szabad-elvű hazafiak a külföldi hóditónak karjaiba rohantak, hazájukat, nemzetüket, mint hadi p r é d á t , az idegen hatalmasnak lábaihoz rakták. Sveiczot, Piemontot, Lombardiát, Toscanát, Romát, Máltát a szabadelvűek ,lolvilágosult gyüldéi' a hóditónak ajándékozták.
2)
II. István pápának szavai Nagy Károlyhoz 770-ben.
Civiltà catt 310. füz. 391. 1.
Diction, des erreurs sociales p. 844—858 éd. Paris 1852.
19*
« 148 m—
Mit keressünk régi s távoli p é l d á k a t , miután szemeink alatt elég a p é l d a , mennyit tesz a kőmivesek össze-esküvő titkos társulata Európában. Nagy tömörödések keletkeztek, minden legkisebb szabadságok elnyomására a szabadság neve alatt minden kisérletek megtétettek. A tö-mörödések tovább fogják futni p á l y á j u k a t , a hamis egysé-gek erőszak , s álnoksággal összekovácsoltatnak, a nép mint a csorda fegyver alatt fog tartatni, mig végre a colosok töre-dezni , roskadni fognak , annak bebizonyítására, hogy a barbár népek felére se tettek annyi pusztítást, mennyit tesz a háromszázados hitetlen szabadelviiség. A barbár népek városokat pusztítottak, de erkölcsöket, eszméket nem rontottak ; a szellemi sülyedés a nemzetek halála az elnemtelenedésben. Nem akarunk megütközésre okot a d n i , az egyre figyelmeztetünk, hogy a kik hazáju-kat , nemzetüket árulgatták, maguhazáju-kat a ,fölvilágosodottak' osztályába sorozták, az egész világ által szabadelvűeknek mon-dattak, az eszmék bajnokainak hivattak, ,illuminati" név alatt a történelemben följegyeztettek. Ezen szabadelvüség tör-ténete a hittagadás , lelkismeretfojtogatás, királygyilkolás, hazaárulás emlékköveiből van összerakva. Qui habet aures audiendi, a u d i a t , quid annales référant.
A tömörödések rohama ellen a nemzeteket a pápai fe-jedelemség védi, mivel a forradalmi elvet megtöri, a nemze-tek önérzetét felkölti, lelki nemességét őrzi.
Az ember nemessége lelkismeretében gyökeredzik, Is-tenen kivül semmi földi, önmagán alapuló tekintélyt nem is-mer, s addig nemes , mig nem ismer. Ne ijedjünk meg a szó-tól , mivel az igazságszó-tól ijednénk meg. A balfogalmakat szel-deljük , ilyeket terjeszteni nem szándékozunk. A hitigazsá-gok természetfölöttiek, az erkölcsi törvények eszméje világ-előtti, csak tekintély miatt fogadtathatnak el. Ez a lelkisme-ret szabadsága, hogy a természetfölötti rendben , csak isteni tekintélynek hódol, hisz, s tetteiben engedelmeskedik. Ez az ember nemessége , hogy oly igazságokban, tételekben , me-lyekhez alkalmazkodva legcsábitóbb ingereit megfékezi, em-beri h a t a l m a t , sőt ennek beavatkozását sem türi. Az egy-ház, nem emberi tudós gyülekezet, nem tanodai intézet, ha-nem a természetfölötti rendben véghez v i t t , s köztünk ma-radandó tény és állapot. Itt ember semmit, — semmit sem kö-vetel , itt mindent isteni tekintély s hatalom tesz, szól és parancsol, á l d , áldozik, végez. Qui vos a u d i t , me audit. A protestantismus ezen isteni tekintélyt k i t a g a d v a , helyébe emberit tett Hiveink az egyháznak hódolva, az Istennek hó-dolnak; az egyházon kivüli tudatlan n é p , embernek hódol, mivel azt sem b i r j a , mit a tudós bir , saját elme-látszatot. A protestáns jámbor nép nem érti az i g é t , mivel nem tanulmá-nyozta, h i s z , mivel igy előadatik neki, közte s közöttünk csak az a különbség v a n , hogy ők embernek, mi isteni te-kintélynek hiszünk. Lelkismeretünk minden földi hatalomtól m e n t , tekintély gyanánt csak Istent fogad. A nép a plébá-nus szavának hisz, mivel ezt a püspök fedezi, ki nem szen-vedné, ha a plébánus m á s t , mint kell, tanitana. De a püspök szavát is az Isten szavának veszszük, mivel ezt a pápa fedezi.
