tapasztalt sikeressége méltán foglal helyet, mely le-hozásnak éle a prot. térítések sikeretlensége által mindinkább metszőbb lesz. A kegyteljes képeknél a híveknek szokatlan összesereglése, a malasztoknak, kivált a bünbánatban, nyert kincsei, a híveknek nagy bizalma, az ott történt csodák között mindég föl szo-kott hozatni, s abból a kép kegy teljessége bevitat-tatni, s ennek alapján a kép, a templom számára a különös egyházi előjogok, búcsúk stb. a romai szent-széktől kéretni. A hívekben ily mozgalmat csak a Szentlélek malasztja tehet. A spoletoi képnek ép a mult hónapokban nyilvánult kegyteljessége az ottani érsek által is igy adatott elő, az erre kiküldött szak-értők választmánya által igy vitattatott be. Azonban argumenta credibilitatis suadent, sed non pariunt fi-d e m ; azok a természet renfi-djén állnak, ez természet-fölötti tény és állapot. Credit unus, non credit alter, quamvis uterque audiverit, quid credat, et cur credat.
P a t e t , quod g e r i t u r , latét cur geratur. Opus exserit pietas, causam obscurat potestas. Videmus Deumope-rantem, non intelligimus ita judicantem. *) 0 alti-tudo divitiarum sapientiae Dei, quam incomprehen-sibilia sunt judicia ejus! Vobis d a t u m est, ut in eo credatis. „Ipse fidem gentium fecit"
2)
A balásfalvi érseki káptalan
1862-ki aug. 18-án történt beiktatásának ünnepélye.
( V é g e . )
A. főt. prépost u r n á k ezen erélyes beszédje u t á n a ro-mán lap főt. F e k e t e János, u j kanonok ur beszédjét hozza, melyben az emiitett kanonok ur hasonlólag kegyelettel emlé-kezvén B a b J á n o s p ü s p ö k r ő l , mint a káptalan , ezen — sze-r é n t e — philantsze-ropicus intézet alapitójásze-ról, és a kanonokok kötelességeiről szóló passusában azt is fölhozván, hogy azok, külünösen a nagy-bőjtben , gyóntatni és az éven át prédikál-ni is t a r t o z n a k , fájdalmasan érinti ama t a p a s z t a l á s t , misze-r é n t jelenleg is vannak h á l á d a t l a n o k , kik a nagy alapitó e t e t t é t becsmérlik. A csinos kis beszéd hálálkodva emiitvén föl érsek ur ő nagyméltóságának az érsekség visszaállitása körül t e t t f á r a d a l m a i t , azon fogadással v é g z i , miszerént a k á p t a l a n m i n d é g csak a r r a fog t ö r e k e d n i , mi a v a l l á s , és nemzet j a v á r a leend.
H o g y a káptalan , mint intézet iránti ellenszenv csak ugyan nem ok nélkül hozatott föl az utóbb szólott kanonok ur á l t a l , m u t a t j a azon körülmény, hogy román lapunk szer-kesztője m i n d j á r t e beszédek közlése u t á n a következő czik-ket v e v é föl:
„Észrevételek a balásfalvi érseki k á p t a l a n visszaállitá-sa alkalmával mondott beszédekre."
A szabadság, melylyel a balásfalvi monostorban beszéle k , h i n n ü n k beszéle n g beszéle d i , hogy a szándék: fölvágni a régi s beszéle b beszéle -ket, erősebb most, mint akár mikor máskor. Ez levén h i t ü n k , nem t e h e t j ü k , hogy némi észrevételeket ne tegyünk a f ö n e b b
^mondottakra.
