• Nem Talált Eredményt

crementum Deus ! T.—

In document Religio, 1863. 1. félév (Pldal 30-36)

A pest-lipótvárosi basilika.

( V e g e . )

Hol van templom, tán a be nem végzett kölni domot kivéve, melyen némi stylhibát vagy következetlenséget ész-revenni ne lehetne ? Olvassuk csak , mennyi metamorphosi-son kellett a romai templomnak Bramante, Raphael, Peruzzi, Sangallo alatt végigmennie, mig a nagy és merész Michel-Angelo vezetésére bizatott ; hogy ne említsük a milanói vi-lágcsodát , a domot, melyen annyi nagyobb és apróbb követ-kezetlenség terül el, hogy Lübke tanár Burchardt szavait idézi, melyeket mi a nyájas olvasó kedveért ide igtatunk :

„Der Dom von Mailand ist eine lehrreiche Probe, wenn man

* 27

einen künstlerischen unci einen phantastischen Eindruck will von einander scheiden lernen. Der letztere ist hier un-geheuer: ein durchsichtiges Marmorgebirge, prachtvoll bei T a g e und fabelhaft bei Mondschein, aussen und innen voller Sculpturen und Glasgemälde, und verknüpft mit E r i n n e r u n -gen aller Art — ein G a n z e s , d e r g l e i c h e n d i e W e l t k e i n z w e i t e s a u f w e i s t . W e r aber in den Formen einen ewigen Gehalt sucht und weiss, welche Entwürfe unvollen-det blieben, während der Dom von Mailand mit riesigen Mit-teln vollendet (?) w u r d e , der wird dieses Gebäude ohne Schmerz nicht ansehen können.

H á t sz. Márk temploma nem csudálatos egyveleg-e ? és Longhena Maria della Salute-je minden formahiány nél-kül v o l n a ?

H a ily épületek nem hiánynélküliek, miért vagyunk oly tulszigoruak az épülésnek indult lipótvárosi templom iránt ? Igaz, hogy az apsist félkörben bekeritő sekrestyeépü-let , a hosszú ablakok fölött a gömbölyűek, igen erődszerü benyomást tesznek, de ez enyhülni f o g , lia a szobrok elhe-lyeztetnek, a tornyok kiemelkednek, s a kúp a felhőkbe tör !

Függeszszük föl mindaddig Ítéletünket, mig épületünk nemes arányában bevégezve áll előttünk. Egy-két hét múlva, ha majd az állványok leszedetnek, egyszerű szépségében látni fogjuk az egész déli főfalát. — Azon philisterekkel pedig, kik mindég csak azt k á r o g a t j á k , hogy a lipótvárosi templom fölötte n a g y , szóba sem állunk, miután még ennek fölépülté-vel sem képesek a pesti templomok a kath. hivek egy ötöd-részét is öblükbe fölvenni.

Különben ha nem is vallásos érzületből, legalább hon-íi-müvészeink iránti tekintetből iparkodnunk kellene a lipót-városi basilikát mielőbb kiépíteni. Giotto, Philippo és Phi-lippíno Lippi, Michel-Angelo nem a templomok falait válasz-t á k - e művészeválasz-tük szinhelyeül? A nagy Tinválasz-toreválasz-tválasz-to mennyiválasz-t időzött St. Rocco iskolájában, és Paulo Veronese sz. Sebes-tyén templomában ? Menjünk csak Münchenbe, hol egy ki-rály, ki fején nem csak a hatalom arany-koronáját, hanem a művészet örökzöld babérját viselte , három évtized alatt egy u j Athént varázsolt elő. Mint emelt templomot templomra, hogy művészei Gärtner, Ohlmüller, Ziebland, Cornelius, Zim-mermann , Hesz , Schraudolph , Schwanthaler és mások mun-kássági mezőt nyerjenek. Igy lettek az Auer-kirclie, a Mind-szentek udvari kápolnája, sz. Lajos temploma, és sz. Bonifácz basilikája valódi keresztény muzeumokká.

Ily fejedelem megérdemelte, hogy Bajorhon művészei neki néhány hónap előtt hódolatul nagyszerű érczemléket emeltek, s annak talapzatát zöld füzérekkel elözönlötték.

