JVorvégország-A legfelsőbb törvényszéknek a „vallás-szabadság" kér-désében adott hivatalos szavazata nagy fényt s világossá-got vet a kath. egyháznak jelen helyzetére Svéd- és Nor-végországban. De nemcsak ezen szempontból bir ezen ok-mány fontossággal, hanem egyszersmind általában véve a Protestantismus ellen tanúskodik. A főtörvényszéknek nyi-latkozata alig más mint félelemszózat a kath. egyház mindinkább nagyobbodó befolyása miatt. B a c k m a n n , S n o i t s -k y és R o y törvényszé-ki tanácsoso-k az éjsza-ksar-ki - kath-missiot olyannyira félelmesnek ecsetelték, kimondván, hogy az által, miszerint Svédhonban közelebb eltörültettek a luth, országos egyháztóli elpártolásra fönnállóit t ö r v é n y e k , le-hetségessé lőn a kath. térítőknek, hogy itt minél többeket magok vallására térítsenek. A főtörvényszék tagjainak több-sége elég fontosnak találta a fölhozott ellenvédveket, és a vallás-szabadság érdekében megjelent törvénynek nem-csak korlátozására , hanem végképeni elvettetésére s a luth, országos egyháztóli elpártolás ellen fönnállóit szám-kiüzetési törvénynek újbóli életbeléptetésére szavazott. A szabadelvű kisebbség, melyet T h y s e l i u s , I g g e s t r ö m és G y l l e n h a m m a r képviseltek, csak a kérdéses törvény-nek némi korlátozását sürgette. Főbb pontokul ezek hozat-tak föl : hogy senkinek se engedtessék m e g , hogy „ide-g e n " vallástant luth, hall„ide-gatók előtt fejte„ide-gessen ; ho„ide-gy ily
„idegen" vallásnak hirdetése csak nem-lutheranusok előtt történhetik , s pedig csak oly szónoktól, ki maga is ezen idegen valláshoz tartozik ; hogy a törvénynek azon pontja, melyben a más vallásra csábításról (kath. hitrei térítésről) van szó , ú g y lenne formulázandó : „A ki csalfa eszközökkel anyagi előnyöket ígérvén vagy azok elvesztésével fenyege-tődzvén , vagy bármily más módon valakit a svéd országos egyháztóli elpártolásra birni törekszik" stb.; hogy, miután a szomszéd államok a hazájokból számkivettetett svédeket ide visszautasítják, maga a számkivettetési törvény tovább fönn nem á l l h a t , ellenben, ha valaki a meghonosodott ide-genek közöl a bennszülötteket az országos egyháztól elté-ríteni törekednék, vagy maga a luth, országos egyháztól e l t é r v é n , az eltérése előtt született gyermekeit is az „ide-g e n " vallásban n e v e l n é , ez nemcsak a pol„ide-gárjo„ide-gok élveze-tétől megfosztatandó, hanem az országból végképen kiu-tasítandó ; végre hogy az első-folyamodásu törvényszékek is fölhatalmaztassanak, vallási dolgokban ítéletet mondhatni,
miután ez a jelen törvények szellemében csak a főtörvény-széknek van fönntartva. Ezen szabadelvű módosításokat Thyselius adta elő , miben őt Iggeström és Gryllenhammar tanácsosok erélyesen támogatták. Az utóbbi még abban akarta a vallásszabadságot korlátozni, hogy az államegy-háztóli eltérés esetében előirt, kath. pap előtti tanítás idő meghosszabbíttassák, valamint az adandó eltérés-engede-lem mindenképen nehezíttessék , nehogy a dolog elhamar-kodtassék s indítványba hozván , hogy az eltérni kívánók magától a kerületi dékántól, s végre a székesegyházi káptalantól nyerjen oktatást. Ezen rendszabály minden-esetre a lehető legszigorúbb a kath. egyház terjedése ellen, miután, mint tudva v a n , főleg az éjszaki tartományokban, a hivek rendesen két vagy három, legtöbbnyire négy egész Öt mérföldnyire laknak a lelkipásztor állomáshelyétől, a székes-egyházikáptalan s püspök pedig gyakran hatvan vagy nyolcz-vanmérföldnyire lakik. A ki netalán a svéd törvénytudóknak ezen szigorán csudálkozik, vegye fontolóra, hogy ezen urak a