min-2 0 *
+» 156 « denkire kiterjeszkedik, csak a katholikusokra nem.
Nem egyszer jegyeztetett meg, hogy a Contr. Social a franczia forradalomnak törvénykönyve volt; és va-lóban ez soha sem téveszté szemei elől, mit hagyott meg neki a törvényhozó türelmessége a katholikusok irányában. Jelenleg is sokan látszanak a genfi böl-csész tanitványai lenni, és ezek egekig magasztalják őt; bizva azonban az emberiség józanságába és eszébe, hiszsziik, hogy az utóvilág egyhangúlag meg fogja erősiteni azon Ítéletet, melylyel minden becsületes ember a föl forgatás ezen magasztalóját, és a ,Vallo-mások' szemtelen szerzőjét megbélyegezte.
Pllk.Böjti körlevelek.
G y ő r i püspök ő mlga böjti körlevelében általában az imádságról, különösen pedig a breviárium elmondásának kö-telméről értekezik. A szokott alapossággal irt levélnek azon részét közöljük, mely az imáról általában szól : Quod oblata bac opportunitate, ut ad Vos perferam, temporis munerisque mei ratio deposcere videtur, eo redit, ut vestrum zelum ve-stramque pietatem ad orationis assiduitatem ac imprimis ad Officii canonici spiritui Ecclesiae conformera persolutionem, non tam exeitem, quam inflammem atque obfirmem ; quo sic et paternam meam in Vos caritatem, et vehemens desiderium aliquid gratiae spirituális Vobis impertiendi, quoquomodo testatum faciam.
Eo tota Christi doctrina institutioque collimat, ut qui-cumque ei nomen dedissent, posthabitis fluxis caducisque ter-rae hujus bonis, coelestia potissimum sempiternaque moliren-tur, et compressis naturae obloquentis cupiditatibus intimiore Dei consvetudine delectari assuescerent ; hoc solum pacto, in via licet constituti, amissam primae originis nobilitatem recuperaturi, et beatae olim in patria visionis gloriaeque compotes futuri. „Quae sursum sunt sapite, non quae super terram ; ') et nolite conformari huic saeculo, sed reforma-mini in novitate sensus vestri, 2) ut ambuletis digne Deo, qui vocavit vos in suum regnum et glóriám ; 3) ut sitis san-cti et immaculati in conspectu ejus, 4) et reportetis finem fi-deivestrae, salutem animarum. J) Seimus enim, quoniam cum apparuerit, similes ei erimus, quoniam videbimus eum sicuti est." ®) Haec cum universim ad omnes qui Christiana pro-fessione censentur , tum maxime ad Sacerdotes , utpote mi-nistros Christi et dispensatores mysteriorum Dei, 7) „penes quos et religionis summa," 8) attinere, quis abnuat ? „Cleri-cus est, inquit S. Petrus Chrysologus, fl) qui ante Dominum stat jugiter, versatur inter altaria semper, neque a Dei ocu lis recedit umquam ;" qui proinde, ut nominis mensuram im-pleat, mente supra res omnes humanas erecta, suam in coe-lis figat conversationem 1H) Deique, quem ubivis praesen-tem, conscientiae suae testem arbitruinque suspicit, congres-sum, ac veluti convictum assectetur, est necesse. Qui vero i d , nisi oratione fiat? quae passim „sermocinatio cum Deo;" 1 ') „familiaris conversatio et conjunctio hominis cum
' ) Coloss. 3, 1. 2. 2) Hom. 12, 2. 3) 1 T h e s s . 2, 12. ») Kphes. 1, 4. 5 1 Petr. 1 , 9 . e) 1 Joann. 3, 2 7J 1 Cor. 4, 1. *) Horm. Pap. epist.
