tést enyhíti és a pozitív vonásokat jobban kiem eli Tőkéczki László legújabban, 2000-ben megjelent „Tisza István eszmei, politikai arca.” című könyve. Érdekes m ódon az író m eg sem em líti Baltazárt m ég „A református keresztyén hívő Tisza István” fejezetben sem , pedig - mint fentebb írtuk - Tisza nem egy kér
désben kérte Baltazár vélem ényét. A z p ed ig teljesen érthetetlen, hogy Tisza alföldi magyarságát, kálvinista mivoltát, iskolaügyi reformjait Szegedhez kap
csolta. N em foglalkozik kettejüknek az alföldi református magyarságról vallott azonos felfogásáról sem. Ismeretes az is, h ogy a magyar kálvinista központ, Debrecen tudom ányegyetem ének alapításához (1912-ben) éppen Baltazár sze
m élyéhez kapcsolódóan Tisza István adta a legnagyobb támogatást. A z 1945-ig nevét viselő egyetem alapításának és megvalósításának emlékét őrző márvány
táblán Tisza neve m ellett Baltazár D ezső é is olvasható. Szentpéteri Kun B éla jogász professzornak a „Tisza István és a vallásfelekezeti béke.” cím ű munkájá
ban viszont m indezzel részletesen foglalkozik, nem felejtve ki Baltazárt sem. D e
am íg Baltazár az őt és szem élye által a kálvinizmust érő támadásokkal szemben harcos magatartást tanúsított, Tisza ezt a magatartást mindkét nagy felekezet részéről elítélte. Kezdetben, m ég Erőss püspökkel és D égenfeld főgondnokkal szem ben is ellenezte az egyetem református felekezeti jellegének a hangsúlyo
zását is. Tőkéczki m ellőzi Baltazár nevét akkor is, amikor Tiszáról és a liberaliz
musról szól, pedig a két nagy református egyéniségnek a felfogása az általában azonos nem zeti eszm e mellett abban különbözött, hogy m íg Tisza csökönyösen konzervatív volt a dualizmus fenntartása tekintetében, addig Baltazár önálló magyarnemzetről álmodott. A nagyjából hasonló iskolapolitikai nézeteik is kü
lönböztek abban a tekintetben, hogy Tisza a „saját erőből” elv hangoztatásával nem volt a híve egyesek erkölcsi és anyagi támogatásának szem ben Baltazárral, aki m ély m eggyőződ ésb ől következetesen segítette például a K ollégium ot, a Kálvineum ot. Lényeges különbség volt közöttük a földkérdésben és választó
jogban is. Baltazár földreformot hirdetett, Tisza a nagybirtokok egyben tartása m ellett szavazott. Baltazár általános titkos választást akart, Tisza viszont éret
lennek tartotta a parasztságot és a m unkásságot arra, hogy a dem agógok b efo
lyásától m entesen tudjon önállóan szavazni. Baltazár angol-barátként tudta a nyugati hatalmak véleményét, hogy azok éppen az igazságtalan választási rend
szer miatt sorolj ák Magyarországot a balkáni államok közé. M indezek ellenére kölcsönösen tisztelték és nagyra becsülték egymást.
Tisza István és A dy közötti feszültség érdekes m ódon irodalmi, m űvészeti szempontból is megnyilvánult. Tisza -Baltazárral ellentétben - a művészetekkel nem nagyon szimpatizált. K ülönösen elítélte a m odernséget, amit a „nyugato- sok ” jelentettek. Ezért Ő A dyt - amint barátja H egedűs Lóránt m ondta - úgy jellem ezte, h ogy „Levéltetű a m agyar kultúra fáján.” M indketten bihariak és ízig-vérig magyarok, kálvinisták voltak és m égis ilyen durva vélem ényt alkottak egym ásról. Ady, aki egyébként tudat alatt elism erte Tisza István nagyságát és zsenialitását, szintén „kemény” jelzőket használt a Tiszákról szóló verseiben. A z ellentét okát röviden úgy fogalmazhatjuk m eg, hogy Tisza a kiváló konzervatív politikus, államférfi a m űvészetek iránt olyan érzéketlen egyén iség volt, mint A dy a zseniális, m odem költő forradalmár (aki m ellesleg az ateisztikus hangnem m ellett az irodalom legmélyebb, legszebb vallásos költeményeit írta és becsülte a gazdagok sponzorálását) politikailag passzív és antitalentum volt, akit a „forra
dalmi szelek” ide-odasodortak. Köztük talán Baltazár volt az, aki ezt az ellenté
tet b ölcsen és kálvinista m ódon a két zseni „bocsánatos bűnének” tekinthette.
