagyszüleiktől tanulták.
Felgyorsuló, a mobilitásra alapozott, modern társadalmunkban a bor transzcendens jellege egyre inkább a marketing martalékává válik. A bor erkölcsi degradációja miatt fokozatosan elveszíti különleges jellegét és egy átlagos alkoholos termékké válik, ami megbetegíti a helyüket nem lelő emberek testét és lelkét. A bor eggyé válik a többi élelmiszeripari termékkel.
A dolgozatban ökonómiai szemszögből vizsgálom a szőlő-bor ágazatban az elmúlt hatvan év folyamán végbement változások legújabb hatásait. A világon új szőlőtermelési központok jöttek létre, valamint a globális kereskedelemi hálózatok térnyerése miatt minden földrészen felfigyelhetünk a szőlő-bor ágazat kínálati oldalának erőteljes koncentrációjára.
Valójában egy ágazat-koordinációs paradigma váltásának lehetünk szemtanúi. Az európai családi gazdaságokra, illetve termelők által alapított szövetkezetekre alapozott szőlő- és bortermelés mellett egyre nagyobb teret hódítanak azok a pincészetek, amelyeket külső tőkeforrásokból alapítottak. A
nemzetközi tőkeáramlások korában a szőlő-bor ágazatot egy befektetési ágazatként kezelik, amely attraktív lehetőséget jelent a tőkepiacok részére.
A doktori értekezésben ezt a paradigmaváltást kívánom vizsgálni és részletesen elemezni azok hatását, két magyar borvidék példáján keresztül, a magyar szőlő-bor ágazat fejlődésének bemutatása érdekében. Vajon ez lenne a magyar szőlő-bor ágazat jövője?
„A szőlőszem kicsiny gyümölcs,
Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék.
A föld is egy gyümölcs, egy nagy gyümölcs, S ha a kis szőlőszemnek egy nyár
Kell, hány nem kell e nagy gyümölcsnek, Amíg megérik?”
(Petőfi Sándor: Az Apostol)
I. Problematika
A második világháborút követően az agrár-élelmiszeripar termelési és kínálati oldalán jelentős koncentráció figyelhető meg. A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek külkereskedelmére vonatkozó liberalizációs megállapodások hozzájárultak az élelmiszerkereskedelemben megfigyelhető koncentrációs folyamatok felgyorsításához.
Az agrár-élelmiszeriparon belül atomizált termelési szerkezettel bíró szőlő-bor ágazatban a kereskedelemben zajló koncentrációs folyamatokra a szövetkezeti rendszer fejlesztése több országban évtizedeken keresztül megfelelő válasznak tűnt.
A kilencvenes évek kereskedelem-liberalizációs folyamatainak hatására a szőlő-bor ágazat kínálati oldalán újabb termeléskoncentrációra figyelhetünk fel. E folyamatokat azonban új típusú, borászati beruházásokra specializálódott vállalatcsoportok indukálták az ágazatban. Másként fogalmazva, a szőlő-bor ágazat kellően attraktív beruházási formát jelent a globális tőkepiacon, mely az ágazat új típusú koordinációjának a problémáját veti fel.
A szőlő-bor ágazaton belül megfigyelhető borászati koncentráció a magyar ágazat fejlődésére is folyamatosan hatással van, jóllehet annak eseményei speciális történelmi körülmények között zajlottak le. A szakirodalomban fellelhető publikációk szerint e folyamatok összekapcsolódnak a gazdasági átmenet és a privatizáció történéseivel. A témával foglalkozó publikációk szerint a koncentrációt elsősorban a privatizáció időszakában a külföldi működő tőke hatására zajlott le.
A doktori disszertáció a magyar szőlő-bor ágazatban lezajló koncentrációs folyamatok vizsgálatával foglalkozik. A kutatások során a külső tőkeforrásokból a szőlő-bor ágazatban megvalósult befektetésekre fókuszáltam és azoknak a magyar ágazatra gyakorolt hatásait kívánom számba venni.
A kutatások célkitűzése az alábbi hipotézisek igazolásának vagy cáfolatának bizonyítása:
1. hipotézis:
A külső tőkeforrások a privatizációhoz kötődően jelentek meg a magyar szőlő-bor ágazatba és a befektetések külföldi működő tőkebefektetéseknek minősülnek;
2. hipotézis
A magyar borvidékek termelési szerkezetének megújulását egyértelműen a külső tőkeforrásból megvalósult befektetések dinamizálták;
3. hipotézis
A külső forrásból megvalósult befektetések hatásai pozitívak a helyi gazdasági szereplők fejlődésére;
A kutatások során külön figyelmet szentelek a beruházások mögött meghúzódó befektetők meghatározására, illetve a befektetési motivációk számbavételére.
A dolgozatban a külső tőkeforrásokból megvalósult szőlészeti- és borászati beruházásoknak az adott termelési körzetre gyakorolt hatásait vizsgálom, kiemelve azoknak ökonómiai, szakmai és társadalmi aspektusait.
„A földet is sugárok érlelik, de Ezek nem nap sugárai, hanem Az embereknek lelkei.
Miden nagy lélek egy ilyen sugár, de Csak a nagy lélek, s ez ritkán terem;”
(Petőfi Sándor: Az Apostol)
II. A kutatás elméleti háttere és módszertana
Az első fejezetben megfogalmazott problematika alapján megállapítható, hogy a dolgozat a szőlő- bor vertikum gazdasági átmenetének problémaköréhez és így a külföldi működő tőkebefektetések elemzéséhez kapcsolódik. A témakör vizsgálatához az ágazati tanulmányok gazdaságtana mellett tehát a külföldi működő tőkebefektetések elméletének irodalmi feldolgozása szükséges.