25. B) Serin. 26. n. 1. '») Philipp. 3. 20. "J S. Gregor. Nvss. D e orat. I. or.
Deo ;" ') ascensus mentis in Deum, 2) a Patribus nuncupari solet „Tendit enim oratio in Deum , ut verbis utar Doctoris Angelici, 3) quasi a voluntate caritatis mota, dupliciter:
uno quidem modo ex parte ejus, quod p e t i t u r , quia hoc est praecipue in oratione petendum, ut Deo uniamur; alio modo ex parte ipsius petentis, quem oportet accedere ad eum , a quo p e t i t , vel loco, sicut ad hominem, vei mente, sicut ad Deum." Et re sane v e r a , numquam sumus Deo propiores, quam cum pios animi, caritate dilatati, affectus ac desideria in sinum Patris coelestis effundimus ; nam „cum sanctis pre-cationibus et mente tranquilla, et ad divinam unionem ac-commodata (Deum) deprecamur, tum demum nos etiam ei praesentes sumu3." 4) Atque jam ex h i s , quanta insit ora-tioni dignitas et praestantia, suapte innotescit. Quid enim sublimius cogitari, aut honorificentius dari usquam potest, quam si homini mortali verendam Numinis Majestatem con-venire, ejusque non congressu tantum , sed etiam afiatu per-frui liceat? An non Angelos aemulatur , eorumque conditio-ni quodammodo exaequatur, 5) quisquis Creatori ac Parenti omnium Deo castae orationis dependit obsequium? „Etenim cetera omnia, illorum inquara et nostra , et n a t u r a , et vi-vendi ratio, et sapientia, et intelligentia, et quidquid dixerit quispiam, longo intervallo inter se distant; praecationis au-tem officium est hominibus commune cum Angelis, neque est aliquid quod sit intermedium in iis, quae ad praecandum pertinent. Hac segregaris a peeudibus, haec te Angelis jungit." ®) U t facile intelligi queat, vix aliud esse
obligatio-nis genus, quo sacerdotem majore tum alacritate, tum indu-stria defungi oporteat, quam sit orandi obligatio, praesertim si sanetae, quam ingressus e s t , vocationis indoles, et prae-clari, quos oratio rite comparata producit fruetus, paulo ac-curatius inspiciantur.
Sacerdos „ex hominibus assumtus, pro hominibus con-stituitur in iis, quae sunt ad Deum." 7) Itaque medio veluti loco Deum inter et homines positus, necessitates supplica-tionesque populi in se suseipit, et ,,ac si omnium pater ipse s i t , sic ad Deum accedit," 8) negotia fratrum, tamquam se-quester, ad thronum misericordiae divinae deferens, etopem, clementiam, propitiationem flagitans. Neque id suo, sed Ecclesiae, ac praecipue justorum omnium nomine facit. Quid a Deo negatum iri putabimus ejusmodi precibus, quas pietas concipit, Caritas inflammat, omnium justorum fides conse-crat ; quas fidelium vota comitantur , ipsiusque summi ac aeterni Pontificis sacrificium fulcit atque commendat ? Quam mira vis et efficacia sit orationis sacerdotalis id innumeris minimeque dubiis constat exemplis. „Aaron stans inter mor-tuos et viventes, pro populo deprecatus e s t , et plaga cessa-vit." 9) Orat Ananias domi suae secreto. Credibile est pre-ces ab eo fundi pro conversione viri, quem spirantem mina-rum et caedis Jerosolymis profectum acceperat: et ecce Saulus in via, quae Damascum ducit, subito immutatur ; sic-que Ananiae precibus consummatur opus, quod extremis san-cti levitae Stephani suspiriis fuit inchoatum. 10)
' ) S . Joann. Climac. Grad. 38. 2) S. Joann. Damasc De ortliod.
fide lihr. 3. c. 24. 3) 2, 2. qu. 83. art. 1. ad 2. 4) Dionys. Areop D e di-vin. Nomin. c. 3. n 1. 5) S. Gregor. JVyss. D e orat. 1. or. ") S. Joann.
Chrysost. D e precatione oral 2. ) Hebr. 5. 1. 8) S. Joann. Chrysost.
De Sacerd. Iil>. 6. n. 4. 9) Num. 16. 48- , 0) Massillon, Discours sur 1' ex-cellence du Sacerdoce.
