V. KÜLSŐ TŐKEFORRÁSOKBÓL SZÁRMAZÓ SZŐLÉSZETI-BORÁSZATI
7. A külső tőkeforrásból megvalósult befektetések hatása a Tokaji borvidék fejlődésére
7.1. Pénzügyi hatás
A külső befektetők viszonylag hosszú időintervallumban végezték el befektetéseiket. A beruházások jelenértékének megállapításához szükséges számítások elvégzéséhez szükséges alapadatokra, tehát az évek folyamán beruházott összegekre, nem kaptam választ az irányított interjúk folyamán. Másrészt a családi pincészetek mögött meghúzódó „csendes társak” jelenlétét biztosan nem sikerülhet minden esetben igazolni.
A kutatásaim során azonosított 18 külső tőkeforrásból létesült pincészet jegyzett tőkéje meghaladta a 11 milliárd Forintot (2011. december 31-ei állapot). Amennyiben a Tokaj Kereskedőház, mint állami tulajdonú vállalat jegyzett tőkéjét is figyelembe vesszük, úgy a vállalatok jegyzett tőkéje 13,5 milliárd Forintra emelkedik.
A befektetők pozitív hatása, hogy mintegy 220 embernek biztosítanak állandó munkahelyet a borvidék területén, és számos magasan kvalifikált szakembert sikerült a borvidékre csábítani. Az állandó alkalmazottak mellett figyelembe kell venni azokat a szezonális munkásokat is, akik számára az egyik fő bevételi forrást az idénymunka jelenti.
A külföldi leányvállalatokkal kapcsolatban negatív hatásként a rejtett profit-repatriálás esetleges veszélyét tartom jelenleg egy lehetséges fenyegetettségnek a borvidéken, ami annak fejlődését gátolhatja hosszú távon:
- Néhány likviditási problémával küzdő vállalat esetében megfigyelhető, hogy a tulajdonosi hitelek mellett az anyavállalat kereskedelmi cége jelentős tartozást halmozott fel a leányvállalat felé. Ez a viselkedési forma felveti a szakirodalomban költségalapú rejtett profitrepatriálás fogalmát. Ebben az esetben az árbevétel elmaradásával a pincészet termelési költségei ellentételezése nélkül maradnak.
- A folyamatos tőkeemelések folyamatát Alvincz et. al (1994) szintén a rejtett profitrepatriálás eseteként mutatja be. A vállalkozások bemutatása során erre több példát lehetne e helyen megismételni.
- A kereskedelmi transzferárakon keresztül történő rejtett profitrepatriálás folyamatára vonatkozóan adatokkal nem rendelkezek, hiszen azok a vállalatcsoportok üzleti titkának minősülnek.
7.2. Technológiára és termékstruktúrára gyakorolt hatás
A mennyiségi adatok mellett fontosak azoknak a minőségi változásoknak a bemutatása, amellyel a befektetések hozzájárultak a borvidék fejlődéséhez. A rendszerváltozás követően megjelenő első borászati befektetések mindegyike külföldi vállalat volt. Az általuk meghonosított technológia egyszersmind a többi befektető, illetve a helyi termelők számára sok tekintetben az etalont jelentette.
A szőlő feldolgozására vásárolt modern, bendős és mechanikus horizontális prések, az alapborok előállítására használt kóracél hűthető-fűthető tartályok, a hőstabilizációs borászati berendezések, illetve palackozó gépsorok önmagában egyik sem volt ismeretlen a magyar borász társadalom előtt, de kevés olyan pince volt, ahol mindezt egy teljes rendszerben lehetett alkalmazni.
A szőlőtermesztés területén a termelés technológiájában előrelépést a minőségi termesztésnek kedvező klónok és termesztési módszerek jelentik, mint a közepes és alacsony tőkeformák tömeges elterjesztése, a magas hektáronkénti tőkeszám, továbbá az alany választásának igénye.
Borászati technológiai terén a legnagyobb változást az eltérő borászati megközelítésből adódik, amit borászati termékfejlesztésnek is nevezhetünk. A borkülönlegességek és különösen az aszú érlelése területén okozták talán a legnagyobb változásokat, amellyel kapcsolatos szakmai és társadalmi vitáról a későbbiekben kívánok beszélni. Az új pincészetek ugyanis alapvetően új tölgyfahordókban és nem élesztőhártya alatt érlelik az aszú borokat. Ennek az eljárásnak a célja a frissebb, gyümölcsösebb Tokaji aszú előállítása.