Tekintsünk be a bécs-alt-lerchenfeldi templomba , hol Blaas, Kuppelwieser, Führich és mások versenyezve működ-tek, és pedig oly kitűnő sikerrel, hogy a müncheniekkeli ösz-hasonlitásnál mitsem veszthetnek.

Nem nyujthatna-e az öblös lipótvárosi templom tágas k ü z d t é r t , melyen Than, Kovács, Madarász, W a g n e r és Szé-kelyi, Izsó és Alexi és egyéb művészeink erejüket megkísért-h e t n é k ? H a F ó t megkísért-h lelkes ura egy müvészszentélyt emelt főúri székhelyén, miért nem utánozná példáját az összes nemzet, metropolisa kebelében?

Hálátlanok volnánk mindamellett kedves hitfeleink iránt, ha el nem ismernők, miszerént jótékony adakozásokkal

bőven járultak templomunk építéséhez. Pestvárosa közönsége mint kegyúr eddig körül-belül 70,000, gr. K á r o l y i István 10,000 , a B í b o r n o k - p r í m á s 6000 , ő fönsége A 1-b r e c h t főherczeg 3000, gr. K a r á c s o n y i Guidó 3000, b. S i n a Simon, W o d j a n e r A l b e r t , W i e s e r Ferencz, az osztrák nemzeti bank 2000, a pesti takarékpénztár 1500, továbbá K u n s z t .József kalocsai é r s e k , Ü r m é n y i Ferencz koronaőr, néhai gróf S z é c h e n y i István, gr. F e st e st i c h Ágosston, gr. N á d a s d y L i p ó st , néhai G r o s s F e -rencz, E b n e r Fidél, T a r c z a l o v i c s Antal, K u n i g Józs., U11 m a n n Móricz, a pesti kereskedelmi társulat, a gőzhajó-zási társaság, H a m p e 1 A n t a l , L i s z t Ferencz, K o p p e 1 y Fülöp, bold. S e 11 n e r F e r e n c z , mindegyik 1000 frtal járul-tak a templom-építéshez, — az ezer forinton alóli adományo-kat nem említve. — A S z e n t - L á s z l ó - T á r s u l a t alig kezdé meg üdvös és jótékony működését, már is 3000 frtal támogatta ügyünket, és pedig mindég oly pillanatban, midőn a pénz szűkét leginkább éreztük. Szép összeg gyűlt be a jó-tékony adományokból, de még hány egyházi és világi főúr, grófok és herczegek mitsem áldoztak templomunkra ? — D e bízzunk, adakozó jobbuk még nem rövidült meg.

Valljuk meg őszintén, hogy mi magyar katholikusok nem tudunk elégségesen lelkesülni és összetartani, különben templomunkkal is előbbre volnánk. Mi mindég csak attól tartunk, hogy tolerantialis jó hírünket ne koczkáztassuk. Na-gyon hibázunk ! Lehetünk türelmesek, szerethetjük más fele-kezetű keresztény társainkat, szerethetjük a nem-kereszté-nyeket is, de azért lelkesülhetnénk saját ügyeink mellett is ; tisztelettel kell meghajolnunk ama összetartás és erőkifejtés előtt, melylyel protestáns atyánkfiai jogaikat a septemberi patens ellenében védelmezték. Mint sürögnek, mint forognak egyházi és iskolai ügyeik körül, mint tisztelik és szeretik lel-készeiket ! Csak imént egy nevezetes község önmagának és főpásztorának negyedszázados ünnepét ülte meg , és pedig oly fénynyel, a mi több, oly meleg részvéttel és öszhangzó lel-kesedéssel, hogy a gyülekezet szintoly mértékben tisztelte meg m a g á t , mint kitüntette lélekpásztorát. — Pesten nem egy katholikus templom jubileumát, nenx egy plebánus h a r -minczévü, sőt azontúli működésének emlékünnepét leheten-dett már m e g t a r t a n i , de ily gyengéd figyelem nálunk nincs napirenden.

Összetartás, egymáshozi ragaszkodás, a paphoz szives jó h a j l a m , sokat vihet véghez. Nézzük csak pesti héber pol-gártársainkat , mily szép templomot emeltek három év alatt,

— kár hogy eldugva van, s hogy szép tornyait a hordó alakú föveg elidomitja !