A prépost ur, beszédjében — melyről azonban meg kell vallanunk , hogy némely helyen igen feketén v a n színezve, de nem tesz s e m m i t , ellenkezőleg, véleményünk szerént, so-k a t segít czélunso-k elérésében ; mert minél nagyobbnaso-k hiszed a bajt, mely nyom, annál inkább fogsz gondoskodni eszközökről, hogy tőle menekülj — sok keserű igazságot fedez föl. A szo-morú tapasztalás arról győz meg m i n k e t , hogy , bizony ! az egyesült e g y h á z a legközelebbi időkben az érsekségnek visz-szaállitásán, két püspökség alapitásán — melyek, meg lehet, csak első tekintetre neveztethetnek nyereménynek — 15 ka-nonoki széknek fölállításán, valamint n é h á n y , részben ő fölsége kegyelméből Bécsben n e v e l t , mivelt papon kívül mit sem nyert S h o g y a n mérnők az érsekséget nyereménynek m o n d a n i ? M i u i a n most sem szabadultunk meg azon rossztól, melyért a püspökség és azelőtti püspökök idejében följajdul-t u n k ; miuföljajdul-tán láföljajdul-tjuk, hogy az esperesi forumok (a román
egy-!) S. Leo Magn. D e voc. 0 0 . G G . 1 1. c. 15. 16. p. 242.
ed. P a r i s . 1748.
2) S. Aug. de. praed. sanctor. c. 2. n. 6. T. 10. p. 793.
ed. Ven. 1733.
* 93 «»•—
ház vérébe átment é3 népünk körülményeihez alkalmazott ez intézmény) daczára minden erélynek, melylyel igen tisz-telt érsekünk által védettek, ma már nincsenek többé. Kele-ti fegyelem, melyet őseink eddig védelmeztek, szegény fe-gyelem ! hol vagy ma ? — midőn l á t j u k , hogy a házassági ü g y e k , (melyek csak néhány tiz évvel ezelőtt, mikor még nem volt érsekségünk, hanem csak püspökségünk és min-denkinek be kellett elégednie püspökének Ítéletével, mert attól sehová nem fölebbezhette ü g y é t , — miként keleti test-véreinknél most is van , jelenleg , miután az ég adományából és a császár kegyességéből érsekségünk föltámadt, egy püs-pöki hatósághoz fölebbeztetnek és onnan, t u d j a I s t e n , még hová,) megakadályoztatnak, ide s tova hurczoltatnak és ta-szíttatnak , sőt el is halasztatnak, mig a szegény ember, ki a per kezdetén középszerűen birta m a g á t , a per végén csu-pán ingével maradt. De mit mondok csak az inggel ? Bocsá-nat ! a legtöbb esetben azon drága feleséggel i s , kitől szaba-dulni kivánt, mint M a n u nevü tolvajtól. Mert házassági pe-reink nem folynak többé egyházunk törvényei szerént. melye-k e t , mimelye-kor unióra l é p t ü n melye-k , névszerént megtartottunmelye-k s melyekkel tegnapelőttig é l t ü n k , — hanem más törvények szerént.
Ide járul m é g , hogy sokan ama, szemeink előtt igen drága választásunk j o g á t , melyet még akkkor is megóvtunk, midőn régi földünkön csak tűrve valánk, elveszettnek tart-ják. S aztán mondd, hogy nyertünk ! Mi részünkről legkeve-sebbet sem félünk , erősen meg levén győződve, hogy mi-ként az ég a földtől, oly távul van lovagias császárunk szán-dékától, hogy bennünket ma, midőn minden alattvalója szá-mára a szabadabb élet kapuit megnyitá, e jog élvezésében megakadályozzon, melylyel a legkeserűbb szolgaságnak ide-jében birtunk.
Es ha a föltámadt érsekség és annak eddigi consisto-riuma „daczára minden erélynek, melylyel dolgozott" meg nem gyógyithatá azon b a j o k a t , melyek ez érsekség haladá-sát akadályozták, sőt még azon tengeri vészt sem birá megtörni, mely az autonómiát elnyeléssel fenyegeté, hogy ez é r -sekség kormányzásában megőszült káptalaniak, kik a szemé-lyeket és körülményeket lehetőleg legjobban ismerik, s kik-nek keresztény román szivük mindég helyen volt, nem győz-hették le az akadályok légióját, melyek a kormányzás ú t j á t állják : legyen szabad tisztán kimondanunk, hogy a kiegészí-t e kiegészí-t kiegészí-t érseki kápkiegészí-talan sem fogja kihúzni a sárból. Ezkiegészí-t az igen tisztelt szónok ur sem teszi föl.
