M a g y a r o r s z á g .
E s z t e r g o m , sz. Szilveszter estéjén. Nincs a ke-resztény társadalomban valamely nevezetesb mozzanat, melyet a mi gondos jó anyánk, az egyház hi vei lelki üdvé-nek előmozdítására s szent érzelmek fölébresztésére nem használna föl ; nincs bármily mély s magasztos érzet, melyet ő ébreszteni s ápolni minden módon nem iparkodnék. Ily nevezetes időpont az emberi életben az év u t o l s ó n a p -j a. Hgprimás ő eminentiá-ja híveinek e napon komolyabb lelki hangulatát lelki üdvökre fölhasználni akarván, meg-hítta Esztergom városa lakosait az új székesegyházba, hála-adásra Isten ő fölségének az évben vett jókért. Esti szür-kületkor az ős várba vivő utak mind el voltak lepve a föl-siető sokaságtól, úgy, liogy a roppant templom a szó teljes értelmében minden zugában tömve volt, s a betegeken és elaggott öregeken kivül, alig maradt valaki otthon. Nem
soká várakozott a fényesen kivilágított templomban a hi-vő'sereg, s a ,.szűz Mária e világra nekünk" egyházi ének ajtatos elzengése után ft. J a r o s s Vincze apát s eszter-gomi kanonok a szószékre lépett. A beszéd tárgyát maga az idő nyújtotta, mert a hanyatló év olyannyira emlékeztet minden földi dolog mulandóságára , hogy lehetetlen erről nem elmélkedni. Az előadás az alkalomhoz mérten komoly s megható volt. Meghatott szívvel emlékeztünk meg test-véreinkről, kik ez évet velünk megkezdették ugyan , de be nem végezték, hanem az év lefolyása alatt tőlünk távoztak s az atyákhoz gyűjtettek. Ugyanis alig találkozik egy is>
kinek szivét valamely kedvesének, atyának, anyának, test-vérnek, nőtest-vérnek, vagy egy jó barátnak halála fájdalmasan nem érintette volna. Hálatelt szívvel emlékeztünk meg to-vább azon számnélküli kegyelmekről, melyekkel Isten sz-fölsége a lefolyt évben minket elárasztani méltóztatott, s melyek az ő jelenlétét s atyai gondoskodását mintegy kéz"
zelfoghatókká tették ; Istennek azon számtalan adományai, melyek a természet országában éltünk fönntartására szük-ségesek; a jó barát, ki a szerencsétlenségben tanácsot vigasz-talást s segítséget n y ú j t o t t ; azon ezer és ezer alkalom, me-lyekben az erényre oktattattunk s buzdíttattunk ; a nekünk adott égi erő h ivatásunk kötelességeinek teljesítésére ; mind"
az, miben a szent egyház minket részesített, hogy a menny-országra fölneveljen ; minden jámbor gondolat, s az érze-lem, melyet az Isten malasztja bennünk ébresztett ; azon végtelen türelem, melylyel az Isten vétkeinket elnézte s a megtérésre időt engedett, szóval: mindazon jótétemények;
melyekben testi s lelki életünkre nézve részesültünk.
Isten iránt hálára gyúlt szivünk érzetei hangos kife-jezést nyertek a „Téged Isten dicsérünk" szép egyházi ének szavaiban, melyet hgprimás ő eminentiája intonált, a szé-kesegyházi kar pedig művészi tökélylyel folytatott. — Sz.
