A pálya elnőiesedése

A tanári hivatás elnőiesedése történelmi folyamat, hiszen már a századfordulótól megfigyelhetjük az arányeltolódást: a 20. század elején 20% volt a tanítónők aránya, ami a ‘30-as évek végére elérte az 50%-ot. Ez az arány a ‘80-as évek végére 90%-ra nőtt. Azt mondhatjuk, hogy ez a folyamat ma sem állt meg: 1999 és 2005 között a pedagógusok nemek szerinti megoszlása tovább tolódott a nők javára, ebben a vizsgált időszakban ugyanis az alapfokú oktatásban 86%-ról 87%-ra, a középfokú oktatásban 46,9%-ról 63%-ra és a szakképzett pedagógusok között 76%-ról 83%-63%-ra nőtt a nők aránya. Ha ezeket az adatokat nemzetközi összehasonlításban is megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy a nők aránya jóval magasabb, mint az átlag. 2002-ben az OECD-országokban az alapfokú oktatásban 77,6%, az alsó középfokú oktatásban 64,7% és a felső középfokú oktatásban 50,3% volt női dolgozók aránya (Háber 2003; Polónyi – Tímár 2001).

Összességében megállapítható, hogy, minél több nő dolgozik egy ágazatban, a pálya általános megbecsültsége és a keresetek szintje némileg csökken, ezért egyre több férfi adja át helyét női kollégáinak, elhagyva hivatását.

Ferenczi Ágnes Jövedelemviszonyok a közoktatásban 3. Jövedelemviszonyok

A következő táblázattal a minimálbérek és a pedagógusfizetések változását mutatom be az ezredfordulótól napjainkig.

3. ábra: A minimálbér és a pedagógus-fizetések alakulása az ezredfordulótól napjainkig

Forrás: KSH adatai alapján saját szerkesztés Látható, hogy a 2002. évi 50%-os béremelés óta, a tanári fizetések jelentős mértékben nem emelkedtek, sőt 2008 óta a mai napig folyamatosan stagnálnak. Mindemellett 2001 óta a minimálbér és a pedagógus-fizetés közötti bérolló folyamatosan szűkül, hiszen mint látjuk a pedagógusbér szinte alig, míg a minimálbér folyamatosan emelkedik.

A hazai oktatáspolitika 1999-ben tett egy kísérletet a pedagógusi bérek korrekciójára, amikor is sor került az ún. pedagógusszorzó bevezetésére, amitől azt várták, hogy 16%-kal emeli a béreket éves átlagban. Az Oktatási Minisztérium adatgyűjtése szerint, 1998.

decembere és 1999. áprilisa között, a pedagógusi munkakörben az illetmények országos átlagban 16,2%-kal, egyéb közalkalmazotti körben pedig 12,5%-kal emelkedtek. Ez a szorzó azonban 2002.

augusztus 31-i hatállyal megszűnt, s szeptember elsejétől 50%-os közalkalmazotti illetményemelés történt, mely igyekezett javítani a pedagógusok anyagi megbecsültségén (Halász – Lannert 2003).

Az alapilletmény felemelése után a közoktatásban dolgozó, főiskolát

Tanulás és művelődés

99 keresetük magasabb, mint az egyéb területen dolgozó, azonos gyakorlati idejű, főiskolát végzett nőké. A férfi pedagógusok helyzete is megváltozott, hiszen csökkent az elmaradás, de ennek ellenére is az életpálya 10. évében a más szakterületen elhelyezkedő egyetemi végzettségű férfiak kétszer annyit keresnek, mint az egyetemi végzettségű férfi pedagógus társaik. A béremeléssel elsősorban tehát a főiskolát végzett nők jártak jól, közülük is a 10 évnél hosszabb gyakorlati idővel rendelkezők (Halász – Lannert 2003).

A 2000/2001-es időszakban az oktatásban dolgozók átlagkeresete 20,2%-kal haladta meg az előző évi bruttó átlagkereseteket, ami magasabb volt nemcsak a versenyszférában, hanem a nemzetgazdaság összességében tapasztalható keresetnövekedési ütemnél is. 2002-ben például az oktatási szférában még az előző évinél is nagyobb arányú keresetnövekedés történt (33,5%), melynek hatására a 2001. évi 97 647 Ft összegű bruttó átlagkereset 124 759 Ft-ra ugrott, megelőzve ezzel a nemzetgazdaságban dolgozók bruttó átlagkeresetének összegét. Ugyanakkor statisztikai adatok bizonyítják, hogy a közoktatásban dolgozók még így is kevesebbet keresnek, mint az ugyanolyan végzettségűek a nemzetgazdaság egészében. A legnagyobb mértékben az egyetemi végzettségűek vannak lemaradva (Halász – Lannert 2006).

