6 1 pokat nem igen értik, és igy az irányukban tanús if ott

figye-lem is némileg hiányos — Egyébiránt ez nem igen tartozik hozzánk ; az egészet csak azért hozzuk f ö l , hogy részben mi is tanuljunk tőlük figyelmet, nem annyira az itt keresztül utazó idegenek , mint inkább a köztünk lakozó magyarok iránt, kik daczára szép, és mindég növekedő számuknak, a vallási oktatást saját édes anyai nyelvükön mindeddig nél-külözni kénytelenek, ha csak nem akarják ezért a várba föl-küzdeni m a g u k a t ; mi ugyan fiatal embereknél m e g j á r j a , de öregebbeknél, kiket az örök igazságok inkább kezdenek é r -dekelni, főleg téli sikamlós időkben csaknem lehetetlen. Ez okért hiszszük és r e m é l j ü k , hogy fog találkozni competens férfiú, ki Buda alsó városaiban lakó számos kath. magyarnak e valóban megszivlelendő helyzetét erélyesen fölkarolva oda fog törekedni, hogy legalább a nagyobb plébániákban a német mellett magyar isteni-tisztelet és szónoklat is tartassák. — Ez évtizedek előtt még talán nem volt szükséges, de a nem-zetiség jelen szerencsés fejlődése mellett igy soká nem mar a d h a t u n k ; a német ajkú polgámarok gyemarmekeiket magyamar h e -lyekre küldik, magyar cselédséget tartanak , csakhogy a ha-zai nyelv tulajdonukká v á l j é k , — iskoláinkban már sikerrel tanittatik a magyar nyelv. — Miért legyen az csupán csak templomainkból kizárva ? — Hogy ezen , sokak előtt méltán

— abnormisnak tetsző helyzeten mielőbb segitve legyen, jó-nak gondoltuk ez ügyet a kath. sajtó terére á t v i n n i , mert hozzá vagyunk már szokva egyidő óta semmihez komolyan nem f o g n i , mig a dolog nyilvánossága által egyszersmind elég fontossá nem tétetik. — A kath. egyház, mig hit- és er-kölcs-tanában változást nem tűrt soha, ilynemű külsőségekben mindég tudott az idő- és körülményekhez alkalmazkodni, s hogy eddig nálunk a magyar isteni-tisztelet érdekében nem történt semmi, ennek oka nem is az egyházi elöljáróság mu-lasztásában, mint inkább a város magyar kath. lakosságának azon balhiedelmében rejlik, mintha nem lett volna szabad és lehetséges már eddig is az ország főmagasságu bibornok-pri-másához azon kéréssel folyamodnia : hogy főpásztori hatalma-, s atyai kegyességénél fogva , legalább a népesebb plébániá-kon , a n é m e t mellett, a magyar isteni-tisztelet tartását is elrendelni méltóztassék. — Mi nem kételkedünk, hogy a fő-város magyar ajkú kath. lakossága, mulasztását jóvá teendő, az ügyet oly erélylyel karolja f ö l , hogy rövid idő múlva már itt lenn is dicsőíthetjük Istenünket hazai nyelvünkön , ki jól-lehet egyedül a sziv h a n g j á t hallgatja meg, de mégis megbo-csátja teremtményeinek ama gyengeségét, hogy kiki azon a nyelven óhajt és szeret neki hálaéneket zengedezni, melyen őt erre édes anyja legelőször tanitá. — Ezeket elmondani annál inkább kötelességünknek tartók . mert nem ritkán emel-kedik hitelleneink táborából szent vallásunkat igazságtalanul sértő azon v á d , hogy a katholicismus a nemzeti fejlődésnek legtöbb esetben útját állja ; ennek megczáfolására is szolgál-jon e jóakaratú fölszólalás. R. I(.

N Á P O L Y , dec. 7-én 1862. Két okmány jutott kezünkbe, két körlevél, egyik a nápolyi prefettótól, másik R a t -tazitól kiállítva, a piispökökhez menesztve, mindkettőnek czélja a papnöveldéket laicisalni, vagyis a ,szabad egyház szabad államban' szólam s z e r é n t , a kormány vezetése alá vetni. R a t t a z z i , ha székével össze nem dült volna , papokat

^kart nevelni, és csak ezeket a püspök által fölszenteltetni.

