alapí-tani, mely oly világosan mutatá Jehovának népe
0 D u v o i s i n , Autor, des livres de Moyse. 1. part Ch. 1. — B u l l e t , Réponses critiques, torn II pag. 32, 33.
24*
.» 188
«<--iránti nagy irgalmát. — Szerző elbeszéli, fölujitja emlékük-ben az aegyptusi szenvedéseket, a tengereni csodás átmene-tet, a pusztábani 40 éves vándorlás csodáit ; — s e dicsteljes, érzékeny emlékekkel szorosan összeköti húsvét ünnepét, a szombat-ünneplést, — a szövetség megerősítését, ünnepé-lyes lemondást a bálványimádásról, a tíz parancsolatot s azok értelmezését, a Jehovát illető isteni tisztelet külső szertartá-sait ; s mind ebből következtetik, hogy mindenkinek, ki e nagy csodák tanuja vagy részese volt, kötelessége az elősorolt kö-telezettségeket szentül megtartani, s a törvényeknek föltétle-nül engedelmeskedni. —A zsidó népnek bálványimádásra nagy hajlamát, a pusztábani vándorlás lázongásait ismerve: ki nem látja be Mózses czélja s e könyv iránya közötti szoros össze-függést?—Hogy a népet az igaz Istentiszteletében megtartsa, a vett jótétemények elősorolása mellett a tiz parancsolat tör-vényeit hangoztatja , melyek egyszersmind egymás iránti vi-szonyaik alaptörvényei lőnek, s hogy a bálványimádás ellen mindég, folytonosan legyen óvszerük, ez emlékeket isteni tiszteletükben megtestesité, melyek évről évre fölujitanák emlékükben Jehova nagy irgalmát. — A Leviticus papok könyve, melyben a kormányzati, főleg istentiszteleti s erköl-csi törvények rendszeresebben vágynák összegyűjtve a pa-pok számára , mint kikre különösen volt bizva a törvények érvényesítése, őrzése, s hirdetése.
A könyv előtünteti Mózses azon czélját, mely szerént a papi osztálynak a kormányzat minden ágában a legnagyobb hatalmat s befolyást akart megalapítani.
A Numeri, a pusztában irott évkönyvek gyanánt ve-hető. Nyomait viseli azon hosszú változó időszaknak, mely a vándorlás 2-ik évétől 39-ig terjed. — Nélkülözések, zúgoló-dások , czél s határozott irány nélküli ide s tova vándorlás időszaka, melyet szerző, mint a közel mult képét állítja népe szemei elé.
Végre a Deuteronomium, egy haldokló atya- s prófétá-nak végső áldása gyermekei- s népére. — Mózses lelkülete híven tükröződik vissza az imák-, Ígéretek-, fenyegetések-, aggodalmak- s reményekben, melyek e könyvben váltakozva jönnek elő, — épen ugy, mint ez történik egy családja
sor-sáról aggódó haldokló atya kebelében.
E könyvek s szerzőjük czéljának tökéletes összhang-zása, mig egyrészről biztosit arról, hogy a zsidó nép hite e könyvek szerzőjéről, alapos, s a hagyományon kívül a köny-vek szellemében mintegy benn rejlik ; — más részről ez érv hathatós bizonyítéka annak is, hogy e könyveket a leirt tör-ténetek szemtanuja Írhatta csak
V.
A zsidó nép e mindenkori hite mellett, Mózses köny-veinek hitelességét bizonyítja az is, hogy nem lehet oly idő-pontot kimutatni, melyben valaki más csempészhette volna be e könyveket Mózses neve alatt.
A fő ellenvetés e tétel ellen abban összpontosul, hogy e könyvek a sok harczok, szenvedések közepette elvesztek, s később Esdrás, — ki a fogság után egyik ujjá teremtője lőn a zsidó nemzetnek, gyűjtött Ö3sze néhány és szétszórva a nép között fönmaradt hagyományt, még érvénynyel biró törvényeket, s szerkeszté a pentateuchust, melynek hogy lehető legnagyobb tekintélyt szerezzen, Mózses neve alatt kezdé hirdetni s terjeszteni.
