meghalt. Valójában tehát a negyedszázados fordulón munkatár

saitól, szolgatársaitól, gyülekezettől, egyházkerülettől való búcsúzása megtörtént

és hagyatékul maradt ekkor elhangzott áldása: »A világosság, igazság, szabad­

ság, szeretet lelke: és mindenek felett az Istennek mindenre elég kegyelm e áradjon és maradjon a gyü lek ezeten .« ”

(A z idézettek forrásadatait az irodalomnál ismertetjük. A z előadást egy esz­

tergomi konferencián hallgattam m eg, m elyet kérésemre Kormos László „Esz­

tergomban történt találkozásunk em lékéül szíves barátsággal” m egjegyzéssel 1995. május 26-án küldött el. Akkor m ég azt hittem, hogy ebben a munkában társszerzők leszünk, ahogyan azt elterveztük. Sajnos Ő éppen akkor lett halálos beteg, amikor K ocsis Elemér püspök 60 év után először tartott 1996. aug. 19-én em lékező istentiszteletet Baltazár sírjánál. Utána már csak levelet váltottunk m egtervezve a könyv egyes fejezeteinek megírását. L. L.)

Dr. Kormos László Studia et A cta E cclesiestica V. sorozatában már 1983- ban sok mindent tisztázott - bár előadásában ezeket érintette - m égis érdemes tanulmányából a Református egyházpolitika alfejezetből is id ézn i., A. dunántúli püspök a lelkészeket arra kérte, h ogy ne akadályozzák az új államalakulást.

Jánosi Zoltán belügyi államtitkár 1919 márciusában helyeselte az állam és egy­

ház szétválasztását. H íve volt a szabad vallásgyakorlatnak és az iskolák államo­

sításának. Szükségesnek látta azt a felekezetek közötti ellentétek feloldása és a demokratikus, szociális szellem ben való egységes nevelés érdekében. Hangsú­

lyozta azonban a vallásos n evelés fontosságát, m elyre a régi keretek nem alkalm asak.. .A kritikus helyzetben Jánosi Zoltán a politikai fórumokon is lel­

készként vett részt a társadalom átalakuló életében. Baltazár D ezső tiszántúli püspök április 4-én tájékoztatta a lelkészeket az egyház helyzetéről, és buzdítot­

ta őket a bizalomra és engedelm ességre.” (Korántsem csak Baltazár hirdette az egyházi engedelmességet, hanem minden püspök, mert ezt látták józan diploma­

tikus lépésnek. Akkor m ég senkisem hitte azt, hogy a bolsevista rendszer m in­

denféle vallásosságot ki akar irtani. L. L.)

A kritikus időkről szóló írás íg y folytatja: „A debreceni hittudományi kar 1919. március 26-án Ferenczy G yula professzor indítványára határozatot ho­

zott, hogy »a dolgok új rendjét, mint aNázáreti által hirdetett, az emberiség által várt istenországát« üdvözli és felajánlj a támogatását a m egvalósítására.. .Balta­

zár D ezső az ORLE képviseletében - mint azt már tudjuk Z oványi és M ocsár írásaiból - ugyancsak táviratban üdvözölte Garbai Sándort. Ö sszefüggés lehet a két távirat között, hiszen Ferenczy Gyula mint az ORLE főtitkára, belső munka­

társa volt Baltazárnak.” Csaknem minden egyházi vezető, professzor valóban hitt egy ig a zi, jézusi lelki kommunizmusban.” Tildy Zoltán megszervezte a refor­

mátus lelkészek szakszervezetét, Tóth B éla esperes M iskolcon 57 református lelkésszel belépett a szocialista pártba, akiket mint új elvtársakat a direktórium m eleg szavakkal üdvözölt. Mindezekről Kormos a fenti tanulmányában szavahi­

hetően írt Zoványi és Baltazár közötti üggyel kapcsolatban: „Baltazár halogató

politikát választott a Debreceni Új ságban 1919 nyarán közölt bizottsági felhívás­

ra, am ely a lakosság feljelentését kérte a kom m unizm us mellett állást foglalók beszédeiről, írásairól, magatartásáról. A püspöki intenció szerint az egyházköz­

ségek nem tettek feljelentést, mert Baltazár méltányosságot kérve az üldözöttek és családtagjaik iránt, minden támogató m egjegyzés nélkül továbbította a kon- venti leiratokat az esperesekhez. Z oványi Jenő magatartását nem olyan m él­

tánytalanságot nem tűrő pártfogással tekintette, mint a fegyelm i elé került taní­

tók és óvónők ügyét, de nem azért, mert Zoványi a Tanácsköztársaság m ellett exponálta magát, hanem azért, mert már 1918 nyarán és őszén cikkeket ír az iskolai vallásoktatás eltörléséért a sötétség tévesztésén ek megakadályozására.