Nem u j dolog, de az egységesitő, vagyis az egységet minden kegyetlenségekkel keresztül vinni törekvő pártnak nem ked-vez a mostani p a p s á g ; gondolja tehát, a jelen papságot töm-löczözni, a jövő papságot az én szabásom szerént fogom ala-kitani, oly papságot fogok Italiának nevelni, mely lelkismeret furdalása nélkül elárulja népét, püspökét, p á p á j á t , M e g -váltóját , Istenét. A forradalom csak ily papsággal lehet bé-kében. Ezt kisértette meg mult század végén a josefinismus, febronianismus, gallicanismus ; erre törekszik most a forra-dalmi zsarnokság az u j rend, a szabadság nevében. Miként ő szabad a lelkisméret, és az Isteni törvény i r á n t , ugy nem t ű r i , hogy valaki az Isten és lellcismeret törvényének védő árnya alá meneküljön. Lelkismeretlenség a forradalom ere-dete , l é t e , élete; e nélkül élni nem tud. Ez az értelme a ná-polyi p r e f e t t u r a , és a turini minister elnök körlevelének a papnöveldék ügyében. A nápolyi prefetto levele igy hang-zik : „Mélt. ur ! A nápolyi közoktatás legfelsőbb tanácsától, s illetékesen a tartomány prefettojától következő ministeri rendelet érkezett a tanodák ügyében sept. 5-ről: Ezen mi-nisteriumnak tudomására j ö t t , hogy némely papnöveldékről méltán lehet g y a n i t a n i , miszerént az ifjak oly elvekkel láttatnak el, melyek a jelen kormányzati renddel, a nemzeti f ü g -getlenséggel és egységgel ellenkeznek. Azért a közoktatási ministerium, az 1861. febr. 10-én a nápolyi tartományok ügyében kiadott intézvényt a papnöveldékre is kiterjeszté, melynek értelmében ezek a kormány betekintése alatt lesz-nek ezentúl, s mélt. uraságodnak figyelmébe hozta az emiitett rendelet 57., 60., 61. czikkelyét. Sietek tehát méltóságoddal tudatni az én érdekeltségemet a papnöveldék iránt ; és miután az emiitett intézvény az alsó iskolákban már foganatba vé-tetett , a megyei papnöveldékben is foganatba v é t e s s é k , ne-hogy az ifjak a nemzeti intézményekkel ellenkező tanácsoktól vezettessenek. Ezen közoktatási tanács bizottmányt fog kine-vezni, melynek elnöke a királyi biztos lesz. s ezen bizottmány fogja az emiitett intézmény szabályait a papnöveldékbe behoz-ni. Kérem tehát méltóságodat, ismertesse meg velem a tanitási tervet, mely a papnöveldében uralkodik, a tanitó személyzet-tel együtt. Nápoly, oct. 2-án 1862. Ponente elnök." A minister-elnöknek ez iránt kiadott rendelete tele van színleléssel és ál-noksággal, tele kegyetlenséggel. Igy hangzik ez : „Italia. Az igazság és a közoktatás ministeriuma. III. osztály. 8252.

szám. Tárgy : a megyei papnöveldék a nápolyi tartományok-ban. Körlevél. Tudomására jött ezen ministeriumnak, hogy ezen tartományokban (a milanói papnövelde Monzában is) némely papnöveldék be vannak zárva, némelyek rendelteté-sükkel ellenkező czélra f o r d i t v a , némelyek igazgatóságuktól megfosztva (krokodil könyek ! mintha mindezt nem a szabad-ság , azaz : minden gonoszszabad-ságra szabadalmazott turini kor-mány tette volna !) mások pedig (s ez a fődolog) minden il-letékes (kormányi) szabály nélkül vannak rendezve. A király kormánya, ismervén kötelességét, visszaakarja állitani a köz-szolgálatokban a rendet, mely az utolsó évek alatt megzavar-tatott, (zavart l á t t u n k , de visszaállitott rendet még nem lát-tunk,) nem tűrheti tovább, hogy a közoktatási intézetek meg-akadva maradjanak, a melyekben a fiatal papság az isteni és emberi tudományokban o k t a t t a t i k , hogy vallásos és polgári kötelességeit ismerve szolgálhasson az egyháznak és a ha-zának." Ily álnokság- és szineskedéssel tele van az egész

