an-nak megadására nézve, mi a visszalépés esetére ki-köttetett, az eljegyzés, bármily körülmények v a g y föltételek mellett tétetett v a g y szereztetett volna is, jogszerű (külső) kötelezettséget maga után nem von.'
(Vége köv.) V i l á g o s i .
I r o d a 1 o m.
Der heilige Thomas Erzbischof von Canterbury und Primas von ganz England stb. (Relig. 3. szám. Vége.)
Mindkét főpapnak egy czélja vala, az egyház sza-badságának kivivása, de melynek kivitelében az alatt, míg III. Sándor az ellenpápák közt megoszlott liivek miatt igen óvatosan s kíméletesen működik, Tamás határozottan s erélyesen lépett f ö l , s élve lelkében az alanyi hála , mely őt a király személyes kegyeihez köté : egyházi öntudatában egész rideg szilárdsággal állott ellen a király egyházelle-nes jogtalan törekvéseinek ; innét v a n , hogy, míg Sándor győzedelmesen lépett ki az egyház javára vivott harczból , Tamás vértanúi halállal mult ki egyháza javáért.
Becket Tamás 1117. december 21-én született, atyja Gilbert, anyja M a t h i l d , egyes írók szerint egy szerecsen királyi herczegnő , ki az utazás alkalmával fogságba hur-czolt Gilberttel megismerkedvén, azt hazájába követ-te ; mi azonban nagyobb számú irók szerint csak me-se ; annyi á l l , hogy szülői előkelő londoni lakosok va-lának ; születését megelőző több csudajelenetek közt, születése napján atyja házának, s a város nagy részé-nek történt leégését, nagyszerű előjelrészé-nek tekinték ro-koni. Első nevelését anyja az U r félelmében, s a bold. Szűz tiszteletében vezeté ; a szivébe öntött erények egyik főbbi-ke az irgalom vala ; e mellett a többi erényt is hiven meg-őrzé, atyja soknemü kárvallása s anyja kora halála által tudományos kifejlődésében kissé hátráltatott. Tanulmányait Párisban végezve visszatért s néhány évig gazdatiszti
Jáva-tait viselt, de erre hivatva nem érezvén magát más után vágyódott. Nem sokára Theobald canterburyi érsek udva-rába vetődött véletlenül, hol a főpap éles szeme az ifjúban nagy tehetséget lelvén, őt magához vevé, s itt Tamás a sok tudós közt a világi s egyházi törvényekben tökélesítteték.
A főpap kegyeiben mindinkább haladva, sok irigyre talált, de mindezek daczára szerpappá szentelteték, s az érseket Romába kisérte, innét visszajövet két lelkészi állomást kapott, utóbb kétszer küldeték Romába, honnét a legjobb sikerrel tére vissza ; Roger főesperes yorki püspökké
vá-lasztatván, ennek helyét nyeré e l , s hogy Bolognában s Auxerben a jogtudományokban kiművelhesse magát, a be-verlei apátság s más javadalmak ruháztattak rá ; hivatalá-ban kitűnő, javaival adakozó volt. 1154. II. Henrik lépvén trónra, az öreg Theobald érsek ismerve az ilju király heves természetét, hogy az egyház kárt ne vonjon ez ingerlékeny s uralmi vágygyal telt természetből, több püspök közben-járásával Becket Tamást cancellár- s a király tanácsadójává .alkotta. Ezen minőségében kecs- és méltóságteljes külseje,
nagy észtehetsége s müveit fényes háztartása által rövid idő alatt úgy túlszárnyalta az ország n a g y a i t , hogy min-dent ő kormányzott, s parancsától függött az alattvalók összege.
Szerző munkájának 161. lapján értekezni kezd Ta-más cancellári életéről, a hűségről, melylyel királya iránt viseltetik, a buzgalomról királya tekintélyét emelni, a fény-ről melyet, kifejlesztett, s a szolgálatokról, melyeket t e t t ; s miként volt ő világi hivatalának daczára a legpompásabb udvari élet közt is szilárd egyházi férfiú, s mint mérsékelé a király erőszakos intézkedéseit az egyház irányában , jól-lehet a chiesteri püspök vitájában, melylyel az a király ha-talmaskodásai ellen kikelt, még az egyház, szabadság elvét teljesen el nem ismerte.
