le-térdepelvén imádják az Oltári-szentségben levő u r Jézus Krisztust. — 6-or: A pásztori kötelességről, ú g y m i n t : lxívségről, szorgalmatosságról, józanság-ról, a szitkoknak eltávoztatásájózanság-ról, stb. — Mindezek után a képekben való katekizmus rendre megmu-togattatik és megmagyaráztatik nékik. Az öregek még most is emlegetik ezen „képekben való kate-kizmust ;" m o n d j á k , hogy az egész iskola tele volt vele, s h o g y az valami gyönyörű volt*) Vj2
— —
A h á z a s s á g e g y h á z i a s é s p o l g á r i a s j o g i meg-h a t á r o z á s a a k i meg-h i r d e t e t t t ö r v é n y e k szerint.
Helyét kétrendü meghatározás pótolja; egyik polgári, e szavakkal : „A házasság k é t k ü l ö n b ö z ő n e -in ü személy által, abbeli akaratuknak, hogy házassági s z ö v e t s é g r e lépnek, t ö r v é n y s z e r ű nyilvánításá-val köttetik." Cl- Függ. 1. §.) Mint láthatni : a ,szerződés' szót ,szövetség' váltotta föl, mely amannál nemcsak sókkal gyöngédebb kifejezés, hanem a dolognak, melyre alkalmaz-tatik, lényegével összeférő is ; és ekkor már a két különne-mű személyre szorítkozó hivatkozás rendén van, mivelhogy a házasságban csak is ilyenek és kettő szövetkezése fordulhat elő ; nem úgy, mint a jogi szerződésben , melynek több és ugyanazon nemű egyének közt lehet helye. Különösen
fi-*) Oly szokás ez, mely minden dicséretet érdemel, s hirdeti miszerint a régiek hivatalukat értették is, szerették is. Vájjon ily alakban ez fön áll-e még napjainkban is : majd levelőzőink, ha úgy van , szívesek lesznek megírni.
Annyi bizonyos, miszerint ennek fölemlítése némi vezér-fonalat nyújthat oly helyeket illetőleg, hol a pásztorok ok-tatásáról máskép gondoskodva még eddig sem volna.
S z e r k.
gyeimet érdemlő pedig a meghatározásban a kijelen-tés, melylyel a házasságnak t ö r v é n y s z e r ű e n szükség nyilvánulnia. Ezzel sem több sem kevesebb mon-datik, minthogy a házasulásban az állami törvények is szem előtt tartandók u g y a n , de mégis mindenek fö-lött az egyháziak. Az I-ső Függelék 2-ík §-ban tud-niillik kiemelve van, hogy egy katholikus sem léphet az osztrák birodalomban házasságra máskép, mint az egyházi szabályok megtartásával. Es ez a legelső álláspont, honnét az új házassági törvény érdeme mérlegelhető , innét levén látható először is a szellem, mely azt keresztül lengi ; mi a törvényfölfogásban nagy kivántatóság. Mert a törvényeket tudni, nem teszi : szavaikat birni, hanem erejöket és hatá-sukat. Az állam tehát definitiót az ú j házassági törvény-ben is állít f ö l , de a melynek minősége hiven jellegezi a másodlagos hatalmat, mely őt a házasságban bezárólag egyedül illetheti. Mért is a kitételeket megválogatván és csupán vonatkozván az ezutáni irányadó házassági szabá-lyokra, ezzel nem csak megtagadta az A.P.T. szerződésszerű meghatározási elvét : hanem kihirdetvén a házasságnak egy-házias körülírását i s , ezzel a dolgot ez oldalról is fölvi-lágosítja, vele saját definitióját kiegészíti, azt jóváhagyja, mindenkit arra utal és maga is hozzácsatlakozik. Ennélfog-va most ezen meghatározáson a sor , hogy azt szemle alá vegyük, mihez mi fölelemzéssel l á t u n k , azon hitben , hogy az a jelen körülmények közt m e g j á r h a t j a , ha mindjárt a közlönyben, melybe irunk, szükség igen nincs is rá ; azon