Ez ellenvetésnek ellenállhatlan érvekre alapított czá-folatát terjedelmesen olvashatni Bergier, Duvoisin , Huet s több más lángeszű védőinél a kereszténységnek ' ) ; — rövi-den tehát csak azt jegyzem meg, hogy a zsidókat fogságuk-ból nem Esdrás, hanem Zorobabel vezeté vissza Jeruzsá-lembe 70 évvel Esdrás előtt, — azonnal elkezdé épittetni az Ur oltárát, Mózses által előirt modorban ; — a papok s leviták által Dávid zsoltárait énekelteté Jehova dicsőíté-sére 3), osztályozá a papokat, hogy az isteni tiszteletnél szol-gálatjukat a Mózses által előirt törvények szerint végezhes-sék 4) világos bizonyságául annak, hogy mielőtt Esdrás szü-letett, már megvoltak a zsidó népnél Mózses törvényei.
Továbbá nem kevesbbé figyelemre méltó azon tény, hogy Esdrás előtt kétszáz évvel Salmanassar a fogságba hurczolt izraeliták helyébe a samaritánokat telepité meg, kik különféle csapásokkal látogattatván, okul azt vélték, hogy azon országnak Istenét nem tisztelik, s azért papokat k é r t e k , kik őket a zsidók Istenének tiszteletére tanitanák, igy reménylvén megengesztelni a zsidók Istenének haragját, s igy bálványaik mellett a Jehova tiszteletét is gyakorlák 5).
Ebből kitűnik, hogy Esdrás előtt 200 évvel a zsidóknál voltak már papok, volt megszabott isteni tisztelet. — A sa-maritánok halálos ellenségei levén a zsidóknak annyira, hogy a fogságból visszajövetel után a város s templom újjáépíté-sét minden áron meg akarák akadályozni : nem hihető, hogy tőlök egy egészen újonnan szerzett isteni tiszteletet fogad-nának el, elmellőzve a régit, melyet 200 év előtt a zsidó papoktól tanultak, mit pedig föl kell tenni, ha Esdrás irta Mózses könyveit, — mert az bizonyos, hogy a samaritánok-nak Jehova tiszteletére vonatkozó irott könyveik tökéletesen egyenlők a zsidóknál nagy tiszteletben tartott Mózses köny-veivel.
Tudjuk továbbá, hogy Esdrás előtt körülbelől 500 évvel a zsidó nemzetet a belviszály két részre, J u d a s Izrael országára szaggatá. Vetélkedés, gyűlölet, folytonos egymás elleni harczok nem igen engedik azt hinni, hogy e két ellen-séges nép épen egy uj törvénykönyv készítésében értsen egyet, vagy egyik a másiktól fogadjon el törvényeket. — Bizonyos pedig, hogy mindkét ország legnagyobb tisztelet-ben tartá Mózses könyveit; e szerént azoknak a szakadás előtti időből származottaknak kell lenni, s Esdrás nem ir-hatá őket. (Folyt, köv.)
Böjti körlevelek.
Quemadmodum porro inter praecipua, quae jucunda mihi acciderunt, referebam, quod maximam Cleri mei dioe-cesani partem digne vocatione sua viderim ambulare : sic, ubi de ingratis ago, reticere non possum, repertos tamen fuisse etiam intra septa sanctuarii, qui vel non responderent incumbentis sibi sacri muneris partibus, vel in vitae suae tenore minus se probabiles exhiberent, vel plane a virtutis
Jj B e r g i e r , Traité de la vraie Beligion, t. 5. M. 2. art. 2-pag. 9 — 13. — D u v o i s i n , Autorité des Livres de moyre. — H u e t . Alnetan. Quert. libr. II.
2) Esdrás 1-sô k. 3. f. 2. v.
3) Ugyanott. 10. v.
») Ugyanott. 6 f. 18. v.
s) Királyok 4-ik k ö n y v e , 17-ik fej. 2 3 - 4 1 ver.
tramite sic deflecterent, ut asperioribus, ad praescriptum sacrorum canonum, subjici debuerint animadversionibus.