érzelmektől eltelve hagyták el a hivek Istennek házát s nyugodtan néztek elébe a reggelnek, melyre mármár ez új év fölviradt. E napon az Istennek legkedvesebb áldoza-tot, mint az új év zsengéjét hgprimás ő főmagassága mu-tatta be az esztergomi basilikában az ég és föld minden-ható Urának ; az Isten igéjét pedig ft. T ó t h Imre apát, kanonok s honthi főesperes ur hirdette a szépszámú s az e napon kitett legméltóságosabb, Oltári - szentség imádásá"
ra összegyűlt sokaságnak. E napon az anyaszentegyház Krisztus urunk k ö r 11 y ü 1 m e t é 11 e t"é s é n e k ünnepét üli meg. Mert, mondja sz. Lukács : Bekövetkezvén a nyol-czad nap, hogy körülmetéltetnék a gyermek, nevezteték Jézusnak, mely nevet adá neki az angyal, mielőtt méh-ben fogantatnék. De egyszersmind az Üdvözítő születésé-nek nyolczadát is üljük meg e napon. Mily szoros, mily ben-ső a kapocs a karácson i s az új évi ünnepek között, mely ka-pocsról. már Izaiás látnoki ihlettséggel emlékezik, mondván :
„Ma kisded született nekünk és fiu adatott nekünk és neve leszen : a j ö v e n d ő i d ő a t y j a." Az új szövetség apos-tola pedig mintegy válaszul ama prófétai jövendölésre mondja : „Ha valaki Krisztusnak hive lett, ú j teremtmény-nyé átváltozott ; mert a régiek elmultak és i m e m i n d e-11 e k m e g u j u l t a k . " IIa valaki az Ur születésekor
an-nak egészen kitárta szivét s neki hálával s szeretettel ál-dozott : az most új év napján szivével szintazon szándokkal az emberekhez fordul. Mert ez emberek szeretete az Isten-nek szeretetén alapszik. Innét a jámbor keresztény szokás, egymásnak, b o l d o g ú j é v e t k i v á n n i .
Ezen jámbor szokást követve, mi is a szerkesztő urnák s minden t. cz. olvasóinak boldog új évet kívánunk az ének szaivaival :
Idők ura Istene, Előtted térdelünk, Midőn estéje lenne Ez évnek, dicsérünk : Legyen áldott szent neved.
Hogy ezen lefolyt évet Itt könyörgő népednek Megélni engedted.
Ezután is mindegyre Áraszd áldásodat, Ujura és öregre Hullasd malasztodat ; lm azt szentül fogadjuk, Hogy hitünket megtartjuk, Neked élni és halni
Egyedül akarunk. + Hekeresd , dec. 25-én. Ifjúságomtól fogva
életem-nek legkedvesebb estéje, a karácsoni este megérkezett. Ko-csira ülék, hogy missio állomásomon az éjféli, szivet lelket egyiránt megragadó aj tatosságpt elvégezhessem. A csikorgó hideg könyeket erőszakolt szemeimből, a hold nem világí-tott, hanem a derült csillagos égről a szép estéli csillag fénye habzott a földet gyengéden fátyolozó havon, s azon csilla-got hozá vissza emlékembe, mely egykor az Üdvözítőt ke-reső vándor bölcseket Bethlehem tájaira vezeté. Rövid fél-óra múlva utam czélpontjánál valék , hol a vendégszerető uraság szokott nyilt szívvel fogada. Ilyenkor az egész kath.
világ vidám szokott lenni, mely szokást pelengérre állítani épen nem szándékom sz. Leónak e szavait tartva szemeim előtt : „Gaudeamus , neque enim fas est locum esse tristi-tiae , ubi natalis est vitae." 12 órakor pontban a harang alatt levő népem már mind a gyertyafényben uszó kis tem-plomban volt, áhítattal várva a pillanatot, melyben a sz.
mise el fog kezdetni. De lehet, hogy némelyik még fe-szültebb érdekkel epedt a sekrestye csengetyűjén, vagy nézett a chorus felé, hol ma szokás szerint valami külö-nös vala történendő. A csengetyü megkondult, s a száz-ötven éves két változatú orgona megszólalt. No de mi ez? mi változás, mi csoda történt? a mi kis orgonánk va-lóságos dudává változott, mely engem inkább akármi más-ra mint a Jézust köszöntő pásztorok éjjeli csendes imádá-sára emlékeztetett ; különfélék énekeltettek ; Agnu s után a „Pásztor társak jó liirt mondok" kezdetű ének legfeltű-nőbb volt előttem, különösen a minden vers utáni ismétlés p. o. haj, haj, haj, haj, haj, haj , úgy röpüljünk mint a raj, a harmadikban : 0I1, oh, oh, oh, oh. oh, boldog az istálló. —
