suf-f e r t , omnia sperat," (1 Cor. 13. 7.). ( Vége köv.)
I r s i k F.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Hlaçyarorszàîç.
l i a g y - K l k i m l a , február 24. (A nagy-kikindai lelkészség keletkezésének története Bánátban.) Nagy-Kikin-da Torontálmegye területén fekszik. Lakosai eleinte kizáró-lag szerbek voltak. A török háború után más kilencz hely-séggel a fölséges uralkodó-ház iránti hűséges szolgálatáért igen szép kiváltságokkal fölruháztattak. Az egész kerület-ben egy katholikus plébánia sem létezett. Az akkoron ha-tárőri szolgálatokat tevő kerületbeli vitézek katholikus al-ezredese Gr r a j n e r Sándor a katholikusok számára vert falból náddal befödött kápolnát építtetett. A katholiku-sok lelki üdvéről gondoskodó alezredes 1760-ik évben né-hai gr. E n g l Antal csanádi püspöknél kieszközlé, hogy az akkor Temesvárott még létezett ferenezrendü zárdából egy szerzetes az Urnák ezen zsenge szőllőjében munkálkodni kiküldetett. A kerületben így már volt egy plébánia. A magas cs.k. kincstár 1780-ik évben jó anyagból egynagyobb-szerü új kápolnát építtetett. A katholikus lelkek száma az egész kerületben 335 volt, kik az ú j plébánia hivei voltak.
A hivek időjártával szaporodván templom-építésről kezdtek gondolkozni. A boldog emlékezetű első F e r e n c z császár
1807-ben körutat tevén, az akkor itt lelkészkedő ferenez-rendü szerzetes a hódolat-nyilvánításnál a templom épí-tésre vonatkozólag egy folyamodványt nyújtott be. A lépést siker koronázta. A fölséges uralkodó-ház a kath. egyház egén minden időben csillagként ragyogott. A következő években egy nagyszerű plebánia-templom akkép volt emel-kedőben, hogy a plébánia is rendszeresíttetett. A magas kincstár a kegyúri jogot gyakorolván a csanádi püspök néhai K
ő s z e g h y László előterjesztese folytán 181 l - b e n a már negyvenhat év óta helyben lelkészkedő ft. J a b l o n s z k y János esperes urat lelkészül kinevezte. Az ú j lelkész állo-mását elfoglalván az épülőfélben talált templomot 1813-ban fölszenteltette és magát hivatalában törvényesen beigtatta.
A templom fölszerelése körülbelül tizenkét ezer pfrtba ke-rült , melynek nagyobb részét a nevezett esperes ur ado-mányozta , a többi pedig az ő közvetlen fáradozása és ön-föláldozása folytán hivei filléreiből került, kik között S c h a r f i c z k y és G ö d i családok tündöklenek. A tem-plom téglafal- és vas-rostélylyal bekeríttetett. A csinos kerítés két díszes fő- és két mellék kapuval elláttatott. A templom belseje csinos és izlésteljes. Talapzata márvány-kövekkel kirakva van. A főoltárt a megaranyozás, már-vány-oszlopok és szent szobrok díszesítik, kivüle két szép mellék-oltár és szószék díszesíti a templom belsejét, szó-val : az U r háza illően fölszerelve van. A kápolna, mely a mult század végén é p ü l t , 1820-ban megujíttatott. Midőn ujabb időkben a helvét-vallásuak a kápolnát a magok
szá-. szá-. 1 4 8 mára megnyerni törekedtek, hogy az kizárólag a katholi-kusok számára megmaradjon, az esperes-plebános ur há-rom ezer pfrtnyi saját költségeivel egész templommá átala-kította és jelenleg a város ékessége. Ha az iskolák , minek hire sem volt, midőn a plébánia alakult, e század második tizedében gyorsan létesültek : az egyedül az esperes-plebá-nos urnák a müve. Az iskolák számára egy emeletes ház építtetett. A jövő hónapban , ha az idő már engedni fogja, egy másik emeletes ház építéséhez fognak , hogy nemcsak a leány- és négy íi-osztályu fő-elemi iskolák számára . ha-nem a tanítóknak is , kik illően elláttatnak , eléggé alkal-matos lakás készíttessék. Ezenkivül a mult évben a kerület részéről 150,000 pfrtnyi tőke tétetett l e , hogy a jövő év-ben egy al-real-tanoda fölállíttassék. Ily tettek méltók, bogy a nyilvánosság szőnyegére tereitessenek. Ezeken kívül az innét egy órányira fekvő Mokrin mezővárosban, mely ide tartozó íiók-egyház volt, közvetleni fáradozásai következ-tében plébánia alakult. Ez ügyben Budán és Bécsben volt.
