A debreceni Kollégium teljes homlokzata (ősszel), amit Baltazár amerikai gyűjtése mentett meg. Előtérben a Bocskai szoborral

•; MiíVfsiiV'- ■.

-| a « A ■ '

. . rtci :

trt»^,ui f t.% -S s«üfe ■ • - ■ * * ‘ MtVí< i ,*> V rf :

g|g|g§|g

w v v iw r ? stm \ R t T O i m a "

ameiikai útjával, melyekkel talán az anyagi összeom lástól mentette m eg a kollé­

giumot, kétségtelenül többet tett a szorosan vett kötelességteljesítésnél.. .Ebből először is kifizették a kollégium nak az erején felüli hadikölcsön-jegyzésekből származó adósságait, azután az értéküket vesztett tőkék helyett ennek jöved el­

m ét fordították a m ellőzhetetlen kiadások fedezésére, de ü gyelve arra, hogy e jövedelem egy része az amerikai pénz eredeti összegének helyreállítására szol­

gáljon. Ez sikerült is 1936-ra, m inélfogva a m integy 230.000 pengőnyi alaptőke eddigi nem es munkáját ezentúl m ég nagyobb erővel fejtheti ki. (5 0 .5 1 . ábra)

A kollégium pénzügyi helyzete a háborút követő években annyira aggodal­

mat keltő volt, hogy a Bihar-érmelléki egyházm egye 1924-ben indíttatva érezte

:

j k M B M k i

u r a i '

WmÉatm

Bswtemé m m

51. a. b. Baltazár emléktáblája a Kollégium főbejárata melletti lépcsőfordulóban

magát azzal aj avaslattal lépni a kerületi közgyűlés elé, hogy vizsgáltassák m eg a kollégium vagyonkezelése, és az erre kiküldött bizottság a tapasztalatai alapján tervezetet készítsen arra vonatkozólag, hogy miként tegyék olcsóbbá a kezelést és miként fokozhatnák a jöved elm et Mindenesetre kétes volt a haszna az olyan vagyonbefektetésnek, mint az egyházkerületnek Debrecen város nyomdájához társtulajdonosul való belépése, mit 1916 őszén határozott volt el a közgyűlés. A z m eg minden kétségen kívül kárt okozott, hogy 1918 tavaszán a kollégium házai közül kettőt eladott a kerület. A bizottság előterjesztése és m ég a Baltazár- ame­

rikai alap sem tudta elejét venni annak, hogy 1930-ban ism ét be ne álljon a szüksége egy újabb rendezésnek az anyagi ügyek terén. A kerület mindazáltal ebben a megrendült anyagi helyzetében sem zárkózott el áldozatoktól, ha szük­

ségesnek vélte bizonyos célok érdekében. íg y 1924-től fogva fenntart egy tan­

széket az egyetlen református jogakadémián: a kecskem étin, 1925-ben pedig belm issziói lelkészi állást szervezett az egész kerület számára, miként ugyanab­

ban az évben a debreceni egyház a maga számára. (51. c. ábra)

A püspök az Erőss példáját követve, csaknem minden évben végzett egy­

házlátogatást, igen gyakran egyes alkalmi m egjelenéseivel összekötve ném ely egyházközségekben, de rendszeresen is egyik-m ásik egy­

házmegyének egy-egy részében. Ilyen módon huszonötéves működése alatt szinte az egész egyházkerületet bejárta las­

sanként.

Sajnos, ezt nagyban megkönnyítette az ország kataszt­

rófája, m ely elszakított m integy 260 anyaegyházat a máramaros-ugocsai, a nagybányai, a nagykárolyi, a bere­

gi, a bihari, az érmelléki, a szatmári, a nagyszalontai, a bé­

kés-bánáti egyházmegyékből. A megcsonkított egyházme­

gyék közül aztán a nagybányaiból maradt egyházak a szat-

A Baltazár kehely

á r i h o z csatoltattak, a beregiből, nagykárolyiból és nagy-

a kecskeméti ref.

szaiontaiból maradottak csonkán is önálló egyházmegyék-

múzeumban ^

tétettek, a bihariból és érm ellékiből megmaradottak, m elyek egy ideig szintén megtartották külön szervezetüket, azután m égis egye­

sültek Bihar-érmelléki néven. Ekként tizenegyre szállott az egyházm egyék szá­

ma.

