Először vágjunk vékony szeletekre 10 dg (egy kis köteg) zöldhagymát, majd vágjunk kb. 0,5 cm szé-les kockákra és 1 kápia vagy paradicsompaprikát. Metéljünk apróra egy kis csokor petrezselymet, és ezt is tegyük félre. Utána mossunk, majd hámozzunk meg 0,5 kg közepesen tömör burgonyát, és metéljük kb. 2-3 mm vastag szeletekre. (Ha nagyméretű krumplit használunk, darabolás előtt hosz-szában vágjuk ketté.) Egy tapadásgátló bevonattal ellátott 22 cm átmérőjű, vastag falú serpenyőbe öntsünk annyi olívaolajat, hogy a burgonyát majdnem ellepje, és amikor felhevült tegyük bele a burgonyát. Teljes lángon, óvatosan kevergetve süssük kb. 10 percig, amíg megpuhul. Pirítani nem szabad. Amint színesedni kezd, szűrjük le róla az olajat93, és öntsük ki a burgonyaszeleteket egy tál-ba. Közben egy másik tálba üssünk fel 6 tojást, szórjunk rá 1 mokkáskanál sót, negyed mokkáskanál őrölt borsot, az összevágott petrezselymet, és verjünk habosra. Végül finoman keverjük bele a le-hűlt krumplit. A leszűrt olajból tegyünk vissza 3 evőkanálnyit a serpenyőbe, tegyük rá a felszele-telt zöldhagymát, az apróra vágott kápia paprikát. Állandóan kevergetve, lassú tűzön dinszteljük kb.
10 percig, amíg a paprika megpuhul.
Ekkor adjuk hozzá a tojásos burgonyát, finoman keverjük össze a zöldségekkel, és továbbra is lassú tűzön süssük az alját világosbarnára. (Az oldalánál falapáttal alányúlva ellenőrizzük a színét.
Sütés közben nem árt rázogatni a serpenyőt, hogy a massza ne ragadjon le. Ha nem mozdul meg, falapáttal válasszuk el a serpenyő oldalától.) Miután az alja megpirult fordítsuk meg, és süssük vilá-gosbarnára a tetejét is. Ezt nem könnyű megtenni. Ha villával vagy rósejbnisütő kanállal ügyeske-dünk, könnyen szétszakadhat. A spanyolok fémfedőt tesznek rá, és egy gyors mozdulattal
91 Mosás után hosszában hasítsuk 0,5 cm széles szeletekre, és több csíkot összefogva daraboljuk 0,5 cm széles kockák-ra.
92 Ennek a receptnek az elkészítésére csak az vállalkozzon, aki szeret mosogatni. Utána a nyakig zsíros edényeket, szer-számokat sokáig tart megtisztítani. Könnyebbé válik a helyzetünk, ha előtte a zsíros edényeket újságpapírral szárazra dörgöljük.
93 Forrón szűrjük le. Ha megvárjuk, amíg lehűl, megszívja magát zsiradékkal. A dunsztosüvegbe leszűrt olajat tegyük a hűtőbe, és később főzéshez elhasználhatjuk.
54/1238
ják. Aztán a megvizezett fedőről vagy lapos tányérról visszacsúsztatják a serpenyőbe. Mielőtt ezt megtennénk, öntsünk annyi olajat a serpenyőbe, hogy szétterüljön az alján, és hevítsük fel. Így a nyers teteje sem fog leragadni. Ne süssük túl, nem árt, ha a belseje kissé lágy. Cikkekre vágva, me-legen, önmagában fogyasszuk. Aki igényli, annak friss, ropogós bagettet tálaljunk mellé. Spanyol-országban gyakran kennek a tetejére valamilyen csípős szószt, majonézt; vagy vékony szeletekre vágott chorizo kolbászt, ibériai sonkát, illetve tonhalat raknak rá. A vegetáriusok salátával fogyaszt-ják. Hűtőszekrényben tároljuk. Másnap grillsütőben felfrissíthetjük, de hidegen is finom. Feltét, il-letve saláta nélkül főételként fogyasztva csak 3 személynek elegendő.
