• Nem Talált Eredményt

hogy hittani képzettsége s egyházias nézetei szerént érvényesité tetteit, s mit elmulasztott vagy elhagyott,

In document Religio, 1863. 1. félév (Pldal 22-25)

azt vagy nem ismeré, v a g y legalább szükséges-, s czélhoz vezetőnek nem tartá. Ily elhamarkodott meg-szüntetések-, v a g y a fönállók korholásával magukat a híveket zavarba hozzuk, s nem ritkán elzárjuk ma-g u n k előtt az üdvös átalakítások ú t j á t ; mert lesznek, kik azt mondandják: azelőtt is éltünk, és minden mégis csak nem volt oly hibás, hiszen az előbbeni lelkipásztor sem volt oly egészen tudatlan és lelkis-meretlen, mint a milyennek azt most fölmutatni sze-retnék; s meglehet, e nézetükben minden, még oly üdvös reformok iránt közömbösek maradnak. Mások ellenben — a jókat értem — gondolkozóba esnek, s elvégre könnyen kétkedni is fognak: valljon lelkük üdvéről a múltban kellőleg volt-e gondoskodva? s ebbeli félelmükben u j lelkipásztoruk iránt is bizal-matlanság fogamzhatik meg vajmi könnyen szivük-ben. Azért az eszélyes lelkipásztor soha szem elől nem tévesztendi : hogy a fönállókhoz miként csatolhatja üdvös újításait, hogy azok mintegy önmaguktól s észrevétlenül hozassanak be az egyházi életbe. (Vége követk.)

A pest-lipótvárosi basilika *).

A pest-lipótvárosi templom-épitési ügyben a „Hírnök"

hasábjain ez évben (1862.) történt fölszólalások mindenkinek figyelmét lekötötték. Két izben egy tisztességes protestáns férfiú emelt szót, — s mint ilyen minden igazán kath. ember-nek háláját érdemelte meg. A keresztény türelem más han-gon nem is szólhat. Mi is, habár óhajtjuk, hogy hazánkban egy akol és egy pásztor legyen, nem nézzük irigy szemmel, ha protestáns atyánkfiai templomokat és iskolákat emelnek, sőt épülünk munkásságuk és erélyük kifejtésén.

A Minden-Szentek napján megkezdett, és gyengéd ta-pintattal épen sz.-Lipót napján ismételt nyilatkozat a lipótvá-rosi templom ügyében olyannyira határozott, jeles és alapos, hogy azt n é m a hálával nem fogadhatjuk. A tisztelt irónak vallásos inspiratiotól inditott tolla az óhajtást fejezi ki, hogy mielőbb mondhatnók: „Istennek h á l a , van Magyarország fő-városában Pesten egy nagyszerű , díszes és gazdag templom, melyet a hálás nemzet első királya szent István emlékére és

* ) Ezen , lapunkban már megpendített czikket közöljük — meg~

szivlelésül. S z e r k.

. 1 9 M — tiszteletére épittetett " De a jólelkű iró azonnal kétkedik

jám-bor óhajtásának teljesítésében, minthogy még azt nem mond-h a t j a , mond-hogy „a lipótvárosi basilika oly kezekbe volna letéve, hogy annak harangjai a buzgó keresztényeket rövid egypár év alatt a Mindenható tiszteletére fogják összehivni."

E szavakból kitűnik, hogy midőn iró sz. István templo-máról vallásos ihlettséggel r a j o n g , ő a lipótvárosi épülésnek indult egyházat értette. Nem tőlünk f ü g g meghatározni, vall-jon az emelkedő lipótvárosi plebánia-templom véglegesen k i-n e k tiszteletére fog szei-ntelteti-ni. A romba dőlt első ideigle-nes kis templom sz. L i p ó t tiszteletére volt szánva; az uj nagy templom , nem a réginek helyén, hanem csak közelében emelkedik ugyan , —- de már ennek imahelyül szolgáló nagy sekrestyéje is sz. Lipót tiszteletére avattatott. Igaz ugyan, hogy a S z e n t-I s t v á n-T á r s u 1 a t , védszentjének tiszte-letére, a lipótvárosi templomban nagyszerű oltárt fog emel-ni , de mégis igen valószínű, hogy s z. L i p ó t marad a tem-plomnak védszentje.

