• Nem Talált Eredményt

Mind ennek daczára mégis e vélemény szerencsétlen- szerencsétlen-ségre el van terjedve, s fájdalom! a teljes egyesülési

In document Religio, 1863. 1. félév (Pldal 103-109)

hajlam ép ez által ingattatik meg. Miután pedig a nem-egyesült görögök folytonosan e nemű legcsekélyebb kisérletek után is leskelődnek, s nem szűnnek meg azokat arra használni föl, h o g y kimutassák, miként a

13*

*

— « 1 0 0 M — latinok csakugyan megvetik a görög szertartást : innét

min-den ez ügyben történt törekvések , melyek a görög-egyesült egyháznak a latinnali szoros egyesülését czélozzák, épen azt eredményezik, mi az óhajtott czéllal merőben ellenkezik.

Néhány év előtt a syriai görög egyesült egyházban az eddig használt juliani naptár helyett a Grergely-féle naptár behozatala határoztatott. Csekélység vala ez magában véve, s semmi közvetlen hatással sem birt a szertartásra ; és mégis különféle körülmények, melyeket e változtatásban az eljárási mód idéze elő, aggodalomba ejtették a kedélyeket; a püs-pököknek fele az u j naptár ellen nyilatkozott ; az orosz kor-mánynak küldönczei meg elkövettek mindent, csak hogy e versengésnek még roszszabb fordulatot adjanak, oly annyira, hogy már tartani lehetett a pillanattól, a midőn ezen egy-háznak nagyobb része ujolag a szakadárságba visszaesik. Mi valószinüleg mégis történendett, ha csak a syriai vérfürdő s az erre bekövetkező események az eszméknek más irányt nem a d t a k , s végső eredménykép az .ellenszegülőknek leg-nagyobb részét a Grergely-féle naptár elfogadására nem ve-zették volna.

Bolgárországban az egyesülés nem halad oly gyorsan, mint egyelőre reméltük. Mert itt a görög-nemegyesült pa-triarclíának s az orosz kormánynak küldönczei még mindég azzal ijesztgetik a n é p e t , hogy daczára a kath. Örmények konstantinápolyi primása, Hassun Antal által kötött szerző-déseknek , melyekre nézve egy pápai breve is kezeskedik, létezik még oly tartalék-gondolat is, mely alatt a latin szer-tartásnak reájuk való tukmálása rejlenék ! . . .

A mi illeti az Ausztriában élő egyesülteket, többé nem hiu aggodalmak azok, melyek a kedélyeket izgalomba hozzák.

A leghitelesb egyéniségek állítása után ugyanis elég csak egyszer is az ily szertartású templomban az isteni tiszteleten jelen lenni, hogy észrevegyük ama nagyszerű változtatásokat, melyeken szertartásaik átmentek Keveréke ez a latinés keleti egyház szokásainak, mely azonban mindkét egyház szertar-tásaitól elüt. S valljon ezért ragaszkodik-e jobban a nép az egyesüléshez? Becsüli-e többre a szent-székkeli egyességet?

Távol attól ; ép az ellenkező történik, s ép azon egyének, kik legtöbb érdekkel viseltetnek a szent egyesség föntartása iránt, vannak eltelve a legérezhetőbb aggodalmakkal. Mitsem használna e nyilvános tényeknek titokban tartása; üdvösebb e végre fölkeresni a gyógyszereket.

Azon tartományokban , hol jelenleg mindkét szertartás gyakoroltatik, vannak bizonyos számú latin katholikusok, kik véleményünk szerént e kérdésre vonatkozólag ép oly tökéletlen , mint kárhozatos nézettől vezéreltetnek. A görög szertartás ugyanis bizonyos ösztönszerű bizalmatlanságot önt beléjük, azt hívén, hogy nem is tökéletes s valódi a meg-térés a latin szertartás elfogadása s gyakorlata nélkül; a miért is az egyesülést oly ideiglenes intézkedésnek, oly át-meneti állapotnak tekintik, mely által a görög-nem-egyesült egyház hivei a latin egyház kebelébe való visszatérésre könnyen átvezethetők. Ok sehogyse szokhatnak ama gondo-lathoz, hogy a görög egyház ugyanazon egyház, mely az övéké, ugyanazon alapra fektetve, mint emez és ettől csupán szertartásban különbözik.