Igazán jóízű rántottát csak háztáji tojásból lehet készíteni. A tojást ne a tányér széléhez üssük, hanem egy lapos, kemény felülethez, mert az éles tárgyak bezúzzák a kemény burkot, és feltörés után héjdarabok kerülnek bele. Kezdő háziasszonyok számára hasznos tanács, hogy a szétválasz-tandó tojás héját mindig középen kell beütni. Ezután hüvelykujjunkkal szakítsuk át a belső hártyát, és óvatosan feszítve válasszuk ketté a héjat. Ha szét kell választani, egy pohár vagy a habverőtál fö-lé tartva töltögessük a tojássárgáját egyik tojáshéjból a másikba, miközben a fehérje lefolyik az ol-dalán. Némi ügyességgel a jégzsinórt is el lehet távolítani ily módon a tojássárgájáról. (A tojást elő-zőleg alaposan meg kell mosni. A szalmonellaveszély miatt főleg a háztáji tojásokat kell meleg víz-ben, körömkefével tisztára súrolni.) Nyers tojás használata esetén nagyon fontos még, hogy közvet-lenül felhasználás előtt kell feltörni, mivel levegővel érintkezve hamar bebarnul és romlásnak indul.
A tojás sózása akár rántottánál, akár más ételeknél egyéni ízléstől függ. A számunkra megfelelő só-mennyiség meghatározásánál a legjobb módszer, hogy megkóstoljuk a nyers pépet. Általában tojá-sonként egy csipetnyi só elegendő az ízesítéshez.
A rántottákkal kapcsolatban itt célszerű eloszlatni egy félelmet, amely a tojás viszonylag magas koleszterintartalmából ered. Sajnos ma még a jóléti társadalom velejárója, hogy az embereknek egy-re magasabb a koleszterinszintjük. Ezért az orvosok ellenzik a tojás fogyasztását, mert magas ko-leszterinhányadánál fogva elősegíti az érelmeszesedést, és a szívtrombózist. Ez valóban így van, de csak a húsevők esetében. Akik nem fogyasztanak húst és állati zsiradékot, azoknál a mérsékelt to-jásfogyasztás semmilyen problémát nem okoz. A szervezetnek ugyanis kismértékben szüksége van koleszterinre; ha ezt nem kapja meg, akkor a máj állítja elő ecetsavból. A természetes módon táplál-kozóknak tehát normális mértékű tojásfogyasztás esetén nem kell tartaniuk semmilyen egészségká-rosodástól, felesleges aggódniuk az egyre intenzívebbé váló koleszterinkampányban hangoztatott intelmek miatt.
Egyébként a legújabb kutatási eredmények szerint a koleszterinszint alakulását elsősorban alkati és idegi tényezők befolyásolják. Rendszeres gyümölcsfogyasztással azonban a veszélyeztetett sze-mélyeknél is csökkenthető ez a rizikófaktor, mivel a nyers gyümölcsök pektintartalma megköti, és az emésztőrendszerből eltávolítja a felesleges koleszterint, meggátolva ezzel a felszívódását. Ugyan-csak csökkenti a koleszterinfelszívódást a nyers zöldség illetve gyümölcs A- és C-vitamin-tartalma, va-lamint az E-vitamin, amely legnagyobb mértékben a búzacsírában, a szójában, és az olajos magvak-ban található. A sok gyümölcsöt tartalmazó lúgosító étrend távol tartja a fertőző betegségeket is, mivel a baktériumok csak savas közegben tudnak szaporodni.
Gombás ételeink még finomabbá tehetők, ha a pirítás során néhány dekagramm vajat is teszünk az olajba. A vaj azonban könnyen avasodik, ezért az ily módon elkészített étel nem tartható el 1 nap-nál tovább még hűtőszekrényben sem. Ezzel kapcsolatban meg kell még jegyezni, hogy a gombás ételek csak zománcozott fémedényben tárolhatók, mivel a bevonat nélküli fémedényekben a gomba néhány óra alatt megromlik. A bevonat nélküli fémedényekben történő főzés esetén az sem sokat segít, ha az elkészült ételt utólag átrakjuk egy üveg- vagy porcelán tárolóedénybe, mert a fémionok már a főzés során beivódnak a gombába.
