VII. KUTATÁSI EREDMÉNYEK, KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK
1. Kutatási hipotézisek értékelése
Kutatási témámhoz kapcsolódóan végzett szakirodalmi vizsgálatok és irányított interjúk során szerzett adatok kvalitatív elemzésére alapozott ágazati esettanulmányok segítségével két külföldi és két eltérő termelési struktúrájú magyar borvidék példáján keresztül mutattam be a külső tőkeforrásból megvalósult szőlő-bor ágazati befektetők megjelenésének hatásait az egyes termelési körzetek fejlődésére. Az alábbiakban a problematikában meghatározott kutatási hipotéziseimre kívánok választ adni.
1. Hipotézis
Kutatásom első hipotézise volt azon állítás értékelése, miszerint a külső tőkeforrások a privatizációhoz kötődően jelentek meg a magyar szőlő-bor ágazatban és e befektetéseket külföldi működő tőkebefektetéseknek minősülnek.
Miként az irodalmi részben kifejtettem, a magyar szőlő-bor ágazat gazdasági átmenetét és modernizációját elemző mértékadó tanulmányok szerint (ld.: Szabó és Botos 2007, Botos és Montaigne (1998)) a magyar ágazat megújulása első sorban a privatizáció során hazánkban beruházó külföldi stratégiai befektetőknek köszönhető.
A tőkebefektetések eredetének vizsgálata során arra a megállapításra jutottam, hogy nem kizárólag FDI típusú beruházásokról van szó. A privatizáció során több külföldi befektető jelent meg az ágazatban, de velük párhuzamosan több magyar beruházó is a privatizációs tenderek győztese lett. A külföldi beruházások térnyerését erőteljesen gátolták az 1994-es földtörvény földtulajdonra vonatkozó előírásai.
Az ágazatba beáramló kizárólagos külföldi működő tőkebefektetések cáfolataként említhető a Villányi borvidék példája, ahol a külső tőkeforrásból létrejött beruházások döntő többsége magyar állampolgárságú üzletemberek vállalataihoz kötődik.
Elemzéseim eredményei arra is rámutattak, hogy bár a külső működő tőkebefektetések jelentékeny része a privatizáció elhúzódó folyamatához köthető, ennek ellenére az ezredfordulót követően számos új külső tőkeforrásból létrejött beruházás valósult meg a két vizsgált borvidéken.
A két borvidék példája egyértelműen cáfolja az első hipotézisnek azt az állítását, miszerint a privatizációhoz kötődően jelentek meg kizárólag külső befektetők az ágazatban. A hozott példáim ugyanis azt mutatják, hogy a szőlő-bor ágazat fejlődését az ezredfordulót követően a magyar tulajdonú új típusú vállalkozások generálták.
A Tokaji borvidék esetében fontos látni hogyan jöttek létre olyan külföldi tulajdonú vállalatok, melyek nem közvetlenül a privatizáció folyamatához kapcsolhatók (lásd.: Királyudvar).
Összefoglalva: első kutatási hipotézisemre részben nemleges választ kell adni. Külső ágazati befektetők jelentős számban jelentek meg a privatizáció időszakában, de letelepedésük nem kizárólag e rövid időszakhoz köthető. A külső ágazati befektetők közül a külföldi működő tőkebefektetések alapvetően a privatizációhoz kötődően jelentek meg, de jelenlétük nem érinti valamennyi borvidéket. Több állami gazdaság és pincegazdaság került magyar befektetői csoportok, illetve magánszemélyek tulajdonába. A külső tőkeforrásból létrejött vállalkozások száma az ezredfordulót követően jelentősen emelkedett a vizsgált borvidékeken.
2. Hipotézis
Az adatok kvalitatív elemzése során igazolást vagy cáfolatot kerestem azon hipotézisemre, miszerint a magyar borvidékek termelési szerkezetének megújulását egyértelműen a külső tőkeforrásból megvalósult befektetések dinamizálták.
Ahogy az első hipotézisre adott válaszomban kifejtettem, a befektetéseknek csak egy része minősül külföldi működő tőkebefektetésnek. Ennek ellenére az FDI szakirodalmának a tőkebefektetések ágazatdinamizáló állításai jól hasznosíthatók a külső tőkeforrásból létrejött beruházásoknak az ágazat termelési szerkezetére gyakorolt hatásának vizsgálatához. Az elméleti részben megfogalmazottak szerint a tőkebefektetések pozitív hatása, hogy elősegítik az adott ágazat termelési struktúrájának modernizálását.