Az isteni tekintélynek eminenter birtokosa a p á p a , s a püs-pököknél létező isteni tekintélynek a véd- s végpontja. A plébánus alattvaló, a püspök alattvaló, félhetnénk, hogy a világi hatalom befolyása szól szavaiból, rendeleteiből, s
lelki-erőnk rögtön megtörnék, az engedelmességre tehetetlen lenne, a lélek nemessége panaszra kelne. E gyanú ellen nem folyamodunk más püspökhez, mivel ez is alattvaló; hogy itt semmi földi érdek, indok alávetést tőlünk nem követel, hogy itt nem embernek hasznot, hanem Istennek dicsőséget teszünk , erről csak a pápa , kivel a püspök hitközös-ségben él, győz m e g , s csak a k k o r , ha ő minden földi hata-lomtól, kivált most, midőn egyedül az érdek nyújt szabályt, f ü g g e t l e n , s csak azért, mivel f ü g g e t l e n , vagyis mivel feje-delem. Az alattvaló püspöknek tanítását az egyház tanitá-saul f o g a d j u k , mivel e püspök a független pápával egyet ta-nit. Szűnjék meg a kettő között a kapocs, jöjjön elő ellen-mondás, a püspök tanitása előttünk az egyház tanitása nem lesz. A püspököt hozzánk a pápa k ü l d t e , mig a pápa ellent nem mond, a püspök hitünknek legközelebbi vezetője marad Hogy tehát a püspökök alattvalók lehessenek, s mégis isteni tekintélylyel fölruházott püspökök m a r a d j a n a k , a pápának fejedelmnek kell lenni. Lelkismeretünk függetlensége minden földi hatalomtól, érdektől, lelki nemességünk , hogy a hit-dolgában egyedül az isteni tekintélynek hódolunk, a füg-getlen , a fejedelem-pápán nyugszik, ez által biztosittatik.
Hogy minden püspök, lelkismeretünk méltóságának biztosí-tására , fejedelem ne legyen , hogy e szükség megszűnjék, a hitközösség, s az egy fejedelem-pápa elég. Legyen a pápa alattvaló, miután a világi hatalomnak ezer módja van alatt-valójára befolyást gyakorolni, tőle valamit kicsikarni, szavait tetteit, rendeletjeit megmásitani, megakadályozni, soha nem volnánk szabadok a gyanútól, nem erőszak csikarta-e azt ki, nem lappang e valamely breve , bulla, encyclica sorai között egy harmadiknak érdeke ? Az emberi álnokság, igen ügyes, az emberi kebel pedig, kivált mikor engedelmességet köve-telnek t ő l e , igen gyenge ; s mi az alattvaló pápának vagy nem engedelmeskednénk , vagy vakon engedelmeskednénk.