U g y van ! bajaink megsokasodtak s sebeink megmérgesedtek annyiban, hogy azokból csak gyökeres eszköz k é -pes kiszabaditani. Es ez eszköz a zsinat, melyet régtől fogva sürget az egész é r s e k s é g , s mely, minél nagyobb szomjjal v á r j u k , annál inkább távozik tőlünk , mint Tantalus égő aj-kaitól a frissítő viz. Egyházunk szervezete szerént a törvény-hozó hatalom a zsinat mellett van ; s ama dispositiók és ren-deletek , melyeket a püspök, vagy az érsek tanácsaival tesz, h a ezek még egyszer tizen volnának is — csak ideiglenesek ; ezért nem lehet gyökeres reformokat t e n n i , ezért nem sza-badul ki az érsekség azon veszélyekből, melyek környezik.
Ezt maga ő nagyméltósága többször tisztán megmondá nyil-vános irataiban ; ezt jelenté a közel elmúlt télen több espe-res, kerületük állásáról tett jelentésükben, úgyannyira, hogy
bajosan hiszszük, miszerént találkoznék az egész érsekség-ben r o m á n , ki a zsinat megtartása elkerülhetlen szükséges-ségéről nem volna meggyőződve. T u d j u k , ő nagyméltósága több ízben k é r t e ; o h a j t a n ó k , hogy mások is fáradozzanak megtarthatása kieszközlésén, s végül legyen szabad remény-lenünk , hogy ő fölsége kormánya, méltányolván a románok loyalitását és ragaszkodását, nem késendik a megtarthatásra szükséges beleegyezését megadni.
F e k e t e ur a káptalan kötelességeinek fölszámlálásá-val mintegy meglepte a közönséget. E kötelességek némelyi-két (az isteni ige hirdetése, a gyóntatás) oly rég nem telje-siték, hogy az emberek nem is emlékeztek a r r a , hogy ezek is a káptalaniak kötelességei közé tartoznának. Reméljük te-h á t , te-hogy székesegyte-házi szószékünk az év minden vasár- és ünnepnapján szónokokkal diszlendik, mig mostanig, kivéve a nagy ü n n e p e k e t , midőn szentséges főpásztorunk csepeg-teté az isteni ige nektárát a hivek szivébe, senki sem hirde-té az Isten igéjét. Mi azon örömöt illeti, melyet a clerus a káptalan kiegészitése fölött érzett, s mely, kivánjuk, hogy általános legyen : Isten t u d j a , miként teljesülend tettben.
Minthogy a papság egy tekintélyes része , mint látszik, le nem vetkezhetvén ama nemzeti sajátságot, mely bizalmatlan-sággal viseltetik minden iránt, mi idegen, — kezdet óta ide-gen plántául nézte a k á p t a l a n t , mely egyházunk kertjébe ül-t e ül-t ül-t e ül-t e ül-t ül-t , a nélkül, hogy valaki megkérdezül-te volna. Innen valami hidegség származott, mely némelyek véleménye sze-rént gyarapodott és e megyében a bonyolódást öregbitette.