luth, egyháztóli elpártolásra kimondott számkivettetés-büntetés eltörlését az államegyház bukásának s a vallás-szabadság ,non plus ultra'-jának tekintették. A szigornak érvényesítése mellett fölhozatott : hogy a protestantismus egy őseiktől öröklött kincs, melyet sok , véres' küzdés u t á n lehetett megnyerni ; továbbá : hogy a svéd nép még nem áll azon fölvilágosodási fokon, miképen képes legyen a luth, tanoktól eltérő vallásoknak becsét megitélni. Ezen utóbbi őszinte vallomásra ellenvettetett : ,Miképen egyez-tethető ez össze a protestantismus fő alapelvével, a szabad irás-értelmezéssel?' Aválasz a következő: „A svéd egyháznak tana biztos (?) alapon nyugszik. Minthogy pedig e tan a régi egyházatyáktól megvizsgáltatott és elfogadtatott, a keresz-ténység nagy reformátorától (! ? ) , Dr. L u t h e r t ő l ujonan megvizsgáltatott s megtisztíttatott (!), s utóbb néhány föl-világosodott s lelkiismeretes (!) svéd férfiútól (a történet bizonyítása szerint néhány földművelő , p o l g á r , pap és ne-mes a tizenhatodik században az upsalai birodalmi gyűlé-sen 1593-ban) ismét átnézetett s a szentirással öszhangzó-nak (?) t a l á l t a t o t t , mielőtt több mint 300 év előtt azt egy nagy svéd király s az egész svéd nemzet által országos hitül elfogadtatott volna ; továbbá miután Svédországnak legna-gyobb királya s annyi ezer svéd honpolgár véröket s éle-töket föláldozták e tanért : — bizonyára senki előtt sem fog váratlannak t e t s z e n i , ha svéd férfiak nem nézhetik közö-nyösen , miszerint e g y h á z u k a t belül szakadások , kivülről pedig beözönlő tévtanok veszélyeztessék." Azon kérdésre p e d i g : vájjon miképen indokoltassék a vallásszabadságot kimondó törvényczikk (Alkotmány , 16. §.) korlátozása , a törvénytudók így feleltek : „Minthogy sokkal az alkotmány ezen czikkének elfogadása előtt a svéd birodalomban egy egyetemesen elismert államegyház u r a l k o d o t t , tudniillik a tisztán evang. luth, tan , melyet, az egyháztörvény I. fej.
1. §-a szerint, a svédek mindnyájan vallanak s melyben a bennszülöttek neveltetnek és confirmáltatnak ; főleg pedig minthogy ugyanazon alkotmány értelmében csak az ezen vallást követők n eveztethetők ki nyilvános hivatalokra és államszolgálatra : következésképen kellő tekintettel az idé~
1 4 3 zett (16.) szakasznak horderejére, nem lehet mást rend-szabályul elfogadni, mint a z t , hogy az evang. luth, vallás követői minden kényszer ellen megvédessenek s vallásu-kat szabadon gyakorolhassák ; nem lehet ellenben követ-keztetni , hogy a svéd alattvalóknak m e g e n g e d h e t ő , hogy az országos egyháztól eltérhessenek s így azon
fok-ban , a mint az eltértek száma növekednék, az adott bot-rány által a nyilvános békét fölzavarnák." Valóban külö-nös fölfogása a vallásszabadságnak. A svéd kormány még nem nyilatkozott e tárgyban , vájjon magáévá teszi-e a fő-törvényszék szavazatát vagy pedig azt elvetvén, az
alkot-mányt sértetlenül megtartja.
I r o d a l o m . K a I 1 i » t a, (Beszély a harmadik századból.)
(Folyt.)
Másnap J u b a bement nagybátyja boltjába és különféle gúnynyal, kicsúfolással illette a görbe-száju istenségeket, míg Jucundus a legnagyobb szorgalommal porolgatta s ren-dezgette őket.
„Ne gúnyold ki ezen Anubis-t," mondá nagybátyja ; mert ez az isteni Kallista müve.
„Mivel ő oly isteni, azért volt kénytelen ily r u t ör-dögit előállítani. Az isteni fölött nincs mit elérni. Úgy van vele a dolog, mint ama királynéval, ki egy páviánba sze-retett."
„Valóban, most ötlik föl, ez istenség hozzád hason-lít," mond Jucundus, „talán beléd szerelmes, Kallista?"
