gyó-náshoz, mint tíz e t á r g y fölött tartott szónoklat. Egyik-vagy másikban elvégre is föltámad a gondolat, hogy mily gyalázat,a lelki-atyát, folyvást és mindég egye-dül hagyni a gyóntató-székben, és talán épen e gon-dolatot használandja föl az U r , véghetetlen kegyel-mének eszközetil, hogy a bűnös a valódi töredelmet ébreszsze föl magában, s a szégyen érzete, mely kez-detben csak külsőség volt, kezdetévé legyen a ke-gyelemteljes megtérésnek. És ha kezdetben senki sem jelenik is m e g , a lelkipásztornak a gyónó-szék-bení szemlélete mindnyájukra nézve hangos intés, hogy töredelemre szükségük van, s ez intés mindég sürgetőbb- s hangosabbá válik, ha a lelkipásztor gya-korlathoz ragaszkodik, s a tapasztalt csalódás folytán csüggedni nem fog. A jó siker el nem maradhat. És mert mindenki tudni fogja, hogy a gyónás-hallgatás csak nagy fáradságba kerül, s a világ s emberek előtt semmi tiszteletre sem jogosít, elvégre mégis a leg-elvetemültebb ember is belátandja, hogy a lelkipász-tor, ki gyermekeire oly türelemmel várakozik, még sem akarhat egyebet, mint lelküket a veszélytől
22*
» 172 «+
megmenteni, s ez eszme, e meggyőződés gyakran a törede-lem szentségének régi megvetőjét is üdvösebb gondolatra vezérelheti.
Másodszor e gyakorlatra az is határozhatja egynémely lelkiatyát, mert meglehet, hogy a harangozó bármely ok miatt, avagy a házhoz tartozandók csupa kegyelet-, és kimé-letből uruk iránt, hébe korba elutasitották már a gyónni kí-vánókat, vagy más időre utalták azokat. Bár mily szigorú parancsot adjon is ki a lelkiatya harangozója-, és háziainak erre nézve , még avval a visszaélés mindég elliáritva nincs, hiszen parancsainak teljesitésére nézve nem ellenőrködhe-tik ^ az elutasitottak nem emelnek panaszt, mert többnyire azt hiszik, hogy az egyházú és háziak ilyetén eljárása a lel-kiatya utasításából történik, az elutasitók bizonyára nem di-csekesznek , hogy a lelkipásztorkodás magasztos teendőibe ily hívatlanul beleavatkoztak; hogy az egyházi és háziak ilyetén hibáit nyilvánosságra hozza, hogy a hívek előtt hite-lüket veszítsék, igen hibás eljárás volna, mely meglehet töb-bet ártana , mint használna. Legbiztosabb eszköz leend azért mindenha, hogy időnként, kivált isteni tisztelet előtt és után, mint mely időt leginkább szoktak a gyónásra használni, föl-hívás nélkül is a gyónó-székben helyt foglaljon.
Harmadszor : Habár az egyházfi és háziak a gyónni szándékozót hiven bejelentik is , vannak a hivek között so-kan, kik különböző okokból, sem az egyházfit, sem a háziakat terhelni nem akarják, kik szégyenlik, hogy a lelkiatyát külö-nösen maguk részére hivassák. A sok közül, csak a szent tisztaság ellen vétkező szokásos bűnösöket emlitem meg. H a a lelki atya ilyeneknél Néri szent Fülöp gyakorlatát követi, ki az ily bűnösöknek semmi más penitentiát nem adott, mint hogy azonnal ha visszaesnének, gyónjanak, mely poeni-tentia, meilékesen legyen mondva, leginkább vezet czélhoz, világos, hogy miután gyakori a visszaesés, az ily bűnösök átallani f o g j á k , hogy az egyházfi, vagy bár ki közbenjáró szerepét ily gyakran igénybe vegyék; mig ha t u d j á k , hogy a lelkiatya hívatlanul is megjelenik a gyóntató székben, a szerént intézendik dolgaikat, s minden vonakodás nélkül teljesitendik kötelmüket. — De nem csak ily bűnösökre nézve hasznos és szükséges gyakorlat ez, hanem
Negyedszer azokért is . kik a tökéletes keresztény élet után törekszenek, s épen a szentségek gyakori vételében ta-lálják föl legerősebb istápját akaratuk és istenes vágyaik keresztülvitelére és biztos elérésére. Miután t u d j u k , hogy napjainkban a közömbösség , hogy ne mondjam a vallásta-lanság terjedtével az ily hivek guny s bántalmakat mulhat-lanul szenvedni fognak, legalább lelkiatyjuk leend, ki tövises utjukban baráti jobbját nyujtandja az által is, hogy érettük hívatlanul is megjelenik a gyóntató-székben. Önként értetik, hogy én itt nem a rajongó anyókákról szólok, hanem igen azokat é r t e m , kik nem nyegleség- vagy divatból, hanem benső meggyőződésből a becsületesség s tisztaság ú t j á t vá-laszták, s a tömeggel a lélek vész-örvénye felé haladni nem akarnak.
