Nemzetközi borpiaci trendek

A nagy világégést követő társadalmi és gazdasági hatások átalakították a szőlő-bor vertikum szerkezetét. E változások legszembetűnőbb példája, hogy az Európai kontinens szőlészeti-borászati dominanciáját új termelő országok törték meg, melyek többségében a szőlő és bortermelés a második világháborút követően indult látványos fejlődésnek.

A világ szőlőtermő területe az 1970-es évek végére érte el tetőpontját (10,2 millió ha), és ezt követően fokozatos csökkenésnek indult. Mélypontját az ezredforduló környékén érte el, majd ezt követően globális szinten lassú emelkedésnek indult. A jelenlegi szőlőterület 7,4 millió hektár körül alakul. (7. táblázat)

A világ legnagyobb szőlőterületével az EU 27 tagállama rendelkezik, ahol az Eurostat adatai alapján összesen 3,78 millió hektár szőlőt műveltek⁴ 2010-ben. Közülük is ki kell emelni Spanyolországot, Olaszországot és Franciaországot, mely tagállamok az EU-27 összes szőlőterületének 78%-át, a világ összes szőlőterületének több mint 1/3-át művelik.

Az OIV statisztikai adatai alapján megfigyelhető, hogy Európa és azon belül az EU szőlőterületének részaránya fokozatosan csökken, melynek legfontosabb oka, hogy az EU-ban a támogatott kivágási programmal és a telepítések korlátozásával kívánják helyreállítani a piaci egyensúlyt. Az Európai Bizottság jelentése alapján, a szőlő-bor CMO reform keretében meghirdetett kivágási programban további 161 166 hektár szőlőterület érintett. Az OIV 2010. októberi konjunktúra jelentése azt vetíti előre, hogy a támogatott kivágások mellett további 60-70 ezer hektár szőlőterület kivágására lehet számítani az EU-27 területén.

4 Itt kell megjegyezni, hogy több ország esetében az OIV illetve az Eurostat szőlőterületre vonatkozó statisztikai adatai között szignifikáns eltérés mutatkozik több tagország esetében (pl.: Olaszország, Magyarország)

7. Táblázat A világ szőlőterületének változása az 1980-as évek

Európa szőlőterületeinek csökkenése ellenére a világ szőlőterületeinek nagysága nem ugyanolyan ütemben csökkent. Ennek legfontosabb oka, hogy olyan újvilági országokban, mint Ausztrália, Egyesült Államok, Chile, a szőlőterületek jelentősen növekedtek a ’80-as évektől napjainkig. Ezen országokban a szőlőterületek növekedésének üteme az ezredfordulót követő években érte el csúcspontját. Az OIV 2012. októberi konjunktúra jelentésében megállapította, hogy már a déli félteke országaiban is a termőterület csökkenésére lehet számítani. Ausztrália, Új-Zéland és a Dél-Afrikai Köztársaság esetében, a túltermelés és a gazdasági válság miatt, a gazdálkodók bizonyos területek felhagyására kényszerülhetnek. Ázsia robbanásszerű gazdasági növekedéséből a szőlő-bor ágazat is fokozatosan profitál. Kína és India szőlőterületeinek növekedésére akár úgy is tekinthetünk, mint a

„legújabb világ” bekapcsolódására a piac vérkeringésébe, melyekben a korábban meghatározó étkezési szőlő-termesztés felől fokozatosan a borszőlő termelés irányába mozdul el a termelés.