körlcv é l , azért csak a benn foglalt rendeletet teszszük közzé. P a -rancsolja a ministerelnök, hogy a püspök jelentést tegyen 1) ,,hány papnövelde és hol van a megyében; kik a növendékek, hittanulmányokat hallgatnak-e vagy elemi oktatást, járnak-e ide laicus ifjak is ? 2) milyen az igazgatóság ezen papnövel-d é k b e n ? 3) milyen a jövepapnövel-delme? (a róka ipapnövel-de figyel, hogy ezt öregbíthesse !) 4 ) Fizetnek-e a növendékek valamit ? van-e alapitványozott hely és mennyi ? mi az alapitvány ? 5) milyen a jelen állapot a növeldében? ki az igazgató? hány és kik a tanárok ? hányan a növendékek ? 6) mily állapotban van a fegyelem, a tanulási előmenetel, kivált a hittanulmá-nyokban ? (mily példás jámborság ! a farkasban.) Rattazzi." — Ezen rendeletekre, főkép a sept. 5-ről közzétett-re a nápolyi püspökség méltóan válaszolt Ez a válasz: „Mi-nister ur ! Annyi sok keserűségek u t á n , melyekkel ezen tar-tományok püspökei telve v a n n a k , jött még önnek sept. 5-ről adatolt rendelete , mely a püspöki papnöveldéket a közokta-tási ministerium alá akarja v e t n i , s az 1861. febr. 10-ki in-tézménynek 57., 60., 61-ik czikkelyeit ezekre is kiterjeszte-ni. Az oktatás szabadsága ellen tett hasonló merények nem ujak előttünk ; megkísértette ezt Carignan herczeg is febr.

17-ről kelt rendeleteivel, melyekkel a Piemontbandivó törvé-nyek behozatalán kivül még papnöveldéinket is a közokta-tási minister kezeibe teszi át. De ön előtt sem u j a mi ovás-t é ovás-t e l ü n k , melyben Carignan lierczegeovás-t figyelmezovás-teovás-továs-tük, miovás-t nyert II. József császár hasonló rendeletekkel? Eltörültet-vén országunkban (bűnös kifejezés ! Nápoly nem ország, ha-nem tartomány, hol prefettok tartatnak, és 120 ezer piemon-ti katonaság !) a helytartóság , reméltük, liogy azon rendele-tek nem fognak foganatba vétetni, nem mintha hittük volna, hogy ovástételünk figyelembe v é t e t i k , hanem mivel az igaz-ságtalanság már égővé l e t t , hogy annyi zaklattatások után, melyeknek kitétettünk, az egyház szabadsága oly elnyomá-sok alá is vettessék , melyektől a többi tartományok mind-eddig menten maradtak. Most önnek körlevele minden re-ményeinket eltaposta, s mi, a kik annyi igazságtalan zaklat-tatások között, melyek személyeink ellen intéztettek, hall-gattunk , nem hallgathatunk oly sérelmekre, melyek egyene-sen az egyházat sújtják. Ez az ok, miért szavunkat emeljük, hogy a kath. világ előtt mentsük magunkat azon szerencsét-lenségek ellen, melyek ezen rendeletből az egyházra és az államra fognak származni. Tudja meg tehát, minister ur, hogy a mi papnöveldéink nem nyilvános iskolák, hogy oda min-denki járhasson ; hanem az egyház egyetemes fegyelme sze-rént , vallásos intézetek , melyekben az ifjak az egyház sa-j á t módsa-ja szerént papokká neveltetnek, u g y , hogy m i , püs-pökök , bennük fölismerhessük , Istentől hivatnak-e a papi rendbe ? Ezen papnöveldéket a tridenti zsinat hozta létre, s 23-ik ülésének 18-ik fejezetében ,de reformatione' előadja a szabályokat, melyek szerént a papnöveldéknek kell ala-p í t t a t n i , szerveztetni , igazgattatni, s kimondta , bogy min-denben a püspöktől f ü g g n e k , mivel csak a püspökök felel-hetnek az Isten előtt azoknak tudományáról, és erényeik-ről, a kikre a felszentelésben kezeiket teszik. Ki az, ki nem t u d n á , hogy a könyvnek megválasztása, a tanítási módnak, s a nevelési figyelemnek kiszabása a nevelés lényegéhez tar-toznak ? Mily igazságtalanság t e h á t , midőn mindenféle eret-nek, minden istentelen a szabadság és haladás nevében

