Köz- és felsőoktatási kutatások
MAGYAR NYELVŰ ÓVODAPEDAGÓGUS- ÉS TANÍTÓKÉPZÉS A TANTERVEK TÜKRÉBEN
(KUTATÁSI RÉSZBESZÁMOLÓ: ROMÁNIA)1
1. Kutatási előzmények
A romániai magyar pedagógusképzés tanterveit már elemezte néhány kutató korábban, jelenlegi kutatásunkkal ezt a kutatási területet egészítjük ki az új irányvonalak, az új oktatáspolitikai kontextus tükrében.
Több vizsgálat foglalkozott a bolognai folyamat bevezetése előtti pedagógusképzéssel, ezeknek a kutatásoknak az eredményei összehasonlítási alapul szolgáltak kutatásunk számára (ezek összefoglalását l. Keller 2004).
Szabó-Thalmeiner a líceumi és főiskolai állami tanítóképzést vizsgálta, összehasonlítva a tanárképzéssel (Szabó-Thalmeiner 2007;
2009). Kutatásának egyik részét képezi a pedagógusképzés tanterveinek elemzése is.
Barabási az elmélet és gyakorlat integrációját vizsgálta a tanítóképzésben, a romániai és a magyarországi tanítóképzés rendszerét és tanterveit összehasonlítva (Barabási 2006). E kutatás a tantervek hiányosságai mellett rávilágított a tanítóképzés elméletorientált jellegére, a hallgatók és oktatók viszonyulására a pedagógusképzéshez.
2007-ben végezte el az óvodapedagógus- és tanítóképzés bolognai tantervének elemzését Barabási és Antal, de ekkor még nem végzett egyetlen bolognai évfolyam sem. Barabási – Antal (2007) vizsgálódása során behatóan elemezte a pedagógiai-pszichológiai tárgyakra fókuszáló tantervet, kihangsúlyozva a tantervi innováció szükségességét, melyet konkrét innovatív javaslatokkal is alátámasztott.
Baranyai és Szabó-Thalmeiner (2009) egy sajátos esetét vizsgálta a bolognai tanító- és óvóképzésnek, mégpedig a kiegészítő év2
1
Tanulás és művelődés
195 helyzetét. Azt vizsgálva, hogy mennyire hatékony az egységes tudást nyújtó pedagógusképzés, amely nem épít a meglévő tudásra, érintették a képzés tantervének elemzését is, rávilágítva arra, hogy a kiegészítő éves hallgatók esetében a tanterv nem jelent egyebet, mint a különböző szinteken és oktatási intézményekben folyó képzés tanterveinek összehangolását a bolognai tantervvel. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy át kell gondolni a képzés tartalmát, közelíteni a gyakorló pedagógusok igényeihez, hogy a bolognai oklevél megszerzése valódi továbbképzés szerepét tölthesse be.
2. Kutatásmódszertani kérdések
Folyamatban lévő kutatásunk tárgyát a kisebbségi magyar pedagógusképzési rendszer képezi a felsőoktatás változásainak tükrében, a bolognai folyamat tükrében. Fő problémakérdésünk, hogy hatékonyan valósult-e meg a pedagógusképzési rendszer adaptálása a többlépcsős bolognai képzési modellhez? Másik kutatási kérdésünk, hogy a felsőoktatás folyamatos változásai hogyan befolyásolják a kisebbségi felsőoktatást, ezen belül a kisebbségi pedagógusképzést? A kutatás jelenleg bemutatott szakaszában kiemelten kezelt kérdésünk, hogy milyen sajátosságai vannak a kisebbségi pedagógusképzésnek a tantervek tükrében?
E kutatási kérdés megválaszolására a romániai magyar tanító- és óvodapedagógusképzési tanterveket vizsgáltuk, nyomon követve a tantervek változásait a pedagógiai líceumtól a bolognai egyetemi alapképzésig. A kutatásunk e szakaszában alkalmazott kutatási módszer a dokumentum- és tartalomelemzés. Az óvodapedagógus- és tanítóképzés tanterveit elemeztük, összevettük a különböző szinteken megvalósuló óvodapedagógus- és tanítóképzés tanterveit.
A középiskolai és főiskolai tantervek elemzését illetően a szakirodalomra támaszkodtunk, összegyűjtöttük az erre vonatkozó kutatásokat, elemzéseket. A középiskolai tanterveket a kezdetektől Szabó K. Attila vizsgálta nagy volumenű munkájában (Szabó K.