Baltazár politikai szereplése jelentős volt Debrecen életében 1919-től eg é
szen a haláláig. Ebben voltak olyan periódusok, amelyekben az egyházi dolgok kötötték le, mint pl. az amerikai út, de befolyása a városi vezetésre mindig érvé
nyesült. Erről a fenti „Próbáltatások...” könyv után leginkább a „Debrecen tör
ténete.” 1919 -1 8 4 4 .4 . kötetében Tímár Lajostól szerezhetünk tudomást rövid
összefoglaló mondatokban: „Tudjuk azt, hogy Debrecen, mint a Tiszántúl szelle
mi és politikai központja egyben a magyar reformátusság fellegvára is volt. Egy m ásik jellegzetessége is volt Debrecennek, nevezetesen a cívis réteg, ami elő
ször főleg földbirtokosokból, földbérlőkből, majd tehetősebb vezetőkből, okta
tókból, bankárokból, kereskedőkből tevődött össze. Mindkét sajátosság értelmé
ben a városnak és lakosságának e g y erős összefogást kellett volna mutatnia.
Sajnos ez a húszas évektől nem így volt: pártoskodás, nyílt vagy burkolt ellensé
geskedés, osztályharc-szerű ellentétek, faji, felekezeti széthúzások szinte állan
dóan beárnyékolták a fenséges N agytem plom két tornyát és a körülötte lakók életét. A cívis hagyom ányok őrzésében jelentős szerepe volt a református egy
háznak, a Református Kollégium nak. A város polgármesterei az ábécétől a jo gász évekig a református K ollégium növendékei voltak. Baltazár püspök ezekre a hagyományokra hivatkozva írta a 20-as évek elej én: »A régi erények, amelyek történelmi tények m ég jelen sűrű sötétségét is túl tudják sugározni, Debrecen őspolgársága által vannak képviselve. Vigyázza tehát ez a p olgárság! Ébredjen történelmi felelősségén ek tudatára, az ősök erényeit élessze f e l !« ” (130 o.) - (Visszatekintve mindez pusztába kiáltó szó lett, amint azt az eltelt évtized válto
zásai bizonyítottak. L. L.)
A kötet m ásik szerzője, Veress Géza a polgári vezető réteg ellentéteiről szólva csaknem mindig m egem líti Baltazárt: „A z úri középréteg - egyes tőké
sek, az alakuló egyetem tanárai s m ás értelmiségiek, a katona- rendőr- és csend
őrtisztek és a város közéletében eddig mellőzött római katolikus vezetők - köré
ben teijedő antiszemitizmus a református egyházzal összefonódott városi veze
tés és különösen egyes vezetők - Baltazár, Márk, M agoss - ellen is irányult, akiket zsidó barátsággal, szabadkőm űves kapcsolatokkal vádoltak.” Provokáci
ók is bőven voltak, am elyekről Baltazár vélem ényét idézi: „Ú gy látszik, hogy vannak, akik éppen most... a legrútabb politikát, a felekezeti gyűlölködés politi
káját akarják a tem plom okba bevinni.” K enézy professzor Baltazárral együtt küzdött az egyetem alapításáért és az első volt az országban, „aki az 1912:36.
tc.-ben foglalt tanszabadság elvére hivatkozva ítélte el...a nyitó egyetem hírét rontó akciót (numerus clausus).” Baltazár gyakran írt a h elyi lapban és legin
kább mérsékletre intette a harcos feleket: ” Haragot haraggal, pusztulást pusz
títással gyógyítani nem lehet.”...”s henteseknek nevezte az ellenforradalmi kur
zus exponenseit.” (181-182 o.)
