A DEBRECENI EGYETEM NEVELÉSTUDOMÁNYOK INTÉZETÉNEK TÖRTÉNETE

II. András már 1218-ban várossá emelte Debrecent. Hosszú története során kétszer is az Országgyűlés színhelye volt, történeti, gazdasági és kulturális jelentősége kiemelkedő tehát nem csak a Tiszántúl, hanem az ország szempontjából is. Számos tehetséget adott a világnak olyanokat, mint Csokonai Vitéz Mihály, Fazekas Mihály, Diószegi Sámuel – az alábbiakban azonban azokról a kiemelkedő pedagógusokról lesz szó, akik maradandót alkottak a neveléstudomány területén itt Debrecenben, és akiknek fontos szerepük volt a Neveléstudományi tanszék létrehozásában.

A történeti események átlátásának megkönnyítése érdekében a munkám az időrendiséget követi és a Református Kollégium korai éveinek áttekintésétől kezdtem, hiszen elengedhetetlen volt létezése a napjainkban is működő tanszék létrejöttéhez; végül pedig, hogy a folyamat eredményét is lássuk, a mai neveléstudományi tanszékről esne szó röviden.

A Református Kollégium

A Domonkos rend 1221-ben szerzeteseket küldött Magyarországra és még keletebbre a mongolok térítése végett. 1226-ban alapították a debreceni kolostorukat, amely valószínűleg a mai Református Kollégium helyén állt. Itt tanítói munkát is folytattak latin nyelven.

Miután 1326-ban kiköltöztek Debrecenből (XXII. János pápa kiátkozta őket), az üresen maradt épületben létrejöhetett a városi-plébániai iskola, mely a későbbi Református Kollégium alapjául szolgált és máig jelen van bizonyos formában.

1538-at tekintjük a Református Kollégium kezdetének. Ebben az évben született meg a váradi béke, mely az esemény politikai hátterét adja. E béke értelmemben Debrecen Erdélyhez tartozott, így a protestáns egyházakat üldöző rendeletek az ország más részével ellentétben a várost nem érintette. Várad elesése után ennek további következménye lesz; mivel az ottani főiskola református munkáját nem folytathatta, összeolvadt a debreceni kollégiummal. A diákok létszáma így egyik évről a másikra hirtelen megnövekedett.

Tanulás és művelődés

111 1658 és 1662 között az Erdélyi fejedelemséget többször feldúlta a török, de Debrecennek sikerült kimaradnia a pusztításból. A város továbbra is virágzott, olyannyira, hogy 1662-ben kezdődött meg az intézmény új épületének építése, mely hat éven át zajlott. Az 1849.

január 9-én május 31-ig Debrecenbe menekült kormány azonban már új épületben ülésezett. A „collegium‖ elnevezést 1704-ben vette fel az intézmény.

A tanárképzés kezdete a Kollégiumban – Zákány munkássága 1798 fordulópont volt a tanítóképzés szempontjából a Kollégium történetében, kötelezővé tették ugyanis a pedagógiai kurzusok teljesítését a „tanítóságra bocsátó vizsgához‖. Önálló tanszéket azonban csak 1825-ban alapítanak, Zákány József vezetésével.

Zákány Székfoglaló beszéde meghatározó volt a korabeli debreceni pedagógiai életben, hiszen ezzel egyfajta irányvonalat jelölt ki, milyenné szeretné újonnan alapított tanszékével a nevelési munkát formálni. Nézeteit ha egy szóval kellene jellemezni, talán az

„arányosság‖ lenne a legmegfelelőbb. A nevelés és az oktatás egyformán fontos a növendékek számára, így arra kell törekedni, hogy ezek „arányos egyezésben fejlődjenek, egyik ne nyomja el a másikat‖ (Zákány, 1825).

Ugyanebben az évben született meg Practica Paedagica (Neveléstan) című munkája. Ebből mindössze egyetlen kézirat maradt ránk, de előadásait is ennek a munkának a mentén tartotta, azok – a hallgatók által – lejegyzetelt változata is rendelkezésünkre áll tehát néhány példányban. Ezeket a dokumentumokat ma a Református Kollégium könyvtárában őrzik (R424 és R425 helyrajzi számmal, védett kéziratként.) Ebben a művében részletesen foglalkozik az ember biológiai mivoltával is; fontos mit eszik, mennyit alszik, milyen levegőn van a növendék, hisz ezek a külső tényezők mind befolyásolják a tanítóval való sikeres együttműködését is.

A biológiai embertanon kívül azonban már pszichológiával is kezdett foglalkozni; nevelési módszereit a növendék kora, neme és személyiségtípusa alapján állította össze. E három tényezőt szorosan együtt kell kezelni és ezek metszete adja a személyiség egészét, melyhez a tanítást igazítani kell.

