V. KÜLSŐ TŐKEFORRÁSOKBÓL SZÁRMAZÓ SZŐLÉSZETI-BORÁSZATI
7. Befektetői motivációk
Az irányított interjúk egyik fontos iránya azoknak a motivációknak tisztázása volt, amelyek a külső tőkebefektetők befektetési mögött húzódtak meg. Kérdéseim nem csupán a gazdasági motivációkra szorítkoztak, de igyekeztem számba venni az egyes befektetői döntések mögött meghúzódó egyéb tényezőket is (emocionális, családi hagyományok stb.). Az ágazati tanulmányok módszertanánál leírtaknak megfelelően e kérdéseimet a helyi termelőknek is feltettem, mely lehetővé tette az eltérő álláspontok megismerését és azok ütköztetését egymással.
7.1. A bor mint társadalmi szimbólum
A Villányi borvidék esetében a befektetések első számú motivációjaként jelölték meg mind a helyi termelők, mind pedig a külső befektetők, hogy a befektetésekben fontos szerepe volt a bor pozitív társadalmi megítélésének.
A bor, mint transzcendens termék, illetve a borász, mint alkotó művész képének a megjelenése pozitív üzenettel bír a magyar társadalomban. A tömegborokhoz szokott magyarság különös nyitottsággal és rajongással fordul a magyar borok felé a rendszerváltozást követően.
Már a „borkultúra” fogalma is hungaricumnak tekinthető, hiszen az vagy nem létezik ilyen formában a legtöbb európai nyelvben, vagy annak jelentése jelentősen eltér a magyarétól. A magyar
„borkultúra” ugyanis egy kifejezésben ötvözi a bor ismeretét, szeretetét és a mérsékelt borfogyasztás eszményét. Részét képzi a fogalomnak a nagyszámú fogyasztói szaklapok, borgasztronómiára specializált vendéglátóipari egységek és a bort népszerűsítő rendezvények, csoportosulások.
A mai magyar társadalomban borral foglalkozni, és borászatot birtokolni egyben a nemzeti kultúra fenntartását, ápolását és a magyar ugar felvirágoztatásának képzetét jelenti a városi közép- és felső réteg szemében.
A bor tehát társadalmi szimbólum, a baráti beszélgetések egyik fontos témájává vált. Malatinszky Csaba megfogalmazása szerint „Minden ember híres akar lenni. Nincs még egy olyan termék, mint a bor, amely egy üzletember számára ilyen népszerűséget biztosítana.”
A borászati befektetések a vagyonukat erősen titkoló magyar üzletembereknél is különös elbírálást jelent. Dr. Csányi Sándor vagy Dr. Szűcs Róbert médiának adott nyilatkozataiból arra kitűnik, hogy a borászati befektetésükről minden kérdésre szívesen válaszolnak.
A bort körüllengő pozitív imázsából adódóan a befektetők mindegyike meggyőződése az volt, hogy a magyar szőlő-bor ágazat nagy fejlődési potenciállal rendelkezik, így az üzleti befektetés hosszú távon biztosított.
7.2. A szőlő-bor ágazat, mint gazdasági beruházás
Az ágazat jövedelem-termelő képessége a befektetések szempontjából szintén meghatározó motivációként jelenik meg a Villányi borvidéken. Abban ugyanakkor valamennyi befektető egyet értett, hogy nem számviteli szempontból tekintenek az ágazat jövedelemtermelő képességére. Az ágazatot, mint az ingatlanbefektetés egyik módját vizsgálják, és befektetéseik megtérüléseként a földpiacon várható árnövekedést tekintik a legfontosabb megtérülési mutatónak. Tehát a befektetések megtérülését az amúgy veszteséges szőlőtermesztéstől várják a beruházók. Az irányított interjúk során erre vonatkozóan konkrét válaszokat kaptam több pincészet esetében.
Bakonyi Antal, a Csányi Pincészet egykori birtokigazgatójának megfogalmazása szerint a tulajdonos szempontjából a birtok összértéknek növekedése a fontos, ami mellett bizonyos számviteli veszteséget engedélyez a vállalkozás részére. Jelenleg hektáronkénti 7 millió Forint telepítési költséggel és a hozzá kapcsolódó közösségi támogatással számolva (3,2-3,8 millió Forint) egy hektár nettó telepítési költsége mintegy 3,5 millió Forint. Jelenleg Villányban egy hektár termő szőlő értéke eléri a 20 millió Forintot.
A termőföld értéknövekedése különösen fontos szempont volt a privatizáció környékén földterületet vásárolt befektetők körében.
A borászati beruházások esetében a létrehozott befektetett eszközök értéknövekedése szintén kiemelt szempont lehet, ugyanakkor a külső forrásból létrehozott pincészetek egyikében sem jelölték meg a központi támogatásokat motivációs tényezőként. Az EU-csatlakozásunk előtti állami, illetve a jelenlegi magas támogatási szintű, közösségi beruházásösztönző-rendszert inkább adottságként kezelik a befektetők, mint külön lehetőségként. Ugyanakkor valamennyi pinceberuházásukat állami, SAPARD, NVT vagy ÚMVP programok keretében valósították meg.
A jelenleg leírt általános megállapítások a szőlő-bor ágazat befektetőket vonzó hatásai a Tokaji termelési körzet elemzéseim megalapozását is jelentik. Ennek alapján megállapítható, hogy a befektetések mögött a bor kiemelkedő társadalmi szerepe húzódik meg, illetve a szőlő-termőföld piacon várható ugrásszerű árnövekedés a földpiac liberalizációját követően.
Kutatásaim további részében arra keressem a választ, hogy miért éppen Villányban valósították meg borászati befektetéseiket a beruházók.
7.3. Villány : a magyar
rendszerváltozás győztese
A különböző időpontokban a borvidéken megjelenő befektetők eltérő szempontok alapján jelentek meg a borvidéken.
A privatizációhoz kötődő befektetők számára Villány egy volt a többi borvidék közül, ahol a rendszerváltozás pillanatában közepes minőségű tömegborokat állítottak elő. Számukra a beruházáskor az egyetlen szempont az volt, hogy racionális áron, összefüggő szőlőterülethez jussnak, ahol megfelelő ár/érték arányú borok előállítása lehetséges. Befektetéseik nem voltak Villányhoz köthetőek, azok az ország bármely területén megvalósulhattak volna.
Ezzel szemben az új évezred befektetői akkor jelentek meg a borvidéken, amikor a Villányi borok nemzeti és nemzetközi szinten is komoly elismerésre tettek szert. Ennek köszönhetően az itteni borok magas hozzáadott értékkel kerültek piacra, ami jelentősen csökkentette a pénzügyi befektetések kockázatát.
Hasonlóan a Villányi beruházásokat ösztönözte a borvidéknek a rendszerváltástól produkált dinamizmusa. A közepes minőségű borokat elfelejtve 15 év alatt a nemzetközi borversenyeken is elismert borokat tudott előállítani a borvidék. Valamennyi befektető kiemelte, hogy Villány fejlődésének dinamizmusa szintén a befektetések melletti döntést erősítették, amit tovább erősít az a tény, hogy az utóbbi tizenöt évben Magyarországon a vörösbor iránti kereslet jelentősen emelkedett.