Alrend: Stylommatophora – nyelesszemű tüdőscsigák
Az Eupulmonata–n belül két független alkalommal jelentek meg a szemek a hosszabb tapogató végén („nyelesszemű tüdőscsigák”), az egyik klád a Systellommatophora, a másik a Stylommatophora. Mivel hazánkban csak ez utóbbinak a fajai fordulnak elő, a magyar megnevezésük nyelesszemű tüdőscsigák. A nyeles szem tehát nem apomorf tulajdonság, mert egy másik kládon levő csoportban (Systellommatophora) is megtalálható.
Család: Succineidae
A ház extrém vékony, törékeny, az utolsó kanyarulat dominál, az állat épphogy vissza tud húzódni a házába. A kisebb tapogatópár csökevényesen fejlett. Víz közelében élnek, s olykor a víz is ellepheti őket máskor a parti növényzeten láthatók. Mételyek köztigazdái lehetnek.
Succinea putris– borostyánkőcsiga. Háza általában 10–17 mm, de legfeljebb 27 mm magas., 3–4 kanyarulatból áll, az utolsó nagy méretű, ovális, uralja a borostyánsárga házat.. Az állat teste sárgás, vöröses árnyalattal, soha nem sötét pöttyös. Az énekesmadarak Leucochloridium macrostomum mételyének köztigazdája. Ártereken, vízpartokhoz kapcsolódó kisvizes élőhelyeken, nagyobb vizek partszegélyén él. Nádon és vízparti növényekentartózkodik. Eurázsiai elterjedésű faj. Felületes ránézésre igen hasonló a család egy másik fajához, az Oxyloma elegans–hoz, azonban utóbbi köpenyfala sötét pontokkal tarkított és háza 9–17, max. 20 mm magas és legfeljebb 3 kanyarulata van.
Succinella oblonga– karcsú borostyánkőcsiga. Háza 5–8 mm magas, halvány szürkés sárga. A tekercs kanyarulatai a szájadékhoz képest nagyobbak és domborúbbak, mint a borostyánkőcsigánál. Nyílt, nedves területeken a talajszinten él, de vizektől távol, ritkás növényzet mellett is előfordul, például szikes tavak kiszáradó aljzatán.
Európában és Ázsia nyugati részén él.
Család: Cochlicopidae
Kis fajszámú család, házuk legfeljebb 7 mm magas, ovális vagy fuziform, talajlakók.
Cochlicopa lubrica– ragyogócsiga. Háza nyújtott tojásdad, legfeljebb 6,5 mm magas, csúcsa tompa. 5–6 kanyarulata enyhén domború. A szájadék magassága nem éri el a ház magasságának a felét. Felülete borostyán sárga, erősen
fénylő, innen ered a neve. Nyílt és fás területeken, nedves, párás élőhelyeken, a talajfelszínen, mohapárnában, fű között, avar alatt fordul elő. Igénytelen faj, a mészben szegény vidékeken is megtalálható. Akár egész évben szaporodhat, gyorsan fejlődik és legalább három évig él. Az Alföld száraz területeitől eltekintve országszerte előfordul. Holarktikus elterjedésű.
Család: Pupillidae – bábcsigák
Házuk nagyon kicsi, átlag 4 mm magas, hengeres, legalább öt kanyarulatból áll, a csúcsa többnyire tompa, a szájadékban fogszerű duzzanatok lehetnek, talajlakók.
Pupilla muscorum– bábcsiga. Az élő csiga háza vörösbarna, az állat pusztulása után azonban a héjhártya hamar lekopik, és a héj kifehéredik. 3–4 mm magas, 5–6,5 kanyarulata van. Szájadékában az utolsó előtti kanyarulat falán egy, ún. tarkóduzzanat van, fogai nincsenek. Mészkedvelő, száraz, napos területeken a talajszinten él, fű között, avar alatt. Országszerte előforduló, holarktikus faj. A pleistocénben még nagyon gyakori, jelenleg ritkulóban van.