Gerják Eszter A Debreceni Egyetem Neveléstudományok Intézetének története További pedagógiai munka a Kollégiumban

1833-ban a felvilágosodás hatására Sárospatak után Debrecenben is lehetővé teszik magyar nyelvű oktatást.

A ‘48-as szabadságharc során az Országgyűlés ide költözött egy fél évre, majd az ezt követő Bach-korszak (1849-1861) újabb változásokat hozott a Kollégium életébe, ugyanis a protestáns egyházak egyházi-igazgatási önálló döntéshozatali lehetősége el lett véve. Az 1850-es szabályzat („Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realschulen in Oesterreich – Az ausztriai gimnáziumok és reáliskolák szervezetére vonatkozó szabályzat‖) elrendelte, hogy osztrák mintára nyolc évfolyamossá kell a gimnáziumokat átalakítani, így az eddig hat osztályos gimnáziumokhoz hozzácsatolták a főiskolai bölcsészképzés két évét.

Mivel az Entwurf csak hat várost jelölt ki, aminek joga van érettségiztetni, és Debrecen nem volt köztük magángimnáziumként, a diákoknak Nagyváradra kellett menni ez ügyben. 1861-ig állt fent ez az állapot; de ebben az évben visszanyerte autonómiáját az intézmény.

1870-ben a régebbi épületrészeket lebontották és Vasél Alajos tervei alapján körbeépítették. Ez idő tájt kezdett a túlnépesedés a gimnáziumban probléma lenni. Bár két emeletesre bővítették az iskolát, még ez sem volt elég. Sőt, 1862-ban már a tanárok számát is növelni kellett, amit egyéves tanítóképző segítségével próbáltak megoldani. Ez azonban kudarcba fulladt, így 1866-ban a tanfolyam elvégzésének idejét két, majd 1871-ben három évre emelték. 1881-ben a Debreceni Zsinat már négyéves tanítóképzést rendelt el. A túlnépesedés másik fő következménye, hogy 1913-ban beköltözött az intézmény a Péterfia utca 1-7 szám alatt lévő új épületbe és a régi Kollégium már csak az internátusi férőhelyeket biztosította (Csohány, 1988, 272).

A következő évek súlyos következményekkel jártak az intézmény számára, így a munka ott semmiképp nem folytatódhatott. 1914-ben az I. világháború kitörésével a katonaság, majd a 1919-es megszálláskor a románok foglalták el a Kollégium jelentős részét;

1920-tól pedig a Nemzeti Hadsereg, miután a románok kivonultak;

termeit az iskola csak 1946-ban kapja vissza.

Tanulás és művelődés

113 A Debreceni Egyetem

1911-ben a Kollégium, hogy a Debreceni Egyetem mihamarabbi megalapítását segítse, átadja három tanszékét. Az 1911/XXXVI.

törvény értelmében a Magyar Állam megalapítja a Debreceni és a Pozsonyi Egyetemet Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszter jóváhagyásával. A 28 tanszékre kinevezett tanár közül korábban 17 a Református Kollégiumban tanított (Fekete, 2004, 103.).

1918-től 1941-ig a református Mitrovics Gyula vezeti a neveléstudomány tanszéket. 1893-ban doktorált bölcsészetből, 1909-ben kezdte munkáját a Református Kollégiumban, 1918-ban nevezték ki a pedagógia tanszékre. (Bajkó, 1981, 13). 1933-ban jelentette meg fő művét, A neveléstudomány alapvonalai címmel.

Ebben a munkában a pedagógia egész problémakörét végigjárja és az ebben lefektetett nézetek nagy hatással lesznek az őt követőkre is.

A tanárképzés folytatása az Egyetemen

1924-ben születik meg az az új középiskolai törvény, mely szerint innentől a tanárképző látogatása kötelező a tanárjelölteknek; ezt a munkát segítve 1936-ban létrehozzák a gyakorlógimnáziumot a Simonyi úton, Jausz Béla vezetésével. Kérdéses megfelelőek voltak-e a tárgyi körülményvoltak-ek voltak-ennyi voltak-embvoltak-er voltak-elhvoltak-elyvoltak-ezésénvoltak-ek, voltak-ennvoltak-ek voltak-ellvoltak-enérvoltak-e látható, hogy mégis nagy sikere volt az iskolának. Az épület eredetileg egy villa volt, melyet Stégmüller Árpádtól béreltek, tehát nem kifejezetten iskolának szánt létesítmény volt. Számos átalakítást kellett végezni, melyek főként 1939-40-ben zajlottak. Sajnos nem sokáig használhatták elképzeléseik szerint az újításokat, 1944 és 1946 között a Magyar Kommunista Párt pártiskolát működtetett itt.