Ötödször e gyakorlat az egyház szándokával is meg-egyez. Az egyház anyai gyengéd szeretet- és gondoskodással megnyitja minden időben, és nyitva t a r t j a kegyelme- és ir-galmának kifogyhatatlan kincstárát akkor, midőn hiveinek búcsúkat h i r d e t , de e bucsuk megnyeréséhez a
szentségek-beni részesülés szükségeltetik, sőt az egyház a szentségek gyakori vételének eszközléseért osztogatja búcsúit, azért maga a lelkiatya is belátandja szükségét, hogy kivált a köz-ségben ismertebb bucsu-napokon hívatlanul is megjelenjék a gyónó-székben, hogy az egyház szándokának ez által is eleget tegyen. Nem állhatom m e g , hogy meg ne jegyezzem, miként mind azon oktalan beszédeknek, melyek a bucsuk ellen itt-ott hangzanak, azon egy érv előtt el kellene némul-n i o k , hogy a bucsuk a szenémul-ntségek gyakori vételénémul-nek esz-közei, tehát arra rendelvék, hogy a lelki, szellemi életet biz-tosítsák és szilárditsák, és nem mint a rossz akarat fecsegi, hogy a lelki élet szigora táguljon, s a hivek ál-üdvbiztosság-ban ringatódzanak. Bizton remélem, hogy a katholikus pap-ság között széles e nagy világon egy sem találkozandik, ki ez értetlen s lelkismeretlen tömeggel kezet fogna, sőt hiszem, hogy minden ily bucsu-napokat felhasználandnak arra, hogy hiveiket a nélkül hogy általuk erre kéretnének, a szentségek gyakori vételére vezéreljék és lelkesitsék. — Minden szent papoknak üdvös szokásuk volt e z , s érette az egyház dicsé-retére méltattak, a püspökök és zsinatok pedig részént pa-rancsolják, részént egész komolysággal buzdítanak arra. —
A dolgok ily állásában nem tudom a kérdéses gyakorlat miért nem léptettetnék életbe. Hogy ellene mondani l e -het, nem kétlem, hiszen mi az, mi ellen nem szólhatni, ha már épen ellenmondani akarunk ? Különben vannak egyházi megyék, hol a plebánusoknak határozottan van megrendelve, hogy minden vasár- és ünnep-nap előtt a gyóntató-székben helyt foglaljanak.
De nem e l é g , hogy a lelki a t y a , örömmel és gyakorta gyóntasson, hanem szükséges , hogy e szent hivatásának teljesitésére a legnagyobb gondot is forditsa. — A mit te-szünk , jól tegyük. Nincs szükség bizonyitgatásra, hogy a gyóntatás egyik legfontosabb része a papi hivatalnak. Épen azért minden lelkiatya belátandja szükségét, hogy magasz-tos hivatalának e részére legnagyobb gondot fordítson, hi-szen minden gyóntatásnál két lélek üdve van szóban. E gon-doskodás mindenekelőtt komoly, Izorgalmas tanulmányozást kíván, s minden lelkiatya előtt megszeghetetlen szabályul álljon, hogy a gyónás kihallgatásánál azon tapintat- és pasztalatra támaszkodjék, mely e tanulmányozáson s e ta-nulmányokkal egybekötött buzgó imádságokon alapszik. •—