A szent érdeket siker koronázta. A magas kincstár szép templomot, paplakot és iskolát építtetett. A mag, melyet el-hintett , idővel terepélyes fává növekedendik s müve még soká, ha örök álomra egykor szenderül, hirdetendi Isten dicsőségét, hiven betöltvén hivatását. : „ Ego elegi vos et posui vos , u t eatis et fructum alferatis , et fructus vester maneat." Joan . 1 5 , 6 . Ezek nem azért említtetnek , mint-ha őt dicséretekkel mint-halmozni akarnám , vagy rá szorulna , hanem leginkább, hogy a jó tettek fölemlítése által mások is a katholikus egyházi szellem terjesztésében buzduljanak.
„Sic luceat — ut videant opera vestra bona et gloriíicent patrem vestrum , qui in coelis est." A várostól legújabban ötven láncz földet kieszközlött a katholikus plebánia-tem-plom számára, mit a helytartóság is helybenhagyott, me-lyek a napokban elárvereztetvén haszonbérbe adattak. Mind-ezek , ha éltének még néhány évig örvend, még nem utói-só müvei. O nemcsak eddig de ezután is fáradhatlan ma-rad Isten országa terjesztésében e földön. Isten áldása ki-sérje őt ezentúl is szent czélja kivitelében , hogy a jónak
még sokáig terjesztője lehessen. a—b.
Myitra, febr. 28-án. A közel mult farsang alatt két némileg nevezetes esemény adta elő magát városunkban, Az első ft. s ns. M i s k o 1 c z y János kanonok urnák a hely-beli sz.-ferencziek által „s y n d i c u s"-sá lett megválaszta-tása s február 18-án lett ünnepélyes beigtamegválaszta-tása; mely al-kalom ünnepélyesbbé tételére a rend főnökét ft. G o 1 e s-s é n y i Pantaleo atya, a rend tartományi őre s-s három ízben ex-provincialis, az idő zordonsága, és meghaladt kora da-czára Nagyszombatból megérkezvén, helyettesíté. Nt. K u-z s i l e k Barnabas quardian atya eu-z alkalomra latin ódát készített, melyet a növendékek szépen énekeltek.
A második nevezetes eseménye a mult farsangnak az elárvult nyitrai plébánia gyászának levétele volt. Az örök-ségbe költözött jegyest, egy íiatalabb s életerősb lelkes, a hivek lelki üdvét, mint reménylenünk teljesen lehet, for-rón óhajtó fiatal jegyes válta föl. Nt. G y u r i k o v i t s Mátyás febr. 22-én az isteni szolgálatok ünnepélyes tartása közben mint nyitrai plébános, székébe beigtattatott főtiszt.
K r a j e s i k János kanonok és székesegyházi főesperes ál-tal. A ft. főesperes ur a kinevezési praesenta és investitura fölolvastatása után az egybesereglett számos híveknek az új plébánost bemutatandó a szónok-székre lépvén, ékes ma-gyar nyelvünkön a cselekvény jelentőségét, a nméltóságu püspök szerencsés választását, az ifjú plébános életét, a pap-nak, mint plébánosnak hivei s a hivek, plébánosuk iránti kötelességeit velősen magyarázta. Ezt követé a jelvények átadása s a megesketés, melyet a fiatal plébános ur erélyes és értelmes magyar hangon fönnen hirdete ; — ugyanily lelkesedés vivé a szónokszékre is, hol a jó pásztornak hi-vei iránti szeretetét és önföláldozását tárgyazá, megmutat-ván, mily képet utánozni szándoka, midőn Nyitramegyénk fővárosának plébániáját elfogadván, a város lakóit hiveinek fogadja, s mint jó pásztor juhaiért, életét kész üdvökért ál-dozatul vinni. Adjon az Isten sok lelki örömet megélni a beigtatott plébánosnak ez új életpályán !
A mult farsangi napokban tánczoltak városunkban a szegények javára és a gymnasiumi museum physicum gya-rapítására is. A szegények javára a táncz 400 pfrt tisztajö-vedelmet hozott a szegények intézetének.
