pa-pok Hawaiiban újra jelentek m e g , a ker. kath. nép újra összeszedetett, a vad népek térítése sebes lép-tekkel halad. E g y prot. irót hozunk föl bizonyságul, Simpson Györgyöt. „A székesegyház építését alig kezdették m e g , i g y ir Simpson, máris két iskolát nyitottak, hol 900 bennszülött gyermeknél több ta-láltatik. Az oktatás oly jól halad, hogy némely benn-szülött gyermekek francziául is beszélnek. Az uj (kath.) hit áldásosán folyt be a népek erkölcseire, mi-vel a (kath.) hitküldérek fáradhatatlanok. Habár pe-dig törvényes üldözés alatt nincsenek, sokat kell szenvedniük a prot. hittéritők áskálódásaitól. Én sze-rencsésnek tartom magamat, hogy azon papokkal érintkeztem, hogy iskoláikat s templomukat megláto-g a t t a m ^ n emegláto-gészen rokonszenvvel vamegláto-gyok irántuk"
3).
Elég. Uj-Caledonia, Guinea stb. egészen az an-gol és amerikai prot. hittéritők kezeiben maradt, a megtérés pedig semmi. Sandvich-szigeten uralkodásra vergődtek, máig egy bennszülöttet sem téritettek meg. A Filippin-szigeteken franczia és spanyol szer-zetesek telepedtek le. Abel David, prot. hitterjesztő meglátogatá Luzon, Mindoro, Masrate, P a n a y , Ne-g r o s , Zeru , Bohol, L e y t e , MaNe-gindano sziNe-geteit, uti naplójában ezekről fölsóhajt: „A romai egyház az e g é s z n é p s é g e t megtérítette. A bennszülöttek bigott pápisták lettek, (kivált Manillában) a papok befolyása a népnél határtalan"
4). Crawfurd, Singa-pore kormányzója, Abel vallomását megerősíti, mond-ván : „A spanyol papok több milliom bennszülöttet téritettek meg a romai egyházhoz, melynek követ-kezménye a társadalmi viszonyok tetemes javulása."
(Folyt, köv.)
') T. II. p. 263—267. — 2) T. II. p. 265.
3) T. II. p. 2 7 1 , 272. — "J T. II. p. 289 , 290.
—
9*
A balásfalvi érseki káptalan
1862-ki aug. 18-án történt beigtatásának ünnepélye.
A brassói román lap ez ünnepélynek nem csak leírását, hanem melléklete 33., 34., 35. és 36. számaiban az azon tar-tott beszédeket is hozván, mindazok érdekeltségét nem kis mértékben ébreszté föl, kik az előbbeni években e becses lapok hasábjain közölt „Unio"-mozgalmakat figyelmükre méltatták. •—• E meggyőződésben levén , nem tartám elve-szettnek azon időt, melyet ama beszédek magyarítására íor-diték. E lapok tisztelt olvasói sok érdekest találandanak azokban, mi az egyháztörténelemre vonatkozik, s mi különö-sen az által válik fontossá, hogy amaz adatokat maga a fön-tisztelt káptalan őszbeborult ft. prépostja, ki huzamosb ideig tanitá az egyháztörténelmet, sorolá elő alább közlendő be-szédjében. A beszédek végén olvasható észrevételek, melyek hasonlólag az emiitett román lap 36-ik számú mellékletében láttak napvilágot, azt bizonyitják, hogy az „unio-mozgalmak-ban" jelzett állapotok még mindég fönvannak. Im következik főtisztelendő R á c z Vazul prépost urnák Balásfalván, 1862-ki aug. 18-án, az érse1862-ki káptalan több tagja beigtatásának alkalmával mondott beszéde :
„Nagyméltóságú érsek ur ! Főtisztelendő káptalan !"