Ezeknek a gombás ételeknek az elkészítéséhez majdnem minden fajta ehető gomba felhasználha-tó. Vannak ugyan olyan szabályok, hogy rántani legjobb a laskagomba, mivel rostos állaga követ-keztében ez hasonlít legjobban a húshoz. (Csak a begöngyölt szélű zsenge gombát szabad megven-ni, mert a kiegyenesedett szélű, tölcséressé vált laskagomba húsa már rágós.) Csiperkegombánál
vi-szont ne féljünk a szétterült kalapú példányoktól, mert ez a fajta gomba annál finomabb, minél na-gyobb a kalapja, minél érettebb. A barna húsú, vizenyős csiperkegombát azonban már ne vegyük meg, mivel ez már romlásnak indult.) Másik ilyen javaslat, hogy gombalevest szegfűgombából94 vagy mezei szegfűgombából95 célszerű készíteni, de csak a kalapjából, mivel a szára ehetetlen, és enyhén mérgező. (Az apró szegfűgombafejeket egészben főzik bele a levesbe.) Ízét tekintve is kí-sértetiesen hasonlít a rántott húshoz a rizike. Mélyhűtés után is megőrzi kemény, rugalmas állagát.
Fenyves erdőkben terem. Jellegzetessége, hogy ahol megtörik, ott zöldre színeződik a rezes színű kalapja. Pirítani a csiperkegombát (francia eredetű neve: sampinyon) ajánlják a szakácskönyvek, de a tapasztalatok szerint a jóízű gombafajták szinte bármelyik ételhez felhasználhatók. Sokkal fontosabb szempont, hogy a beszerzett gomba friss legyen. Minél tovább áll ugyanis, annál ízetlenebb.
Tavasztól őszig, ha csak lehet erdei gombát vásároljunk, mivel ennek összehasonlíthatatlanul jobb az íze, mint a pincében termesztett gombafajtáké, és rendszerint olcsóbb is. Ebben az esetben azonban fokozottan ügyeljünk arra, hogy csak szakértő által ellenőrzött gombát szabad megven-ni. Ha magunk szedjük a gombát, akkor feltétlenül vizsgáltassuk meg. Erre a célra minden pia-con ingyenes szakértői szolgálat áll rendelkezésre. Ne bízzunk a hozzáértésünkben, mert nálunk kb.
3000 fajta gomba terem, és ezek többsége mérgező. A gombász szakkönyvek színes képei alapján történő válogatás sem tekinthető megbízhatónak, mivel a gombák színe termőhelyenként változó.
Azért is célszerű szakértőhöz fordulni, mert mostanában a gombáknál is gyakori jelenség a mutáció, ami azt eredményezi, hogy egyes mérgező gombák megszólalásig hasonlítanak ártalmatlan társaikra.
Ne kockáztassuk magunk és családtagjaink életét, mert egyetlen gyilkos galóca annyi mérget tar-talmaz, amely 4 embert képes megölni. Rendkívül ízletes, pedig 24-féle mérget tartalmaz. Nehezíti az életmentést, hogy a mérgezés első tünetei a fogyasztás után 8-16 órával jelentkeznek. Ekkorra a toxikus anyagok felszívódnak a sejtekbe, úgy hogy nem segít se a gyomormosás, se a mérgek bél-rendszerben való közömbösítése. A piac területén kívül ne vásároljunk erdei gombát. Óvakodjunk az utcán kínált gombától, mert ezeket szakértői vizsgálat nélkül árusítják, vagy lejárt dátumú bi-zonylatot raknak mellé. Már egy vicc is született az alkalmi gombaárusok megbízhatatlanságáról.