A Baltazár püspöksége idej ében két egyetem es zsinat tartatott, azonban a másodiknak a legvégét nem érte meg, A z egyik zsinat, ti. a budapesti harmadik már 1 9 14-re volt tervezve s az 1912. évi konvent m eg is alakította rá az előké­

szítő bizottságát, melybe Tiszántúlról a bizottság elnöke gr. D egenfeld és jegyző­

je, Sass Béla mellett Baltazár és Baksa jutott m ég be. A kerület már 1913 őszén felsorolta kívánságait, m elyek teljesítését a zsinattól várta. D e ez csak 1917- ben, a reformáció négyszázéves emlékünnepére tekintettel okt. 22-ére ült össze.

M íg világi elnökéül Degenfeldet, lelkészi elnökéül a súlyos beteg Kenessey Béla erdélyi püspök kirívó és kíméletlen m ellőzésével Baltazárt választotta. A tiszán­

túli kerületnek tehát mindkét elnöke itt is elnöki székbe került, úgyszintén 1918 januáijától, a K enessey halálától a konventen is, éppen úgy, mint egykor a Tiszáninneni egyházkerületnek akkori két elnöke: br. Vay M iklós és Kun Berta­

lan. - Ez a zsinat érdem leges munkát alig végzett, de az új énekeskönyvvel, m elyet nagy részben Baltazár dolgozott át, többnyire igen szerencsétlenül, m ég­

is em léket állított magának, rem élhetőleg nem sok időre Annál nagyobb ered­

ménnyel dolgozott a negyedik budapesti zsinat, a másik, amelyen Baltazár elnö­

költ lelkészi részről. Ennek a tárgyairól nem sokkal az 1928. május 8-án történt m egnyitását elő z ő le g nyilvánította vélem én yét a tiszántúli egyházkerület közgyűlése... A Baltazár idej ében, 1934. máj. 17-én jutott el az ünnepélyes lelep­

lezéshez az egyetem előtt az állam költségén felállított négy szobor egyike: a M eliusé, m elyet azonban a tudatlan tájékoztatói által félrevezetett m űvész egé­

szen anachronisztikusan alkotott m eg, előhaladott korú embernek tüntetvén fel a m ég halálakor is ifjút. A tervezett többi szobor: a Huszár Gálé, a Szenczi Molnár Alberté és a Komáromi Csipkés Györgyé csak később készült el.

M egem lítendő m ég, hogy ezalatt 1926-ban nyílt m eg Szeghalm on a Péter András birtokos nagy adományából a főgimnázium. Ugyanekkor Hódm ezővá­

sárhelyen a leánygimnázium. Állítottak m ég ez időszakban M akón felsőkeres­

kedelmi leányiskolát és polgári fiúiskolát, Berettyóúj faluban és Hajdúböszörmény­

ben polgári leányiskolát.” (Mindezek biztosan a Baltazár-alapítvány buzdító ha­

tásának tulajdoníthatók! L. L.)

Ebben a fejezetben a „hallgattassák m eg a m ásik oldal is” szem lélet értel­

mében szóról-szóra leírtuk Zoványi vélem ényét, amit érdemes összehasonlítani a politikai fejezet már kissé tárgyilagosabb - bár szintén ellenséges - ismerteté­

sével. A szerző m egjegyzései helyenként helyreteszik az elfogult, szem élyes sértődés által indukált rosszindulatú m egjegyzéseket.

Ezek után nézzük m eg hogyan ír M ocsár Gábor a S zellem és századok cím ű (Debrecen. 1962.) könyvében az általa csak nagyon felületesen ismert nagy emberről és Debrecenről.

A „Jelkép és je lz ő ” fejezetben az első, ami szem beötlik: a város jelképe:

„És az a jelzője, hogy kálvinista. Debrecen, a kálvinista Róma. A város jelképe-mint Sopronnak a Hűségtorony, Szegednek a D óm , Pécsnek, Egernek a székes­

egyház - a református N agytem plom zöm ök két tornya. A tem plom előtt K os­

suth szobra, s a szobor egyik mellékalakja: K önyves Tóth M ihály ( - Kálmán író apja) református pap. A Nagytem plom mögött, a K ollégium szigorú négyszöge, emitt a lícium fa mint természeti ritkaság - mindenki ismeri róla a legendát, mi­

képpen jelk ép ezi a reformációnak ez a »szent fája« a kálvinizm us debreceni m eggyökeresedését, a kálvinista Róma megalapítását. S az emlékkertben B ocs­

kainak, a református vallásszabadság héroszának szobra, majdnem szem ben vele a gályarabságra hurcolt református lelkipásztorok em lékoszlopa. Ez a tér a magyar reformátusság Szent Péter tere. - S egyik szögletében, m integy m esszi­