2 A romániai képzési rendszer lehetővé teszi, hogy a főiskolai oklevéllel rendelkező hallgatók tanulmányaik „kiegészítésével, folytatásával‖ egy év alatt megszerezhessék a bolognai egyetemi oklevelet. Beiratkozásuk után a harmadévesekhez vannak besorolva, s különbözeti vizsgákat tesznek azokból a tárgyakból, amelyek nem szerepeltek a saját főiskolai tantervükben. Sikeres államvizsga után egyetemi oklevelet szereznek, ezáltal megkapják a tanári besorolást, illetve jelentkezhetnek mesteri képzésre.
Stark Gabriella Magyar nyelvű óvodapedagógus- és tanítóképzés a tantervek tükrében (Kutatási részbeszámoló: Románia) 2007), Szabó-Thalmeiner a főiskolai szintű képzés tanterveit elemezte, összehasonlítva a középiskolaival (Szabó-Thalmeiner 2009). Önálló részletes elemzést a bolognai többlépcsős képzés tantervei esetében végeztünk, továbbá összehasonlítottuk a magyar és román tanulmányi vonalú egyetemek tanterveit, hogy felfedjük a kisebbségi pedagógusképzés lényegi sajátosságait. S kitekintettünk röviden a Partium felé is, elkezdtük vizsgálni a magyarországi és ukrajnai óvodapedagógus- és tanítóképzés tanterveit is. De ez nagyon széleskörű kutatómunkát igényel, s nyelvi korlátokba is ütközik az ukrajnai tantervek miatt, így a partiumi vizsgálódási szakaszt még nem zártuk le, csak néhány általános következtetést fogalmaztunk meg. A tantervek elemzésének szempontjai a következőek voltak: megfelelés a minőségbiztosítási standardoknak, tantárgystruktúra (kötelező – választható tantárgyak), pedagógiai gyakorlat jelenléte.
A következő romániai egyetemek bolognai tanterveit vizsgáltuk meg az óvodai és elemi oktatás pedagógiája szakon:
– Babes-Bolyai Tudományegyetem: magyar vonal, román vonal, német vonal;
– Nagyváradi Állami Egyetem: magyar vonal, román vonal;
– Bukaresti Egyetem: román vonal;
– Jászvárosi Alexandru Ioan Cuza Egyetem: román vonal;
– Temesvári Nyugati Egyetem: román vonal;
– Vasile Goldis Egyetem: román és magyar vonal.
3. Minőségbiztosítási standardok az óvodapedagógus– és tanítóképzés tanterveire vonatkozóan
Az óvodapedagógus- és tanítóképzésre a társadalomtudományok területének minőségbiztosítási standardjai érvényesek. (Képzési standardok... http://www.aracis.ro/proceduri). Ezek az ARACIS standardok előírják az óvodapedagógus- és tanítóképzés tanterveinek felépítését, valamint a tantárgyak rendszerét. A kötelező tárgyaknak a képzési kínálat 70-80%-át kell kitenniük, a választható tárgyak a képzési struktúra 20-30%-át, a fakultatív tárgyakra nagyon minimális keret marad. Ez is mutatja az autonómia megvonását, a központosítási törekvést. A tantárgyak rendszerét illetően az alapozó tárgyak a képzési kínálat 20-30%-át teszik ki, a szaktárgyak az 55-65%-át, a kiegészítő tárgyak pedig az összes tantárgy 5-15%-át.
Tanulás és művelődés
197 Az arányok első olvasatban elég jónak tűnnek, viszont a standardokban konkrétan elő is vannak írva azok a tárgyak, melyeknek benne kell lenniük az óvodapedagógus- és tanítóképzés tanterveiben. A hosszú tantárgylista nagyon merev kereteket szab meg. Például 9 alapozó tantárgynak kell helyet kapnia a tantervben, melyek kötelező jelleggel bírnak. Továbbá 33 szaktárgyat kell belesűríteni a tantervbe, ebből 26 kötelező jellegű, 7 pedig választható jellegű. A kiegészítő tantárgyak esetében csak az idegen nyelv és a testnevelés van nevesítve, a többit az egyetemre bízza az előíró szerv (viszont a kiegészítő tárgyak mindössze a képzés 5-15%-át képezhetik). Az óvodai és elemi oktatás pedagógiája szakot meghirdető egyetemeknek valójában abban rejlik a szabadságuk, hogy milyen időrendi, logikai sorrendben építik egymásra a tárgyakat, s a néhány választható tantárgy területén (ezt a kijelentésünket alá fogjuk támasztani a későbbiekben az egyes egyetemek tanterveinek elemzéséből származó adatokkal).