Február 6-án halálozott meg nt. K l e k n e r József nyitrakerületi esperes és üreghi plébános, kora 71-ik évé-ben Született 1766-ban, áldozárrá szenteltetett 1809-évé-ben. % Volt Kluch püspök udvarában , honnét plébánosnak ment Darázsiba, itt helyettes esperesnek neveztetvén átment Berencsre, innét Üreghre. Febr. 8-án ft. K r a j c s i k Já-nos főesperes által temettetett el.
Ft. M é s z á r o s Endre apát-kanonok ő nagysága sz.
széki elnöknek általános ügyhallgatónak és a concordatum meg conferentiák értelmében a zsinati vizsgáló testület el-nökének kineveztetett. — G y ü r e s e k János hittudor a szent-széknél házasság és szerzetesi fogadalmak védőjéül választatott. — U c s n a y Mihály kesseleőkői podhragyi plébános, lett valaszkabelai helyettes plébános ; B i 1 s z k y Ferencz valaszkabelai plébános, helyettes plébánosnak Kes-seleőkeő-Podhragyra ment. — T h u r z ó György Valasz-kabeláról Bossaczára , iíjabb T v r d y István Bossaczáról Valaszkabelára káplánoknak rendeltettek. — V á g n e r J ó -zsef nyitrai káplán püspöki tollnokká és szertartóvá nevez-tetvén, helyébe nyitrai káplán lett N é c s e y Endre volt pogrányi káplán. S p á n y i k Tamás.
I r o d a l o m .
K a l l i s t a . (Beszély a harmadik századból.)
(Vége.)
„Ki vagy te ?" kérdé Agellius. A kérdett személy né-hány szót súgott Agellius fülébe, mire ez rendkívül Örülni látszott. Mi is megsúgj uk olvasóinknak, hogy ez ismeret-len férfiú Agellius ágyánál Caecilius Cyprianus. E szent férfiú fölkereste a rábizott juhocskát és mind lelkileg mind testileg ápolta. Agelliust meglátogatandó Juba betért hoz-zá s itt Cypriánt, mint keresztény papot megismerte ;
so-, 1 4 9 n ~ kat vitatkozott vele ; de hasztalan, nem fért semmi Juba
hi-tetlen fejébe. Juba egyszerre kifelé mutatott és monda :
„Nézzetek csak, nézzetek oda, ama fölliő-alak, az fog nektek keresztényeknek többet á r t a n i , mint a császári parancs.'' Czyprián és Agellius oda néznek és elrémülve mondják :
„a sáskák !"
Borzasztó volt a pusztítás, melyet ez Isten csapása elkövetett nem csak Siccában, hanem más messzefekvő tar-tományokban is. Az első csapat hátra hagyott petéi csakha-mar ú j r a eláraszták az országokat s a mit találtak az előb-biek után , mind fölemésztették. A szántóföldeket, kerteket, szőlőhegyeket, erdőket, bokrokat, gyümölcsöket, olajfákat, narancs- és pálma-ültetvényeket mind lepusztították. Dög-leletes maradványaikkal, midőn már többé nem volt, mit enniök, betölték a legnagyobb mélységeket, az utakat jár-hatlanokká t e t t é k , elhullott és megrothadt maradványaik megronták a levegőt. Éhség és döghalál v o l t , a mit e vi-rágzó tartományra hoztak. Nem levén a népnek mit ennie : föllázadt ; meg levén fertőztetve a légkör, döghalál pusztí-tott mindenfelé. Mi volt könnyebb most mint a nép dühét a keresztényekre fordítani és egy furfangos gondolottal azt mondani : hogy mindennek a keresztények az okai, kik az istenek haragját fölingerlik, babonájokkal a sáskákat és döghalált előidézik. Erre az egész néptömeg, mely az éh-ségtől kétségbe esve szédölgött és tolongott össze Sicca ut-czáin, hol eleséget talált, a keresztények ellen gyúlt láza-dásra : „Christianos ad leones ! Christianos ad leones !" hang-zék mindenfelől, de nem j ö t t elő egy keresztény sem. Vég-re valakinek eszébe j u t o t t az öVég-reg sekVég-restyés, ezt azonnal előhurczolák és parancsolák, hogy imádja a szamarat, imád-jon egy bálványt, imádkozzék a császár geniusához. A nyo-morult mindent megtett ; de a népnek ez nem volt ínyére, ő vért szomjazott; a sokaság lábai alá vettetett és összeta-pod tátott.
