Alrend: Mesothelae – Alsórendűpók-alkatúak
Egyetlen ma létező család tartozik közéjük (félpókfélék – Liphistiidae). Délkelet-Ázsiában, Japánban és Kínában fordulnak elő, a fajok száma körülbelül 90.
Alrend: Opisthothelae – Felsőrendűpók-alkatúak Alrendág: Mygalomorphae – Madárpókok
Négy tracheatüdejük van. Csáprágójuk orthognath állású (előre irányuló alapízek, lefelé működő csípőkarmok, ezért fölülről nézve is, szembetűnő, jól látható).
Család: Nemesiidae – Aknászpókfélék
Gereblyeszerű, erős csáprágójuk segítségével földbe ásott, bélelt és csapóajtóval ellátott függőleges csövekben élnek (35. ábra). Éjjel aktívak, a lakócsövükből lesnek az arra elhaladó áldozataikra. Nálunk 1 fajuk él.
Nemesia pannonica– magyar aknászpók. Testhossza az 1-2 cm-t is elérheti, színe világosbarna. Sziklagyepekben, karsztbokorerdőkben üti fel tanyáját. Fedővel ellátott lakócsövében várakozik áldozatára. Zsákmányát is a lakócsőben öli meg és fogyasztja el. Szemünk elé ritkasága és még inkább rejtett életmódja miatt csak kivételes esetekben kerül. Védett.
Család: Atypidae – Torzpókfélék
Szemeik az előtest elején, egy csoportban helyezkednek el. Csáprágójuk nagy, felülről is szembetűnő, mivel előreáll (orthognath típus). Földbe vájt, pókfonállal kibélelt, kb. 25 cm-es csőben élnek, melynek zárt vége a felszínre hajolva folytatódik, s a pók itt várakozik áldozatára. Magyarországon 3 fajuk él.
Atypus affinis – tölgyestorzpók. Főleg szubmediterrán jellegű tölgyesekben, cserjésekben, erdőszéleken, löszgyepekben fordul elő. Sötétbarna, 10-15 mm hosszú állat. Az ivarérett hím kóborló életmódot folytat, így keresi fel a nőstényeket. Védett.
Család: Theraphosidae /Aviculariidae – Valódi madárpókfélék
A Földön élő legnagyobb pókok ennek a családnak a tagjai, egyesek a 11 cm-es nagyságot is elérhetik. Főleg trópusi elterjedésű állatok. Változatos színűek; erősen szőrözöttek. Fakérgen, kövek alatt, vagy földben lévő búvóhelyüket szövedékükkel „tapétázzák ki”, s onnan éjjel járnak rovarok, férgek, néha kisebb gerincesek után vadászni. Hosszú ideig, szélsőséges esetben akár 20 évig is élhetnek. Nevük eredetének kétféle magyarázata is lehet. Egyrészt, nagy méretük miatt feltételezték, hogy kisebb madarakat is fogyasztanak, másrészt a magasban élők fonalukon függeszkedve, szétterpesztett lábakkal „repültek” le a talajra. Magyarországon csak fogságban élnek.
4.4. ábra. a) magyar szálfarkú, b) magyar aknászpók, c) városi hamvaspók, d) bikapók (hím), e) torzpók Alrendág: Araneomorphae/Labidognatha – Főpókok
Labidognath csáprágójuk van (lefelé álló alapízek, egymással szemben működő csípőkarmok). Az alrend rendszere meglehetősen összetett, több csoportra, családsorozatra tagolódik. Anyagunkban emiatt csak a családokat és fajaikat tárgyaljuk. Nagyobb egységként, nem rendszertani kategóriaként a fonálszűrősöket és a fonalszűrő nélkülieket különítjük el.
CRIBELLATAE – Fonálszűrősök
Fonálszűrőjük (cribellum) az utótest hasi oldalán, a szövőszemölcs előtt található, apró pórusokkal ellátott képződmény (más néven szövőlap) és nyüstjük (calamistrum), ami a 4. pár lábak másodvégízén (metatarsus) található fésűszerű sertesor. Ez utóbbi a fonálszűrőből kipréselt fehérjeszálak apró mikroszálakra bontására, bolyhozására szolgál. Ebből következik, hogy az ide tartozó pókok fogóhálóinak felületi mikrobolyhaiba gabalyodnak bele az áldozataik.