Család: Orculidae
Kisméretű csigák, hengeres vagy nyújtott tojásdad házzal, szájadékukat fogak, lemezek szűkíthetik.
Sphyradium doliolum– tompavégű csiga. Hordóalakú háza 4,5–6 mm magas, csúcsa tompa, 8–10 kanyarulatból áll. Az első néhány kanyarulat kiszélesedő, a szájadék előtti utolsó 2–3 keskenyebb. Felszíne finoman bordázott.
Köldöke szűk. Szájadéka csapott ovális alakú, szegélye kihajló, felső részén feltűnő egy erős redő, az ún. parietális lemez. Üde, nyirkos, sziklás helyeken élő talajállat, Magyarországon a Délnyugat–Dunántúlon, a Dunántúli– és Északi–középhegységben, valamint a Mecsekben fordul elő. Dél– és Délkelet–Európában jellemző, de Nyugat–Európa egyes országaiban is megtalálható.
Család: Enidae – csavarcsigák
Diverz, nagy fajszámú család számos genusszal, kis és közepes méretű fajokkal. Házuk trochospirális vagy hengeres.
Chondrula tridens – tonnacsiga. Háza 7–16 mm magas, 7–8 kanyarulatból áll. Zsírfényű, sárgásbarna vagy vörösbarna, felszíne viszonylag sima. Szájadékát éles, kissé kihajló ajak szegélyezi. Három, szabályosan elhelyezkedő, egymás felé néző foga van, egyik a szájadék boltozatán, a másik a külső száron, a harmadik az oszlopon. Üde, füves, bokros helyeken él, domboldalakon sziklák alatt a talajon tartózkodik. Az aktív állat csak meleg, nedves időben látható, nálunk sík– és dombvidéken egyaránt megtalálható gyakori faj. Alapvetően pontuszi, valamint délkelet– és dél–európai elterjedésű, a kontinens nyugati részén ritka.
Zebrina detrita– zebracsiga. Háza 12–25 mm magas, 6,5–7 enyhén domború kanyarulattal. A kanyarulatokon jellegzetes csíkos rajzolat figyelhető meg, erre utal a genusz neve: hazánkban fehér alapszínen áttetsző barnássárga csíkok láthatók. Földrajzilag távolabbi területek populációinak példányain az áttetsző aranybarna alapon jelennek meg a fehér csíkok. Ez a mintázat a mészváz kristályszerkezetéből adódik, a héjhártya halvány vajszínű. Az elpusztult állatok háza egy év alatt teljesen kifehéredik. Szárazság– és melegkedvelő faj, csak meleg, csapadékos időben látni aktív példányait. A fiatal állat eleinte csak bomló növényi maradványokat fogyaszt, később már a fonnyadó növényi részeket is. Talajon és fűszálakon tartózkodnak. Az Alföldön és hegyvidékeink napos fennsíkjain, domboldalakon egyaránt közönséges. A juhokban élősködő lándzsás métely egyik gyakori első köztigazdája.
Európa középső és déli részén él, Ázsiában Iránig előfordul.
3.17. ábra. A Succineidae, Cochlicopidae, Pupillidae, Orculidae és Enidae családok. a–c) borostyánkőcsiga, d) ragyogócsiga, e) bábcsiga, f) tompavégű csiga, g) tonnacsiga, h–i) zebracsiga
Család: Clausiliidae – orsócsigák
Az orsócsigák több mint 1300 fajjal a szárazföldi csigák egyik legnagyobb fajszámú családja. Világszerte előfordulnak, de elterjedési területük három elszigetelt földrajzi régióra oszlik. A hazaiak a palearktiszi és afrikai elterjedési területre jellemző fajok. Európában többségében vannak a balra csavarodó házú orsócsiga fajok.