Különben a két koronás szent, amúgy magyarán mond-v a , jól megfér egymás mellett, mindeniknek nagyszerű oltá-ra l e h e t , mint több külhoni nagyszerű templomokban napi-renden van, hol alig lehet a szentélyben levő főoltár s a ke-reszthajó nagyszerű mellékoltárai között különbséget tenni.

E kérdést, mint szorosan nem ide tartozót, csak amúgy fu-tólagosan érintettük.

A mi a tisztelt czikkiró nyilatkozatának második, s iga-zán g y a k o r l a t i r é s z é t illeti, fájdalommal bár , de meg-győződésből valljuk , miszerént a lipótvárosi basilika-ügy oly kezekbe van letéve, hogy e nemzedék e templomban fohá-szait sem sz. I s t v á n , sem sz. Lipót oltáránál az égbe nem küldendi.

Félreértetni nem kívánunk IIa valaki, mi tudjuk, hogy az épitési bizottmány minden egyes tagja a legjobb szándok-kal van eltelve , s az épitési gondnokok fáradozásait csak Is-ten fogja megjutalmazhatni : de a bizottmány hatásköre szű-kebb , tekintélye csekélyebb, szervezete hiányosabb, hogy-sem ily müvet tiz-husz év alatt — pedig ez vajmi sok egy nemzedék életében — létrehozhatna.

A templom-épitési ügy kezdetétől fogva a pestvárosi alpolgármester ur vezetésére van bizva. De a tisztelt férfiú-nak vállaira az egyéb és „sürgetősb" teendők oly roppant hal-maza nehezedik, hogy figyelmét kizárólag ez ügyre nem for-d i t b a t j a , — a bizottmányi ülések nem elég szaporák, s mig a határozatok innét a nemes tanácshoz, s onnét ismét a bi-zottmányhozjutnak, hónapok telnek el, ugy hogy sokszor csak homályosan emlékezünk már az utóbbi gyűlés határozataira.

Ezen eljárás, az egész ügyet csigaszerü mozgásra kár-hoztatja.

Például csak egyet.

Fölséges Fejedelmünk kegyelmes rendeleténél fogva a vallás-alapitványból évenként negyven ezerig annyit kapunk, a mennyit az építésre egy év alatt önmagunk gyüjtünk. A bi-zottmány mindeddig nem volt képes annyit előteremteni, hogy negyven ezeren fölül fordíthattunk volna az épitésre, noha a lehetőség nyolczvan ezerig terjed. Ez ugyan nem f ü g g kizá-rólag a bizottmánytól, hanem az adakozók részvététől is —

de tagadhatlan, hogy többször saját vétkünkből késünk el.

A főmagasságu bibornok-érsek u r , már a folyó év első

havában sürgette a bizottmányt, hogy a mult évi részletes számadását benyújtaná, miszerént ő eminentiája a vallás-ala-pitványból nekünk szánt évi illetéket a magas helytartóság u t j á n szorgalmazhassa, — s ime már a december is bekö-szöntött , s a számadás még eddig sincs benyújtva.

Valamint ő fő magasságának türelme határtalan , ugy a bizottmáuy ezen késlekedése semmi néven sem nevezhető;

de a felelősség terhe r o p p a n t , ha megfontoljuk, hogy a ma-gas helytartótanács egyik kiváló tagjának magán-nyilatkoza-ta s z e r é n t , 20,000 forint készen áll számunkra, mihelyt a részletes számadást benyujtjuk.