Az egyik Metró-lejáró előtt erdei gombát kínálnak. Éppen arra jár egy gombaszakértő, és rápillant az árura. Megrökönyödve mondja:
– Nénikém ez a fajta gomba mérgező!
– Nem baj kedveském, nem magamnak szedtem, hanem eladásra!
Így bízzunk meg a tanúsítvány nélkül árusított gombában. Ha valami baj történik, bottal üthetjük az alkalmi árus nyomát.
Az ehető erdei gombákból egyszerre nagyobb mennyiséget is gyűjthetünk, mert – mint már szó volt róla – a gomba fagyasztva vagy szárítva tartósítható is. A friss gombát alaposan tisztítsuk meg, majd folyó víz alatt mossuk át, és pamutkendőn szétterítve szikkasszuk. Gyorsfagyasztás előtt osz-szuk megfelelő adagokra, és szorosan polietilénzacskóba rakva légmentesen zárjuk le. A felolvasz-tás legegyszerűbb módja, hogy a szükséges mennyiséget előző este a mélyhűtőből áthelyezzük a hű-tőszekrény normál rekeszébe. A felengedett gombát újrafagyasztani tilos.
Szárítással történő tartósítás esetén a megtisztított mosatlan gombát vágjuk kb. 3 mm vastag sze-letekre, és tűvel fűzzük fel egy vékony damilszálra (horgászboltokban szerezhető be) úgy, hogy az egyes darabok ne érjenek össze. Félárnyékos helyen kifeszítve szárítsuk zörgősre, majd rakjuk tüll-zacskóba. Száraz, hűvös helyiségben felakasztva tároljuk, hogy ne molyosodjon meg. Felhasználás előtt meleg vízben mossuk meg, majd másnapig hideg vízben áztassuk. Leves készítése esetén az áztatóvizet használjuk fel, mert így a gombából kioldódó értékes tápanyagok nem mennek veszen-dőbe.
94 Marasmius oreades
95 A mezei szegfűgomba jellegzetessége, hogy állománya a gyepfelületen idővel szabályos kört alkot, amit tündérgyűrűnek neveznek. (Ezért nevezik a szegfűgombát külföldön tündérgyűrű gombának.) Ez a kör azért alakul ki ilyen szabályos formában, mert a gomba micéliumai a középpontból kiindulva sugárirányban terjednek. A tündérgyűrű kerülete évről évre nagyobb lesz, és a közelében a fű sötétzölddé válik. Ennek az oka az, hogy a gomba által feltárt nitrátok a fű számára azonnal felvehetők.
56/1238
Nyáron erdei, illetve mezei csiperkegombát96 használjunk. Ránézésre ugyanolyan, mint a pin-cében termesztett, de a kalapja nem fehér, hanem világosbarna, mit a barna csiperkegombáé. Íze is hasonlít a francia csiperkegombához, de sokkal zamatosabb, mint a pincében termesztett párja. Az ínyencek számára megemlíthető még, hogy van néhány gombafajtánk, melyek magas élvezeti érté-kükkel kitűnnek a többi közül. Népszerűségét tekintve első helyen áll a jelentős vastartalmú vargá-nyagomba97, amely mind sütve, mind főzve a legízletesebb gombánk. (Ha pirítjuk vigyázzunk rá, mert hamar megég. Túl nagy méretűeket ne válasszunk, mert a vargánya egy idő után férgesedik.) Nem sokkal marad el mögötte az ugyancsak univerzálisan használható őzlábgomba98, amelynek a zamatán kívül az állaga is kiváló, mivel rántva még az alaposan kivert húsnál is porhanyósabb. Meg kell még említeni a császárgombát99 és a kucsmagombát100 is. Ezek azok közé a ritkán fellelhető ízletes gombafajták közé tartoznak, amelyeket ha néha meglátunk a piacon, ne menjünk el mellettük közömbösen. A császárgomba jóízű, közkedvelt és keresett gomba. Már a Római Birodalomban is ismerték, és azóta az egyik legtöbbre tartott gombafaj. Sokféleképpen elkészíthető. Konzervnek, sa-látának és szárítmánynak is kiváló alapanyag. A kucsmagomba különböző változatai (sárga kucs-magomba, hegyes kucskucs-magomba, fekete kucsmagomba) törékeny húsa kellemes illatú és ízű. Több-nyire töltött gombaként fogyasztják. (Hosszában kettévágják, és hússal vagy májjal megtöltve kisü-tik.) Az elöregedett példányok már kellemetlen szagúak.