Az egyik esetben hitünket veszthetnénk, a másodikban magunkat lealacsonyítanánk. H a Muszkaországban a sta-rovercziek óvást tesznek a kormányzó synodus ellen, mi-vel annak a czár az elnöke, s máig 8 milliomra szapo-rodtak : mi történnék mi közöttünk, ha csak gyanítanánk, hogy az egyházi hatalom a világi kormánynak eszköze ? Köztünk a műveltség n a g y , azt hazai kormányunktól nem tűrnénk , mennél kevesbbé egy i d e g e n , hazánkkal ellenséges kormánytól ! A fejedelemség legközelebb a legfelsőbb egy-házi hatalonmak szabad gyakorlatát, végletben a püspökség isteni tekintélyét, s a kath. hivek lelkismeretének szabadsá-gát , nemességét, méltósászabadsá-gát biztosítja, az engedelmességet könnyűvé, lehetővé teszi. Ha van lelki nemesség e földön, ez a kath. hitben , a kath. egyházban őriztetik, hol soha sem embernek, hanem mindég, és mindenben csak az isteni tekin-télynek hajolunk meg; ezeknek biztosítása a független feje-delempápa. H a a hit csak elmélet volna, ha elménket a gon-dolkodás minden hatalmával, keblünket az indulatok min-den rohamával, akaratunkat ennek megtörlietlenségével, csa-ládi s nyilvános életünk egész k ö r é t , ennek minden kelle-meivel igénybe nem v e n n é , az emberi méltóság nagy ve-szélynek nem lenne kitéve ; de miután a pápa a h i t , az er-kölcs s jogi kérdésekben örökre határoz , püspököket fölru-h á z , áttesz, megyéket fölru-h a t á r o z , eloszt, összesít, bárkit dor-g á l , ítél, kizár, az örök kárhozat büntetése alatt mindenben
—n 1 4 9 M—
engedelmességet követel, miután lelkismeretünknek legdrá-gább kincsei kezeiben vannek letéve, szava lelkismereteket bűnös álomból, a szenvedélyek békóiból zaklat föl, vagy nyugtat, lia okkal gyanakodhatunk, hogy szavait, íté-leteit földi hatalom sugallja, szivünk fölindul, az engedel-mességben méltatlan megaláztatását látja. A kath. népnek lelkismereti méltóságát akarja a conspiratio tönkre tenni, az emberiség nemességének biztositékát lerontani, midőn a pápai fejedelemséget feldúlni törekszik, hogy az elnemtele-nitett emberiség egy praetorianus Caesarnak vakon hódoljon.
Véghetlen mérvű ezen fejedelemség ü g y e , az emberi méltó-ság kérdése ez e földön, mely a népeket inkább érdekli, a lélek legmélyebb bensejében érinti, semmint a pápát Péter függetlenül tanított, placetumot Herodestől nem k é r t , ez volt az ő személyes fejedelemsége, ez volt istentől kapott joga törekedni helyi függetlenségre a nagy népcsaládok
kö-zött Mig ezt az isteni gondviselés először a nagy birtokok-ban, később királyi fejedelemségben megadta, addig a vér-tanúság nagy malasztja biztosította a pápákban, a püspö-kökben a függetlenséget, s a liivek lelki méltósága mentve volt. Alattvaló volt a pápa, Kelemen Cherson szigetén kö-veket vágott, Marczell vadakat őrzött, üldöztetésnek kitéve még a ker. bizanti császárok alatt is ; ez nem rendes állapota volt a pápaságnak, ez nem mutatja, hogy mindég legyen igy, hogy máskép ne legyen, annál kevesbbé , hogy miután fejedelem, régi alattvalói helyzetére visszatérjen. Itt is sza-bad lenne a p á p a , ily helyzetben is lelkismerete szerént szólna, de szabadságának biztositéka csak a vértanúság ma-radna. Erre . ez által, és ebben volna szabad a pápa. Nem istenkísértés lenne-e a vértanusági malasztot, önként elvetve a fejedelemséget, kivánni, várni, keresni? Ne keresse senki e malasztot, mivel miként a szükségben egy jólelkünél se fog hiányozni, ugy a vakmerőnek megszokott tagadtatni. És ha a pápa a vértanuságra kész, készek-e vele minden kath.
hivek ? A miért ő szenved, azt nekünk vallani, tartani, tet-tekben tanúsítani kell, s ha azon helyzetbe jönnénk, vele együtt halálra menni. Igy voltak az első keresztények, igy a képrontók idejében, VI., VII. Piussal igy szenvedtek százan, így szenvednek IX. Piussal ezerek és ezerek. Kiván-e magá-nak egy igaz katholikus ily veszélyes helyzetet, dicsőt a vértanuságban , gyalázatost a hittagadásban ? Kiván-e ily helyzetet, hogy lélekmagasságát az alacsonyság ellen csak hős halállal védhesse ? Ne tartson sokat századunk művelt-sége felől, korunknak is vannak Neroi, Caligulai ; tekintsen Nápolyra, az olasz tömlöczökbe. A műveltség által simultak-nak kegyetlensége legkegyetlenebb szokott lenni.