1. Külföldi működő tőkebefektetés
A világgazdaság országhatárokat átlépő integrációjának, azaz a globalizációnak egyik meghatározó eleme - a fokozódó nemzetközi kereskedelem mellett – a tőkejavak nemzetközi áramlása. A „foreign direct investment” (FDI) azaz a külföldi működő tőkebefektetésnek a legrészletesebb és legelfogadottabb definícióját az Egyesült Nemzetek Kereskedelmi és Fejlesztési Fóruma (United Nations Conference on Trade and Development; UNCTAD) évente megjelenő, „A világ befektetési jelentés” című éves kiadványa tartalmazza:
„A külföldi működő tőkebefektetés egy hosszú távú befektetési forma, ahol az adott rezidens országban működő vállalkozás, a külföldi működő tőkebefektető vagy az anyavállalat tartós érdekeltségének és kontrolljának kiépítése egy fogadó ország vállalkozásában, leányvállalatában„
Jansik (2001) megállapítja, hogy a külföldi tőkebefektetés folyamatosan áramlik a rezidens országokból a fogadó országok felé, így beszélhetünk az FDI flow megközelítéséről. Fontos ugyanakkor a nemzetgazdasági szinten az FDI beáramlás (inflows) és FDI kiáramlás (outflows) vizsgálata. A külföldi működő tőkebefektetésnek - mikroökonómiai szinten - három formája ismert:
tulajdonrész vásárlás (minimum 10% általában) /tőzsdebefektetés;
visszaforgatott jövedelmek;
vállalaton belüli kölcsönök.
A kumulált külföldi működő tőkeállomány már stock típusú mutató, amit a nemzetközi irodalomban attól függően csoportosítjuk, hogy az a
rezidens ország vállalatainak az ország határain kívül tulajdonában lévő érdekeltségeinek az
összessége (outward FDI stock), vagy
a fogadó ország vállalatai által fogadott külföldi működő tőkebefektetések összessége (inward FDI stock).
A külföldi működő tőkebefektetés elsődleges formái történelmileg a XIX. századra nyúlnak vissza.
A második világháborúig terjedő időszakban a külföldi működő tőkebefektetések alapvetően az ásványi kincsekhez és a mezőgazdasági termékekhez való hozzáférést biztosították. Ebben az időszakban a külföldi befektetések valójában a gyarmatosítási politika részének tekinthetők. Az ilyen típusú beruházásokban lévő külföldi működő tőkeállomány, a második világháború előtti időszakban több mint 60%-ra tehető, míg a 80-as évekre ennek aránya 30% alá csökkent. (Duning, 1992)
A rezidens országban megtermelt javak értékesítése a fogadó országban a piacszerzés elemi célja.
Ezen új FDI befektetési stratégiák esetén a leányvállalatok elszigetelt gyártó üzemekként jelennek meg és nem hálózatban működnek. A ’80-as évek végén az ilyen típusú befektetések a közvetlen működő tőkebefektetések 45%-át tették ki, amiből a fejlődő országok 30%-ban részesültek. (During, 1992)
A 90’-es évek elejétől, a transznacionális vállalatok többféle célt fogalmaznak meg befektetéseik hátterében, és gyakran kombinálják azokat. A ’90-es évek jelentős változásokat indukáltak az FDI fejlődése tekintetében, melynek elméleti hátterét Williamson 1985-ben megjelent írása alapján kialakult ideológia alapozta meg, melyet a szakirodalomban washingtoni konszenzus néven ismerünk.
A konszenzus hetedik pontja vonatkozik a külföldi működő tőkebefektetésekre, miszerint el kell törölni és meg kell szüntetni minden olyan akadályt, ami az FDI szabad áramlását korlátozná.
(Reardon – Timmer, 2005)
A washingtoni konszenzust követő időszaktól az FDI-áramlás robbanásszerűen növekedett a világban: 1982-2001 között 12-szeresére emelkedett, 1990 és 2001 között 3,6 szorosára nőtt, és a globális FDI áramlás elérte a 735 milliárd USD-t, ami a világ GDP-jének 2,3%-a, és az éves világkereskedelem 10%-át teszi ki. Legmagasabb értékét a jelenlegi gazdasági válság előestéjén, 2007- ben érte el: 1 979 milliárd USD volt, ami 2008-ra 1 697 milliárdra zsugorodott. 2009-ben újabb, 44%- os visszaesés figyelhető meg 2008-hoz képest. Az előrejelzések szerint a külföldi működő tőkebefektetések 2011-ben (1 800 milliárd $) sem érik el a 2007-es szintet. (UNCTAD, 2009)
1.1. A külföldi működő tőkebefektetés irodalmi áttekintése
A külföldi működő tőkebefektetésekkel (FDI) foglalkozó, szerteágazó elméleteket a szakirodalomban számos módon csoportosították. Általános megközelítésben az elméletek két fő csoportra osztók:
a befektetések motivációit (determinánsait) elemző elméletekre, illetve
a befektetések hatásait elemző elméletekre.
Jansik (2001a) ugyanakkor hozzáteszi, hogy a külföldi működő tőkebefektetések hatásaival foglalkozó irodalom valójában nem elméleteket, hanem hatásokat számszerűsítő empirikus tanulmányokat csoportosít.
Cantwell (1991) szerint a külföldi működő tőkebefektetésekkel foglalkozó empirikus tanulmányok a nemzetközi tőkemozgást három szinten vizsgálják:
makrogazdasági szinten: a nemzetközi tendenciák vizsgálatával foglalkoznak;
mezogazdasági szinten: a vállalatok közti kapcsolatokat, kölcsönhatásokat ágazati tanulmányozzák;
mikrogazdasági szinten: az egyes vállalatok külföldi befektetéseit és növekedését jellemzik.