reményben, hogy valaminek mennél több oldalróli földerí-tése annál hasznosabb , mennél jelentékenyebb a tárgy, mely fölszínre került ; és azon szeretetben, melylyel minde-nikünknek hivatása hozza magával tanulékonyán foglalkoz-ni az új házassági törvényekkel, hogy tüzetesen ismerjük a változást, melyet szültek, és az elemeket, melyekből állnak, A házasság egyliázias meghatározását ekkép magya-rítottuk. ,A házasság a féríi- és nőnek az emberi-nem ter-jedésére és kölcsönös segélyzésre Isten akaratával rendelt összeköttetése ; mely, — minthogy az ő maga-kezdetében föloldhatlanná intéztetett és azon törvényt kapta volna, hogy a hitvesek ketten lennének egy testben, az ur Krisz-tustól a hajdani méltóságra visszavezettetett és az ú j szö-vetség szentségére emeltetett.' (II. Függelék 1. §.) Ezen a hitvesi szövetség természetét és szentesülését előadó meg-határozás következőleg részleteztetik, miért is némi alapvo-nalak- és támbizonyítékokkal kisérjük :
A házasságban férfi és nő egyesül ; (M a t r i m o n i u m e s t c o n j u n c t i o m a r i s e t f a e m i n a e ) mely egye-sülés a legszorosabb összeköttetés annyira, hogy az Írásként az ember az ő legkedveltebbjeit, még atyját és anyját is elhagyja, és feleségéhez ragaszkodik ; (Gen. Il, 24.) ez egye-sülés e z é Í j a i végett alkottatva Istentől az ember him-és anyanemüvé. „Teremte Isten az ő képére embert, . . . férfiúvá és némberré teremté őket, s megáldá és mondá : n ö v e k e d j e t e k é s s z a p o r o d j a t o k . " ( a d p r o p a -g a t i o n e m h u m a n i -g e n e r i s ) . A me-ghatározásban tehát fölhozva van, mint a házasságnak első legfőbb czélja a generatio ; evvel azonban mindig együtt szokott
értet-ni a nevelés is ; mert a nemzésnek csak is ez által van jelentősége. Kiveszne ugyan is és se nem növekednék se nem sokszorozódnék az emberiség, lia a szülött magára hagyatnék nem ápoltatnék, neveltetnék. Mind a nemzést mind a nevelést kifejezi Tóbiás eme nyilatkozata: „Most uram ! te tudod , hogy nem bujálkodás okáért veszem hú-gomat feleségül, hanem egyedül m a r a d é k iránti szere-tetből, melyben á l d a s s é k neved örökön örökké (VIII, 9.) mit természetesen képzelni sem lehet, annál kevésbbé reményleni illő nevelés nélkül. Más kérdés a z , lia a házas-ság lényegéről van szó. „Jákob pedig nemzé Józsefet, Má-ria f é r j é t ;" (Mát. 1, 16.) tehát József és MáMá-ria egymás-hoz házasságkötelékileg füzettek, holott a házasság jogá-val sohasem éltek ; a minthogy erről a sz. lapok eléggé meggyőznek bennünket és hitelv is. Innét is kitetszik , hogy se a házasság használása vagy gyakorlása (usus), se a nemzés, mely rendszerint a nélkül lehetetlen, tartoznak a házasság lényegéhez- De a nemzés még csak nem is ki-zárólagos, hanem csupán egyik legfőbb czélja a házasság-nak. „Nem jó az embernek egyedül lenni, teremtsünk neki hozzá hasonló s e g í t ő t " ; (Gen. II, 18.) alább pedig :