Egységesen jellemző rájuk a fuziform ház, amelynek szájadékában legtöbbször lemezek találhatók. A zárólemez, vagy clausilium a család névadó tulajdonsága. Egy rugalmas nyélből és egy vékony, meszes véglemezből áll. Az utolsó előtti kanyarulat belsejében az oszlopról eredő, hajlékony nyélen ülő véglemez az utolsó kanyarulaban helyezkedik el, szűkítve annak belsejét. A csiga kinyújtózásakor a nyél elhajlik és a véglemezt csapóajtószerűen a kanyarulat falához közelíti. Az állat visszahúzódása után ismét nagyjából merőlegesen helyezkedik el a kanyarulat falára. A zárólemezen kívül a szájadékban fajra jellemző számú lemez található, amelyek befolyásolják a clausilium elmozdulását, így azzal együtt alkotják a csiga zárókészülékét. A zárókészülék felépítése fajra jellemző. A házat 9–15 kanyarulat építi fel, a szájadék enyhén kihajló peremben végződik. A kanyarulatok felszíni mintázata fajra jellemző, alapvetően bordázott, vonalkás vagy sima felszínű lehet. Üde párás mikroklímát kedvelnek, sziklákon, fatörzseken és talajon élnek, aktív egyedeket csak nagyobb esőzések után látni. Magyarországon főként hegyvidéken valamint a Nyugat–Dunántúlon fordulnak elő. Leggyakoribb hazai fajok azAlinda biplicata,Laciniaria plicata és aCochlodina laminata,de akad több ritka, köztük két védett faj is.
3.18. ábra. A Clausilidae család. a–b) élő orsócsigá,k c–d) a clausilium és elhelyezkedése, e) orsócsiga szájadéka lemezekkel
Család: Arionidae – csupaszcsigák
Házuk redukálódott, felülnézetben kétoldali szimmetriát mutatnak, a farki vég nem kihegyesedő. (A ház csökevényesedése más kládba tartozó szárazföldi csigáknál is bekövetkezett.) A redukákódott köpeny a fej mögött egy líraalakú köpenypajzsot formál (scutellum), rajta a légzőnyílás jobb oldalt, a scutellum középvonalától a fejhez közelebb helyezkedik el. A ház csupán a scutellum alatti meszes szemcsék formájában marad meg, s csak néha található ugyanott egy kisebb mészlemez. A test felületét mély bőrráncok borítják, a köpenypajzs felszíne finoman szemcsézett.
Arionsubfuscus – élénk csupaszcsiga. Kinyújtózva 70 mm méretű, összehúzódva széles tojásdad, szinte kerek alakú lesz. Színe a szürkésbarna és a narancsvörös között ingadozhat, oldalán olykor barnás csík fut végig, talpa szürkésfehér. A talp nyálkája színtelen, a testen képződő sárga vagy narancsvörös, nálunk leginkább a középhegységekben és a Nyugat–Dunántúlon található. Főként fenyvesekben, elegyes erdőkben és bükkösökben él, gyakran található gombákon vagy fakéreg alatt. Palearktikus elterjedésű, Európa mediterrán területeiről hiányzik.
A közeli rokonA. fuscustól morfológiailag szinte lehetetlen megkülönböztetni, ezértA. subfuscuskomplexként szokták említeni.
Az Arion vulgaris – spanyol csupaszcsiga (helytelenül A. lusitanicus) idegenhonos, inváziós faj. Az 1950–es években Délnyugat–Európából elindulva az egész kontinenst meghódította, az egyik legveszélyesebb inváziós faj.
Növények mellett ürüléket, dögöt is fogyaszt. Tömeges elszaporodását elősegíti, hogy míg a szárazabb mediterrán éghajlaton a több száz lerakott pete jelentősrésze kiszárad és elpusztul, a kontinens csapadékosabb, üdébb területein ez a veszteség nem jelenik meg. Több másArionfajjal hibridizál. Terjedése főként kertészetekben használt talajok kereskedelme során történik.