Szintén ízletes, és jóval könnyebben hozzáférhető a Szent György gomba néven is ismert májusi pereszke101, ami külföldön nagyobb népszerűségnek örvend, mint nálunk. Gyűjtésével vigyázni kell, mert több mérges gombával is összetéveszthető. A májusi pereszke őszi párja a lila peresz-ke102 vagy lila tölcsérpereszke, melynek húsa is lila. Ősszel van a szezonja, és egészen a kemény fagyokig szedhető. Gyakori gomba, igen nagy mennyiségben terem. A leggyakrabban ezzel a fajtá-val találkozhatunk a piacokon. Az öregedő példányok húsbarnává válnak, de még így is fogyasztha-tó. Nem olyan jóízű, mint a kora tavaszi rokona. Sütve finomabb, mint főzve. Más gombákkal együtt szokták használni. Sokak kedvence az ízletes rizike103. Megtörve narancsvörös tejnedvet bocsát ki, amely a levegőn megfoltosodik. Az egész gomba narancsszínű, nyomásra, sérülésre zölden foltoso-dik. Kalapja kezdetben domború, később középen bemélyedő, körbefutó sávokkal díszített. Húsa pattanva törik. Nyár végén és ősszel terem fenyőfák alatt. Kitűnő ízű gomba, ecetesen salátának is kiváló. Egész Európában közkedvelt a sárga rókagomba104. Illata kellemes, a kajszibarackéra em-lékeztet. Finom fűszeres íze, ropogós húsa van. Különfélébb ételek készítésére alkalmas, de főként pörköltnek kitűnő. Nyersen kissé csípős ízű, de megfőzve ez már nem érződik. Sárga húsa kemény, ezért hosszabb ideig kell főzni, mint a többi gombát. Főzésekor a kioldódó sárga szín gusztusosra festi az ételt. A faj általánosan elterjedt egész Európában. A gyűjtésénél vigyázni kell, mert köny-nyen összetéveszthető a mérgező világító tölcsérgombával.
Érdemes még szólni a fekete trombitagombáról105 vagy sötét trombitagombáról, amely a szenvedélyes gombafogyasztók között is csemegének számít. Ránézésre gusztustalannak tűnik ugyan, de megéri figyelmet fordítani rá, mert íze a szarvasgombáéval vetekszik. Többnyire megszá-rítva és porrá zúzva használják, mivel páratlan zamatot kölcsönöz a különféle ételeknek. Egyébként a Távol-Keleten erre a célra a kínai fekete gombát használják. Az állaga hasonlít a trombitagom-bához, és pikáns íze miatt a nyugati országokban is nagyon kedvelik. A kínai fekete gomba a
96 Agaricus campestris + Agaricus bisporus
97 Boletus edulis
A vargányagomba régi, de ma is használt neve a tinórugomba. Azért kapta ezt a nevet, mert vastag, húsos, gömbölyded kalapja nagyon hasonlít a tinó puha orrához. A tinóorrú gombából aztán tinóru lett (Tinó: herélt bikaborjú.)