Ezen a helyzeten a 2002. év végén történt közalkalmazotti béremelés változtatott valamelyest. Egy 2003-as adat szerint a pedagógusok körében az életpálya első szakaszában a legnagyobb a kereseti különbség. Egy átlagos egyetemi végzettségű pályakezdő keresete több mint kétszer annyi, mint a kezdő egyetemi végzettségű pedagógusé. Az egyetemi végzettségű férfi pedagógusok és az egyetemi végzettségű férfiak átlagos keresete között figyelhető meg a legnagyobb különbség. Ez a kereseti különbség az életpálya 10.

évére – ami átlagosan 35 év körülire tehető – háromszorosára nő. A legkisebb kereseti különbség a tíz évnél hosszabb ideje pedagógusként dolgozó, főiskolai végzettségű nőknél figyelhető meg (Varga 2004).

A Workania állásportál által végzett fizetési felmérés kutatóinak egyik vizsgálatából megtudhatjuk, hogy a különböző tanári szakmák jövedelmi viszonyai miként alakultak a 2009/2010-es évben. Eszerint az oktatási szférában az egyetemi tanárok és a főiskolai oktatók

Ferenczi Ágnes Jövedelemviszonyok a közoktatásban keresnek a legtöbbet, átlagkeresetük ugyanis bruttó 247 300 Ft, ami magasabb a magyarországi átlagbérszínvonalnál (216 100Ft). Az általános iskola pedagógusai azonban már hátrányos helyzetben vannak: ők mindössze bruttó 162 200 forintot vihetnek haza, ami az országos átlagszínvonalhoz képest 22%-kal jelent kevesebbet. A vizsgálatból azt is megtudhatjuk, hogy a középiskolákban még mindig a férfi pedagógusok keresnek többet (178 100 Ft), mint az ugyanolyan szakmai tapasztalattal rendelkező kolleganőik (174 400 Ft).

A következő táblázat mutatja be a közalkalmazotti fizetési osztályok első fizetési fokozata szerinti garantált illetmények havi összegét forintban, valamint a fizetési fokozathoz tartozó legkisebb szorzószámokat a 2012. évben.

4. ábra: Közalkalmazotti bértábla 2012-ben

Fize tési foko zatok

Fizetési osztályok

A B C D E F G H I J

1. 69.000 77.000 78.000 79.000 89.000 122.000 127.000 129.500 142.000 154.500 2. 1,0175 1,0175 1,0200 1,0250 1,0275 1,0350 1,0350 1,0500 1,0450 1,0600 3. 1,0350 1,0350 1,0400 1,0500 1,0550 1,0725 1,0725 1,1000 1,1025 1,1350 4. 1,0525 1,0525 1,0650 1,0750 1,0900 1,1100 1,1100 1,1500 1,1675 1,2100 5. 1,0700 1,0700 1,0900 1,1000 1,1250 1,1475 1,1475 1,2000 1,2425 1,2850 6. 1,0875 1,0875 1,1125 1,1250 1,1600 1,1850 1,1850 1,2600 1,3175 1,3600 7. 1,1075 1,1075 1,1375 1,1525 1,1975 1,2225 1,2225 1,3350 1,3925 1,4200 8. 1,1275 1,1400 1,1625 1,1875 1,2350 1,2650 1,2725 1,4100 1,4675 1,4825 9. 1,1500 1,1725 1,1950 1,2250 1,2725 1,3075 1,3325 1,4850 1,5275 1,5450 10. 1,1725 1,2075 1,2300 1,2625 1,3100 1,3675 1,3950 1,5600 1,5875 1,6075 11. 1,1950 1,2425 1,2675 1,3000 1,3475 1,4275 1,4575 1,6250 1,6475 1,6700 12. 1,2175 1,2775 1,3050 1,3375 1,3775 1,4875 1,5200 1,6900 1,7075 1,7325 13. 1,2400 1,3125 1,3425 1,3750 1,4075 1,5475 1,5825 1,7550 1,7775 1,8025 14. 1,2625 1,3500 1,3800 1,4125 1,4425 1,6075 1,6450 1,8200 1,8475 1,8725 Forrás: 2012. évi költségvetési törvény 11. melléklete

Tanulás és művelődés

101 A Nemzeti Erőforrás Minisztérium egyébként a pedagógusok bértábláját és képzését radikálisan átalakító életpályamodellről döntött az új közoktatási törvényben, melynek keretén belül különböző tanári fokozatokat jelölnek meg, és a jövedelmi viszonyokat is kedvezőbb irányba tereli.

