TEHETSÉGGONDOZÁS AZ IDEGEN NYELVEK OKTATÁSÁBAN

A tehetség azonosításáról és gondozásáról könyvtárnyi szakirodalom áll rendelkezésünkre. A tehetség definiálására is sok elméletet alkottak (Mező 2008). Jelen tanulmány célja a komplex gondolatkör egy szeletének vizsgálata: nevezetesen a tehetséges diákok idegen nyelvi oktatásának fejlesztési lehetőségei a felsőoktatásban, ennek a képzésnek a helye a tehetséggondozáson belül. A Miskolci Egyetem Idegennyelvi Oktatási Központjában évtizedek óta folyik a hallgatók szükségleteinek és képességeinek megfelelő differenciált idegennyelv oktatás, de a TÁMOP 4.1.1. A-10/A-10/1/KONV

„Kulcs‖ a Miskolci Egyetem hallgatói és intézményi szolgáltatásfejlesztéséhez:3.4. Tehetséggondozási szolgáltatások fejlesztése című projekt lehetőséget adott a terület kiemeltként való kezelésére, továbbá arra, hogy a szakterület jó gyakorlatait, tudományos eredményeit összegyűjtsük és beépítsük az oktatási folyamatba. Az alábbiakban a tehetséggondozási projekt szakmai kérdéseit, elméleti hátterét, és a gyakorlati megvalósítás során összegyűlt tapasztalatokat szeretném összegezni.

A felsőoktatást a kiemelkedő képességű diákok gyűjtőhelyének vélik legtöbben, ezzel mintegy megelőlegezve a felsőoktatásban résztvevők tehetséges voltát. Ezzel együtt jár(t) az is, hogy a felsőoktatásban a tehetséggondozás fő színterei a jó képességű diákok számára szervezett hazai és nemzetközi megmérettetések, a Tudományos Diákköri Konferenciák és szakkollégiumi rendszer (Takács-Takácsné, 2010). Az utóbbi évek politikai, gazdasági és oktatáspolitikai törekvéseinek következtében azonban a felsőoktatás volumene, hallgatóinak száma és a feléje irányuló elvárások alapvetően megváltoztak (Drabancz, 2009). A megnövekedett hallgatói létszám az eddig alkalmazott oktatási módszerek felülvizsgálatát követeli meg. Nem csupán a felsőoktatásban részt vevő hallgatók számbeli növekedésének vagyunk tanúi, hanem tudásuk, hozzáállásuk, motiváltságuk is más, mint amit az előző években megtapasztalhattunk. A velük szemben támasztott

Tanulás és művelődés

189 kapnak az ún. piaci készségek, önérvényesítés, alkalmazkodó készség, nyitottság, rugalmasság, és a gyakorlatias, pragmatikus tudás ( Polónyi –Tímár 2001). Az iskolai tantárgyak hagyományos felosztása felbomlik az interdiszciplinaritás jegyében, új tantárgyak jelennek meg, sőt új tudományágak fejlődnek rohamléptekben.

Mindezek a jelenségek új kihívások elé állítják a felsőoktatást. Hogy mennyiben érinti mindez a nyelvoktatást és a tehetséggondozást, annak illusztrálására álljon itt néhány példa.

Az eltérő képességű diákok eltérő idegennyelvi tudással érkeznek az egyetemre. Különböző a motivációjuk, különböző a tanulási stílusuk.