Zoványit a református egyházi lapok megújuló támadásai miatt kényszerhely­

zetben fosztotta m eg az egyházi bíróság lelkészi jelllegétől, majd a kultuszminisz­

térium nyugdíjazta. A debreceni egyetem hittudományi kara ellen indított hírlapi és hivatali haj sza telj esen más j ellegü volt. A Tanácsköztársaság vezető funkci­

onáriusait üdvözlő távirat ódiumát Ferenczy Gyula professzor vállalta magára.

Őt is nyugdíjazták. Valójában a támadás Baltazár ellen irányult, aki ellenzéki magatartást tanúsított az ellenforradalmi rendszerrel szemben, és bizonyos egy­

házon belüli erőknek kapóra jött volna a Baltazár félreállítása.” M indezekről olvashattunk a „Próbáltatások.. ,”-ban is, ugyanúgy, mint azt is, amit Kormos szintén megállapított, hogy „m egelőzve a fehérterror igazoló eljárását, csupán huszonegyet marasztalt el a m egvizsgált mintegy másfélezerből. N em ez volt az ellenforradalom gyakorlata. Baltazárnak köszönhető, hogy D ebrecen vezetése helyén maradt 1 9 3 5 -ig ...”

Baltazár kem ényen bírálta a kegyetlenkedő ellenforradalmat, de helytelení­

tette, hogy azt fehérterromak hívják, mert szerinte a fekete akart elbújni a fehér szín m ögé. „A fehérterror a klerikálisok reakciós terrorja, tehát fekete terror.

N em zetközi epidémia, amelytől óvakodni kell. Újfajta fekete intemacionálénak a jelét kell látnunk a felekezeti gyűlölködés dühöngésében, m ely egyrészt a zsi­

dókat, másrészt a protestánsokat ítéli el, ú gy látszik, h ogy a zsidók után mi kö­

vetkezünk áldozatul.”

"Révész Imre abban az időben m ég ugyanezen a vélem ényen volt. A kor­

m ány és a katolicizm us támadása a reform átussággal szem ben következetes volt - írj a Kormos - Baltazár és R évész nyilatkozataira, a kunhegyesi m em o­

randummal foglalkozó zsinati döntésekre azzal felelt, hogy 1922. julius 5-én az államsegélyt minden indoklás nélkül beszüntette... A Baltazár köréhez tartozók közül R évész Imre volt magatartásában és megnyilatkozásaiban a legkövetke­

zetesebb, 1920. július 22-én a zsidó kérdés felvetése ellen tiltakozik.” Későbbi­

ekben C sikesz Sándor, Juhász N a g y Sándor, Karácsony Sándor, K iss Ferenc, Szabó Aladár, Victor János, Sebestyén Jenő, Bereczky Albert, Tildy Zoltán, For­

gács Gyula Baltazár és R évész intenciói alapján próbáltak tárgyalni az új állam­

mai folytatandó pártmentes kapcsolat teremtéséről Ravasz Lászlóval is az 1923- 1928-ig teijedő időszakban.

Baltazárnak igaza volt, hogy esetenként úgym ond diplomatikus lépésekre határozta el magát m ég akkor is, ha az a külső szem lélők számára érthetetlenek voltak és főleg ellen ségei előtt azok „árulásnak, behódolásnak” tűntek. Ilyen taktikával mentett m eg nagyon sok embert, de Debrecent is mindkét szélsőség - bolsevizm us és az utána következő „fehér” m egtorlás - túlzásaival szemben.

A k i ezt nem látta, az vagy elfogult ellen ség vagy vak volt. A fentebb említett Baltazár-híveket a szovjet uralom által diktált újabb bolsevisták úgy m egfenye­

gették, hogy vezérüknek a nevét sem merték kiejteni.

Baltazárt - m ivel nem vállalt a teológián professzori állást - mint „tudóst”

általában nem jegyezték. Ennek módosítására sok egyéb között felhozzuk azt, hogy Kari Barth, aki a X X . század legnagyobb teológiai teoretikusa volt, a „Das Wort Gottes und die T heologie.” (Isten igéje és a theológia) cím ű munkájának 1925-ös kiadását „saját fényképével ellátva, sajátkezű bejegyzéssel Baltazár D ezső püspöknek dedikált Münsterben, 1929. márc. 1 -én” -ír ta erről dr. Jánossy Imre. A könyv m a is m egvan a debreceni K ollégium Nagykönyvtárában. Ezek után Jánossy azon elmélkedik, hogy miért éppen ezt a könyvet küldte Baltazár­

nak és miért nem a korábban m egjelent Dogm atiká-t ? A választ néhány sorral alább pedig megadja: Barth rendkívüli m ódon érdeklődött a magyar reformátu­

sok iránt, ami már a magyarokkal történt szem élyes találkozásait (1 9 3 6 ,1 9 4 8 ) jóval m egelőzte. A z első dátum mindenképpen Baltazárral való találkozását, a dedikáció pedig az iránta megnyilvánuló tiszteletét jelentette. A magyar kálviniz- mus legnagyobb magyar ismerője és képviselője ugyanis Baltazár volt.