Legyen független, legyen fejedelem a p á p a , hogy hi-tünkben , egyházi fegyelmünkben, erkölcsi szabályainkban, lelkismeretünk fölött ejtett minden határozatokban magun-kat minden földi hatalom alól menteknek tudjuk. Nem ő miatt, de miattunk szükséges, hogy fejedelem legyen. „A kath. nemzeteknek különösen kell vigyázni, hogy religiojuk feje semmi hatalom nagyravágyásainak eszköze ne le-gyen," mondá Lansdowne. ') A pápában a világi hatalom a jóra egyesitve van , hogy az másutt a visszaélésre , s lei-keink lenyügözésére egyesitve ne legyen. — Legyen a pápa
') Monde 51 s/.. 21. febr. 1863.
fejedelem, az emberi méltóság biztosítása, a világ békéje ki-vánja ezt, semmi hatalom ne legyen fölötte, miután ő az egész élő világ birája, s ne bántalmazza senki, midőn igaz-ságot mondott. Az isteni gondviselés tette őt fejedelemmé, 11 század bizonyítja , hogy jól t e t t e , hogy javunkra tette, hogy az emberiség miatt szükségesnek találta. In necessariis non deest, in aliis non superabundat.
Ne tamen ignores, quo sit Romana loco res ! Böjti körlevelek.
(Vége.)
Furor quidem sevissimae tempestatis per Religionis Catholicae hostes in Sedem Petri exeitatae nunc tantisper sopitus est, e t , o altitudo divitiarum sapientiae et scientiae Dei ! o incomprehensibilia judicia eius ! recte dum irruentes undique aquae diluvii earn jam jam demersurae videbantur, Gubernátor rerum omnium Sapientissimus, ad commiseratio-nem permotus, auxilio nobis venit, confudit sapientiam sa-pientum, confregitque arcum potentium, ac Ecclesiae Suae in voto, et confessione totius orbis Episcoporum, nec non solemni declaratione amplius 300 -rum Antistitum, mille et ultra aliorum Sacerdotum, ac innumerabilis multitudinis F i -delium, pro Canonisatione Martyrum Japonensium undique convolantium, splendidissimum triumphum reportare cle-menter concessit !
Interim inimicus non dormit, sed advigilat intentus in omnem occasionem nocendi. Contra vaferrima malignantium consilia haec opus est coalitione multorum, cumprimis Sacer-dotum, ut Capitis Ecclesiae, divi Petri et Apostolorum Suc-cessors , Christi in terris Vicarii auctoritas, et jura in pon-tificii Status ditiones efficaciter protegantur, et defendan-tur ; coalitione omnium Catholicorum , et maxime Sacerdo-tum opus est, ut prava incredulorum intentio , qua petra, in qua Christus Ecclesiam suam fundaverat, e loco dimota, omnique autoritate e x u t a , Religionem ipsam subruere, et effroenem morum licentiam inducere peroptant, frangatur, et in irritum redigatur : coalitione inquam omnium Catholico-rum opus est, quo inexpugnabilis quaedam morális vis totam Europae corrosam compagem permeet, mundum e lethargia excitet, homines ad honestatis, justitiae, et aequitatis amoreni inflammet, ac ad semitam recti. a qua multum defle-x e r u n t , postliminio reducat, eamque sequendam com-pellat.
Huiusmodi coalitionis prima initia posuistis Dilectis-simi ! tam per earn, quam supra laudavimus consonam deter-minationem, quam per testatam vestram verbo factove ad-haesionem. dilectionem, et venerationem erga sacram Sedeni Apostolicam State ut acies bene ordinata porro pro centro hoc unitatis , quo exemplo vestro fideles quoque ad banc unionem et coalitionem pertrahantur. Pergite porro pro ea qua abundatis fide, scientia et eloquentia pietatem vestram erga Summum Pontificem facto demonstrare, et angustias Camerae Apostolicae pro modo niagnitudinis et diuturnita-tis tribulationum eius, charitadiuturnita-tis obulo sublevare. Interea sint oculi nostri semper ad Dominum Deum nostrum, Eum-que perseveranter exoremus, ut ipse sit, permaneatEum-que inex-pugnabile scutum nostrum, et protectio nostra, et ubi humá-num defuerit auxilium, Ipse ferat opem etlevamen Ecclesiae
« 150 m—
suae sanctae protegatque Setlem divi P e t r i , quam constituit Centrum unitatis omnium suorum Fidelium, et in quo omnium fortitudo munitur.