— H 1 5 Karácsonkor a Jézus születését ünneplő katholika világban kétségkivül a pásztori hódolat és imádás kifejezésének esz-méjéből indulva, az ének és orgonálás azon egyszerű, ma-gából a természetből folyó s ép ezért szép és kedves ala-kot ölti, mely a természet és pásztori élet tulajdona : de azért úgy hiszem nem szenved kétséget, hogy az ily haj, haj, oh, oh, oh Isten tudja mikor s ki által készült versek aljas pongyolasága, mikor már elfogadott becsületes éne-kekben bővelkedünk, még is nem templomba való. Az ugyan kívántatik : miszerint ilyenkor az orgonáláson jellemző le-gyen a mezei ártatlan egyszerűség , a játék könnyed folyé-konysága és a harmóniának keresetlensége, miért is az or-gonásznak művészetét a legmagasb fokban nem kell igény-be vennie, de mindamellett az orgonának tánczra uszító, du-dává aljasodnia soha nem szabad, s mégis nem leszek igaz-talan ráfogó, ha kimondom , hogy az orgonálás egyházias-ságától chinai fallal (?) vagyunk elválasztva, s hogy ez biro-dalmunk több helyein is így van, pedig mennyire kívána-tos volna, hogy az orgona játéka mindig méltó legyen a hely szentségéhez, hogy az komoly legyen mint a hit, mély mint ennek titkai, csendes és lassú mint a nép énekárja, mely az ég felé t ö r , s melyet kisérni és fölsegíteni az
or-gonának hivatása , hogy az ment legyen minden triviáltól, méltóságteljes mint az Isten, kinek dicsőségét zengi. De ha az orgona elfeledte hivatását, mi pedig a templom szen-télyéből mulató terembe véljük magunkat áthelyezve : ha-sonló visszaélések orvoslását teljes hittel a szaporodó kán-torképezdék tevékenységétől remélljük, sőt méltányosan várjuk , hogy bennök az orgona és ének ezután is egyik jelentékeny és főbb tantárgyul tekintessék, miután a
kán-tor nemcsak az iskolának, de a templomnak is embere. De még azon szerény oliajtásomat sem fojthatom el magamban) bárha a növendék-papok is az orgonászatnak legalább fo-galmába , elemeibe bevezettetnének , hogy a templomit a világitól, a szentet a triviáltól jobban
megkülönböztethet-nék , miszerint egykor befolyásuk súlyával templomukból minden nem odavaló egyháziatlan éneket és orgonálást el-távolíthatnának,*) bárha az egyházi nép-ének fönségével és
E g é b e n alaposnak találjuk a fölszólalást oly növeldékre nézve, hol az énekre kevés g o n d f o r d í t t a t n é k ; de t u d j u k , h o g y l e g -több növeldéinkben örvendetes előmenetelt tettek eddig is fiata-laink az egyházi éneklésben. H o g y orgonálásra tanítni őket csupán
csak hasznos, nem pedig szükséges , azt k i k i tudja, valmint azt is, h o g y ők a tanulmányokkal annyira el vannak foglalva,hogyerre nem marad idő.Az se kerülje ki figyelmünket,miszerint ha épen találtatná-nak másutt is oly kevésbbé helyeslendő énekek , mint Nekeresden :
annak oka nem az ismeretés izléshiányban, h a n e m a k ö z ö n -b ö s s é g -b e n volna keresendő ; mert annyi műveltséget -bátran föltehetni a papban, mennyi az illő megkülönböztetésére szükséges, í g y vélekedhetik valaki : lia uraktól l á t o g a t o t t templomokban az e g y h á z i (?) zenét trillák, fugá-k, piccieató-k, furiosó-k, minuettó-k, s allegrettó-k ékesíthetik : miért nem volna szabad p. o. a nekeresdi orgonistának is valamicskét tenni a nekeresdiek ízlése szerint. T ö b -biben a szélsőségeket kell kerülni. Valaha a „ H é Sire Ane h é " is a legbensőbb a j t a t o s s á g g a l énekeltetett, habár t á r g y i l a g véve elve-tendő is. A karácsoni énekeket kedves szüléinktől tanultuk, ablakok a l a t t énekeltük a szent estvén egy kis ajándék reményében , s szi-v ü n k áradozásai közt kapcsolódtunk az éneklők seregéhez, s ez oka,
mivoltával megismertetnének s abban gyakoroltatnának, hogy ha a pásztorkodási pályára kilépnek, annak a nép kö-zött előmozdítói s tisztítói lehessenek. E részben nagy köny-nyebbség gyanánt szolgálna, ha a kispapok a mindennapi szent mise alatt nemcsak latin, hanem magyar énekeket is zengenének. Tudom én , hogy nagy azoknak classicus be-cse , de emezeknek rájok nézve nagyobb az életre való ki-hatása. Főleg a papnak igen szivén fekhetik , hogy tem-plomából holmi solo-k kiküszöböltessenek és csak a nép , ez pedig rendesen szépen énekeljen. A szép ének megragadja a szivet, a szent érzelmeket, miket a lelki-atya szavával ébresztett, fölgyulasztja, az általa hintett vigasztaló igék erejét megkettőzteti, az imának szárnyat ad ; az ember buzgóbb, ha énekel, szive olvad , s minden jóra fogéko-nyabbá lesz, azért az ember ének által lelkesítve több erőt, több szeretetet érez magában mint közönségesen, az ének-nek szívreható és vigasztaló hatásáról vannak e szavak föl-jegyezve : „Quantum flevi in hymnis" nem csoda, ha valaki azt mondá : hogy a mely nép a templomban szépen énekel, az erkölcsös is , én erre példát is tudnék fölhozni. Azért a nép lelkijavát nagyban előmozdítandja a lelkipásztor ha a szép egyházias népéneknek templomában buzgó ápolója.