Jansik (2001b) Agarwal (1980) munkásságából kiindulva összefoglalja és csoportosítja a szerteágazó FDI elméleteket, melyeket az 1. táblázat foglal össze.
Az FDI irodalmában talán a legnépszerűbb modellnek tekinthető Dunning (1977) eklektikus elmélete (más néven OLI), melyet az internalizációs és a szervezeti elmélet szintézisének tekinti Jansik (2001b). Mateos (2003) ugyanakkor az eklektikus jelzőt azzal indokolja, hogy Dunning elmélete összefoglalja az Industrial Organisation (IO), a kereskedelem elméletét, és a tranzakciós költségek elméletét.
Dunning (1977, 1992) számos, alapvetően az UNCTAD által megrendelt, tanulmányban vizsgálja a külföldi működő tőkebefektetést meghatározó faktorokat. Tanulmányaiban rámutat a multinacionális vállalatok stratégiájára, és azok hatására egy adott rezidens országban. Ahhoz, hogy egy külföldi befektetés megvalósuljon, három feltételnek együttesen kell teljesülnie az eklektikus elmélet szerint:
1. Táblázat Az FDI-t elemző elméletek csoportosítása Jansik (2001b) szerint
1. Tökéletes piacon alapuló elméletek
Eltérő megtérülési ráta elmélete
Portfólió elmélet
Kibocsátás és piaci méret elmélete
2. Tökéletlen piacon alapuló elméletek
Szervezeti elmélet
Internalizációs elmélet
Eklektikus paradigma
Termékciklus elmélet
Oligopolisztikus reakciók elmélete 3. A befektetési hajlandóság elméletei
Likviditási elmélet
Valutaterületi elmélet
Egyéb determináns tényezők
4. FDI beáramlás determinánsai
Gravitációs modell
Tényezőárak
Politikai instabilitás és kockázat
Kormányzati ösztönzők Forrás: Jansik (2001b)
„
O
” Az internalizáció útjára lépő vállalatnak a helyi vállalkozásokkal szemben specifikus tulajdonosi előnyökkel kell rendelkeznie (Ownership advantages):, például: egy bevezetett márka, termelési technológia, termék, marketingismeretek, speciális kapcsolat a felvevőpiaccal vagy a beszállítókkal. „
I
” A vállalat által birtokolt előnyre alapozott befektetésnek hasznosabbnak kell lennie az adott termék exportjánál vagy az arra vonatkozó licensz -megállapodásnál.(internationalisation advantages).
„
L
” A multinacionális vállalat akkor tud profitálni a tulajdonosi és a nemzetközi környezet nyújtotta előnyökből, ha a választott országban meglévő előnyök igazolják a beruházás helyválasztását (locational advantages). Ilyen pozitív feltételnek tekinthető az input források, a humán erőforrás, a szolgáltatások, a protekcionista gazdaságpolitika, a piac mérete és növekedési üteme stb. Másként megfogalmazva a fenti első két előny (O + I) használata, a rezidens ország piacán elérhető inputok kombinációjával, eredményesebbnek kell lennie a hazai inputokkal kombinált termelésnél.Az OLI modell három elemét alkotó előny – tulajdonosi, internalizációs és lokalizációs – kombinációja alapján Dunning (1992) osztályba sorolja a beruházandó vállalkozás motivációit:
Erőforrás költségének csökkentése, mellyel a vállalkozás a rentabilitását és versenyképességét kívánja javítani az adott piacon. E befektetési modell leginkább az agrártermékek piacára jellemző.
Piackeresés: a vállalat célja egy új piac megtartása, védelme, kizsákmányolása vagy fejlesztése, melyet saját márkájával vagy technológiájával kíván elérni.
Hatékonyság növelés és termelési eszközök (termék vagy technológia) keresése, melynek során a multinacionális vállalat a területileg szétszórt beruházásait kívánja racionalizálni.
Stratégiai kapacitások keresése létező cégek vagy technológiák megszerzésével a cég elsődleges célja a hosszú távú versenyképesség biztosítása.
Miként az a felsorolásból kitűnik, az első két modell a nemzetköziség útjára lépő vállalat kezdeti lépéseinek tekinthető, ahol az anyavállalat és a leányvállalat közötti integráció alacsony szintű. Ezzel szemben a másik két modellben az anya- és leányvállalatok kapcsolata integrált, és a cégek jelentősen tudják befolyásolni - akár irányítani is - az adott ország kompetenciájának fejlődését.
Mateos (2003) Dunning munkái alapján az alábbi táblázatban osztályozza az OLI modellben bemutatott FDI motivációs tényezőket. Mateos (2003) szerint motivációs célok a vállalkozás életében is változhatnak: a vállalkozások többsége a nemzetközi színtéren először piacot és erőforrást keres. A vállalat fejlődésével a cél fokozatosan a befektetések összehangolására és racionalizálására, valamint a hatékonyság növelésére tevődik át. Mindez feltételezi a nyitott és fejlett piaci szabályozási rendszer meglétét.