Tertium demum spirituális laetitiae et consolationis argumentum Nobis praebuit piae liberalitatis vestrae testi-monium, quod luculenter praestitistis per Instituti pensiona-lis emeritorum Sacerdotum promptam succollationem. Ac-ceptione quippe benevola projecti, ut quivis Sacerdos a quo-vis floreno — eonseriptione proventuum regnicolari de anno
1802. pro cynosura sumpta — unum crucigerum tantum an-nue offerat, eonsolidatum est Institutum, quod vix sibi si-mile in Regno habet, quodve vix sensibili oblato eum produ-cit effectum, ut sors eorum Confratrum, quos in Sanctuario Domini seu provecta aetas incurvavit, et veneranda canities o b t e x i t , seu diutina aegritudo depressit, et pondus diei et aestus in vinea Domini Consumsit, meliorata, et in posterum multo tolerabilior effecta fuerit. En ! granum sinapis in cha-ritate fraterna seminatum quam laetos adfert fructu3 , quam serenos reddit senescentis aetatis dies, quam tranquillam reddit vitae sacerdotalis vesperam ! Quis est, qui non gaudeat et laetetur in constabilito hoc charitatis Instituto ? quod si-cut dilectione omnium et singulorum e r e c t u m e s t , ita cha-ritatis dona aequaliter omnibus ex eo participantibus et par-ticipaturis dispensât. Non possumus sane Nobis temperare, quin omnibus ex obtutu erecti huius Instituti gratum animi Nostri sensum ex prompta vestra ad id cooperatione hau-stum, palam contestemur.
Horum igitur omnium, quae praeterlapso anno Nobis feliciter et laete evenerunt, recogitatione recreati, Nos qui-dem Deo gratias agimus maximas, quod in vobis tam ilexi-les et pronos dederit Nobis in vinea Domini Coadiutores, qui ad vocem Sui Antistitis ad praeclara quaeque animum facile inclinarent. Vos autem Dilecti in Christo Fratres et Filii! hac cogitatione erecti, et incensi, omnem curam, omneque Studium porro ad id convertite, ut continuo in per-fectione et virtutibus proficiatis , eaque constanter agatis, quae ad majorem Dei Omnipotentis gloriam, animarum sa-lutem et Sanctae Apostolicae Sedis solatium et flrmamen-tum conducunt, ,,ut forma facti gregis ex animo, exhibeatis vosmetipsos exemplum bonorum operum in integritate et gravitate vitae." (.Tit. II. 3 ) „ E t laboretis sicut boni milites Christi in vocatione qua vocati estis." (2. Tim. II. 3.) Ut de-nique c n n c t a , quae a sacris Canonibus et Conciliis de Cleri-corum vita, honestate , cultu , doctrinaque retinenda, aut de l u x u , commessationibus, choreis, aleis ac quibuscunque cri-minibus, nec non saecularibus negotiis fugiendis sancita s u n t , eadem conscientiose usque observetis." Az atyai szó-zat végén a 40 napi bőjtölésnek az előbbi években megha-tározott szabályaira történik hivatkozás, és ajánltatik azok-nak megtartása.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
B A J A , februarhóban. Egy jeles férfiúnak szavait idé-zem , ha állitom : „hogy az egyháznak köszönjük mindazt, mi emlékeinkben tündöklő, mi történetünkben dicső, mi inté-zeteinkben szép és magasztos." E szavak igazsága mellett tanúskodik a művészet, a tudomány és minden erkölcsi
tár-sulat , vagy országos szellemi intézmény. De messzire vinne czélomtól a fönebb kimondott szavak vallási s történelmi ér-veken alapuló sarkigazságának fejtegetése ; hosszura nyújt-hatnám az eszmelánczolatot, mely e tárgyban igen kedves elmélkedésre nyujtna alkalmat. Czélom itt megemlékezni azon veszteségről, mely legközelebb tanodánkat érte ; vagy nem nagy veszteség-e egy tanintézetre nézve, midőn ennek láng-keblü hitszónoka, buzgó p a p j a , a nemes emberbarát, és fá-radhatlan tanára körünkből eltávozik ? hisz az egyházférfiak rakják le a bölcseség alapkövét — az Ur félelmét; és mig a múzsák gazdag kincstárából a világi tanárok méhszorgalom-mal az ifjú szivét és elméjét fölékesítik : nemde az egély föl-kent szolgái födik be a nyert általanos műveltség zsenge épületét a nemes jellem zárkövével — a vigasztaló vallással?