De megváltozott ez igen, midőn 1161. Theobald can-terburyi érsek meghalálozván, helyébe Tamás választatik a király kivánságára.—Örült a király, s helybenhagyá 1162.
e választást, mert reméllte, hogy hagyományként átvállalt államterveinek kivitelére benne , ki öt évig volt oldala mellett, jó műszerre találand, s ha ezen , a király után leg-főbb egyházi méltóság az ő részén álland, úgy a többiről
még biztosabbnak hitte magát. Tamás ekként élte 45 évé-ben az angol egyház élén állott, s ünnepélyesen fölszentel-tetett, a király pedig szinte ünnepélyesen fölmenté őt min-den számadástól, melylyel előbbi hivataloskodása idejéből még tartozott.—Különös az , hogy a fényűzésig kényelmes cancellár mint püspök és érsek egyszerre igen egyszerű életet kezde é l n i , s elhagyva a lármás köröket, folytonos ima- és tanulmánynyal foglalkozék, önéletének minden moz-zanatára szorgosan vigyázva s vigyáztatva, s bűnbánat közt gondolva előbbi elvilágiasodott életére.—-A pápa által
1063. Toursban tartott zsinat u t á n , melyen megjelent, egészen az egyház szabadsága eszméjének élt, s nemsokára onnét visszatérve, egészen átszellemülten beszélt egy al-kalommal az egyházi hatalom fensősége- s dicsőségéről, mely beszédből a király, ki az egyházi szabadságot
angol-honban csak adományozott kiváltságnak tekinté, az érse-ket szemmel kezdé tartani.
Többféle apró előzmények után az első fő súrlódás az egyházi személyek fölötti törvénykezésből e r e d t , ezt a ca-nonok az egyháznak tulajdonítják , úgy tulajdonítá annak azt hódító Vilmos törvénye is, de az utódainak önkénye után létre j ö t t szokásos joggyakorlat azt a világi törvény-kezés körébe r á n t á , mit midőn II. Henrik is gyakorolni akarna, Tamásban ellenszegülésre talált ; mily alattomos fogással használta föl a király az egyházi személyeknek ak-korában fájdalom ! elvadult vétségeiket, ezt részletekben irja le szerző 222. laptól fogva a következőkön, a közgo-nosztevőkkel büntetvén s tagcsonkítással illetvén a föl-szentelt személyeket is, a mi ellen midőn a püspökök élén fölszólamlana az érsek, arra magát szokásilag megalapított jognál fogva fölhatalmazva érezni állítá a király , s a püs-pöki karhoz folyamodva , kérdi tőlök : vájjon megakarják-e tartani az előde I. Henrik s egyéb királyoktól leszármazó ezen joghagyományokat? mire midőn az érsek rövid
tanako-dás után mondaná, hogy mindenben, de mindenkor és mindenben rendje szentségének megsértése nélkül, s e rö-vid szó „salvo ordine" az, mely körül az egész hosszú harcz forog.
Mennyit szenvedett ezért Tamás, s hányszor akarák őt tőrbe keríteni, hány püspök állott el tőle a király e miatti haragjának következtében, azt szerző hosszadalmasan irja le 232 laptól fogva. A szokásos egyházellenes j o g megerő-sítése- s elismerésére 1164. a király Clarendonban közös gyűlést hirdetett, s az első, mit követelt, az v a l a , hogy az érsek a hagyományok elismerésére esküdjék a „salvo ordi-ne meo" kihagyásával, a második pedig az , hogy a vétke-zett egyháziak világilag is megbüntessenek ; — az egyiket úgy mint a másikat elveté az érsek, de midőn a „salvo or-dine" kihagyásáért a királyi csábító hatalomnak fölötte hó-doló püspökök előtte térdre borulva esdenének s állítanák, hogy a király ezt csak tekintélye miatt követeli a nép előtt : engedett az érsek, s elfogadá azt jó liiszemben (bona fide) hivén a király, annyiak előtt tett Ígéretének.