Család: Eresidae – Bikapókfélék
Rövid lábú, zömök testű pókok. Hazánkban 2 fajuk él.
Eresus kollari (= cinnaberinus)– skarlát bikapók. Látványos ivari dimorfizmus figyelhető meg náluk. A hím élénkpiros utóteste négy, négyzet alakban elhelyezkedő fekete pontot visel. A nőstény jóval nagyobb a hímnél, utóteste egyszínű fekete. Néhány cm mély, kibélelt aknában laknak, melynek kijáratához sugárirányban buktató-és fogófonalakat is húznak. A hímek kifejlett állapotban kóborló életmódra térnek át. Ezzel magyarázható, hogy élőhelyükön – déli kitettségű, száraz sztyepplejtőkön, sziklagyepeken – csak portyázó hímekkel találkozhatunk.
Erős, hegyes csáprágójuknak köszönhetően kemény páncélú bogarakat (futrinkákat, ganéjtúrót) is zsákmányul ejtenek. Elnevezésük onnan ered, hogy a hím veszélyhelyzetben fejét leszegi, „mint a bika”, utótestét pedig felemelve tartja. Védett.
Család: Dictynidae – Hamvaspókfélék
Ezek az apró, 5 mm–nél kisebb, zömök testű pókok hamvas-bársonyos utótestükről kapták nevüket. Kis, kusza hálóikat növényekre, sziklákra, zugokba készítik.
Emberhez alkalmazkodott életmódja miatt közismert aDictyna civica– városi hamvaspók, de legalább is a hálója.
A csoportosan élő pókok tenyérnyi hálócskáiba berakódik a városi korom és piszok, így koszos foltok formájában éktelenkednek az épületek falain.
Család: Uloboridae – Derespókfélék
Deres-szőrös utótestű, hosszú lábú pókok. Eltérően a többi póktól, nincs méregmirigyük. Kerekhálóikat növényekre építik. Hálójuk vízszintes állású, a bolyhos (fonálszűrős) fogófonalak révén jellegzetesen matt; e tulajdonságai alapján jól megkülönböztethető a keresztespókok hálóitól.
ECRIBELLATAE – Fonalszűrő nélküliek
Az ide tartozó pókoknak sem fonalszűrőjük (cribellum), sem nyüstjük (calamistrum) nincs. Fogófonaluk is más típusú, mint a fonálszűrősöknél megismert típus. Itt a fogófonalat cseppekbe összefutó, gyöngysorszerű ragadós réteg borítja, s ebbe ragadnak bele áldozataik.
Család: Dysderidae – Fojtópókok
Eltérően a legtöbb póktól, csak 6 szemük van, melyek patkó alakba rendeződnek az előtest elején. Csáprágójuk erős, szétálló. Utótestük megnyúlt, hengeres. Fogóhálót nem készítenek. Éjjel járnak zsákmányuk után, ami főként ászkákból áll.
Dysdera ninnii– pirosfejű fojtópók. Előteste élénkvörös, bemélyedő pontokkal mintázott. Sík- és dombvidéken szórványosan fordul elő.
Gyakoribb a sárgás fojtópók (Dysdera crocota), amely Magyarország sík- és dombvidékein általánosan elterjedt.
Melegkedvelő állat, gyakran behúzódik kőbányákba, szőlőültetvényekre is. Eredetileg csak Eurázsiában élt, de napjainkra, más kontinensekre is behurcolták.
Család: Pholcidae – Álkaszáspókfélék
A kaszáspókokra emlékeztető, 1-6 mm-es testű, nagyon hosszú lábú pókok. Az előtest és az utótest között jól látható befűződésük van. Lábfejük (tarsus) álízekre tagolódik. Zegzugos-kusza hálóikat pincékbe, barlangbejáratokba, házak zugaiba szövik, s benne hassal fölfelé függnek. Veszélyhelyzetben vibráló mozgást végeznek a valódi vagy vélt ellenség elijesztésére. Kevés ellenségük van. Fogófonalaikon a ragasztó anyag nem ugrik össze cseppecskékké, hanem egységes enyvrétegként fedi azt. Nagyon lassan fogyasztják le zsákmányukat. Először „becsomagolják”, majd megmarják, és lassan kiszívogatják. A petecsomót a nőstények a csáprágójukkal cipelik. Egész évben szaporodnak.
