Az Európai Unió borpiaci szabályozása

A világ legnagyobb bortermelője, és egyben első számú exportőre az Európai Unió, melynek borpiaci szabályozása a vizsgálatom tárgyát jelentő borvidékek termelési struktúráját is meghatározza.

Az első közösségi borpiaci szabályozást 1960-as évek végén dolgozták ki, és 1970-től vezették be.

Kiemelendő továbbá 1976, amikor az asztali bort érintő túltermelési válságok hatására a piaci egyensúlyt megteremteni akaró intézkedések kerültek bevezetésre: a szőlőterületek növelésének tilalma (telepítés csak újratelepítési joggal lehetséges), valamint a feleslegek levezetésére lepárlási intézkedéseket foganatosítottak.

A kibővülő Európai Közösségben a ’80-as években a piacstabilizáció elveinek fenntartása mellett fokozatosan ösztönözik az ágazat termelési szerkezetének minőségi átalakítását. Ekkor vezetik be a melléktermékek kötelező lepárlása, a kivágási támogatás és a szőlőültetvények szerkezetátalakítási programcsoportokat.

A Világkereskedelmi Szervezetnek az agrártámogatásokra és a földrajzi árujelzőkre vonatkozó előírásai, az új évezred túltermelési válsága, az európai bortermelés versenyképességének csökkenése, az egyre gyakoribb krízislepárlások, valamint a pazarló európai borpiaci szabályozás eredményeként

0% 25% 50% 75% 100%

Dánia Hollandia Egyesült Kir.

Argentína Németo.

Belgium Franciao.

Olaszo.

Spanyolo.

USA Japán

Bevásárló közp. HORECA Közvetlen ért Spec. Boltok

született meg a 2008. augusztus 1-től két ütemben bevezetett új közös borpiaci szabályozás. Fontos változás, hogy a korábbi borpiaci szabályozáshoz képest már nem az EU osztja fel az egyes támogatási intézkedések között, hanem a tagállamok számára állapít meg egy bizonyos költségvetési keretet, amit nemzeti borítéknak nevezünk. Ezt a támogatási összeget oszthatja fel az adott tagállam a bizottsági rendeletben meghatározott programok között, a nemzeti prioritásokat figyelembe véve.

A tagországok a támogatási program kidolgozása során a közösségi jogszabály által meghatározott intézkedések listájából választhatnak, amelyek a következők lehetnek:

 SPS (egységes farmtámogatás): jövedelempótló, területalapú támogatás jelent.

 Szőlőültetvények szerkezetátalakítási támogatása: Magyarország számára ez stratégiai támogatást jelent, melyben a szőlőültetvények fajtaváltására és áttelepítésére nyújt támogatást.

 Borászati technológiai támogatás: borászati üzemek technológiai fejlesztését teszi lehetővé a beruházási költségek 30%-os támogatási szintjével.

 Harmadik országba irányuló promóciós támogatással maximum 50%-os intenzitás támogatás Magyarországon 2012-ben került meghirdetésre.

 Zöldszüret: az éretlen szőlőfürtök eltávolítási költségének legfeljebb 50%-os támogatása.

 Szüreti biztosítás: piaci alapú biztosítás társfinanszírozása a biztosítási díjak 50% illetve 80%-os támogatásával.

 Kockázatkezelési alap (piaci kockázat): a piaci kockázat biztosítására szolgáló alap adminisztratív költségeinek támogatására.

 Melléktermék lepárlás: a melléktermék lepárlóhoz történő beszállítási költségeinek kompenzációja támogatható.

2012-ig adható átmeneti intézkedések voltak:

 Szeszesital piacot támogató lepárlás;

 Sűrítmény felhasználási támogatás természetes alkoholtartalom növelésre;

 Krízis lepárlás.

Magyarország számára 2008 és 2013 között rendelkezésre álló nemzeti boríték felhasználási tervét a 10. táblázat foglalja össze.

