Magyarország, mint ősi pogány hitében is, tiszta krisztusi hitében is val

láserkölcsi kultúrállam, a legszigorúbb intézkedéseket foganatosít az egyéni és közéleti tiszta erkölcs uralma érdekében.” (Pesti Hírlap Vasárnapja 1927. szep­

tember 2. 35. o.)

H ogy mennyire nem ismerték vagy nem akarták megismertetni ezeket új­

ságban is közölt előremutató, liberális pontokat, amelyekre Bethlen számos he­

lyen reagált, mutatja az, hogy az 1972-ben megjelent Horthy M iklós titkos iratai cím ű könyvben teljes egészében le van írva a 12 pont „53 b” jelzéssel (284-286 o.). A másolat Teleki alkotmánytervezete mellett található Horthy ceruzával írt m egjegyzésével: „Baltazár”. Horthy az irat összes demokratikus jellegű m egál­

lapításait megkérdőjelezte.

M a közel háromnegyed század után nem nagyon csodálkozunk ezeken az előremutató és haladó gondolatokon és am elyek közül nem egy m egvalósulni látszik a kommunista rendszer bukása után. Akkor azonban ezek a pontok radi­

kálisnak tűntek és a kormány számára, ami arisztokraták és a nagy befolyású

klérus befolyása alatt állt, ezeket a pontokba foglalt elképzeléseket naív óhajnak tartotta. Szomorú az, hogy a nagy m űveltségű és kiváló politikus Bethlen István volt az, aki ezeket a pontokat semmibe vette és nem átallotta Baltazárt dilettáns politikusnak nevezni. Nézeteit azonosította Károlyi Mihály politikájával. Romsics Ignác azonban könyvében (1999) m egjegyezte, hogy Bethlen ezen vélem énye túlzás volt, m ivel a püspököt egyáltalán nem lehetett vádolni a Károlyi-féle bal- oldalisággal. Bethlen nem helyeselte Baltazár párizsi nyilatkozatait sem, amikor kritizálta a magyar bel- és külpolitikát, valamint a pártalapításra irányuló törek­

véseit sem.

A liberálisabb felfogású emberek m egegyeztek a püspök elképzeléseivel és ezért nagyra becsülték. A sok egyházpolitikai és állami vita résztvevői között voltak olyan józan felfogású katolikus miniszterek, mint Klebersberg Kunó gróf, aki minden erővel igyekezett a vallási ellentéteket elsimítani. Baltazárnak a pro­

testánsok körében igen nagy tábora volt, amit az ORLE óriási szerepe mellett, az Országos Református Jóléti Intézmény, a Gazdák Szövetkezete, a Protestáns Irodalmi Társaság, a Bethlen-Szövetség mind létszámban, mind tekintélyben még tovább növelt.

Politikai tekintélyét igazolta több hím eves külföldi politikus is, akik között Lord Rothermere elismerte a trianoni békeszerződésnek a magyarokkal szem ­ beni igazságtalanságát. M ivel Baltazár - eddigiekből is kitűnt - revizionista volt szem élyesen és levélben sokat tárgyalt a lorddal, sőt a lord fiával is. A zt lehet feltételezni, hogy Baltazár bizonyos tekintetben összekötő volt Horthy kormány­

zó és a lord között, amit egy Baltazár-iratokban talált levél is igazol. (L. doku­

mentumoknál)

A debreceni tudományegyetem története 1914-1944 című, 1962-ben m eg­

jelent könyv Baltazár politikai felfogását tükrözi és feltárja szerepét is a debre­

ceni egyetem alapításában, alapszabályainak kialakításában. Munkáj át a Tiszá­

éval, K lebelsbergével. M agosséval, Vásáryéval és K enézyével együtt ma már ism ét elismerték és megörökítették két emléktáblán a központi egyetem i épület­

ben. Ú g y gondoljuk, hogy - bár a fentebb említett könyvet m ég a kommunista korszak alatt írták - érdemes abból idézni. Feltárulnak az eszmei viták, a Zoványi ügy és egyéb vitatott kérdések részletei is, amelyek bizony nem egyszer nemigen dicsérik Baltazárt.