„Adám magához hasonló s e g í t ő t nem talált." (20.) En-nélfogva alaposan emeltetik ki a deflnititóban, mint szin-tén egyik legfőbb czél, a viszonyos segítség, vigasztalás stb. ( e t m u t u u m a d j u t o r i u m.) Minthogy pedig az Isten, ha akarta, csak úgy megtehette volna, hogy az em-berek máskép, közvetlenül, és nem a férj és feleség közbe-sítése utján szülessenek, mint azt ős szülőinknél megtette ; ellenben mivel akarta , hogy az emberek emberekből sza-porodjanak és pedig törvényes liázasságilag, hogy így a sok j ó , mit a várakozás hozzá k ö t , annál biztosabban eléres-sék : maga a józan ész sugalja, hogy mindez intézkedésben isteni akaratot lássunk, vagyis : a házasság szerzőjében Istenre ismerjünk. ( D e i v o l u n t a t e o r d i n a t a . ) A honnét, midőn e szavak hangzottak az édenben : ,Elhagyj a az ember atyját anyját stb.' nem annyira Adám beszélt, mint inkább az Isten lelke szólt belőle ; mint ezt Jézus ta-nítja sz. Máténál : „Nem olvastátok ? hogy, a k i az embert t e r e m t é kezdettől fogva, férfiúvá és némberré teremté őket és m o n d á : ezért elhagyja . . . (XIX, 4, 5.) Tehát a házasságot Isten szerzette, mit VIII. Pius 1829. máj 14-ik ,Traditi humilitati' encyclicája ekkép fogalmaz:
„Matri-monii conjunctionis Deus auctor est." Ő, az Isten, e házas-ságot m i n d j á r t k e z d e t b e n f ö l o l d h a t l a n n á t e t t e ; ( q u o d c u m i n i p s i s e j u s p r i m o r d i i s i n -d i s s o l u b i l e e s s e t i n s t i t u t u m), mit világosan bizo-nyítanak Máté XIX. részének 3—9 versei. Midőn a fari-zeusok Jézust megkísértőleg hozzá mennének és kérdeznék:
szabad-e a férfiúnak nejét elbocsátani akármi okból? feleié a házasokra nézve : Már nem kettő, hanem egy test ; (vagy is : még a házasság keletkezésében és szerzésekor a kettő-ből egy test és pedig föloldhatlan tétetett ;) a mit tehát Isten egybekötött : ember el ne válaszsza " Es ismét a vá-lólevélre hivatkozóknak : „Mózes nektek a ti szivetek ke-ménysége miatt engedé meg feleségtek elbocsátását; el ein-t e p e d i g n e m ú g y v a l a." „Nos igiein-tur aein-tein-tendenein-tes,
quod . . . matrimonii vinculum ab ipso Ecclesiae capite, re-rum omnium conditore, i p s u m i n p a r a d i s o e t i n s t a t u i n n o c e n t i a e instituente unionem et indissolu-bilitatem a Deo aeceperit." (C. Unico, de Voto • . . in 6.)
„Matrimonii perpetuum, indissolubilemque nexum primus humani generis parens d i v i n i S p i r i t u s i n s t i n c t u p r o n u n c i a v i t , cum dixit : hoc nunc os . . . (Trid. Sess.
24. c. un.) Hasonlóképen eredetileg a házasság Istentől csak két személy közt fönnállhatóra szoríttatott, Ádám mel-lé csak ejjy Évát és nem többet, s Eva melmel-lé csak egy Ádá-mot és nem többet rendelvén ; a Genesis II. r. 24. verse is egészen egyes számban , a házassság együttes egységéről (unitas simultanea) szól ,ketten' : ez a törvény ; tehát, nem hárman vagy többen legyenek egy testben. (E t e a m a c-c e p i s s e t l e g e m , u t c-c o n j u g e s d u o e s s e n t i n c a r n e u n a . ) Ide vonatkozólag irja sz. Jeromos: „Una costa principio in unam uxorem versa est : ,et er unt duo in carne una,' non très, neque quatuor, alioquin non jam duo, sed plures. Primus sangvinarius et homicida (Lamech) unam carnem in duas divisit uxores. Homicidium et biga-miam eadem cataclysmi delevit poena." Majd, Isten enged-te meg valamikor, úgy látszik, hogy a házasságnak mind eredeti egysége, (Devt. XXI, 15.) mind eredeti fölbonthat-lansága (Devt. XXIV, 1.) kivételesen és ideiglenesen elté-rést szenvedhessen ; azonban az Üdvözítő megjelenvén az eredetiség bélyegét mind az egységre (Máté XIX, 9; Conc.