Engedje az Isten, hogy az emelkedő vallásos érzet és hité-lettel lépést tartson a templomi isteni tiszteletnek eme fő disze az ének és orgonászat is, s akkor a visszaélések is, me-lyek az orgonálás és ének körül itt-ott becsúsztak, szinte meg fognak ritkulni. T a m-t a m.
M e g j e l e n t .
D a s E h e r e c h t d e r k a t h o l i s c h e n K i r c h e von Dr. Johann K u t s c h k e r Dritter Band. Drittes nnd viertes Heft. Bogen 25. — Ende.
H I R F Ü l É R.
P r á g - a . F e r d i n a n d császár, s M á r i a A n n a ő fölségeik a Pavia melletti karthausi zárda perjelének 9000 lirát kézbesítettek a pompás templom fölszerelésére.
li°gy mindig oly kedvesen emlékszünk vissza ez énekekkel amaz időkre. Azt is t u d j u k , h o g y igen v i g y á z v a kell bánni az elszokta-tással, ha erre c s a k u g y a n szükség van ; mert megtörténhetik, h o g y a nép azután elkeseredik, és sehogysem énekel. T u d j u k , h o g y több régi énekeink rostára vettettek u j a b b időben: de a nép m é g is a régi kifejezéseknél maradt ám. P é l d á u l : a „S z ű z M a r i a e v i l á g -r a n é k ü n k " stb. ének e g y p á -r kifejezése illetlennek t a -r t a t o t t , no-ha azok az egyház kifejezései : v a g y a „C s o r d a p á s z t o r o k "
g y ö n y ö r ű párbeszédje meg nem maradhatott ú g y , m i n t ősapáink énekelték , noha sz. E f r e m modorának egyik legsikerültebb m u t a t -v á n y a . A nép ős , ártatlan , az egyháztól soha nem roszallott éne-keinket n a g y szorgalommal megőrzi, nem is kell őt könnyelműen za-varni. Különben azt h i s z s z ü k , miszerint t. levelező ur is csak a szélsőségeket kivánja nyesni. Nem titok előttünk , miszerint erre nézve igen elütök a vélemények: a magunkét legyen szabad kimon-danunk. Mi azt t a r t j u k , ilyetén változtatásoknál nem arra kell vigyázni, mikép hangzanék az ének legszebben , hanem mikép lehetne a z o n , ha csakugyan szükséges, a l e h e t ő l e g c s e k é -l y e b b m ó d o n vá-ltoztatni. A tűrhetők maradjanak.
S z e r k.
16
M —V e l c n c z p i tudósítások szerint V i a l e-P r e 1 á bo-lognai cardinalis-érsek ő szentsége nevében ő es. s ap. kir fölségét Romába meghivá. Állítólag a pápa és császár a San-ctuario di Lorettoban fognának találkozni.
Budapest, január 6. A cs. k. vallás- és közoktatá-si ministerium egy közelebbi bocsátványa következtében az itteni egyetem könyvtárának a szükséges tlieologiai, vala-mint a jog- és államtani müvek beszerzésérc, különös tekin-tettel a polgári jog szakmáira ezer forint rendkívüli összeg engedményeztetett. Mely intézkedés annyival inkább üd-vös és hálára kötelező, mivel a nevezett szakokban az egye-temi könyvtár eddigi hézagait tetemesen kipótolhatja s az évenkint növekedő olvasó közönségnek, valamint a főisko-la számos hallgatóinak örvendetes alkalom fog nyújtatni, hogy a theologia és a jogi- államtudományi tanulmányok legújabb jelenségeivel jobban megismerkedhessék. B. H.