Kissé sértve érezte büszkeségét Juba, s végre felelt :
„ S miért ne szeretne belém ?"
„Miért ? mert belőled mit sem faraghatna ; Non ex quovis ligno. Ellenben mily jó lenne, ha Agellius testvére-det hozzánk visszahozhatná."
„Annak épen oly kevéssé van szüksége a visszahoza-tásra mint nekem" ; mond Juba, mert az nem keresztény."
Fölötte megörült e beszédnek Jucundus, és egy Apol-lót vagy Merkúrt igért ezért Jubának ajándékba; kinek nagy reménye volt, hogy, ha van is valami az iíju szivében a kereszténységből, Kallista, a szép görög hölgyecske fe-ledteti azt vele és őt emberré teszi. Juba megjegyzé, misze-rint ő anyjától Gurthától hallá , hogy Kallista keresztény ; mert bűvös szereivel nem tudta őt az erdőbe varázsolni.
Gurtha egy gonosz boszorkány, felelt Jucundus, ezt ő irigy-ségből költi Kallistára. Majd az ú j császár észre hozza ama gonosz keresztényeket. Lesz tüz, kard, vad állat.
0 A mint Jucundus mondá, valóban úgy is mutatkoz-tak a jelek. A hoszszu béke alatt csak a nép szeszélyeitől szenvedtek a keresztények, de nem a császároktól.
Legve-szélyesebb ellenségeik voltak mindenkor a pogány papok és a népség ama hires kiáltásokkal : „Christianos ad leones."
Harmincz vagy ötven év alatt találkoztak a trónon oly csá-szárok, kik a kereszténységhez szítottak. Commodus udva-rában a legbefolyásosabb nejéről hír volt, hogy keresztény;
úgy szinte Caracalla dajkájáról is. Heliogabal tűrte , Sán-dor , ki mindenből választott valamit, mint syncretista, Ábrahám és a Megváltó képét is betette magán-kápolnájá-ba. Még nevezetesebb, mit Fülöpről beszélnek. A legfonto-sabb okok bizonyítják, hogy ő valóban keresztény volt ; annyi bizonyos, hogy a keresztények ezt hitték. Ezek-nek az lőn következménye, hogy a keresztények félelem nélkül előléptek a katakombákból és a nép szeme láttára templomokat építettek ; mindenfelé elszaropodtak ; a dolog részre hajlatlan színezéséhez tartozik az is, mit sz. Czyprián az erkölcsi megromlásról ez időben ir. De ez nem lehetett máskép, nem volt vihar, mely elvigye a polyvát, különben is az egyház hasonlított mindig a tengerbe vetett hálóhoz, mely jót és roszat össze fog.
Alig öltötte föl Decius a bibort, azonnal ú j politika lépett életbe a keresztények ellen, melyet 50 év után Dio-cletian tetőpontjára vitt. 249 év vége felé lépett a trónra Decius, és már a jövő január 20-án, ugyanaz napon, melyen máig megünnepli az egyház ez esemény emlékét, sz. Fábián romai püspök már is elnyerte a vértanúi koronát. 0 ült szo-katlan hosszú ideig 14 évig, a pápai széken. Ezután csak hamar megjelent egy császári parancs, mely a keresztény-ségnek nevét és vallását is kiirtani megrendelte ; melynek többi közt Smyrnában sz. Pionius lett áldozata, ki elevenen égettetett meg ; és Pamphyliában sz. Nestor , ki keresztre feszíttetett Karthagóban a proconsul távolléte némi zavart szült, mit sz. Czyprián e város püspöke fölhasznált és elrej-tőzött, más biztosabb helyet választván. A nép a császári hivatalnok lakát támadta meg és Czypriánt „ad leonem !"
kívánta. Mire a keresztények nagyon megrettentek. Siccá-ban szerették volna a hivatalnokok életbe léptetni e paran-csot ; de ott alig tudott valaki valamit a keresztényekről ;
nem lehetett hallani, hogy valakit bántottak volna a ke-resztények. Alig is volt i t t keresztény egy öreg sekrestyé-sen , Agelliuson és J u b á n kivül más, kiről csak gyanú volt ez.