Fontos ugyanakkor megemlíteni azt a tényt is, hogy a szakzsargonban reduktív technológiának nevezett feldolgozási eljárásnak köszönhetően a külföldi borászatok jelentős előrelépést tettek a Tokaji alapborok fejlesztése területén. A szocializmus Tokaji típusborai után a magyar fogyasztók számára is meglepő volt az a változatosság és gyümölcsösség, ami egy száraz Tokaji borban mutatkozik.
Hasonló termékfejlesztésnek tekinthető a Tokaji borvidéken korábban nem jellemző késői szüretelésű borok bevezetése a piacra. E termék legfontosabb előnye, hogy rövidebb érlelést követően értékesítik. Bár ez a bortípus nem tartozik a hagyományos Tokaji borok közé, de kedvezőbb árfekvése és különleges minősége, gyümölcsössége révén egy nagyobb fogyasztói közönség részére teszi lehetővé a Tokaji borok világának felfedezését. A termékfejlesztések között kell kiemelni azokat a késői szüretelésű jellegű „cuvée” borokat, amelyeket a birtok nevével hoznak forgalomba a borvidéken.
A termékfejlesztésekkel kapcsolatban a borászok szeretnek az „első” szerepében feltűnni. Szakmai körökben az új Tokaji bortípusokat egy-egy borászathoz kötik. Széles körben ismert az a mondás, miszerint az első új stílusú aszút a Disznókő, az első új stílusú száraz Furmintot az Oremus míg az első
„cuvée” bort a Royal Tokaj állította elő. A termékfejlesztés olyan sikeres volt, hogy ma már
valamennyi borászat termékpalettáján találunk késői szüretelésű bort, illetve „cuvée”-t, valamint a gasztronómiai sikerek után a száraz Furmint is megjelent valamennyi pincészetnél.
7.3. A vállalati kultúrára gyakorolt hatás
Az új vállalkozások közvetlen hatásaként kell megemlíteni azt a vállalati kultúrát, amit meghonosítottak a Tokaji borvidéken. Különösen kiemelendők a külföldi szaktanácsadóknak a szerepe. Többek közülük hivatalos megbízásukat követően a borvidéken telepedtek le és kezdtek saját vállalkozásba.
E vállalati kultúra és borászati szemléletmód több helyi borász számára is mértékadó volt. Ennek közvetett bizonyítéka, hogy a borvidékről megválasztott két év borásza is újtípusú pincészetben dolgozott hosszabb időn keresztül. Árvay János a Disznókő Birtokon, míg Szepsy István a Royal Tokaj, majd a Királyudvar főborászaként tevékenykedett mielőtt végleg önálló vállalkozásba kezdett volna.
Az újtípusú borászatok a legnagyobb változást a marketing és kereskedelem szervezése területén hozták a borvidéken. A modern marketingszemlélet áthatotta az újtípusú pincészetek termékpalettáját, alkalmazva a márkaépítés és termékdifferenciálás eszközeit. A fogyasztói igényeknek megfelelően a legtöbb pincészet korlátozott számú, jól elkülöníthető termékkel lép a különböző piacokra. (Pl.:
HORECA és élelmiszerláncok különválasztása)
Piacszerzés
A vállalati kultúra hozadékának tekinthető, de külön kell tárgyalni a befektetői tulajdonban lévő (különösen külföldi) pincészeteknek a nyugati piacokon végzett marketing tevékenységének hatásait, mellyel új piaci csatornákat nyitottak meg a borvidék vállalkozásai számára. A piacra történő belépés költségeit felvállalva, az adott piacra belépő első pincészet szakmai sikeréből viszont a többi pincészet is hasznot húzhat, ami összességében a borvidék fejlődését segíti elő. Ezt a hatást szokták a marketingben „potyautas effektusnak” is nevezni.
Erre a legtöbb pincészet által említett, klasszikus példa az Oremus betörése a spanyol piacra. A Vega Sicilia szakmai ismeretét kihasználva vezette be a Tokajit a Ibériában, mely történelmileg semmilyen módon sem kötődött a Tokaji borokhoz. A spanyol kereskedelmi siker hatására több spanyol kereskedő keresett szintén partnert a többi Tokaji termelő között, hogy az ő kínálatába is megjelenhessen a Tokaji bor.