„Legközelebb 12 éve lesz, hogy egy, a clerus és a csá-szári ministerium képviselőiből állott vegyes bizottmány Bécsben, 1850-ki nov. 18-án a gyulafehérvári érsekség föl-állítása, vagy jobban mondva visszaállítása és két püspökség, Szamosujvárt Erdélyben és Lúgoson a temesi B á n a t b a n , il-lető káptalanaikkal való alapitásának ügyében egy tervet készített. Ha ő fölsége, legjobb császárunk, F e r e n c z J ó -z s e f e tervet 1850-ki dec. 12-én jóváhagyni, és annak ka-nonisatioját IX. P i u s pápa ő szentségénél kieszközölni mél-tóztatott is, az érsekségnek valóságos visszaállítása mégis csak 5 év múlva, t. i. 1855-ki oct. 28-án ünnepeltetett, midőn nagyméltóságod az érsekségbe mint érsek beigtattatott, és ez alkalommal az érsekség az idegen joghatóság alól eman-cipáltatott, mint önálló hierarchia a nagyváradi, szamosuj-vári és lugosi suffraganeusok fölötti hatósággal fölruházta-tott, és egyedül az apostoli széktől függővé tétetett.
„Az érsekség beigtatásával káptalanunk is, mint annak tanácsa , érseki káptalanná változott á t , s benne ilyenül in concreto be is igtattatott ; de minthogy a káptalani tagok ki-egészítésének ügye különböző okokból eddig halasztatott, az érseki káptalan beigtatásának ünnepélye csak m o s t , 12 év múlva, történhetett m e g , a midőn az érseki káptalan vala-mennyi képviselője —- egyen kiviil — az illető diplomákkal ellátva, ezek nyilvános fölolvasása után nagyméltóságod ál-tal minden érsek-kápál-talani jog- és kötelességbe beigtattat-tunk, a chorusbani ülnökség és a káptalanbani szavazat jogá-val fölruháztattunk."
„Azért nekünk is ezen, már érseki káptalan tagjainak, ismervén és hő kebellel átölelvén küldetésünket, ugy kell hi-vatásunknak megfelelnünk, hogy őszinte buzgalommal és fér-fias erélylyel törekedvén azon czélra, melyre ki vagyunk vá-lasztva , tettel bizonyítsuk b e , hogy a megyei káptalan nem
') A főtisztelendő szónok ur az ,,lstoria Heserecesca intocmita pre scurtu de B a s i 1 i u IV a t i u Canonicu. Blasiu 185 czimii derék egyháztörténetemnek szerzője. ().
csak nem haszontalan testülete, hanem épen hasznos és mul-hatlanul szükséges intézménye az egyházi hierarchiának ; és ezt épen káptalanunk érdekében annál inkább tartozuuk kö-telességeink szigorú teljesítése által megmutatni, minél na-gyobb volt egynek-másnak e káptalan elleni irigysége , és tudva v a n , hogy a mult években olyan hitvány férfiak is ta-találkoztak, kik akár tudatlanságból, akár rossz akaratból nem csak haszontalan testületül tüntették föl a z t , hanem minden módon , hol nyilván , hol alattomban rontására töre-kedtek és megsemmisítésére,"
„Szükséges t e h á t , hogy a történelemből mutattassák meg a káptalanok eredete és tekintélye, a mienknek fönál-lása pedig tetteink által biztosíttassák "
„A székesegyház káptalana, ha nem is nevezete , de a dolog lényege szerént, mint épen apostolok-alapitotta tanács, a kath. egyházban mindég az anyaszentegyház czéljának elő-mozdítása körül működő erkölcsi testületnek tekintetett. Az , Apostolok cselekedeteiből' t u d j u k , hogy valamint Mátyás apostol és a 7 diakon választásánál, ugy azon viszály eldön-tése alkalmával is , mely Mózses törvényének szertartásai fölött keletkezett, az apostolok mellett a jeruzsálemi egyház presbytereinek tanácsa is meghallgattatott."