Jucundusnak tudtára esvén e rendelet, sietett ked-ves Agelliusát Kallistával, mint valamely édes csal-étekkel a pogányságra visszatéríteni. Agellius nagybátyja házánál már megismerkedett Aristóval és ennek nővérével, a szép és müveit görög hölgyecskével, és barátságban is élt velők.
Néhányszor a két görög testvér meglátogatta Agelliust mezei lakában ; mely látogatást Agellius is viszonzott, bár nehezen esett legyőznie a városi élet ellen való hangulatát.
Annak szük utczáin találjuk őt Aristo lakása felé sietni.
Egy titkos vágya volt egy kedves reménye; hiszen Kallista még meg is térhetne és jó keresztény nő lehetne !
Mellőzzük itt ismét ama fényes terveket, ama le-kötő szívességet, melylyel Jucundus Agellius házasságát sürgette. A ki meg akar ismerkedni a régi romai kiházasí-tási műszavakkal és szokásokkal, becses olvasmányt talál e helyütt Newman Kallistájában.
Eljött a nap, melyen Agellius a két testvért meglá.
togatta. Kallista még nem volt keresztény, nem is volt rá kilátás ; addig pedig Agellius nem vala őt elveendő. A mint Agellius a szobába lépett, Aristo örömmel karolta őt á t , ki
1 4 4
Kallistára nem merte szemeit vetni, azért is csak Aristo-nak adta át a virág-koszorut, melyet Kallista számára ho-zott. Ez azonnal Pallas istennőnek akarta azt szentelni ; de Agellius mentegetődzött, felelvén, hogy azt Kallista számá-ra hozta Aristo ezt némileg neheztelve vette és fogván ka-lapját eltávozott. Agellius pedig a virág-füzért Kallista dol-gozó asztalára tevé, kérdvén : „Elfogadod-e virágaimat, Kal-lista ? ezek oly szépek és illatosak mint te."
„Ugyan-oly szépek volnának !" válaszolá Kallista :
„add ide." Elfogadván a koszorút s ráhajolva mondá : „A pirosló rózsa, a pompás liliom, a királyi szekfü , az aranyos császár-korona, a biboros amarant, a zöld tenger-moh, a dio-sant : igen szép jelképe volna Kallistának ! — néhány óra múlva elhervadnak; — igen, így már mindinkább fognak hozzá hasonlítani."
Megállapodott, merőn szemébe nézett és folytatá :
„Agellius, nekem volt egykor egy rabszolgálóm a ti vallás-tokból, ez egészen különbözött más embertől, kiket én az előtt vagy azóta láttam. 0 nem busult semmin s mindazál-tal nem volt eszelős, nem önfejű, nem érzéktelen. Még ifju korában meghalt szolgálatomban. Halála előtt egy álmot látott, egy fölséges fényes sereget, fehérruhákban öltözve, mint a Hórák , kik a nap szekerét környezik. Koszorúkat viseltek és mondák egymás közt : „Ennek is kell egyet vi-selni." Kéznél fogták Chionét és egy fölötte szép asszony-hoz vezeték, ki magasztos volt, mint Juno és édes mint Ariadne ; arcza oly fénysugáros, hogy a körötte levő fényes alakok mellette szerecsenekké látszottak lenni. E nő is vi-rágkoszorut viselt, melynek vakító fénye volt, annyira, hogy, mint Chione el tudta mondani, az ég csillagaihoz vagy Ázsia drága köveihez hasonlíthatott. A kedves istennő (an-gyalnak nevezitek ő t , ti keresztények) mondá Chionehoz :
.Kedvesem, itt van számodra valami fiamtól. 0 küld neked általam piros rózsát szeretetedért, egy fehér liliomot tiszta-ságodért, biboros ibolyát sírodra hintendőt, és zöld pálmát, mely azt viruló árnyékkal födje. Ez-e az oka Agellius, hogy nekem virágokat hozál, miszerint én is Chione mellé álljak ? jól értettem-e meg a jelképet?"
„Kallista, szivemnek legforróbb kívánsága, lelkem-nek legélénkebb sejtelme, miszerint lesz egy nap , melyen te is hasonló koszorút nyersz , igen, egy olyat, mely még világosabban fénylend."
„S te, úgy látszik, azért jövél, hogy nekem erre meg-mutasd az utat és koszorút hozál, nem menyasszonyit, ha-nem hamvvedremre valót."