Baltazárnak a proletárdiktatúra leverése utáni igazolóbizottságban kifejtett elnöki m űködését jelzi, hogy az 1479 igazolás közül csupán 21 tisztviselőt nem igazoltak. Érdekességként felhozhatjuk, hogy Vásáry Istvánt (aki később pol
gármesterként vezette a várost és Baltazár a közism ert Vásáry-perben a legak
tívabb védőj e, barátj a volt) nem igazolta ez a bizottság. M ásik két barát - Magoss György és K enézy Gyula - ellen is folyt eljárás, de term észetesen ezeknek nem
Baltazár állt a hátterében, hiszen K enézy professzort ugyanúgy, mint Baltazárt szabadkőművességgel vádolták és felszólították a „páholy” feloszlatására. Márk polgármesterrel együtt Baltazár is a m egbékélésre szólította fel „az ellentétes irányzatokat” képviselőket. „Baltazár püspök arra is figyelm eztetett, hogy alig akad valaki, akit a forradalmi megrázkódtatások nem érintettek, a szélsőségek m eg nem tévesztettek volna, és senki sincs a városban, aki legalábbis hallgatóla
gosan, tétlenül ne tűrte volna az esem ényeket, ezért a büntetést bízzák az igaz
ságszolgáltatásra.” - írta erről Veress Géza.
(Akik átélték az 1990-es rendszerváltást gyakran hallhatták ugyanezeket a
„keresztyéni” megbocsátás szólamait mind az új vezetők, mind a régi rendszer
ből átpártolt egyének szájából, bár nagy többségben az utóbbiak ateisták voltak és maradtak! L. L.)
N em csak a civil életben, hanem az egyházban is megmutatkoztak az ellen
tétek. „Baltazár püspök teljes tekintélyének latba vetésével próbálta a reformá
tus egyházkerület egységét és a hívőket saját táborában megtartani, azonban D icsőfí József, idősebb Szele György, R évész Imre, Uray Sándor szem élyében m ég a palástosok között is jelentékeny ellenzéke támadt. A kurzuspapok, vala
mint Szomjas kormánybiztos, Mitrovics Gyula, az egyetem pedagógia professzo
ra, K om lóssy Imre, a Hajdúföld főszerkesztője, B essen y ei Lajos református főgim názium i tanár és m ások közrem űködésével ajobboldal a K álvin-szövet- ségben az egyházon belüli ellenzékként lépett fel. A püspököt kezdetben a többi egyházkerület és a konvent sem támogatta egyértelm űen.” E gyeseket (Balta
zár, Márk, Magoss) annyira kompromittáltak, hogy Vásáry István bizalmas m eg
b eszélésen azt javasolta, hogy mondjanak le, kéijék nyugdíjazásukat, s ezzel, valamint a közgyűlés várható állásfoglalásával tiltakozzanak a támadások ellen.
Horthy M iklós 1920. április 14-i szemléje előtt hiába fenyegették m eg Baltazárt, h ogy ne merjen m egjelenni az ünnepségen, a kabinetiroda m égis felkérte az együttműködésre, amit az igazolt, hogy Horthyt a Nagytemplomban Baltazár is üdvözölte. Horthy m eg is állapította, „hogy a református egyház mögötte áll.”
A jobboldali befolyásra a feszültségek annyira fokozódtak, h ogy M agoss György tiszti főügyészt a román m egszállás alatt tanúsított vezetői magatartásá
ért és mert „kommunistákat mentett”, bűnvádi eljárás alá akarták vonni. „. . . A városi önkormányzat, a református egyház és a közélet más mérsékelt és liberá
lis vezető szem élyiségei titokban már jóval előbb arra készültek, hogy ajobboldal gátlástalan törekvései...m egfékezésére befolyásos országos politikai köröknél és szem élyeknél keressenek tám ogatást.” Baltazár ebben az akcióban is tevé
kenyen részt vett.: "Augusztus 15-én Baltazár püspök hivatalában... (Márk Endre, M agoss György, Vásáry István és K enézy G yula egyetem i tanár) 21 pontban írásba foglalták álláspontjukat. A z egyik példányt megőrzésre Baltazár
ra bízták.” K ülönösen Hubert Ottó kormánybiztos támadta Baltazárékat, amit
ők Horthynak is jelentettek. A városi törvényhatósági közigazgatási bizottság
„Baltazár és M agoss főügyész elleni eljárást a kálvinizmus üldözésének és poli
tikai természetű ügynek minősítette, m elyben M agoss György áldozata a katoli
cizm us kom oly tényezőitől távol álló hajszának, am ely Debrecen ősi hagyom á
nyainak romjain új destruktív irányzatot próbál teremteni... A püspök... egyene
sen Hubertet tette felelő ssé a város vezetői elleni támadásokért, aki pedig a kommün és a m egszállás idején tanúsított viselkedése miatt maga is igazolással tartozna. A tanácshatalmat üdvözlő nyilatkozatáért, valamint azért vádolta, hogy a m egszállás után önhatalmúlag tette magát a rögtönítélő bíróság elnökévé, és illetéktelenül adott ki statáriális rendelkezést.” V égü l ez a harc az igaz tábor győzelm ével végződött. A z önkormányzat választott testületéinek többsége a m egvádoltak m ellett állt és a közigazgatási bizottság m egüresedő öt helyére a jobboldal ellenindítványát leszavazva, nagy többséggel Baltazár D ezső t és D égenfeld Józsefet újraválasztotta, Márk Endrét, Fejér Ferencet, a zsidó hitköz
ség elnökét és Steinfeld István zsidó földbirtokost pedig megválasztotta. ”A fe
gyelm i eljárás alá vontak nagy részét felmentették, a felfüggesztett M agoss Györgyöt állásába visszahelyezték, 1923-ban pedig polgármesterré választot
ták.