„Azért a kereszténység kezdete óta meg volt állapítva, hogy minden püspöknek presbyterek- és diákonokból álló tanácsa legyen, mely presbyteriumnak is neveztetett, s me-lyet sz. Ignácz a magneziaiakhoz irt levelében a püspök se-gítségére fölállított apostoli senatusnak és a trallianusokhoz írottban: ,,szent-széknek, tagjait a püspök tanácsosainak és as-sessorainak nevezi, kikről sz. Jeromos is igy ir: „nekünk is van egyházunkban tanácsunk, presbyteri gyülekezetünk" — s a kanonok szerént nem is vala szabad a püspököknek na-gyobb érdekű ügyeket e tanács hozzájárulása nélkül eldönteni, mint ezt szent Cziprián clerusához irt 5 levelében bizonyitja:
„Azokra, miket presbytertársaink nekünk irtak, semmit sem felelhettem ; mert püspökségem kezdetétől fogva föltettem magamban, hogy tanácsotok nélkül semmit sem végzek egyedül"; a karthagoi zsinat 22. és 23. kanonja pedig nyilván meghagyja a püspököknek, hogy sem papszenteléshez ne fog-janak , sem semmi ügyet a presbyterium consensusa nélkül
el ne döntsenek, különben Ítéletüket semmisnek és érvény-telennek nyilvánítván."
„Mig a hit csak a városokra szoritkozott, a tanács tag-jainak nem valának külön kötelességei; mert a hiveket csak
a püspök kormányzá, és presbyterek csak akkor végzek az isteni-tiszteletet, midőn a püspök akadályozva volt, és a nép nélkülözé a szellemi vigaszt ; de midőn a IV. században a hit a városokon kivül is elterjede, szükséges volta székesegyház áldozáraiból a faluk keresztényeihez is rendes pásztorokat küldeni, noha a székesegyház mellett akkor is több presbyter és diakon marada a püspök segítségére. Es igy az áldozárok két nemét kezdék megkülönböztetni, a székesegyháziakét, kik , mivel a székesegyház kanonjába , vagyis névsorába be valának irva, kanonokoknak; a többiek extra-cathedralesek-, vagy, mivel a nép lelkipásztorkodásával voltak megbizva, pa-recianus-, vagy parochusoknak neveztettek."
„A kath. egyház ^Időzárai, kivévén azt, hogy a püspök hatósága alatt kötelezve voltak őt egyházi és törvényszéki teendőiben segíteni, semmi külön szabály megtartására nem
- n 6 9 h —
voltak kötelezve ; de miután a szerzetes élet egész Nyugo-ton elterjede, Nyugot némely püspöke, megkedvelvén a tár-sas életet, már a IV. században ohajtá ez intézményt a kath.
egyház papjai közé behozni, mint ezt Özséb vercellai, és Ágos-ton hippoi püspökök tevék ; igy a méczi püspök i s , Chrode-g a n Chrode-g , a 8. században presbyteriumának társas életét a szer-zetesi élethez hasonlóvá tevé, elöljárókat és 34 fejezetből álló szabályt adván nekik. Ez intézmény 847-ben az aacheni zsi-natban jóváhagyatván, lassanként más püspökök által is elfo-gadtatott , s rövid idő alatt egész Nyugoton általánossá lőn, mely időtől fogva csak azok neveztetnek kanonokoknak, kik a társas életet elfogadták. Azonban ez intézmény sem vala állandó. Mert a 10. és 11 -ik században némelyek a kanono-kok közül, elhagyván a társas életet, a püspököktől elkülöní-tett collegiumokat kezdének képezni, megtartván bírt jogai-kat a székes-egyház irányában ; kik a társas életben megma-radtak , szerzetes intézetté alakultak át. Innen a Nyugot ka-nonokjai vagy regulárisok, kik minden befolyás nélkül az egyház kormányára, saját elöljáróik által kormányoztatnak;
vagy seculárisok, kik a megyei kormány irányában határo-zott jogokkal b i r v á n , amarra befolyással vannak ; ezeknek collegiuma is a szerzetesi norma szerént ,káptalan'-nak ne-veztetett gyűlésük helyéről, hol saját és a megye ügyeiről tanácskoztak."