Ezen nézet merőben ellenkezik ama főgondolattal, melyet a pápai bullák e tárgy fölött oly gyakran s oly

vilá-gosan kifejeztek. És ez elég a r r a , hogy az érintett nézetet megvessük.

Nem, Jézus Krisztus helytartói e kérdést nem igy ér-tették , általuk az egyház nem igy szólt ; és ha ez a tőle el-szakadt keletiekhez hitküldéreket küld, meghagyja nekik, hogy a tévelygő testvéreket a katholika egyház kebelébe visszavezessék, s szertartásaikat ne bántsák ; mi t ö b b , meg-tiltja a görögöknek , kik az uniohoz tartoznak , a latin szer-tartást elfogadni. Valóban könnyű volna megmutatni, hogy mindazon változtatások, melyeket fölemiitünk, csak a szent-szék akarata ellenére hozattak be.

Mindenesetre van valami átmeneti s ideiglenes a görög-egyesült egyház mostani helyzetében, ámde a végleges álla-pot, melyre igyekeznie kell, korántsem az, hogy ezen egyház a latinnal olvadjon össze , hanem inkább a z , hogy az összes görög egyház görög-egyesültté legyen. Törekvéseinknek nem az a czélja : néhány ezer embert rábirni a latin szertartás elfogadására, hanem inkább hetven millió keresztényt vissza-vezetni a katholika egyház kebelébe. Mily nagyszerű mü lenne a Keletnek a Nyugattal való kiengesztelése s a sza-kadárságnak eltöröltetése ! . . Ki birná eléggé becsülni tudni s fölfogni ily nagyszerű események h o r d e r e j é t ? ! . . .

Es a közeg e czél elérésére, épen a görög-egyesült egyház. Ha egyszer látni fogjuk, mint indul virágzásnak s terjed mindenfelé ezen egyház, mint t a r t j a fön tisztes szer-tartását eredeti tisztaságában; ha látni fogjuk, hogy oly kép-zett, ájtatos s lánghuzgalmu papsággal dicsekszik, mely sem-mivel sem áll hátrább a latinnál; oly rendezett iskolákkal, melyek mindenkinek nyitva állanak a kisded-ovoda- s az alsó elemi osztályoktól kezdve föl a collegiumokig, papnövel-dék- és egyetemekig; hogy kórházai, jótékony intézetei az emberi nem szenvedésein segitenek, az Isten igéje liatálylyal ugyan, de e mellett egyszerűséggel hirdettetik a szószékről, s a népnek szükségeihez képest jó könyvekkel szolgál: lehe-tetlenség , hogy a görög-nem-egyesiiltek e jelenet szemléle-tére, ezen főiáldozás, e szeretet, e lángbuzgalom látására meg ne induljanak, s el ne ismerjék, miszerént az Isten szelleme csakugyan ott van. A görög-egyesült egyháznak nincs meg kellő száma, nincs önmagára nézve soliditása ; már pedig annak ama fényben és szépségben kell tündökölnie , mely a sziveket ragadja meg. Valamennyi nem-egyesült görögöt tehát oda kell hozni, hogy saját egyházukat a görög egye-sülttel egybehasonlitván, mondhassák : .,Ha csupán külsőre tekintünk, ugy ezen egyház ép olyan, mint a mienk ; de ab-ban a természetfölötti életnek bizonyos épsége rejlik , a mi-ről nekünk fogalmunk sincs."

Franczia okmányok.

Miután a rettenetes romai kérdés egészen a franczia csá-szár kezében vagyon, s az isteni gondviselésen kivül csak is az ő határozatjai folynak be annak megoldásába ; szükséges és hasznos tudni, mit gondol ebben ama kormány? ha mégis a gondolatról lehet ottan szó, a bol az ember zárt utczába ér-kezettnek mondható, hol sem előre, sem hátra nem mehet.