úszó szigetre száműzve, ott áll a Kollégium nagy diákjának, Csokonai Vitéz M i­

hálynak szobra, arccal a K ollégium felé fordul, m integy felelősségre vonóan az elűzetés miatt. (Baltazár kedvenc költője Csokonai v o l t ! L. L.) - N em hiszem, hogy volna m ég egy másik város Magyarországon, amelyben az egyházi múltat oly sok utcanév őrizné, mint itt Debrecenben. Van itt utcája ma is Baltazár D e­

zsőnek, a Horthy-korszak püspökének éppúgy, mint Szoboszlai Pap Istvánnak, a Bach-korszak hiperlojális, aulikus püspökének. D e utcanév őrzi emlékét a nyelv­

ápolásban nagyérdemű, bibliafordító Károli Gáspárnak is, m eg a felvilágosodást m egelőző egyházi viták merev, dogmatikus hősének, Sinai M iklósnak is m eg a nyomdaalapító Huszár Gálnak is. A régi prédikátorok, paptanárok, zsoltárírók és püspökök hosszú sorát lehetne összeállítani D évai Bíró Mátyástól Könyves Tóth (V. G. helyesbítése) K álm ánig, Szenczi M olnár Alberttől B uday Ézsaásig, M éliusztól K iss Á ronig a debreceni utca nevekből. S ha m egállsz a Kossuth Lajos Tudom ányegyetem díszudvarán (az egyetem előtti parkban n ég y nagy reformátor szobra), az első emeleti körfolyosó falán a régi kollégium i professzo­

rok, diákok nevét olvasod: az egykori kollégium i professzorok nevét, m integy példázatképpen: ez a modem egyetem elődj ének vallj a azt a komor, símahomlokú épületet, ott a N agytem plom háta m e g e tt... (A díszudvar falán található híres tanárok, költők, tudósok között van Baltazár D ezső neve is, m égpedig A dy End­

re táblája mellett. Vagy talán M ocsár ezeket sem látta, csak hallotta valakitől ? E gy másik szomorú tény is ide kívánkozik, nevezetesen az, hogy M ocsár külön érdem ének tekintette azt, h o g y sikerült elérnie a K ollégium m ellett, a néhány házból álló kis Baltazár utca elnevezésnek a megszüntetését! L. L.) - Már Méliusz korában megkapta a »kálvinista R óm a« m elléknevet D ebrecen s azóta viseli:

elfelejtve, félreismerve a kifejezést és egykori tartalmát.

Fogalmazzunk pontosabban: m it ért félre? A kifejezést-e vagy a kálvinista- ságot?”

M ocsár megmagyarázza a szavak értelmének az eltorzulását: „Márpedig itt éppen arról van szó: a kálvinistaság fogalma maga változott,... »kálvinista Róma«

értelm ezése szerint „egy nem is o ly rég hozzátapadt tartás. M a, napjainkban olvastam, egy képesújság lelkendező évfordulós cikkében olyasmit, hogy D eb­

recen mint kálvinista Róma, rebellis város volt, hiszen vastagnyakú nép lakta -nem hajlott könnyen. A hány szó, annyi té v e d é s.. .E z a k ifejezés a »kálvinista Róm a«, idők múlásával valami pátoszos csengéssel telítődött... ”

A z ateista író tovább folytatja, kiforgatja, gúnyolja a kálvinistaság pontos értelmét. Ezt a szép jelzőt így csak egy renegát debreceni, kommunista író bírál­

hatta ilyen gúnyoros módon, aki m ég azt a fáradtságot sem vette, hogy elolvassa R évész Imre püspök három tanulmányát a »kálvinista Róma« elnevezés erede­

téről !

