Baltazár püspök viszonya a katolikus egyházhoz olyan kérdés, amiről nem nagyon mertek vagy akartak beszélni és különösen írni, m ivel ú gy gondolták, hogy az a viszony nem ritkán ellenséges vagy legalább is ambivalens volt. Mind
ezek ellenére a püspök ökumenikus felfogása ismeretes volt, ami nem egy m el
lékelt írásból kiviláglik. Ebben benne volt a katolikus vallással való együttélés, együttm űködés, kölcsönös segítség érzése és gondolata. Egyes időszakokban, amikor politikai helyzet bizonyos szempontból feszültté vált, egyes nyilatkozatait, cikkeit nehezen tudták az ökum éné szellem év el összeegyeztetni. F őleg azok élezték ki ilyen jellegű megnyilvánulásait, akik elítélték liberális nézeteit, makacs kálvinizm usát, az általa m egkívánt vallási egyen lőség kérdését - fő leg annak anyagi vonatkozásait - a zsidósággal való jó kapcsolatát. E gy laikus szerző, mint a jelen munka írója, azért meri boncolgatni ezt a kérdést, m ivel részletesen átta
nulmányozta Baltazár életét, írásait, zsinati és egyéb fórumokon elhangzott m eg
nyilatkozásait és m indezeket a saját ökum enikus felfogásán átszűrve próbálja m eg az objektív véleményalkotást.
K étségtelen az, hogy Baltazár 1911 -tői 1936-ig a Tiszántúli Egyházkerület és ezáltal csaknem egész K elet - Magyarország reformátusságának a feje volt, aki nem csak az egyházi, hanem az állam i és politikai közéletben is tevékeny részt vett. Eközben voltak olyan időszakok, amikor vélem énye eltért a katolikus egyházfők vagy az őket képviselő katolikus vallású állami vezetők véleményétől, amit néha kissé élesen, de mindig nyiltan kifejezett.
A reformátusokkal és m ás protestáns irányzatokkal egyetértve látnia k el
lett, hogy Magyarország védőszentje Nagyboldogasszony és országunkat Mária országának tartották. Királyaink és leszármazottaik közül többeket szentté vagy boldoggá avattak. A Habsburg-dinasztia katolikus vallású volt éppen úgy, mint az arisztokrácia és állami vezetőink nagyobb része. A protestáns egyházak szám
belileg is kisebbségben voltak, vagyon szempontjából pedig m élyen alatta álltak a katolikus egyház, papság és arisztokraták latifundiumainak, gazdagságának és így eleve bizonyos ellenzéki beállítódás alakult ki bennük. Ehhez m ég hozzájárult az ellenreform áció em léke is. Term észetesen a reform áció idejében kialakult háborúskodásokból, egyházi vitákból, kegyetlenkedésekből a protestánsok is ki
vették részüket, azaz a két nagy egyház hívei és fegyveresei kölcsönösen gyil
kolták egymást. Viszont ezek az esem ények időben már annyira m essze voltak, hogy mindkét oldalon állók számára a régi események (inkvizíció, vallásháborúk, reformáció, ellenreformáció) nem játszhattak szerepet a negatív előjelű beállító
dásokban. A püspök fiatal korától kezdve döntő lépésnek tekintette a reformáci
ót, mint a keresztyén világban egyeduralkodó pápaság intézménye és törvényei alól való felszabadító mozgalmat. A m int alább idézzük, ezt a tényt ő sohasem
tagadta, sőt teijesztette. Am ikor a X X . században harcolt a reformátusság érde
kében, élénken emlékezett a katolikus püspökök - Szelepcsényi érsek, Széché
nyi, Pálffy, Sennyey, Klobusitzky és Kollonich - iszonyatos protestáns gyűlöle
tére (pl. 1674 március 5-re több mint hétszáz protestáns lelkészt és tanítót idéz
tetett m eg Szelepcsényi Pozsonyba bírósági eljárásra, ami hosszas per volt és sokakat elítéltek.). Megmaradt em lékezetében m ég Szelepcsényi ismert és hí
res mondása: „A magyarországi evangélikusok számára kötelet fonunk. Ha ezt a nyakukra tettük, az evangélikus vallás itt többé sohasem tud lábra állni.” A zu
tán jött a gályarabság, ami eg ész Európát felháborította és n eves politikusok léptek fel ellene. A svájci W elcz testvérek gyűjtésének eredménye, H. Bruyninx bécsi holland követ közbenjárása és a fejenkénti száz tallér kifizetése meghozta a szabadulást. Amikor Ruyter admirális meglátta a gályarabokat, ezeket m ond
ta: ”Sok győzelm et arattam már m indenféle ellen ség felett, de ez a legszebb győzelm em , Krisztus em ez ártatlan szolgáinak megszabadítása az elviselhetet
len tehertől.”