Család: Zonitidae
A ház nagy, a tekercs mérete változó, az utolsó kanyarulat nagy, széles, tarajos is lehet. A szájadék éles szegélyben végződik. A köldök tág.
Aegopis verticillus– kövi csiga. Kúpos, gömbölyded, sárgásbarna háza legalább 26–30 mm széles, a tekercs kevéssé emelkedik ki az utolsó kanyarulat síkjából. Teste rendszerint kékesszürke. Üde erdőkben, meszes, márgás törmelékes talajon él, kövek között, avar alatt, nedves talajon. Száraz időben beássa magát a talajba. Elhalt növényi részeket,
dögöt és kisebb házas csigákat fogyaszt. Kis földrajzi elterjedésű faj, az Alpok keleti részén és a csatlakozó csapadékosabb hegyvidékeken, valamint a Dinári–hegységben honos. Magyarországon a Kőszegi–hegységben, Sopron környékén és a Dél–Dunántúl egyes területein fordul elő.
Család: Oxychilidae
Az élő állat háza üvegszerűen áttetsző, sárgás színű. A tekercs alig emelkedik ki az utolsó kanyarulat síkjából. A szájadék szegélye éles. Köldökük látható. Talajlakók, leginkább bomló növényi részek között találhatók.
Aegopinella minor – dombi csiga. Háza 9–10 mm széles, 3,5–5 kanyarulatból áll, a tekercs egészen lapos.
Világossárga, de alulnézetben a köldök közelében fehéres árnyalatú. Köldöke tág, látszanak az utolsó előtti kanyarulatok. Szájadéka valamivel szélesebb, mint amilyen magas. Növényzet alatt az avarban él. Közép– és dél–európai faj.
Oxychilus glaber– átlátszó csiga. Háza 6–8,5 mm széles, 5,5–6 kanyarulatból áll. A köldök szűk, az utolsó előtti kanyarulatra nem is lehet rálátni. Szájadéka kicsivel magasabb, mint amilyen széles. Avarban, fatörzsek alatt, kövek között, a talajfelszín alatt él elsősorban nedves területeken, hegy– és dombvidékeinken. Más csigákkal, elhullott állatokkal, ízeltlábúakkal táplálkozik. Közép– és délkelet–európai faj.
Daudebardiaspp. –félmeztelencsigák. A genusz jellemző tulajdonsága a redukált ház, amely csak a kisméretű köpenyt és zsigerzacskót takarja, a kifejlett állat már nem tud teljesen visszahúzódni bele. A vékonyfalú ház 1,5–3 kanyarulatból áll, utolsó kanyarulata hirtelen ellaposodik és kitágul. Légzőnyílása hátratolódik a ház szegélyéhez.
Ritkán látható, rejtett életmódú állatok, üde, magas páratartalmú helyeken fordulnak elő a talajban. A közép– és dél–európaiD. rufaa középhegységeinkben honos. A félmeztelencsigák ragadozók, fiatal gilisztákkal, rovarlárvákkal és csigákkal táplálkoznak.
Az Oxychilidae és Zonitidae családokkal közös leszármazási csoportot alkotnak az alábbiakban ismertetett meztelen–
és házatlan csigák.
3.19. ábra. Az Arionidae, Zonitidae és Oxychilidae családok. a–b) spanyol csupaszcsiga, c–e) kövi csiga, f) dombi csiga, g) átlátszó csiga, h) félmeztelencsiga
Család: Limacidae – meztelencsigák
Csupasztestű csigák, testvégük kihegyesedő, a hátoldalon végig vagy csak a farok közelében egy feltűnő taraj fut.
Nyálkájuk színtelen. A köpenypajzs a fej mögött található, alatta helyezkedik el a héj maradványa, egy vékony lemez formájában. A légzőnyílás a köpenypajzs jobb oldalán, a középvonaltól a testvég irányában helyezkedik el.