4. Összegzés

Láthattuk, hogy számos problémával kell megküzdenie a magyar közoktatásnak, amelyek szorosan összefüggnek egymással, ezért bármilyen intézkedés – amely a közoktatási probléma megszüntetését kívánja orvosolni – minden területre megoldást kell, hogy nyújtson.

A mai helyzetet tekintve úgy gondolom, hogy a különböző kormányzati törekvések, intézkedések nem hoztak átütő sikereket, ami talán a folytonosság hiányával, illetve a különböző intézkedések hatásvizsgálatának elmaradásával magyarázható. Ezen felül sajnos a mai napig nem sikerült a pedagógusok bérezésének kérdését a foglalkoztatásuk egyéb kérdéseivel együttesen kezelni.

Kutatásom során több javaslat is megfogalmazódott bennem a problémák orvoslására, ezek a következők:

– A magyarországi oktatás a decentralizált rendszer elvei szerint működik, melynek sajátossága, hogy az önkormányzatok különböző problémákra eltérő intézkedéseket hoznak meg a területi differenciálódás miatt.

Ezért mindenekelőtt szükség lenne egy olyan központi szabályozásra, amely a központi, a helyi és az intézményi döntéseket egymással összehangolva hozza meg.

– Szükség van egy új pedagógus-életpálya modell kialakítására, hiszen mint láttuk, a pedagógusszakma elnőiesedése, a tanárok átlagéletkorának növekedése és a főiskolai végzettségűek számának túlsúlya jellemzi a közoktatást.

– A pedagógusok számának növekedése a csökkenő tanulói létszám ellenére önmagában nem indokolja a jövedelemmel kapcsolatos problémákat, ezért az elbocsájtás vagy a kiadások visszafogása sem vezet tartós eredményre.

– Ki kell dolgozni egy alaposan megtervezett, mindenki számára motiváló, egyéni teljesítmény alapján differenciáló

Ferenczi Ágnes Jövedelemviszonyok a közoktatásban bérezést, amely javítana az oktatás minőségén, hatékonyságán. A bérezés kialakítása során azonban ügyelni kell arra, hogy ez egy tanárnak se jelentsen jövedelem-kiesést.

Nem szabad elfelejteni azt, hogy az oktatás jelentős, szinte a legnagyobb költségvetési tétel helyi szinten, és azt sem, hogy a közalkalmazottak túlnyomó részét a tanárok teszik ki. Emellett jó, ha arra is emlékezünk, hogy a tanár legfontosabb szerepe az, hogy a jövő nemzedékét „formálja‖ és nem utolsó sorban, hogy sok-sok odafigyeléssel és eredményesen oktasson. Ezért mindenféleképpen helyre kell állítani mind az anyagi, mind pedig az erkölcsi megbecsülésüket, hogy munkájukat méltó körülmények között végezhessék.

Felhasznált irodalom

1993. Évi LXXIX. törvény a közoktatásról

Halász Gábor – Lannert Judit (2000): Jelentés a magyar közoktatásról 2000. Országos Közoktatási Intézet, Budapest.

Halász Gábor – Lannert Judit (2003): Jelentés a magyar közoktatásról 2003. Országos Közoktatási Intézet, Budapest.

Halász Gábor – Lannert Judit (2006): Jelentés a magyar közoktatásról 2006. Országos Közoktatási Intézet, Budapest.

Halász Gábor – Lannert Judit (2011): Jelentés a magyar közoktatásról 2010. Országos Közoktatási Intézet, Budapest.

Háber Judit (2003): A pedagógusnők, egy pálya elnőiesedése. In:

MELEG Csilla (szerk.): Iskola és Társadalom. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs.

Polónyi István – Tímár János (2001): Tudásgyár vagy papírgyár? Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest.

Varga Júlia (2004): A közoktatásban foglalkoztatottak összetételének és keresetének változása (1992-2001). Országos Közoktatási Intézet, Budapest.

Tanulás és művelődés

103 Garami Erika

A „TANULÁS” TÉRSZERKEZETI SAJÁTOSSÁGAI