Ezen, Clarendonban összeillesztett sokásos jogokat előadja szerző 262. lapon, melyek összehúzva, részint az egyháziakat ősi kiváltságos állapotukból törekszenek kiza-varni, s egyedül a világi hatóság alá helyezni, részint az egyházi fegyelmi szereket a világi nagyok irányában silá-nyítani, részint az egyház javait csonkítani ; mely szoká-soknak eme rendesített tartalmát midőn megértené az ér-sek, meghökkenve látá be, hogy azokat, bona fide , el nem fogadhatja, s azonnal Clarendonból visszatérve lakhelyére, hibáját a pápának megirá, s bünbocsánatért esde , s midőn a Clarendonban megállapított szokásos jogok kivitelét a király sürgetné, Tamás pedig azok mindannyiát el nem fo--g a d n á , a király eszközökről kezde fo--gondoskodni az érsek állhatatosságának megtörésére; s köztök a feszültség mind-inkább nőtt ; először is tekintélyének csökkentésére a yorki érsek számára pápai követséget eszközölt k i , köriilvévén követei által e czélra a pártok által nyomasztott pápát ; föl-izgatta kegynyilatkozatok által ellene a püspököket,
meg-— m 46 tiltá az országból tudta nélkül kimenni. Azon arányban , a hogy a király kegye Tamás irányában hidegült, elhullottak ennek régi barátjai. s nőttek ellenségei, s midőn észrevevék, hogy a király előtt Tamás ellen fölhozott bármi vád igen kedves, rajongott a Tamás ellen fülbesugók serege Henrik udvarában. Ezután hamis vádon alapuló northamtoni megidéztetését adja elő Tamásnak 294. lapon a szerző, mely az érsek tiszta öntudata- s méltóságáról egyrészt úgy a rajta elkövetett méltatlanságról ad bizonyságot más részt, s mely annyira m e n t , hogy a királyi itélő szék elfogult szolgalelkü birái Tamás minden tettében gáncsoskodva, őt halálra itélni eltökélék, mielől azonban Tamás futás által szabadult egy zordon éjszakán , Francziaországban lelvén menedéket.
Szerző harmadik könyvében Tamás futásának oksze-rűségéről s részleteiről szól, mennyi veszedelem között ért az el Charamais cisterci kolostorba, hol flandriai Fülöp gróf-ban nem bizván , ismét tovább ment a sz. berti kolostorig^
hol néhány napig lappangván Compiegnében vonult VII.
Lajos királyhoz, kihez ekkor már II. Henrik követei meg-érkeztek, de hidegebben fogadtattak az érsek követeinél ; Lajos a futó canterburyi érseket kegyesen fogadá, úgy a pápa is, mely látogatások után Tamás burgundi pontignyi kolostorban telepedék le tizenkét mérföldre Senstől, a pá-pa ideiglenes lakától.—A mit ezután szerző Tamás önkény-tes számüzöttségi helyéről beszél, mily tevékenységet fej-te ki a távolban is Angolhon egyházának rendezésében, melynek püspökeit egyházi fenyítékkel illeté, mint kárlioz-tatá a királyi szokásos j o g o t , mint üzeték el Pontignyből Henrik izgatása nyomán, mint sürgeté a pápát erélyes köz-benjárásra ; az 358. laptól 458-ig hosszadalmasan mondatik el. Ezután a pápa követe által — P a via és Otto — meg-kezdeté a kiegyenlítést, de ezen követek inkább a király részén állván, az egyezkedésből misem lett, miután az ér-sek a királyi szokásos jogokat általában elismerni most sem akarta. — A hosszas egyezkedések alatt Tamás száműzött párthívei keblében hatalmasan fölemelkedék a honvágy , s többen az egyház szabadságára káros föltételek aláirása mellett Angolhonba vissza is t é r t e k , de mások az érsek mellett liiven megmaradtak, A vita pedig folyt, mert az érsek szilárdságán, a király nyakasságán nem tágított, a pá-pa pedig Frigyes ellen küzdve s az összes egyház bonyo-lodott ügyét kezelve, teljes erélylyel czélszerüen föl nem léphete, s így végtelen sok levelezés t ö r t é n t , melye-ket szerző 502. lapig fűz. 1169-ben VII. Lajos és II. Hen-rik Montmirailban találkozának, hol, midőn HenHen-rik kirá-lyi tekintélyének elismerését kívánta volna az érsektől , ez lábaihoz borult, de a királyi szokásjogok elismerését most is csak „salvo honore Dei, et ordine suo" Ígérte, s a találko-zásnak semmi eredménye nem volt. Az érsek Sens felé visz-sza utazván, útközben beszédet tarta övéihez, mi az 514. la-pon olvasásra igen érdekes. Ú j levelezések, ú j békealkudo-zások a pápai követek s azután az angol püspökök által vi-tetve foglalnak el Szerző munkájában két fejezetet, s evvel eljut a munka utolsó részéhez, Tamás érsek visszatérte s vértanusága rajzolásához.