A provokációk azonban nem szűntek meg. A z esem ények a C zeglédy Emá- nuel és Baltazár könyvéből már ismertek. A rendőrség nem fedte fel, hogy mind
ezek a csúnya izgatások a főváros befolyásos legtöbbször magasabb rangú -katolikus köreinek biztatására történtek. Baltazárra próbálták fogni azt is, hogy az ORLE-t (Országos Református Lelkészegyesület) amiatt voltak kénytelenek feloszlatni, m ivel az a rendőrhatósági intézkedést rosszakaratúlag aposztrofálva botrányt keltett ”A Debreceni Új ság már mint „tiszántúli bolsevizmus” m egnyil
vánulásairól írt. Ezzel kapcsolatban. „Baltazár kibontott kalóz lobogójáról” írt a Hajdúföld is. „Baltazár azonban hajthatatlan maradt ellenfeleivel, m ég hívei kér
lelő érveivel szemben is, és minden kompromisszumot elutasított.” Kapcsolatba lépett a liberális blokkal (Polgárok és M unkások Szövetségével stb.) és ebben a szociáldemokratákat is magába foglaló szövetségben irányító szerepet vállalt. A jobboldalt ezek a lépések m ég vadabb támadásra ingerelték. „A püspök határo
zott állásfoglalása, egyházi vezetőtől szokatlan nyílt politikai fellépése a közvéle
m ényre is hatással volt és széles körben m egértést talált. H úsvét első napján például a Nagytem plom ban a padok közötti helyeket is zsúfolásig m egtöltő tö
m eg hallgatta prédikációját. A k özös törekvést hirdető Baltazár püspököt és G iessw ein Sándor pápai prelátust - mint említettük - együtt ünnepelték a liberá
lis politikusok részvételével rendezett erzsébetfalvi találkozón, és Bárczy István volt budapesti főpolgármester köszöntötte a baloldali összefogás kiemelkedő ke
resztyén vezetőit.. .A Baltazárral szorosan együttműködő Vásáry István is kifo
gásolta a felekezeti izgatást, amikor például a Fehér Ú jság Pázm ányt idézve
arról írt: »Inkább vadak lakják az országot, mint eretn ek ek é” M indezek a már említettek mellett azt igazolják, hogy a Baltazárra fogott „katolikusok elleni gyű
lölet” nem volt igaz, hanem szintén provokációnak bizonyult.
Veress az említett Debrecen története kötetében részletezi a jobboldali és baloldali mozgalmakat, valamint városi politikát a húszas évek végétől 1936-ig, a püspök haláláig. (205-263 o.) M ivel más fejezetekben Baltazár szerepéről szól
tunk itt m ost csupán egy bekezdést idézünk: ”A debreceni ellenzéki hangulatot H egym egi Kisséktől függetlenül bátorította, ugyanakkor radikális fordulatát fé
kezte Baltazár D ezső ekkori politikai közszereplése is. 1926-ban csatlakozott ugyan az E gységes Párthoz, támogatta Bethlent is, mert azt remélte, - nyilat
kozta utólag - hogy sikerül súlyos tévedéseiről barátilag m eggyőznie, de az 1929 őszén nyilvánosságra hozott újabb 12 pontos programjában...közvetve ismét a kormányzati rendszert bírálta. S miután álláspontj át Bethlen visszautasította, nyílt levélben jelentette be szakítását a kormánypárttal.”