Trid. Sess. 24. can. 2. de Sacr. Matr.) mind a kötelékre (Márk. X, Luk. XVI, l . K o r . VII, 10.) ujolag rányomta és ezzel a házasságot eredeti állapotába visszahelyezte , (a C h r i s t o D o m i n o a d p r i s t i n a m d i g n i t a t e m r e d u c t u m ; ) sőt hogy díszéből mi sem hiányozzék : azt szentséggé intézte, ( e t i n s a c r a m e n t u m n o v a e l e -g i s e v e c t u m e s t . ) „Férjek! szeressétek felesé-gteket, mint Krisztus szerette az anyaszentegyházat... Elhagyja az amber atyját s anyját és feleségéhez ragaszkodik és lesznek ketten egy testté . . . E z a s z e n t s é g*) nagy." (Efez. V, 25, 31. Lásd: Sess. 24. can. 1. de Sacr. Matr. — Ennyit a meg-határozásokról. A z a i.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
IVlaçyarorszàç.
S z é k e s - F e h é r v á r , január 6-án. Ma ismét ünne-piesen szóltak a harangok a katholikus templomok tornyai-ban ; s így tizennégy nap alatt már harmadszor hivá meg az anyaszentegyház szeretett gyermekeit a betlehemi bar-langba , a foszlányok közt dődergő isteni kisdedhez. Bizo-nyára azon okból is cselekvé azt a többi közt, hogy a mu-landóság hajhászaival a kincseket s rangokat megutáltassa, a szegényekkel pedig a szúkölködést megkedveltesse. Mert a szegények- és elnyomottakra nézve ; azokra nézve, a kik szenvednek és siránkoznak ; azokra nézve, kik megvettetnek a világtól, és csak Isten tanuja inségöknek : nyujthat-e
na-*) A S z e p e s y-féle szenfcirásszövegben nem tudom miért v a n a ,sacramentum' szó ,titok'ra fordítva.
— 3 6 t
gyobb vigaszt e szerencsétleneknek az isteni hideg jászolon s az ócska pólyákon kivül akármi? — Ne sokaljuk tehát az egyház harmadszori hivását. A ki az isteni bölcsőt, a szent pólyákat, a szegény jászolt irigyli a szegénynek ; az ennek kegyetlen ellenségévé esküdött. Míg a gazdagok czifra pa-lotáikban, vigságok- s színházakban feledik a télnek zordon napjait, hadd jőjön ugyanakkor többször vigaszforrásához a szegény, kinek nincs kenyere s nincs tüzelő fája, az iste-ni kisdedhez , ki didereg a hidegtől s siránkozik a jászol-ban. — Ezen ünnepen az Isten országába csodálatosan meg-hivott három pogány bölcs komolyan emlékeztet bennün-ket azon sok szerencsétlen népre , melyek egész a jelen óráig a bálványozás igája alatt görbedeznek. E népek így szólanak hozzánk : „Tekintsetek körül, nézzétek roppant Ínségünket, vad állapotunkat ; ti azok valátok, mik mi va-gyunk, még most is azok volnátok a keresztény hit nélkül.