Agens de ingratis temporis mei vicissitudinibus, memo-rare possem i t e r a t a s , nec leves s a n e , nec periculo carentes meas aegritudines, quibus eodem Episcopatus mei tempore conflictabar. Sed vero, cum haec meam tantum personam concernant, iis non immorabor.
Majoris sunt considerationis illae, quibus, toto, de quo mihi sermo est, tempore, Monarchia n o s t r a , quoad internas a e q u e , ac externas correlationes suas exposita f u i t , actuque exposita e s t , politicae, ac socialis agita-tiones. Ecquidem sic me natura sentio comparatum, ut nil refugiam magis, quam influere in politicarum rerum pertra-ctiones, variaque ista partium, invicem semet impugnantium,
studia. Sed vero pro conditione officii mei et episcopalis, et, quod plurium annorum decursu pariter gerendum liabui, Banalis Locumtenentis , hune iniluxum nullatenus potui de-clinare, imo in medium quasi periculosorum horum fluctuum me vidi praecipitatum; qui quantas quamve ingratas in ani-mo meo excitare debuerint sensationes, quantas sollicitudines et inquietudines ? facile quivis potest autumare, qui situs adjuncta, praesertim in Comitiis hungaricis, non raro in plu-res annos protractis, expenderit. Penes purissimam sane in-tentionem, omneque moderationis Studium, impossibile mihi fuit acerbas illas impetitiones, de quibus ipsa Comitiorum dia-ria non obscurum perhibent testimonium , quaeve non raro insomnes mihi noctes a d t u l e r u n t , evitare. Crescebat malum temporis lapsu, donec tandem anno 1848-vo eum adtigisset apicem, ut facto revolutionarii Ministerii hungarici non modo proditor patriae fuerim pronunciatus, sed et maxima proven-tuum parte privatus , bonis Episcopatus Banaticis in fiscum publicum redactis. Imaginari sibi quisque p o t e s t , quanti, quamve gravis fuerit negotii, parte ab una omni paene
agen-darum rerum nervo destitui. warte vero ab altera non tan-tum tueri dignitatem episcopalem , sed et Seminarium, Or-phanatrophia, beneíicum Sororum misericordiae, aliaque pia I n s t i t u t a , quae pariter praecipuam in ea rerum convulsione, redituum suorum portionem a m i s e r a n t , a minitante interitu vindicare.
Sed sedata etxam revolutionalium istorum annorum, gravi sane et periculosa tempestate, successerunt eventus alii, varie sollicitudinem nostram exercentes ; nec concitati eotum fluctus adusque plene sedati sunt in Imperio Austria-co. Signanter status patriae nostrae nondum normális dici potest, nondum seu dissidiorum e x p e r s , seu futurorum metu vacuus. Quippe harmónia regnum inter et altum regimen needum est ita r e s t i t u t a , ut regnicolarum desideria expleta, aestuantes passionum fluctus compositi dici queant. Hic sta-t u s , ingrasta-te , fasta-teor , agista-t in animum meum , qui plane mihi persvasum teneo, res nonnisi in iis regnis aut provinciis rite constitutas dici posse , in quibus Principem inter et subditos plena régnât sincerae fiduciae reciprocitás; quaemadmodum privatarum familiarum sors tune demum prospéra e s t , dum patrem inter et filios-familias harmónia obtinet, ac mutua beatae pacis tranquillitas.