Ide tartozik Baltazár és az irodalom kapcsolata. A dy Endre költőnk őszinte tisztelője volt a püspök egyéniségének és munkájának. Márpedig a költő nem becsült nagyra olyan embert, aki az ő géniusza felől nem volt jó vélem énnyel.

Am ikor a hivatalos irodalom ítélőszéke elé állítja Adyt, akkor a református egy­

ház védelm ébe v eszi a m űvészetét. Baltazár és Makkai Sándor püspökök elnö­

kei voltak a M agyar Protestáns Irodalmi Társaságnak: Baltazár 1915-től 1924- ig, Makkai Sándor 1938-tól. 1927-ben Makkai a „Magyar Fa sorsa” cím ű mun- káj ával m egvédte a vádlott A dy költészetét, így nyernek versei zöld utat a refor­

mátus iskolákban. Oláh Gábor az egyháztól és a kollégium tól nem az ő idejében távolodott el, de a püspök az, aki 1920-ban m egköszöni Oláh Gábornak a L el­

készegyesület cím ű lap számára küldött verskéziratát, és arra kéri: tisztelje m eg gyakrabban “poémáival” az általa szerkesztett lapot. Amikor Oláh Gábort „kor­

m ányzósértés” cím én bűnvádi eljárás alá akarták vonni a “Parasztok kórusa”

m űve miatt, Baltazár, aki már hallotta ezt a verset, védelm ébe veszi a költőt, és közbenjár a bűnvádi eljárás m egszüntetése érdekében 1932-ben. Ecsedi István néprajztudós is barátja volt a humanista püspöknek. Gyüjtőútjára a települések

református lelkészeihez szóló nyílt ajánló levéllel látta el, ebben felhatalmazta Ecsedi Istvánt a parókiák egyházi gyűjtem ényeinek és levéltárainak m egtekin­

tésére, így a lelkészek, tanítók vendégül látták.

A nagy közönség számára 1986-ban a - nem egyháztörténeti jellegű - „

Deb­

recen története 1919-1944. 4. kötetében

ír óvatosan

Veress Géza

Baltazár kiemelkedő szerepéről Debrecen város politikájában és emlegeti érdemeit, amit már részleteztünk.

A méltatások végére tesszük a megjelent magyar lexikonokat, amelyekben Baltazárt említik vagy éppen nem említik.

Révai Lexikon 1936: Baltazár 1871. Debr. Ref. püspök, politikus, felsőházi tag. A z ORLE megalapítója és elnöke, szónok, író.

Új Idők Lexikona: Singer és W olfner írod. Int. Rt. Bpest. 1936. B. D.

ref.püspök.

M indenki Lexikona. Akad. Kiadó Bpest, 1974.: N incs benne

Alapism ereti kislexikon. N ovotrade, Bpest. 1988. : B. D. 1871-1936.

Ref.püspök, 1 917.1918. konvent elnöke. Szociális érzékenység, az ellenforra­

dalom idején liberális álláspont jellem ezte tevékenyégét

Magyar életrajzi lexikon. Akad. Kiadó 1981. Ugyanazt írja, mint a Révai, de megemlíti, hogy Tisza Lajos nevelője volt. K özbenjogi doktorátust szerzett. Egy­

séges politika, kultúra szociális és gazdasági program a magyar kálvinizmus ré­

szére 1918. R engeteg cikke jelent m eg. Baltazárban a hagyom ányos szellem testesült meg: teológiában ortodox, állambölcseletben liberális. A z ismertetés 19 soros, amit Csikesz Sándor kiadványa alapján írtak.

M agyar Larousse Enciklopédia. 1. 1991.: N in cs benne Baltazár. V iszont m egem líti az Akadém iai Kislexikon. 1 9 8 9 (1 .k. 1 7 7 .0 .), és m ég az Új M agyar L exikon 1959 (1. k. 233. o.) is

A z előszóban már említett D ezső Gyula írja, h ogy „Érdemes volna a hívek számára Baltazár-breviáriumot készíttetni az ő eszméiből, világnézeti megnyilat­

kozásaiból, bölcs mondásaiból. Vigasztaló, nagyértékü olvasmány lenne és élet­

ben tartaná közöttünk azt, aki ma már Krisztusban él.”

V égezetül néhány sor Baltazár „alázatos dicsekedései”-ből: „Elég neked az én kegyelm em , mert az én erőm erőtelenség által végeztetik el.”

„Neki kell emelkednie, nekem pedig alászállnom.” (Keresztelő János)

„Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk ?” (Pál)

„N em azért jött, h ogy neki szolgáljanak, hanem, h ogy ő szolgáljon s adja életét válságul sokakért, s aki hü övéit m egerősíteni és megőrizni a gonosztól.”

(Bethlen Gábor kedvelt igéje)

Elhallgatásának egyik indoklásaként tanulságul az utókor számára A dy egyik

„aforizmáját” idézzük.

In document Baltazár Dezső püspök élete és munkássága (Pldal 167-172)