Ez idegenség máig sem szűnt meg tökéletesen, noha senki sem találkozott a káptalan tag ai közül, ki a román egyház földjét oly munkával mérgezte volna m e g , minő a „Dialogu-lu si Enchiridionu„Dialogu-lu" irója ; sőt ellenben többen a legédesb gyümölcscsel gazdagiták azt. De h á t mit t e h e t ü n k ? Embe-reink , h a egyszer valamely ú t r a kapnak , bajjal hagyják el a z t , kivált miután most sem felejték el egy nagy embernek, boldogult Bánfi György grófnak szavait, ki liosszu és nehéz évek során Erdély főkormányzója volt. E nevezetes ember azt mondá Bab püspöknek, midőn ez a káptalant akará ala-pitani: „A románoknak egyébre van szükségük" ; ugyanazért sokan azok közül i s , kik a káptalan hasznosságáról és szük-ségességéről meg vannak győződve, semmiképen meg nem szabadulhatnak azon eszmétől, hogy az örökké felejthetlen püspök gyűjtött pénzét más és a clerus- s nemzetre nézve, hasznosb módon tehette volna gyümölcsözővé. Boldogult Bab alapitványai oly sokfélék, miszerént csudálkozunk, hogy azok miért nem elégítenek ki mindenkit. — Jelenleg mi által sem nyerhetné meg inkább a káptalan a papság rokonszenvét, mintha a zsinat megtartását kieszközölné.
Czikkünk irója egy magános ügynek fölemlitése u t á n azt v i t a t v á n , hogy a romai szent-székhez csak a hit dolgá-ban fölebbezlietni, igy végzi értekezését :
„Az érseki székről csak a zsinathoz történhetik a föleb-bezés, mely a hit dolgain kivül mindenben a legfelsőbb ha-tóság. Ezt kívánja a keleti fegyelem, a mint az Erdélyben kifejlődött. Milyen volt a fegyelem a Libánon hegyén és Ga-latiában , lássák az odavalók , kik vele élnek , nekünk a
ma-gunkéhoz kell ragaszkodnunk. Ompolyi.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
S Z A T H M Á R , jan. 29-én. M a tartatott meg nálunk az irgalmas-nénék szép templomában a gyászisteni-tisztelet Is-tenben boldogult nm. L e o n h a r d J á n o s M i li á 1 y es. k.
tábori püspökért. A boldogult alapitá tudnillik 40,000 frttal a szathmári katonaleány-növeldét altisztek és közkatonák leá-nyainak számára. Ugyanis a halhatatlan emlékű H á m János szathmári püspök állitott zárdátSzathmárott több mint 300,000 frtnyi költséggel az irgalmas-nénék részére, és ezek elvállal-ták a kötelezettséget, hogy évenkénti 80 írtért eltartanak ruhával, élelmezéssel és minden szükségessel ellátva egy-egy katonaleányt. L e o n h a r d püspök mig élt, atyailag gondos-kodott ezen intézetéről, és nem rég halála előtt még 1000 forintot alapított az abbani vallástanitó számára, és végren-deletében is a mennyire t u d j u k , nagylelkűen gondoskodott azon intézetről, melyet lelki b a r á t j á v a l , Hám püspökkel emelt azon leánykák részére, kiknek leginkább szükségük van ne-velésre. Közönségesen 64 katonaleány létezik az intézetben.
— Holnap székesegyházunkban P e l i k á n József apátkano-nok úrért fog gyászmise tartatni, ki f. h. 26-án halt meg hir-telen halállal életének 77-ik évében, és ki maradandó nagy érdemeket szerzett magának Marmarosban és Szathmár vár-megyében a gyümölcsfa-tenyésztés által. H a valakiről róla áll a szó szoros értelmében a régi latin mondat : „Arbores inserimus, quae aliis prosunt." O élte végéig a legbuzgóbb kertész és gyümölcsfatenyésztő volt. A legközelebb mult ősz-szel a debreczeni és szathmári gyümölcskiállitásban különös dicséret- és elismerésre méltattatott. Vendég-szeretete- és az alsóbbrendű papság iránti különös barátságáról is méltán di-csértetett a boldogult. — Azon számos régi templom között, melyek a régi korból fönmaradtak a szathmári egyházmegyé-b e n , különös emlitést érdemel Ugocsáegyházmegyé-ban a m á t y f a l v i , mely gyönyörű góth stylben egészen faragott kőből épült. E templom teteje azonban és boltozata az időknek viszontagsá-gai miatt romba dölt, és csak a mult évben kezdhetett hozzá a szathmári megye e régi ritka emléknek helyreállításához.