„A nyugoti káptalanok tekintélye napról-napra növeke-dett, miután mint a püspök segitségére, és az egyház díszére szükségeseknek fölismert, a világi és egyházi hatóságoktól megerősített, császárok és fejedelmek által alapított, fiaik és rokonaik beállása által megtisztelt intézetek, a XII. század óta a nagy kitüntetés egyik fokának tekintettek ; a honnan tagjai királyi diplomák által megerősíttetvén . dignitariusok-nak neveztetnek. Hanem épen azért, mivel ily nagy méltó-ságra emeltetnek, megkívántatik, hogy az egyházi törvények szerént ily fényes polczokra csak azok emeltessenek, kik tör-vényes ágyból születtek, a kath. hitben szilárdak, példás élet-tel földiszitvék, a tudományban , kiváltképen az egyházi tör-vények- és megyei statutákban j á r t a s o k , munkások és kötel-meiket teljesíteni készek ; mert a káptalanban nagy köteles-ségek és jogok osztatnak k i , melyeket csak kiválasztott sze-mélyekre bizhatni."
Ez a nyugoti kath. káptalanok eredete-. reformatioja-és jelen állapotának rövid történelme. (Folyt, köv.) Ompolyi.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
P E S T , jan. 25-én. Azon remek emlékbeszédből, melyet L o n o v i c s József érsek ő exclja M a j 1 á t h György néhai országbiró fölött jan. 17-én tartott az academia közgyűlésén, drága gyöngysor gyanánt füzzük lapunk tartalmához a kö-vetkező , irányunkat közelebbről érdeklő részletet : ,,Benne mindenek előtt, mély v a l l á s o s s á g á t kell kiemelnem. — 0 oly időben növekedett, melyben a tudomány többnyire vallástalan, s magának a társadalomnak léte is problematicus volt. Egy nagy vajúdásban szenvedett az emberiség, s a for-radalom hősei, miután trónokat forgattak f ö l , bűnös diadal-érzetükben , mint u j Titánok, az eget akarák meghágni. A franczia corrosiv bölcselem adeptjei másfél századig hirde-t é k , mily boldog lesz az emberiség, ha majd egykor hirde-
telje-sedvén a Plato álma, a philosophia a trónra ül. S a mint ama philosophia arra ült, ez megujitá a kereszténység ellen mind-a z t , mit mind-a Nerok s Deciusok vérengző d ü h e , mind-a Celsusok s Juliánok álbölcselme s sophismái, s a Luciánok leleményes s boszus gunyora fölhasználtak, s e czélra nem hiányzott nála sem a forradalmi nyaktiló, sem az encyclopaedistáknak szó-virágba burkolt lassú mérge, sem a Voltairek szédítő gúnyja.
— Ide járult még a m a , csak igen is gyakran tévirányu tud-vágy viszketege, mely szerént az emberek elolthatlan tudo-dományos szomjuk enyhitése végett mohón iszszák az olykor rosszul választott, vagy önmaguk által fölzavart források hab-j a i t , hogy egy szemnyi igazságot találhab-janak, minden mocsá-ron átgázolván, az u j ismeretet hitük árán vásárolják; s mig pihenés nélkül nyomozzák az utólérhetlent, fölfogni szeret-nék a megfoghatlant, bonczolni a t e s t e t l e n t , szóval, midőn mindent vágynak tudni, olyanok lesznek , mint sz. Bernárd jellemzése szerént Abaelard :
„ h o m o egrediens sui ipsius mensuram, nihil nescit, quae in coelo et terra sunt, praeter s e i p s u m . "
H a voltak is az időben a papságon kivül, kik a minden-felőlről ostromlott keresztény hit védelmére sorompóba léptek, de szózatuk olyannak tetszett, mint egy végképen letűnt múltnak b á g y a d t , haldokló, tompa viszhangja. — Mindezen veszélyt szerencsésen meglábolta Majláthunk. Vallásos isme-reteit s érzelmeit atyja oktatásiból s példájából merítvén, jó-kor megtanulá ismerni s tisztelni s a j á t egyházában azon egyetlen h a t a l m a t , mely előtt, Montalembert szavai szerént, az ember, midőn meghajol, magasodik ; jókor megtanulá az őt is kisértett tudvágy csábjainak ellentállani ; a fölöslegest a szükségesnek alárendelni, s hitkincsét az ész túlkapásai s a bölcselem tévedései ellen a kijelentés szent várfalai mögül védeni ; szóval elmondhatni róla : „retinuitque , quod est dif-ficillimum, ex sapientia modum." Istenben bízván, mindent tőle származtatván és hozzá vezetvén vissza, s ugy a biro-dalmak történelmében, mint saját élte folyamában Istent ke«