Pholcus phalangoides– nagy álkaszáspók. Hosszúkás utótestű pók, melynek a testhossza 2-6 mm. Előteste csak a közepén visel barna mintát. Nálunk csak épületekben él.
Pholcus opilionides– kis álkaszáspók. Ennek a 2-3 mm-es testhosszú pókocskának az előtestét középen sötét rajzolat, oldalán elmosódott foltok díszítik. Utóteste kevéssé megnyúlt. Száraz, meleg környezetben, a szabadban is előfordul.
Család: Gnaphosidae – Kövipókfélék
Sötét színárnyalatú, barna vagy fekete állatok. Egész testükre és erőteljes lábaikra is jellemző az erős szőrzettel való borítottság. Szemeik két sorba rendeződtek. A második sor középső két szeme fölülről nézve szögletes.
Szövőszemölcseik hengeresek. Éjjel aktívak, a talajszinten mozognak. Fogóhálót nem szőnek. Nevüket onnan kapták, hogy nappal kövek alatt, avarban készített szövedékben pihennek.
Drassodes lapidosus– barna kövipók. Barna színű, 10-15 mm. Utótestén nincs rajzolat. Kövek alatt gyakori.
Zelotes-fajok– gyászpókok. Legtöbbször szinte teljesen fekete, kisebb méretű, melegkedvelő, nyílt területeket előnyben részesítő pókok tartoznak ebbe a genuszba, mely nálunk több mint 20 fajt számlál.
Család: Clubionidae – Kalitpókfélék
Világosbarnás vagy szürkés színű, bársonyosan szőrös, hengeres utótestű pókok. Nyolc szemük két sorba rendeződött; a második sor középső két szeme szabályos kör alakú. Szövőszemölcseik kúposak. Fogóhálót nem készítenek, éjszakai vadászok. Sok fajuk lakókamrát, ill. ivadékbölcsőt készít összesodort-szőtt növényi részek (fű, buga, levelek) közé.
Clubiona–fajok– kalitpókok. Rozsdásbarna, drapp színezetű pókok. Növényzeten, főleg vízpart közelében gyakran lehet velük találkozni.
Család: Miturgidae – Dajkapókfélék
Az előző családhoz hasonló, de hosszabb lábú, általában zöldes, vagy sárgaszínű növényzeten élő pókok. Ide tartozik hazánk legveszélyesebb pókja is.
Cheiracanthium punctorium – mérges dajkapók. 10-15 mm nagyságú pók. Költőkamráját elsősorban fűfélék visszahajlított nagy bugájába készíti. Ezen belül történik a párzása. A nőstény a petéket, majd a kikelő kicsinyeket haláláig itt őrzi. Ilyenkor nagyon agresszív és támadékony. Erős, jól fejlett csaprágóival megsebesítheti a
„betolakodókat”. Embernél a fájdalmas marást, akár 1-2 hétig is elhúzódó kellemetlen gyulladás kísérheti.
Család: Thomisidae – Karolópókfélék
Lapított, széles, néha több csúcsot viselő utótestű, 1,5-3,5 mm-es, erős ivari kétalakúságot mutató pókok. Nevüket
„karolólábaikról” és táplálékszerzésük módjáról kapták. Az első két pár lábuk jóval hosszabb, mint a második két pár. Növényeken vagy a talajon üldögélnek egy helyben, „tárt karokkal” akár órákig is, prédára várva. Ha a zsákmány elég közel kerül, akkor jellegzetes karoló mozdulattal átölelik és megmarják.. Ha szükséges, oldalazva is tudnak futni (mint a tarisznyarákok). Szövő tudományukat csak biztosítókötél és kokon készítésére használják.
Nappal aktívak. A virágokon élő fajok a virág színéhez való alkalmazkodásra is képesek; a drapp vagy barna színűek leveleken, avarban tartózkodnak előszeretettel.