„Társadalmi kérdésekről beszélünk, s ilyenről szólva, a kommunisták tisztán látják a reformációnak m int társadalmi, szellem i s nem hitbeli áramlatnak -történelmi jelentőségét.” - olvasható Mocsár reformáció értelm ezése - Ezután agyondícséri egy fél oldalon át Debrecennek a reformáció idején mutatott érde­

m eit, majd baloldaliságát. Elismeri Huszár Gál nyomda alapítását, Gulyás Pál értékes munkáját „A G éniusz Debrecenben”-t és megjegyzi: „Értékeljük, mert

értjük az akkori küzdőket, (ti. a debreceni reformátorokat) akik vallási lepelben ugyan, de egyfajta társadalmi megújulásért is hadakoztak.. .D e m ost a kálvinista Róm a fogalmat akaijuk m egközelíteni s ehhez m eg kell mondani: keletkezése idején nem dicsérő, nem pátoszos, hanem m egb élyegző értelme volt ennek a szónak. Talán katolikusok adták sértődötten, mert haragudtak erre a gyorsan és határozottan kálvinista hitre tért városra? N em - ők Rómát szent városnak tar­

tották, nem adományozták a nevét m egbélyegző címnek. Reformátorok nyom­

ták ezt a bélyeget Debrecen homlokára. Reformátorok, akik M éliuszhoz képest is forradalmibb m ódon kezelték az egyház megtisztulásának ügyét. H ogy úgy mondjuk: balról jött a vélem ény: D ebrecen rosszabb Róm ánál is, s M éliusz rosszabb a pápánál, csak éppen kálvinista kiadásban. A z erdélyi D ávid Ferenc vélem énye volt ez, akit pedig maga M éliusz hívott át a katolikus hitről a reformá­

tusra, s jött akkorát lendülve, h ogy nemsokára m esterét és térítőjét is túlszár­

nyalta a forradalmiságban, egyháztisztításban. A katolikus egyházat elhagyó két reformátor hatalmas hitvitába keveredett, vitájuk akkor alig bírta a nyomdafes­

téket - ebből az időből maradt fenn a kálvinista nevezet. A R óm a volt benne a fontosabb, nem az, hogy kálvinista.” (Mocsár elfelejtette vagy nem említi, hogy M éliusz miért haragudott m eg Dávidra vagy nem tudta, hogy Dávid az unitárius vallás megalapításával sok tízezer erdélyi kálvinistát szakított ki a kálvinista tá­

borból. Ezt a csapást kevés ember tűrte volna szó nélkül, különösen abban a korban, amikor a hívekért minden egyház küzdött. L. L.)

„S volt is erre ném i alap - folytai) a vélem ényét M ocsár - M éliusz vitairata­

iban gyakran hangoztatja, h ogy az ő felfogása az igazán katolikus. A z 1568-i gyulafehérvári szentháromsági vita folyamán ő és tábora állandóan katolikusnak nevezik magukat, D ávid Ferencék pedig tüntetőleg - hogy ellentéteiket így is nyilvánítsák - evangélikusoknak.” (A z író nem nagyon tanulmányozta eredeti­

ben az írásokat és mint kommunista alaposan félremagyarázta ezt a v itá t! N em tudja, hogy m i a trinitarizmus és unitarizmus, a szenteket összekeveri a Szentlé­

lekkel. M éliusz nem csak hitvitáiban hivatkozik az egyházatyákra, szentekre, hanem Debrecenben nyomtatott prédikációs és bibliamagyarázó könyveiben is.

Dr. R évész Imre, neves egyháztörténész bizonyítja, hogy válogatott prédikációi egy helyen a név szerint m egnevezett Lutherrel és Calvinussal szem ben kifeje­

zetten a Pátereknek ad igazat... Már ebben benne van egyfajta kettősség, vala­

mifajta hasadás - hiszen m égis M éliusz az, aki a kálvinizm us pálcáját leszúija Debrecenben, m égis voltaképpen őutána lett igazán kálvinista Debrecen. Kálvi­

nista Róm a. L. L.)

M ocsár a továbbiakban ism ét Baltazárt kritizálja, amikor idéz a Habsbur­

gokról a királyfogadáskor kiadott írásokból: „Érzik e sorokból, hogy aki írta, igen szépen m eg akarta írni, amint az említett lovas átszáguld az égő hídon 48ban, -h ogy leverje a m agyarok szabadság-harcát. Mert az ifjú, aki átlovagol: az ifjú

