II. A KUTATÁS ELMÉLETI HÁTTERE ÉS MÓDSZERTANA
1. Külföldi működő tőkebefektetés
1.1. A külföldi működő tőkebefektetés irodalmi áttekintése
A külföldi működő tőkebefektetésekkel (FDI) foglalkozó, szerteágazó elméleteket a szakirodalomban számos módon csoportosították. Általános megközelítésben az elméletek két fő csoportra osztók:
a befektetések motivációit (determinánsait) elemző elméletekre, illetve
a befektetések hatásait elemző elméletekre.
Jansik (2001a) ugyanakkor hozzáteszi, hogy a külföldi működő tőkebefektetések hatásaival foglalkozó irodalom valójában nem elméleteket, hanem hatásokat számszerűsítő empirikus tanulmányokat csoportosít.
Cantwell (1991) szerint a külföldi működő tőkebefektetésekkel foglalkozó empirikus tanulmányok a nemzetközi tőkemozgást három szinten vizsgálják:
makrogazdasági szinten: a nemzetközi tendenciák vizsgálatával foglalkoznak;
mezogazdasági szinten: a vállalatok közti kapcsolatokat, kölcsönhatásokat ágazati tanulmányozzák;
mikrogazdasági szinten: az egyes vállalatok külföldi befektetéseit és növekedését jellemzik.
Jansik (2001b) Agarwal (1980) munkásságából kiindulva összefoglalja és csoportosítja a szerteágazó FDI elméleteket, melyeket az 1. táblázat foglal össze.
Az FDI irodalmában talán a legnépszerűbb modellnek tekinthető Dunning (1977) eklektikus elmélete (más néven OLI), melyet az internalizációs és a szervezeti elmélet szintézisének tekinti Jansik (2001b). Mateos (2003) ugyanakkor az eklektikus jelzőt azzal indokolja, hogy Dunning elmélete összefoglalja az Industrial Organisation (IO), a kereskedelem elméletét, és a tranzakciós költségek elméletét.
Dunning (1977, 1992) számos, alapvetően az UNCTAD által megrendelt, tanulmányban vizsgálja a külföldi működő tőkebefektetést meghatározó faktorokat. Tanulmányaiban rámutat a multinacionális vállalatok stratégiájára, és azok hatására egy adott rezidens országban. Ahhoz, hogy egy külföldi befektetés megvalósuljon, három feltételnek együttesen kell teljesülnie az eklektikus elmélet szerint:
1. Táblázat Az FDI-t elemző elméletek csoportosítása Jansik (2001b) szerint
1. Tökéletes piacon alapuló elméletek
Eltérő megtérülési ráta elmélete
Portfólió elmélet
Kibocsátás és piaci méret elmélete
2. Tökéletlen piacon alapuló elméletek
Politikai instabilitás és kockázat
Kormányzati ösztönzők Forrás: Jansik (2001b)
„
O
” Az internalizáció útjára lépő vállalatnak a helyi vállalkozásokkal szemben specifikus tulajdonosi előnyökkel kell rendelkeznie (Ownership advantages):, például: egy bevezetett márka, termelési technológia, termék, marketingismeretek, speciális kapcsolat a felvevőpiaccal vagy a beszállítókkal. „
I
” A vállalat által birtokolt előnyre alapozott befektetésnek hasznosabbnak kell lennie az adott termék exportjánál vagy az arra vonatkozó licensz -megállapodásnál.(internationalisation advantages).
„
L
” A multinacionális vállalat akkor tud profitálni a tulajdonosi és a nemzetközi környezet nyújtotta előnyökből, ha a választott országban meglévő előnyök igazolják a beruházás helyválasztását (locational advantages). Ilyen pozitív feltételnek tekinthető az input források, a humán erőforrás, a szolgáltatások, a protekcionista gazdaságpolitika, a piac mérete és növekedési üteme stb. Másként megfogalmazva a fenti első két előny (O + I) használata, a rezidens ország piacán elérhető inputok kombinációjával, eredményesebbnek kell lennie a hazai inputokkal kombinált termelésnél.Az OLI modell három elemét alkotó előny – tulajdonosi, internalizációs és lokalizációs – kombinációja alapján Dunning (1992) osztályba sorolja a beruházandó vállalkozás motivációit:
Erőforrás költségének csökkentése, mellyel a vállalkozás a rentabilitását és versenyképességét kívánja javítani az adott piacon. E befektetési modell leginkább az agrártermékek piacára jellemző.