Unum adhuc e s t , quod, de pathematibus animi mei agens , silentio non possum praeterire : illum quippe cordis m e i m o e r o r e m , quem ipsi iucussit lugubris status Ecclesiae
Catholicae ex tot, tantisque summo ejus Capiti illatis injuriis et afflictionibus promanans. Hanc in rem saepius jam sermo mihi ad vos "fuit, Venerabiles F r a t r e s , et filii dilectissimi ; nec volo seu dictorum meorum repetitione seu uberiori eventuum, satis caeteroquin omnibus cognitorum, adumbra-tione gravis vobis accidere. Id tantum dico, eundem, tantis et turpissimae vafriciei, et impiissimae violentiae ausibus impetitum Summum Pontißcem nostrum, juste sane excla-mare posse cum Isaia Propheta : „Terra infecta est ab ha-bitatoribus suis : quia transgressi sunt leges , mutaverunt jus, dissipaverunt foedus sempiternum." Itaque non possum non vos, hac quoque opportunitate h o r t a r i , imo impense orare, dilectissimi, ut et piis ad Patrem coelestem suspiriÍ3, et conquirendis, collatisve, quisque pro modulo suo , propriis etiam subsidiis, hanc afflictam Sancti Patris sortem alleviare strenue adnitamini. Officium hoc est cujusvis filii erga pa-trem suum. Tanto vero sanctius id nobis incumbit intuitu Summi Pontificis nostri : quanto est indubitatius, eum his ad-versitatibus saturari non s u a , sed nostri, et Ecclesiae causa.
Certe immortali Suae Sanctitati obstringimur gratitudine, quod sublimi illo suo : „Non possumus" tam praeclare tuea-tur commissam sibi religionis, veritatis, et justitiae causam.
Hae enim, in tanta principiorum corruptione , istud unicum residuum habuerunt refugium , hunc portum salutis, in quo aliquantulum possint conquiescere, proditurae iterum, ubi ei, cui venti obediunt et maria, benigne visum f u e r i t , modum ponere tam periculosae tempestati. Caeterum confidimus verbis Salvatoris nostri, promittentis se non derelicturum Ecclesiam suam in fines usque saeculorum, nec permissurum nos t e n t a r i , ultra quam possimus sustinere. Et reapse, nisi nos omnia fallant, actu jam illucescere coeperunt miserantis divinae providentiae radii. Magis enim in dies magisque perspicere videntur, etiam a fide catholica alienae poten-tiae : neque securitatem, et veram humani generis civilitatem sine fide Christiana, et principio universalis Ecclesiae posse subsistere, neque hanc sine libero, adeoque ab omni extera potentia independente summo Pontificatu, posse prosperare ; ac propterea postremis his temporibus se minus iniquos erga eandem sanctam Sedem ceperunt exliibere.
His absolvuntur, quae de gratis et ingratis transacti temporis mei vicibus, vobis non tam recensenda, quam innuenda existimavi; confidens, ut exordio epistolae meae a j e -bam, eo vos, Venerabiles Fratres, et filii dilectissimi, pro ve-stro erga me affectu, benevole excepturos, imo et nonnulla ex iis, scholiorum i n s t a r , in propriam utilitatem vestram conversuros.
Az eddig fölhozottak némileg előszóul szolgálnak; a szorosabban vett böjti körlevél tárgyát a jó pásztor és a lel-kipásztor közötti hasonlatosságnak terjedelmes kifejtése ké-pezi, melyből közöljük a 4-ik, ekkép hangzó pontot : Sedulus pastor ovium peculiarem exerit curam circa agnellos gregis sui. Solerter indagat, num sufficiente sanoque lacte nutrian-t u r ? Cavenutrian-t omnimode, ne eis boreas noxain inferanutrian-t, ne per m a t r e m , aut alias oves comprimantur , vei suffocentur, aut secus quodpiam subeant periculum. I m o , ut legimus in Isaia cap. 4 0 : I n b r a c h i o s u o c o n g r e g a b i t a g n o s , e t i n s i n o s u o l e v a b i t , f e t a s i p s e p o r t a b i t . Pulchrum sane exemplum tenerae illius sollicitudinis, qua p a
-—.. 190 «*