Megtudván ezt mélt. és ft. G y ő r f f y László, vál. püspök és nagyváradi nagyprépost ur, 200 forintot a. é. küldött egy ol-tárkép számára, és ezt azon kegyeletből, mivel némely roko-nai a nevezett templomban nyertek örök nyughelyet. Isten fizesse meg ezerszer ezt a szép adományt a kegyes jótevőnek.
Van a szathmári egyházmegyében a fönebbi régi templomo-kon kivül még sok más egyházi ritkaság, és ez nem más mint igen számos, góth Ízlésben épült fatemplom egy sudár igen magas és 4—12 apróbb-toronynyal Ezen faépitmények ed-digelé elkerülték hazánkfiainak figyelmét, de már igen szá-mos külföldi, ki e tájakon j á r t , nem győzte e fatemplomok építészetét, tornyait és tornyocskáit csudálni, és főleg csudál-kozását a fölött kifejezni, hogy még semmiféle tájképben nem használtattak föl a táj ékesitéséhez e gyönyörű fatornyok.
Nem régen több czikk közöltetett a birod. épitészeti régisé-gek fölkutatására és föntartására alakult bécsi társulatnak
„Mittheilungen" czimü folyóiratában a norvegi faépitmé-n y e k - , fatemplomokról, — és irfaépitmé-ne , faépitmé-nálufaépitmé-nk igefaépitmé-n számos még az ilyen fatemplom , és pedig szebbnél szebb , és senki sem gondol rájok, sőt évről évre kevesbül számuk, miután kőtem-plomok épittettnek helyükbe, és mivel nincsen már mester,
ki értene az ily fatemplomok építéséhez. De máskor, ha t e t -szik t. szerkesztő urnák *) , a faépítményekről többet.
ROMA. (Vége.) Aszent-Károly-kolostornak ajtatos la-kói, a serviták minden ok nélkül kiűzettek; az algheroi szent-ferencziek kutatással nyomorgattattak ; Vercelliben egy p a p börtönbe dobatott, mivel kárhoztatni merte a szemtelen szí-nészeket erkölcstelen előadásaik miatt ; szétüzetett a pálo-sok szerzete, melyet a kiküldött bizottmány is a haza hálá-jára érdemesnek talált; kiűzettek a karthausiak, s házukba bolondok vitettek be ; kiűzettek a szent keresztről nevezett laterani apáczák; aug. 21—22-én éjjel megtámadtatott a ka-puczinus apáczák zárdája, a csőcselék nép az ablakon rohant be az Isten leányainak békés hajlékába ; eltörültetett az ir-galmas-nénék szerzetes társulata Casaleban ; a passionista apáczák, kiknek szerzetes háza 20 forradalmat látott, egy tollvonással a világba szórattak ; Sclopis F r i d r i k , ma állami tanácsnok, 1854-ben a senatusban megvallá, hogy 1848—
1854-ig 49 perkereset indíttatott a papok ellen politikai ü g y b e n , s a törvényszék csak kilenczet ítélhetett el. És mily elitélések voltak ezek? A t u r i n i , a sassari-i, a cagliari-i ér-sekek elitélése. A többit ezekből ismerjük. — ,Satelles i, fer-rum rape' szólt az 1853, oct. 27-i ministeri körlevél s befo-gattatott, tömlöczre vettetett sok pap. A régi törvények elég-telenek voltak, 1854-ki jan. 2-án u j törvényjavaslat tétetett a kamarák asztalára a papság ellen. ,Ferrum rape' kiáltott Brofierio 185J.-ki mart. 17-én s ü r g e t v é n , hogy a minister vonja ki kardját, s vérig sújtsa a papságot. Nem a kegyetlen Heródesnek szava volt ez ? Miután az alexandriai servita-atyák a cholera alatt magukat a betegeknél kitüntették, miután négyen a buzgalomnak áldozatjai l e t t e k , kiűzettek csendes kolostorukból, s az üldözés minden szerzetes ren-dekre kiterjedett. Kutatások, szállásolások, lezárolások a szer-zetes házakat sorba é r t é k , mig egészen el nem űzettek. Ale-xandriából a domonkosiak és serviták, Carmagnolából az ágostoniak, Cortemigliából a cisterek, Quartoból az olivetiek, Turinból a karmeliták, stb. Ezen tervbe fogott üldözés any-nyira haladott, hogy 1856-ban, 772 szerzetes, 1085 apácza, 670 kanonok, 1700 plebánus tömlöczben vagy számkivetés-ben v o l t , 2960 szerzetes, 175 apácza földönfutóvá tétetett.