resvén, innen érthető azon szende nyugalom, mely arczán el vala h i n t v e , azon méltóságteljes komolyság, mely egész lényegét á t h a t o t t a , és azon elmefönség, mely Bossuet szép kifejezése szerént az ő derültségét saját magasságában talál-j a , „trouve sa sérénité dans sa hauteur." — Példás vallá-sosságához járult még az ő valódi t ü r e l m e is azon igazság bizonyságául, miszerént erős hitünek kell annak lenni, ki a mások meggyőződését tisztelni, — a keresztény szeretettől á t h a t o t t n a k , a ki minden emberben saját testvérét látni, — s mélyen vallásosnak, ki a vakbuzgalmat kárhoztatni s a tü-relmet s a lelkismereti szabadságot ennek józan értelmében hirdetni akarja."
R O M A , dec. 26-án 1862. Mult kedden tartotta a szertar-tásokról nevezett bíbornoki egyesület rendes ülését, melyről rövid tudósitásom ez : Barnabo bibornok jelentést tett Ma-jella G e r a r d . Istennek szolgája szentté avattatása ügyében.
Ő a redemtorista szerzetnek volt tagja, az ügynek kérvénye-zője volt Vittoria Mihály, a nevezett szerzetnek procuratora.
— Patrizi bibornok jelentést tett Walfrid a p á t n a k , a monte-verdei kolostor alapitójának tiszteletére engedményezendő mise- és zsolosmáról ; a kérvényezők a pisai érsek, és három püspök Toscanában. — Altieri bibornok jelentést t e t t Anna Maria T a l g i , a rabszolgák kiváltására alakult szerzet
har-— 7 0
madtagjának szentté avattatása ügyében. A kérvényező B u -ratti Kelemen volt, ő szentségének tiszteletbeli káplánja. — Reisach bibornok jelentést tett boldog Nothburga tiszteletére engedményezendő szent mise és zsolosma jóváhagyására néz-ve. A kérvényező volt a bressanoi püspök. — Willecourt bibor-nok jelentést tett a régen ,boldog'-nak nevezett és vallásos tiszteletben tartott Arnauld, saint-Jean-de-mauriennei püs-pök tiszteletének jóváhagyása iránt. Ezen ügyet még 1860-ban Nyel Vazul, a karthausiak généralisa adta be. —• Pane-bianco bibornok jelentést tett a boldogságos Szűz Mária szü-letési ünnepének, a pampelonai megyében levő d'Oiz helység által védszentül megválasztása jóváhagyásáról. Az oizi lako-sok kérvényét a pampelonai püspök terjesztette elő. — Ez-után némely tett kérdésekre adandó válaszok kerültek vita-tás alá ; és pedig : hogyan kellessék érteni a ,pro omnibus festis' szólam mellett adott teljes b u c s u t ? 1) Valljon a pro omnibus et singulis festis Domini adott teljes bucsut csak a nagy- és kis-karácson, három királyok, húsvét, mennybemene-t e l , s Ur napján adomennybemene-tmennybemene-tnak kell-e érmennybemene-teni, vagy pedig a másod-rendű ünnepeken is ? Úgyszintén, valljon a pro omnibus et singulis festis B. Mariae Virginis adott teljes bucsu csak Szűz Mária f o g a n t a t á s a , gyertyaszentelő, gyümölcsoltó és nagyboldogasszony ünnepén adottnak kell-e érteni; vagy pedig azon az ünnepeken is, melyek Szűz Máriáról csak egyes országokbaö t a r t a t n a k ? A válasz a kérdés első részére ,igen', második részére ,nem' volt. 2) Mily ünnepeket kell érteni, ha a teljes bucsu , j n reliquis omnibus festis Domini et. B. Mariae Virginis" adatik ? A válasz az volt, hogy csak azon ünnepekre adottnak v e e n d ő , melyek az egész egyházban tartatnak. 3) H a a teljes vagy részletes bucsu in festis Apostolorum ada-tik , valljon csak az apostolok születési nagy ünnepét kell-e ez alatt érteni, vagy pedig a másodrendű ünnepeket is ? A válasz csak az elsőrendű ünnepekre megszoritandónak mond-j a a telmond-jes vagy részletes bucsut.