A bortermelés tekintetében a szőlőtermeléshez hasonló tendenciák figyelhetők meg. Jelenleg az éves bortermelés 280-260 millió hektoliter között alakul, melynek több mint kétharmadát az európai országok adják. Ezen belül is az EU tagországok bortermelése a legjelentősebb, évi 140-160 millió hl között változik (2011: 163,5 millió hl). A két örök versenytárs a termelés mennyiségét tekintve Franciaország és Olaszország (~50-50 M hl), őket pedig Spanyolország követi (~38 M hl). (8.

táblázat)

A ’80-as évek közepétől a bortermelés mennyiségének legnagyobb mértékű visszaesése a volt szocialista országokra jellemző. Az OIV statisztikái alapján megállapíthatjuk, hogy az EU új tagállamaiban a ’90-es évek elejére jellemző gyors visszaesés napjainkban stabilizálódni látszik. Az elmúlt évtizedben a legnagyobb termelésbővülés Ázsiában mutatkozott meg: elsősorban a Közel- illetve a Távol-Kelet (Kína) országaiban. Érdekességként megemlíthető Új-Zéland is: a szigetország 5 év alatt 0,6 millió hektóliterről 1,2 millió hektóliterre bővítette bortermelését.

A 260-280 millió hl bortermeléssel szemben a világ éves borfogyasztása 240 - 250 millió hl körül változik. Tényként kell kezelni, hogy éves szinten a bor túltermelés nagysága 30-40 millió hl között változik (2. ábra). Jogosan merül fel az a kérdést, hogy miként történik meg a túltermelés levezetése és mely országokban fognak a túltermelésért felelős szőlőterületek eltűnni.

Az OIV statisztikai adatai alapján megdőlni látszik az a megfogalmazás, miszerint az újvilági országok gyors ütemű növekedését exportorientált termelési stratégiájuknak köszönhetik. Ez az állítás csak akkor igaz, ha az Európai Unió térségét egy”országnak” tekintenénk, ahol a termelése és fogyasztása közötti különbség csak 13% lenne⁵. Európa három borhatalmának (Spanyolország, Olaszország és Franciaország) termelése és belső fogyasztása közötti eltérés 37 – 65% között változott 2006-ban, ami összesen 69 millió hektoliter többlet-termelést jelent. (9. táblázat)

5 2008-as Eurostat adatok alapján számolva

8. Táblázat A világ bortermelésének változása az 1980-as évek

2. ábra: A világ bortermelésének és borfogyasztásának alakulása

Forrás: OIV adatok

Az adott ország termelése és belső fogyasztása közötti eltérést szemléltető 9. táblázat adatai alapján a bortermelő országok három csoportját különböztetem meg, amennyiben Németországnak, mint bortermelő országtól eltekintünk:

 Azok a bortermelő országok, melyek fogyasztása és termelése között kis mértékű különbség mutatkozik, ugyanakkor behozatalra szorulnak. Pl.: Kína és az Egyesült Államok. Több évtizeden keresztül Argentína is ebbe a csoportba tartozott, de az ezredforduló óta termelése magabiztosan meghaladja a belső fogyasztás mennyiségét.

 Azon bortermelő országok, melyek borainak első számú felvevő piaca a belső piac maradt (pl.: Olaszország, Franciaország). Ezen nettó exportőr országokban a kivitel aránya általában a termelés egyharmadát teszi ki és részaránya emelkedik. Hosszú távon vagy termelési potenciáljuk csökkenésével, vagy export tevékenységük növelésével tudják fenntartani a piaci egyensúlyukat. E csoportba sorolhatjuk az ezredforduló óta Argentínát is.,

 A nettó exportőr országok termelésük több mint 60%-át értékesítik külpiacon. Ezen országok példája Ausztrália, Chile, Dél-Afrikai Köztársaság és Spanyolország.

A világ borfogyasztásának változását vizsgálva megállapítható, hogy a ’90-es évek végén érte el mélypontját (~227 millió hl), majd az új évezredben a 235-240 millió hektóliteres szint körül stabilizálódott. A világszintű adatok azonban még nem jelzik azokat a változásokat, amelyek az egyes térségekben zajlottak le.