10. Táblázat A Magyarország számára EU forrásból odaítélt, az Európai Bizottság által jóváhagyott nemzeti boríték felosztási terve az egyes támogatási intézkedések között 2009-2013 közötti

időszakra

9. Szeszesital piac ellátását szolgáló lepárlás

(területi alapon) 438 1 757 0 0 - 2 195

** Tervezett adatok 2011. december 2-ai állapot szerint Forrás: FVM Agrárpiaci Főosztály, 2010

Kivágási támogatás

Az Európai Unió a piaci egyensúly visszaállítását továbbra is a szőlőültetvények csökkenésével látja biztosíthatónak rövidtávon. Ennek legfontosabb eszközeként a szőlőültetvények támogatott kivágását tekinti, amire 1,074 milliárd Euro-t különített el a 2008/09 – 2010/11-es borpiaci évek között, amelyből 161 166 ha szőlő kivágása valósult meg.

A Bizottság által nyilvánosságra hozott adatok szerint, Magyarországon a termelők összesen 5 678 ha szőlőt vágtak ki a három borpiaci év alatt, ami a 2008. július 31-én regisztrált magyar szőlőterület 7%-át teszi ki. Ez az érték Ciprus (11%) és Spanyolország (8,5%) után a harmadik legmagasabb érték az EU 27 tagországa között. A kivágási program keretében hazánk 11,3%-kal, azaz 367 876

hektoliterrel csökkentette termelési potenciálját. Arányszámát tekintve ez az érték az EU tagországai között a legmagasabb.

Eredetmegjelölések és földrajzi jelzések

A borelnevezések és kategóriák tekintetében gyökeres változások következtek be, amelyek közül a legfontosabb, hogy az EU bevezette a élelmiszerjelölés horizontális szabályait, melynek lényege, hogy az általános borászati termékekre⁷ fókuszál. A közösségi borok versenyképességét úgy kívánja elősegíteni, hogy az általános borászati termékek számára is biztosítja a korábban csak a földrajzi árujelzővel ellátott boroknak engedélyezett jelölési lehetőségeket. Oltalmat csak azoknak a különleges minőségű termékeknek kíván biztosítani, melyek a fogyasztók által elismert, egyedi tulajdonságokkal bír. Három új termékkategóriát vezettek be:

 bor, melyen a termelő ország jelölése mellett lehetővé válik bizonyos esetekben a fajta és az évjárat feltűntetése. E kategóriát legtöbbször földrajzi jelzés nélküli bornak vagy FN bornak nevezik a szakmában.

 oltalom alatt álló földrajzi jelzésű borok (OFJ) különleges hírneve vagy egyéb jellemzői az adott földrajzi eredethez kapcsolhatók. A borok legalább 85 %-ban a földrajzi területen termett, ott feldolgozott, Vitis vinifera és interspecifikus fajtákból származó szőlőből készül.

 Az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott borok (OEM) minősége alapvetően vagy kizárólag egy adott földrajzi környezethez a természeti, valamint emberi tényezőkhöz köthető. Kizárólag a lehatárolt földrajzi területen termett és feldolgozott Vitis vinifera szőlőből készülhet.

Joghatás és jogérvényesítés szempontjából utóbbi két kategória között nincs különbség, tehát az EU a nemzetközi megállapodásokban, illetve a saját belső piacán mindkét kategóriát ugyanúgy védi. A két kategória között tartalmi különbségeket figyelhetünk meg. (Sidlovits, 2008)

Egységes közösségi borregisztrációs rendszert vezettek be az EU piacán: az oltalom iránti kérelem eljárásában, a tagállami elismerést követően, Bizottsági jóváhagyás is szükséges a közösségi lajstromozáshoz. A kérelemhez kötelezően termékleírást kell csatolni, mely biztosítja az érdekeltek számára a termelés körülményeinek megismerését és ellenőrzését. A 2009. július 31-ei állapot szerint a létező védett eredetű és m.t. minőségi borok és tájbor elnevezések automatikus védettséget élveznek:

előbbiek OEM, utóbbiak OFJ borként azzal, hogy 2011. december 31-ig az Európai Bizottsághoz be kellett nyújtani a fent ismertetett tartalmú termékleírást. (Brazsil – Sidlovits, 2009)

A 4. ábra segítségével foglalom össze a borkategóriák tekintetében bekövetkező magyar változásokat.