nyit-h a t iskolákat őseink nyit-hitének kárára, egyedül a katnyit-h. egynyit-ház- egyház-nak tiltatik m e g , hogy saját belátása szerént nevelje az ő rendjébe lépendő i f j a i t ? Mi h á t a statuto , mely szerént a kath. religio az uralkodó, és az állam vallása? Ezen elvek-hez hiven kinyilatkoztatjuk , hogy ama rendeletnek nem en-gedelmeskedünk , s ha a kormány erőszakot tesz papnövel-déinkben , mi ezen papnöveldét nem fogjuk tekinteni annak, s a bennük nevelt ifjakat a papi rendbe nem fogjuk fölvenni.

De mondja minister ur , hogy tudomására j u t o t t , miszerént ezen növeldékben a nemzeti egység- és függetlenséggel ellen-séges elvekben neveltetnek az ifjak. Ezen állítás méltányta-lan, s önmagában ellenmondó. Tehát csupa gyanúból, minden bebizonyított tény nélkül a k a r j a ön az egyház legszentebb jogait rombolni ? Mily jog, mily biztosság fog fönmaradhatni, ha csupa gyanúból lehet azokat lerontani ? A gyanúsak törvénye nem zsarnok törvény-e ? Tehát csak az egy-ház iránt lesz szabad minden zsarnok intézkedés? Mi-nister ur ! Ideje volna már fölhagyni a papság üldözé-sével. A kath. szabadság mindenben, mi a lelkismeretet nem sérti, engedelmeskedik a fönálló hatalomnak, titokban r.em conspirál. H a t v a n év óta több trónokat döntött meg az össze-esküvés , mutasson ujjal csak egy t r ó n r a , melyet papok összeesküvése döntött volna meg. De mégis mi nem akarunk a reményről lemondani, mintha ön minister ur, maga is a kath.

egyháznak fia, félrevetve az egész püspökség óvástételet, sem-mikép sem hajolna a jámborabb tanácsokra, s oly rendelet mellett maradna, mely az egyháznak mérhetlen károkat szülne.

Már az egyház birtokait eltékozolták, most az ő kincsét szebb jövőnek zálogát, az ifjú növendékeket akarják anyai keblé-ről elrabolni ! Azonban ezen óvásunk is oly kevés figyelmet fog nyerni, mint az előbbiek ; de mi el vagyunk határozva, bár-mit szenvedni, semmint hivatalunkat elárulni, s ezen ügyet Annak fogjuk a j á n l a n i , ki az egyház minden ellenségeit a pokol kapuinak nevezve mondá : „et portae inferi non prae-valebunt adversus earn:¹ Nápoly, Mindenszentek ünnepén

1862." Aláirta az egész püspökség, a számkivetetteket is ide értve.

BOLOGNA, dec. 7-én 1862. A sekrestye-korszakban Lucca városa nagy dicsőséget helyezett abba, hogy assisi sz.

Ferencz rendjének kolostort első épített. Lucca első volt, mely a középkornak egyik n a g y bajnokát sz. Ferencz tem-plomában eltemette ezen fölirással : V i x i , peccavi, doluí.