Quanta praeterea incumbat Sacerdoti orandi nécessi-tas ac obligatio, inde quoque dispicere pronum e s t , quod sola fere oratio eas suppetat vires, quibus ad omnes gravis-simi muneris sui partes cum successu explendas reddatur idoneus. Ea quippe promtum expeditumque f a c i t , ut onera e t labores sacri ministerii, superatis quibusvis obstaculis, strenue perferat. .,Fallitur profecto, quisquis opus hoc peri-culosum et grande absque devotionis pabulo, et orationis praesidio, prout decet consummare se posse putat ; lassatur prorsus in o p e r e , et in via deficit, si ab interna maneat r e -fectione jejunus." ]) Ea certissimum est contra congenitas naturae infirmitates et tentationum assultus munimentum ac praesidium. „Bonum scutum oratio, inquit S Ambrosius, 2) quo omnia adversarii ignita repelluntur." Et S. Joannes Chrysostomus : „Impossibile, a i t , hominem congruo precan-tem studio, Deoque continuo supplicanprecan-tem, umquam
pec-<care." Ideoque S. Joannes Climacus 4) hortatur : „Si hosti-bus ingruentihosti-bus regem coelestem assidue in auxilium voca-veris habe bonum animum , non fatigaberis : celerius enim abs te per se recedent. Verentur enim impii, ne ex pugna coronam reportes per orationem: fugient proinde ab oratione tamquam ab igne cruciati." E x ea dimanant in animum om-nia ilia virtutum ornaraenta, queis ministrum Ecclesiae praefulgere decet. „Quando aliquem cerno , ait rursus Chry-sostomus , J) in Deo colendo sine satietate persistere, qui-quo non precari assidue in magnis numeret detrimentis, omnium ilium virtutum acerrimum cultorem, Deique templum esse conjicio." E x ea et per earn acquiritur ipsa doctrinae
salutaris cognitio, qua populus fidelis pascendus, et in sé-mita salutis deducendus est. „In oratione sit conceptio spi rituális." ü) „Hauriant igitur (Sacerdotes) sitibundo corde de thesauris sapientiae orationis instantia disciplinam mo-rum , quam s e r v e n t , et — descendendo ad plana ac proxi-mis ministrando eructent verbum v i t a e , verba et documenta
salutis." 7) Denique ut paucis complectar omnia, nullum, quantumvis eximium, gratiae divinae beneficium, quod ora-tio suis praedita dotibus non impetret. Illi intrepida pro reg-no Dei decertantium f o r t i t u d o , et reportati de hostibus re-ligionis et Ecclesiae triumphi ; illi „serenitas atque tran-quillitas animae quiescentis , ac universam tempestatem , ac turbinem perturbationum fugans," 8) plerumque in acce-ptis debent referri; ut adeo merito S. Bernardus °) in haec verba erupisse mihi videatur : „Orando bibitur vinum, quod — humectât interiora latentis conscientiae. Escas bo-norum actuum dirigit, digerit et deducit per quaedam ani-mae membra, fidem roborans, spem confortans, vegetans ordinansque caritatem et impinguans mores. Sumto cibo po-tuque quid jam r e s t â t , nisi ut pauset a e g r o t u s , et quieti
contemplationis post sudores actionis incumbat."
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
P E S T , mart. 5-én. A jó ügy érdekében közöljük azon körlevelet, melyet alulirtt, a Lipót-templom javára kiadott
' ) S. Laur. Justin. D e institut, et regiinin. praelat. c. 11. n. ult' In obit. Valentin n. 32. 3) Hom. 79. ad popul, antioch. 4) Grad. 28.
s) D e precat. orat. 1. °) S. Paulin. Kpist. 4. ad Severuin. S. Laurent.
Justin. 1. c. n. 6. 8) S. Hieron. lib. 3. in Epist. ad Eplies. e. 6. 9) Serin.