A rekatolizálás m ozgalm a folytatódott m ég többszáz évig, hol lágyabban, hol keményen. Thököly és Rákóczi szabadságharca némi időt adott a protestán
soknak a zsinatot, gyűlést, adószedést betiltó 1714-15-ös eredetű „Explanatio”
rendelete után. Ezekre em lékezett Baltazár, amikor a X X . század elején és kü
lönösen a huszas években a politikai katolicizmus hatalmi fölénye (hegemóniája) és nyom ása erősödött („keresztény kurzus”) és ism ét a katolicizm us került az államhatalom élére.
Ezekkel a kellemetlen emlékekkel együtt járt a református egyház szegény
sége. Czeglédy em lékezésében olvashatjuk a következőket: „Ha Magyarország akkori agrárszociális helyzetképét ismeijük, ismeijük annak statisztikáját, hogy addig, m íg a mamutbirtokosok között első volt a római egyház, reformátust v i
szont egy százalékban sem találunk, ellenben a törpebirtokosok közül 47% volt tiszta református s a zsellérek és a földmunkások között az európai hírű kubiku
sokat is beleszám ítva, a fenti százaléknál 15-20 %-al több v o lt a protestáns, akkor nem csodálkozhatunk azon, sőt egész természetesnek kell találnunk, hogy a fiatal lelkében nagy erőket érző kálvinista papból (Baltazár) nagy intenzitással tör ki nem zete és egyháza m egm entésének felelőssége. És ez tisztán vallási alapon, mert Baltazár, mint azt nagyon sokszor bebizonyította, mindig ellentállott annak, amikor a politikát akarták belevinni az egyházba, viszont minden politikai ténykedésében vallásos hovatartozásának nyilvánvalóságát a legerősebben hang
súlyozta, m ég ott is és akkor is, amikor ez ártalmasnak és taktikai hibának látsz
hatott. És ebből származott, h ogy ő értékelésének m egkisebbíthetetlen m érő
vesszejét a bibliából vette. Elsősorban is Ésaiástól, akinek szociális reformátori m üve éppen abban állott, h ogy »legelső helyre a földuzsorás bűnét h elyezi (V.
8.-10.) és a földkérdésben látja a nem zeti élet fundamentális kérdésébe O
át-érezte és átértette Ésaiás és Mikeás forrongó és forradalmi profetizmusát, amely
ről F. Warburton L ew is mondja, hogy Ésaiás a szociális életben erre a földuzso
rára vezet v issza m inden bajt és csak ennek m egoldásával lehet a nem zetet megmenteni, a minden pusztulásnál nagyobb pusztulástól, amikor az eltulajdoní
tott földeken senki sem lakik (vagy kihasználatlanul hever). A felháborodásnak tüze M ikeásban robban ki leginkább, aki legnagyobb bűntettnek a szabadbirto
kosoknak és kisgazdáknak a dúsgazdag felsőbb osztálybeliek által való elnyo
mását (Mik. II. 1-2.) és az így született szegényeknek kizsarolását tartja. Ez magyarázza m eg azt is, hogy a nemzet szabadítója nem városi palotából, hanem egy faluból fo g eljönni. Előttünk áll ebben a próféciában az a százszor m egta
pasztalt igazság, hogy a nemzeti élet megújulását mindig a vidék adja.. .És ehhez tartozik m ég az Ótestamentum törvényalkotása szellem ének ihletése - hja to
vább C zeglédy - . .. A legtöbb görög törvény központi gondolata a családi cso
port, a római törvényé a polgárok egym ás közötti egyen lősége, a hűbéres tör
vényrendszerben a hübérurak hatalmának a fenntartása, az angol törvényben az alattvalók szabadsága. M i a héber törvény mellett álló gondolat? A testvériség, vagy helyesebben az a felfogás, h ogy a nem zet egy hatalmas család. N incs más közösség, m elyben egymásnak m egbecsülése, a gyengéknek felkarolása, min
denkivel szemben való segítő készség, egyforma dicsőséget jelent, melyben igaz
