„Amaz ős kősziklából kivágatott szírt. ” (Dr. Révész Imre püspök)
Baltazár püspököt az ismertetett elmarasztalások m ellett már életében igen sokan dicsérték, de halála után m ég több méltatást kapott. A z em lékezést írók ism étlődően sok azonos életrajzi adatot írtak, ezért egyes szerzőktől csak részle
teket adunk közre.
Darányi Ignác
volt földm űvelésügyi miniszter és a dunamelléki egyházkerület főgondnoka a püspökválasztás előtt mondta: „Baltazár...! Zseniális ember.
A jö v ő em b ere... A z ember úgy találja, ha az arcképét nézi, hogy olyan, mint e g y k ö z é p k o r i lo v a g . V agy e g y n a g y k o n d o ttiére. P a ssz ió ja a harc.
Zsoldoskapitány, am ilyenekből a szuverének lesznek. Föltétien vezetőember.
Érdekes. Ő lesz a püspök.” És íg y is lett.
Egy másik kiemelkedő közjogi méltóság mondta róla a kolozsvári theológiai akadémia igazgatójának: „Baltazárt nem ismertem. M ost találkoztam vele a kép
viselőház folyosóján. Mondhatom, igen nagy hatást tett reám. Szinte lenyűgöző egyéniség. Öntudata és nyugalma szinte páratlan, legalább én m ég nem ismer
tem embert, aki hozzá hasonlítható volna ezen a téren. K étségen k ívü l nagy ember, s úgy hiszem , hogy püspökké választása sok értéket fog jelenteni.” Ez az utóbbi m egjegyzés is valóra vált alkotásaiban.
Benedek László
debreceni professzor rektori búcsúztatójában ezt mondta:„Őbenne a m agyar szellem iség ragyogó példányát és egyszersm ind E gyete
m ünk nagy jóakaróját tiszteljük, akinek el nem m úló érdemei vannak abban, hogy az Egyetem a kultúr-traditiókban annyira gazdag ősi collegium közvetlen jogutóda lehetett.”
VassJószef
népjóléti miniszter, kalocsai nagyprépost így vélekedett: „A tiszántúli református egyházkerület püspöke, Baltazár D ezső, harcos és markáns egyéniség. A Hajdúság dacos földjén nőtt ez a pompás magyar emberpéldány, a nagy síkságon, ahol m esszenézők az emberek, mert a szem futását sem m i sem akadályozza, csak a látóhatár. Ez egészen m agyar s ennek a körén belül nőtt emberek m esszenézése is egészen magyar. Fájdalmas, nagy büszke érték nekik az, ami belül van, a többivel nem sokat törődnek. Ebben a magyar gőgben (a faj öntudata ez, tehát történelmi érték) lent m élyen sok őspogány elem is rejtezik.
Földnek, víznek, tűznek szerelme, nap és csillagok primitív filozófiája, fölényes lesajnálása a szűrön, subán kívül eső dolgoknak. Szinte szuverén szügy-nekisze- gés mindennek, ami nem a saját tanya term ése.” (Ebben a vélem ényben benne van az is, h ogy a magyar református ember m akacsul védi mindenét, íg y a val
lását is. A nagyprépost vélem ényéből kiolvasható, hogy jellem zéséb en céloz a
magyar kálvinista, parasztos gőgre is. L. L.)