18. in Cant.
müveinek érdekében az esperesi hivatalokhoz intézett. Rövid bevezetés után ekkép szól : Filialis reverentia erga parenta-lem auctoritatem mihi basis reverentiae erga omnes caete-ras auctoritates esse videtur. Ad hanc itaque filialem pieta-tem excitandam et fovendam paravi opusculum de „ o f f i c i-i s p r o 1 i-i u m" li-ingva H u n g a r i-i c a , Germani-ica et Slavi-ica procusum. Speciali utpote vocatione mea actus ac t r i s t j experientia edoctus intendő suppeditare parentibus melli tincta atque decretoria a r m a , quibus aut doceant, aut com-pescant filios filiasque suas. Cum autem hic per me intentus finis sub ea nonnisi conditione obtineri possit, si hocce opus-culum quam maximo numero ad manus tam teneriorum, quam adolescentium prolium p e r v e n i a t , cum hoc uno alium quoque ad animandum coniunxi finem : purum nempe ex hoc et alio opusculo promanaturum lucrum in aedificationem Ecclesiae, quae Pestini in Leopoldino suburbio in honorem ac gloriam Dei exstruitur, vovi. Ecclesia haec post praemis-sas longas praeparationes a 10 annis aedificatur; at proh dolor ! consumari non potest ob exiguitatem vel saltem in-sufficientiam subsidii, quod magnificum hoc aediilcium annue obtinet. Hinc plures rei patroni varia procudere plana, quo-rum medio tantum coníletur aes , ut hoc aediilcium tandem consumari possit. Quod me attinet, plana haec eo iuvare inten-dő , quod purum e divenditione tum opusculi de „c u 11 u S.
S p i r i t u s " men3e Septembri 1862. lingua Hungarica et Germanica, tum recentissimi de „ o f f i c i i s p r o l i u m e r g a p a r e n t e s o r a t i o n e , e x e m p l i s , p r e c i b u s e t c a n t u i l l u s t r â t i" hisce diebus H u n g a r i c o , G e r m a -nico et Slavico idiomate editi promanaturum lucrum in aedi-ficationem dictae Leopoldinae Ecclesiae voverim. In re, in qua de augenda gloria D e i , de honore Catliolicorum et una de bono prolium , de regeneratione filiorum filiarumque dulcis patriae a g i t u r , me nec D e u s , nec Ven. Hungáriáé Clerus inauditum relinquet et in hune felicem casum me etiam Eius fidelis populus adiuvabit. H a c firma spe munitus me ad hoc Ven. Officium Vice-Archi-Diaconale supplex ac devotus converto, quatenus Idem hoc meum molimen g r a -tiose probare ac in Suo Ven. Vice-Archi-Diaconatu pro Suo insigni zelo ac Sua pastorali prudentia gratiose promovere dignetur. Pretium opusculi de „S. S p i r i t u , u t p o t e p r a e c i p u o i u v e n t u t i s s c h o l a s t i c a e I l l u m i n a , t o r e a c M o d e r a t o r e" in 10 x., opusculi vero de „ 0 f -f i c i i s p r o l i u m e r g a p a r e n t e s " in 20 xris a. v. pro uno exemplari defixi. Ubi e compluribus aut singulis p a r o chiis,listae praenumerationisuna cum pecunia ( q u o d T y p o g r a -p h i c necessarium reddit) ad hoc Ven. Officium Vice-Archi-Diaconale coníluxerint, perhumane oro, ut ex iisdemadstruc-tas rubricas benigne complere et mihi easdem aut directe, aut medio Ven. Officii aut Dioecesani, eatenus per me humillime requisiti, mittere non dedignetur. In reliquo, dum meas devo-tas atque ardentissimas preces, tota spe mea in Deo et in Ven.
Cleri Hungáriáé magnanimi zelo locata, iterum iterumque re-p e t o , omni cum venerationis cultu emorior Venerabilis Of-ficii Vice-Archi-Diaconalis humillimus servus ac frater in Christo fidelis Aloysius S o l t é s z , Docens religionis et Ex-hortator in cath. r. Gymnasio. Pestini die 7-a Febr. 1863.