Gyakorta szóltak már a gyóntatásbani ügyességről, melyet minden eszes ember, nagy fejtörés nélkül csupán hosszasb gyakorlat által megszerezhet. De csak egyszer hallgassunk ki ilyen ügyes lelkiatyáktól jött h i v e k e t , s elmenend ez ügyességtől minden kedvünk, s bámulni fogjuk , hogyan le-hetséges, hogy a gyónok a méltó, és valódi gyónáshoz min-den hangulatot egyszer minmin-denkorra el nem vesztettek. — A gondos és szorgalmas lelkiatya t e h á t jól megfontolandja, miként bánjék minden lelki gyermekével. Érezte ennek szük-ségét a milanói egyház szent főpapja Károly, midőn lelki-pásztori utasításaiban , oly részletekbe , oly különböző meg-különböztetésekbe ereszkedik. (V. ö. S. Caroli Boromaei Instructiones Fastorales Pars. II. 62 — 100 lap) Altalános szabályokul legyen szabad itt némelyeket fölhozni. Igen nagy, túlzó szigor veszélyes. Egy csepp mézzel sokkal több legyet fogunk, mintegy hordó eczettel, úgymond salezi szent Ferencz, s kétes esetben e szent a szelídséget választja,
mi-. 173 w
dőn igy szólt: „Inkább akarok a szelídség, mint a szigor vé gett kárhoztatva lenni." A janzenistikus szigorral elüzzük a hiveket a gyónó-széktől, elüzzük a pokol felé. Es a legeszély-telenebbiil szigorú lelkiatyák, mi első pillanatra fültünőnek látszik, azok, kik az erkölcstan szabályait s az egyházi ren-deleteket legkevesbbé ismerik ; megszűrik a legyet, az ele-fántot elnyelik, a bocsánandó bűnből halálost, ezekből bo-csánandót alkotnak, s gyakran oly terheket raknak a hi-vekre, melyek elviselésére maguk is képtelenek, s ezt neve-zik aztán a gyóntató szék lelkismeretes kezelésének nem is-mervén be, hogy saját öntudatuk kellőleg képezve, átalakítva nincs, hanem ide s tova ingadoz, ha ítéletet kell mondani, s ezért híveik, lelkigyermekeik lelkismeretében sem tudnak soha megnyugvást teremteni. — Nemes szorgoskodás to-vábbá , lia a lelkiatya minden hiveinek gyakorábbi gyónásá-ról gondoskodik ; — de ovakodjék, nehogy nagyon érzéke-nyen vegye, vagy épen nehezteljen, ha hivei közül egyik vagy másik idegen gyóntatót keres, inkább bizonyos körül-mények között óhajtsa azt, s tartsa szükségesnek, hiszen nem ajánltatik oly sürgetőleg, sőt gyakran parancsoltatik is a lelkipásztoroknak , hogy évenként egyszer , vagy másszor idegen gyóntatókat is hivjon. Az okokat nem szükség ele-meznünk. — Legfőbb gondoskodása elvégre abban álland a lelkiatyának, hogy azon szándokkal foglalja el a
gyónószé-ket, hogy a vezeklőt nem csak föloldozni, hanem javitani s a keresztény tökéletességre vezérelni óhajtja, hiszen e z a g y ó -nási intézménynek lényeges része. A gyóntató-szék nem számvevő szék , hol a kifizetett adósság után uj , s rendesen ugyanazon adósságokat csinálhatjuk. hanem igen oly hely, hol a jobbulás és keresztény tökéletesedés felé mindenha ujabb lépésekkel kell haladnunk. I g a z , nagy föladat, fontos követelés, de ha ezt nem igyekszünk érvényesíteni, mire fog elvégre vezetni a gyónás ? a lelkismeret szánandó tunyasá-gára , melynek folytán a bizonyos üdv reményében megnyu-godva, lelkünket a semmittevésnek engedjük át, még arra Is-ten Ítélőszéke előtt a bizonyos kárhozat várakozik. A hívek iránti szeretet gyakori fölébresztése, és gyóntatási köteles-ség fontosságának gyakori átgondolása előidézendi ama erélyt, mely által e nehézségen is győzedelmeskedünk ; te-gyük meg, mi tőlünk telik, s a határtalan irgalmu Isten a gyóntató- és gyónónak lelkét megmentendi a veszélytől, s üdvösség lesz jutalmunk. T. —
A ponyva-irodalom vallásunkat illető termékei mint kártékonyak a falusi népre !