stor ariimarum, parvulos gregis sui complecti d e b e t , ceu spem futurae generations. Certe curator animarum, germa-na erga íldelis suos charitate animatus, non negliget, data opportunitate, matres attentas reddere ad sua erga suos na-tos officia ; praecipue autem ad instillandum teneris eorum cordibus salutarem Dei timorem, ad erudiendos in primis íidei rudimentis, piaque quotidianarum precum consvetudi-ne. Sed et ipse, proles utriusque sexus, ut primum eae insti-tutionis capaces luerint, in iis, quae ad Deum et morum in-nocentiam p e r t i n e n t , indefesse e r u d i e t , missaque in corda parvulorum doctrinae semina frequentis exhortationis rore rigabit. Non pudebit eum, esse sicut parvulum in medio eorum, et quasi nutricem , quae fovet íilios suos. Exemplum sequetur Domini J e s u Salvatoris, qui tanto erga parvulos amore f e r e b a t u r , ut usque ad amplexus eorum bracliia sua mansvetus inclinaret. Recordabitur Eliae et Elisaei, q u i , ut spiritum puero communicarent, non sunt veriti, j u x t a ejus parvitatem membra sua c o n t r a h e r e , os super o s , manus su-per m a n u s , pedes susu-per pedes coaptando apponere , quo sic puero se conformantes, eidem spiritum vitae infunderent. Et sane intolerabilis superbia est, institutionem parvulorum ad vilia, et quae doctum virum minus deceant occupationum ge-nera relegare. Quin imo est hoc officii genus plane divinum, ac inter cuncta caetera paene nobilissimum, vel propter summára quae inde in religionem , Ecclesiam, ipsamque pá-triám manat, utilitatem. Magnilice ex cathedra operari om-ni laude dignum est ; sed quoties accidit, ut jactum semen cadat super petram , et natum exarescat ? Contra, parvulo-rum corda passim terra bona s u n t , et quae iis mandantur semina, mortua non m a n e n t ; germinant facillime, e t , si amanter n u t r i a n t u r , in aristas excrescunt, ferentes fructum centuplum. Itaque bonus animarum pastor fere praecipuum Studium suum in parvulorum institutione reponet, nec un-quam se feliciorem reputabit, un-quam dum in medio eorum, in Ecclesia vel schola congregatorum, constituitur. Docebit eos, quo licet frequentius, non alta, non sublimia, sed o b v i a , ca-ptui eorum accommoda; non abscura, sed lucida, sedsaepius, et varie repetita ; nec dominanter , sed svaviter; nec nimis familiariter, sed paterne; non joculariter, sed modeste et re-ligiose. Nec solum doctrinam et praecepta exponet, sed mo-tiva q u o q u e , eorum captui accommoda a d d u c e t , dictaque exemplis, et narrationibus, prolium animos svaviter afficien-tibus, condiet. Sic fiet, ut eum revereantur, diligant et audire gestiant ; sic verba ipsius mollita super oleum , fient jacula, quae cordi juvenili profunde infixa manebunt in seram us-que senectam. Taliter agens pastor animarum rare, aut nun-quam opus liabebit civilis authoritatis assistentia, quae pro-les vi compellat ad scholas vel catecheticas institutiones.
Sed vero non sufficit institutioni tantum vacare p r o -lium. Debet pastor animarum omnimodam etiam sumere curam conservandae apud eas morum puritatis. Vigilet ita-que indefesse super vita ipsarum ; pluribus in anno vicibus convocet pusillum suum g r e g e m , et vultum ejus diligenter agnoscat. Confessiones parvulorum omni cum patentia a u -d i a t ; interroget solerter, et saepius vi-debit quantopore ma-litia praevenerit aetatem, quamque necessarium sit, vix na-tis quandoque, salutaria frena imponere. His adcurate et prudenter adhibitis frenis, impetus malus coërcebitur;
ser-pens adhucdum parvus efFugabitur. Sin vero assidue non attenderit puritati concientiae ipsorum : orientur Spinae in tenellis cordibus, ascendent, suffocabunt omne bonum semen, et persaepe tempore messis, non invenientnr in iis, nizi zizania, colligenda in fasciculos ad comburendum.
A 6-ik pontban tárgyalja , mint kell a lelkipásztornak nyáját védeni contra fures , lupos , aliasque rapaces bestias.