H a már minden magyarnak, katholikus szintúgy mint nem-katholikusnak lelkesülnie kellene a lipótvárosi basilika, mint a magyar nemzet leendő egyik főtemploma mellett, leg-inkább Pestvárosa községének, elnézve a kegyúri kötelemtől is, illik törekednie, hogy e templom mielőbb fölépüljön. Soha feledni nem fogjuk, miként egy nagy főpap egy diszebéd fö-lött Pest városára köszöntvén, annak mindinkább növekedő jelentőségét, és nagy jövőjét kiemelvén, a hajdankor nagy költőjének elragadó szavait idézé :

„ P l i o e b e sol ! ciirsii nitido diem qui Promis et celas , aliiisque et idem INasceris , possis nihil Űrbe ma.jus

Visere Itoma ! "

4*

A miket a nagy főpap Pestnek ó h a j t o t t , sőt jóslatként elbájoló képben előnkbe állított, kegyeletként kőre vésendő, s éreztáblára irandó volna. Bár mielőbb valósággá válnék a szép kép. Mi is ó h a j t j u k , hogy a napisten ragyogó szekere soha fényesebb, nagyobb és boldogabb város fölött ne robog-jon odább, mint a milyennek Pestet kivánnók. Miként Cha-teaubriand egykor Nápoly és Konstantinápoly között pár-huzamot v o n v á n , megjegyzé , hogy vannak városok, melye-ket Isten fekvésüknél fogva mint olyakat markírozott, me-lyeknek nagyokká kell lenniök , — szintúgy Pestet illetőleg mondhatnók, hogy fekvése, melyet Salzburg nagyszerű-, de sem P r á g a , sem Heidelberg szépségre nézve fölül nem mul, a két testvérváros között hömpölygő hatalmas folyam, jobb-ról a bortermésben gazdag h e g y e k , baljobb-ról a végtelen róna, melyen a ködös őskor Babylon- és Ninivéje elterülhetne, az egész országot egykor hálóként körülfonó vaspályáknak it-teni csomószerü öszpontosulása, minden — minden nagy jö-vőre mutat.

De sok hiányzik m é g , a mi egy nagy fővárosi kép ki-egészítéséhez szükséges.

Pestnek még kevés monumentális épülete van.

Igaz u g y a n , hogy már kedvező jelek mutatkoznak , az akadémia p a l o t á j a , Terpsichore temploma, hol azok mulat-nak, kiknél a jókedv a bokába szorul, a lipótvárosban emel-kedő szebbnél szebb házak, a dunapart szép rakhelyei, mind-ez örvendmind-eztető : de még sok v a n , a mi a nagyvárosi phi-siognomiát eltorzítja — a templomok h i á n y a , s a kevés tor-nyok minden jobb érzést sértő fedezete.

Református atyánkfiai, a jószándoku Ferencziek levet-ték már tornyaikról a r ú t f ö v e g e t , de a tekintélyes teréz- és józsefvárosi, s a kedvező fekvésű görög templomok s az apá-czák templomtornya még mindég régi improvisált fedelüket viselik. Mind ennek át kell alakulnia , — de a mi legszüksé-gesebb, a város felső részén csoportuló monoton épületek közül a lipótvárosi basílikának kell kiemelkednie. A világhí-rű lánczhidat kivéve csak is a lipótvárosi templom hatalmas k ú p j a fogja Pestet emelhetni. Miért is a refraint ismételjük, hogy mielőbb komolyan hozzá fogjunk az építéshez.

H a e sorok irója különösen ó h a j t j a , hogy a lipótváro-si templomépitést illetőleg az ige testté váljék, azon ki sem ütközhetik meg. E sorok irója tudja, hogy itttiz-husz év előtt lelket és szivet örvendeztető egyházi község virágzott. A templom elpusztult, a hivek elköltöztek , s helyüket nem-ke-resztények foglalták el ; a szegény munkás osztály a pincze-lakokba, s a vámon kivüli viskókba vonult. Ha az anyaköny-vekben husz évvel visszamegyünk, oly ragyogó családi ne-vekre a k a d u n k , hogy Saint-Germain lehetett o t t , hol most a lelkész Jeremiaskint énekelhetné: ,,viae Sión lugent, eo q u o d n o n s i n t , qui veniant ad solemnitatem." D e jó az I s -ten ! A templom majd fölépül, az elszéledt nyáj visszatér, a keresztény község újra alakitja magát, s a legszebb városrész, hol a lég tisztább, az élet dúsabb, s a halál gyérebb mint másutt, ismét visszanyeri keresztény typusát.