BOLOGNA , dec. 8-án 1862. H a a jelen nagy harcznak eredetét vizsgáljuk, melyet a pápaság ellen az eretnekségek és aljas szenvedélyek együtt indítottak, azt találjuk, hogy mind-ez a szent Szűz, Isten-anyja szeplőtelen fogantatásának ün-nepélyes kimondása után kezdetett. Ez 1854-ki dec. 8-án mondatott k i , és már 1855-ben Piémont a franczia-angol-tö-rök szövetségbe állott, mely alkalmat adott Cavournak, hogy a párisi congressuson ülhessen , s 1856-ki april hónapban a pápa ellen h a d a t üzenhessen, kit rögtön Walewszki és Cla-rendon segitett, pártfogolt. Valamint tehát Pius pápa egy hitczikkelynek kihirdetésével leteritett minden társadalmi és vallásos eretnekségeket, s a kath. igazságot egy ponton föl-tüntetve az egésznek dicsőséget szerzett : ugy a pápa ellen azonnal összeesküdtek a hitetlenek, a dölyfösök, a testnek szolgái, az embernek istenitői, a zsidók, s Krisztus Jézusnak minden ellenségei, a polgári házasságnak hivei, az u j pela-gianusok, a függetlenek , s mindazok , kik nem akarják elis-merni, hogy emberi természetünk az első bűn által megsebe-síttetett, a pantheisták, a communisták, a socialisták, mind ezek köszörülték a fegyvereket, élesítették nyelveiket, hogy gyalázzák, rágalmazzák, sanyargassák, keserítsék, kifoszszák a szeplőtelen fogantatásnak pápáját. IIa valaki akarja l á t n i a kígyót, melynek Pius fejére hágott, mely gyürődzik, görcsö-sen vonaglik, s mérget f u j a szent pápának lábai a l a t t ,
hall-gassa Garibaldinak szitkait, kit az eretnekek megváltónak, szabaditónak, igaz messiásnak , Istennél többnek , szentnek, vértanúnak czimeztek , s evvel megválasztották, hogy a pá-paság- és a szeplőtelen fogantatásról szóló hitágazatot ostro-molja. A mostani eretnekségnek, és minden istentelenségnek hőse 1861-ki martiusban irt Cardlleyhez, a londoni ,Evangeli-cale Alliance' elnökéhez: „Az olasz nemzet nagy többsége, ha nem is protestáns névleg, de az tettleg Az olaszok kevesbbé pápisták, semmint valaki gondolná." Ugyanazon évi april 28-án irt a nápolyi ipar-egylethez: „Istentelenekvolnánk, ha a romai papok religioját vallanánk. Ki vele országunkból, ki ezen gonosz és ragályos fajjal." Május 10-én pedig a paler-mói egységesítési egyesülethez: „Mi nem valljuk a pápa religioját"; Dora d'Istria kalandos nőhez jul. 16-án: ,.a pá-pai theocratia Italiának legborzasztóbb, s a tizennyolcz-száza-dos hazugságok miatt már orvosolhatatlan sebje"; 1862-ik évi mart. 12-én az olasz papokhoz: „Ti Romából a vadaknak akolt csináltatok. Hirdesse az olasz pap a szószékről a haza fölszabadításának szent szavát, s kárhozatot a pokoli vatican-ra." — Ugyanezen évi mart. 25-én, gyümölcsoltó-boldog-asz-szony napján igy irt : „A ti istenetek, a ti szentetek lőfegyver legyen. Nők, angyalszivü nők, ágyaitok fölé lőfegyvert akasz-szatok. Ezen n a p , mart. 25-ke legyen a szent lőfegyvernek ünnepe." Parmában mart.31-énanőkhez igy szólt: „Hölgyeim, mondják meg a p a p o k n a k , hogy kissé udvariasak legyenek, terjeszszék a kath. erkölcstant, de ne az isten-evésnek nyo-morúságait" ; Nápolyban pedig, mielőtt mondta volna, hogy