A z eltérő nézeteket vallókkal, m ég a politikai vagy szem élyes ellenfeleivel is többnyire türelmes volt. Pártfogolta például Juhász N agy Sándor hazatérését és egyházkerületi főjegyzői állásba helyezte, aki a nagytekintélyű püspök árnyé
kában némi közéleti mozgástérhez is juthatott. A baloldali politikában kompromit
tált és egyetem i katedrájától is m egfosztott Zoványi Jenő - egyébként neves egyháztörténész - iránt is toleráns volt. Kibékült Bethlennel és Horthy Istvánnal is, az utóbbival a külpolitikai és egyházpolitikai kérdésekben volt vitája, aki miu
tán élesen megkritizálta Baltazárt a felsőházban, lemondott egyházkerületi fő
gondnoki tisztségéről is. A barátságot is meghaladó igazságos magatartást tanú
sított az 1934-35 között zajló Vásáry István elleni perben, amiről szintén Veress Géza írt részletesen a Vásáry közéleti pályáját feltáró monográfiájában.
A szerző lényegében a fentieket ismétli, de egyes új részleteket érdem es
nek tartunk itt is felidézni, am elyek Baltazár politikai és emberi magatartását megmutatják. A politikai pálfordulásokat jellemzik az egykori Bethlen-Vay-Vásáry viszony változások is. A Vásáry István pere cím ű fejezetben a következők o l
vashatók: ”A városi elitből Vásáry ellen most szerveződők és a Kolosváry-Bor- csa vezette társaság összefogásában, együttműködésében, valamint a kormányzati beavatkozás elősegítésében tisztsége miatt is fontos szerepet kapott Vay Lász
ló. Annak idején őt m ég Bethlen tette főispánná s 1932-ben, a kormányváltozás
kor is közbenjárt Vay tisztségének megtartása mellett...Beiktatása után alig né
hány hónappal, már 1933-ban hírek jelentek m eg egyes fővárosi lapokban Vay távozásáról s utódjaként Kolosváry-Borcsát említették. Vay m egm entését ak
kor Rásó István Hajdú m egyei alispánnal együtt Vásáry kezdem ényezte, mert eltávolítását Bethlen ellen irányúiénak vélték. Féltek egy sokkal rosszabb - Hu- bert-féle - utódtól is. Vay m ellett nyilatkozott Baltazár is.” A m ikor Göm bös bemutatkozásra 1933-ban Bethlen képviselői beszám olója alkalmából Debre
cenbe látogatott... népes gazdaküldöttség fogadta Baltazár püspök és Vásáry József, a h elyi G azdasági E gyesület alelnöke v ezetésév el.” Érdekes az, hogy fő leg V ásáry J ó zsef gazda, agrárpolitikus István testvére, Baltazár veje -kifejezetten ellenzéki, támadó beszédet mondott Gömbös előtt, ami nagyban ki
emelte a kiváló kisgazdapárti politikus előrelátását a miniszterelnök jobboldalisá- gát illetően! (Vásáry József 1945-ös kormányban a földm űvelésügyi minisztéri
um államtitkára volt és közvetlen munkatársa N agy Imrének. K ésőbb Pfeiffer- pártban viselt tisztséget, majd 1956-ban ezt újra akarta szervezni, de a forrada
lom utáni megtorlás elől emigrációba kényszerült. E zzel egy kiváló politikust, szervezőt és szónokot vesztett el az eredeti K isgazda P árt! A szerző többször beszélgetett v ele és V eveyben (Svájc) elolvasta eddig m ég ki nem adott -emlékiratait és ezek alapján igazolja a magasabb polcot érdemlő politikus - főleg agrár-politikai - nézeteit és v ég ig töretlen antibolsevista magatartását. L. L.)
