A nép szívében élő mitikus hősök, a világfánk kizöldüléséért küzdők Isten küldöttjei.
Szent László királynak, de például mondáiban Rákóczinak is ezért táltos paripája van.
E hősök veszik fel a harcot a népünk világát összetörő erő szintúgy mitikussá vált kép
viselőivel, a tatárral, törökökkel, némettel, ráccal. Láttuk, Szent László Istenhez beszélve tudja küldetését teljesíteni. Táltosa fehér, mint ahogy Horthy Miklósé is az. Ez az egyezés mutatja, hogy Horthy Miklós a nekünk járó isteni igazság kinyilvánításában Szent László király küldetésének folytatója. A Magyarországhoz a második világháború elején vissza
kerülő testvéreink különösen is ezt érezték.
Aztán a török pogányság elűzőjeként Hunyadi János is Szent László méltó társa.
Amint Szent László király harangozó fája csángat Moldvában - „azt meszélték, azt beszél
[14] Saját gyűjtés. Hagyományőrző: Bece Magdolna (*1971), 1992. máj, Budapest - Pusztina. Bece Demeter Budapesten tanult leánya.
88
ték el apókáim is, azok az öreg emberek, hogy régen, amikor itt vótak a tatárok, akkor felkelt László király a hadjával s az ü népivel, és elzavarták őköt, s hogy a tatárok örökké féljenek, hogy erre vissza ne jöjjenek, oda vittek egy nagy harangot, ...felkötötték egy fára a harangot s megkötték egy kötélvel, s odakötték az ághoz. A z az ág, amikor fú a szél, az az ág hújza a harangot és mindig harangoznak. És a tatárok azért nem is jöttek vissza soha, mert tudták, hogy az Szent László királynak az emléke, és ott vannak, mái napig is őrzik”15- a déli harangszó is jelzi: ennek az országnak Jézus Krisztus a királya, Édesanyja királynőnk az Égben!
Hunyadi János fia, Mátyás a következő király Pora Péter elbeszélésében. Őneki nem kell kiűznie a pogányt. Ő az igazság uralmának megtestesítője. Általa mindig győz az igazság, de bízhatnak őbenne az erkölcsi tévelygők is, hogy bár az igazságot előbb ki kell nyilvánítani, de világunkban a bűnbánók számára az irgalomnak is létjogosultsága van. Mondái, meséi általában ilyesmikről tanúskodnak. Mátyás király fegyvere a benső világ kardja: az ész.
Ferenc Jóskára nem sok szót pazarolt Pora Péter bácsi. Már csak, mint a koronát sok
szor használó királyról beszél vele kapcsolatban, mitikus hősi érdemet nem említ. Bizo
nyára nem véletlenül.
De mit mond Atilláról? Döbbenetes a megállapítása: Atillát megölték ellenségeink orgyilkosai, s emiatt következett be az ország megcsonkítása! A 19. században egyre-másra gyűjtik össze a kutatók az Atilláról szóló mondákat. Nagyrészt Hunfalvyéknak köszön
hető, hogy némelyikük pusztán a kiteljesedő közoktatással vagy a ponyvairodalom elter
jedtségével magyarázta ezek felbukkanását, és így lehetetlennek tartotta, hogy az Atil
la-mondák szerves kapcsolatban álljanak a történelmi személlyel. Ám hogyan él a világfa?
Bármelykorú szállítószövetei jelenvalóan segítik a korona feladatát ellátni! Az atillái is.
A 19. században történt valami rendkívüli: a magyarság hivatalos kultúrpolitikájának vezetői, Habsburg hatásra, megtagadták és megtagadtatták a magyarság évezredes szkíta eredettudatát, ezzel hatalmas benső pusztítást hajtottak végre világfánkban. Népünk a rengeteg Atilla-mondával ezt érzékelte. A megsérült gyökérből az évgyűrűk hatványozott erővel próbálták segíteni a koronát: Atilla itt járt, ez a fája, ott a vára. Itt temették el, amott van a sírja. Itt vannak a kincsei elrejtve, amtt találhatók meg. A „nagyon műveltek” csak megmosolyogták mindezt. Elkábították őket a „nagy államok” a cigarettáikkal, s bekö
vetkezett Trianon. Atilla leszúrása, az atillaság megölése magyar világunk vezéreltségének majdhogynem elvesztésével járt. S osztozkodtak az országon a „nagy államok” vezérei előtt az ő kegyenceik. „Ha Atillát meg nem tudták volna gyilkolni, Magyarország soha meg nem csonkult volna. Egy olyan erős állam lett volna,... őt csökkenteni nem tudták volna. Mer’ ők Isten hirivel működtek” - érdemes még egyszer szó szerint idézni Pora Péter bácsit, népünket. Isten hírének szolgálatát végezte nemzetünk, ezt akasztotta meg atillái voltunk kivégzése, ez van Trianon bekövetkeztének mélyén.