PARIS. (Vége.) Dupin szónoklata után a §-ok sorba olvastattak; a mexicoi h a d j á r a t o t illetőleg Boyssy t ü z e s , de
rövid szónoklatban ajánlá, hogy Angolország árulása kité-tessék , de ez el nem fogadtatott. A romai kérdésrőli §-ra Thouvenel szólt, emiitvén , miképen rosszalta az államtanács a szent-széknek mozdulatlanságát, mennyit fáradott ő , hogy a pápát lemondásra birja a koronáról; sikerült Ausztriával, Angolországgal a barátságos viszonyokat megújítani ; sike-rült az egységesített forradalmi Italiát a porosz és muszka udvarokkal elismertetni, de nem sikerült a szent-székkel ki-egyeztetni. Azóta változtak az emberek, de nem változott a császár politikája. Miután én hajótörést szenvedtem, másnak kellett folytatni a kiegyeztetés politikáját. Én hü szolgája voltam a császár szándékainak. A kik azt mondják, hogy a császár nézeteit én meghamisítottam, azok rágalmazók. ( I t t La Guéronniéret értette.) U r a i m , Italia egysége meglett tény. A szent-székkel zavar van. A zavarból a népszavazat húzhat ki." Tehát a vörös herczeget a mai ülésszakban Thouvenel pótolta, s a mit Sartiges turini követ oly méltat-lansággal elutasitott, a romai nép szavazatját, valljon akar-j a - e a p á p á t ? Thouvenel védi. Sokat előhozott a múltból, mit a császár feledékenységbe akar dobni; evvel urának nem szolgált. A szolgai hűségről senki sem kételkedett, s ha Thouvenel dicsőséget talál benne, hogy urának szolgált, a n é l k ü l , hogy saját lelkismeretét megkérdezte volna, ezt neki senki sem irigyli. Thouvenelnek általában megfelelt Gemeau tábornok, részletesen, rögtönzött szónoklatban meg-felelt La Roche Jacquelein. „A császár mondá hogy nem szövetkezik a forradalommal, igy szólt G e m e a u , ez ünnepé-lyes nyilatkozat. Erre némán maradni nem szabad. Mondjuk a császárnak : bizalom ! oly fejedelemnek , ki a ,Roma vagy halál' szólamra a pápai fejedelemség föntartásával válaszolt.
III. Napoleon uralkodásának ez a legdicsőbb ténye. A szent-atya sem szövetkezett a forradalommal, mivel mozdulatlan maradt. Vádolták mozdulatlanságát, pedig e mozdulatlanság mentett meg mindent. Mit akart Italia , a forradalomnak tol-mácsa? A pápai fejedelemségnek ledöntését. Mit akart még Italia ? A nemzeteket a forradalom viharába sodorni. Fiús-nak tehát igaza v o l t , midőn ellen állt ezen ItaliáFiús-nak, mely nem lett volna megelégedve a pápa szamkivetésével, hacsak a forradalmat egész Európában nem látta volna. Pius fön-tartotta a fejedelemnek méltóságát, megmentette az ő jogát mindenek l á t t á r a , megmentette az egyházat, melyet a forra-dalmi Italia atheismussal föl akar cserélni. H a a pápa hála-datosságból engedett volna Francziaország sürgetéseire, ve-szélynek tette volna ki Európának nyugalmát. Victor is sok hálával tartozik nekünk ; miért nem hajlik ő Francziaország tanácsára? minha bizony Európának békéje akkor volna biz-tositva, ha a pápa számkivetésbe megy. Sőt nem volna-e ez legveszélyesebb példa Európában? Nem zavartatott-e volna meg az igaznak és jogosnak fogalma? Hogyan bizto-sitjuk mi Europa békéjét, ha elvül kikiáltjuk, hogy a népek-nek joguk van az ő kormányaikat fölforgatni ? Ily tan szeren-csétlenséget szül a nemzetekre, mivel nincs mindég Napo-leon , hogy a társaságot megszabadítsa Ily tant elfogadni, annyit tesz, mint Európát az esztelenségbe lökni. Én nem hi-szem, hogy mind az, mit a pápától kértek, megnyugtatta volna Italiát : mivel a dölyfös emberek agyarkodnak minden ellen, a mi őket korlátolja. Ha tehát a jog elveit ,clericalis' név alatt ostromoljuk, minden erkölcsöt megtámadunk. S mi lesz
ebből? Az, hogy a fiatalság tovább megy, az életre fogja al-kalmazni a mi tanainkat. Ez az örökös forradalmak történe-te. F ö n t a r t a n i , és visszaállítani, ez adja vissza Európának a békét. Azt mondják, hogy Italiának ellensége vagyok. Én barátja vagyok a nyugodt, a munkás Italiának, de ellensége vagyok az olasz forradalomnak.1' La Roche- Jaquelein rész-letesebben szólt Thouvenel forradalmi szónoklata ellen.