2. Táblázat A külföldi működő tőkebefektetések motivációinak osztályozása
FDI motiváció „O” Vállalat
tulajdonosi előnye „L” Rezidens
ország helyi előnye „I” Vállalat Nemzetközi előnye
Termelés iránya és a leányvállalat- anyavállalat
kapcsolata Alapanyag
keresése
Piacszerzés Természeti erőforrások;
Alacsonyan képzett munkaerő;
Fejlett innováció;
Alapanyagforrások megfelelő áron történő biztosítása
Termelés a fejlett országokba irányul;
Alacsony szintű integráció;
Piackeresés Termelési technológia, és vagy bevezetett márka
FDI ösztönzés;
Piaci méret és annak növekedési üteme;
Tranzakciós költségek csökkentése;
Fogadó országok belső piaca;
Autonóm egységek;
Hatékonyság növelése
Több lábon álló gazdasági modell;
földrajzi diszperzitás, inputok nemzetközi piacról történő beszerzése;
Specializáció előtérbe helyező gazdaság- politika,
Változatos alapanyag piac;
Közös vezetési modell;
Vertikális integráció és horizontális diverzifikáció;
Nemzetközi termelés szervezése;
Integrált piacszemlélet;
Erős vállalatcsoporton belüli integráció;
Stratégiai
eszközök és kapacitások megszerzése
A meglévő forrásokból eredő szinergiák kihasználása
Az anyavállalat számára hiányzó technológiával
rendelkező, fúzióra, együttműködésre és felvásárlásra hajlandó helyi vállalkozások
Közös vezetési modell;
Vállalaton belüli előnyök kiaknázása;
Kockázat mérséklése;
Erős integráció;
Új piacok;
Részpiacok;
Erős vállalatcsoporton belüli integráció;
Forrás: Mateos (2003)
Dolgozatom további részének elméleti magalapozásához szükséges annak gazdasági vizsgálata is, hogy a szakirodalomban az FDI-nak milyen pozitív és negatív hatásait figyelhetjük meg a fogadó ország gazdaságában.
Oszlay (1999) – makroökonómiai szinten – az FDI pozitív hatásai között említi meg, hogy a külföldi működő tőkebefektetések, az elégtelen hazai megtakarításokat kiegészítve, elősegíti az addig pénzügyi hiány miatt elhalasztott beruházások megvalósulását, melyek az intenzív gazdasági növekedést indukálhatnak az adott országban. A külföldi cégek munkaerő-kereslete felhajtja a béreket, és jelenlétük átgyűrűző hatásának eredményeként a gazdaság egészében a termelékenység és a hatékonyság növekedéséhez vezet.
Moulins (1997) három tényező köré csoportosítja a külföldi működő tőkebefektetések pozitív hatásait:
pénzügyi apport, mely lehetővé teszi a leányvállalat kereskedelmi és fejlesztési terveinek megvalósulását, és nyitottabbá teszi a nemzetközi kereskedelem irányába;
lehetővé teszi a modern technológia megjelenését és elterjedését az adott országban;
új menedzseri kultúrát honosítanak meg az adott országban.
Oszlay (1999) a külföldi működő tőkebefektetések negatív hatásai közül kiemeli, hogy a külföldi működő tőke eleve tökéletlen piaci versenyközegben „érzi jól magát”. A külföldi befektetők – megjelenésüket követően – abban érdekeltek, hogy megakadályozzák új versenytársak megjelenését az adott piacon, és ellenérdekeltek a termelési költségeket növelő, a társadalmi jólétet javító szabályok elfogadásában (pl.: környezetvédelmi előírások). Több esetben megfigyelhető, hogy a külföldi vállalkozások befektetéseiket nem külső forrásból finanszírozzák, hanem beszűkítve a helyi vállalkozások lehetőségeit, a helyi pénzpiacról szerzik be a forrásokat. A kívánatos jövedelemelosztás helyett, a külföldi vállalkozások növelhetik az egyenlőtlenséget az adott országban, mert megjelenésük hatására emelkedhet a munkanélküliség. Adott esetben a fogadó ország felzárkózási folyamatait is gátolhatja, amennyiben a külföldi vállalkozás piaci erőfölénye nem kényszeríti rá a legkorszerűbb termelési eljárások alkalmazására.
1.2. FDI szerepe az agrár-élelmiszer szektorban
Az FDI kumulált összegéhez viszonyítva a mezőgazdaság részaránya rendkívül alacsony. A mezőgazdaságban felhalmozott külföldi működő tőkebefektetés 2007-ben 32 milliárd USD.
Ugyanakkor részarányuk országonként eltérő értéket mutat: a fejlődő és az átmenetben lévő gazdaságokban, az agráriumba áramló külföldi működő tőke részaránya sokkal magasabb az összes FDI-hoz viszonyítva.
Reardon és Timmer (2005) megállapítják, hogy a ’90-es évek második felétől a külföldi közvetlen tőkebefektetések az agrobusiness-en belül elsősorban a feldolgozóipar, a kereskedelem és a mezőgazdasági szolgáltatások felé tolódott el. Így míg a világ 100 legnagyobb transznacionális vállalata között nem található egyetlen mezőgazdasági transznacionális vállalkozás sem, addig 1997- ben kilenc élelmiszeripari vállalkozás került fel erre a listára.
Az agrár-élelmiszeripari vállalatokkal kapcsolatban Mateos (2003) megjegyzi, hogy transznacionális voltuk ellenére ezek a vállalkozások alapvetően nemzeti kötődésű vállalkozások maradnak. A legnagyobbak az amerikaiak, majd az európai és japán cégcsoportok következnek. E vállalkozások több termékcsoporttal foglalkoznak, és nagy nemzetközi márkaneveken értékesítik azokat a fogyasztók felé.
Az WIR2009 adatai szerint az élelmiszeriparban majdnem tizenötszörös külföldi működő tőke került befektetésre, mint a mezőgazdaságban.
Rastoin (2006) megjegyzi továbbá, hogy az élelmiszeriparban, az utóbbi két évtized folyamán megfigyelhető magas FDI beáramlására az élelmiszerpiac dinamikus, minőségi és mennyiségi fejlődése, különösen pozitívan hatott. Ezen belül fontos kiemelni két meghatározó tényezőt:
a turizmus, a migráció és a média hatására fokozatosan nemzetközivé váló fogyasztási modellek elterjedésével,
a tömegtermelés, a logisztika, a liberalizáció fejlődésével a transznacionális vállalatok egyre nagyobb felvevőpiachoz tudják eljuttatni termékeiket.