De siessünk a partra !

A pest-lipótvárosi templom csak három külön föltétel alatt épülhet föl, lia vagy sorsjáték rendeztetik, vagy a kath.

hivekre adó vettetik k i , vagy ha országos bizottmány áll az épitési ügy élére.

Az első legegyszerűbb, s (tán) legközelebb vezet czél-hoz. D e ismét aggodalmunkat nyilvánítjuk, hogy tavasz lesz

— veris praenuncia venit hirundo — s még majd mindég tervezünk. Pedig csak három lépés szükséges ő főmagassá-ga a bibornok, onnét az ország főkanczellára s végre a föl-séges trón elébe.

Az apostoli fejedelem, ki figyelmét csak imént is ha-zánk annyi intézeteire fordította, nem fog késni legmagasb pártfogását oly vállalattal éreztetni, mely a vallásos élet emelkedésére , és fővárosunk díszére czéloz.

A forintonként! adakozás czélhoz nem vezet. Mennyi j ó t éreztetett már eddig is templomunkkal a Szent-László-Társulat , és sajnos, még sem vert gyökeret fővárosunkban, noha a részvét havonként 6 krajczárban nyilvánulhatna.

Az ifjúkori reminiscentiák, melyeket a t. czikkiró oly szépen fölemiit, szintén nem nagy sikert fognak fölmutatni.

Az élet dele elfeledteti velünk a tavaszkori édes emlékeket, a sok pap , orvos, ü g y v é d , kereskedő , iparos, a mindennapi gondok közt könnyen feledi, hogy Pesten kezdé pályáját.

Mi ez ügyben nem egyhamar szólunk többé. Vajmi szá-nandó az, ki majdnem csak maga szószolója ügyének, A „Hír-nök" nagy érdemű szerkesztőjének, s minden ügybarátunk-nak hálával adózunk.

Kimondtuk a mit éreztünk, a nélkül, hogy valakit bán-tani akartunk volna. S ha mégis félreértetünk, elmondhat-j u k : „barbarus hie ego sum, quia non intelligor Ulis." R. J.

EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.

M E R K (Szathmármegye), decemberben 1862. Nagy-v á r a d r a kellene utalni a derék „Sólya"-ként a pseudo-philantropismusnak a „holt kezek"-et ócsárló hőseit, az ottani áldásos intézetek eredetének kifürkészésére ; őket, kik az „arany t y ú k o t " a haza és nép érdekében oly mo-hón szeretnék megfojtva s koppasztva látni — — öntá-nyérukon ; adva aztán kárpótlásul a szegények- és szeren-csétleneknek a „szegények adóját", londoni tápnélküli levest.

— Gondviselésem e n g e m , mint szegény polgár fiát, fensőbb iskolázhatásomra épen oda vezérelt ; sokszor hallván boldog emlékű L a j c s á k Ferencz p ü s p ö k , és több kanonok urak kegyeiről említést a szegény tanulók segélyezése iránt. — Boldog emlékű T h e s a r o v i c h Gábor kanonok ur házából a jogi I. osztályt, az emiitett nagy püspök növeldéjébe j u t -h a t v á n azután innen végez-hettem a II. osztályt, majd a papnöveldébe vétetvén föl 1840-ben. Láttam a nagy püspök-nek , az egyház elvitázhatlan szent ügyeért dicsőén viaskodó és sokat szenvedett bajnoknak elhunytával a kapuczinus-atyák zárdája sírboltjába történt levitelénél, a hivő, s jóté-temények iránt el nem fásult nagy néptömeg között sok sir-va zokogó hébert is. Ez nem lehetett föltűnő , a hála könyeit sirták ezek is, nem levén feledve a nagy püspöknek az 1816-és 17-ki éhségkor , mint kanonoknak az éhezők előtt nyitva állott h á z a , az 1836-ki nagy kiterjedésű tűzveszély szeren-csétleneivel minden valláskülönbség nélküli kegyes samari-tanusi bánása. — Én erősödtem, vigasztalódtam ama hitben, melynek már e földön is oly égi terményei v a n n a k , melyet lélek- s sziv-odaengedéssel tanulmányozván, 1844-ben mint papnövendék Isten szent kegyelmével Váradon be is