A mai városi hivatalnokság szégyenli magát a középkor-nak azon dicsősége m i a t t , s kérvényezett a kormánynál, len-ne szabad sz. Ferencz kolostorát katonai laktanyának el-foglalni. A városi polgárság nem jutott még a fölvilágoso-dás azon f o k á r a , hogy a szerzetes ház eltörlésében boldog-ságot találjon, mindent m e g t e t t , a mit t e h e t e t t , hogy a zár-dát megmentse ; de a turini kormány nem a népségre, hanem a községi hivatalnokságra hallgatott, mivel, úgymond , ezek képviselik a város lakosságát. Szép képviselet, midőn a képviseltek mást akarnak mint a képviselők. A képviselet gúny-szó , mivel az nem a várost képviseli, hanem a város vallásossága ellen a forradalmi vallástalanságot. — Midőn a turini kormány kimondta a hires elvet : ,szabad egyház, sza-bad államban', valószínűleg j ó lélekkel mondta, értvén a Pas-saglia, Liveraní, Pantaleo s Caputo által képviselt egyházat, mivel Cavour azon időben ezen urakkal volt egyetértésben.

63

Ma ezen egyetértés annyira megy, hogy a milanói káptalani általános helyettes urnák világos tilalmára Passaglia merész-kedik Milanóban adventi beszédeket tartani. Szerencse, hogy a politikai hatóság és Passaglia vakmerőségén Caccia püs-pöknek egyházi szilárdsága diadalt fog a r a t n i , s igy a tem-plom többé nem fog profanáltatni. Nevezetes, hogy Passaglia Marseilleben egy könyvárushoz belépve k é r t e , ,Pro causa Italica' m u n k á j á t ; a könyvárus nem ismerve, hogy a szerző áll előtte, válaszolta : „mit akar ön azon ördögi röpirattal, én egy példányt sem rendeltem m e g , s igy egyet sem adtam el, én nem is láttam. — De senki sem is kereste azt nálam." — A nápolyi szabadelvű papok gyüldéje föloszlott, miként a milanoiaké, s a ,Colonna di fuoco' ú j s á g is megszűnt.

Ezt sem La Marmora szigora, sem az államügyész üldözése, hanem a gyülde saját nyomorúsága okozta. A gyüldének és lapjának teljes szabadsága volt gúnyolni a pápát, a püspökö-ket, és az egyházi szabályokhoz hü papokat La Marmora, és az ostromállapot kedvező volt reá. Hanem a gyülde oly em-berekből állott, kiket a szenvedély egymás ellen ragadott, s az egymás közti marakodás véget vetett a gyüldének. Non est p a x impiis. — A „Vera buona novella" újság írja, hogy Tos-canában a Szentháromság képe alatt egy imádságot terjesz-gettek a garibaldisták, melynek értelme ez volt : „megbocsá-tunk ellenségeinknek, ha az egységre térnek, különben halál nekik." Hogy a garibaldisták halált kiáltanak minden be-csületes emberre, azt jól é r t j ü k , de hogy ezt a Szent-három-ság képe mellett hirdetik, a kik a Szent-háromSzent-három-ságot csak go-nosz czéljaikra eszközül használják, azt botránynak lenni ta-láljuk. — Nápolyban a Lorenzo-Maggiore kolostor katonai laktanyává valtoztattatott á t ; igy vész el az ős nápolyi or-szággyűléseknek, a nemesség gyüléshelyének, az előjogokkal földiszitett polgárságnak emléképiilete. A szerzetesek t e h á t koldulni mennek, szétüzetve a világon, minden élelem nélkül;

s Grigli püspök ur, ki a muroi püspöki székről lemondott, hogy e kolostorban az Istennek és saját lelkiüdvösségének élhes-sen, ezen végső menedék-helyéről is elűzetett; egy más főpap is, ki az amerikai hitküldérségből ide vonult, ugyanazon sors-ban részesült. — A megmaradt kolostoroksors-ban is éhen halnak a szerzetesek. Az egyházi pénztár nem teljesiti havi fizeté-s e i t , mult héten ifizeté-s olajat koldultak egy kolofizeté-stor fizeté-számára, melynek már 15 havi illetékét máig sem fizették ki. A pie-monti urak gazdagodnak az egyházi pénztár kezeléséből, a kiknek pedig joguk van hozzája, azok éhen sinylődnek. — Nápolyban egy nő meggyilkolta magát, mivel gazdag kedve-sei már ráuntak. Az egyházi és világi hatóság elismerte a bűnös merényt, a tanuk bizoriyiták, hogy ezen merényt már két izben megkisértette, a plebánus tehát nem temethette el.