„Baltazár a püspöki székkel együtt vette át elődjétől, dr. Erőss Lajostól, a debreceni egyetem ügyét. Magyarországon a harmadik tudományegyetem léte­

sítésének gondolata először 1870-ben vetődött fel. Lassú forrás útján érlelődött a terv addig, m íg 1880-ban egy legfelsőbb királyi elhatározás alapján köztudo­

másúvá is lett, az agitáció azonban csak 1910-től kezdve szerepel 50.000,- koro­

na alapösszeggel, amely 1913-ban kétmillió koronára emeltetett fel.

A z egyetem létesítéséért folytatott agitáció m egindulásában D ebrecen is

kivette a maga részét, azonban tekintve azt, h ogy Debrecenben régi és hőn óhajtott terv volt a református felekezeti egyetem, az állami egyetem gondolatát egyelőre csak Tisza István gró f képviselte.

Erőss Lajos dr. és g ró f D egen feld Jó zsef főgondnok a felekezeti egyetem létesítését propagálták, am íg Tisza István jó szem m értékével vetvén mérlegre ezt a kérdést, tudta, h ogy a felekezeti egyetem a református egyháznak olyan megterhelését jelentené, amelyet minden eszközzel kerülni kell, viszont a debre­

ceni egyetem jellegét úgy igyekezett körvonalazni, hogy református karakterét és a 350 éves múltú kollégium hoz fűződő történelmi örökségét megtartaná. íg y indultak m eg a tárgyalások az egyházkerület és az állam között s ebben a tár­

gyalási mederben volt az ü gy akkor, amikor dr. Erőss Lajos püspök m eghalt és Baltazárt püspökké választották.

A z egyetem kérdésében Baltazárnak a szerepe az volt, hogy m inél erőseb­

ben kidomborítsa annak református jellegét, s szem élyi, különösen a professzo­

rok kinevezésének kérdésében az egyházkerület befolyását teljes mértékben biztosíthassa.

A z 1911. évi őszi tárgyalások végre az egyházkerület részéről m eghozták azokat a megállapodásokat, am elyek az állammal való viszony rendezését teljes mértékben körvonalazták. Baltazár szerepe ebben az volt, hogy okos mérséklet­

tel és előrelátással a tárgyalásokban biztosíthassa az egyetem református jelle­

gét, ú gy azonban, hogy az az államkormány részéről visszautasításra ne talál­

hasson. 1911. október 28-án az egyházkerületi küldöttség élén megj elent gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnöknél és gróf Zichy János kultuszminisz­

ternél, hogy a megállapodásokat véglegesítsék. Baltazár az előtelj esztett javas­

latban ragaszkodott ahhoz a módozathoz, hogy a teológiai tanári kinevezéseknél az egyetem i tanács által javaslatba hozottak közül az neveztessék ki, akinek a tiszántúli egyházkerület elnökségétől ajánlata van. A küldöttség, úgy látszott, min­

den pozitív eredmény nélkül jött vissza, azonban Tisza István gróf közbenjárás­

ára a határozatot már novem ber 4-én közölték az egyházkerülettel, m elyben az egyetem létesítése a Baltazár által felállított keretek m ellett elintéztetett.

1912-ben nagy politikai zavarok és a júniusban kitört országos sztrájk után az első törvényjavaslat az új egyetem felállítása volt. 1913. május hónapjában a kollégium i akadémiai tagozat átadását beszélik m eg. A tervezetet Baltazár dol­

gozza ki és az igazgatótanács el is fogadta. 1914-ben pedig Jankovich kultuszmi­

niszter halasztó indítványa ellenére az egyetem m eg is nyílik. E lső rektora B em oIák Nándor, a későbbi miniszter, a Kereszt-társaság elnöke, nagy római katholikus érzésű tanár, az első egyetem i köri elnök pedig C zeglédy Emánuel református segédlelkész, bölcsészettan hallgató lett. 1921. év június 5-én tartott névavató közgyűlésen a nagy magyar mártírról, gróf Tisza Istvánról neveztetett el.”