98 Macrolepiota procera
99 Amanita caesarea
100 Morchella esculenta + Morcella conica + Morchella elata
101 Calocybe gambosa
102 Lepista nuda + Clitocybe nuda + Tricholoma nudum
103 Lactarius deliciosus
104 Cantharellus cibarius
105 Craterellus cornucopioides
gomba106 szárított változata. A természetben a fák kérgén nő, és ott is termesztik. Frissen szedik, majd szárítva tárolják. A szárított fafülgomba színe szürkésfekete, a pernyéhez hasonló. Víz hoz-záadására megduzzad, és sötétbarna, fodros szirmokká alakul. Ekkor formája különösen emlékeztet némely állat fülére. Sajátos állaga miatt a fafülgombát frissen is kedvelik. Kocsonyás-ropogós húsa kitűnően érvényesül levesekben és különféle egytálételekben. Különösen a kínai konyhában kedvelt alapanyag. Kínában a fafülgombát vegetárius húsnak nevezik. A szójával, a tofuval és a szejtánnal ellentétben nem ízetlen, hanem nagyon finom. Állaga puha, lágy, és magas a vas- valamint a kalci-umtartalma. A fafülgomba sütve is finom. Előtte azonban ajánlatos kicsit előfőzni, mert magas víz-tartalma következtében a forró zsiradékba rakva valósággal felrobban. (A keletkező gőztől a sejtfa-lak hirtelen felrepednek, és a forró zsiradékba kerülő vízcseppektől pattog az olaj.) A fafülgomba nálunk sem ismeretlen. Európai képviselője a júdásfüle gomba107.
A szarvasgomba jellegzetessége, hogy többnyire tölgyfák és bükkfák gyökerei között terem. Ki-szagolására, megtalálására régebben disznókat alkalmaztak, de a disznók is nagyon szeretik a szar-vasgombát, ezért gyakran megették. Ennek megelőzése érdekében gazdáik erőszakkal szedték ki a szájukból a szarvasgombát, ami azzal a következménnyel járt, hogy a disznók leharapták az ujjukat.
Emiatt újabban idomított kutyákat használnak erre a célra. A szarvasgombák színe a fehértől a feke-téig sokféle lehet. A teljesen kifejlődve öklömnyi méretű gumók azonosítását nehezíti, hogy számos álszarvasgomba létezik. Húsuk fajtára jellemző színe is csak az érett példányokon mutatkozik meg.
Külső megjelenése (mérete, héjának színe) az erdő faállományától is függ. Ugyanaz a fajta egészen más színárnyalatú lesz, ha nem tölgyfa, hanem fenyőfa gyökerei között fejlődik ki. Sokszor a héját borító „varangyok” mérete, fényessége is változik, ezért pl. két különböző erdőből gyűjtött azonos fajtájú szarvasgomba alig hasonlít egymásra. Ilyenkor a szakértők is csak a gomba illata, íze és a gyűjtés időpontja alapján tudják elvégezni az azonosítást.
A kb. tucatnyi fő fajta közül legjelentősebbek a francia szarvasgomba vagy périgordi szarvas-gomba108, a téli szarvasgomba109, a nyári szarvasgomba110, a burgundi szarvasgomba111, az isztriai szarvasgomba112 és az oregoni fehér szarvasgomba113. Az eltérő termőhely miatt kapta a Franciaor-szágban termő nyári szarvasgomba a burgundi szarvasgomba nevet. Ez esetben már olyan nagy volt a külső eltérés, hogy a botanikusok indokoltnak látták a két változat fajta szerinti különválasztását.
A molekuláris elemzés azonban kimutatta, hogy a két fajta húsa teljesen egyező, még a micéliumaik sem térnek el egymástól. Az ízük azonban különböző lehet, mert a zöldségek-gyümölcsök zamatát nagymértékben befolyásolja a talaj, és a termőhelyen uralkodó mikroklíma is. Mivel a nagyüzemi termesztését nem sikerült megoldani, az erdőkből begyűjthető mennyiség pedig folyamatosan csök-ken, a szarvasgomba meglehetősen drága. Kilogrammonkénti ára elérheti a 80 ezer forintot is. A csökkenést a szaporodást kiváltó micéliumok mesterséges telepítésével sem tudták megállítani. A korunkra jellemző rablógazdálkodás az erdei gombák fennmaradásának sem kedvez.