Ekkor kinyilatkoztatá Agellius, mennyire kívánná, ha Kallista is az ő Istenét imádná s vele egyesülve folyna le életpályájok. Sokáig vitatkoztak a keresztény hit czikkei fölött, a nélkül, hogy Kallistát megnyerni lehetett volna.
Meghiusult törekvés és azon öntudat, hogy Istenről kissé feledkezve, nagyon is Kallista szerelme után gondolt ;
s most egészen leveretve a nő ki nem elégítő indu-latai által, megszégyenülve, kisebbülve saját szemei előtt indult vissza Agellius szerény mezei laka felé. Egé-szen megzavarodva, a forró napon födetlen fővel járva ve-szélyes betegségbe esett. E betegségében egészen magán kívül volt. Egy reggel azonban , midőn már jobban érezte magát, akkor jött eszébe, vájjon mikor lesz ismét vasárnap?
Ő ugyanis a hét első napján mindig bizonyos zsoltárokat mondott e l , s ezáltal tartotta magát lelki közlekedésben messzelevő hitsorsosival. Nem tudott vissza emlékezni mi-kor volt utolszor vasárnap. Kinos álmadozásai közt meg-jelent fejénél egy férfiú. (Folyt, köv.)
H I R F Ü Z É R.
B o l o g n a . 0 eminentiája V i a 1 e cardinalis és ér-sek föllábadván betegségéből nagy örömmel üdvözöltetett népétől, daczára azon fondorkodásoknak, melyek a jeles egy-ház fejedelmet kisebbítni s iránta a nép kegyeletét csök-kenteni iparkodtak. Egyik szigorát rótta meg ; s az egész szigor abban állt, hogy egy asszonyságnak nem engedte meg p é n t e k napon a bár jótékony czélra rendezett táncz-vigalmat, min az illetett asszonyság megnyugodott. Egy másik firkász azt akarta tudni, hogy a nép hó-gomolylyal támadta meg, pedig csak annyi igaz, irja a L'Univers romai levelezője, hogy ablakja alatt a gyermekek hóval játszot-tak s egy hó-gomoly csakugyan beütötte a residentia egyik ablakját. Rettenetes revolutio !
T u r i n . A sz. domonkos-rendieknek jószáguk visz-szaadatott, minthogy ők prédikálással foglalkoznak : ellen-ben Genuában a serviták zárdájok elhagyására kényszerít-tettek , kiknek azonban a nép édes örömest adott menedé-ket. Mikor lesz vége e bajoknak!
S z e m é l y z e t i e k .
Ő csász. s apóst. kir. fölsége február 20-án Majlandban kelt legfólsőbb határozata által méltóságos és főtisztelendő S i m o r J á -n o s , boldogságos szűz Máriáról czii-nzett széplaki apát, székes-fe-liérvári kanonok , budai főesperes , cs. kir. ministeri tanácsos , cs.
kir. tiszt, u d v a r i káplán s bekebelezett h i t t u d o r urat g y ő r i p ü s -p ö k n e k legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott.
E s z t e r g o m . O eminentiája a cardinalis és hgprimás a pesti városi iskolák érdem teljes igazgatóját nt. M a j e r István urat k ü r t h i plébánosnak kinevezni méltóztatott.
Kegyes adományok jegyzéke.
A sz. Bonifácz-egyletnek e g y névtelen Esztergomból 2 p f r t o t küldött.
T a r t a l o m . A mesterképezdék. Az a g g lelkész. Csalíi0(i ünnep. S v é d h o n , a türelem t ö r v é n y . I r o d a l o m : Kallistáj Tulajdonos és felelős szerkesztő: Z a l k a Ev. J á n o s .
X
Nyomatott B e i . m e l J. és K o z m a Vazulnál. Pest. 1857.
\
y / j i u ^ c ^ u
19. sz. I. F E L É V 1857.
RELIblQ
P E S T , MARCZIUS 7.n
E G Y H Á Z I É S I R O D A L M I F O L Y Ó I R A T .
Megjelenik e lap hetenkint kétszer : szerdán és szombaton. Az előfizetési d i j félévre postán 4 f r t ; helyben 3 f r t 40 kr p p . — Előfizethetni m i n d e n e s , k i r . p o s t a h i v a t a l n á l ; Pesten a szerkesztőnél ( P a p n ö v e l d e - u t e z a 1. sz.) és Hartleben K. A. könyvkereskedésében
_ . ..