Őrizzétek meg a hitet, mely kiválta benneteket a vad álla-potból s nem enged abba visszaesni. Mit mond Afrikának hajdan virágzó térsége, sz. Ágoston, Cyprian, Tertullián
h a z á j a ? Mit mond Ázsia, Görögország , melyet veritékök-kel öntöztek az apostolok? Itt létezett Antiochia, Ephesus, Korinthus , Thessalonika , mindannyi virágzó egyházak , melyeknek népe felvilágosult, boldog és szabad nép vala hajdanában. Mit látunk helyettök ? Romokat s 'romokat ; félholdat a kereszt helyett ; vadságot tudomány helyett ; az öröm után könyezést ; a gazdagság után rongyokat s éh-séget. S régi dicsőségük romjai közt így szólnak hozzánk e nemzetek s városok : Európa népei, mi előztünk meg tite-ket a polgárosodásban ; azok valánk, a mik vagytok , felvi-lágosultak, szabadok és boldogok ; jól megőrizzétek a hitet, mely kiválta benneteket a vadságból s nem enged vissza-esni abba !" De mirevalók az ily komoly gondolatok ; hisz nálunk még elég erősen áll a h i t : tehát épen nincs okunk félni attól, hogy a pogányok sorsára j u t h a t u n k . Ü g y van, él közöttünk a mennyei hit terepélyes fája ; de némely galyai, melyek őseinknek testi s lelki javokra szolgáltak, letörtek a mostoha időkben ; és ha több ily ágai is lepusz-tulnak, s mi nem gondolunk azzal : végre az égető nap ma-g á t a fát foma-gja elhervasztani. E ma-galyak alatt értek pedima-g némely szent szokásokat, melyek igen sok jót eszközöltek, h a az egyház szellemében kezeltettek. Értem e galyak alatt a házak beszentelését ; melyet már sz. Chrysostomnak is kellett ismerni ; legalább szól ő a három királyok ünne-pén szentelt viz hazavitele s fönntartása felől, és csodál-kozását jelenti ki egyszersmind a fölött, hogy nem romlik meg az említett viz két három esztendő múlva sem. A há-zak beszentelése azelőtt országszerte megtartatott viszke-reszt ünnepén. Mióta pedig a felvilágosult (?) emberek a hit köntösét szégyenleni kezdék, e megható s üdvös szokás nagyobbára enyészetbe ment. De minek is az olyannak a szentelés, a ki mitsem ad arra. Hanem az egyszerű falusi emberek, kik közvetlenül az Isten keze alatt érzik mago-kat ; kik házomago-kat s reményeiket sokszor egy rövid óra alatt elhamvadni látják ; kik hiszik erősen, hogy misem sikerül-het, ha nem teszi rá Isten az ő kezét ; ezek becsülik és sze-retik az egyház imáit, áldásait ; kedves elöttök a jiázak
be-Slftx lése is. Az isteni gondviselés hazánk nyugoti végha-tárán hoza kegyesen létre , hol gyermekkoromban (hiszem, most is úgy van) a plébános híveinek lakásait évenkint be-szentelte. A nép epedve várta ez alkalmat s legmélyebb tisztelettel fogadta s kisérte papját házról házra, szent éne-ket zengedezve. Soha sem feledem a példás áhítatot, mely-lyel az őszbeborult családapa s utána biczegő hitvese, öre-ge s apraja odatérdelt a széken ülő pap elébe , megcsóko-landó az ennek kezében tartott szent keresztet. Már mint gyermek igen boldognak éreztem magamat ilyenkor ; s jól-lehet hét faluban teljesíté boldogult plébánosunk a házak beszentelését: fáradhatlanul s örömmel mentem velők min-denütt. Gyermekéveim szent örömei ujultak föl f. h. 6-án, midőn mságos F a r k a s Imre kegyes főpásztorunk, régi szokása szerint, az idén ismét beszentelé püspöki lakát. Ez alkalomra összegyűjti ő méltósága háznépét a legtágasb te-rembe, melynek közepén oltár rögtönöztetik , s rövid atyai szózatot tartván, az előirt imát s szertartást szenteltvíz s töm-jénfüst kíséretében elvégzi ; mire az egybegyűltek sorban
megcsókolják a kezében tartott szent keresztet. •— Az ily beszentelés alkalmával feliratik szentelt krétával a szoba-ajtók fölé a három szent király, Gáspár, Menyhárt s Boldi-zsár neveik első betűi ilyformán : f G. f M. t B. 1857 Oly jel e z , mely testi s lelki bajtól megóv bennünket az egyház ezen imája szerint : Benedic Domine Deus crea-turam istam Cretae, ut sit salutaris humano generi, et prae-sta per invocationem nominis tui sanctissimi, ut, quicunque ea in domus suae portis scripserint nomina sanctorum tuo-rum Caspari, Melchioris et Balthasari, per eotuo-rum in-tercessionem et mérita corporis sanitatem, et animae tute-lam percipiant. P e r Christum Dominum nostrum. Amen.