A franczia császár folyó évi jan 12-én ünnepélyesen megnyitá a törvényhozók üléseit ; megnyitó beszédjében a többek kö-zött mondá: „Fegyvereink védték Italiának függetlenségét, a nélkül hogy a forradalommal szövetkeztem volna, a nélkül

101

hogy a szent-atyát magára hagytam volna, kinek védelmére becsületünk, s régi tartozásaink köteleztek." Eddig ,köte-leztek', kötelezni fognak-e ezután? a császári beszéd erről nem szól. Szándékosan választotta-e a császár a mult időt, miután a j e l e n , de kivált a jövő aggasztja a kebleket? nem tudni, de a császári beszédnek minden szólama, minden szava mérlegelve van ; a valószínűség az, hogy szándékosan válasz-t a válasz-t o válasz-t válasz-t a mulválasz-t idő, nehogy az európai forradalommal egészen szakitson, a melytől előbb mondá, hogy vele nem szövetke-zett. Turinban fölfogták a mult időnek jelentőségét, s egy-mást biztatták, hogy a császárt az adott, az eddigi védelemre kötelezte becsület, de nemaz adandó, a jövő védelemre Panasz volt Italia elnyomásáról Ausztria ellen ; de az ausztriai császár szavának egy ,ai' (obiigent vagy obligaient ?) szótagján soha nem r á g ó d t a k , az egységes Italiának jutott a dicsőség azon vetekedni, rettegni és remélni, a mint a franczia császár aj-kain az ,ai' szótag hangzott, vagy nem hangzott. Ez a törté-nelmi büntetés a gonoszokra, hogy oly alárendeltségbe jus-sanak , miszerént boldogságukat egy ,ai' szótaghoz kössék.

Mennyire igaz, szövetkezett-e a császár a forradalommal vagy n e m ? e helyen nem feszegetjük, a követválasztások vannak a küszöbön, a császárnak a kath. francziákhoz igy kellett szólni ; mennyire felelt meg a császár a becsületnek Ó3 a régi tartozásoknak, melyek őt a pápai fejedelemség vé-delmére kötelezték ? azt sem mérlegeljük ; elég t u d n i , hogy ezen védelem mellett a szent-atya birtokainak négy ötödré-szét elvesztette. Menjünk át a sárga könyvre, hol a kormány gondolatjait és tetteit leirva találjuk. Legelső okmány Drouyn de Lhuysnek 1862. oct. 31-ről irott sürgönye Lallemand g r ó f h o z , a franczia követség ügyvivőjéhez Romában. Ebben Drouyn személyes tiszteletét küldi a p á p á n a k , kér bizalmat, igér és vár teljes őszinteséget, azután igy ir : Csak némely általános nézeteket közlök önnel, melyeket már Chigi nun-tius előtt föltárni szerencsém volt. Fölolvastam a nunnun-tius előtt a Turinba küldött s ü r g ö n y t , melyben meghatároztam beavatkozásunknak jellemét, s kitűztem azon föltételeket, melyek mellett lehetséges lesz hasznosan dolgozni az

«gyesség m u n k á j á n , melyet Italiának bölcs b a r á t j a i , é a szent-széknek fölvilágosodott védői óhajtanak. (Kár a szent-szék védőit két osztályba sorozni, ezek a két éves ese-mények által mind fölvilágosodtak.; sőt a franczia kormányt is annyira fölvilágosították, hogy átlátta, miszerént Thouve-nel s La Vallette ügykezelésével a mélységbe rohan ) A csá-szár kormánya mélyen levén meggyőződve az egyesség szük-ségéről (kiki meg van győződve , kiki óhajtja az egyességet, mivel az egyház ellen a piemonti kormány által inditott, s 12 éven át vivott harcz természetelleni helyzet ; csakhogy a for-radalom az egyességet Roma elfoglalásához, az igazság em-berei pedig a pápai fejedelemség restauratiojához köti ;) nem lankad el sem a kerek ellentállás, sem a mértéketlen követe-lés által; várakozik, mig a szenvedélyek lecsillapulva helyt