Thomisus onustus– fehér karolópók. Homloka ereszszerűen kiugrik. Utóteste két csúcsba kihúzott. Színe nagyon változékony: leggyakrabban sárga, de előfordul fehér és rózsaszín változat is. Hossza 2-3 mm. Virágok kelyhében leselkedik mozdulatlanul áldozataira. Gyakori faj.
Misumena vatia– viráglakó karolópók. A 3-4 mm-es nőstény fehér vagy citromsárga, az utótest két oldalán piros sávval. A jóval kisebb hím előteste sötétbarna, a középsávja világosabb, utóteste sárgás, két fekete oldalcsíkkal, első két pár lába sötét. Mint neve is mutatja, virágokban találhatunk rájuk.
Synaema globosum– fekete-sárga karolópók. Fényes, fekete-sárga vagy fekete-narancssárga utótestű pókok, fekete hassal, melyet 4 fehér pötty díszít. Nagyon hasonló rokonának, a kutyatej-karolópóknak (Synaema plorator) a hasi oldala egyszínű fekete. Olykor előfordulnak egyszínű fekete hímek is. Mindkét faj hossza 2-3 mm. Száraz gyepekben, a kutyatejfélék virágaiban akadhatunk rájuk.
Xysticus–fajok. Talajon, avarban vagy a növényzeten élő fajok tartoznak ide, amelyre barnás színezetük is utal.
4.5. ábra. a) fojtópók, b) álkaszáspók, c) kalitpók, d) mérges dajkapók, e) fehér karolópók, f) fekete-sárga karolópók Család: Salticidae – Ugrópókok
Általában zömök, néha megnyúlt testű, viszonylag rövid lábú pókok. Hátsó pár lábuk hosszabb és vaskosabb a többinél, és ennek segítségével nagyon jól ugranak. Zsákmányukat óvatosan becserkészik, majd ráugorva terítik le. Fogóhálót nem készítenek. Szemeik három sorba rendeződtek. Az első sor 4 szeméből a középső kettő hatalmas méretű, alak- és színlátásra is képes. Szemből nézve erről a két nagy szemről jól felismerhetőek a család tagjai.
Nappal aktívak, növényzeten, avarban, sziklákon találhatunk rájuk. Melegkedvelők.
Phileus chrysops– piros ugrópók. A hím előteste fekete, utóteste élénkpiros, középen egy fekete sávval, a nőstény szürke alapon sötét foltos. Viszonylag nagytermetű, 4-6 mm hosszú pókok. Száraz, meleg, füves helyeken élnek.
Salticus scenicus– színészpók. Jellegzetes, fekete-fekér mintás pók, sárgás lábakkal. Nevét mókás mozgásának köszönheti, ami olyan, mintha illegetné magát. Hossza 2-3 mm. Kő- és házfalakon, sziklákon gyakori.
Myrmarachne formicaria– nagy hangyautánzópók. Alakja nagyon hasonlít a hangyákéra, sőt az első pár lábát is feltartja, és úgy mozgatja, mintha egy hangya csápja lenne. Megnyúlt előteste elöl fekete, hátul rozsdabarna, utóteste
elöl sárgás, hátul fekete. A hím csáprágója nagyon nagy és előre álló. Hossza 3-4 mm. Napsütötte helyeken és nádasokban él. Hangyákkal táplálkozik.
Család: Lycosidae – Farkaspókfélék
Erőteljes, hosszú lábú, dúsan szőrözött, gyors futásra képes pókok. Szemeik három sorba rendeződtek. Az első sor négy apró szemből áll, a második sor két szeme a legnagyobb, a harmadik sor két szeme kisebb és hátratolódott a fejtetőre, így fölülről nézve csak a hátsó négy szemből kialakult trapézformát látjuk; ez nagyon jellegzetes a családra. Elsősorban nappal aktívak, lerohanással vadásznak. Számos fajuk a nedvesebb élőhelyeket kedveli (vízpart, tisztások, erdőszélek). Tavasszal gyakran találkozhatunk a petecsomójukat (kokon) utótestükhöz erősítve magukkal cipelő nőstényeikkel. Kikelés után az apróságokat is még sokáig hRendzzák a nőstények.