Információszerzésre és tanulásra az infó-kommunikációs eszközöket használják, tehát a hatékony tanítási folyamatba be kell építenünk az ezeken alapuló új módszereket, tananyagokat. Szakmai érdeklődésüket tekintve is nagyon különbözőek, más és más nyelvtanulási célokat tűznek ki maguk elé. Az új tudományágak (nanotechnológia, robotika, bioenergetika stb.) megjelenésével a nyelvtanulási anyagok, kurzuskönyvek nem tudnak lépést tartani, az évek során elévül a mégoly friss tartalom is. Ugyanakkor jogos igényként jelenik meg a hallgatók részéről az az elvárás, hogy idegennyelvi képzésük során olyan szakmai szókincset, nyelvi és transzferálható készségeket (érvelés, problémamegoldás stb.) tanuljanak, amelyek képessé teszik őket a diplomához előírt kimeneti követelmények teljesítésére (nyelvvizsga), továbbtanulásra és/vagy külföldi tanulásra, munkavállalásra. A fent említett (és ezekkel összefüggő egyéb) nyelvoktatást érintő szakmai-, tartalmi-, és módszertani kérdésekre a következő megoldásokat alkalmaztuk:

– a hallgatók nyelvi szintjének felmérése → hatékony csoportbeosztás

– nyelvtanulási célokra vonatkozó igényfelmérés → közös tanulási célok kitűzése

– eltérő hallgató tanulási stílusok/stratégiák feltérképezése → és ehhez illeszkedő tananyag kidolgozása

– IKT alkalmazása → állandó visszacsatolás-együttműködés a hallgatókkal

– kooperáció a szaktanszékekkel → szakmai tartalom orientált nyelvoktatás

– készség-, kompetencia-alapú szaknyelvi kurzusok (pl.

felkészítés külföldi munkavállalásra)

A következő problémakör a tehetséges hallgatók kiválasztásának módszere, és az intézményes tehetséggondozás feladatának

Spiczéné Bukovszki Edit Tehetséggondozás az idegen nyelvek oktatásában meghatározása. Az első kérdést most szűkítsük le a nyelvi képességek kérdésére. A pszichometrikus eljárások nehezen alkalmazhatóak a nyelvi tehetség mérésére. A kérdés azért is összetett, mert még az idegen nyelvek iránt tehetséget mutatók között is jelentős eltérések vannak a különböző készségek területén: van, aki magabiztosan kommunikál, de bizonytalan az adott idegen nyelv nyelvtanában; van, aki jól boldogul az írott szöveg megértésével, de nem érti a verbálisan elhangzó információkat, hogy a fordítási készségről már ne is beszéljünk. A nyelvileg tehetségesek nagy valószínűséggel a bölcsészkarok nyelvi szakjain bukkannak fel. A mi esetünkben inkább arra kellett felkészülni, hogy a szakterületükön tehetséges és a tehetséggondozó programok, szolgáltatások látókörébe kerülő hallgatók idegen nyelvi képzését segítsük számukra kidolgozott programokkal. A tehetséggondozás feladatainak definiálásakor azonban újabb dilemmával szembesülhettünk.

Az egyik megközelítés szerint a tehetséggondozás feladata lehet egyfajta elitizmus megvalósítása (kiválóan képzett és felkészült tanárok kiemelkedően jó oktatási körülmények között oktatnak gondosan válogatott tehetséges hallgatókat), vagy a tömegoktatás színvonalát emeljük egy átfogó stratégia részeként (Báthory 2005). A mi esetünkben a Miskolci Egyetem karai és szaktanszékei által kiválasztott tehetséges hallgatók idegen nyelvi képzése volt a konkrét feladat, amely a következő formában valósult meg:

Idegennyelvi tudás bővülését segítő programokat/tananyagokat állítottunk össze olyan hallgatók számára, akik: 1. szakmájukban és nyelvtanulásukban is tehetségesek, őket szaknyelvre, vagy/és felsőfokú nyelvvizsgára kell felkészíteni 2. szakmájukban kiemelkedőek, de nyelvtanulásukban eddig nem voltak sikeresek különböző okok miatt. Számukra szakmai előmenetelükhöz elengedhetetlen nyelvi készségek elsajátítását, fejlesztését célzó programok szükségesek (pl.: szakmai cikkek olvasása, prezentációk tartása idegen nyelven, stb.) 3. sikeres nyelvtanulók, az ő számukra második, harmadik nyelv elsajátítását célzó programokra van szükség.