adnak a komoly észlelésnek. (Romában nincs szenvedély ; megvolt, s meglesz mindég a komoly észlelés.) Azért ki is jelentettem Chiginek sajnálkozásomat az alkalmazkodásra

törekvő szándékaink visszautasításán, a mely, ha tovább is t a r t , a közvéleményben a szent-szék ellen káros izgalmat szülhet. (Melyik az a közvélemény? A katholikusok a püspö-kökkel dicsérik a szent-atya állhatatosságát, s kérik

marad-jon oly állhatatos, mint eddig.) H a l l v á n , s mérlegelvén az indokokat, melyek a romai udvart vezérlik, igyekeztem azoknak tarthatatlanságát kiemelni. Különösen pedig a b e h o -zandó reformokat említettem, melyekről minket felelőssé tesz a szent széknek nyújtott védelem. A reformok szükségét a kath. hatalmasságok is vallják , ő szentsége is elismerte, az államtitkár pedig kijelentette , hogy a reformok már készen v a n n a k , s csak az elvett tartományok visszajöttére várakoz-nak. Sajnálom ezeknek elnapolását, s még egyszer mondom hogy.>ezt meg nem foghatom. A szent-atyának nagy lelke megtagadhatja-e megmaradt alattvalóitól azon jótéteményt, melyet eltévedt alattvalói élveznek? (Boldogító jótétemény, húszszoros adót fizetni, és fiakat az ujonczozásra adni. Élve-zik a j ó t é t e m é n y t , mivel a közválasztásoknál 5000 beirt vá-lasztóból 200 sem jelenik meg a vödörnél. Ez eltévedt alatt-valóknak egy az óhajtása, hogy a megmaradt alattvalók bol-dogságához visszatérjenek !) Nem csatlakozik-e itt a politika számitása a sziv nemes érzelmeivel, hogy ezen ellentét minél előbb szűnjön m e g ? Ily újítással megszilárdítva jelenben a megmaradt alattvalók fölötti hatalmát, Roma biztosítja a j e -lent , nyer általa dicsőséget, s jövőre a kedvezőbb körülmé-nyektől minden nyereményt v á r h a t , mit számára a jövő r e j t . Miután pedig a romai udvar az újítások behozatalát az el-szakadt (inkább elszakasztott) tartományok visszajöttéhez k ö t i , még a területi kérdésről is ki kell fejteni nézeteimet.

Nem szólok az eseményekről, melyek a pápai állam szétda-rabolását szüleményezték, sem az Ítéletről, melyet a császári kormány arról ejtett. Mi soha sem tagadtuk a szent-atya ovástételeinek j o g o s s á g á t , sem tiltakozásainak é r v é n y é t , 3 tanácsolva, hogy gondoskodjék a jelenről, nincs szándékunk-ban azokat jövőre gyengíteni De a jognak legtüzetesebb el-ismerése nem hozza magával szükségképen a kötelességet is, hogy azt érvényre hozzuk. Mindenik kormány ura ma-rad tetteinek, s ő méri kötelességeinek körét ; egyik sem köteleztetik azonfölül, mit érdekei parancsolnak, s mit kö-rülményei engednek vagy követelnek. Kötelességem tehát kinyilatkoztatni, hogy a császári kormány az elszakadt t a r -tományok visszahozatalára czélzó eszközök közül kizárja az erőszakot. Fölösleges követelni az okokat, melyek neki ezen határozatot parancsolják. Értik és elfogadják azokat a hatal-masságok , s meg vagyok győződve , hogy a szent-atya pró-báitatásai által mélyen megindult kath. lelkismeretek is. L e kell-e tehát mondanunk minden reményről, hogy a szent-szék oly tárgyalásba bocsátkozzék, melynek czélja neki a megma-radt tartományokra, meghatározandó alakban , különös biz-tosítást a d n i , melyet a kötések nem adtak az elvett tartomá-nyokra ? H a a szent-szék államai a katholikusok birtoka, nem hivatnak-e meg a kath. hatalmasságok oly kérdésnek megol-dására, melynek megítélése természet szerént rájok látszik ruházva lenni? (Nagy haladás. Thouvenel kereken tagadta, mintha a szent-szék államai a kath. világ birtoka volna, s a kérdés megoldásához a nem kath. hatalmasságokat is meg-hívottaknak mondotta R e c h b e r g és Mon sürgönyei ellen.) A szent-szék birtokainak elidegeníthetetlensége valósággal a lelkismeret sértetlen hatalmába tartozik-e ? En már máskor kijelentettem, hogy a combinatiok, melyeken a szent-szék megnyugodnék, semmiben sem érvénytelenítené a föntartásokat, s tiltakozásainak tekintélyét. Megtartva a jogot, m e g