Szentpéteri Kun Béla
a Debreceni Protestáns Lapban (5 6 :1 6 4 ,1 9 3 6 .) írja a püspökről: „H osszú idő, talán e g y em beröltő, vagy m ég több is, k ell ahhoz, h ogy egészen világosan lehessen látni Baltazár D ezső értékét, különösen a magyar református egyház és intézm ényei szempontjából. M a m ég egyszerűen az emberi értékét sem lehet tisztán látni. A kortárs szem e elhom ályosodik a határ
talan szeretettől, vagy a hatalmas ellenfél iránt akaratlanul is érzett izzó ellen
szenvtől. Igaz, ez a két ellentétes érzelem, amely kivált püspöki m űködése kez
detén és a megválasztását előző években szinte egetverő hullámokat vetett, hova inkább nivellálódott. Rajongóinak száma is csökkent, hiszen mindent, amit tőle vártak, ő sem valósíthatott m eg, s anélkül is: a régi hívek közül nagyon sokat elvitt negyedszázad alatt a kérlelhetetlen Parancsoló, új bizalm asokat szerezni pedig magasabb életkorban és magas állásban szinte lehetetlen; az előkelő öreg uraknak már csak hódolóik vannak, nem rajongóik. D e kisebb lett ellenségeinek a szám a és az ellene szegzett gyű lölet indulata is, részben mert elmaradtak a rettegett eredmények, részben mert sokan m egism erték szem élyében az eddig csak hírből hallott Baltazárt, márpedig aki megismerte, m eg is szerette a szépsé
géért, a szónoki nagyságáért, a fényes elméjéért, a gazdag tudásáért, a nyájas modoráért, a m eleg szívéért, a m indenkivel jó t tenni akarásért. Persze, elegen nem ismerhették m eg, sőt - ebben van valam ely tragédia - hova inkább azok
nak nem volt módjuk megismerni, akik azőközvetlen táborát alkotják. . .Baltazár D ezső t szinte elborította a k ötelességek óriás halmaza, A m it a hivatala hozott m agával, az is sok eg y embernek, amit maga vállalt hozzá, az m eg talán m ég több.. .Ha nagyon keresnénk, bizonyára könnyen találnánk Magyarországon papok között is, mások között is nem egy előkelőséget, aki élénk és nem mindenkinek tetsző politikai szerepléssel indította m eg pályája felfelé ívelését. Olyat m ég töb
bet, aki több évtizedes k özéleti m űködése alatt nem egyszer változtatta az irá
nyát. Olyat kötetszámra, aki k észséggel vállalt »közgazdasági tev ék en y ség ed valam ely részvénytársaság igazgatóságában, nem m indig elsőrangú szakérte
lem m el és nem mindig kizárólag maga-fajtájabeliek körében. M égis Baltazár
ban kárhoztatták, hogy politizál, hogy nem mindig következetes (Bismarck sze
rint csak az ökör az), hogy anyagi érdekből (mennyi könnyet letörölt ez az anya
gi é r d e k !) zsidókkal is barátkozik. Ezeket a - m ásoknál is m eglévő - foltokat mind szám on tartották azok, akik sohasem jutottak, vagy nem eléggé jutottak a Baltazár bűvkörébe... Történeti távlatból m eg lehet ítélni, hogy ami alkottatott -sok alkotás esik erre a negyedszázadra - , m ennyiben az ő érdem e és ami elmaradt vagy hanyatlott, mennyiben esik az ő rovására. M a csak azt tudhatjuk, hogy sokáig fogjuk érezni ennek a kivételesen nagy egyéniségnek hiányát. Érezni fogj ák m ég azok is, akik életében ellenfelei voltak.” - A negyed-m illió tőkéjű Baltazár-amerikai-alapítványt (am ely egyes egyedül a Baltazár D ezső nagy
tét-te), Országos Református Lelkészegyesületet m egem líti Sz. Kun Béla, majd és így folytatja: ”D e ha sem m i más nem is, ez a két alkotás biztosítja, hogy Baltazár Dezsőről a földi részekkel lefoszlik a sok kis kritika, ellenben neve, mivolta azok k özé a létezők k özé tartozik, am elyekről a költő m ondja, h ogy fennmarad és nőttön-nő tiszta fénye, amint időben, térben távozik.”