ság és szeretet kiegészítik egym ást, mint csak a család. A héber törvényhozás tette ezt köztudomásúvá.. .A biblia szociológiájában ezt az ószövetségi gondolat
irányt betetőzi Krisztus, az evangéliumok, az apostoli kor és az őskeresztyénség antikapitalista felfogása. Baltazárnál a lelkipásztori hivatással együtt természe
tesen fel kellett vetődjenek a keresztyénség és a kálvinizm us nagy életkérdései is. Ezekre kellett lelkében választ adnia, mert ez az állásfoglalása határozta meg élettevékenységét. N ála tehát a vallásnak nagy lelki élm ényei voltak a vallásos és szociális liberalizmus, innen indultak ki és lettek életének és lelkipásztori mun
kájának vezériránya, nem pedig ahogy eddig a köztudatba beállíttatott azoktól, akik szintén jó l látták, h ogy Baltazár eszm ei élettervének a végrehajtásával Magyarországon a kálvinizmus absolut felsőbbrendűsége és nemzeti életformá
ló hatalma szociális és politikai téren is véglegesen biztosíttatik, h ogy Baltazár érvényesülési demagógiából és politikai hiúságból, szóval teljesen külsőséges és hazug indokokból indult m eg erre az útra.. .Esperességének idejéhez fűződik a klerikálizmussal való nyílt harc felvétele. M egkezdte ezt Baltazár, mint ellenagi- tációt és feleletet a minden szabad vallási és nem zeti m egnyilvánulást elhenge
relő katholikus reakciós politika tényleges m űvének leleplezésével, folytatta az egész egyház konszolidációs alapjainak m egvetésével és betetőzte a szekulari
záció szükségességének felvetésével.
Erre a radikális hangra felfigyelt egész M agyarország, s a hajdúböszörmé
nyi református esperes csakhamar a vádak és vitatkozások pergőtüzébe került.
Ettől az időtől: 1908. évtől kezdve az egyházpolitikában a róm. katholikus klerikális reakció és a liberális protestantizmus, kiválólag pedig a kálvinizmus közötti világnézeti ellentét újra olyan nyilvános vitatém ává vált, am elyben az előbbinek minden anyagi, em ennek pedig összes erkölcsi súlya és tekintélye mérlegre vettetett, am elyet többé félm egoldásokkal és junktumokkal elintézni nem lehet, csak az országos közvélem énybe m indig jobban belegyökeresedő vallásszabadsági alapokmányoknak: 1848. évi X X . törvénycikknek következe
tes végrehajtásával.
Annak megítélése, hogy Baltazár helyesen cselekedett-e akkor, amikor eze
ket a m élyen vérző szabadságjogi sérelmeit a református egyháznak az elszige
teltségből és titkos fondorlatokból kimentette és nyilvánosságot követelt a szá
mára, amelyet Bánffy Dezső báró erdélyi egyházkerületi fögondnokon kívül addig senki sem tett m eg, s ő is csak a szükségét hangoztatta a kom olyabb ellenállás
nak, nem ide tartozik; de idetartozik az ő esperesi m űködésének és életének méltatásához annak a leszögezése, hogy Baltazár célkitűzésének igazolását nyerte m eg püspökké való választásánál a közbizalomnak szinte elementáris m egnyil
vánulásában.”
G róf Tisza István, gróf D égenfeld József, Horthy M iklós protestáns vallá- súak voltak több más vezető politikussal és tőlük igen sokat várt Baltazár és a református egyház, de bizonyos idő után az utóbbiban csalódniuk kellett. Termé
szetesen Baltazárnak a vélem én ye nem volt „elfogult”, de elegendő lehetett azok számára, akik őt katolikus ellen ességgel vádolták. Horthy M iklósnak is kifejezte, hogy nem illő, hogy református létére elsők között van az úmapi kör
menetben. Horthy viszont ezt nem vette fóbenjáró bűnnek és m ivel mindvégig jó viszonyban voltak, próbálta megértetni a püspökkel, hogy „Mária és Szent Ist
ván országában egy állam vezetőnek ez protokolláris kötelessége.”