7 Az 1234/2007/EK Tanácsi rendelet 17 borkategóriát különböztet meg

4. ábra: Borkategóriák változása a borreform kapcsán

Forrás: Brazsil – Sidlovits (2009)

Borászati eljárások szabályai

A borászati eljárások tekintetében a reform után az EU lényegesen nagyobb mozgásteret biztosít, melyet leginkább az újvilági termelők borpiaci sikerei tettek szükségessé. Az újonnan engedélyezett OIV által jóváhagyott borászati eljárások elsődleges célja az európai bortermelők versenyképességének javítása. (pl.: faforgács hozzáadása a borhoz)

Jelölési és címkézési szabályok

Az Európai Unió integrálja a borok címkézésének és jelölésének szabályrendszerébe az élelmiszerek jelölésére vonatkozó horizontális szabályokat, ami a bortermelők számára sokszor érthetetlen adminisztrációs terheket jelent. A fogyasztó egészségének védelme az EU egyik legfontosabb célkitűzése, ami az allergének feltüntetésének kötelezettségét jelenti.

Adatszolgáltatásra vonatkozó előírások

Az adatszolgáltatás tekintetében valamennyi, 0,1 ha felett termelő kötelezett. Új szabályként jelenik meg, hogy az adatokat integráltan kívánja kezeltetni a tagállamokkal. Ezen integráció alapja az úgynevezett gazdasági akta, melyben a termelőre és annak birtokára, termelési szerkezetére vonatkozó adatokon túl megjelennek a támogatási kifizetésekre vonatkozó adatok is.

Védett eredetű bor

Termelési potenciálra vonatkozó szabályok változása

A borpiac stabilitásának megőrzése érdekében az Európai Unió továbbra is fenn kívánja tartani a termőpotenciál növelésére vonatkozó tilalmát. Az újratelepítési jogok rendszere 2015. július 31-ig marad fenn, amit az egyes tagországok saját hatáskörben 2018. július 31-ig meghosszabbíthatnak. Ez az intézkedés sok vitát vált ki az EU-n belül, ezért a terület komplex újragondolása várható európai szinten.

A fő veszélyt alapvetően az jelenti a földrajzi jelzéses (OEM és OFJ) borok számára, hogy a korábbi fajta- és évjárat feltüntetésre vonatkozó privilégiumuk megszűnt, ugyanakkor a földrajzi név használatához kötött előírások jelentősen szigorodtak. Immár a termelő szabad döntésén múlik, hogy kilép-e a földrajzi árujelzők szigorúbb rendszeréből, és csak fajta, valamint az évjárat feltüntetése mellett hozza forgalomba borait saját márkaneve alatt.

A szakmai szervezetek nyugtalansága nem megalapozatlan, ha a tejtermelés korábbi szabályozási rendszerének megszüntetését követő gazdasági hatásokat vesszük figyelembe. A tejkvóták eltörlését követően, a kínálat növekedésével az árak jelentősen csökkentek, ami számos családi gazdaságot sodort csőd közeli helyzetbe.

Hasonló árvisszaeséstől, és egy jövőbeli túltermelési válságtól félnek Franciaország és Németország termelői is. Szakmai szervezeteik nemzeti szinten elérték, hogy az európai mezőgazdasági tárgyalások egyik megoldandó kérdésévé vált a telepítési jogok megszüntetésének kérdése. (Brazsil, 2010)