Zsigmond Ferenc
K ollégium ról írt történetének Baltazárral kapcsolatos közlését szintén a méltatások közé sorolhatjuk. A könyv különösen kiem elte a Kollégiumban tanító va g y tanuló hírességeket. M egem lítette, hogy Baltazárt a Petőfi Társaság tagjává fogadta, ami A d y Endre joghallgató első verses kötetét Debrecenben kiadta. Baltazár idejében újabb lendületet vett a könyvtár gazdagítása, rendszerezése, amit Varga Zsigm ond 1934-ben ismertetett. Bemutatjuk egy képen 1913-as akadémiai tanári kart (L. 37. ábra), am elynek 23 tagját nem kell külön méltatnunk. Z sigm ond „a régi egységes diákélet hanyatlásáról” ír, amit részben az új egyetem tekintélyének tulajdonított. M egem lítette, hogy „a patrónusok kora lejárt; a K ollégium utolsó egyén i patrónusa Baltazár D ezső püspök volt”, és itt említi az amerikai utat. D e kiem elte Debrecen város segítsé
gét is. Ő az, aki D ien es kiváló Baltazár oljajportréját is betette a könyvébe.
Érdekes, hogy Zsigm ond Csokonai, Jókai, Baksay és Arany Kollégiumot dicsérő munkái mellett elmarasztalja Móricz L égy jó mindhalálig cím ű híres művét, m i
vel szerinte az a Kollégium ban uralkodó szellem et meghamisította. Kétségtelen az, hogy csaknem minden Kollégiumban élt és tanult diák Baltazárhoz hasonló
an eszm ényíti ezt a több évszázados iskolát és a magyar kálvinista szellem böl
csőjének tartották és tartják. M óricz N yilas M isi mártíromságát a már szinte
„szadista tanári kar” szigorúságával m agyarázza s ezt - Z sigm ond szerint - a Kollégiumra is rávetített, ami term észetesen nem volt igaz. Zsigm ond érdeme tehát, hogy kiem elte Baltazár tettét, amit a K ollégium megmentéséért végzett.
Dr. Csikesz Sándor
Baltazár D ezsőről írt em lékezését, (52. ábra) és m unkáját a következő igével kezdi: Jerémiás siralmai, III: 20-26 vers. V: 14-19.vers.:
„V issza-visszaem lékezik és m egalázódik az én lelkem . Ezt v eszem szívem re, azért bízom . A z Úr k egyelm essége az, hogy m ég nincsen végünk; m iv el nem fogyatkozik el az Ő irgalm assága...
V: 14. A vének eltűntek a kapuból, megszűntek az ifjak énekelni. Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a m i körtáncunk, - Elesett fejünknek koroná
ja, jaj m ost nékünk, mert vétkeztünk!...
Pál II. levele a Korinthusbeliekhez, XII. 9.: És ezt m ondá nékem, E lég né
ked az én kegyelm em ; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. N agy örömest dicsekszem azért az én erőtlenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakoz
zék énbennem.”
Ezeknél szebb „indító” igéket nem választhatott volna Csikesz, aki terjedel
m es em lékezését így kezdi: „A görög sorsdrámákban ott van a hős mögött, mint
sötét árnyék, a végzet. M inél magasabbra hág a hős, annál hamarabb om lik ö ssze.” . . ,”K ülön magyar sors is ez. A magyar faj legderekabbjai életük delén hirtelen hanyatlanak alá a halál örvénylő vizeibe, mint a trópusi nap az óceánba.
Ilyen tragikus hirtelenséggel szólítattatott el közülünk Baltazár D ezső is. (Csikesz Sándor egyik legkiválóbb teológiai tanár volt, akit a tudás m agasságából m ég korábban, fiatalabb korában - néhány é v v el szeretett püspöke után - ragadott el a hirtelen halál. L. L .)... Ha nem lett volna semmi átlagon felüli kiválósá
ga, akkor is, már m aga a puszta tény:
ő volt Nagymagyarország utolsó püspöke,...
kell, hogy m élységes gondolatokat ébresszen. A z összeomlás és világháború előtti Magyarország fénye és dicsőségének egyik tanúja, olyan egyházkerületnek püspöke, m elyből három lesza
kított szuperintendencia után is akkora maradt, hogy fele a mai magyar református egyház
nak. A z integer egyházkerület pedig kevés hí
ján akkora volt, mint a m ai református eg y ház. (53.-58. ábra) D e ez a püspök Baltazár D ezső volt.