Mig a „modern" világ oly módon van a vallás dolgá-ban, hogy szerénte csak az ostobának meg a papnak való az Isten házának látogatása, s az abbani ajtatoskodás, nevetsé-ges továbbá az elmének Istenhezi fölemelkedése, (holott eléggé okulhatnának a „modern" világ apostolai, az isteni gondviselésnek reánk sűrűen nehezülő csapásain, mert hisz ha mikor bizonyára most teljesülnek rajtunk e szavak : ,,Sic-ut te eolimus sic tu nos visitas" ;) mig mondom a modern vi-lág ily, mirigygyei telt moralitet kürtői, hogy e szerént szűnjék meg az ember erkölcsi lény lenni, s önmagát a vég-hetetlen jóságú teremtő által neki adott fönséges méltóság-tól megfosztva, s kitűzött rendeltetését szeme elől tévesztve
az oktalanok sorába foglaljon helyet, sőt azoknál is alábbva-lóbb legyen a teremtés nagy munkájának remeke, annak ko-ronája: addig a varázs szépségű és Istennek dicsőségét hir-dető természettel foglalkozó szántó-vető ember, a kinek szi-vébe még be nem hatott a neotericus jellegű, napjainkban elannyira divattá vált vallási hidegség s erkölcstelenség mérges fulánkja, gyermekded s tiszta szívvel imádja s di-csőiti urát Istenét ; igen is vallásos buzgalma zálogául az év bizonyos szakaiban szent útra kel, hogy a szent helyeket lá-togassa, melyeken a kegyes ur I s t e n , malasztjait kiválólag osztogatni szokta. Ki vonhatná kétségbe e sz. útnak a hí-vekre áradozó nagy lelki hasznát, a midőn ugyanis e sz. utat illendő áhítat s istenes jó szándék kiséri; a fáradságos já-rással elméjük összeszedésével, a böjtöléssels békességes tű-réssel gyakorolják a poenitentia üdvösséges cselekedeteit.
A helynek szentsége is, melyen a fölséges Isten csudáit nyilvánitni méltóztatott, szokottabbnál nagyobb áhítatra ger-jeszti az oda zarándokoló hiveket. — Egy van azonban, a miről épen kitűzött czélom észrevételeimet megtenni, s ez az az úgynevezett „ponyva-irodalom", melynek botrányos s ba-bonás tartalmú terményei, kivált a bucsu-járó helyeken je-lentkeznek, s az azokat megvásárló hívekre vajmi! kártékony hatásúak. Először azért, mivel botrányos s babonás tartal-múak ; másodszor meg azért, hogy nagy a hívekben az azok megszerzése iránti hajlam, mivel hogy szent helyen jutottak azok birtokába. Ilyen a többi között egy babonás levél ezen czim alatt : „Csodálatos k é p " , mely az én kezemben is meg-fordult , s melyről azt írhatom : hogy sok jót és üdvöset is tartalmaz magában, de nem hiányzik egyszersmind botrányos, sőt szent hitünket megrenditő oldala is, hogy ez a levélben foglalt jó részt hatszorosan lerontja ; továbbá nem csak hogy babonás, de még a töprenkedő lelkismeretet kétségbe is ejtő.
Igy egy legény a mult őszszel „Mária völgyébe" (Maria Thai) zarándokolván , ott a fönemlitett „Csodálatos kép" le-velet megvevé, valamint mások is ; hazatérvén, soká küzdött önmagával, ha valljon megtegye-e a z t , a mi abban a babo-nás levélben foglaltatik, vagy pediglen nem? határozatlan-sága utóbb is majd kétségbe ejtette volna ő t , de elvégre is nagyon tisztelt lelkésze házánál megjelent ezen szavakkal:
„hogy ő szerencsétlen lesz teljes életében, mert oly levele van, melyet okvetlenül mással szükség közlenie, s ha azt nem tenné, rosszul j á r h a t n a , holott ő, úgymond, gyermek korában egészen mást tanult a katekizmusból, hogy ép azért szíveskednék neki a lelkész erre vonatkozólag tanácsot adni."
A legény előmutatá a magával hozott levelet, mire nem hiányzott a neki adott tanács s kimerítő oktatás, s csak is ezután tudott a fölháborodott lelki állapot lecsillapodni, a legény teljesen megnyugodva eltávozni. Ebből is kiderül, hogy az ily irka a nép vallasi meggyőződését is megingatja, és a jó földbe vetett magot gazként elfojtani törekszik. Végtére azon megjegyzést teszem, miszerént az ilyféle babonás tar-talmú levelek és imák, más hitfelekezetü atyánkfiainak, ki-vált a hol kevert a nép, bőséges anyagot nyujtnak ellenünk szórt hamis vádak- és rágalmakra . holott mi senkit sem ok-tatunk babonaságra, sőt azt a hivektől eltávolitani lelki-pásztorkodásunk fontos teendőinek egyike. Ép azért a mily hasznosnak oly szükségesnek mutatkozik az , hogy a thau-maturgus helyek nagyon tisztelt lelkészei a
ponyva-iroda-4
174
lom termékeinek (értem a vallási tartalmuakat) árulóig bölcs belátásuk szerént korlátozni szíveskednének, vagy pe-dig a híveket figyelmeztetve, oly árusokhoz utalni, a kiknek sátruk nem árnyékol oly nyomtatott képtelenségeket.