Miután II. H e n r i k fiát Tamás távollétében ennek jog-daczára megkoronáztatta volna, s több oldalról ellenséges mozgalmak által szoríttatnék ; miután III. Sándor pápa az összes egyház érdekében Frigyes ellen győzedelmeskedve Romába szerencsésen visszatérhetett, s Tamás ügyében na-gyobb erélyt f e j t e t t ki, fölfüggesztvén az érsekellenes püs-pöki kar elvilágiasodott érzetü körét: Henrik a sok szinle-pes egyezkedések után szilárd békealkura látszik állani, s a freitevillei 1170-iki elhírhedt összejövet alkalmával nagy Ígéreteket tőn Tamásnak , csakhogy azt A n -golhonba visszacsalja, s így az önmaga ellen fölébredt összes katholika egyház érdekeltségének fenyegető tekintélyét le-csillapítsa. Az összes egyház ugyanis a nemzetek részletes egyházaiban él, s a részletes megtámadást habár néha las-san , de megérzi az egész nagy t e s t , így volt ez az angol egyház küzdelmeiben is. Megígértetett t e h á t , hogy az érsek jogát sértő királyfi-koronázás Tamás által ismétel-tetni, javai mind visszaadatni, az angol püspökségnek egy-házi fegyelmet sértő ellenszegülése jóvá tétetni, s megfe-nyíttetni,Henrik pedig egyházellenes,úgy nevezett szokásait visszavonva, az érseknek mindenben eleget fog tenni.—Ez vala a nagyszerű ígéret ; de jobban ismerte Tamás a királyt, hogysem azoknak hihetett volna , kivált midőn se a tour-si, se a caumonti, se az amboisi találkozás alkalmával több mézes Ígéret u t á n az akkori szokás ellenére a király békecsókra hajlandó nem vala. Mindazáltal Tamás, ki már-már barátai által is makacsságról vádoltaték az annyit Ígé-rő király ellenében még mindig táplált kételyei m i a t t , hogy a már túlzásig fölizgatott kedélyeket lecsillapítsa, eltökélé teljes joggal visszaajánlott canterburyi érseki székének el-foglalására Angolhonba visszatérni, habár lelkében érzé is, hogy ott békével meg nem maradand, a távolléte alatt erős lábra kapott lappangó fondorkodások miatt. A nagy-ravágyó yorki, londoni s salisburyi egyházfők, mint Tamás legnagyobb ellenei a pápa által fölfüggesztetvén, nemtelen boszuból fogadott zsoldosok által Angolföldre teendő első léptével őt megtámadni s megöletni akarták, de Tamás er-ről értesülvén más helyen köttetett ki, s midőn a népmeg-pillantá a nagy érseket vivő hajó vitorláján a magas keresz-tet, a partra tolulva, könyek közt fogadá soká tova volt, üldözött atyját, s a szívélyes, gyermekien hű fogadtatás az egész hat mérföldön át tartott, melyet a tengerpartról az érsek Canterburyig tett ; r u h á j á t teríté az utakra a jó nép, s minden oldalról viszhangzott az üdvözlő „Benedictus, qui venit in nomine Domini" s midőn erőszakoltatva el-hagyott érseki székére lépve békecsókjára gyüjté keb-lére papjait, a nép zokogása tetőpontra ért. De a j ó nép közt hátul a komor árnyékban öldöklő gondolattal fog-lalkozék három udvaroncz de Broc Ranuli', Warenné Re-ginald és kenti Gyárfás, mialatt a három bűnös egyházfő titkon II. Henrikhez f u t a Normandiába, s ott hazug alázat-tal beszélék a királynak, mily lázadást okoza az érsek visz-szatérte, s e fönnliéjazó ember jelenléte Angolhonban mily veszélylyel fenyegeti magának a királynak uralmát; a király ezeknek hitt; Tamás pedig ez alatt az ifjú Henrik üdvözlésére akart sietni London felé, de letiltatik, s visszatérve székébe,
« 4 7 . küzdött elleneinek bűnös erőszakoskodásaival, kivált a
yor-ki érsek s két fölfüggesztett püspöktársa fondorkodásai-val ; s lia így általános tekintetet vetünk Angollion állapo-tára akkorában : az idősb király gyűlölte Tamást, ki miatt neve a világ előtt megbélyegeztetett, a fiatal gyűlölte őt, mert azt vélé, liogy miatta koronáztatásának érvényessége kétségbe vonatik ; a püspökök félvén büntető hatalmát, gyülölék őt mint az egyházi fegyelem s szabadság szigorú kezelőjét, a világi nagyok lelki műszerei valának a király korlátlan akaratának, az alsórendű papság hive maradt az érseknek, de félt a tehertől, mely az egyházszabadság rend-szeréből várakozik rájok ; az előkelőbb polgárság mint min-denkor anyagi s pulya volt, s így a püspök hívei csak az elnyomottak és a szegény nép m a r a d t , de ennél hiányzott a befolyás. í g y állott Tamás magára hagyatva fogolyként az elszigetelt Anglia földén ; de meg nem törött lelke a ko-mor jövő s nyomasztó elhagyatott helyzet előtt ; imában, s hivatala fáradalmaiban erőt nyerve a tántoríthatlan hit horgonyára támaszkodott.
E közt a hét évig t a r t o t t távollét után karácson nap-j á n a nép sokasága közt szent beszédet tartott s halála elő-érzetében erélyesen sujtá beszédében a béke zavaróit; a ki-rály pedig Normandiában ezen békezavarók tettetett jajve-székelései által fölizgatott haragjában szidá udvaronczainak gyávaságát, hogy azok őt oly embertől meg nem szabadítják, ki országát föllázítja, s méltóságától őt megfosztani akarja, mely vigyázatlan szavakat fölkapván négy udvaroncz Can-terburyba sietett, s dec. 27-én az érseknél termettek a ki-rály nevében, kemény szavakkal támadván meg őt, s tudat-ván vele, hogy a király parancsára őt elfogni jöttenek ; az érsek erélyes s méltóságteljes szavaira ugyan eltávoznak, de csakhamar visszatértek, s lármájokra a megriadt kör-nyezet megfutott néhány szerzetest és G r i m m Eduard ud-vari papját kivéve; ezek a betoluló fegyvereseket hallván, az érseket a templomba tolák. Vecsernye ideje volt. Alig mult néhány perez s a négy fegyveres berontott a templom-ba, hol az érsek diszöltönyében eléjök mene s két oltár közt állva, kérdé jöttök okát, melyet midőn azok elmondá-nak , s a fölfüggesztett püspökök föloldását sürgetnék, az érsek pedig elégtétel hiányán azt megtagadná: rövid küzdés után Fitz Urse Reginald udvaroncz az érsek fejének föl-szentelt helyére vágott kardjával, melynek sujtását az ér-sek mellett egyedül maradott Grimm Eduard tartá majd
nem ketté vágott karjával, az érsek pedig kezével torié a leomló v é r t , s még két halálos sujtást kapva, töredezett hangon mondá „Jézus nevében szent egyháza védelmében kész vagyok a halálra," s ketté hasított fővel halva terült el, kinek nyakára hágva az istentelen udvaronezok vezető-j e llorsea l l u g o elvonulást parancsolt. — Ott feküdt tehát
a vértanú halálában megdicsőülve ; az udvaronezok pedig megrabolva 2000 marka értékig az érseki lakot, távozának véres kezekkel. A polgárság és papság megrémülve, s a ki-rály embereitől rettegve fájdalmat talán nem is érzett, de nem is mutatott, a szerzetesek a szent hullát az oltár
elé-be helyezék, melyből egész éjen át szivárgott a hősi
•vér, s midőn azt kivetkezteték, testén találák az aczél
sa-nyargató övet, azután pedig a sírboltban eltemetek azt. S ez volt halála Tamásnak, dicső, minő vala egész élete, ő a ki szerette hónát, s még inkább egyházát, ki hive volt ki-rályának, de még nagyobb hive Istennek, vérrel szerezte meg a hosszas küzdés után az egyház szabadságát, de nagy volt is miatta a gyász ; az ős canterburyi szent egyház falai megszentségtelenítve egy évig zárva maradtak, s mély fáj-dalmas izgatottság vonult át az összes egyház fölriasztott öntudatán. II. Henrik áldozata véres sebeitől ijesztetve re-megett a hatalmas III. Sándor átka előtt ; Frankhon bo-szura hítta föl a világot a méltatlan tett fölött ; s csak egy vala, mi fondorkodni meg nem szűnt, a fölfüggesztett püs-pökök, a király eme teremtményeinek megátalkodott kara, melyet azonban a pápa büntető keze keményen sújtott, míg a jobb s szentebb érzelmű rész a sensi érsek vezénylete mellett keményebb eszközökhez nyúltak. — Ezekután szer-ző elmondja, mint bánt a pápa a bocsánatért esdő , vétkö-ket elismerő püspökökkel lehető szelídséggel, mint j á r t kelt félelem közt egy tartományból a másikba a király, míg vég-re a pápa előtt egészen megalázódva, minden egyház elle-nes rendeleteit s szokásait visszavonva, s minden elégtétel-re késznek nyilatkozva kegyelembe véteték föl. A megdi-csőült érsek sirja fölött e közben a csodák napról napra sza-porodva, Tamás 1183 szentnek nyilváníttatott. Angolhonban ez alatt több püspökség ürült m e g , melynek betöltésében a király újra igen túlságos részt v e t t , mely alkalommal megjegyzi szerző, miként történetileg áll az , hogy az ál-lamok politikája mindig oda iparkodott : erős és hős püs-pököknek gyönge utódokat adni. Ezek után megmutatja szerző, mily gyászos véget értek sz. Tamás ellenei, s men-nyire nem nyertek , semmi elismerést a megfordult körül-mények között Henrik részéről, s mint haltak el egymás után megvetve, gyalázattal ; mint támadtatott meg maga II Henrik öreg napjaira önnön gyermekei által fegyvere-sen , mely Ínségében elhagyatva s szorongattatva lelki nyugalmat s pártfogást sz. Tamás sírjánál keresett, ho-va fáradságos hosszú uton sanyargató böjt s ima közt za-rándokolt H e n r i k , s csakugyan a napon , hogy a sz. vér-tanú sírjánál leborulva imádkozék II. H e n r i k , győztek el-lenein seregei. Hanem e győzelem után ú j r a látszék a Hugutio bibornokkal 1176. kötött egyezkedésből, mennyi-re megrögzöttek a király egyházellenes eszméi, mint ú j fáj-dalmak érék ő t , mert legidősb fia rögtön m e g h a l t , a má-sikkal ezután ú j harezba keveredék, s ennek védencze Fü-löp Ágoston frank király által szoríttatva , gyalázatos föl-tételek mellett békét vala kénytelen kötni, s Chinonban lebetegedve elátkozá fiait s önmagát, s kínosan halt meg 1189-ben s rongyok közttemetteték el; míg Tamás védője) III. Sándor, küzdelmeiből dicsőén kikelve, az egyház sza-badságát korára kivítta.
S ez tartalma a 720 lapos munkának , s egy bizony-sága a történetben annak , hogy az egyház ellen a pokol sem győz , mert ez egyházban Krisztus é l , uralkodik és győz. A munka kivitelét illetőleg , az nagy olvasottságot, de kissé föliiletes összehalmozását viseli magán a történeti adatoknak, s míg egy helyen unalomig hosszadalmas, azalatt