Mi jól lehetne ezen összeget a jövő évrei előmunkála-tokra fordítani, némely apróbb adósságot kifizetni, a kemény köveket megrendelni, hogy a kőfaragók a kedvező téli napo-kat fölhasználhatnák ! Ily késlekedés nagy hiba — mennyi drága idő illan el használatlanul ! !

Történt négy hónapnak előtte, miszerént az épitési bi-zottmány, sőt már maga a főpolgármester ur ő nagysága is, az élet és halál között küzdő építésnek uj lendületet kíván-ván kölcsönözni, a jótékony állam lotteriák mintájára a lipót-városi templomépítés részére sorsjátékot pendített meg. Az elnöklő alpolgármester u r , hogy a siker annál biztosabb le-g y e n , három előkelő vale-gyonos héber polle-gárt is mele-ghívott a gyűlésre. A bizottmányi tagok nagy örömmel fogtak ezen u j vállalathoz , bizván , miszerént az, jótékony czéljánál, s a já-tékterv által nyújtott lényeges előnyöknél fogva mindenütt élénk részvéttel fog találkozni. Sok apróbb albizottmányi ösz-szejövetel és tanácskozmány után a választmányi teljbizott-mány végre nov. 20-án egyik tagjának tervét fogadta el, melynélfogva a sorsjáték a lipótvárosi templom részére tisz-tán 500,000 forintot fogna jövedelmezni. Ugyanazon gyű-lésben elhatároztatott, miszerént küldöttség menend Eszter-gomba ő főmagasságához, őt hódolatteljesen megkérendő, miszerént legfelsőbb helyen az engedélyt kieszközleni mél-tóztatnék. A „Lloyd'' közelebb bővebben irt e tárgyról. Adja az é g , hogy sikerüljön, — de félünk, hogy a tavasz elfelej-teti majd velünk a telet, s a sorsjáték még május havában sem bontakozott ki hernyóhüvelyéből.

C o n r á d lovag, néhány évek előtt Pestnek főpolgár-mestere, nem titkolta, hogy a lipótvárosi templom iránt sem-mi rokonszenvvel nem viseltetik. O a lipótvárosi templom tervét igen nagyszerűnek t a l á l t a , — s minthogy ő Pestet nagynak képzelni nem t u d t a , s nem a k a r t a , — a tervében nagy basilikát sem szivlelhette. Lön egyik é v b e n , hogy már julius végén kiürült az épitési p é n z t á r ; a bizottmány hozzá fordult 5000 forintnyi előlegezésért,—s ő dictatori ,nem'-mel válaszolt, s a munka megszüntettetett. Oly hatalmas volt ak-kor a végzetteljes főpolgármesteri negativa, hogy ő eminen-tiája a liuilag panaszkodó lelkésznek más vigaszt nem adha-t o adha-t adha-t , minadha-t szive mélyéből j ö adha-t adha-t eme szavakaadha-t: „adha-toleremus du-ram banc necessitatem." De ezen idegenkedés daczára is , az emiitett főpolgármester ur vi nobilis officii élére állott egy nagyobbszerii jótékony adakozások gyűjtésének, mely ered-ményként az aláirási iveken 20,000 forintot tüntetett föl.

Ezen összegből még egy nagy rész nem gyűjtetett b e , a mit nem lehet (?) a bizottmánynak vétkül fölróni, hanem inkább az aláíróknak, kik a jegyzett összeget mindeddig beküldeni vonakodtak.

2*

20 «

A tisztelt ozikkiró fölemlíti, hogy a magyar katholikus sajtó e szent ügyben még annyi lelkesedéssel nem szólalt föl, mint a mátraverebélyi régi harang mellett.

A lipótvárosi templom ügyében minden esetre a „Hir-nök"-nek van legtöbb érdeme ; a „Religio" is szívesen szólott mellette, s minden készséggel gyűjtötte a jótékony fillére-k e t ; az „Időfillére-k tanuja"-ban csafillére-k imént M a j e r Károly ur me-leg szavakban emlékezik meg templomunkról, a „Lloyd" is szívesen nyitotta meg hasábjait a lipótvárosi basilika ügyé-nek. De a többi nevezetesb magyar lap még csak egy árva szót sem szentelt templomunknak, noha szintén nemes tisz-tükhez tartozott volna.