1946-ban visszakapták ugyan az iskolát, de az 1948-as középiskolai reform fel is számolta (Gyenes 2009, 31).

Az 1942/1943-as tanévvel kezdte meg Karácsony Sándor a működését tanszékvezetőként; 1950-ig foglalta el ezt a posztot. A protestantizmus újjászületését szorgalmazza; hithű szellemiségben élt és alkotott; ugyanakkor a pszichológiával is foglalkozott.

1948-tól 1951-ig tartott az az időszak, mikor a felsőoktatást drasztikusan átalakították; ezt követen a dékán, rektor politikai szempontból is ellenőrzi a tanszéken folyó munkát. 1949-ben egyetemi reform lépett életbe, mely előírta a tanítandó anyagot és rendelkezett a személyi feltételekről is. Ennek értelmében a professzorokat, gyakornokokat, tanársegédeket, adjunktusokat és

Gerják Eszter A Debreceni Egyetem Neveléstudományok Intézetének története docenseket „tanszékké‖ szervezték össze. Ebben az évben jött létre a természettudományi kar is, ami azt jelentette, hogy megnövekedett a pedagógiát hallgatók száma. 1950-ben a politikai viszonyoknak köszönhetően tovább romlott az oktatás színvonala; a Magyar Dolgozók Pártjának programja miatt a pszichológia és a pedagógia háttérbe szorult.

1950-ben hozták létre a Tanárképző Tanácsot; Jausz Béla mint a tanács elnöke a tanévet így összegezte: „napirendre kell tűzni a tudós és tanárképzés viszonyát‖, „előbbre kell jutnunk a hallgatók eszmei, politikai, világnézeti nevelése során‖ – vagyis elégedetlenséget fejez ki a munkával kapcsolatban (Jausz 1960). A következő évtől tanszékvezetőként is működik, de a politikai viszonyokból következően nem tud akkora változásokat kieszközölni mint szeretne.

1957. augusztus elsején rektorrá nevezik ki Jausz Bélát. Ez az az év, amikor a korábbi vitákat lezáróan a Munkás-Paraszt Forradalmi Kormány öt évesre emeli a képzési időt. Az ötödik évet gyakorlati évnek szentelték.

1966-tól (mikor Jausz Béla nyugdíjba vonul) 1970-ig tart Kelemen László tanszékvezetése. Az ő munkássága idején állítanak fel három szakcsoportot: a pedagógiait, a pszichológiait és a népművelésit.

Utóbbi tulajdonképpen a mai Andragógia Tanszék előzménye.

Napjainkra a tanárképzés szerkezete azonban teljesen megváltozott.

Magyarország is csatlakozott a Bologna Nyilatkozat aláírásához 1999-ben, így az elkövetkező évek során teljesen át kellett a képzést alakítani az új, európai igényeknek megfelelően. 2006-ra a gyakorlatban is megvalósult a többciklusú képzés, így a három éves alapképzés során mindössze megalapozzák a tanári kompetenciákat, és a mesterképzés során zajlik a valódi pedagógusképzés.

A tanárképzésre – és a debrecenire különösen igaz –, hogy kezdetben a vallásosságnak óriási hatása volt rá – de ez nem is csoda, lévén hogy szorosan összefonódott évszázadokon át a teológus és tanárképzés. A Debreceni Egyetem megalapításával azonban egy új korszak kezdődött, és (a régiség tiszteletben tartásával) egy friss, nyitott, vállalkozó szellemű pedagógiai munka kezdődött.

Felhasznált irodalom

Bajkó Mátyás – Vaskó László – Petrikás Árpád (1981): Vázalatok és tapasztalatok a pedagógiaoktatás és a neveléstudományi tanszék

Tanulás és művelődés

115 Csohány János (1998): A Kollégium története 1914-1950 között. In:

Kocsis Elemér (szerk.): A Debreceni Református Kollégium története. Debrecen. 272 p.

Fekete Károly (2004): A Debreceni Református Kollégium tanárai az Egyetemen. In: Kozma Tamás (szerk.): A Debreceni Iskola.

Debrecen. 103 p.

Gyenes Tünde (2009): A Stégmüller-villa. In: Brezsnyánszky László – Fenyő Imre (szerk.) Gyakorlógimnázium a Simonyi úton.

Debrecen. 31 p.

Jausz Béla (1960): Beszámolójelentés.

http://ganymedes.lib.unideb.hu:8080/dea/bitstream/2437/2469/1/b eszam_59_60.pdf (letöltés ideje 2012. 03. 12.)

Zákány József (1825): Székfoglaló beszéd. Debrecen.

Györgyi Zoltán