A Villányi borvidéken történ befektetéseket vizsgáló esettanulmány kiemeli a termelési szerkezet jelentős módosulását, amelyet leginkább a fajtaszerkezet összetételén ek változása mutat. Ennek a változásnak az elindítói azok az innovatív családi gazdaságok voltak, melyek borászati sikerei példaként szolgáltak a helyi termelők és a befektetők számára is.
A Villányi borvidék példája alapján e sikeres helyi családi pincészetek a technológiai innováció legfontosabb kezdeményezői a szőlőtermesztés és a borászat területén egyaránt. Innovációik sikere a borvidék töretlen fejlődésének az egyik legfontosabb mozgatórugója. Ennek köszönhetően vált a szocializmus idején tömegborairól ismert borvidék Magyarország legsikeresebb vörösbortermelő borvidékévé.
Villány példája bizonyítja, hogy a külső tőkeforrásból létrejött borászati beruházásoknak fontos szerepe volt a borvidék termékdifferenciálásnak kialakításában, illetve a borvidék értékesítési rendszerén belül az export arányának növelésében.
Tokaji borvidék példája alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a külső tőkeforrásból létrejött borászati befektetések voltak az élenjárói a borvidék termelési szerkezete modernizációjának.
Tevékenységük a szőlőterületek minőségi szerkezetváltásán túl a borászat területére is kiterjedt.
Utóbbival kapcsolatban fontosak azoknak a termékfejlesztéseknek a kiemelése, mellyel Tokaj ismét ismertté vált a nemzetközi piacon.
A külső tőkeforrásból létrejött borászatok – általában anyavállalataik kereskedelmi hálózatán keresztül – jelentősen átalakították a borvidék értékesítési alrendszerét. Különösen fontos tevékenységük a Tokaji boroknak a fejlett nyugati piacokra történő sikeres bevezetése.
Az új borászatok által bevezetett termékdifferenciálás rávilágít arra is, hogy az – egyes bortípusok szinte teljesen eltűntek a termékkínálatból - együtt járhat a termelési szerkezetet korlátozásával is.
Fontos ugyanakkor kiemelni azt a tényt, hogy az innováció területén a kezdeményező szerepet egyre erőteljesebben a legsikeresebb helyi bortermelők veszik át. A befektetői pincészetekétől eltérő gazdasági modelljük és piaci szerkezetüknek köszönhetően nagyobb fokú önállóságot biztosít a borászoknak. E prosperáló családi borászatok szerepe meghatározó a borvidék egyediségének javításában, különösen a történelmi dűlőklasszifikáció várható jövőbeni szerepének helyreállításában.
A két borvidék eltérő történelmi hagyományait figyelembe véve megállapítható, hogy a külső tőkeforrásokból létrejött pincészeteknek a borvidék termelési szerkezetének modernizációjában betöltött szerepét nagyban befolyásolja megjelenésük időpontja. További módosító hatással bír, hogy a befektetők megjelenésének pillanatában milyen mértékű a családi borászatok gazdasági aktivitása és versenyképessége.
Az eredmények alapján kijelenthető, hogy a tőkeerős befektetői borászatok minden esetben pozitív hatást gyakorolnak az adott termelési körzet értékesítési rendszerének modernizációjára.
3. Hipotézis
Esettanulmányaim során több elemzési szemszögből igyekeztem választ találni azon hipotézisre, miszerint a külső forrásból megvalósult befektetések hatásai pozitívak a helyi gazdasági szereplők fejlődésére.
A külföldi működő tőkebefektetések elméletének bemutatása során felfigyeltem számos irodalmi munkára, amelyek szerzői az FDI fejlődésben betöltött negatív hatásaira hívták fel a figyelmet. Ennek alapján az irányított interjúk során külön szempontnak tekintettem a borvidékeken megfigyelhető esetleges negatív hatások feltárását is.
A Villányi esettanulmány eredményei alapján megállapítható, hogy a külső tőkeforrásból létrejött pincészetek új piaci lehetőségeket, új marketingszemléletet hoztak a borvidékre. A borturizmushoz kapcsolódó beruházásaik új, eddig elérhetetlen célközönség megjelenését eredményezték a borvidék valamennyi termelője számára.