Csakhamar egy tertullianistára került a sor, ki elég vigyáztalan volt a sokaság előtt keresztet vetni magára és a szamár hátáról a bálványt leütni, darabokra törni és a dü-höngő nép közé szórni. Csak néhány perczbe került fogaik-kal és körmeikkel tépték össze a szegény fanatikust a bőszült asszonyok.
E borzasztó hangulatok közt, ismét találkozott vala-ki, ki keresztény felül tudott és elkiáltá magát ! „Agellius is keresztény ! varázsló ! oroszlán elébe Agelliussal! ki Agel-lius gunyhója felé ! — Jucundusnak volt annyi előrelátá-sa, hogy, míg a nép így d ü h ö n g ö t t , az alatt kedves Agel-liusát behozatta és egy rongy-kamrába elzáratta. Kallista hallván e lázadást ; ámbár nem volt keresztény, de még is sajnálta Agelliust ; azért a zavarban kirohant Agellius guny-liójához, de ott csak Cypriánt találta, kit sürgetett minél-előbb a megfutásra. Cyprián rövid , de jeles tanítást adott hamarjában Kallistának és az Agelliusnál volt evangéliumot bízta rá, és ajánlá neki, hogy olvassa. Még nevét kívánta tudni Kallista; ez e szavakat irta e l é b e : „Thascius Caeci-lius Cyprianus karthagoi püspök." Alig olvashatá el, már hangzott az üldözők szava. Kallista futott.
Mielőtt Cyprián Agelliustól elvált volna,
elmondot-ta neki, hova fog ő vonulni az üldözők elől, s hol elmondot-találhatja föl őt is egykor. Hallván az üldözők közeledését, elővevé nyakáról az aranv szelenczét, melyben a legméltóságosabb szentség volt, imádá és magához vevé. Ekkor futni akart ; de irányt tévesztvén, épen az üldözőknek szaladt szemközt.
„A varázsló, a varázsló !" ordítá egy hang, „szaggas-sátok darabokra ! tanítsuk meg, mikép kell a város ellen fordítani büverejét." Add vissza szőleinket, gabonáinkat."
„Vigyázzatok," kiáltá egy harmadik, „mert sertésekké vagy szamarakká változtathat bennünket, míg él ; épen azért ha-mar kell megölni ! Épen nem , ne merjétek bántani, mert ekkor a büvölést nem veheti vissza a városról. Előbb ezt kell mind vissza vonnia. Mindaddig rostélyon sütögetjük, míg e nádszálakat nem változtatja szőlőveszszőkké és e kö-vecsekből olajbogyókat nem csinál, s a föld porát finom lisztté-nem varázsolja, hogy ennünk legyen. Ha mindezt megtette, akkor tánczoljon egy vad tehénnel és üljön egy asztalhoz a hyenával."
Ekkor kezeit hátra köték, egy szamárra ültették föl s vitték nagy ujjongással tova. Egy mély ut vezetett le a hegyről, melyen átvonultak ; az egész csapat előre kényte-len volt menni, Cyprián hátul maradt. Ekkor az önfejű Juba a csoport közöl melléje vonul; észrevétlenül levágja kezéről a kötelet, nagyot vág vele a szamárra; az afrikai szamár ilyenkor bámulandó erőt tud kifejteni, neki iram-lott a szaladásnak ; a nép épen leérkezett és Cypriánt a Gondviselés kiragadta a veszélyből ; ő is jól iparkodott biz-tatni a szamarat, midőn már látta, hogy megmenekülhet. A nép borzasztó módon dühöngött és ordítozott ; de az éhség és egésznapi fáradságban kimerülve nem tudta a futót ül-dözni. A városba akarván bevonulni, a romai katonák elzá-rák elöttök a kapukat és borzasztó vérfördő lett a kapu előtt, kiméletlenül öldösék halomra a lázongó rabló népet.
Itt hamar sújtott az Isten ostora !
Kallista azonban veszélybekerült; a keresztény guny-hóból látván őt a csorda kifutni, elfogta ; börtönbe vitetett, törvényszék elé állíttatott. Mindenre kényszerítették, áldoz-zék a pogány isteneknek ha nem keresztény ; ő teljes ere-jéből tagadta, hogy keresztény ; de áldozni még sem akart,
mert a pogány vallás is egészen hiúnak látszott előtte ; bor-zasztóan kínozták sötét és utálatos börtönökkel ; testvére Aristo, rimánkodott ; de mind hasztalan ; ő , ámbár nem volt keresztény, áldozni mégsem akart.