De hiába, mi magyarok még nem tudunk lelkesülni mo-numentális egyházi épületek iránt ! Nem tudok egy nagy te-kintélyű akár egyházi, akár világi férfiút, ki ez ügyben föl-szólamlott s tekintélyének súlyát a mérlegbe vetette volna.

Ki ne emlékezzék ama nevezetes napokra, midőn IV.

Frigyes Vilmos porosz király a kölni dom folytatásához az alapkövet letette. „ H i e r , — úgymond a király — Wo der Grundstein liegt, d o r t , mit jenen Thürmen zugleich, sollen sich die schönsten Thore der ganzen Welt e r h e b e n , —•

Deutschland baut sie, — so mögen sie für Deutschland durch Gottes G n a d e , Thore einer neuen, grossen, guten Zeit werden."

Mily jelentőséget tulajdonit a protestáns fejedelem a kath. egyházi emlékműnek!

De a királyt más nagy férfiak előzték meg. Mellőzvén F o r s t e r , Schlegel, Boisserée, Geissei érsek, most bibornok, s a látnoki Görres nyilatkozatait, csak egy pyramidalis fér-fiút nevezünk meg, G ö t h é t , ki nagy szellemével egész száza-dát betöltötte. — Korának nevezetesb férfiai sejtvén, misze-rént ő leend századuk legnagyobb geniusa, körülötte gyűl-tek egybe, ugy hogy ő maga irná saját humorával:

„Und wie nach Emaus weiter ging's Mit Sturm- und Feuerschrilten : Prophete rechts , Prophete links, Das Weltkind in der Mitten."

Az élet tavaszkora, elégséges vagyon, deli szép férfi-alak , ugy hogy Napoleon róla életkorának hatvanadik évé-ben mondaná : voilà l'homme ! — a mindinkább előtörő láng-ész, az őt környező hölgyek koszorúja, a tudósok és főurak figyelme, mennyi tápot nyújtott mély és sejtelemteljes nagy lelkének! És ő mindezek közepette mennyit foglalkozott a keresztény egyházi épitéssel ! Alsatia gyönyörűen változatos téréin, Rajnának regényes partjain, hol maga, hol tömegesen barangolván, lelke mindég a strassburgi, s utóbb kölni dom felé szállongott, s mondani l e h e t , hogy mély szive nagysze-r ű pendulumként e két egyházi csodamű között oscillált, — mig az utóbbinak elhagyottsága fájdalommal tölté el lelkét, ugy hogy fölkiáltana : „Abermals ein ungeheurer Gedanke nicht zur Ausführung gekommen", s azt másként nem nevezé, mint:

„Schmerzenvolles Denkmal der Unvollendung", a másikról lelkének sasröptében irá : „Ein ganzer grosser Eindruck füllte meine Seele, — wie oft bin ich zurückgekehrt, diese himm-lisch-irdische Freude zu gemessen, den Riesengeist unserer älteren Brüder in ihren W e r k e n zu gemessen ! Wie oft bin ich zurückgekehrt, von allen Seiten, aus allen Entfernungen, in

jedem Lichte des Tages zu 3chauen seine W ü r d e und H e r r -lichkeit stb.