Az új típusú borászatok megjelenése egy oltalom alatt álló eredetmegjelölésű területen egyoldalúan a termelési javak keresletének növekedését vonja maga után. A korlátos termelési potenciálból adódóan, a külső befektetők megjelenése esetén, a termőföld és a mezőgazdasági alapanyag (esetünkben borszőlő) iránti kereslet növekszik, melyet a kínálati oldal nem tud azonos ütemben követni.
A külső tőkebefektetők megjelenésének hatására a termőföld és a borszőlő piacon jelentékeny árnövekedést tapasztalunk. Mindez pozitívan hat az ágazati szereplők közül a szőlőültetvénnyel rendelkező termelőkre, mivel ingatlanuk értéke és szőlőültetvényük jövedelemtermelő képessége robbanásszerűn emelkedik. A keresleti piac jelentékenyen mérsékli a borszőlő felvásárlási árak hektikusságát, ami javítja az oltalom alatt álló eredetmegjelöléses bor alapanyagát előállító szőlőtermelők termelési biztonságát.
Villány példája viszont azt is mutatja, hogy a külső tőkebefektetések megjelenése gátolja a fejlődésben lévő családi gazdaságokat, különös tekintettel a fiatal szőlészekre, borászokra. A termelési javak árnövekedéséből adódóan versenyhelyzetük számottevően romlik. Helyzetüket Villány esetében tovább rontja, hogy a tőkeerős pincészetek több bizonyítható estben morálisan kifogásolható gazdasági magatartást tanúsítanak a termelési javakért folyó versenyben.
A Tokaji borvidékről szóló kvantitatív elemzésekben számos pozitív példát emeltem ki a külső tőkebefektetéseknek a helyi termelőkre gyakorolt hatására. Ezek közül kiemelendők a befektetőknek a borvidék imázsának felépítésére vonatkozó erőfeszítéseik. A tőkeerős vállalatoknak a belső és külső piacon tett marketing befektetéseik javítják a helyi vállalkozások piaci lehetőségeit, új értékesítési
csatornákat nyitva meg azok számára. Termeléstechnológiai rendszerük és szemléletük példát és követendő utat jelent a családi pincészetek számára, és folyamatos fejlesztésre ösztönzi őket.
A Tokaji borvidéken a rendszerváltozás pillanatában megjelent, alapvetően külföldi befektetők beruházásai a kor legmodernebb technológiájának berendezésével szerelték fel pincészeteiket.
Mindennek hatására a termékfejlesztés területén meghatározó versenyelőnyre tettek szert a helyi termelőkkel szemben.
Másként fogalmazva a helyi, tőkeszegény családi gazdaságok, amelyek a külföldi befektetők megjelenésének pillanatában családi gazdaságuk újraalapítására koncentráltak, technológiai hátrányba kerültek a borvidék új szereplőivel szemben. A modern technológia hiányában termékeik minősége folyamatosan alulmaradt a befektetői pincészetek termékeivel szemben, így kiszorultak a legfontosabb minőségi piacokról.
Mindezek a tények nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a külső tőkeforrásból létrejött beruházásokat, különösen a külföldi tulajdonú pincészeteket, erős társadalmi kritika éri gazdasági tevékenységük miatt. A gazdasági szereplők közötti szembenállás a borvidék arculatának egészét jelentősen rontja.
Rioja példája ugyanakkor azt mutatja, hogy a külső tőkeforrásból létrejött pincészetek térnyerésével egy időben, a borvidéken dolgozó tradicionális pincészetek száma csökkent, tehát egyre több helyi termelő hagyott fel véglegesen a szőlő- és bortermelés ősi hagyományával.
A két magyar példa és a bemutatott spanyolországi tendencia alapján ki lehet jelenteni, hogy a külső tőkeforrásból létrejött pincészetek számos pozitív hatása ellenére több negatív hatást is gyakorolnak a borvidék egyes gazdasági szereplőinek tevékenységére.
E negatív hatások leginkább a fejlődésben lévő családi pincészeteket, helyi termelőket érintik, tehát mindazokat, akiknek az ősei megteremtették az adott borvidék arculatát, imázsát. Ez utóbbi tény jelentősen ronthatja a befektetők társadalmi megítélését.