Ki véste bele a magyarságba és a Szent Korona-ország népeibe Isten hírét? E mitikus hős Szent István király, folytatódik a gyimesi bácsi szava. És Szent István a teljes királyi voltát visszaadja Égi királynőnknek. Tudjuk jól, ez mit jelentett: mi vagyunk a történe
lemben közismerten Mária első fianépe, sorsunkká vált Jézus sorsa. Szenvedések sora ez, de áldozatként, hogy világunk fennmaradjon rendelt végéig. Ha nincs a szenvedésben
[15] Bosnyák Sándor: 1992.
benne az áldozás, az egész nem ér semmit, nem hozhat magával újjászületést, feltámadást.
A kínjában befülledt mag nem kel ki. A „csonkulás”, a királyi korona „mindenüvé tevése”
mind arra figyelmeztet, hogy magyarok, tartsatok ki mellettem, legyetek bennem, mert a szombat múlóban, közeleg a harmadnap hajnala!
A mitikus hősök népünk szívében élnek. Amikor megszólalnak, általuk népünk nyi
latkozik meg. És ugyanakkor a hagyományőrző emberben a mitikus hősök szólalnak meg.
Ők Isten hírét viszik el a világba, általuk Isten teremti újjá az elpogányult világot. Ha áldo
zattá válnak, gondoljunk az alvó Atillára, egyrészt megmutatkozik, hogy ez a rend világ összetöretett, másrészt áldozatuk magvetés azok lelkében, akik majd elkezdik világuk újjáteremtését, megszentelését az Isten küldötte mitikus hősök nevében. Általában köz
vetlen tudatosulás nélkül végzik ezt, de mégis valóságosan képviselve őket.
A mitikus hősök küzdelme által oszlik a sötétség, megszűnik a rendellenesség, a minőségnélküliség, nyomukban egyre több fény árad szét. Aki mitikus hőssé válik, elveszti egykor volt személyi gyarlóságait. A nép nem kíváncsi arra, nem őriz meg lényegtelen vonásokat. Ez is azt mutatja, hogy népünk a Jóisten szemszögéből tekinti történelmét.
Fölülről! Pora Péter bácsi is csak annyit mond Szent László személyéről, hogy „finom ember” volt, tehát igazi lélekember. Csak a küldetése számít, és eközben Istennel való kapcsolata, amelyeket a csodák, a vízfakasztás, a hegy kettéválása jelez. A Horthy Mik
lósról elmondottak sem mondanak ennek ellent. Pora Péter ugyanis látta őt, hallotta őt, így természetes, hogy ezek a személyes emlékek átitatják a róla mondottakat. A bő félév- századnyi idő még közelmúlt. Ennek ellenére jól megfigyelhető, hogy az „öreg Horthy Miklós” is már szinte mitikus hős: említettem fehér lovát, és hozzátehetjük, hogy „vitéz
ségétől nem látszott a méllyé”, méltó, hogy vezérelje Erdély felének visszatértét. Atilláról sem tudjuk meg, hogy például milyen volt a termete, volt-e szakálla, mert nem szükséges a mítosz szempontjából. Szent István királyról is csak egyetlen személyi vonást ismerünk meg, az öregségét, mert ez Boldogasszonyhoz fordulásának kiváltó oka.
A hagyományőrző ember népe és milliónyi őse nevében szólal meg a mondát mondva, de ez nem zárja ki, hogy saját személyének egyénisége, varázsa, amely tükrözi egyúttal olvasottságát, a tudományokkal volt találkozásait, ne jelentkezzék. Pora Péter bácsi ese
tében az egyik legfeltűnőbb példa erre, mikor liberálisnak titulálja Horthy Miklóst. Tud
juk jól, hogy a kormányzóra ez éppen nem volt érvényes. Valószínűleg nem járunk mesz- sze az igazságtól, ha a román nyelv hatására gyanakodunk e szóhasználatban, amely által a „szabadság” fogalmát szerette volna érzékeltetni Péter bácsi Horthyra vonatkozóan. Azt a tényt, hogy Erdély magyarságának ő hozta el a szabadságot. Ügy hiszem, ha az időben minél távolabbról való egy mitikus hős, annál inkább nincsenek mondáiban jelen ilyen sallangok vagy esetlegességek.
Végül még egy dolgot megállapíthatunk: hogy népünk szívében él valamely hős, annak az a biztos jele, hogy fája van. Szent László klézsei fájáról már volt szó többször, de Moldvát járva tapasztaltam, jó pár déli csángó falu határában is állott a király plopfája, nyárfája. Búcsúszentlászlón is volt Szent László-fa, ahhoz kötötte egykor a király a lovát, hogy imádkozni tudjon. Atilla fája Kámaháza határában állt. Alatta aludt harmadnapig, majd az a fa fogta fel az őt párviadalra szorító „rác vezér” dárdáját, így mentve meg Atilla életét. Rákóczi fája például az akarattyai szilfa és a romhányi törökmogyorófa. Még Rózsa Sándor fáját is számon tartották a Szeged környékiek, amely alatt megesküdött volt. És
90
sorolni lehetne még a példákat. Ezek a fák, bár élő vagy már elpusztult természeti fák, mégis egyetlen fára utalnak: népünk világfájára, egyszerűbben szólva népünk létezésére.
Arra, hogy világunk Szent László világa, és Atilláé, Árpádé, Szent Istváné, Mátyás királyé és minden más hősünké.