Ez alatt Agellius is börtönben volt. J u c u n d u s hall-ván Kallista esetét elrémült, gondolhall-ván, hogy csakugyan keresztény lett ; de még volt reménye, miszerint eszökre térnek. Agelliusnak tudtára esett, hogy Kallista fogva van, kimondliatlan nagy örömet szerzett ez neki, gyanítván, hogy keresztény lett, ámbár teljesen hinni nem merte.
Ismét igen érdekes, sőt haj-meresztő Gurtha asszonynak, J u b a anyjáasszonynak, az ördögi boszorkánynak leírása, J u -hának vele küzdködése és megőrülése ; kár, hogy itt helyünk nincs rá. Elég megjegyeznünk azt, miszerint az őrült J u b a egy éjjel Jucundus házába a tetőn bemászott, Agelliust ki-ereszté börtönéből és maga feküdt helyébe.
Kallista már sokáig sínlődött a börtönben, mikor
észé-— . » 1 5 0 «+
be j u t o t t a pergament, melyet Cyprian adott neki. Sz. Lu-kács evangeliuma volt az, előhuzá ruhájából, hova elrejtő, s ebből ismerkedett meg bővebben a ker. vallással ; szive mindinkább hajolt az Istenember felé, ki végtelen nagy sze-retetében meghalt a bűnös világért. Egy óhajtása volt már csak ; tudta, hogy meg kell halnia ; már most úgy kivánt
volna meghalni, mint igaz keresztény.
Egy napon két ismeretlen férfi lépett a börtön-őr elé és kivánt Kallistához bocsáttatni. Pénzzel tölt erszény csak-hamar utat nyitott nekik. Kik voltak ezek : Cyprián és Victor szerpap. A legnagyobb lelki elragadtatással ismerte meg Kallista az elsőt és fölkiáltott : „Atyám, én keresztény akarok lenni, ha lehet." A sz. férfiú elébe terjeszté a gyen-ge hölgynek ama kinokat, melyeket a vérpadon várnak rá, ha keresztény lesz ; de Isten malasztja már erősebb volt benne mint a halálfélelme. Rövid oktatás után megkeresz-telkedett, a sz. püspök a bérmálás szentségében is részesí-té, és az U r szent testében Ez volt Kallistának első és utolsó áldozása. Ezután érzékeny búcsút vettek egymástól.
A k e r e s z t é n y e k m e n e d é k h e l y e . A m i n t J u b a Agelliust kiszabadította, ez iparkodott a veszélyből teljesen megmenekülni ; eszébe j ö t t Cyprián, eszébe jött, mit mondott neki, hol találhatja föl. Ment te-h á t azon irányban, s midőn a kiszabott darabot elte-haladta volna, az utasítás szerint másfelé tartva imádkozott 7 mia-tyánkot ; és csakugyan találkozott egy emberrel, mint mondva volt, ki neki bővebb utasítást adott, merre halad-jon a sziklák és erdők között. Sok járatlan ösvényen keresz-tül végre eljutott a keresztények barlangjához. Egy oly barlang volt ez , mely egykor a föld őslakóinak, később a phöniciai népnek : e századokban pedig a bujdosó keresz-tényeknek szolgált menedékül. E barlangnak tekervényes üregeiben sokat kellett járnia, míg végre egy megható egy-házi éneklés hangja hatott fülébe ! Mily ú j , mily gyönyör-teljes volt ez ránézve ! Csakhamar a hivők közé vezette-ték, hol édes örömkönyekre fakadt.
Épen a harmadik óra tája volt, azon ó r a , melyben a Szentlélek pünköst napján az apostolokra leszállott, s mely az üldöztetés után nyugaton az ünnepélyes mise megtartására választatott. Amaz első korban az ünnepély rendesen éjjel t ö r t é n t , hogy az ellenség észrevételét kikerüljék. De már ekkor is ideiglenesnek tekintették ; s ily biztos helyen, mint e barlang a kedves órában tartaték meg. A szent misét je-lenleg a hitvallókért valának fölajánlandók, kik akkor Kar-thagóban fogságban sinlődtek. Néhány perez múlva, a mint Agellius oda érkezett, megjelentek az oltár szolgái.