Mielőtt Olaszhonba menne, a classical művészetet ta-nulmányozni, u g y , mint Winkelmannt kivéve; tán senki más, még egyszer magas eszményképéhez zarándokol: „Wieder an deinem (Ervin) G r a b e , und dem Denkmale des ewigen Lebens hier über deinem Grabe ! . . . Du (Münster) bist eins und lebendig. — Vor d i r , wie vor dem schaumstürmenden Sturze des gewaltigen Rheines, wie vor der glänzenden Kro-ne der ewigen SchKro-neegebirge, wie vor dem Anblicke des hei-ter ausgebreiteten Sees, und deinen Wolkenfelsen und wü-sten Thäler grauer G o t t h a r d t ! wie vor jedem Gedanken der Schöpfung, wird in der Seele r e g e , was auch Schöpfungs-kraft in ihr ist" stb

Tán kelletinél tovább foglalkoztunk e férfiúval, — de ki ne időzne szivesen oly alak árnyában, mely a szokott em-beri mértéket meghaladja?

Mi nem ok nélkül idézzük ő t , — ő lángész v o l t , és még nem is lia a kath. egyháznak, és mégis mint tudott lelkesedni az egyházi műemlékek iránt, szelleméletének leg-dúsabb szakában, midőn F a u s t , Egmont, Tasso, Götz von Berlichingen, és lphigenia gazdag elméjében már megfo-gamzott.

Tudjuk ugyan, hogy a lipótvárosi templomot sem a strass-burgi münsterhez, sem a kölni domhoz, a keresztény egyhá-zi művészet eme szentélyéhez, sem a bécsi székesegyházhoz, melyet hatalmas érseke beiről és külről ú j j á t e r e m t , s e m a milanói csodamühez hasonlítani nem l e h e t , akár idoma, akár tömegére nézve. De valamint az esztergomi basilika a ma-gyar egyháznak Sionja, ugy Pesten kell lenni a mama-gyar nem-zet nagy templomának, melyben ez vallási országos ünnepeit a magyar névhez méltó fénynyel megülhesse. Jól mondja a tisztelt czikkiró : „nagy nemzetnek szeretjük magunkat tar-tani. Nagy nemzetnek nagyszerű templomai is szoktak lenni.

Nekünk még fővárosunkban sincs nagyságunkhoz méltó tem-plom." És miért? mert hatalmas nagy férfiaink hallgatnak, világi tudósaink pedig vagy nem mernek, vagy épen szégyen-lenek Chateaubriand-, Nicolas-, Bonald-, De-Maistre-, Görre-sekként kath. egyházi ügyek mellett a síkra kilépni ; — hisz Berzsenyit kivéve, nagy költőink egyike sem merte még Is-tent is megénekelni.

Oh bár lelkesülnének nagyjaink és tudósaink ezen árva ügy mellett !

A magyar tudományos akadémia mennyi éven át zsel-lérkedett fővárosunk kebelében, s ime ernyedetlen munkás elnöke szózatot intéz a nemzethez, ez mint egy férfiú fölkel szavára, s a magyar múzsák házi tűzhelye biztositva v a n , s ime emelkedik már a palota, mely a városnak dísze, a nem-zetnek büszkesége, a vándornak csodálattárgya leend.

Szakférfiaink ha itt-ott szólottak is a lipótvárosi tem-plomról, többnyire nem jó szolgálatot tettek az ügynek, minthogy mindég gáncsolólag a templom stylja ellen keltek ki.

H a valaki, szerény önmagunk csúcsivű idomot óhaj-tottunk volna.

Elmondok már egy ünnepélyes alkalommal, miszerént tanulmányaink után meggyőződtünk, hogy a csúcsivrendszer a keresztény épitészet kifejlődésének tetőpontja ; az anyag-nak szellemiesitése itt válik architectonicus jelenséggé , nem

M 2 1 is emiitvén az édesen bús titokszerüséget, mely az egészen .elömlik, s a lelket lekötve tartja.

Elmondok m á r , bogy a müvészkebel, melyben a csúcs-jvrendszer első eszméje megfogamzott, költőiségében leggaz-dagabb volt. De elmondok szinte, hogy felednünk nem szabad , miként a tiszta gót stylben emelt templom h á r o m -a n n y i költséget igénylendett. (Vége köv.)

In document Religio, 1863. 1. félév (Pldal 22-25)