Az élelmiszeripari és a mezőgazdaságba felhalmozott külföldi működő tőkefelhalmozás közötti jelentős eltérés egyik magyarázata lehet, hogy az élelmiszeriparban a technológiai diffúzió, azaz az innováció és szellemi tőke átadása - vállalati fúzió és akvizíció révén - ugyanolyan hangsúlyos szerepet játszik, mint a többi iparágban. (Jansik, 2001b).
A transznacionális vállalatok befektetéseinek vizsgálata nem szorítkozhat csak a pénzügyi kérdésekre, fontos feltárni az FDI a szociál-ökonómia hatásait is.
Reardon és Timmer (2005) kutatásai szerint az agrobusiness-be irányuló FDI a legjelentősebb változásokat a disztribúciós rendszerben okozta: a főként európai, amerikai és japán tulajdonban lévő értékesítési csatornák a fejlett országokat követően a fejlődő országokra fókuszáltak. Mára a fejlődő országokban is a hyper- és szupermarketek részaránya az élelmiszer-kiskereskedelemben (pl.:
Csehország: 55%; Argentína 60% 2000-ben) közelít a fejlett országokra jellemző 70-80%-os értékhez.
A WIR 2009 szerint az adott fogadó ország mezőgazdaságba befektető transznacionális vállalkozások pozitív hatásai alapvetően az alábbiakban foglalhatók össze:
költségvetési forrásokat biztosít, melyekkel az agrárfejlődést biztosító intézményeket állíthat fel az adott kormányzat;
új technológiát honosít meg az adott országban;
munkahelyeket teremt;
képzi az alkalmazottakat;
üzleti kapcsolatokat alakít ki a helyi beszállítókkal;
újabb vállalkozásokat ösztönöz az ágazatba történő befektetésre;
új piaci lehetőségeket nyithat meg a helyi gazdálkodók számára.
Az UNCTAD 2009. foglalkozik a transznacionális vállalatok negatív hatásaival is, melyek közül az egyik legérzékenyebb kérdés a környezetre gyakorolt negatív hatás. Társadalmilag negatív hatásként emeli ki, hogy a „pénzügyileg erős lobbi csoportok és vállalatok erős hatást gyakorolhatnak az általuk érintett ágazat szabályozására, szakpolitikájára és az alkalmazott szabványaira, melyek eredményeként egyszerűsödhet az élelmiszer-előállításra vonatkozó jogszabályrendszer, és negatív hatást gyakorolhat az élelmiszerek egészségvédelmére, élelmiszerbiztonságára, minőségére és árára.” A helyi gazdálkodók kiszorulnak a termelésből, melyek eredményeként a beruházás elindításakor nem várt foglalkoztatási és vidékpolitikai problémák kerülnek felszínre.
Korten (1996) különösen éles kritikával illeti a mezőgazdaságba beruházó transznacionális vállalatok tevékenységét, amelyek fenntarthatatlan, ipari termelési modelleket vezetnek be az adott
országban. Működésük a társadalom szerves fejlődését töri meg, és hosszú távon épp a helyi lakosság elszegényedését és kiszolgáltatottságát növeli. Termelésük ugyan exportnövelő hatású, ugyanakkor az adott országban au élelmiszerhez való hozzáférését nem növelik jelentősen.
1.3. Külföldi működő tőkebefektetések a magyar agrár-élelmiszer ágazatban
A külföldi működő tőkebefektetések megjelenése Magyarországon - így a magyar agrár- élelmiszeripari ágazatban is – a gazdasági átmenet1 folyamatához, és azon belül is a privatizációhoz kötődik. Mivel vizsgálataim során fontos szerepet szánok a közvetlen külföldi működő tőkebefektetések megjelenésének, így elengedhetetlennek tartom a magyar privatizáció folyamatának vázlatos bemutatását.
Andreff (2002a) tanulmánya szerint a privatizáció magyarországi kezdete 1982-re tehető, amikor az első állami cégek tulajdonrésze külföldi befektetők részére értékesítésre került.
A privatizációnak az 1992-ig tartó szakaszát tekintjük a spontán privatizáció időszakának, mely alatt állami kontrol nélkül, az állami vállalatok vezetői döntöttek a privatizáció módjának lefolyásáról.
A masszív, spontán privatizáció jogi alapját valójában a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI.
törvény teremtette meg azzal, hogy külföldi vagy magyar természetes és jogi személyek Magyarországon gazdasági társaságokat alapíthattak.
A spontán privatizációnak legismertebb módszerei Sárközi (1991) szerint:
adott termelési egység közvetlen értékesítése a befektető részére;
jövedelmező termelési tevékenységek kiszervezése egy közös vállalatba, ahol az állami vállalat tőkeapportjával (termelési eszközök, márka, know-how) és a többnyire külföldi befektetők pénzügyi apportjával szereztek tulajdont, és bizonyos mértékű beleszólást a vállalat irányításába. Kezdetben a befektetők nem kívántak többségi tulajdont szerezni a vállalkozásban, de tőkeemelésekkel, és a tulajdonostársak kivásárlásával részesedésük fokozatosan emelkedett;
külföldi befektetők közvetlenül is tehettek ajánlatott korábban meg nem hirdetett vállalat megvásárlására.
A spontán privatizáció folyamatát az 1990-ben felállított Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) sem tudta jelentős mértékben korlátozni, hiszen az csak a közvetlenül állami tulajdonban lévő cégek egy részében volt jogosult a tulajdonos érdekeinek képviseletére. A spontán privatizációnak véglegesen az 1990-ben elfogadott privatizációs törvény vetettek véget, ami 1992. márciusában lépett életbe.