A támadásokra a Vásáry h ívek táborba tömörültek. „Baltazár kezdem é
nyezésére már április 30-án a városháza kistermében megalakult a törvényható
sági bizottság 30-50 tagjából a D ebreceni Városi S zövetség. A püspök arról szólt, hogy a városnak első és főszempontja mindig az önkormányzati szabadság megőrzése, amely most veszedelemben van.. .A másik kezdeményező, Hegymegi K iss Pál elmondta, hogy párthíveivel együtt »szíw el-lélek k el csatlakozik.«.. .A szövetség elnökévé Baltazár D ezsőt, társelnökévé H egym egi K is Pált és Jóna Istvánt választották. A következő napokban a közgyűlés 68 tagja csatlakozott a szövetséghez. Május 14-i újabb gyűlésükön Baltazár arról szólt, h ogy sokan füg
gő helyzetük vagy a rájuk nehezedő nyom ás miatt nem jelentkezhettek nyíltan, de j élezték, hogy egyetértenek. » A z emberek nyaka többé-kevésbé iga alá k e
r ü lt- fejtegette - és a kormány úgy akaija fejleszteni erejét, hogy a szolgaságot m inél göm yesztőbbé teszi...« - de a történelem tanulsága, h ogy - »amikor or
szágunk szabadsága és önállósága nagy veszélyben forgott, az önkormányzatok voltak, am elyek kem ény ellenállásukkal elhárították a katasztrófát. N em hagy
hatjuk hát lerombolni önkormányzatunk bástyáit.« A fegyelm i vizsgálatot elren
delő belügyminiszteri leiratról (Baltazár) a következőket mondta: » jo g i ismeret
ben, kritikai és erkölcsi felfogásában nagyon laza, szerk ezetileg idétlen fércelm ény...m ely nem származhat Budapestről, a felkészültségében, em elke
dett felfogásában nagyra becsült minisztertől, sokkal inkább a debreceniektől... .A felfüggesztés indoklásával - további m űködésével helyrehozhatatlan károkat okozhatna, az eljárás minden befolyástól mentesítése - durván becsületébe gá
zo l egy kiváló szem élyiségnek, akinek tiszta kezére, nagy tehetségére Debre
cennek nagyobb szüksége van, mint bármelyik felettes hatóságéra... Debrecen hím evét az a lélek biztosította az egész világ előtt, am ely ebben a városban négyszáz éven át uralkodott, am ely a polgárok tehetségében és becsületességé
ben rejlett - mondta. - El kell ítélnem a pártpolitikának azt a tendenciáját, ame
lyik bejött ide a törvényhatóság képviseletébe, és minket, akik különben együtt szeretnénk városunk felvirágoztatására k özös erővel, b ékességgel, szeretettel dolgozni, széjjelválaszt, elkülönít és ellenséges táborba állít....” Ú g y értelmezte, hogy a főispán demagógiának bélyegezte azt, ahogy a leiratot kezelik és a Váro
si Szövetség álláspontját is. Tiltakozott ez ellen, mert „a dem agógiához először is üres fej kell, továbbá egy nagy szamár töm eg, am ely azt beveszi. Már pedig ez rájuk nem vonatkoztatható...A hatalom nagyon szívesen elbánik mindennel és mindenkivel - folytatta - aszerint, hogy mennyire tudj a magát emancipálni (füg
getleníteni) a közmoráltól. A hatalomnak minden eszköz rendelkezésére áll és ő nem köteles indokolni., .nincs az a fómm, ahol őt ezért (a határozatért, amit Vásáry István és társai ellen hozott), felelősségre vonhatnák.” - Erről a bátor - vakm e
rő -h a n g r ó l egyébként már olvashattunk a „Próbáltatások.. ”-ban is ! (L. L.) A Horthy-korszak alatt is történtek olyan ténykedések, am elyek sértették a reformátusok m eggyőződését és érdekeit. Ilyen volt pl. az, hogy a tankönyvek
ben a reform áció történetét nem objektíven írták le. M ind a tiszántúli, m ind a dunántúli egyházkerület és az Egyetem es Konvent tiltakozott az ellen ahogyan a katolikus és részben az állami tankönyvek azt tárgyalták, de nem történt semmi.
A z átmeneti B ethlen- Baltazár vita sem kedvezett a protestánsoknak, ami lé
nyegében nem az alábbiakban ismertetendő pontokból fakadt, hanem a polgár
ság liberális felfogásának a terjedése miatt, amit Baltazár helyeselt. Ez a hosszú évekre nyúló vita végül akkor lángolt magasra, amikor Baltazár a francia parla
ság liberális felfogásának a terjedése miatt, amit Baltazár helyeselt. Ez a hosszú évekre nyúló vita végül akkor lángolt magasra, amikor Baltazár a francia parla