De a városi syndicus egyik levén a ráunó kedvesek közül, a szabadság ezen korszakában, a capucinus atyákat rákénysze-r i t e t t e , hogy az öngyilkost, és csúnya életűt temessék el sz.

Ferencz kápolnájában. — Sorrente-városban, midőn Gari-baldi serege Nápolyba bevonult, szent Vincze kolostora a se-besült katonák laktanyájává alakíttatott át. A vörösinges ka-tonák a templomba r o h a n t a k , s mielőtt az Oltáriszentség és a képek eltávolíttattak volna , a szenthelyen tánczoltak, az oltárokon ugráltak, s több, a borzalom miatt meg nem nevez-hető szentségtelenségek után, a képeket összedöfdösték, ösz-szeszaggatták, a szobrokat összetördösték. Kivált egy

Ma-donna-képet sajnál a nép, művészi becsű volt, s hozzá a nép-nek nagy volt az ajtatossága. Most a zárda még l a k t a n y a , a templomban az isteni tisztelet megkezdetett, de a szétrombolt képeket és szobrokat ki adja vissza ? —Midőn a piemonti kato-naság Messinát Cialdini alatt bevette, az érseki papnöveldében letelepedett, s gonoszságból fölgyújtotta. A franczia és angol matrózok a tüzet eloltották, de a bútorok és a könyvtár örökre elvesztek. — A ,Piemonte: jeles lapban ezt olvassuk : „Biztos kútfőből tudjuk, hogy a minister ur törvényjavaslatot készitett turini egyetemnél egy tanszék fölállítására a prostitutio törté-nelmének, és hogy erre C. tudor ur vagyon kiszemelve, a ki már könyvet is irt ez érdemben. Mi reméljük, hogy a törvényja-vaslat a közerkölcsiség érdekében e l f o g vettetni, s nem fogja megengedni, hogy a turini egyetemen is az a botrány tör-ténjék, a mi N— egyetemen történt, hogy az i f j ú s á g , midőn egy tanár mélyen beereszkedett a bujasenyv történelmének fejtegetésébe, a hallgatók azonnal kimentek a teremből.

IRODALOM.

„AZ Ó ÉS Ú J S Z Ö V E T S É G I S Z E N T Í R Á S a Vulgata sze-r i n t , figyelemmel az esze-redeti szövegsze-re. (Vége.)

A fölvilágositó jegyzetek kétségkivül egyik fénypont-ját képezik a szentirás ezen nagybecsű kiadásának. A ki t u d j a , mily nehéz a szentirás értelmezése, és igy mily czél-szerütlen a be nem avatottak kezébe magyarázat nélküli bib-liát adni : érdemlegesen fogja méltányolni tudni a fáradalmat is, mely a mü teljesb használata végett a jegyzeteket is hoz-zá a d á , és pedig mindjárt a szöveg lapján , hogy annál ké-nyelmesebb legyen az olvasóra nézve. A jegyzetek , mint lát-tuk , vagy szomagyarázók, vagy h i t t a n i a k , régiségtaniak, történelmiek, mysticusok a szöveg szükséglete szerént, vagy egyszerűen fölvilágosítók. Általában kellő helyeken vannak al-kalmazva, majd rövidebbek, majd hosszabbak, és csaknem min-dég elégségesek az értelem lehető meghatározására Ámbár némelykor hiányzik is a jegyzet o t t , h o l , ha már az eredeti szöveg fejeztetett k i , szintén elkelne egy kis magyarázat.