Pedig ez csak a kis Piemontban történt. Mily lelkismerettel lehettek azon papok, kik a szabadelvűek pártját, mely ennyi csapást hozott az e g y h á z r a , uralkodásra segitettek, velük t a r t o t t a k , elveiket vallották? Mily zavart lélekkel mehettek az itélő Istennek bírói széke elébe ? Oly nagy a grex immo-latorum ! Szerencsés még azon p a p , a k i t , habár a szabadel-vűekkel tartott, ezeknek p á r t j a tömlöczbe vetette, mivel ve-xatio dedit intellectum ; de kik, mint Passaglia, azoknak ke-gyeiből gazdagok lettek , végső konokságba estek, bűnbánat nélkül meghaltak. Az immolatorum száma nagyobbodott, a mint a szadadelvü pártnak hatalma a többi olasz tartomá-nyokra terjeszkedett. A pisai érsek és bibornok , Angelis bibornok,az avellinoi püspök üldöztettek, habár semmi b ű n t é n y -ben el nem marasztaltattak. A bergamoi, a bresciai, guastal-lai, p a r m a i , piacenzai, modenai, carpi-i, florenczi, nápolyi, faenzai, imolai, anconai, cagli-i, pergolái, fanoi, fossombro-n e i , jesi-i, pesaroi, sifossombro-nigagliai, orvietoi, perugiai püspökök, érsekek tömlöczben, számkivetésben vannak. A forradalomnak
*) Kézcsók érette. S z e r t
-.« 95
dühe, Christi insecutor sustulit ceu turbo , a bolognai érse-ket, Viale P r e l á t , a turini érseérse-ket, a loretoi, recanati-i, osi-moi, cindoli-i, amalsi-i, bovinoi, marsicoi, potenzai püspököt Q u i d profuit tantum nefas ? Pepoli és Valerio mihelyt a Mkákba berontott, azonnal a szerzeteseket, az apáczákat, az ár-tatlanokat zaklatta, szétiizte. Heródesnél nagyobb kegyet-lenségeket követvén, mivel élihalállal nyomorgatta őket, hogy érezzék a keserves halált. Es ha nem segítette volna a ki-fosztott szent-atya, és mások testvéri ker. szeretete, sokan éh-halállal vesztek volna. Hanem vox in Roma audita e s t , plo-ratus et ululatus multus. Az éhező szerzetesek és apáczák jajkiáltásai mindenütt hallattak, s a hivek jótevékenysége sietett segítségükre. — De ez sem volt elég a forradalom dühének. A mely szerzetes-házak m e g m a r a d t a k , 1862-ben szétszórattak ; Fánóból a fülöppiek, kapuczinusok, ferencziek, minimik; Imolából a domonkosok, Anconából a kapuczinusok, Fermóból a ferencziek, Florenzből a vallumbrosok, Bologná-ból az ágostoniak, MezzajuzzóBologná-ból a vazuliak , ModenáBologná-ból a Corpus Domini, apáczák ; Pisában a domonkosiak, Messiná-ban a jeromosiak, FaenzáMessiná-ban aclarissák, Trapani-, Noto-, Cre-mona-, P a r m a - , L u c c a - , Corleoneben több szerzetesek házai katonai laktanyává változtattak. A hely s z ü k , hogy ezeknek neveit k i i r j a m , kiket a forradalom megölt. Az egyháznak kára mérhetlen. P a p o k , szerzetesek, hivek! hol van lelkis-meretetek, kik szabadelvüségen kezditek, s forradalmon vég-zitek a ti pályátokat ? Vindica sanguinem nostrum Deus no-ster ! 