Mig a világi kartársak bő tárgyavatottsággal a világismeret-be vezetik a tudományszomjas növendéket, addig a hitszó-nok az emberi tudásnak másik és pedig f ő , az Isten — s ön-ismeretet oltja a fogékony ifjú keblekbe. Igen, a mi intézeteink-ben szép és magasztos, azt az egyháznak köszönjük ; de kell is, hogy az anyagiság árjában úszkáló korunk fiait az iránya-dó hittuiránya-dós a vallásosságra visszavezesse, kegyszerekkel éleszsze és áldozári éberséggel virraszszon híveinek, tanítvá-nyainak vallás-erkölcsi élete fölött, melyet a világ minden-napi ragályfuvalma oly könnyen megtörhet. Ez volt mindég nemesen megoldott föladata a tőlünk búcsúzó nt. K u r k a Károly tanodai hitszónoknak s most már F o k t ü - r e ke-gyelmesen kinevezett lelkésznek; fiuilag szeretett érsek-atyánk megszokott bölcseségének u j tanúságát szemléli az egész megye e választásban, m e r t , a mit mi vesztettünk:
aggodalmainkban vigasztalót, bajainkban útbaigazítót, ügye-inkben tanácsadót, és magán körünkben őszinte magyar szi-vet ; azt most megnyerték F o k t ü lakosai ; de mig ezek a ritka nyereményen örvendnek, addig mi a veszteség és elválás fájdalmának néma könyeivel mondjuk el : I s t e n h o z
-z á d ! Bándl János.
R O M A , jan. 30-án. Említettük, hogy Reisach bibornok ur a szertartásokról nevezett bíbornoki egyesület dec. 23-án tartott rendes ülésében az Isten tiszteletreméltó szolgájának Diego József de Cadix kapuczinus atyának szentek közé ik-tatásáról előterjesztést tett. Az itteni Correspondance de Rome következő adatokat közöl az illetőnek életéből. „Die-nes József 1743. april elején Cadixban született, s az ottani székesegyházban megkereszteltetett. Atyja Caamagno y Tei-jeira József Lipót, anyja Perez de Rendon y Burgos Maria, mindkettő nemes családból, tehetős, de leginkább a kath.
egyházhozi ragaszkodásban, törvényeinek pontos megtartá-sában tűntek ki. Magzatjukat az Isten félelmében nevelték, a ki korán az ajtatosságnak különös jeleit a d á , mivel szelid, alázatos, tisztalelkü s nyugodt szívű v o l t , legnagyobb örö-mét találta, ha a napnak tetemesebb részét az oltárnál tölt-hette. Midőn a templomnak ajtai korán reggel megnyiltakr ő első volt, a szentély előtt t é r d e l t , v á r v á n , mig valamely papnak szolgálatot tehet a szent-misénél. Gyermektársai né-mi tisztelettel voltak iránta; s kiki t u d t a , hogy Dienes a meztelen földön alszik, s vasövet hord a testén ; benne min-den mozdulat angyali volt. Tanulmányai, daczára a fiu szor-galmának, nem voltak fényesek, akadozva beszélt ; később azonban, mikor pappá lett, s az Isten igéjét hirdeté, mintegy
151 m
átváltozott, ugy hogy kortársai nem ismertek a régi Die-n e s r e , az IsteDie-ni malaszt oly változást tett r a j t a Nem tudDie-ni