1Gazdasági átmenet fogalmán – Kornai definíciója szerint - a klasszikus szocializmusból a kapitalista piacgazdaságba való átmenetet értjük, melynek átmeneti formájaként jelenik meg a szocialista piacgazdaság
Az 1992-től kezdődő időszakot tekintjük a decentralizált privatizáció kezdetének, amikortól az állami vagyont állami irányítás alatt értékesítették. A decentralizált jelző arra utal, hogy az állami vállalatokat nem komplexen értékesítették. Először önálló, életképesnek tekintett egységekre osztották fel őket, amelyeket külön-külön értékesítettek a befektetők felé. A decentralizált privatizáció kezdeti időszakában az állam a többségi magyar befektetői tulajdon biztosítására törekedett. A külföldi befektetők, a privatizációt követően hamarosan megszerezték a többségi tulajdont.
1996-1997-től, az állami vagyon jelentős része értékesítésre került. A privatizáció során több vállalkozást, gyakran spekulatív céllal vásároltak meg. Ezek többségét az új tulajdonosok rövid időn belül értékesítették általában külföldi befektetők részére. Ezt a folyamatot másodlagos privatizációnak nevezzük.
A magyar élelmiszeriparban a külföldi működő tőkebefektetések megjelenése a spontán privatizáció időszakára datálódik. A 138 állami alapítású agrár-élelmiszeripari vállalatból 1992 végéig 80 alakult át gazdasági társasággá, melyek közül 35 vállalkozásban a részbeni vagy teljes privatizáció is megtörtént. A magyar gazdaság szempontjából történelmileg meghatározó élelmiszeripar privatizációjának gyorsaságát bizonyítja az a tény, hogy 1990-1992 között az állami privatizációs bevételek mintegy 50%-a az ágazatból származott. (Raskó, 2000)
A magyar élelmiszerágazat privatizációjának sajátossága, hogy a vállalatok többsége szakmai befektető csoportok kezébe került. A befektetők között elsőként a legnagyobb élelmiszer-ipari multi- és transznacionális vállalatok (pl.: Coca-Cola, Unilever, Nestlé, Heinz, Beghin-Say) és más regionális élelmiszeripari-társaságok (pl.: Henkell-Söhnlein, Underberg, Parmalat, Austria Tabac) jelentek meg.
Velük párhuzamosan, de kisebb arányban pénzügyi befektető csoportok (pl.: Első Magyar-Amerikai Alap, CP Holdings) is részvettek a privatizációban. Beruházásaik mögötti motivációs tényként jelenik meg, hogy
Magyarország a keleti blokk elismerten legfejlettebb mezőgazdaságával rendelkező hagyományos exportorientált ország, kiváló kapcsolatokat ápol a befektetők számára akkor ismeretlen kelet-európai piacokon;
a mezőgazdasági alapanyagok kellő mennyiségben és minőségben termelhetők, amit a képzett és kreatív szakemberek irányítottak;
helyi gyártókapacitások megszerzése és piacszerzés;
márkanevek és gyártási technológiák megvásárlása;
a magyar állam által elfogadott beruházás-védelmi szabályok. (Raskó, 2000)
A magyar élelmiszeripari vállalatok vezetőségét a spontán privatizáció előmozdításában motiválta:
az állandósult tőkehiány és likviditási problémák;
piacszerzés reménye a nyugati piacokon;
szükséges beruházások megvalósítás;
gyártási jogok megszerzése.
Az 1992-ig tartó időszakban a jövedéki termékeket előállító vállalatok meghatározó többsége külföldi befektetők kezébe került (dohányipar, szeszipar), de magas volt a magánosítás az édességiparban, cukoriparban és a növény-olaj gyártás területén is. A külföldi tulajdonosok megjelenése azokban a vállalatokban különösen gyorsan zajlott le, melyeknek az államszocializmus időszakában is volt kapcsolata egy külföldi vállalattal, például licensz jogok, termelési rendszerek megvásárlása miatt. Nem elhanyagolható tény a befektetések motivációjának keresésekor, hogy számos külföldi befektető jó személyes kapcsolatot tartott fenn a megvásárlandó vállalat vezetőivel.
Raskó (2000) továbbá azt is megjegyzi, hogy a spontán privatizáció időszakában a menedzsment viszonylag szabadon alakította a privatizációs stratégiát, az állam, és az 1990-ben felállított ÁVÜ passzívan figyelte a privatizációs döntéseket.
1992 végétől kezdődött meg a decentralizált privatizáció a magyar élelmiszeriparban is, mely abban is különbözött az előbbi időszaktól, hogy a magyar kormányzat immár szakágazati stratégiák mentén kívánta a privatizáció lebonyolítását lefolytatni. E stratégia része volt, hogy valamennyi állami élelmiszeripari vállalatot kötelezően át kellett alakítani életképes gazdasági társaságokká. E vállalatok magánosítása során a hazai érdekeltségű vásárlókat (munkavállalók, mezőgazdasági termelők kárpótlási jegyének beszámítása) előnyben kellett részesíteni. Több esetben előírták, hogy a termelők a vállalat privatizációja során 25%+1 szavazatig a tulajdonszerzés során előnyben részesültek, és tulajdonrészüket kárpótlási jegyekkel is kifizethették.
Az új magánosítási stratégia ugyanakkor nem foglalkozott a létrejövő magyar tulajdonú vállalatok fennmaradásának, és fejlődésének problémáival, így nem kapcsolódtak a programhoz az új vállalkozásokat megsegítő, speciális finanszírozási programok. Ennek következtében, az elsődleges privatizáció befejeződésével párhuzamosan megkezdődött a másodlagos privatizáció folyamata is.