1862-ik év jan. 5-én Fanóban a fönnevezet négy szer-zetes ház lefoglaltatott, világi czélra fordíttatott, Febr. 10-én Imolában a domonkosok háza; febr. 18án Cagliariban a s c o -lopi szerzetesek háza ; febr. 20-án Bolognában a Corpus Do mini apáczák h á z a ' febr. 21 én Florenzben a vallumbrosiak háza; mart. 19-én Bolognában az ágostoni apáczák h á z a ; april 10-én Pisában a domonkosiak háza; april 26-án Patti-b a n , messinai megyéPatti-ben, a minores oPatti-bservantes háza; maj.
3-án Messinában a jeromosiak kolostora; maj. 17-én Paler-moban a vazuliak zárdája; maj. 26-án FerPaler-moban a ,minores ob-servantes' háza; maj. 28-án Faenzában a clarissák zárdája;
jun. 2-án Modenában a Corpus Domini apáczák kolostora;
jun. 5-én Trapaniban sz. Rókus z á r d á j a ; jun. 8-án Lugóban a domonkosiak h á z a ; jul. 3l-én Notroban sz. Antal z á r d á j a ; sept 1-én Cremonában a sz Máriáról nevezett kolostor; sept
10-én Anconában a zoccolanti szerzetesek és kapuczinusok háza; sept. 18-án sz. Sándor zárdája P a r m á b a n ; sept. 27-én sz. Miklós kolostora Luccában ; sept. 30-án a ferencziek háza P a t t i b a n ; oct. 1-én a cassinoi benedekiek háza Messinában, és a ferencziek háza Luccában; oct. 4-én Ciminnában, a pa-lermói érseki megyében a domonkosiak háza ; oct. 7-én Cor-leoneban az ágostoniak háza; oct. 28-án Sienában a Carmine-kolostor ; oct. 29-én Terminiben a domonkosiak Gancia nevü kolostora; nov. 8-án Parmában az Annunciata-kolostor; és Caltagitoneben a Carmine-zárda ; nov. 10-én Parmában a re-formati fratres h á z a ; dec. 10-én Nápolyban sz. Terézia és sz.
János kolostora ; dec. 21-én Cicoloban a kapuczinusok zár-dája , és ferencziek háza lefoglaltatott, szétüzetve a világon, élelem, lakás és ruha nélkül. Ehhez még Nápoly városában a lucchesi atyák, ágostoniak, minimik, alcantariak, liguorianu-sok, benedekiek, domonkosiak , Ursula-szüzek házai, a többi 15 kolostorral katonai l a k t a n y á v á , szertárrá alakíttattak át.
Egy városban 15 szerzetes ház tör ültetett el. Hol alelkisme-r e t , mely mindezekalelkisme-ről az Isten bialelkisme-rói széke előtt felelni, szá-mot adni tudna ? Csak paptársainkat ne látnók ezen forra-dalmi pusztítók soraiban ! Szabadelvüségen kezdették, a go-nosz pártot uralkodásra segítették , most l á t j á k , kiknek ad-tak segitséget.