Ezek közé számitja a többi közt a rossz sajtót is, és ekkép szól: Fures porro et lupi sunt libri, scriptaque corruptis principis r e f e r t a , ad sensualem amorem et libidinem con-citantia, vel secus sana mentis judicia , cordisque puritatem p e r v e r t e n t i a , quibus tristis instar diluvii, totus paene est mundus inundatus usque adeo, ut ad ipsas jam rusticas casas liaec contagio accessuin repererit. H a e c inter autem paene perniciosissimae sunt ephemerides , inimico erga reli-gionem et Ecclesiam spiritu animatae , aut secus periculosis principiis velificantes, quarum numerus in dies increscit ma-gis, quaeve eo praecipue ingentes in mentibus imbecillium, et solida rerum cognitione destitutorum hominum progene • rant strages, quod sub variis, ad speciem insontibus, re vera autem superbiae, sensualitatique perquam faventibus colo-ribus, venenum successive, et, ut ita dicam quotidianis sucti-bus hauriendum propinent incautis. Contra hoc furum et luporum genus singulariter se a r m a r e , ac sine intermissione luctari debet pastor animarum. Quos libris aut pagellis idge-nus delectari intellexerit, ab eorum lectione paternis et mo-nitis, et precibus r e t r a h e r e contendet ; attentionem eorum ad mala, quae exinde non in singillativas tantum personas, sed ipsam humanam societatem m a n a n t , excitando , et alia boni spiritus opera indicando, quae nec minori cum ingenii acumine, nec cum tenuiore rerum congnitione sint exarata, quaeve non tantum absque conscientiae laesione, sed et cum utilitate imo voluptate legi queant. Sed et in publicis ad conciones dictionibus, de t a n t i s , e perversorum librorum, ephemeridumque lectione in Ecclesiam et societatem huma-nam manantibus malis, omni opportuna occasione verba faciet, et quidem plena cum energia et apostolica libertate."
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
E G E R , mart 16-án. Mindég nagyszerű, magasztos pillanat az, melyben oly emberek emlékének szentelünk egy-egy gondolatot, kik bennünket nagyság-, dicsőség- s hit-buz-galomban fölülmultak ; s kik holtuk után is élnek azok szi-vében, kik nagyszerű és az utókorra kiható munkásságukban részesülni szerencsések. Mi a kath. egyház tagjai ily férfiak egész seregét szemléljük magunk előtt; oly férfiakét, kik-nek nevei élni fognak mindaddig, mig leend sziv, mely a nagyszerű példákra fölbuzdulni képes -, mig az ily férfiak ál-dásos működéseikből kifolyó jót föl tudják kelteni a hála — e legszebb erény — érzetét azokban, kikre e működések ki-hatnak. Ily férfiak emlékét megszentelni nyilván, fényes ün-nepélylyel vagy a sziv csendében — mindég azok értékét mutatja föl, kik ezáltal a szivükben élő háláról tanúskodnak.
— Az egri növ. p a p s á g , mely lelkes kormányzója alatt foly-ton előhalad a papi magasztos pályárai készületben, egy ily hála ünnepet szentelt e hó 12-én a nagy nevü néhai egri püspök T e l e k e s s y István emlékének, kinek bőkezűségét s
191
főpásztori buzgalmát hirdeti a pap-növelde, melyet a viharok által rongált hazában emelni annyival szükségesebbnek látott, mert e viharok leginkább az üdvözítő hitet támadták meg.
A nagy püspök, mig egy részről férfias erővel követelte vissza a nemzet annyi százados j o g a i t ; más részről, mivel az akkori viharok alatt a protestantismus fölemelt fővel j á r t , s a kath. egyház számtalan sérelmeket szenvedett tőle ; — ne-hogy a hit védők nélkül maradjon vagy tudatlanok vévén kezükbe a fegyvert önmagukon vágjanak vele sebet: e pap-képző intézetet alapitá, melyben neveltessenek azok a papi pályára szükséges tudományokban, kiknek föladatuk leend az egyházat nem csak védeni, de terjeszteni is. — A legnagyobb dicséretet érdemel a ft. Elöljáróság buzgalma, mely által e nagy férfi emlékét fölelevenitendő a növendékek szivében, évenként egy gyász ünnepélyt rendezni elhatározta. Harma-dik volt az ez évben véghez ment ünnepély, mely nem any-nyira nagyszerű pompája, mint a néma gyász által hatott a lélekre, mely némaság mégis oly igen a szivhez beszélt. Az ünnepély reggeli 10 órakor vette kezdetét a nm. érsek, szé-kes-káptalan s több más egyházi és világi urak jelenlétében.