A vagyoni helyzetben mutatkozó különbség biztosan kom olyabb ok volt a vitára (ellentétre?), m ivel nem v o lt ritka az igen szegén y sorsú protestáns lel
kész, tanító stb. szem ben az óriási birtokokkal, nagy jövedelm ekkel rendelkező katolikus egyház gyerm ektelen plébánosaival, szerzeteseivel, nem is szólva a kanonokokról, püspökökről, érsekekről. A falusi református lelkészek néha föld
m ű veléssel és állattenyésztéssel pótolták m egélhetésüket, de m egesett az is, hogy a hívek alamizsnáiból éltek. Szabó D ezső, Kodolányi János, Makkai Sán
dor regényalakjaiból ismerjük ezeket a sorsokat. Igaz volt az a szállóige, hogy
„S zegén y az eklézsia, m aga harangoz a pap ! ” Baltazár m indezt látva a legna
gyobb vallási tolerancia és ökumenikus szem lélet mellett sem tudott ezektől el
vonatkoztatni, amikor a papi kongruákról (állami juttatás), stólákról (szertatáso
kért járó pénzek) volt szó. (A szerző édesapja református lelk ész volt igen jó jövedelm ű parókián és a stóláról m indig lemondott az igen gyengén fizetett se
géd lelk ész javára. Sajnálatos tény az, h ogy a református egyház rossz anyagi
helyzete miatt, a fenti szállóige országunkban m a is sok helyen igaz, m ivel a kommunista rendszer által elrabolt egyházi földeket a kárpótlás m ég m ost sem adta vissza.)
A z egyház és állam jogi viszonyát Csizmadia Andor ismerteti az irodalom
ban jelzett könyvben. Már az is megdöbbentő, h ogy ebben a 419 oldalas össze
foglalásban a protestáns egyházak alig szerepelnek, pedig II. J ó zsef már 1781- ben kiadta a türelmi rendeletét, amiben a vallások szabadságát törvénybe iktat
ták. A protestánsok teljes vallásszabadságát az 1832-36. évi országgyűlés bizto
sítani akarta, ami a teljességet jelentette volna a szabad áttéréssel, a reverzális eltörlésével, a protestáns diákok külföldi tanulási szabadságával, protestáns tá
bori lelkészi szolgálattal stb. A z alsótábla ajavaslatot nagy többséggel elfogadta, de a főrendek m egakadályozták a törvénnyé válását. Csak Tisza K álm án kor
mánya volt az, amelynek kezdem ényezése m egvalósította a protestáns főpapok és egyházi vezetők főrendiházi ülési és szavazati jogát. Csizm adia könyvéből néhány sorban kitűnik Baltazár egyik érdeme, amit a szegény papok jövedelm é
nek emeléséért tett, de m egem líti a katolikus-protestáns rivalizációt is. A szerző mindezt röviden elintézte: „A gazdasági válságok során a különböző protestáns szervek részéről mindig felvetik az 1848:20 te. végrehajtását, ami a javak (egyenlő) elosztását jelentette. Különösen Baltazár D ezső tiszántúli ref. püspök, az ORLE (Országos Református Lelkész Egyesület) különböző gyűlésein mutatott rá az állami tulajdont képező katolikus egyházi javak elosztásának szükségességére.
B on cz J ó zsef igen sokat és részletesen írt a lelk észek fizetésének pótlásáról:
„ami a lelkészek illő (congrua) ellátását” jelentette. L évén katolikus vallású, a lelkészek (és csak a katolikus vallásúak) ellátásáról egy egész fejezetet írt, ami
ben a kérdést II. Ferdinánd koráig (1625) visszavezette. Ez arra is utalt, hogy a katolikus alsó papság sem rendelkezhetett valami nagy vagyonnal.