Ferenc József. És a sasfiók, aki az elaggott fejedelm i sas - Ferenc J ó z s e f-halálakor új szám ycsapásokkal em elkedik a napfénykoszorús magasságba, az m eg IV. K ároly.... N o s, Ferenc J ó z se f halálakor: novem ber 2 5 -én közgyűlés volt a debreceni városházán. Szólásra em elkedett az akkori püspök, Baltazár D ezső is, akinek amúgy is szép zengésű orgonás hangja megremegett, amikor a császár érdemeit méltatta: »N agy király halt m eg, nagy a gyászunk«, mondotta a beszédében. N em kerülhette ki a kényes kérdést: azt ti., h ogy Ferenc J ó zsef volt az, aki leverte a magyar szabadságharcot, vesztőhelyre, börtönbe hurcoltat- ta a haza legjobbjait. Ezt a kényes pontot ú gy hidalta át a püspök, hogy kifejtette:

a király önmagát győzte le, amikor megbocsájtott a népnek. (A király bocsájtott m eg a népnek!) Aztán a püspök rajongó hévvel kijelentette: »Első Ferenc Józse­

fet a m agyar történelem legnagyobb hősévé ez a g yőzelem te s z i.« (A magyar történelem legnagyobb h ősévé!)

Debrecen akkori hivatalos költője, Szávai Gyula - ma is utca van róla elne­

v ezve - m eg püspöke, szóval Debrecen hivatalos szellem e így méltatta a m eg­

halt, m eg az új király dicsőségét, a népre nehezedő háború második esztendejé­

ben. D e nem csak így.

A z új király koronázására D ebrecen is küldött földet. R égi szokás szerint koronázási dombot hordottak össze, oda lépett fel lovával az új király. S Debre­

cen urai a N agy Sándor-halom földjéből, m eg a 48-as honvédsírok fölött dombo­

m ló apró halmokból vittek földet Károly lovának lábai alá - így vágva arcul azok emlékét, akik a Habsburgok ellen a szabadságért küzdöttek és haltak meg.

Két év m úlva az új király, IV. Károly országos propaganda-kőrútra indult.

Eljött Debrecenbe is. Akkor már nyilvánvaló volt, hogy a Monarchia csakis vesz­

tesként kerülhet ki a háborúból. A társadalom m élyén olyan forradalmi erők feszültek, hogy akik világosan láttak, tudták mennyire igaz, amit A dy írt: Roha­

nunk a forradalomba. S egy őszi napon, 1918. október 23-án a király Debrecen­

be érkezett.” - Fogadásáról részletesen idéztük Baltazárt. M ocsár is ír erről a következőképpen: „A z állomás előtt bíbor sátrat állítottak fel, ott vártak rá dísz­

magyarban a város és a várm egye vezetői, majd a nap ünnepi esem ényeit is­

m ertette...

Este a színházban díszelőadás. A király mint egykorú írások em lítik -láthatóan kedvetlenül üldögélt a páholyban, mert akkor már telefonon jött a hír:

Budapesten, a parlamentben óriási a botrány. Pesten és az eg ész országban sokáig visszhangzott m ég az a felháborító, nem zetgyalázó eset, h ogy a királyt Debrecenben, a legnagyobb városban a Gotterhaltével köszöntötték... S a szín­

házi előadás egyik fénypontja: a karzaton felállított énekkar előadja a Király himnuszt. S zövegét szerezte Baltazár D ezső. Aztán egy szóra sem érdemes akkori debreceni versíró zöngem énye következett, a címe: »Debrecen hódola- ta« előadja: Baltazár Kató. A király alig várta, hogy vég e legyen az előadásnak,

sietett vissza, a lázongó fővárosba. D e m egígérte, h ogy m ivel olyan kedvessé tették neki Debrecen vezetői az itteni látogatást, többször is eljön ő majd ide.

M ily boldogan dörzsölhették kezüket a m egdicsért város vezető. E gy hét m úlva jött október 31, kitört Pesten az őszirózsás forradalom, s m ég szinte me­

leg volt a király hom loka a debreceni püspök áldásától, amikor a forradalom kivetette m agasságos sasfészkéből. A zt azonban elmondhatta: Debrecenben érezte jó l m agát utoljára.” - A z ország államformája királyság miatt ezek az uralkodó iránti m egnyilvánulások nemcsak Baltazár, hanem gyakorlatilag vala­

m ennyi egyházi és világi szem ély részéről m agától érthetők voltak. E gy nagy egyházkerület püspökének pedig protokolláris kötelessége volt üdvözölni Ma­

gyarország akkori törvényes királyát.

A Harminckét nap című fejezetben írja Mocsár:

„A m ire az országban,

In document Baltazár Dezső püspök élete és munkássága (Pldal 140-147)