-102

vallva ennek erőtlenségét, a jövőt nyitva hagyná, s mely ha-talom a világon várhatná jobban a jelen idő által okozott károk pótolását, semmint a szent-szék ? (Folyt, köv.)

EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.

RAD , (veszprémi megyében) Zala vármegyében, jan.

30-án. Minek papoknak a pénz, s mire fordítják dús jövedel-meiket? Nem egy ízben , nem is egy szájból hallottam e sza-v a k a t , s megsza-vallom, mint pap szint annyiszor szomorodtam el; de leginkább akkor döbbentem m e g , a m i d ő n saját hí-vőmtől ily szavak érintek fülemet. Eszembe j u t o t t egykori igen kedves tanárom mondása : „Ez is üres h o r d ó , s azért szól oly nagyot." Elhallgattam, s Istenemre bíztam az elfo-gultnak kiábránditását. S e g e k ' mi t ö r t é n t ? Borzadok, resz-ketek most is, ha vissza gondolok a lefolyt évi julius 12-re.

Alig hangzott el a déli imára szólító nagy h a r a n g , ime ú j r a megszólamlik, de nem szokott hangján, hanem jajveszékelve, s parancsolólag, hogy a ki még a mezőn l e n n e , — mert ott valának majd mindannyian, — vesse el a sarlót, szaladjon haza menteni, a mi még megmenthető , hisz a helység egy-szerre husz helyen is kigyuladott. A lángözön, élesztetve a szél által, csakhamar 101 házat, minden gazdasági épületek-kel, templomot, paplakot és iskola-házat elhamvasztott, s egy alvó gyermek életét kioltá. Most kezdődött a sirás, zokogás, j a j g a t á s ; de sírhattunk i s , mert 400 léleknek alig maradt egyebe , a r a j t a valónál. S ime ! mig mi sirtunk, elérkezett a pillanat, melyben az isteni gondviselés kézzel foghatólag ki-m u t a t t a : ki-minek a papoknak a pénz, s ki-mire forditják dús jö-vedelmeiket? Paptársaim távolról és közelről, ne vegyék rossz néven, hogy jó tetteiket a nyilvánosságnak adom át, hisz a fölvett themát csakis igy lehet bebizonyítani. A távoli jói-tevők közé sorozandók a kegyes-rendiek pesti házának ér-demdús tagjai ; a közeliekhez pedig a szalavári apátság nagy érdemű , s vendégszerető t a g j a i , a bucsu-szent-lászlói, Fe-rencz-rendü zárdának t. a t y á i , ft. F a r k a s György , galam-boki lelkész és esperes; V i r t h Mihály kapornaki lelkész és esperes ; K r á n i t z János pacsai lelkész s esperes ; R u m i József kehidai, T i b o r c z István csányi, R á k o s i László sz.