A Horthy-korszakban az állam és egyház ism ét jobban összefonódott. A z állam és így a dolgozók egyre többet vállaltak a felekezetek anyagi gondjaiból. A
„párbér”, - a katolikus egyházközségi adó a plébános ellátására - ami átveze
tett az egyházi adójogintézm ényéhez, igen sok vitát provokált. Erről itt éppen úgy nem kívánunk írni, mint az alsó papság stoláris jövedelméről, vagy a főkegy
úrijoggal kapcsolatos kérdésekről, és egyes legitimista főurak kormányzó-elle
nes magatartásáról. Pl. ismert az, hogy gróf Zichy Gyula nem akart a kormány
zónak hűségesküt tenni, m ivel azt hitte, hogy azzal elismeri a kormányzó általi főkegyúri jo g gyakorlását. V égül a Vatikán közbenjárásával fogalmazták m eg az eskü szövegét. (Érdekes m ódon ezt a nyílt ellenállást nem em legették annyi
ra, mint Baltazár kritikus vélem ényét Horthynak az úm api körm enetben való részvételéről.). A primási szék betöltése körül is igen sok vita volt, ami arra utal, h ogy a katolikus egyházi fejedelem , a pápa m indig bele kívánt szólni az ilyen döntésekbe, ami nem ritkán kom oly feszültség forrása volt. A katolikus egyház
mindenütt beleszólt az állam ügyeibe és vezető politikai szerepet is vitt és ugyan
ez az egyház sokszor Baltazár szem ére vetette, amikor próbált politikai b efo
lyásra is szert tenni vagy pártot alapítani. Baltazár fiatal korában mint tudjuk -a Belügyminisztériumb-an dolgozott, jogi végzettséget is szerzett és így sz-akm-a
ilag is figyelem rem éltó rátekintése volt az államügyek egy részére. Sokat látott és hallott és tapasztalva az egyes egyházakat is érintő visszásságokat, ném ely
kor antiklerikális vélem ényt formált. Több más református vezetővel együ tt-amikor őt vagy egyházát oly vadul támadták - egyes katolikus főpapok, különö
sen a jezsuiták tevékenységét „fekete reakciónak” nevezte, ahogyan m ellette más irányzatok, pl. a világháború utáni nem zeti hadsereg több vezetője is.
M ai szem m el, amikor csaknem minden keresztyén ember, élükön II. János Pál pápával, az ökumené jegyében gondolkodik és cselekszik, sőt ezen túlmenő
en a zsidókhoz és mohamedánokhoz is testvéri szeretettel közelít, nehezen ért
jük m eg az akkori időkben - ha átmeneti jelleggel is - kialakuló éles ellentéteket (Sajnos a Szentatya legutóbb 2000-ben kiadott enciklikájában ellentmond eddigi vélem ényének azzal, hogy kijelenti a katolikus egyház egyedül üdvözítő jellegét.
L. L.). Viszont gondoljunk arra is, hogy két évezreddel, majd félévezreddel ez
előtt százezrek gyilkolták egymást Krisztus nevében vagy a zsidók csupán nemzeti érzületből százezreket mészároltak le, mint ahogyan azt J. Flavius a „Zsidó há- ború.”-ban részletesen leírta. Amikor ilyen eseményeket vizsgálunk és bírálunk, akkor a m egfelelő helyi és időbeli viszonyokat kell szem előtt tartam. Egy olyan nagy szem élyiségnek, mint Baltazár püspöknek, a katolikus egyház bizonyos rétegéről, szem élyeiről alkotott vélem ényéről, vitáiról utólag tárgyilagosan ítél
kezni csak akkor lehet, ha ism eijük a korabeli egyházi és politikai viszonyokat.
M ivel Baltazárt ebben a vonatkozásban életében és halála után is sok támadás ért, érdemes egy kiadványából idézni, „Az én hitvallásom” címmel, amelynek az alcíme „mellyel, mint gyönge m éccsel nagy elődömnek, M éliusz püspöknek jel
telen sírját keresem .”.
íg y kezdi a püspök a tanulmányt: „Emlékezzünk és lássunk. A történelem szövétnekével világítsunk rá az igazságokra: mert a jelen való idők gonoszak.