Számos esetben az első körben győztes vevők tőkeerős befektető-társat kerestek, vagy teljes részesedésüket felajánlották a legtöbbször külföldi érdekeltségű befektetők részére. (pl.: Magyar Cukor Rt.)
A külföldiek rövid idő alatt bekövetkező gyors térnyerésével kapcsolatosan számos ellenérzés fogalmazódott meg a privatizációs időszak alatt (Alvincz et al. 1994):
közvetlen és közvetett tőkekivonás;
az esetleges monopolhelyzettel való visszaélés;
a piac meghódítása a megszerzett termelőkapacitások leépítésével és importtal;
az ismert hazai élelmiszermárkák kiszorítása piacról;
a megszerzett vállalat vagyonának felélése gyors profitszerzés céljából.
A masszív privatizációt követően az élelmiszeriparon belül a külföldi vállalkozások jelenléte jelentős tényezővé vált. 1997-ben az élelmiszeriparban jegyzett tőke 61,4%-a külföldi tulajdonosok
kezében volt. Raskó (2000) aláhúzza, hogy a külföldi tőke aránya ekkor csak a gépiparban és a nemesfém ásványi termékek gyártásában volt magasabb az élelmiszeriparénál. Ezzel szemben a mezőgazdasági nyersanyagtermelésben a külföldi részvétel továbbra is minimális, a jegyzett tőkét tekintve 5,9%.
Jansik (2000) a külföldi részesdés arányáról megállapítja, hogy az élelmiszeriparon belül a külföldi tőke eloszlása jelentős különbségeket mutat. A gyors és masszív privatizációnak következtében egész szakágazatok kerültek külföldi tulajdonosok kezébe, gyakran egy-két befektetői csoport kezébe.
Ezekre Rontóné (2005) példaként említi a növényolaj-ipart vagy a borágazaton belül a pezsgőipart.
Az 1. ábrán szembetűnő, hogy 1992 és 1997 között valamennyi élelmiszeripari szakágazatban növekedett a külföldi működő tőke aránya. Ez alól kivételt jelent a bortermelés, ahol ha minimális mértékben is, de 25%-ról 23%-ra csökkent az FDI aránya.
1. ábra: Külföldi működő tőke-megoszlás az élelmiszeriparon belül
Forrás: AKI adatok
Az élelmiszeripari befektetők (multinacionális és egyéb külföldi vállalatok) más országokban szerzett profitjukat, illetve idegen forrást mozgósítottak magyarországi befektetéseik megvalósításához.
A kívánatos piaci pozíció elérésével a magyar termelő egység az anyavállalatba integrálódva annak koherens részévé válik és alárendelődik a tulajdonos vállalat globális vagy regionális stratégiájának.
Amíg a pótlólagos beruházások hatékonyság- vagy méretgazdaságosság-növekedéséből származó határhaszna pozitív, illetve várható megtérülése nemzetközi összehasonlításban magas, addig a külföldi befektetők folytatják a magyar leányvállalatnál képződött nyereségük visszaforgatását. Amint
azonban céljaikat elérték, vagy másutt kedvezőbb befektetési lehetőségek adódnak, kivonják a profitot az országból, és - fenntartva a működő tőke állandó mozgását - azt máshol fektetik be.
A profit repatriálás teljesen természetes és elfogadható gazdasági folyamat, amíg legális és ellenőrzött keretek között zajlik. Az élelmiszeriparban azonban az a külföldi tulajdonosok által gyakorolt eredménykivonásnak létezik egy releváns veszélye és elítélendő megnyilvánulása, az ún.
rejtett profit-repatriálás. Mértéke nem ismeretes, mert általában az anyavállalat és a leányvállalat közötti belső vállalati elszámolási módszerek követhetetlenné teszik. (Jansik, 2001)
A rejtett profit-repatriálás legfontosabb három megnyilvánulási területe, Alvincz et al (1994) szerint a következő:
költségalapú profitrepatriálás - a leányvállalat költségeinek növelése az anyavállalat javára;
profitrepatriálás eszközei törzstőke-emeléssel;
kereskedelem-alapú profitrepatriálás (transzferárak): az anyavállalat és leányvállalat közötti belső export-import útján.
Az élelmiszeriparon belül a külföldi befektetők viszonylag rövid idő alatt vetették meg lábukat, amely szorosan kapcsolódik a gazdasági átmenethez, és azon belül is a privatizáció időszakához. A külföldi működő tőke jelentős része a spontán privatizáció időszaka alatt áramolt be az országba, melyek megvalósulását –állami stratégia híján – a legtöbb esetben az állami vállalatok vezetői irányították. Bár a decentralizált privatizáció alatt az állam elő kívánta mozdítani a hazai tulajdonosok szerepét, de a privatizált vállalatok működéshez szükséges finanszírozási források híján számos vállalat új vezetőinek tőkeerős, külföldi befektetőpartnert kellett keresniük.
A magyar élelmiszeriparon belül a külföldi tőke aránya kimagaslóan magas más ágazatokhoz viszonyítva is, és jelentős különbségeket mutat az ágazaton belüli megoszlása. A külföldi tulajdonban lévő vállalatok egy nagy vállalatcsoport részeként működnek tovább, és működésük, valamint fejlődésük a csoporton belüli nemzetközi munkaerő-megosztástól nagymértékben függ.
2. Anyag és módszer
A kutatások középpontjában a külső tőkeforrásból származó szőlészeti-borászati befektetéseknek a magyar szőlő-bor ágazatra gyakorolt hatása áll. Az elemzések tehát mezoökonómiai, azaz ágazati szinten vizsgálják az új gazdasági szereplők hatásait a szektor fejlődésére. Az ágazat, mint vizsgálatom tárgya, annak fogalom-meghatározását követően arra keresem a választ, hogy e összetett gazdasági halmaz vizsgálatát milyen elvek és módszerek alkalmazásával lehet eredményesen és hatékonyan elvégezni.