Megnyitotta t. S z e k k e r Károly 4 évi hittan-liallgató gyö-nyörű alkalmi szónoklatával, mely átjárta sziveinket, midőn a nagy ember iránti hála-kötelezettségről szólott, melylyel iránta viseltetnie kell minden növendéknek ; midőn kiemelé fontosságát az általa alapitott növeldének, rajzolva ellentétül a legrégibb időkben létező ily nevelő intézetek hiányos vol-t á vol-t . — E beszédevol-t, mely a legnagyobb elismeréssel vol- találko-zott a ngs. és ft, V e z e r l e Gáspár kis prépost ur által tel-jes segédlet mellett végzett gyász isteni-tisztelet követte, mely alatt a növendékek kara négyes hangon zengette szép énekeit. — Egy ily ünnepély mindég kedves vissza emléke-zési idő marad a növendékek életében. — A liosszu előké-születi idő a l a t t , melyet az intézetben el kell tölteniok : az ily pillanat figyelmezteti őket egyszersmind azon küzdel-m e k r e , küzdel-melyekkel harczolniok kell, — élő képüket szeküzdel-mlél- szemlél-hetve a nagy alapitóban, ki oly jól fogta föl főpásztori hiva-tását, midőn az üldözött vallásnak egy oázist készített, bele-plántálván a hit zsenge csemetéit, hogy egykor erős fává növekedjenek s meghozzák az üdvösség gyümölcseit. E har-czok a hit- és akarat-erős embernek nem tűnnek föl bor-zasztó alakban ; sőt vágyat keltenek a küzdelemre benne ; miután tudja, hogy az Ur lelke harczol vele, s meg van győ-ződve, hogy az egyház hajója, melynek haladására kevés ere-jét föláldozta, el nem merülhet soha bármily magas hullámok
Megnyitotta t. S z e k k e r Károly 4 évi hittan-liallgató gyö-nyörű alkalmi szónoklatával, mely átjárta sziveinket, midőn a nagy ember iránti hála-kötelezettségről szólott, melylyel iránta viseltetnie kell minden növendéknek ; midőn kiemelé fontosságát az általa alapitott növeldének, rajzolva ellentétül a legrégibb időkben létező ily nevelő intézetek hiányos vol-t á vol-t . — E beszédevol-t, mely a legnagyobb elismeréssel vol- találko-zott a ngs. és ft, V e z e r l e Gáspár kis prépost ur által tel-jes segédlet mellett végzett gyász isteni-tisztelet követte, mely alatt a növendékek kara négyes hangon zengette szép énekeit. — Egy ily ünnepély mindég kedves vissza emléke-zési idő marad a növendékek életében. — A liosszu előké-születi idő a l a t t , melyet az intézetben el kell tölteniok : az ily pillanat figyelmezteti őket egyszersmind azon küzdel-m e k r e , küzdel-melyekkel harczolniok kell, — élő képüket szeküzdel-mlél- szemlél-hetve a nagy alapitóban, ki oly jól fogta föl főpásztori hiva-tását, midőn az üldözött vallásnak egy oázist készített, bele-plántálván a hit zsenge csemetéit, hogy egykor erős fává növekedjenek s meghozzák az üdvösség gyümölcseit. E har-czok a hit- és akarat-erős embernek nem tűnnek föl bor-zasztó alakban ; sőt vágyat keltenek a küzdelemre benne ; miután tudja, hogy az Ur lelke harczol vele, s meg van győ-ződve, hogy az egyház hajója, melynek haladására kevés ere-jét föláldozta, el nem merülhet soha bármily magas hullámok