LONDON. (Vége.) A londoni Szent-Vincze-Társulat gyű-lésében fölolvastatott, hogy a garotteur zsiványoknak egyike 65000 frankkal telt erszényt egy asszonyságnak visszaadott A nő elfogadta, s jutalom fejében két schillinget adott. A társulat ezen megtért zsiványt szolgálatra s e g í t e t t e , s most már a jezsuiták kolostorában szolgál közel Windsorhoz. A társulat tehát nem csak alamizsnát orsztogat, de t é r i t , és a veszélytől óv. — A csendőrség elfogott egy kóbor ílut. A vallatás azt m u t a t t a , hogy a fiu katholikus szülőtől való , irt tehát a csendőrség a walthamstowi ipartanoda fölügyelőjé-hez , ve még hely egy ílu elfogadására ? Azalatt egy an-gol ur ajánlkozott a ílu elfogadására, mondván, hogy a ne-vezett ipartanodában nem igen lesz többé üres hely. Ezen ur a fiút a felthrami ovodába küldte, mely egészen protestáns in-tézet. A bibornok irt az óvoda igazgatójához , követelvén a fiút, s biztositvén a csendőrséget, hogy ö gondoskodni fog a fiúról. Már négy h ó n a p j a , hogy a bibornok irt, eddig sem-mi válasz nem érkezett, a fiu az anglican vallásban nevelte-tik. — Dec. 21-én a bibornok értekezletet tartott papjaival, s néhány kitűnő híveivel egy tanoda építéséről a k ó b o r , és fenyitett fiuk számára. Az állam segedelmet ad ily iskolák-n a k , ha a városi hatóság ezt kérvéiskolák-nyezi. Maiskolák-niskolák-niiskolák-ng ur érde-kes adatokat közölt a brook-greeni fenyítő iskoláról, mely a bibornok által a l a p í t t a t o t t , 1000 font sterlinget alapitványul letéve. Ezen iskolában jelenleg száz fiúnál több t a r t a t i k , s ez csak negyedrésze az évenként megfenyített fiuknak Lon-donban. Ez az egyetlen kath. iskola déli Angolországban,
LONDON. (Vége.) A londoni Szent-Vincze-Társulat gyű-lésében fölolvastatott, hogy a garotteur zsiványoknak egyike 65000 frankkal telt erszényt egy asszonyságnak visszaadott A nő elfogadta, s jutalom fejében két schillinget adott. A társulat ezen megtért zsiványt szolgálatra s e g í t e t t e , s most már a jezsuiták kolostorában szolgál közel Windsorhoz. A társulat tehát nem csak alamizsnát orsztogat, de t é r i t , és a veszélytől óv. — A csendőrség elfogott egy kóbor ílut. A vallatás azt m u t a t t a , hogy a fiu katholikus szülőtől való , irt tehát a csendőrség a walthamstowi ipartanoda fölügyelőjé-hez , ve még hely egy ílu elfogadására ? Azalatt egy an-gol ur ajánlkozott a ílu elfogadására, mondván, hogy a ne-vezett ipartanodában nem igen lesz többé üres hely. Ezen ur a fiút a felthrami ovodába küldte, mely egészen protestáns in-tézet. A bibornok irt az óvoda igazgatójához , követelvén a fiút, s biztositvén a csendőrséget, hogy ö gondoskodni fog a fiúról. Már négy h ó n a p j a , hogy a bibornok irt, eddig sem-mi válasz nem érkezett, a fiu az anglican vallásban nevelte-tik. — Dec. 21-én a bibornok értekezletet tartott papjaival, s néhány kitűnő híveivel egy tanoda építéséről a k ó b o r , és fenyitett fiuk számára. Az állam segedelmet ad ily iskolák-n a k , ha a városi hatóság ezt kérvéiskolák-nyezi. Maiskolák-niskolák-niiskolák-ng ur érde-kes adatokat közölt a brook-greeni fenyítő iskoláról, mely a bibornok által a l a p í t t a t o t t , 1000 font sterlinget alapitványul letéve. Ezen iskolában jelenleg száz fiúnál több t a r t a t i k , s ez csak negyedrésze az évenként megfenyített fiuknak Lon-donban. Ez az egyetlen kath. iskola déli Angolországban,