végez-— « 29

tem. Isten ugy e n g e d t e , hogy saját kérelmemre a szatlimári megyébe átjöhessek, — édes emlékemet, örök hálámat hozva, a siromig megőrzendőket élő s már elhunyt kegyelőim , fe-ledhetlen elöljáróim , t a n á r a i m , változatlan baráti hajlamo-mat egykori növendéktársaim iránt — s midőn szerét tehet-tem , mint édes szülői házhoz siettehet-tem oda hiv emlékem, há-lás keblem bebizonyítására. — A legjobb I s t e n , ki fényit, próbál és á l d , f. é. nov. 10-én plébániám szomszédságában kiütött tűzveszély által érzékenyen meglátogatott ; azonban a vigasztalásomra sietett szomszéd paptársaim, jó barátaim tevékeny részvétével meg is á l d o t t , oly örömök részesévé t e t t , melyek tetemes anyagi károsodásomat nagyban kárpó-tolák. — Testvéries hálámat nyilvánítani az érintetteknek örvendetes kötelességem, kik között kiválólag a könyörüle-tesség enyhitő részvétével és segélyezésével meglátogató fő-tiszt. K e l l e r m a n n Ferencz fényi plebánus, kerületi espe-res s czimz. kanonok urnák mondok hálaköszönetet, kérve az irgalom Istenétől : áraszsza reá s emiitett részvevő jóte-vőimre áldásának mennyei s földi kincseit. — Fiúi hálámat rebegem 11 a a s Mihály nm. s főtiszt, püspök uram- s atyám-nak , kitől igénytelenségem nem csak atyai vigasztaló iratot s kegyeletes segélyezést volt szerencsés nyerni; hanem 1861-b e n , és ismét a folyó évi érintett napon plé1861-bániám1861-ban tö1861-b1861-b tönkrejutott h í v e i m , előbb 15, most 30 a. é. forintoknak ke-gyes kiosztatása által megvigasztaltattak. Áldás kövesse lép-teit, minden főpásztori szent törekvéseit ! mondják vigaszta-lódva híveim, kiknek hálaszavait fiúi kebellel viendem na-p o n t a imaként az U r oltárára! — Az emiitettek részvéte, éreztetett kegye hatályosan feledtette földies szerencsétlen-ségemet; de a mérhetlenségig fokozódott vigasztaltatásom a m a , reám legérdemetlenebbre kiárasztott kegyelet- s szere-tet-segélyi küldemény által, mely Nagyváradról egy legked-vesebb barátom levelének u t j á n legörvendetesebb meglepe-tésemre hozzám nov. 25-én eljutott. — E levél olvasásánál lelkem s szivem egyaránt sirt és örült. Ereztem e k k o r , mily erőtlen minden szó az emberi kebel érzelmeinek tolmácsol-hatására. Nt. W i n t e r h a l t e r Antal, egykori jogi s pap-növendéki p á l y a t á r s a m , a baráti kebelnek, a fájdalmakat oly édesen enyhitő varázs-szavaival vigaszt küldve, egyszersmind segélyezésemre legkegyesebb uraim s egykori b a r á -taimtól 112 a. é. frtot gyűjtve, jótevő angyalként hatott reám.

— Tépelődve birálgatám , nem vonandok-e magamra rossza-lást a kegyelet titkos fátyola alatt hozzám juttatott segély hálanyilvánitásaért ? jól t u d v á n , hogy a „quod dextera facit, nesciat sinistra" evangeliumi szabály szigorú megőrzése mel-lett törülik kegyes jótevőim annyi szerencsétlen keservkö-nyeit ; én mégis sz. Gergely pápa ama evangeliumi szabályra vonatkozó fejtegetésére : „Hoc autem dico non ut proximi nostri opera nostra non videant cum scriptum sit : Videant opera vestra bona et glorificent Patrem vestrum qui in coe-lis est", s tovább : „sit opus in publico quatenus intentio ma-neat in occulto, ut de hoc bono opere proximis praebeamus exemplum et tamen per intentionem, qua Deo soli piacere quaerimus, semper optemus secretum" támaszkodva, keblem hála-áradatának, nyugodt lélekkel a legszerényebben bár, ne-hogy a jótevő kegyességet gyengédtelenül érintsem — me-netet engedek : S z a n i s z l ó Ferencz püspök ő nmlga , kü-lönösen minden papnak atyja ; gróf H a 11 e r Ferencz ő mlga,