Lycosa singoriensis– szongáriai cselőpók. Legnagyobb hazai pókfajunk, 20-40 mm. Faji bélyeg, hogy a térdek és lábszárak alja fekete. Életmódjában eltér a legtöbb farkaspóktól. Homokos, szikes síkvidéken ássa a talajba 30-40 cm mély, függőleges járatát. A nyitott szájú cső mélyén leselkedik elsősorban sáskákból, szöcskékből álló táplálékára. Az anyapók a hátán felhozza kicsinyeit a felszínre napozni. Marása igen fájdalmas, de nem mérgező.
Közeli rokonával, a nála jóval gyakoribb, szintén száraz gyepekben előforduló pokoli cselőpókkal (Lycosa vultuosa) együtt védett.
Pirata–fajok – kalózpókok. Előtestükön jellegzetes, sötét, Y-alakú rajzolat van, utótestüket lándzsahegy alakú folt és két fehér pontsor díszíti. Ezek a relatív kis termetű (3-4 mm) farkaspókok vízpartokon, nedves helyeken élnek.
Nevük onnan ered, hogy gyakran a víz felszínére is ráfutnak és ott csapnak le áldozatukra.
Család: Pisauridae – Csodáspókfélék
Farkaspókokra emlékeztető testfelépítésű és szemállású, nagytermetű (10-20 mm-es) pókok. A nőstények kokonjukat a peték kikeléséig csáprágójukkal hurcolják. Növényzeten mozgó, nappali, lerohanó vadászok. Magyarországon 3 fajuk él.
Pisaura mirabilis– csodáspók. Sárgásbarna utótestén középen világos, oldalt sötét sáv húzódik végig. Igazán
„csodásnak” a hím mondható, utóteste vörös-fekete pontozottsága miatt. A 10-15 mm-es hosszt is eléri. Növényzeten mindenfelé gyakori.
Dolomedes fimbriatus– szegélyes vidrapók. Előteste és utóteste sötétbarna, az oldalán sárgásfehér sávval. A sötét hasoldalt négy sárga sáv díszíti. Nagytermetű, akár a 22 mm-t is elérő, reprezentatív pók. Láperdőkben, ligeterdőkben, vízparton fordul elő. A víz tetején is ügyesen szalad, olykor a víz alá lebukva halivadékra is halászik. Marása már csak méreténél fogva is elég fájdalmas. Védett.
Család: Argyronetidae – Búvárpókfélék
Argyroneta aquatica– búvárpók. A szürkésbarna utótestet kettős, vízhatlan szőrzet fedi; rajta 6 bemélyedő pont figyelhető meg. Lábain pillaszerű úszószőrök vannak. Testhossza 8-15 mm. Egyetlen víz alatti életmódot folytató pókfajunk. Légköri levegővel lélegzik, amit az utóteste szőrzetéhez tapadó légbuborék formájában szállít magával.
Csendes, növényekkel benőtt vizekben szövi meg hálóját víz alatti növények közé. A búvárharangszerű, vízhatlan szövedéket buborékonként hordva légköri levegővel tölti meg, s itt neveli föl a petékből kikelt kicsinyeit is. Marása fájdalmas, de az emberre nézve veszélytelen. Védett.
Család: Agelenidae – Zugpókfélék
Hengeres testű, hosszú lábú pókok, melyeknek hátulsó szövőszemölcs-párja feltűnően hosszú. Nyolc szemük két sorba rendeződik. Tölcsérhálót szőnek repedésekbe, zugokba, növényzetre.
Tegenaria domestica – házi zugpók. Szürkésdrapp utótestét sötét foltok tarkítják; 6-10 mm. Elhagyott emberi építmények környékén, lakásokban is gyakori. A falak találkozásánál, sarkokban feszülő általában poros hálóik elárulják a jelenlétét. Akár 6-8 évig is élhetnek a nőstények (!).
Agelena labyrinthica– illó tölcsérpók. A szürke utótesten két sárga, zegzugos sáv fut végig. 9-12 mm. Magas fű közé vagy bokrokra készíti nagy, vastag tölcsérhálóját.
Család: Theridiidae – Törpepókfélék
Jellemzően gömbölyű utótestük miatt „gömbhasú pókoknak” is szokták őket nevezni. Kicsik, 0,5-3 mm-esek.