Paris Táviratilag vett tudósítás után azon hir van Pesten hogy a ft. párisi érsek f. hó 3-án a templomban bizo-nyos egyházi személy által orgyilkosilag megroliantatott.
Jövőre e borzasztó hírről talán bizonyosabbat Írhatunk.
F r e i b u r g . F t . M a r i 11 e y Istv. püsp. ur szerencsés visszatéréseért a kanton minden kath. egyházában hála-ajta-tosság tartatott. Névünnepén a város ki vala világítandó, miről értesülvén a püspök ur egy előbbkelő férfiúhoz inté-zett levelében abbeli kívánságát nyilvánítá, miszerint kedvesebb leend előtte, lia a kivilágításra szánt összeg a város szegényei közt osztatik ki. í g y is történt.
J e r u z s á l e m M. év novemb. 1. adta át a török kormány a Saladin kora óta mohamedán iskolává átalakí-tott Sz. Anna-szentélyt, sz. Anna és Joacliim hajdani la-kát a francziáknak. A fölső, byzanti modorban épített s a keresztes hadak idejéből való résznek három hajója v a n , a földalatti, zsidó-építés, két részre oszlik ; a hagyomány sze-rint e részben lakott a szent család. November 8-án a föld-alatti részben már 2 mise is volt annyi századok óta először.
Az első sz. misét Pater L e o franczia capucinus mondá imádkozván az egész egyházért s különösen megemlékez-vén III. N a p o l e o n ő cs. fölségéről : a második misét P a t e r B a d o u r jesuita missionarius mondá rövid beszé-det is tartván a jelen voltakhoz. (L'Univ.)
S p a n y o l o r s z á g . A valenciai és granadai érsekek köszönő föliratot intéztek a királynéhoz az egyház érdeké-ben kiadott rendszabályokért. A többek közt így irnak :
„Haladjon fölséged minden félelem nélkül amaz ösvényen, melyre lépett, s védje erős és bátor karral Krisztus jegye-sét. Saját és népe érdekeit biztosítja ön, asszonyunk, midőn a jogosságot védelmezi, s midőn megszilárdítja az ég leá-nyának szabadságát s békéjét. A királyok királya s az anyák anyja szereti Spanyolországot, s áldással tetézi azo-kat , kik az egyházat tisztelik, s megbünteti annak ül-dözőit" stb.
S z e m é l y z e t i e k .
Ő es. s a p . k i r . fölsége dec. 11. f t . M a c z k ó J á n o s szent-széki ülnököt s d o b r o v i n a i alesperest beszterczebányai czímz.kano-nokká legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott.
Ő es. s ap. kir. fölsége m. é. dec. 7-én kelt legföls. liatározata által M i s k o 1 c z y J á n o s n y i t r a i k a n o n o k o t , államszolgálatbóli kilépésének alkalmából császári tanácsosi czimmel díjmentesen l e g k . fölruházni méltóztatott.
P o z s o n y b a n : báró M e t z b u r g József pozsony-vi-r á g v ö l g y i plébános f. hó elején meglialálozott.
G ö d ö l l ő . Valódi szívfájdalommal telve irom, miszerint a Mária-besnyői capucinus szerzet házából az enyészet kérlelhetlen a n g y a l a e g y igen tisztelt t a g o t szólíta ki a földöntúli hazába.
U g y a n i s nt. K o 11 á r P é t e r áldozó-pap és e fönnnevezett zárda ál-talános tisztelet- s szeretetben álló főnöke , hosszasb ideig t a r t o t t v i z k ó r b ó l , a haldoklók szentségeinek ajtatos fölvétele és lelkének a legirgalmasb Isten kezeibe ajánlata után m. hó 24-én esteli 11 ó r a t á j b a n , korának 62-ik évében az U r b a n elszenderült , szenvedéseit az örökkétartó s valódi b o l d o g s á g g a l fölváltandó, mely a j á m -borok méltó s igért jutalma. — Tetemei m. hó 26-án délután a szer-zetes rend ft. provinciálisa által beszenteltettek , és a kerületi pap-s á g , cpap-s. kir. hivatalnokok , gazdatipap-szt urak pap-s pap-számopap-s buzgó hivek kisérete mellett a besnyői sírkertben tétettek nyugalomra. Béke hamvainak , ü d v lelkének !