Például a „falra vizellő" ,jóslelkü asszony', ,Izraelnek ki- és bevivője' ; vagy ,Izrael minden fiainál az eb sem moczczan meg' stb. ; mely kifejezések természete nem nyilvánul önma-gától mindenki előtt; elég volna egy helyen ily, többször előforduló kifejezéseket megmagyarázni, és később arra csak hivatkozni, hogy ha az olvasó netán ép ily kifejezésre bukkannék, a kellő megfejtést föltalálhassa. — Fordul elő j e g y -zet , mely a szöveg kifejezését t á n még homályosabbá teszi.

A 381. l a p o n , hol a Királyok IV. könyve helyett VI. á l l , a 11. r. 2. versében olvassuk: „De J o z a b a , Jóram király leá-nya , Okoziás h u g a , vévén J o á s t , Okoziás fiát, ellopá őt a király fiai közöl, kik megölettek v a l a , és annak d a j k á j á t az ágyasházból" stb. Az ,ágyasház' már magában véve gyanús kifejezés a mi szólásmódunk szerént ; T. pedig e szóhoz a következő jegyzetet teszi : „Mások szerént : az ágyasházba (a papokéba a templomban)." Az ,ágyasház' itt nincs megma-gyarázva ; azon adalék pedig : a papokéba a templomban, semmifélekép sem tünteti föl kedvezőbben a kifejezést, mely a ,triclinium'-nak volna megfelelő. Azonban mindég köny-nyebb levén valamely müvet birálgatni, mint azt létesíteni, fölhagyunk megjegyzéseinkkel, melyeknek eddigi száma is

. 64

azon érdekesség mellett tanúskodik, melylyel a mii bir , és melyet leginkább az tud becsülni, ki egy kissé mélyebb ku-tatásra méltatta azt. — Aggodalmas szorgalom tűnik föl a mü lehető hibátlan nyomdai kiállitására nézve is ; de, mint tud-va tud-van azok előtt, kik a sajtótud-val ezen a téren is foglalkoz-t a k , épen a sajfoglalkoz-tóhibák javifoglalkoz-tására fordífoglalkoz-tofoglalkoz-tfoglalkoz-t gond szokofoglalkoz-tfoglalkoz-t nem ritkán leghálátlanabb munka lenni, és igy nem csuda, ha a megfeszített ügyelem mellett is szintén fordulnak elő tete-mes sajtóhibák. Például 270. lap. a 14. v. ,villával' helyett ,vállával' ; 224. 1. 6. v. mondatik : „vágd el lovaik inait", és az ide mellékelt 7) számnak megfelelő jegyzetben olvassuk : ,a feniciek fővárosáig'; minthogy 7) helyett 6) kellene, mely szám alatt foglaltatik a megfelelő magyarázat ; a 273. 1. az 5. rész alatti 4-ik jegyzetben „görög orditásból" ,görög for-dításból' helyett stb.

J ó szándokunk igen félreismertetnék, lia a fölhozott különbözések , eltérések , egyáltalában ha észrevételeink bár kiben azon gyanút gerjesztenék, hogy azok által a nagybe-csű műnek , és a reá fordított áldozatnak, fáradalomnak ér-demét csökkenteni akartuk volna. Alig képzelhető irodalmi termék , mely minden reá fordított ipar, gond, sőt tehetség mellett is annyi kivánni-valót hagyhatna hátra a befejezett tökélyre nézve, mint épen a szent könyveknek forditása, vagy azok valamely fordításának átidomitása. Az igények e

J ó szándokunk igen félreismertetnék, lia a fölhozott különbözések , eltérések , egyáltalában ha észrevételeink bár kiben azon gyanút gerjesztenék, hogy azok által a nagybe-csű műnek , és a reá fordított áldozatnak, fáradalomnak ér-demét csökkenteni akartuk volna. Alig képzelhető irodalmi termék , mely minden reá fordított ipar, gond, sőt tehetség mellett is annyi kivánni-valót hagyhatna hátra a befejezett tökélyre nézve, mint épen a szent könyveknek forditása, vagy azok valamely fordításának átidomitása. Az igények e