A közbeiktatott egyetem i történet után folytassuk ezt Zoványi Jenő 1939- ben m e g je le n t- Tiszámtúli Református Egyházkerület történetével foglalkozó könyvének szövegével.

„M ivel az egyetem a Kollégiumban és a városban biztosított szükségmegol­

dásként nyert elhelyezést, a másik három kar igényeit kezdettől fogva nem elé­

gítette ki, az egyetem vezetői kezdettől fogva sürgették az orvoskari építkezések ütem ének meggyorsítása m ellett a központi épület felem elését, de a különböző intézetek otthonául szolgáló egyéb építkezések megindítását is. Már az egyetem első tanácsa küldöttségileg kereste fel ebben az ügyben a miniszterelnököt, va­

lamint a vallás- és közoktatásügyi minisztert, mert »megdöbbentően meredt e lé ... .a tény, hogy előadó és szemináriumi helyiségek, valamint szakkönyvtárak nélkül kom oly és eredm ényes tudományos munkát végezni nem lehet.« A z 1916-17.

tanév bezárása alkalmából újból felmerült a központi egyetem, a hozzá csatlako­

zó egyetem i könyvtár és a különböző intézetek felépítésének a háború közeli befejezésének reményével összefüződő igénye. A z egyetem rektora a kormány­

nak a háborúból hazatérő munkások foglalkoztatására irányuló feltételezett köz­

munkaprogramjára utalással sürgette, hogy ennek keretében »első vonalba kell tenni a debreceni egyetemi építkezéseket^ Valóban az egyetem központi épüle­

tének tervezési munkáit a vallás- és közoktatásügyi miniszter már az első világ­

háború b efejezése előtt elrendelte, azonban a háborút követő évek gazdasági neh ézségei következtében a már 1914 tavaszán m egkezdett (orvoskari V. G.

lektor) építkezések befejezése is oly vontatott ütemben haladt, hogy újabb nagy­

szabású építkezések megindítására gondolni sem lehetett. (31 .-37. ábra) A z állami egyetem m egalakulásával a debreceni Református K ollégium akadémiai tagozatának tanárai által végzett felsőoktatási tevékenység a túlnyo­

mó többségükben ugyan a Kollégium akadémiai tagozatain működött, új kineve­

zésükkel azonban állami egyetem i tanárokká lett oktatók feladatává vált. A Ti­

szántúli Református Egyházkerület vezető körei azonban nem akarták sem azt, h ogy a K ollégium felsőoktatási intézm ény jelleg e m egszűnjön, sem azt, hogy befolyását elveszítse az állami tanárokká lett volt oktatóira és állami egyetem i hallgatóvá vált növendékeire. Törekvéseiket m egkönnyítette az a körülmény, hogy az egyetem megalapításával járó előzetes tárgyalások során az állami szer­

vek és az egyházi körök között m egegyezés jött létre, amely a lelkészi képesítés megadását a dolog természeténél fogva kivette a létesítendő egyetem feladatai közül, s azt az egyházi szervek jogkörébe utalta. Ezzel párhuzamosan felmerült annak szüksége, hogy az egyetem i oktatás keretében előadásra nem került, lel­

k észi képesítés m egszerzése feltételeként viszont hallgatásra előírt néhány -elsősorban gyakorlati j ellegü - tárgy is oktatásra kerülj ön. Ezt a célt szolgálta a K ollégium Lelkészképző Intézete. Em ellett szintén már az egyetem alapítását m egelőző tárgyalások során felmerült, majd az egyetem működésének m

egin-33. G róf Tisza István