„Mondják, hogy a császár politikája nem változott. Bár mi legyen a z , annyi igaz, hogy mig Thouvenel minister volt, a császári politika a szent-széknek nem kedvezett, most pe-dig kedvező. De akár mint legyen e z , engemet Thouvenel beszédjének egy más része fölinditott. Hogyan lehet azt egy monarchikus országban , monarchikus nemzet előtt mon-dani, hogy a népnek joga van kénye-kedve szerént a kor-mányt fölforgathatni? Ha ez igaz , akkor minden kormány megdűl, s igazoltatni fog, mit az 1848. forradalom képviselője egy tudományos gyülekezet ülésében mondott, hogy a had-seregek egyedül a forradalom meggátlására vannak , tehát a nép jogainak eltiprására. Vigyázzunk , mivel ily nyilatkozat-. jaink által a fiatalságot megrontjuknyilatkozat-. Lehet, hogy némely eset-ben , mint például 1852-eset-ben, a nép megkérdeztessék; de nem igaz , hogy a népnek jogában volna kormányát megdönteni.
Önök uraim, miniszterek mondják, hogy Romában nem akar-nak forradalmat. En elhiszem. De mily pontig nem akarják ? A sajtóra forditom a ügyeimet. A democratai, a bukott kor-mányi (Débats), a hivatalos sajtó is Romának odahagyását kikiáltotta Mondják, hogy a kormány a sajtó iránt túlszigo-ru : de a romai ügyben szóló sajtó iránt túlságosan gyengéd, ugy hogy azt lehetne hinni, miszerént még serkenti ez uton.
Uraim ! még azt jegyzem m e g , hogy igen gyűlöletes dolog, midőn a kisebbség véleményét ,clericalis' névvel jelzik. Ez súlyosabb, semmint látszik : a szavaknak hordereje van. E m -lékezzenek ama szólamra: ,az aristrokatákat a lámpaoszlop-r a ! ' Kiáltották: éljen a c h a lámpaoszlop-r t a ! éljen a lámpaoszlop-refolámpaoszlop-rm! s e szólam kétszer forradalommal végződött. — Miért nem fogadta el a szent atya Thouvenel t e r v e i t ? Az ok egyszerű. Francziaor-szág biztosítása nem biztosította ő t , hogy Cialdini Umbriába be ne törjön. A mult idő nem támasztott a szent-atyában re-ményeket a jövőre. „Billault röviden szólt. A múltból csak azt hozta f ö l , hogy a kiegyezésre több kísérlet tétetett ; Ro-ma ,non possumus3al' válaszolt; Turinban tettünk kisérletet, itt is azt mondják: ,non possumus'; Romában vallási, Tu-rinban politikai, non possumus áll előttünk. Várni kell; a kormány az egyezkedési politikát tovább folytatja." <
Erre a S elfogadtatott. Napoleon herczeg volt az egyetlen, ki a fölirat ellen szavazott.