péteruri lelkész, N o s z 1 o p i Gyula pacsai segédlelkész urak vetélkedve siettek a veszedelem színhelyére, s nem üresen hanem gabonával, liszttel, kenyérrel, zsiradék-, só-, és külön-féle főzelékkel megrakott szekereiken; s mi rádiak könyezve láttuk s tanultuk : Minek a papoknak a pénz, és mire fordit-ják dús jövedelmeiket ? nem is hiszszük, hog)T lehessen valaki közöttünk, a ki ezután a papi erszénynyel, s dús jövedelmé-vel irigykedve tépelődjék. De ha l e n n e , a ki evjövedelmé-vel be nem éri, ám hallja, még mondok neki valamit. Mentő angyalaink napról-napra gondoskodtak mi rólunk, u j meg u j küldemé-nyekkel vigasztaltak m i n k e t , s minthogy magam el-fáradt, és sebes kezekkel a történteket fölebbvalóimnak azon-nal meg nem í r h a t t a m , ezt is ők tevék — fogadják ezért is legforróbb köszönetemet ! S ime ! mire én a szomszéd hely-ségből hozott író szerekkel pinczém lépcsőzetén, mert ez lett asztalom, de székem is , megírtam a t ö r t é n t e k e t , ismét egy tekintélyes összeg kézbesittetett nekem azon meghagyással, fognám ki a nekem, s mesteremnek szánt r é s z t , a többit osz-szam ki a károsult híveknek. S tudni akarod kedves

olvasóm , hogy e 350 osztrák forintból álló összeg honnan é r k e -zett a siralom e völgyébe ? — megmondom : A főpapi erszényből ; igen , az adakozásban , s nyomorenyhitésben h a -tárt nemismerő megyés püspökünk s legjobb atyánk ő nmél-tóságától, s ft. káptalanunktól. F o g a d j á k érette legforróbb fiúi hálánkat ; s bocsássák m e g , hogy kibeszéltük, a mit tán titokban kellett volna tartanunk , mert meggyőződésünk az, hogy a hálának nem szabad némának lenni, kivált napjaink-ban, a midőn annyi gyenge s bátortalan, s annyi kaján szem találkozik, s távolról, közelről egyre méregeti a papok er-szényét , s dús jövedelmeiket. Fides ex auditu , Charitas au-tem in fide habet basim, et radices; s miután néma gyermek-nek az anyja sem érti szavát, hogy buzdulnának föl a gyen-gék s bátortalanok, s mint némittatnának el a kaján irigyek, ha ilyesekről senki nem i r , nem szól hozzájuk ? S igen bol-dog lennél nemzetem! ha csak mi lennénk, kiket az éhenha-lástól a papi erszény mentett m e g , de legio sumus csak e megyében, s tán mirias e nem kis kiterjedésű hazában. — S ha ez sem elég, s azért nem hisz még valaki nekünk, mert hálából szólottunk, s érdekelve is vagyunk, ám higyjen a né-máknak s olyanoknak, a kikről gondolni sem lehet, hogy ér-dekelve volnának ; lépjen azon számos intézetekbe, melyek-ben az igazi tudomány, felebaráti szeretet, szóval a valódi műveltség ápoltatik, terjesztetik, gyakoroltatik ; s ha itt min-den kő, tégla s homok-szem azt súgja fülébe : mi is a papi er-szényből kerültünk, oh ne mondja többé: minek papoknak a p é n z , s mire forditják dús jövedelmeiket ? inkább áldja ve-lünk együtt a Gondviselést, hogy azoknak a d o t t , s kérje, hogy mindenkor oly papokat támaszszon szentegyházában, kik a dús, ha mégis azok, jövedelmeket arra fordítsák, a mire fordították dicső eleink, s mai napig forditják méltó s érdem-dús utódaik. P- F.