Piackeresés: a vállalat célja egy új piac megtartása, védelme, kizsákmányolása vagy fejlesztése, melyet saját márkájával vagy technológiájával kíván elérni.
Hatékonyság növelés és termelési eszközök (termék vagy technológia) keresése, melynek során a multinacionális vállalat a területileg szétszórt beruházásait kívánja racionalizálni.
Stratégiai kapacitások keresése létező cégek vagy technológiák megszerzésével a cég elsődleges célja a hosszú távú versenyképesség biztosítása.
Miként az a felsorolásból kitűnik, az első két modell a nemzetköziség útjára lépő vállalat kezdeti lépéseinek tekinthető, ahol az anyavállalat és a leányvállalat közötti integráció alacsony szintű. Ezzel szemben a másik két modellben az anya- és leányvállalatok kapcsolata integrált, és a cégek jelentősen tudják befolyásolni - akár irányítani is - az adott ország kompetenciájának fejlődését.
Mateos (2003) Dunning munkái alapján az alábbi táblázatban osztályozza az OLI modellben bemutatott FDI motivációs tényezőket. Mateos (2003) szerint motivációs célok a vállalkozás életében is változhatnak: a vállalkozások többsége a nemzetközi színtéren először piacot és erőforrást keres. A vállalat fejlődésével a cél fokozatosan a befektetések összehangolására és racionalizálására, valamint a hatékonyság növelésére tevődik át. Mindez feltételezi a nyitott és fejlett piaci szabályozási rendszer meglétét.
2. Táblázat A külföldi működő tőkebefektetések motivációinak osztályozása
FDI motiváció „O” Vállalat
tulajdonosi előnye „L” Rezidens
ország helyi előnye „I” Vállalat
Dolgozatom további részének elméleti magalapozásához szükséges annak gazdasági vizsgálata is, hogy a szakirodalomban az FDI-nak milyen pozitív és negatív hatásait figyelhetjük meg a fogadó ország gazdaságában.
Oszlay (1999) – makroökonómiai szinten – az FDI pozitív hatásai között említi meg, hogy a külföldi működő tőkebefektetések, az elégtelen hazai megtakarításokat kiegészítve, elősegíti az addig pénzügyi hiány miatt elhalasztott beruházások megvalósulását, melyek az intenzív gazdasági növekedést indukálhatnak az adott országban. A külföldi cégek munkaerő-kereslete felhajtja a béreket, és megvalósulását, és nyitottabbá teszi a nemzetközi kereskedelem irányába;
lehetővé teszi a modern technológia megjelenését és elterjedését az adott országban;
új menedzseri kultúrát honosítanak meg az adott országban.
Oszlay (1999) a külföldi működő tőkebefektetések negatív hatásai közül kiemeli, hogy a külföldi működő tőke eleve tökéletlen piaci versenyközegben „érzi jól magát”. A külföldi befektetők – megjelenésüket követően – abban érdekeltek, hogy megakadályozzák új versenytársak megjelenését az adott piacon, és ellenérdekeltek a termelési költségeket növelő, a társadalmi jólétet javító szabályok elfogadásában (pl.: környezetvédelmi előírások). Több esetben megfigyelhető, hogy a külföldi vállalkozások befektetéseiket nem külső forrásból finanszírozzák, hanem beszűkítve a helyi vállalkozások lehetőségeit, a helyi pénzpiacról szerzik be a forrásokat. A kívánatos jövedelemelosztás helyett, a külföldi vállalkozások növelhetik az egyenlőtlenséget az adott országban, mert megjelenésük hatására emelkedhet a munkanélküliség. Adott esetben a fogadó ország felzárkózási folyamatait is gátolhatja, amennyiben a külföldi vállalkozás piaci erőfölénye nem kényszeríti rá a legkorszerűbb termelési eljárások alkalmazására.