Az ajtók fölé irt jelről megismerhetni, hogy keresztény lii-vek laknak o t t , kik iparkodnak az isteni kegyelem harma-tával s a vezeklés könyeivel minden bünmocskot lemosni lelkűkről ; kik rendületlenül hordozzák Jézus igáját a keresztet s a jócselekedetek kellemes illatát terjesztik kö-rükben. Az ily beszentelés templommá avatja föl lakhe-lyünket, honnét távol kell lennie minden bün s illetlenség-nek. Az ily beszentelés tükörül szolgál, melyben láthatni, milyeneknek kell lenniök a ker. házaknak ; az ily beszente-lés a szív mélyéből fakadt könyörgés a végre , hogy Isten áldásával a magokat keresztényeknek nevező családok ker.
életet viseljenek. Ez van kifejezve az akkor használt imá-ban : Benedic Domine Deus Omnipotens domum istam , ut s i t i n ea sanitas , castitas, victoria, virtus, humilitas , bo-nitas, mansvetudo legis et gratiarum actio Deo Patri et Filio et Spiritui Sancto ; et haec benedictio maneat super hunc locum et super habitantes in eo, nunc et semper.
Amen. — Ha ezen szent szokás ismét életbe jönne : nem ritkulnának-e a házi békétlenségek, kicsapongások s egyéb szerencsétlenségek? Mikor a pásztor fölkeresi juhait, ezek-nek ilyenkor fogékony leikökben egy-két atyai szó nem ten-ne-e nagyobb hatást sok prédikácziónál ? Az ily pásztori látogatás nem hozná-e sokkal közelebb a pásztort az ő nyá-jához? — Kezdjék el magok a lelkipásztorok beszentelni
saját lakásaikat : meglátandják, a nép elkívánja nem
soká-« 37 Î
ra. Az ily szent szokások kedvesek és üdvösek. Kár azokat elhagyni s életbe nem léptetni. A lelkipásztor fáradozása sok lelki haszonnal lenne jutalmazva. -j- -J-.
É r s e k ú j v á r , jan. 12. A császári kegy ide lövellé sugarait, midőn e város buzgó lelkipásztorának ft. C s e r-n á k József esztergomi tiszteletbeli kar-nor-nokr-nak s alesperes-nek a nagyobb koronás arany-keresztet d e p i i s m e r i-t i s az egyház és iskola-ügy körül szerzei-ti-t érdemiéri-t leg-kegyelmesebben megadni méltóztatott. El nem kerülheté éber figyelmét a minden alattvalóit boldogítani óhajtó és igazságos fejedelemnek, a már 30 évig az Ur szőlejének e hü , iparkodó munkása , ki lelkészeti pályáját mint budai káplán kezdé, innét a boldog emlékezetű R u d n a y bibor-nok udvarához hivatott, nemsokára mint esztergomi vízivá-rosi plébános és alesperes érdemeinek legszebb mert her-vadhatlan koszorúit szedé, az akkor dühöngő epemirigy ideje alatt ; Érsekújvárba előmozdíttatván, itt midőn 1846
—1847 a hagymáz és éhség a fölvidéken kiütött, az ide szorult éhenhaló fölvidékieket pár hónapig naponkint táp-lálá ; házát árvák házává tevé, 20 év óta mindig kettőt hármat neveltetvén ; buzdítására itt a külutczákban három elemi iskola alapíttatott ; kis gymnasiumnak gyönyörű lak emeltetett ; ennek megszűntével mult évben egyedül az ő serkentésére e házban levő alsó-osztályokból fölső-osztályok lettek , melyeket real-tanodákká emeltetni jelenleg legelső gondja ; lelkesítésére kisdedovó intézet alakult, mely azon-ban minden törekvéseinek daczára, részvétlenség miatt, lenni megszűnt ; a tanítói kar anyagi állása javíttatott ; a mesterképezde több évi igazgatása alatt virágzott, minden évben szépszámú növendék nyeré itt czélszerü kiképzettsé-gét ; ama szomorú zavaros időkben pedig e városnak hű nemtője volt. Nem csoda t e h á t , ha érdemeinek e fejedelmi méltánylását örömtapssal fogadá a város lakossága , a cs.
kir. küldöttet ns. Nyitramegye főnökét N á n d o r y János ő nagyságát tegnap több polgár elüllovaglása mellett nagy csoportokban az ,éljenzés' örömzaja közt üdvözölvén. Az ünnepély ma 10 órakor isteni tisztelettel kezdődött, t. i.