Az általam fölhozott képes levélnek homlokzatán ezen fölirat olvasható. „Csodálatos kép." E fölirat alatt közepett ki van nyomtatva maga a k é p , mely sz. Mihály főangyalt ábrázolja , a ki a jobbjában tartott pallost a bal lábával ti-port sátánnak neki méri. A kép bal és jobb oldalán e követ-kezők nyomtatvák nagy betűkkel. „Ez a levél a Michaelis hegyén függ, és senkit el nem h a g y , a ki hozzá folyamodik, arany betűkkel vagyon í r v a , és Mihály Arkangyal által kül-detett oda; a ki ezen levelet megakarja fogni, attól eltávo-vozik és elfordul, a ki pedig leakarja í r n i , ahhoz hozzá for-dul, magától fölnyílik és ez vagyon benne: „A ki vasárnapon dolgozik, az az Istentől elliagyatik; igy tehát megtiltom ti n e k t e k , hogy ti vasárnapokon ne dolgozzatok a ti jószágto-kon, sem pedig semminemű munkát ne cselekedjetek, hanem szorgalmatosan járjatok a templomba, és ajtatosan imád-kozzatok, a ti bűneitekről el ne felejtkezzetek , hajatokat ne czifrázzátok , haszontalan dolgokat ne beszéljetek , ati va-gyonotokat a szegényekkel megoszszátok, és higyjétek : hogy én a Jézus Krisztus magam isteni kezemmel irtam ezt a levelet, és tőlem küldetett oda, hogy ne cselekedjetek ugy m i n t á z esztelen oktalan állatok; a hétben 6. napig dolgoz-zatok , és a vasárnapot megüljétek, a templomba menjetek ifjak és vének, és ajtatosan az Isten szavát hallgassátok, ha ezt nem cselekszitek , ugy megbüntetlek titeket háborúval, éhséggel, pestissel és drágasággal ; én parancsolom nektek, hogy az én törvényemet megtartsátok , és imádkozzatok a ti bűneitekért, hogy azok nektek megbocsáttassanak; ne kér-jetek idegen jószágot, ne esküdkér-jetek gondatlan az én ne-vemre , és ne hajoljatok a testnek kívánságára, a melyet én nem akarok ; senki mást ne öljön, senki másról rosszat ne szóljon, háta megé ne örvendezzetek káráról; a ti gazdag-ságtokkal ne dicsekedjetek , és pedig a szegény embereket meg ne vessétek. Atyátokat és anyátokat tiszteljétek, hamis tanúbizonyságot ne t e g y e t e k , ugy adok nektek csendes bé-kességet és egészséget ; a ki ezen levelet nem hiszi, az el van h a g y a t v a , és szerencséje nem lészen. Mert mondom ti nektek, hogy én a Jézus Krisztus magam tulajdon isteni ke-zemmel irtam, a ki ezt nem hiszi, az haljon meg, és annak gyermekei gonosz halállal haljanak meg; ha ti meg nem fogtok t é r n i , örökké kínoztassatok pokolban, én meg foglak titeket kérdezni az ajtatos n a p o n , és ti nem tudtok feleletet adni a ti sok bűneitek miatt.
A kinél ez levél vagyon , és ki nem nyilatkoztatja , az elátkoztatik, és az minden áldásomtól elhagyattatik. Ezt te-hát egyik a másiktól leírjátok , avagy írassátok, és ha valaki annyi bűnt cselekedett volna, mint a tengernek h a b j a i , és a földnek ágai és f ü v e i , avagy mind az égen csillagok van-n a k , megbocsáttatvan-nak van-neki; a ki pedig ezeu levelet magá-val hordozza , és jobb karja a l a t t , avagy bal felől, az meg-győzi ellenségét, akár kik legyenek azok : avagy valaki va-lami jószágát elvesztette volna, vegye magához ezen levelet és ugy megkapja az ő Írását és hatalmat is nyer. A ki ezen levelet a házában t a r t j a , avagy magával hordozza, annak semminemű égi háború nem á r t h a t , és mind a tűztől, mint
más veszedelemtől megoltalmaztatik, és a mely terhes asz-szony-ember magánál hordozza, az boldogul szülik erre a vi-lágra , ha valaki valamit k é r , megadatik neki, a ki maga szükségében fog kérni ; én a Jézus Krisztus irtam ma-gam. Amen.