Öltözetök már akkor különbözött régiebbszerüségével a kö-zönséges öltönyöktől, s máshol nem használtatott, mint csak ily alkalomkor. A nyak meztelen volt, mert az úgy nevezett amictus még ismeretlen volt ; stóla helyett szolgált egy lepely, mely a vállakról függött le két-felé. Az alba volt kezdetben az alsó-ruha vagyis a camisia, melyet nem vetettek le este mint más ruhát ; s mint most, akkor is valami kötelékkel a derékhoz szoríttatott. A mani-pulus bizonyos törülköző kendő alakú volí ; a casula, szé-les paenula vagyis köpeny, mely hátravetve az egész
bert betakarta. Egy lyuk volt közepében, melyen az em-ber fejét kidughatta. A szerpap dalmaticája sokkal hosz-szabb volt a mostaninál ; az alszerpap tunicája hasonlított az albához. Minden öltözékdarab tiszta fehér volt.
A mise avval kezdődött, hogy a püspök megáldotta a n é p e t , ekkor a lector, egy tisztes öreg fogott egy irat göngyört, az úgy nevezett Lectionariumot, egy tám-asztal-hoz lépett és olvasott az összegyülteknek valamit a prófé-tákból ; körülbelül azon modorban, mint nálunk szokásban van nagyszombaton. A befejezett olvasás után elénekelte a nép a ,Gloria Patri' első versét, ekkor a papság a néppel fölváltva a ,Kyrie eleyson't.
Ezután a lectornak más iratot adtak á t , mely akkor vagy később apostolusnak neveztetett, és ebből olvasott.
Erre a nép néhány zsoltárt énekelt, minek végével fogta a lector az evangeliariumot s olvasott egy szakaszt belőle, mely alkalommal gyertyák gyújtattak meg és a nép állva hallgatta. Végül nyitott könyvvel ment a templomon vé-gig a lector , s a püspöknek , papoknak és a népnek meg-csókolásra oda nyújtotta.
Ekkor fönnhangon kiálta a szerpap : „Ite in pace, ca-techumeni béke-csókot adtak egymásnak, s a nép egy zsoltárt vagy más éneket kezdett el. Ez alatt a szerpap el-készíté a ,sindon't vagyis ,corporal'ét, az ,oblatá'kat. Most előlépett a miséző p a p , az oltár hátulsó részére állott a nép felé fordított arczczal és elkezdé a fölajánlást. Előbb incensálván az ,oblatá'kat, ezután az ima-göngyört adták elébe ; mialatt a szerpap rákezdé fönnhangon s a ,collectá't, melyben mindenféle, a miért könyörögni szándékoztak, bennfoglaltatott, az ,Oremus dilectissimi' formájára. Ezu-tán a pap a ,sursum corda't énekelte és a ,sanctus't.
A ,canon' vagyis az ,actio' kevés szót kivéve a mienk-hez látszik hasonlónak : a ,consecratio' szavai csendesen mondattak ki. Sokat helyeztek az U r imájában, melyet az egész nép mondott el és e szavaknál : „bocsásd meg bű-neinket" mind mellökre ütöttek.
Nem csoda, ha Agellius, ki mindezt úgy szólván elő-ször l á t t a , figyelemmel kisérte. Nem szükséges leírnunk az örömet, melylyel Cyprián és Agellius egymást viszon-látták.
Míg mi a keresztény hivek között szétnézünk ; az alatt az Isten malasztja által ujonan szült Kallista keserű próbákon esett át. Fokonkint irtózatosabb börtönbe vette-t e vette-t vette-t a gyönge szűz ; végre az úgy nevezevette-tvette-t ,baravette-trum'ba, mely, ligy látszik, nem volt egyéb szemét-, piszok- s trágya-csatornánál, honnét másnap ájulva vonták ki a vérpad felé.
A mint a nép meglátta, elkezdett ordítani : „a boszor-kány, a boszorkány !" majd megtanítunk mi téged a sáskák-ért és dögvészsáskák-ért ; hova tetted kenyerünket, szőleinket ?"
A mint a nép meglátta, elkezdett ordítani : „a boszor-kány, a boszorkány !" majd megtanítunk mi téged a sáskák-ért és dögvészsáskák-ért ; hova tetted kenyerünket, szőleinket ?"