egykori kegyes rectorom ; F o g a r a s s y Mihály ő mlga, aka-démiai pro-directorom, a fiatalság maecenása ; H o v á n y i Ferencz ő m l g a , egyházunk egyik kegyesen fénylő csillaga ; R a c s e k János kanonok ő n s g a , fölülmulhatlan tanárunk ; W i n k l e r József kanonok ő n s g a , régi kegyes és tisztelt ismerősöm ; A n d r á s s y János , szeretett tanuló kortársam, theol. tanár ur ; B e 1 c s u g Zachariás , papnöveldéi al-igaz-gató u r , és „egy valaki" könnyítették szép adományaikkal, sőt végkép megszüntették földhez sújtott helyzetemet. — Még nincs megállapodás. Második vigasztaló levelét vettem e hó elején emiitett legjobb barátomnak, s ennél a hálás növendék könyeit sirtam. Nem tudom magam visszatartani e levél részletének idézésétől : „A jó és nemeskeblü gróf H a l -i e r ő méltósága, néha-i rectorunk s a t y á n k , k -i , m-int előbb-i levelemben is emlitém, „motu proprio" . . . frtot adott ré-szedre, közelebbről G y ő r f f y László ő mlgától és N o g á l l János kanonok ő nsgától . . . frtot gyűjtött számodra. — M u l t héten S c h w a r z l Ferencz ő nsga gyengélkedvén, helyze-tedet most j u t t a t t a m tudomására, . . . frtot adott ; mihez nt.

K o r n h o f f e r Lipót ur, kedves bátyánk , . . . frttal járulván, küldöm a 21 frtot segedelmedre." — Mindezekért legkegye-sebb jótevőimnek elérzékenyült szivvel nyilvánitom legalázatosabb köszönetemet ; lenyűgöző földi gondjaimnak l á n -czaitól megszabadultam ; szabadabb lélekkel emelkedhetem megpróbáltatásom fölötte nehéz helyzetéből Ahhoz, ki s ú j -tott , kétségbe esni egy perczig se e n g e d e t t , s ime ismét ily kiszámithatlan utakon megáldott ; — le fogom tenni hálám imáját naponta Annak sz. oltárára , ki mondotta : „Quidquid uni e minimis fecistis, mihi fecistis", és : „Centuplum accipie-tis et vitám aeternam possidebiaccipie-tis !" legkegyesebb jótevőim-ért ! — Egy ifjúkori visszaemlékezéssel végzem hálarebegé-semet : 1840-ben 2-od évi jogosztályunkban bizonyos Woz-niczki Lajos szegény tanulótársunk huzamos beteggé lett. A közszeretetben álló W. A. jogi pályatársunk szót emelt a be-t e g iskolabe-társ j a v á r a ; s lebe-tbe-t szerebe-tebe-t-gyűjbe-temény be-tesbe-tvéries ápolásra. Most én lettem nem beteg, de érzékenyen s ú j t a t v a , s most érettem emel szót ugyanazon W . A. áldásteljesen. Is-tené a dicsőség, oly ritka keblű baráté örök hálám ! — A nagy-károlyi egyházi kerület őszi koronagyülése, a pesti egyházi kerületnek az antikath. sajtó szemtelenkedéseire vo-natkozó határozatához csatlakozva , határozatilag kimondá : miszerént az érintett szellemű minden irodalom fattyú ter-mékét , mint undort gerjesztő oktalanságot megvetve, nem csak önmagától eltávolit, hanem annak érdem szerénti meg-ismertetésére közremunkáland o t t , hol kell és lehet. — Plé-bániám szomszédságában Vállajon plebánia-üresedés lett a plebánus elhunytával. Többen folyamodtak annak elnyerhe-t é s e é r elnyerhe-t , én magam is. Leheelnyerhe-t i s , szabad is a kérelmezés a szépen s világosan körvonalozott törvényesség határai kö-zött ; de ha bár ki is ennek figyelembe vétele nélkül törek-szik kérelme foganatosítására, az olyan „non intrat per os-tium" ; s ha bejut mégis , azt csúf névvel bélyegzi az irás, s a canonok is bizonyos kedvezőtlen czimmel terhelik. Nép-szavazást megkísérteni, aljas fondorkodás. Mégis bizonyos illetéktelen uri egyéniség már a k k o r , midőn a boldogultnak végperczei e földi élettől alig szakadtak e l , magához h i v a t -ván az orgonistát és az egyházi gondnokot, ezek által nép-gyűlést összecsőditeni, s szavazásra két kegyeltjét általuk