4. A tantervelemzések összefoglalása
A tantervek elemzése során arra a következtetésre jutottunk, hogy az óvodapedagógus- és tanítóképzés jelenlegi tantervei az elméleti pedagógiai-pszichológiai képzésre fektetik a hangsúlyt, megfelelvén a bolognai átjárhatóság elvének, ugyanis a képzési program egy része egyezik a pedagógia alapszakok törzsanyagaival. Országos viszonylatban megállapítható, hogy a tantervek eléggé elméletorientált jellegűek, a legelméletibb jellegű a Babes-Bolyai Tudományegyetem román vonala, a másik végletet a legmagasabb gyakorlati óraszámmal a Temesvári Nyugati Egyetem képezi. A magyar nyelvű képzések a középtájon helyezkednek el az elmélet és a gyakorlat arányát illetően. Az egyetemek minimális autonómiával rendelkeznek a képzés tantervének kidolgozásában, módosításában, ugyanis erősen gúzsba kötik őket az ARACIS előírások. Ezek az előírások egyfajta megfelelési kényszert váltanak ki az egyetemekből, kompromisszumokat a képzési programok kidolgozása terén. Ez a folyamat egyfajta uniformizálódáshoz vezet, a különböző egyetemeken folyó pedagógusképzési programok elveszítik megkülönböztető sajátosságaikat a helyi igények figyelembe vételének minimális lehetőségei miatt. Természetesen ezt a képet árnyalni kell majd a tantervek elemzésén túl az egyes tantárgyak analitikus terveinek az elemzéséből levont következtetésekkel.
Stark Gabriella Magyar nyelvű óvodapedagógus- és tanítóképzés a tantervek tükrében (Kutatási részbeszámoló: Románia) Partiumi kitekintésben megállapítható, hogy nem mutatkoznak általános partiumi regionális sajátosságok az óvodapedagógus– és tanítóképzés terén. Nem a régió sajátos képzési igényeihez igazodnak a tantervek, hanem az országos (esetlegesen merevebb) előírásokhoz, melyek különbözőek Románia, Magyarország és Ukrajna esetében. E nemzetközi kitekintés további kutatómunkát igényel majd.
Felhasznált irodalom
*BBTE, Óvoda- és iskolapedagógia szak egyetemi tanterve 2005, 2006, 2007, 2008, 2009, 2010, 2011.
*Képzési standardok a tanító- és óvóképzés számára – Standarde de formare pentru specializarea Pedagogia învăţământului primar şi preşcolar. http://www.aracis.ro/proceduri/. Utolsó letöltés: 2012.
03. 25.
Barabási Tünde – Antal Sándor (2008): Tantervi innováció a romániai magyar tanító- és óvóképzésben. Adottságok – korlátok – lehetőségek. In: Erdélyi Pszichológiai Szemle. 2. 151–181 p.
Baranyai Tünde – Szabó-Thalmeiner Noémi (2009): Kiegészítő képzés a Babes-Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Kara szatmárnémeti tagozatának óvó-tanítóképző szakán. In: Bura László (szerk.): Sodrásban. Státus Kiadó, Csíkszereda. 73–81 p.
Keller Magdolna (2004): Magyar nyelvű pedagógusképzés a határokon túl. In: Educatio. Pedagógusképzés. 2004/3., 441–462 p.
Szabó K. Attila (2006, szerk.): Az erdélyi tanító- és óvóképzés történetéből. Mentor Kiadó, Marosvásárhely.
Szabó-Thalmeiner Noémi (2007): Az erdélyi magyar állami óvó- tanítóképzés jelenlegi helyzete és megújításának lehetőségei egy vizsgálat tükrében. PhD disszertáció, Kézirat.
Szabó-Thalmeiner Noémi (2009): Metszet. Az erdélyi magyar állami óvó-tanítóképzés húsz éve egy vizsgálat tükrében. Státus Kiadó, Csíkszereda.
Tanulás és művelődés
199 Szabó Barbara
A DEBRECENI FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEK