Keleti tárgyú történeti munkákban olvasunk időnként a szkíta-hun féle népekkel együt
télő tat népről. A titokzatos tatokról az áll a Pallas Nagylexikonban, hogy „oroszul táti annyi, letelepülők; ellentétben a nomádokkal - perzsa származású néptörzs az orosz Kau- káziában - számuk kb. 111000-re rúg, leginkább bakui, jelizabetpoli helyhatóságban és Daghesztán egy részében laknak. Nyelvük az új-perzsa nyelv és táj szólás.1
Mübariz Helilov és Nyitrai Szabolcs Ősmagyatok Azerbajdzsánban című tanulmány- kötetében többek között a nem nyelvi identitásról szólva példának hozza fel, hogy az azerbajdzsáni Guba megye Afudzsa falujában a betelepülő arabok nem a többségi török nyelvet vették át, „hanem a helyi tat nemzeti kisebbség közelsége miatt váltak ők is iráni nyelvűvé”.1 2
Kaukázusi útleírások is említik a tat népet a hun-magyar népekkel együtt lakó test
vérnépekkel együtt lakó testvérnépek között. Honnan kapták a nevüket és kik ők? Ókori népnevek gyakran származnak istennevekből, csakúgy, mint településnevek és földrajzi nevek. Ez esetben a számításba jöhető névadó az egyiptomi Thot isten: az írás és a böl
csesség istene, földi inkarnációjában Hermész Triszmegisztosz. A tatok tehát iráni és kaukázusi megtelepedésük előtt járhattak Egyiptomban. Elődeik azok az „egyiptomi szkí
ták” lehettek, akik Mózes népével együtt menekültek az egyiptomi fogságból, és Izrael megalapítói. Ezeket az észak-kánaáni, „egyiptomi” törzseket II. Szargon asszír király
Észak-Mezopotámiába telepítette: bőven jutott belőlük a mai Irán területére is, itt pedig felvehették a perzsa nyelvet. Később a rokon szkíta féle törzsekkel együtt áttelepül
hettek a Kaukázus térségébe.
Boros János A Kaukázus a népek hegye című tanulmánykötetében arról tudósít min
ket, hogy itt a tatok együtt éltek az albánokkal, hunokkal, perzsákkal, arabokkal, zsidók
kal, kazárokkal, törökökkel, tabaszaránokkal, legezekkel, avarokkal, grúzokkal, azerbaj
dzsánokkal, oroszokkal, ukránokkal és arabokkal. Boros a következőt írja a tatok és a zsidók közötti különös viszonylatról:
„Piano Carpini /..../ a tatárok által legyőzött népek között felsorolja a brutachokat, akik zsidók /Brutachi qui sunt Judei/, úgyszintén a Kunországgal szomszédos népek jegy
zékében szerepelnek - a tatok és a zikhek között említve - a „brutachok, ez utóbbiak állítólag zsidók és a fejüket beretválják.” Györffy szerint3 ezek a kelet-kaukázusi zsidó tat
[1] 15. kötet 959. oldal, Bp. 1897.
[2] Hun-idea, 2008,175.oldal
[3] Györffy György, Gondolat Kiadó, 1980.
140
néppel azonosíthatók / .../ A Kaukázusban, és különösen Dagesztánban, még az arabok beözönlése előtt letelepült zsidó törzsek utódai elszórva élnek a Kaukázus hegyei között.
Számuk 40-50.000 között van; főleg Dagesztánban és a Terek vidékén élnek, néhol nagyobb közösségeket alkotva. De fenn a havasi völgyekben is találhatók zsidó aulok. Ezekkel a zsidó törzsekkel keveredhetett erősen a Dagesztánban lakó lezgekkel és a csecsenekkel..”4 Ebben a kérdésben Komoróczy Géza úgy vélekedett: „a Kaukázus kiválóan alkalmas arra, hogy az elszigeteltség miatt évszázadokig megőrizzen nyelveket. Erre híres példa a grúz zsidók nyelve, amely rendkívül tisztán őrzi az archaikus középkori nyelvállapotot.
Mahacskalában Mamajhan Aglarov etnográfus az érdekes témában a következőket nyilatkozta: „a hegyi zsidókat zsidó hitre tért tatoknak tartják, akik Iránból jöttek. De az is lehetséges, hogy egyenes leszármazottai a klasszikus zsidóságnak. Ez nagyon bonyolult kérdés. A történelemben a zsidók gyakran tatoknak nevezték magukat az oklevelekben, amikor nem akarták felfedni azt, hogy zsidók. Manapság a tatok azerbajdzsáninak, a zsi
dók pedig tatoknak vallják magukat.”
A kérdésben etnikailag is érintett, derbenti Salum Ruvinov viszont úgy vélte, hogy
„A hegyi zsidó is kaukázusi nemzetség. Az iráni nyelvcsalád tat nyelvén beszélnek, és valószínűleg azért nevezik őket hegyi zsidóknak, m ert izraelita vallásuak. Szokásaik, erkölcsük teljesen kaukázusi jellegű, étkezésük, családi tradícióik úgyszintén.”5
Czeglédi Károly kutató szerint a kaukázusi zsidó szórvány az un. barlangi Tóra-kultusz hordozója volt, vagyis elutasították a Misnát és a Talmudot.
Az Encyclopeadia Judaica bizonytalannak mondja, hogy mikor kerültek a zsidók a Kaukázusba. „Az ottani zsidó és nem zsidó tradíciók - éppúgy, mint az örmény és a grúz történeti irodalom - arról számolnak be, hogy a kaukázusi zsidók a tíz törzsből származ
nak, amelyek i.e. 722-ben /..../ Judából menekültek. Más hagyományok szerint, amelyekre a Talmudban bizonytalan adat található, a kaukázusi zsidó letelepülés nyomaira Jehova jeruzsálemi Il.templomának lerombolását követően bukkanhatunk. A kaukázusi zsidók
nak szerepük lehetett abban, hogy a kazár vezető réteg áttért a zsidó vallásra.”
„Hegyi zsidók” címszó alatt pedig a következőt olvassuk a zsidó enciklopédiában:
Több hullámban, főleg a 7-8, és a 14. században Perzsiában és a Kazárok területéről Dagesztánba bevándorolt törzs /.../ Tatul és grúzul beszélnek, és kaukázusi elemekkel átszőtt Jehova kultusz hordozói.
Rőt Sándor professzor úgy látja, hogy a nyelvi leszármazást nem szabad az etnikaival azonosítani: ezek a hegyi zsidók ugyanis antropológiailag éppen olyanok, mint a grúzok vagy a Kaukázus többi népének fiai. Ez azonban még nem bizonyítja, hogy nem származ
hattak a legenda szerinti tíz törzsből, vagy nem lehetnek a kazáriai zsidóság utódai. „Ami
kor a tíz törzsnek menekülnie kellett, közülük sokan eljuthattak a védelmet nyújtó Kaukázusig, a kazáriaiak támaszkodhattak rájuk s viszont.” Tehát megőrizték a héber nyelvet és a héber vallást, miközben antropológiailag azonosak a többi kaukázusival.
A hegyekben éppolyan földművelők és pásztorok, mint a többi itt lakó, oroszul ugyan
azzal az akcentussal beszélnek, mint a grúzok, úgyhogy meg sem lehet ismerni őket.
[4] lm. 220. oldal [5] I.m. 220. oldal
Vallásilag nem a szefardim és nem az askenázi rítust követik, hanem egy harmadik félét, amely igen hasonlít a nagyon régire , arra amely a templom építése idejéből való.
Rítusuk ezt ötvözi helyi hagyományokkal. Rőt Sándor határozottan állítja, hogy a tatok zsidók. Lehet, hogy menekülés közben Perzsiában fel kellett venniük a perzsa nyelvet.
Harmatta János iranista szerint a zsidó vallású tatok az újperzsa nyelvet csak a Kaukázus
ban és valószínűleg az arab hódítás után vehették át.
Összefoglalva: eredeti feltételezésünket, miszerint a tatok az egyiptomi szkíták utódai, erősíti a tény, hogy sokáig zsidók közt élve a zsidó vallást is felvették, és a Kaukázusban mindmáig megőrizték. A rítus archaikus volta elmondja, hogy mikor távozhattak Izrael
ből. Kérdés, hogy a mostani tótok azonosak-e a tatokkal?
Antropológiai jellemzőik nem mondanak ellent egy ilyen feltételezésnek. Genetikai kutatások a szlovákokat a magyarokhoz hasonlónak mondják. Egy már többször nyelvet változtatott nép szláv környezetbe kerülve újperzsa nyelvét szlávra cserélhette, és így kul
turális azonossága is megváltozhatott - lásd a bolgárok hasonló esetét. Mindenesetre, a csekély hangváltozás miatt feltételezhető, hogy a tótok a tatok, ez esetben pedig mosta
nában egy olyan rokon nép iránt táplálnak ellenséges érzületet, amellyel hosszú évezredek óta együtt vagy egymás szomszédságában élnek.
142