N y i t r a m e g y é b ő l : S z t i s z k a l a G y ö r g y valaszka-belai káplán , ugyanazon minőségben Bélára; T h u r z ó G y ö r g y alsó-szúcsai káplán, plebánoslielyettesül Valaszkabelára küldetett.
— R ú z s i c s k a J á n o s ledniczi plébános lett zayugróczi ; S z t r a -k o v i t s Ferencz puchói -káplán , ledniczi plébánossá ; P u c h ó r a B u d a t i n s z k y J á n o s bolessói ; Bolessóra P i c k József bittsai ; Bittsára K o t e s s o v s z k y Alajos vágbeszterczei ; Rajeczre G a s-p a r i k Ferencz felső-szúcsai : Felső-Szúcsára S i m k ó Antal vesz-t e n i c z i , káplánokul rendelvesz-tevesz-tvesz-tek.
Mélt. és f t . G r e g u s k a I s t v á n , dulcignói választott püs-pök, Isten áldásának a p á t j a , n y i t r a i székesegyházi nprépost és ka-nonok ő excja a n y i t r a i püspök helynöke és a sz. széknél általános ü g y h a l l g a t ó f o l y ó év j a n u á r 3-án éjjel három órakor a szentségek példás vétele u t á n lelkét teremtőjének visszaadta élete 72-ik évé-ben. J a n u á r 5-én a székesegyházi sírboltba temettetett. — A boldo-dogult 1785-ben a u g . 18-án született Pruszkán , Trencsinmegyében, s a n y i t r a i növendékpapok közé fölvétetvén , 1808 ban áldozárrá szenteltetett s a püspöki u d v a r b a n m i n t szertartó kezdett működni.
E g y év múlva püspöki titoknok lett. 1817-ban a t i t o k n o k i tiszt megtartása mellett az üreglii plébániát is birta. 1819ben febr. 15én n y i t -rai kanonokká kegyelmesen lőn kinevezve, mely állomáson fokon-k i n t 3 8 é v i g fokon-kanonofokon-kosfokon-kodván a n a g y p r é p o s t s á g i g i g v i t t e . M i n t kanonok a pozsonyi országgyűlésekben, mint n y i t r a k á p t a l a n i k ö -v e t foglalt helyett. 1822-ben Isten áldása a p á t j á -v á lett, ki -valóban áldott volt teljes életében. 1847-ben n y i t r a i npréposttá , 1854-ben dulcignói választott püspökké kegyelmesen kineveztetett. Egész életében a nyásasság, szelidség, őszinteség és m a g y a r vendégszere-t e vendégszere-t megvendégszere-tesvendégszere-tesülvendégszere-t példánya volvendégszere-t, m i é r vendégszere-t is álvendégszere-talában minden r a n g ú a k előtt m a g á t szeretetté tevé. A szegények bökezü jótevőt vesztettek benne. Végrendeletéből megemlítendő azon pont, mely szerint a le-gátumokból fönnmaradt hagyatéknak e g y harmadát, a N y i t r á r a be-hozandó szürke nénéknek h a g y o m á n y o z t a . A teremtő Isten a d j o a neki örök nyugodalmat.
T a r t a l o m : Az igazság ereje. Pápai allocutio. E g y h . t.
E s z t e r g o m : ú j é v . N e k e r e s d : az egyházi ének és orgona.
Hirfüzér.
*
Tulajdonos és felelős szerkesztő: Z a l k a Ev. J á n o s . Nyomatott B e i m e l J . és K o z m a Vazulnál. Pest. 1856.
3. sz. I. FÉLÉV 1857. P E S T , J A N U A R 10.
E G Y H Á Z I É S I R O D A L M I F O L Y Ó I R A T .
Megjelenik e lap hetenkint kétszer : szerdán és szombaton. Az előfizetési d í j félévre postán 4 f r t ; helyben 3 f r t 40 kr p p . — Előfizethetni m i n d e n e s , k i r . p o s t a h i v a t a l n á l ; Pesten a szerkesztőnél (Papnövelde-utcza 1. sz.) és Hartleben K. A. könyvkereskedésében