Azonosításuknál a héjmaradvány szerkezete is fontos lehet. Méretük változatos, vannak egészen kicsi, pár centis fajok, míg mások húsz centiméternél is hosszabbak. A természetes élőhelyekre jellemzőek, bár van köztük néhány szünantróp faj. Számos faj a párzás során, egy közös nyálkafonalon függeszkedik. Éjszaka aktívak, nappalra kövek, fatörzsek alá, odvakba, üregekbe rejtőznek. Döntően növényevők, de sokan fogyasztanak gombákat és dögöt is.
Limax maximus– nagy meztelen csiga. 10–20 cm hosszú, barnásszürke alapon sötét foltokkal. A talpa egységesen világos színű. ALimax cinereoniger– óriás meztelen csiga legalább 20 cm hosszú, köpenypajzsa sötét, a teste feketés, kékes–szürke, a fehér taraj a láb hátsó felén látható. A talpa három pásztára osztott, melyek közül a két szélső sötét, a középső világos. Mindkét faj Európa–szerte megtalálható.
Bielzia coerulans– kárpáti meztelen csiga. 16 cm–re is megnő, a fiatal állat kezdetben barnás, csak kifejletten jelenik meg a kék vagy zöld szín. A színezet igen változatos lehet, a türkíz–zöld és az indigókék mellett a két szín további árnyalatai is előfordulnak. Táplálékuk fakorhadék, gombák és különböző növények, köztük a szeder levele, vagy a mérgező kapotnyak. Magyarországon az Északi–középhegységben a Bükk és a Zemplén üde völgyeiben él, időben látható. Védett kárpáti faunaelem, a Kárpátokból csak az említett területekre húzódik le, egyedül a Tisza felső szakaszánál ismert egy hazai alföldi előfordulása.
Család: Agriolimacidae – házatlan csigák
Kis– és közepes termetű csigák, többnyire 5 cm alatti testhosszal. A háti taraj csak a farok közelében figyelhető meg. Nyálkájuk fehér színű. A légzőnyílás helyzete az előző családéhoz hasonlóan a köpenypajzs hátsó harmadában látható. Több fajuk fontos mezőgazdasági kártevő. A fajok külső morfológiai bélyegek alapján nem különíthetők el. ADeroceras reticulatum –hálózatos meztelen csiga elsősorban friss, nedvdús növényi hajtásokat fogyaszt.
Lerakott petéi áttelelnek, az állat közel egy évig él, télen általában elpusztul. Csapadékosabb években jelentősen elszaporodik.
3.20. ábra. A Limacidae család. a) nagy meztelen csiga, b) óriás meztelen csiga, c–d) kárpáti meztelen csiga A következő három család a Helicoidea főcsaládba tartozó, azonos kládon levő csoport.
Család: Bradybaenidae
A család Ázsia melegebb területein honos, egyetlen faja él Európában.
Fruticicola fruticum– berki csiga. Háza gömbölyded, 14–21,5 mm széles, 5–6 domború kanyarulatból áll. Az utolsó kanyarulat nagy, kiöblösödő, a köldök nyitott és kívül tág, beljebb összeszűkül. Szájadéka éles peremben végződik. A ház színe piszkosfehér, sárgás, vagy rózsaszín, kissé áttetsző. Olykor egy vörösbarna sáv fut végig a kanyarulatokon. Az állat testének színe időnként élénk citromsárga. Üde bokrosokban, ártéri növényzeten, de akár kisvizek mentén is közönséges. Gyakran tartózkodik növényeken. A Nagyalföld száraz területeinek kivételével országszerte elterjedt, palearktikus faj.
Család: Hygromiidae
Kis és közepes méretű csigák. Az avarban élők háza jellemzően vékonyfalú, barnás és olykor szőrökkel borított, a napfényben élő, szárazságtűrő fajoké rendszerint vaskosabb, fehér, sötét sávokkal, szőrök nélkül. Köldökük nyitott. A főcsigákhoz közel álló család, több alcsaláddal. Európában nagyjából 50 faja fordul elő.