A ki minden pénteken 6. „Miatyánk"-ot és 6. „Udvöz-Iégy"-et és egy „Hiszek egy Istent" elimádkozik, az ezer búcsút megnyeri, és halála előtt az ur Jézus Krisztus az ő sz. Annyával eljön , elviszi annak lelkét az ő sz. Atyjához a mennyei dicsőségbe ; és a ki sz. Mihály tiszteletére még egy ,,Miatyánk"'-ot imádkozik, az 100 bucsut nyer.
A levél prémzete alatt ezek állanak : „Megtalálták 16 13-ik esztendei Januárius havának 16-dilc napján Német-országnak Velz városában."
Szavaim igazolására közlöm e levelet egész terjedelmé-ben az igen tisztelt olvasókkal, annak reményéterjedelmé-ben, hogy a fönebb kifejezett óhaj viszhangra talál. Isten velünk. H. J.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
P E S T , mart. 15én. Az aggastyán bölcsész, G ü n -t h e r , febr. 24-én szenderül-t el éle-tének 80-ik évében, és búvárkodó szelleme megjelent trónja előtt annak, ki az Atyá-nak bölcsesége. A halálAtyá-nak oka agyszélhiidés volt, mely két nappal előbb érte őt néhány barátjának és tanítványainak körében. Született 1783-ban a leitmericzi kerület Lindenau nevü városában; tanulmányait Leitmericzben és P r á g á b a n végzé, és néhány évig nevelő volt egy herczegi családnál.
A hittudományokat Győrött hallgatta, és 1820-ban áldozár-nak szenteltetett föl. Azóta nevelői nyugdijából élt Bécsben és egészen az irodalomnak, tudománynak szentelte magát.
Néhány évig minden dij nélkül viselte a bécsi egyetemnél a bölcsészeti tanulmányok aligazgatójának hivatalát Mint bölcseimi író először 1828-ban lépett föl „Vorschule zur Speculativen Theologie" czimü munkával. Ezt követte 1830-ban „Perigriiis Gastmahl, eine Idylle in eilf Octaven aus dem deutschen wissenschaftlichen Volksleben"; 1832-ben:
„Süd- und Nordlichter am Horizonte speculativer Theolo-gie" , és „Janusköpfe für Philosophie", kiadva dr. Pabst társaságában, ki a Güntherféle elveket más iratokban is rendszeresen tárgyalta és terjesztette. 1834-ben jelent meg
„Der letzte Symboliker ' , melyre a Mőhlerféle vita szolgált alkalmul. 1835-ben „Thomas a Scrupulis , zur Transfigura-tion der Persönlichkeits Pantheismen neuster Zeit" ; 1838-bau „Die Just-Milieus in der deutschen P h i l o s o p h i e ' ;
1848—1852 három évfolyam jelent meg tőle ,Lydia' czimü philosophiai zsebkönyvéből, melyet a hires hitszónok , dr.
Veith társaságában adott ki. Ismeretes, mily figyelmet ger-jesztettek t a n a i , és mily vita támadott miattuk, mig végre a romai szék azok fölött kárhoztató Ítéletet mondott, melynek Günther minden ellenmondás nélkül alávetette magát. Böl-cselmének alapfogalmai rövid foglalatba alig szoríthatók. Po-lémiája, melyben szellemdús elevensége és elleneinek gyenge oldalára éles pillantás uralkodott, különösen a Hegelféle pan-theismus és a monismus ellen volt irányozva; bölcseimének positiv alapját, a mennyire ezt röviden ki lehet fejezni, tevé az Antropologiában az embernek három részre való fölosztása, tudnillik lélek, psyche és test ; a hittanban pedig a
Szent-— h u 1 7 5 — háromságnak speculativus, a logikától kölcsönzött
megala-pítása. Most már quod vidit in speculo et aenigmate,
megala-pítása. Most már quod vidit in speculo et aenigmate,