0 100 200 300

2000 2001 20022003 2004 2005

2006 2007 2008

2009 2010 2011 Borfogyasztás Bortermelés

9. Táblázat Néhány jelentős bortermelő ország termelése és

Fontos kiemelni azt a tényt, hogy a világ legnagyobb borfogyasztásával Európa, és azon belül is az EU 27 tagországa büszkélkedik: 2006-ban az EU-27 borfogyasztása 141,7 M hl, míg az öreg

kontinensé 162,8 millió hektoliter, ami a világ borfogyasztásának 67,2%-a. A legmagasabb egy főre jutó borfogyasztással Luxemburg után Franciaország rendelkezik [53,8 liter/fő (2006)]. Az EU-n kívüli európai országok közül Ukrajnát, illetve Oroszországot kell kiemelni.

Az Amerikai kontinensen a borfogyasztás összességében növekszik, jóllehet a földrész északi és déli felén jelentős eltérések mutatkoznak: a fejlett ipari országokban (Kanada, USA) a borfogyasztás lassan emelkedik, míg a déli féltekén Argentína kivételével jelentősen csökkent. Afrikában az éves borfogyasztás rendkívül alacsony (6,6 millió hl) a kontinens népességéhez viszonyítva. Az első számú borfogyasztó ország a kontinensen Dél-Afrikai Köztársaság.

Óceániában az utóbbi időszakban a belső kereslet növekedését tapasztalhatjuk. Ázsiában a két legfontosabb borfogyasztó ország Japán és Kína. Míg Japánban a magas jövedelmi viszonyok, addig Kínában a magas lélekszám és a nyugati értékrend terjedése jelentenek jelentős piaci lehetőségeket.

A GATT keretei között, illetve később a Világkereskedelmi Szervezetben (WTO) folyó liberalizációs egyezmények eredményeként a bort érintő importvámok jelentősen csökkentek a kilencvenes évek óta. A borexport folyamatosan növekszik, értéke 2007-ben 91,3 millió hl volt, melynek kétharmadát Olaszország, Franciaország és Spanyolország realizálja. Míg 1986-1990 között a világ borfogyasztásának csupán 18,2 %-át tette ki az export aránya, addig 2007-re a borok 38%-a átlépte legalább egy ország határát.

A világ elsőszámú exportőre az EU-27 bortermelő országai (2007: 61,7 millió hl⁶), ugyanakkor az exportált borainak közel kétharmada az EU belső piacán (2007: 43,5 millió hl) kerül értékesítésre. Az újvilági országok export részaránya folyamatosan emelkedik: 1996-tól napjainkig Ausztrália, Dél-Afrika és Chile megháromszorozta exportmennyiségét.

A borexport legfontosabb iránya tehát az Európai Unió, így a világ importőreit szintén az Európai Unió tagországai jelentik. A világ borimport-struktúrájának megértéséhez ismerni kell azt a tényt, hogy a világ négy borimportőre között három tradicionális bortermelő ország. Az Egyesült Államokba nagy mennyiségben importálnak elsősorban francia magas értékű vörösborokat, Németország alapvetően szintén vörösborokat importál, míg Franciaország spanyol és olasz földrajzi jelzés nélküli borokkal házasítja, hazai, alacsony árkategóriájú export borait.

Az OIV statisztikái szerint az EU borimportja jelentősen növekedett az új, közép-kelet európai országok csatlakozásával. Érdekesség, hogy a legnagyobb százalékos importbővülés éppen a bortermelő országokban volt megfigyelhető: Bulgária, Románia, Magyarország, és Csehország.

A kereskedelem mennyiségi bővülése mellett lényeges változás történt annak szerkezetében. Az élelmiszerláncok megjelenésével a borkereskedelem is átalakult. A 3. ábra érzékletesen szemlélteti, hogy a nagy kereskedelmi láncok részaránya a legtöbb fejlett országban meghaladja az 50%-ot, azaz két palackból egyet legalább itt értékesítenek.

6 DG AGRI adatok

3. ábra: Különböző borértékesítési csatornák részesedése országonként, 2002-ben

Forrás: ONIVINS