Xerolenta obvia– kórócsiga. Háza 6,6–12 mm széles, ellapított, 5,5–6 kanyarulat alkotja. A tekercs alig emelkedik ki az utolsó kanyarulat síkjából, előfordulnak már–már korong alakúnak tűnő példányok is. Fehér alapon sötétbarna sávjai időnként pontsorokká szakadoznak. A köldök tág, egészen az apexig tart. Szárazságtűrő csigáink egyike, füves, bokros helyeken, nyílt, gyér növényzetű területeken is előfordul. A nyári melegben többedmagával fűszálakra, gallyakra kapaszkodik fel ahol hártyaszerű, meszes zárólemezt (epifragma) fejleszt a nyári nyugalmi időszak (aestivatio) idejére. Így óvja meg magát a forró talajon a túlhevüléstől. Birkalegelőkön is közönséges, ezért érdemes tudni, hogy a juhok gócos tüdőférgességét okozó fonálféregfajok egyik fontos köztigazdája. Magyarországon a Dunántúl nyugati részén és a Tiszántúl középső és északi területein még nem találták meg, máshol közönséges, gyakori faj. Holocén végén betelepült faj, feltehetőleg a római időkben terjedt szét az utak mentén a járművekre tapadva.
Monacha cartusiana– tejfehér csiga. Háza 8,5–17 mm széles, gömbölyded, 5,5–6 enyhén domború kanyarulatból áll. Tekercse többé–kevésbé kúposan kiemelkedik az utolsó kanyarulatból. Köldöke igen szűk, a szájadék pereme enyhén ráhajolhat. Áttetsző, zsírfényű, piszkosfehér, szájadékának szegélye éles, de a pereme határozott szegélyt formál, amely vörös és hófehér színezetű, mint a karthauzi szerzetesek ünnepi csuhájának szegélye, ami alapján a tudományos nevét kapta. Az avarcsigánál üdébb, nedvesebb helyeken él, talajon, a fűszintben, vagy víz közelében a part menti növényzeten; zárt erdőkben nem jellemző. A juhokban élősködő lándzsás métely egyik lehetséges köztigazdája a zebracsiga mellett. Nyugat– és Dél–Európában, kelet felé egészen a Krím–félszigetig és a Kaukázusig honos.
3.21. ábra. A Bradybaenidae és Hygromyidae családok. a–b) berki csiga, c–d) kórócsiga, e–g) tejfehér csiga Család: Helicidae
A szárazföldi csigák egyik nagy fajszámú csoportja, gömbölyded házuk van, a többi rokon családtól anatómiai jellemzőikben térnek el. A Palearktisz nyugati felén jellemzőek.
Arianta arbustorum– márványozott csiga. Háza gömbölyded, az utolsó kanyarulat átmérője 14–26 mm, a tekercs jelentősen kimagasodik, a ház magassága majdnem eléri a szélesség értékét. 5–6 domború kanyarulata van. Felszíne vonalkázott, a kanyarulat egyenletes lefutását helyenként a növekedési vonalak kiemelkedése töri meg. Mogyoróbarna alapon apró, sárgás foltokkal mintázott, egyes példányokon barna sáv fut végig a kanyarulatokon. A szájadék majdnem kerek, peremét kihajló, hófehér ajak szegélyezi. Amíg az állat növekszik, a szájadék pereme élesen, ajak nélkül fejeződik be. Köldöke félig zárt. Üde erdőkben, ligetekben, bokrosokban, ártéri erdőkben él, a talajon vagy a fűszintben. Magyarországon a Duna mentén és a Dunántúl egyes, főként nyugati területein él, a Duna–Tisza közén csak pár előfordulása ismeretes. Jellemző élőhelyein gyakori faj. A Tiszántúlról hiányzik. Európai faj, a kontinens északi és középső részén honos, a meleg, mediterrán területekről hiányzik.