P É T E R V A R , jan. 14-én. Némely komoly elmék szor-galmasan kezdenek foglalkodni az orthodox egyház előité-leteivel. Maistre ,Du pape' munkájában első volt, a ki a tu-dós világot azon ellenmondásra figyelmeztette, melyben van a muszka szakadár e g y h á z , midőn szertartásos könyveiben a pápai hatalomnak minden jellegeit, előjogait az oltár előtt hirdeti, mégis tettleg azt tagadja. Legközelebb egy tudós a szakadár egyházból minden ide vonatkozó idézeteket össze-szedett, s ezeket Lipcsében nyomatja. A mit e tudós ur a romai pápa előjogaira nézve tesz, azt lehetne a többi hitczikkelyek-re is kiterjeszteni. Mindenütt ellenmondás. Például a Szűz Máriának szeplőtelen fogantatását el nem ismerik, de azért
159 m
a szertatásos könyveikben ,egészen, tökéletesen tisztának, igen szeplőtelennek' hirdetik. Sz. Ephraem i r a t j a i t , melyek-ben Sz. Mária dicséretei legnagyobb mérvmelyek-ben foglaltatnak, ú j r a k i a d j á k , s a kiadást a synodus megdicséri. Higyjék te-h á t , mit sz Epte-hraem te-hitt. — A r o m á i egyte-ház megte-hagyja az Oltári-szentségnek két szin alatti vételét az egyesülteknek, csak azt kivánja , hogy vall ják , miszerént egy szin a l a t t , le-gyen az kenyér, vagy bor, Jézus Krisztust egészen veszszük.
D e a szakadár egyház ép ezt tagadja. Hivatkozik azon szavakra : „bibite ex hoc o m n e s", elfelejtvén, hogy a ke-nyérszinre nem mondatott „omnes", tehát lia a keke-nyérszinre az ,omnes' parancs-szó, csak azért, mivel ott olvastatik, a ke-nyérszinre fölmentő vagy letiltó lesz, mivel ott nem olvasta-tik. Már pedig a szakadár egyház sem adta az Oltári-szent-séget a hiveknek egyedül bor szin a l a t t , s mivel két szin alatt a d j a , az teszi, a mire a szentirásban szabadalmat nem talál. Igy veri meg magát saját fegyverével, midőn az ,om-nes' szócskához körömszakadtig ragaszkodik , s annak értel-mét a hagyományon kívül akarja érteni. — A Szentlélekre nézve is mondják, hogy ha a romai egyház tana igaz volna, akkor a Megváltó nem mondaná: „qui a P a t r e procedit", 2) h a n e m , qui e nobis, vagy qui a patre et a me procedit, s el-feledik, hogy sz. Jánosnál a 14-ik fejezetben Krisztus Jézus az Atyávali ugyanazonosságát, egyistenségét nyiltan kimond-t a , ha kimond-tehákimond-t ikimond-tkimond-t ,a nobis' vagy ,a pakimond-tre ekimond-t a me' használja, a többistenség fogalmát nyújtotta volna ; és hogy sz. János 14. fej. 26-ik versben m o n d j a : „Paracletus auíem Spiritus Sanctus, quem mittit Pater", 15. fej. 26-ik versben: Paracle-t u s , quem ego miParacle-tParacle-tam vobis." Igy áll a szakadár egyház, csak azért mivel a hittanulmányok világossága kiveszett kebléből. Személyenként szakadárok s eretnekek, tárgyila-gosan, hitalakra nézve, a mint ez az ő okmányaiban van, i g a z h i t ű e k . Mi is orthodoxnak nevezzük az egyházat, de szakadároknak mondjuk az embereket, mivel quod ignorant, blasphémant.
B E Y R U T H , jan. 20-án. Baniasban, a régi Caesarea Philippiben mondá a Megváltó : Tu es Petrus, et super hanc petram aedificabo ecclesiam meam, et portae inferi non
B E Y R U T H , jan. 20-án. Baniasban, a régi Caesarea Philippiben mondá a Megváltó : Tu es Petrus, et super hanc petram aedificabo ecclesiam meam, et portae inferi non