kijelöltetni elég vakmerő volt. — Lett is szavazás, csakhogy nem épen kedvezőleg. — De uram ! uram ! nem élünk Turin-ban, Nápolyban. H a g y j u n k föl az ilyesfélékkel, ne készitsük a budakeszi és sváb bélteki súrlódások előutait. — l i a a nép

„proprio motu", — de igy legyen ám ! — bár kiért kérelmez, h a g y j u k őt saját Ínyére ; mert a kegyenczek neveit a nép szájába — bár siker nélkül is — rágni s r á g a t n i , aljas , rossz játék. — Ismeri minden megyéspüspök és minden kegyúr il-lető j o g a i t , ezeket befurakodással kijátszani akarni nagyon is nagy ildomtalanság. — Aztán az ilyes illetéktelen beavat-kozások után olyas valami is kinőheti m a g á t , mi majd Ízet-len lesz. Sapienti pauca ! . . . Steinberger Albert,

mérki plebánus.

B R Ü S S E L , dec. 13-án 1862. E g y halálozásról, egy temetésről teszek tudósitást, szomoruat, nem mivel nagy em-ber , de mivel nagyon gonosz emem-ber nagyon gonoszul, mivel istentelenül halt meg. Verhaegen Theodor, a belga páholyok tiszteletét vitte Victor-Emanuelnek Turinba, — volt két társa, a kik a belga és olasz páholyok közötti testvéri kapcsot meg-kötötték,— hazatérve, a svajczi havasokon átfázott, s a torok fekete daganatában 48 óra alatt meghalt. A kőmives ,Indépen-dance' mondja e temetésről: „soha oly nagy rokonszenv nem nyilatkozott egy polgár iránt a népben, mint Verhaegen te-metésén.'1 Szomorú látvány volt, szomorkodott mindenki, nem a halálozáson, de az abban nyilatkozó istentelenségen. Nem volt jelen e temetésen egy minister sem, szégyenből elmarad-t a k , habár a haloelmarad-telmarad-tnak személyes és polielmarad-tika-baráelmarad-tjai volelmarad-tak;

nem jelentek meg a katliolikusok sem, mivel a temetés is oly istentelen v o l t , mint a halottnak politikai s vallásos elvei ; a kik ott voltak, azok a halottnak elveit vallották, a többiek a szabad kömiveseknek nyomorult játékait kíváncsiságból szem-lélték. Elég a temetésről mondani, hogy ezt az egyház nem rendezte, nem tette , az egyház szolgálatját a halott végren-deletileg kizárta, mivel azokhoz tartozott, kik azon erkölcs-telen szövetségbe léptek, hogy haláluk esetében a papot el-űzik , temetésüket nem az egyház, de ezen bűnös szövetségi társak által végeztetik. Mondattak szónoklatok a sírnál, de az Istennek nevét egy szónok sem emiitette, egyedül Russel, a szabad egyetem igazgatója szólt „a gondolatok és tettek

nem jelentek meg a katliolikusok sem, mivel a temetés is oly istentelen v o l t , mint a halottnak politikai s vallásos elvei ; a kik ott voltak, azok a halottnak elveit vallották, a többiek a szabad kömiveseknek nyomorult játékait kíváncsiságból szem-lélték. Elég a temetésről mondani, hogy ezt az egyház nem rendezte, nem tette , az egyház szolgálatját a halott végren-deletileg kizárta, mivel azokhoz tartozott, kik azon erkölcs-telen szövetségbe léptek, hogy haláluk esetében a papot el-űzik , temetésüket nem az egyház, de ezen bűnös szövetségi társak által végeztetik. Mondattak szónoklatok a sírnál, de az Istennek nevét egy szónok sem emiitette, egyedül Russel, a szabad egyetem igazgatója szólt „a gondolatok és tettek

In document Religio, 1863. 1. félév (Pldal 30-36)