ACepaeafajok háza gömbölyded, legtöbbször sárgásfehér alapszínű, a kanyarulatokon öt, barnásfekete harántsáv fut végig. Ehhez az alapszínhez és mintázathoz képest fajonként eltérések lehetnek. Köldökük fedett. A szájadéknak jelentős szegélye alakult ki, amelynek színe fajra jellemző.
Cepaea vindobonensis– pannon csiga. Szélessége 17–26 mm, 5–5,5 kanyarulata van. A héj soha nem olyan mély sárga, mint a másik két rokon fajnál. A harántsávok olykor egészen halványak lehetnek, más színváltozata nem jellemző. A szájadék pereme világos barna színű, jelentős ajakduzzanattal. Melegkedvelő, napsütötte, száraz helyeken, de a közvetlen napfénytől védett zugokban, növényi részeken vagy köveken található. Közép– és Kelet–Európában, továbbá a Balkán–félsziget északi részén honos.
Cepaea hortensis– kerti csiga. A ház szélessége 14–21 mm, 4,5–5 kanyarulata van. A héj intenzívebb színű, mint a pannon csigánál. A harántszalagos forma mellett létezik egyszínű citromsárga, rózsaszín és szalmaszínű változata is. Szájadékának pereme hófehér, jelentős ajakduzzanattal. Erdőkben, bokrosokban, hűvösebb és árnyékosabb élőhelyeken él, mint az előző faj. Magyarországon nyugat felől alapvetően a Duna vonaláig hatolt el, bár a Körösök mentén is ismert néhány előfordulása. Egyes területeken gyakori, de állományai hanyatlóban vannak. Védett.
Nyugat– és észak–európai faj, a Skandináv–félsziget déli részén még előfordul.
Cepaea nemoralis– ligeti csiga. Háza 18–25 mm széles, 4,5–5 kanyarulatból áll. Színezete a három hazai Cepaea faj közül ennek a legváltozatosabb. Alapszíne világossárgától a vörösbarnáig változhat, sárga, rózsaszín és halványbarna árnyalatokon keresztül. Harántszalagjainak száma is változhat, gyakran csak egyetlen egy díszíti.
Szájadékának pereme sötét, feketés barna színű, gyengén fejlett ajakduzzanattal. Ligetes erdőkben, üde, bokros területeken a növényzeten és a talajon él. Magyarországon a Dunántúl nyugati felén, a Keszthelyi–hegységben, a Balaton–felvidéken, a Zalai–dombságban, Vas és Somogy megye dombvidéki, nedves, ligetes erdeiben él. Néhány egyéb előfordulása is ismert a Duna vonaláig. Európa teljes nyugati felében Skandináviától a Mediterráneumig megtalálható, elterjedésének keleti határa nagyjából a Balti államok és Albánia tengelyében fekszik. Védett faj.
3.22. ábra. A Helicidae család 1. a–b) márványozott csiga, c–e) ligeti csiga, f–g) kerti csiga, h–j) pannon csiga Helix pomatia– éti csiga. A legnagyobb szárazföldi csiga Közép– és Nyugat–Európában. Háza 32–50 mm széles és 30–50 mm magas, gömbölyded. 4,5–5 kanyarulata van. Héja vastag, felül közepesen fényes, erőteljesen vonalkázott. Világosbarna alapszínű, gyakran sötét vagy világos, kissé elmosódó harántszalagokkal. Az idősebb példányok héjhártyája helyenként lekopik. Szájadéka kerek, felül kihegyesedő, szegélye enyhén kiszélesedik.
Köldöke szűk, a szájadék pereme nagyrészt eltakarja, ritkán teljesen zárt. Télre jellegzetes, fehér, meszes epifragmát