A franciák szerint legfinomabb a tölgyesekben termő périgordi szarvasgomba. Rendkívüli aro-magazdagsága és átható illata folytán ez az éttermi szakácsok kedvence. Sokak véleménye szerint azonban az isztriai szarvasgomba finomabb, ezért a périgordi szarvasgombánál is drágább. Kilo-grammonként ára a 3000 eurót is elérheti. Ez a fajta vezeti az eladási rekordot is. 2009-ben egy hongkongi kaszinóban tartott jótékonysági árverésen egy 1,08 kilogrammos isztriai szarvasgomba 200 ezer dollárért kelt el. Bár ez az átlagembert nem érinti, meg kell még említeni, hogy a szarvas-gomba nem bírja a hőkezelést. Sütve, főzve lebomlanak az aromaanyagai. Ezért általában nyersen fogyasztják, vékonyra szeletelve. Ha szükség van hőkezelésre, akkor vízgőzben, 60 °C-on párolják.
106 Auricularia auricula + Auricularia polytricha
107 Auricularia auricula-judae
108 Tuber melanosporum
109 Tuber brumale
110 Tuber aestivum
111 Tuber uncinatum
112 Tuber magnatum
113 Tuber gibbosum
58/1238
A belőle készített ételek ára már nem mondható csillagászatinak, mert egy adagba csupán 2-3 deka-grammot tesznek. Ilyen kis mennyiség is képes megízesíteni az ételt.
A szarvasgomba hűtőben, légmentesen lezárva 3-4 napig tartható el. Boldog tulajdonosai egy zárt dobozba rakva rizst vagy tojást tesznek mellé, ami átveszi az illatát, és felséges ízt kölcsönöz a belőle készült párolt rizsnek, illetve főtt tojásnak. Felhasználásának legegyszerűbb módja, hogy szendvicsvajat készítünk belőle. Sajtreszelőn reszeljük finomra, és keverjük össze tízszer annyi márkázott vajjal, vagy ömlesztett tejszínes sajttal. (Előtte tegyük a szarvasgombát egy zárt dobozba, és most is rakjuk mellé a vajat, illetve a sajtot, hogy átvegye az illatát.) Ugyancsak 10 : 1 arányban ízesítve finom tojásrántottát is készíthetünk belőle. Tálalása során a tetejére is reszeljünk kevés szarvasgombát. Ha nem tudjuk azonnal feldolgozni, tartósíthatjuk is. Ennek egyik módja, hogy al-koholba áztatjuk. Finomított olívaolajba áztatva viszont sokféle ételt ízesíthetünk vele. Ha apróra vágva áztatjuk, igen finom pestót készíthetünk belőle. Kevés vajjal és sóval keverve fűszervajként használhatjuk. A szarvasgomba jól bírja a fagyasztást is. Egyenként kendőbe majd alufóliába
A szarvasgomba hűtőben, légmentesen lezárva 3-4 napig tartható el. Boldog tulajdonosai egy zárt dobozba rakva rizst vagy tojást tesznek mellé, ami átveszi az illatát, és felséges ízt kölcsönöz a belőle készült párolt rizsnek, illetve főtt tojásnak. Felhasználásának legegyszerűbb módja, hogy szendvicsvajat készítünk belőle. Sajtreszelőn reszeljük finomra, és keverjük össze tízszer annyi márkázott vajjal, vagy ömlesztett tejszínes sajttal. (Előtte tegyük a szarvasgombát egy zárt dobozba, és most is rakjuk mellé a vajat, illetve a sajtot, hogy átvegye az illatát.) Ugyancsak 10 : 1 arányban ízesítve finom tojásrántottát is készíthetünk belőle. Tálalása során a tetejére is reszeljünk kevés szarvasgombát. Ha nem tudjuk azonnal feldolgozni, tartósíthatjuk is. Ennek egyik módja, hogy al-koholba áztatjuk. Finomított olívaolajba áztatva viszont sokféle ételt ízesíthetünk vele. Ha apróra vágva áztatjuk, igen finom pestót készíthetünk belőle. Kevés vajjal és sóval keverve fűszervajként használhatjuk. A szarvasgomba jól bírja a fagyasztást is. Egyenként kendőbe majd alufóliába