maga az ünnep hőse bemutatá a mindenség Atyjának a vér-nélküli áldozatot, a melyen a kerül, papság, az itt állomá-sozó Braunschweig vértes ezred törzs-tisztjei, a vármegye és város tisztviselőivel más több rendű és rangú urak s szá-mos néppel együtt jelen valának; innét a földíszített iskola-épületbe átmenvén az érdemjel N á n d o r y ő nsga által a kitüntetettnek mellére tüzetett ; az elérzékenyült egyházi férfiú , szive mélyéből merített beszéddel köszöné a fölsé-ges császár s apóst, király legmagasabb kegyeit ; mire az előbb reggelivel jól tartott 500 tanoncz által a nép-hymnus két hangon elénekeltetvén, az egész 80 személyből álló vendégkoszorú kitörő ,éljenzés' közt az ezen alkalomra ő eminentiája legkegyesebb főpásztorunk által átengedett primási lakba vonult, a hol fényes vendégség alatt üdvpo-harak emeltettek a fölséges császári párért ; fönséges A l b r e c h t f ő b e r c z e g é r t az országfőkormányzójáért, a fő-magasságu bibornokért hazánk hgprimása és legkegyesb főpásztorunkért stb. ; de a nap hőseért is emelt poharat egy köztiszteletben álló , érdemekben megőszült, szerény
egy-házi férfiú kívánván : hogy keresztjét, mely a császári keg V által e földön megkoronáztatott, számos éveken át viselje ., és e szent jel alatt szünet nélkül küzdvén , e jelben győze-delmeskedjék és megkoronáztassék az égben. 0
Franczlaorszás^.
A ft. orleansi püspöknek papságához intézett levele a pá-risi érsek halála fölött. (L'Univers jan. 9. 1857.)
Uraim ! Egy fertelmes gonosz tett ejtette Párist s egész Francziaországot rémülésbe, annyira, hogy méltán föl-kiálthatunk a prófétával : egy egész népnek kezei hullot-tak le a leverés s borzalom következtében : manus populi terrae eonturbabantur. A legszivemelőbb ünnepélynek örö-mei csakhamar egy iszonyatos jelenetté változtak : azok, kik elég szerencsétlenek voltak szemtanujokká lehetni a történ-teknek, még most is reszketnek a borzalomtól ; s mi, kik tá-volról hallottuk a rettenetes tett elbeszélését; mi, kik ismer-tük s szeretismer-tük a tiszteletreméltó érseket, kik tőle szeret-tettünk s általa vettük a szent fölkenetést, mi a hallottakra megmerevültünk : Corrui cum audirem !
Tehát századunk számára tartatott föl még ezen új szerencsétlenség is ! Ennek kellett látni, miként adja ki lel-két az oltár s előcsarnok közt, inter vestibulum et altare egy másik Zakarias, miként hull el orgyilkosnak karja által ma-gában a szentélyben az Urnák fölkentje. Occiditur in san-ctuario Domini Sacerdos ! (Jer. 2, 20.) De uraim, midőn ily égbekiáltó bűnök követtetnek el, reszketve kérdezik egy-mástól az emberek : vájjon nem kell-e tartanunk, — ha nem sietünk kellő bűnbánat által megengesztelni a haragos eget, s engedjük ezen új borzadályt gerjesztő csapás által, Isten-nek méltó haragját fölöttünk meggyülni —• hogy iszonyún
Tehát századunk számára tartatott föl még ezen új szerencsétlenség is ! Ennek kellett látni, miként adja ki lel-két az oltár s előcsarnok közt, inter vestibulum et altare egy másik Zakarias, miként hull el orgyilkosnak karja által ma-gában a szentélyben az Urnák fölkentje. Occiditur in san-ctuario Domini Sacerdos ! (Jer. 2, 20.) De uraim, midőn ily égbekiáltó bűnök követtetnek el, reszketve kérdezik egy-mástól az emberek : vájjon nem kell-e tartanunk, — ha nem sietünk kellő bűnbánat által megengesztelni a haragos eget, s engedjük ezen új borzadályt gerjesztő csapás által, Isten-nek méltó haragját fölöttünk meggyülni —• hogy iszonyún