N agyon összezavarodott a világ. Benne a népek és nem zetek. Határok tűnnek el és határok keletkeznek.” Majd a reformációval foglalkozik: „A magyar refor
m áció ellen küzdött kétségtelenül a tudom ány is. Attól kezdve, h ogy Szegedi G ergely ferences barát cáfolatot irt a D évai Bíró M átyás 52 tétele ellen, nem volt szünetje a tudományos támadásnak katholikus részről ellenünk. E harcban egyik félnek sincs szégyelni valója, mert ha olykor-olykor átm enetileg durva sértegetés visszataszító hangnemébe csapott is átal a vitatkozás, ez egyfelől az illető korok ízlésének természetében m entségét találj a, m ásfelől azonban bőven ellensúlyozódik abban a tudományos értékgyarapodásban, am ellyel a reformá
ció kezdő századai folyamán a magyar hittani irodalom a m üveit nyugat előtt is
tekintély magaslatát érte el. M ikor B éza Tódor legnagyobb tudományú refor
mátorunkat, Szegedi K iss Istvánt örök emlékezetre érdemes harcosnak nevezi s amikor a csengeri hitvallás előtt m egnyílik a hitvallások nem zetközi gyűjtem é
nye, akkor m i magyar reformátusok nem szánással-bánással, hanem dicseked
v e tekinthetünk egyházunk történetének arra a korára, amelynek sötét háttere a m ohácsi vész, tudom ányos harci kibontakozása pedig a X V I. és XVII. száza
dok.
A római katholikus vallás polgárosító hatása mondhatni döntő tényező volt a magyar nemzet állammá alakulásában: de a magyar állam nemzeti jellegének se kialakításában se m egőrzésében nem teljesített olyan feladatot, am ely nem zeti hivatását is általános keresztyén hivatásának m agasságáig em elte volna. Szer
tartásának idegen nyelve, papjainak nagy részben idegen eredete s a nem zetkö
zi eg észb e részként b elek ap csolód ása nem engedték nem zeti tén y ező v é belteljesedni. A reformációnak jutott a feladat, h ogy a keresztyén vallást nem- zetesítse, s viszont, hogy a magyar nem zeti eszm ét felemelj e a keresztyén vallás m ellé lelki házastársnak olyan lelki házasságba, m elyből vallásos magyar lelkek születnek Istennek és a hazának dicsőségére...H a igaz, h ogy nyelvében él a nem zet, akkor igaz az is, hogy a m ohácsi v ész által halálra sújtott nem zetbe új életet a magyar nyelven író, éneklő, tanító, prédikáló reformáció adott. A refor
m áció hazánkban a nem zeti erő kovászává lett.
A Zápolya János és W erbőczy hazafias idegenkedése a reformációtól arra a politikai ellentétre vezethető vissza, am ely a két fejedelm i udvar között dúlta áldatlan harcát. Ha ném et forrásból, ném et csatornán át s először ném et h e
lyekre áramlott is hazánkban a reformáció, az áthasonulást oly rohamos gyorsa
sággal tette m eg, h ogy négy évtized se telt el, már is kivívta a kálvini irány a
»magyar vallás« díszítő eln evezését... Szilveszter János m agyar bibliafordítás m ellől szólíttatott el B écsbe tanárnak, s mikor aj ezsuiták miatt tanszékétől m eg kellett válnia, újra m agyar földön, újra magyar reformációt hirdetett. A római egyház tudós körei term észetesen nem nélkülözhették a legerősebb fegyvert, am elyet a magyar reform áció az evangélium terjesztésében forgatott. A nagy küzdelem , m ely életre-halálra ment, reá kényszerítette ezt az egyházat is, hogy védekezésében és támadásában igénybe veg y e a magyar nem zeti nyelv eszkö
»magyar vallás« díszítő eln evezését... Szilveszter János m agyar bibliafordítás m ellől szólíttatott el B écsbe tanárnak, s mikor aj ezsuiták miatt tanszékétől m eg kellett válnia, újra m agyar földön, újra magyar reformációt hirdetett. A római egyház tudós körei term észetesen nem nélkülözhették a legerősebb fegyvert, am elyet a magyar reform áció az evangélium terjesztésében forgatott. A nagy küzdelem , m ely életre-halálra ment, reá kényszerítette ezt az egyházat is, hogy védekezésében és támadásában igénybe veg y e a magyar nem zeti nyelv eszkö