Mérgük kifejezetten erős, ám kicsiny termetük miatt az emberre nézve legtöbb fajuk teljesen veszélytelen. Hosszú, vékony lábaik nem viselnek feltűnő tüskéket. A hátsó lábak lábfején található sertefésű segítségével áldozataikra ragasztóanyagot hajítanak, és ezzel azokat harcképtelenekké teszik. Hurokhálóikat növényzeten, zugokban, repedésekben építik. Legtöbbjük valamelyik növényzeti régióban tartózkodik. Kokonjukat a fogóhálójukban őrzik a kikelt kicsinyek szétszéledéséig.
Steatoda bipunctata– kétpettyes faggyúpók. Ezzel a 2-2,5 mm nagyságú, csokoládébarna alapon fehér foltos, viaszosan fénylő utótestű pókkal lakásokban és épületekben is gyakran találkozhatunk. Szabad természetben fák törzsén láthatjuk hálóit, míg a pókot a kéreg alatti repedésekben találhatjuk.
Theridion pallens– sápadt törpepók. A szürkés utótesten középen világosabb, haránt irányban kiszélesedő sáv található. Testhossza 2 mm. Bokrokon, lombon fordul elő.
4.6. ábra. a) piros ugrópók, b) színészpók, c) csodáspók, d) szegélyes vidrapók, e) búvárpók, f) kétpettyes faggyúpók Család: Araneidae – Keresztespókfélék
Ezeknek a változatos utótestalakú pókoknak a hátán jellegzetes címerrajzolat figyelhető meg. Néhányuknál keresztre emlékeztető minta is látható. Lábuk hosszú, és különösen a hímeknél erős tüskézetet visel. Kerekhálót készítenek és a háló közepén tartózkodva vagy leshelyükön meghúzódva várnak áldozatukra.
Araneus diadematus– koronás keresztespók. 9-15 mm. Tipikus, fehér keresztmintázatot viselő pók. Erről a fajról, pontosabban a hátmintázatáról nevezték el az egész családot. Hálóját fákon, bokrokon, ereszek alatt feszíti ki.
Larinioides folium– nádi keresztespók. 5-12 mm. A hátoldal címer mintázata kettéosztott, a felső része sötét alapon lévő fehér háromszög-keretre emlékeztet. Vízparton, nádasokban gyakran lehet vele találkozni, ahol a növényzetre építi nagyméretű hálóját.
Argiope bruennichi– darázspók. 4-15 mm. Keresztben fekete-sárga csíkos utóteste a darázsra emlékeztet, innen származik magyar neve. Az alig 4 mm-es hím a 15-18 mm-t is elérő nőstényhez képest aprónak mondható. Vízparton, erdőszéli, nedvesebb réteken készíti jellegzetes, sűrű X vagy cikk-cakk alakú sávval, hímzéssel megerősített kerekhálóját. Ez a „mintázat” a háló szilárdítására szolgál, mivel ez a faj főleg egyenesszárnyúakat fog. A más keresztespóknál is előforduló hímzés funkciójára más elképzelések is vannak (pl. nagyobb állatok távoltartása, rovarok vonzása).
Argiope lobata– karéjos keresztespók. Az Alföld ritka faja ez a termetes, 20 mm-t is elérő, sárgásfehér, karéjos utótestű, nagyon szép pók. Alacsony homokpusztai gyepekben érdemes keresni. Nagy, kerek, cikk-cakk mintájú erősítéssel ellátott hálójával főként sáskákat fog. Nyár végén a jellegzetes, 1-2 cm-es kokonját a talajfelszín közelében rögzíti a növényekhez. Védett.
Család: Linyphiidae – Vitorláspókfélék
Fél mm-től 3 mm-es hosszt elérő, hengeres utótestű, hosszú lábaikon erős, feltűnő tüskéket viselő, apró pókok.
Kisméretű, jellegzetes vitorlahálóikat legtöbbször bokrokra, a növényzet aljára szövik. Sok száz, eddig megismert fajuk közül nálunk is több mint 200 él. Kis termetüknek és viszonylag nagy labidognath csáprágóiknak köszönhetően e család tagjai közül kerülnek ki a leghidegebb éghajlatú területeket is benépesítő pókok.
4.7. ábra. a) kalózpók, b) szongáriai cselőpók, c) koronás keresztespók, d) nádi keresztespók, e) karéjos keresztespók