A megvalósulás során a tevékenységek három fő területre koncentrálódtak: Intézményi/ szervezeti/ szolgáltatói terület, módszertani terület és a humán oldal oktatói és hallgatói részről egyaránt. Az első területet érintő tevékenységek és változtatások a következők voltak.

Tanulás és művelődés

191 Szervezés: a tehetséggondozó programban részvevő hallgatók számára (szintjüknek megfelelő) külön kurzusok indítása, illetve integrálásuk az érdeklődésüknek megfelelő már működő kurzusokba.

Munkaerő-piaci összehangolás: a tehetséges hallgatók nyelvi

felkészítése külföldi szakmai

gyakorlatra/továbbtanulásra/munkavállalásra. Diákmobilitás elősegítése: segítségnyújtás pályázati anyagok összeállításában, ösztöndíjra történő jelentkezések esetében.

A módszertan területén a következő tevékenységek zajlottak.

Tanulási technikák bemutatása: az oktatói kapacitások végessége miatt kiemelt fontosságú az önálló tanulás hatékonyabbá tétele.

Tananyagfejlesztés: a tananyagokat úgy kell összeállítani, hogy azok tartalmazzanak kiegészítő, a tehetségeseknek is kihívást jelentő feladatokat. A tananyagnak komplexnek kell lennie, hogy mind a négy alapkészséget (4 alapkészség: írásbeli kommunikáció, olvasott szöveg értése, hallott szöveg értése, szóbeli kommunikáció+

közvetítési készség) is fejlessze. Szakmai tartalmát és szakszókincsét úgy kell meghatározni, hogy használható és naprakész tudást nyújtson a hallgatók számára (Kurtán 2001). Kompetenciaalapú készségfejlesztés: hallgatói igény szerint egy-egy részterület fejlesztése, konkrét projektfeladatok megoldása révén (pl.:

nyelvtanulási portfólió összeállítása, prezentáció készítése idegen nyelven, szakmai cikkek fordítása, stb.). Info-kommunikációs technikák alkalmazása az oktatásban: az IOK honlapján hasznos információk, letölthető tananyagok közzététele, nyelvtanuláshoz ajánlott weboldalak, Internet használattal önállóan megoldandó feladatok kijelölése stb.

Végül, de nem utolsósorban tekintsük át azokat a tevékenységeket és elvárásokat, amelyek a programban résztvevő oktatók és hallgatók számára megfogalmazódtak. Módszertani megújulás: a tehetséges hallgatókkal való foglalkozás szükségessé teszi az oktatók hozzáállásának változását is; elengedhetetlen az új és hatékony tanulási/tanítási módszerek ismerete és alkalmazása.

Együttműködési készség, rugalmasság: a tehetséges hallgatókkal való foglalkozás eltér a hagyományos oktató-hallgató viszonytól, amennyiben sokkal inkább igényli a közös munkát és együtt gondolkodást; mindkét fél részéről szükség van rugalmas és kölcsönös tiszteleten alapuló együttműködésre. Ugyanakkor elengedhetetlen az együttműködés a szaktanszékekkel is, hogy a nyelvoktatás tartalmilag megfeleljen a korszerű, modern szakmai követelményeknek. Tutor rendszer: a tehetséggondozásban részt

Spiczéné Bukovszki Edit Tehetséggondozás az idegen nyelvek oktatásában vevő hallgatók számára egyéni tanácsadási és konzultációs lehetőségek biztosítása, amelynek keretében a hallgatók nyelvtanulási ügyekben segítséget, tanácsot kaphatnak, ill. egy közösen készített munkaterv alapján ellenőrizhetik a hallgatók előrehaladását. Folyamatos ellenőrzés és értékelés is szükséges, amelynek formái a következők lehetnek: szóbeli beszámoltatás, írásbeli számonkérés, projektmunka, prezentáció készítése.