2.1. Ágazati tanulmányok
Az ágazat (angolul: industry) először a modern közgazdaságtan atyja, Adam Smith híres művében, a
„Nemzetek gazdaságtana” munkamegosztás részében jelenik meg. Szemléletesen az ollógyártók példáján keresztül mutatja be az ágazatban dolgozó mesteremberek összességét.
Az ágazat koncepciójának megújítása a rendszerelmélet megjelenését követően kap új lendületet (ld.: Barel (1971) és Rosnay (1975) munkái). Ezen elméletek közös alapja, hogy az ágazatot, mint hierarchikus rendszert vizsgálják. Toledano (1978) egy láncként tekint az ágazatra, amelyben fentről lefelé haladva a félkész termékekből végtermék keletkezik: „..a molnár lisztjét használja a pék a kenyérhez…”
Az ágazati kutatások valódi áttörése Goldberg (1968) nevéhez fűződik, aki az ágazat rendszerszintű, vertikális megközelítéséből kiindulva alkotja meg az agribusiness koncepcióját. „A megközelítés magába foglalja az adott mezőgazdasági termék alapanyag-termelésében, a feldolgozásában és a kereskedelemében résztvevőket. Tartalmazza a mezőgazdasági beszállítókat, a mezőgazdasági termelőket, a raktározással foglalkozó vállalkozókat, a feldolgozókat, a nagy- és kiskereskedőket, akik lehetővé teszik a nyersanyagnak a fogyasztókig történő eljutását. Vonatkozik valamennyi szervezetre, mint az állami szervekre, a piacokra, a kereskedelmi egyesületekre, melyek koordinálják és befolyásolják a termékáramlás különböző szintjeit.”
Rastoin (2006) a fenti koncepció tekintetében kiemeli, hogy az agribusiness definíciójában, e rendszer működésének tökéletesebb megismerése miatt, a „kereskedelmi egyesületek” kifejezést helyettesíteni kell a”szakmai és fogyasztóvédelmi szervezetekkel”.
Malassis (1973) az ágazat (franciául: filière) egy részletesebb, rendszer szemléletű definícióját alkotta meg: „az ágazat az agrár-élelmiszeripar egy adott termékéhez vagy termékcsoportjához kapcsolódik; és magába foglalja az összes szereplőt (vállalatok és adminisztráció) és (termelési-, feldolgozási-, pénzügyi-) folyamatot, melyek hozzájárulnak a termék előállításához, szállításához
annak végső felhasználásig, és magába foglalja éppúgy a termelési tényezők összehangolását azaz a logisztikát.”
E a megközelítés az ágazati koncepció három fontos elemét emeli ki:
a terméket, a termelési csatornákat, a szereplőket és a folyamatokat;
a piacszabályozási folyamatokat, szerkezetét és működését, az állami beavatkozások körét;
a szereplők közötti versenyt.
Morvan (1980) az ágazat három alapvető tulajdonságát határozza meg:
az ágazat „technikai” megközelítésből részekre bontható, egymás után következő műveletek sorozata;
az ágazat „kapcsolati” megközelítés tekintetébe a szereplők közötti kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatok összessége, mely a termelés teljes folyamatát felöleli;
az ágazat „stratégiai” megközelítésből gazdasági folyamatok összessége, mely a döntések alapjait vizsgálja a konkurencia aspektusait is figyelembe véve.
Modern megközelítésben az ágazatot vizsgálnunk kell mint dinamikus rendszert is: az előbb említett három tényező bármelyikére ható jelentékeny változás dinamizálja az egész ágazatot és megváltoztatja működési elvét, szerkezetét.
Az előzőekben leírt Goldberg (1968) és Malassis (1973) definíció alapján megállapítható, hogy azok közelebb állnak a magyar „vertikum” fogalmához, mint az ágazatéhoz. Míg előbbi a feldolgozott élelmiszernek teljes útját - az inputoktól a fogyasztókig - is magába foglalja az, addig utóbbi csak a mezőgazdasági alapanyag-termelés és az élelmiszer-feldolgozás részeit tartalmazza.
E kettőség magyarázatául szolgálhat Szénay-Villányi (2000) megközelítése, miszerint a magyar ágazat szó megközelítése közelebb áll a német „Productionszweige” fogalmához, mint az angol
„industry” megközelítéshez. A szerzőpár az ágazat, gazdasági ág, szakágazat fogalmakat szinonim kategóriáinak tekinti. A magyar „ágazat” kategória ugyanis a hagyományos mezőgazdaság korszakában alakult ki, amikor az agrártermelés elsősorban nyersanyagtermelést jelentett. A technológiai fejlődéssel az ágazat fogalma fokozatosan kibővülni látszik annak horizontális, illetve vertikális aspektusaival, hiszen ezek együttesen tekinthetők a gazdasági elemzések egységének: a mezőgazdasági ágazatökonómiai vizsgálatok ma legtöbbször vertikális egységeket fognak át, melyeken belül olykor szükséges lehet a nyersanyagtermelő „alapágazat” külön vizsgálata.
A kutatási területet jelentő szőlő- és bortermelés tekintetében is megfigyelhető a magyar valamint az angolszász és francia szakirodalom közötti különbség: míg a magyar szakirodalomban a szőlő-bor ágazatként megjelölt fogalom a szőlőtermesztés és borászat fogalmát öleli fel, addig az angol „wine- industry” kifejezés magában foglalja a termeléstől a fogyasztásig résztvevő valamennyi gazdasági szereplőt. A szőlő-bor szektort vizsgáló magyar szerzők (Brazsil (2000), Mayer-Lakatos (2005) stb.)