„minden fejedelmek között a pápa legönzőbb", a pápát „Italia ellenségének , a religio rákfenéjének nyilatkoztatta, a kinek fejére minden átok szálljon", továbbá, hogy „a pápa a go-nosznak az elve Italiában, Italia ellensége, szerencsétlensége, ostora, rossz szelleme, s minden gonoszszal telt gonosz" ; mondá: „a pápa nem keresztény, nem ember, hanem ördög és antikrisztus", mellét verve fölkiáltott : „nézzétek népek, én keresztény vagyok, én ember vagyok, én apostol vagyok.
Az ítélet napján a pápa fejet fog hajtani az Isten előtt, én homlokomat magasra emelendem, mivel a mellben van lelkis-m e r e t , a lelkis-melyet én követek , a lelkis-melyet a p á p a nelelkis-m k ö v e t , s a Krisztust ő t a g a d j a , én vallom. Igen , i g e n , én keresztény vagyok, mivel vallom J é z u s t , Istent és törvényhozót, s mi-alatt mások visszaélnek, én imádkozom hozzá : uram ! fogadd az én véremet az emberek v á l t s á g a é r t , ha a te véred nem volt elég." Bocsásson meg az olvasó, ha ezen pokoli szitko-kat fölsoroltam, szükséges volt ezt tennem, hogy kitűnjék, miszerént a pápa az Immaculata miatt is üldöztetik, s hogy a pokolnak fiai mindazon szitkokat sújtják ellene, melyek 19 század lefolytán az eretnekek szájából hangoztak. A ki igy beszélt, büntetését megkapta. A ki büszkén emelte homlokát, Aspromontenál leterittetett, és pedig az ő hű szövetségesé-től , Rattazzitól. A ki merte rágni a pápa lábsarkát, lábsarká-ba golyót kapott. A kik nem akarják elismerni, hogy mind-ez az Immaculata segedelme Pius i r á n t , kénytelenek De Sanctissel mondani, hogy ez fatalitás. Pius pápa előre látta a harczot, melyet a poklok az egyház elleti indítani fognak, magát az Immaculatának oltalmába ajánlotta. Öröm volt lát-ni a dicsőséges pápát azon diadalutjában, melyet 1857-ben államain keresztül t e t t , a ki a hol csak Szűz Máriának egy temploma , egy kis kápolnája volt, leszállott, imádkozott, s
— n 71
magát s népét oltalmába ajánlotta ; a nép is, látván a pápá-n a k , s fejedelmépápá-nek ezepápá-n ajtatosságát az Immaculata irápápá-nt, Piust az Immaculata oltalmába ajánlotta. Megállott Imolában, s a Santa Mari i di Piratello-templomban a Szűz Mária oltá-ránál szent misét mondott azon kép előtt, mely az imolaiakat megmentette az 1789-ki forradalom fosztogatóitól, és
magát s népét oltalmába ajánlotta ; a nép is, látván a pápá-n a k , s fejedelmépápá-nek ezepápá-n ajtatosságát az Immaculata irápápá-nt, Piust az Immaculata oltalmába ajánlotta. Megállott Imolában, s a Santa Mari i di Piratello-templomban a Szűz Mária oltá-ránál szent misét mondott azon kép előtt, mely az imolaiakat megmentette az 1789-ki forradalom fosztogatóitól, és