A tehetséggondozási program megvalósítása során kiemelt figyelmet fordítottunk a hatékony és sikeres nyelvtanulási folyamat szakmai kritériumaira (Bárdos 2004) amelyek a következők. A hallgatónak azonosulnia kell a számára kitűzött célokkal, amelyeknek reálisnak megvalósíthatónak kell lenniük. Elengedhetetlen a követelmények és határidők pontos ismerete, hogy a feladatok tervezhetőek legyenek.

Biztosítani kell a hallgató számára a feladatmegoldáson belüli önállóságot, véleményüket, kéréseiket figyelembe kell venni.

Összegzés

A projekt végén megtörtént a tehetséggondozó programban részt vevő hallgatók hatásvizsgálata a célkitűzések megvalósulása szempontjából. Ez a következő formában történt. Összevetettük a szintfelmérő és a haladásmérő tesztek eredményeit, valamint elkészült egy hallgatói önértékelés is. Ebben a hallgatók összegezték mindazokat a tevékenységeket, amelyeket a nyelvtanulásuk során végeztek, értékelték ezeknek a tevékenységeknek az eredményességét a nyelvi készségeik fejlesztése szempontjából. A teljesítményeket felmértük egy kritériumszinthez viszonyítva is, jelen esetben ez a kritérium az államilag elismert nyelvvizsga volt.

Összességében megállapíthatjuk, hogy a program sikeres volt, amennyiben hozzásegítette a hallgatókat az idegennyelvi egyetemi követelmények teljesítéséhez, fejlesztette nyelvi készségeiket, javította munkaerő-piaci pozícióikat. Másfelől szintén eredmény, hogy alkotó és innovatív energiákat mozgatott meg az oktatói oldalon, amelynek eredményei beépülnek és hasznosulnak a további oktatási folyamatokban. Az ilyen és hasonló tehetséggondozási programok hozzájárulhatnak a felsőoktatás tudományos és oktatói utánpótlásának biztosításához, a tehetségek sokoldalú fejlődésének, fejlesztésnek megvalósulásához és nem utolsó sorban az eredményes, élvezettel végzett közös munka sikerélményhez juttatja mind az oktatókat, mind a hallgatókat.

Tanulás és művelődés

193 Felhasznált irodalom

Bárdos Jenő (2004): Nyelvpedagógiai kalandozások. Iskolakultúra-könyvek, Pécs.

Báthory Zoltán (2005): Tehetséggondozás és közoktatás In: Fókusz.

Tehetségmentés, tehetséggondozás. 2005.márc.VII.évf. 1.szám, 10-17.p.

Czakó Erzsébet (2006): Tehetséggondozás a hagyományos egyetemi keretek között. In: Magyar Tudomány 2006/2., 230-234.p.

Drabancz M. Róbert (2009): Oktatás és politika. Krúdy Könyvkiadó, Nyíregyháza.

Kézikönyv az európai nyelvoktatás-politika kidolgozásához (2007), Európa Tanács Nyelvpolitikai Főosztály, Strasbourg

Kurtán Zsuzsa(2001): Idegen nyelvi tantervek. Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., Budapest.

Mező Ferenc szerk. (2008): Tehetségdiagnosztika. Kocka Kör Tehetséggondozó Egyesület, Debrecen.

Polónyi István – Tímár János (2001): Tudásgyár vagy papírgyár. Új Mandátum könyvkiadó, Budapest.

Takács István – Takácsné György Katalin (2010): Tehetséggondozás a magyar felsőoktatásban In: Magyar Tudomány 2010/2., 236-245.p.

Stark Gabriella Magyar nyelvű óvodapedagógus- és tanítóképzés a tantervek tükrében (Kutatási részbeszámoló: Románia)

Stark Gabriella

MAGYAR NYELVŰ ÓVODAPEDAGÓGUS- ÉS