R O M A , jan. 15-én. A piemonti factionak lapjai ismét h i r d e t t é k , hogy a szent-atya súlyosan b e t e g , s igy az olasz-romai kérdés a szent-szék üresedése alatt megoldatik. De a szent-atya egészséges, ő szól és intéz mindent, mint pápa, mint fejedelem ; a karácsonyi szünnapok eltelvén, jan 10-én a fogadások megkezdődtek, s az első okmány, melyet aláirt, Taigi Anna Maria szentté avattatásának megkezdetését ren-deli. Ezután Taigi Anna Maria a ,venerabilis' czimet viseli, a ,boldog' és a ,szent' czim ügyfolyamatban van. A szertartá-sok bibornoki egyesülete megadta helyeslését Diego de Ca-dix kapuczinus atya szentté avattatási ügyéhez : most csak a szent-atya helyeslése lesz még megnyerendő. Diego a böl-cseimi eretnekség ellen kitüntette magát, szent életű szerze-tes v o l t , csudákat mivelt, s a Spanyolországra jövő nyomo-rokat 1801-ben történt halála előtt megjósolta, melyeka tör-ténet által bebizonyultak. — Ugyanazon bibornoki egyesület jelenleg Majella Gérárd liguori szerzetes munkáinak átvizs-gálásával foglalkodik. — Lasalle , a keresztény iskolák ala-pitójának szentté avattatási ügye teljes folyamatban van, je-lenleg a bizottmány Lasalle erényeinek vizsgáján dolgozik.

Ez a canonisationak a legnehezebb, leghuzamosabb része, mi-vel a bizottmány hősies erényeket keres, egyenként, s ezekre csak kétségtelen bizonyítványokat fogad el. — Mathieu bi-bornok, mint látszik, megnyerte megyéjének ,proprium ofílci-u m ' - á t ; s a besançoni megyének némely ősi szokásai a ke-resztény évnek öt ünnepeire megengedtettek. Ezen szokások

— h 1 0 3 «

hasonlítanak a domonkosiak szokásaihoz, a domonkosiak

azo-kat Tolosából vitték Besançonba. A püspökök és szerzetesek bibornoki egyesületének javára a perignani megyének is sa-j á t zsolosmása-ja és misésa-je megengedtetett. — A szent atya a szent Ferencz, szent Domonkos, és szent Ágoston szerzeteire nézve nagy jelentőségű rendelést t e t t , hogy ezen szer-zetek romai főnöke 12 évre választassák meg. A spanyol sarutlan ágostoniak vissza kapták Romában sz. Ildefons templomát és zárdáját. A romai főnök procuratora már a zár-dában lakik, melyben eddig a romai ágostoniak laktak. — A szent Károlyról nevezett oblatszerzetesek, eddig Marsailleban birták s főházat. most rendjük gondnokának számára, a ki je-lenleg Mazenod ur , házat vásároltak Romában, hogy a szer-zetnek a szent-atyánál lehessen képviselője. — 863-ik évben tehát ép 1000 év előtt Cyrill és Method két szent testvér Thessaloniából Pannoniába, és innen Morvaországba menve, keresztény hitre téritették a slávokat, s egy u j Írásnak vol-tak alapitói. A sláv n é p f i j ma szétszakadva van ; de Musz-kaországban , Lengyelországban , Cseh- és Morvaországban, Slavoniában, Croatiában, Bosnia, Servia, Bulgáriában, vagyis a sláv népfajnak minden része egyenlő tisztelettel vau a két apostol i r á n t ; mindnyájan igyekeznek méltó iinnepélylyel megülni az ő megtérésüknek ezeredik évfordulatját. — Van a kath slávoknak Romában szent Jeromosról nevezett, s ,illyr' név alatt ismeretes temploma. Ezt nekik V. Miklós pá-pa ajándékozta, V. Sixtus pedig kidiszesitette, s nemzeti káptalannal adományozta. J a n . 1-én itt az Oltári-szentség ki volt t é v e , s szertartásos járdalattal a Ripetta-kapun át ünnepélyesitve Silvestri bibornok vitte az Oltári-szentséget, a járdalatot pedig , más ajtatos hiveken kivül, a kath. sláv papok, lengyelek, illyrek, slavonok, bosnyákok, csehek, hor-vátok, dalmaták, szerbek tevék. A pápai őrség teljes diszben

k ö v e t é , egy hadi hajó a Tiberisen ágyúval köszönté őket az

k ö v e t é , egy hadi hajó a Tiberisen ágyúval köszönté őket az

In document Religio, 1863. 1. félév (Pldal 103-109)