melyik évben lépett a kapuczinusok szerzetébe ; a szabályok megtartásában oly példás v o l t , hogy azokból akkor sem en-gedett semmit, midőn apostoli útjaiban, s előre haladt korá-ban valami enyhítést engedhetett volna magának. J ó idővel halála előtt már ,boldognak' fbeatus) neveztetett, s az Isten küldöttjének tartatott. Elöljárói hitküldéri tisztet biztak reá, de hogy alázatossága ennek elfogadására birassék, isteni látványnak kellett történnie. Midőn egy éjjel a zsolosma-ka-ron imádkozott, Jézus Krisztus megjelent előtte, nehéz ke-resztet viselve, s a kereszt alatt roskadozva. Dienes fölugrott, hogy a Megváltót a kereszt-viselésben segitse. „Uram ! te összeroskadsz ?" kérdé Dienes. „ I g e n , mondá neki a Meg-váltó , mivel te abbahagysz engem, és véremen szerzett nyá-j a m a t , melyet eddig tápláltál." A látvány e l t ű n t , s Dienes egészen átváltozva jött ki a karzatból ; s maga mondá, hogy a világ végéig akar élni, csak hogy Jézust tovább hirdet-hesse. Megjárta egész Spanyolországot, prédikált nyilvános helyeken, a nép mindenütt körülötte gyülekezett, a gazda-gok , hatalmasok, a világi és egyházi méltóságazda-gok előtt azon szabadsággal és könnyűséggel hirdette az Isten igéjét, mi-ként a mezei nép előtt. E férfi., kit fiatal kortársai oly egy-ügyűnek, oly nehézkes beszédünek ismertek, szent beszédjeit rögtönözte, s mindvégig lelkesedéssel, s fönakadás nélkül szónokolt : tudósok, p a p o k , püspökök előtt beszélt, kik mindnyájan csudálták ismereteinek terjedelmét, s tanitásá-nak biztosságát. Otthonos volt a irásban, és a szent-atyák tanitásában, ezeket alkalmasan használta, ú g y h o g y ennyi tudományt egy igénytelen szerzetesben, a kinek sem i d e j e , sem alkalma nem volt a tudományokban hosszú ké-születre, csudálták. Korán reggel misézett, utána pohárvizet
melyik évben lépett a kapuczinusok szerzetébe ; a szabályok megtartásában oly példás v o l t , hogy azokból akkor sem en-gedett semmit, midőn apostoli útjaiban, s előre haladt korá-ban valami enyhítést engedhetett volna magának. J ó idővel halála előtt már ,boldognak' fbeatus) neveztetett, s az Isten küldöttjének tartatott. Elöljárói hitküldéri tisztet biztak reá, de hogy alázatossága ennek elfogadására birassék, isteni látványnak kellett történnie. Midőn egy éjjel a zsolosma-ka-ron imádkozott, Jézus Krisztus megjelent előtte, nehéz ke-resztet viselve, s a kereszt alatt roskadozva. Dienes fölugrott, hogy a Megváltót a kereszt-viselésben segitse. „Uram ! te összeroskadsz ?" kérdé Dienes. „ I g e n , mondá neki a Meg-váltó , mivel te abbahagysz engem, és véremen szerzett nyá-j a m a t , melyet eddig tápláltál." A látvány e l t ű n t , s Dienes egészen átváltozva jött ki a karzatból ; s maga mondá, hogy a világ végéig akar élni, csak hogy Jézust tovább hirdet-hesse. Megjárta egész Spanyolországot, prédikált nyilvános helyeken, a nép mindenütt körülötte gyülekezett, a gazda-gok , hatalmasok, a világi és egyházi méltóságazda-gok előtt azon szabadsággal és könnyűséggel hirdette az Isten igéjét, mi-ként a mezei nép előtt. E férfi., kit fiatal kortársai oly egy-ügyűnek, oly nehézkes beszédünek ismertek, szent beszédjeit rögtönözte, s mindvégig lelkesedéssel, s fönakadás nélkül szónokolt : tudósok, p a p o k , püspökök előtt beszélt, kik mindnyájan csudálták ismereteinek terjedelmét, s tanitásá-nak biztosságát. Otthonos volt a irásban, és a szent-atyák tanitásában, ezeket alkalmasan használta, ú g y h o g y ennyi tudományt egy igénytelen szerzetesben, a kinek sem i d e j e , sem alkalma nem volt a tudományokban hosszú ké-születre, csudálták. Korán reggel misézett, utána pohárvizet