Írásom mindenekelőtt kiegészítésként, háttérként szolgál ahhoz a tanulmányomhoz, amely 2018-ban jelent meg a Veszprémy László előtt tisztelgő ünnepi kötetben.1 Egy néhány évvel ezelőtt a Négyeskönyvről megjelent, Béli Gábor és Bónis Péter jegy-zett monografikus terjedelmű munka, amely egy korábban ismeretlen Quadriparti-tum-kézirattal foglalkozott, bizonyos, forráskezeléssel kapcsolatos metodikai kérdé-seket is felvetett, amelyekre igyekeztem saját meglátásaimmal reflektálni. Az említett születésnapi kiadvány keretei azt lehetővé tették, hogy egy, remélhetőleg a jövőben elkészülő, modern Quadripartitum-kiadás elkészítésével kapcsolatos módszertani el-képzeléseimet vázoljam, ám nem volt módom a forrásanyag bővebb ismertetésé-re.2 Az elmúlt tíz évben számos Quadripartitum-kézirat került a kezembe különböző könyvtárakban, amelyekről – jelentőségüktől függően – hosszabb-rövidebb jegyze-teket is készítettem. A jelen tanulmány megírására való felkérés végül alkalmat adott arra, hogy a feljegyzéseket egységesítsem és szükség esetén ki is egészítsem.
A gyűjtés persze nem teljes, ugyanakkor sokkal bővebb minden korábban e tárgy-ban megjelent munkánál. Magyarország jelenlegi területéről megpróbáltam az összes fennmaradt kéziratot felleni és megvizsgálni. Az általam korábban felkeresett külföl-di gyűjtemények közül a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivban, Kassa és Lőcse le-véltáraiban és a kolozsvári Akadémiai Könyvtár kézirattárában Négyeskönyv-kéziratra nem akadtam; Zágrábban, az Egyetemi Könyvtárban csak egy 18. századi másolatot őriznek.3 Lappangó példányokkal is számolni kell.4
Illés József 1931-ben megjelent alapvető tanulmánya óta a kéziratokat bizonyos interpolációk meg-, illetve meg nem léte alapján soroljuk csoportokba. Ő közjogi és perjogi interpolációkat különböztetett meg. Ezek közül az előbbieket tartotta a
* A szerző az MTA–HIM–SZTE–MNL OL Magyar Medievisztikai Kutatócsoportjának tudo-mányos munkatársa.
1 Mikó 2018.
2 Csupán a legfontosabb kéziratokra utaltam lábjegyzetek formájában.
3 Jelzete: Nacionalna i sveučilišna knjižnica u Zagrebu, R 3483.
4 Baranyai Béla ugyanis a Négyeskönyvről írt alapvető munkájában további kéziratokra is utalt, amelyek közül a 16. századinak sejtette a gyulafehérvári Batthyány-könyvtár, illetve a Kukulje-vić-gyűjtemény kódexét. (Baranyai 1942: 85.) Ezek közül egyikre sem sikerült rábukkannom.
26
Mikó Gábor Négyeskönyv megszületésével közel egyidősnek, az utóbbiakról úgy vélekedett, hogy a későbbi kor vagy korok betoldásai.5 Az általa elkülönített „közjogilag interpolált”, il-letve „közjogilag nem interpolált” halmazokba osztották be mindeddig a kéziratokat.
Az említett Béli–Bónis-féle kötet egy olyan – a könyv szerkesztésekor Lázár Tibor hungarikagyűjtő tulajdonában lévő6 –példányt ismertetett, amelyik szövege alapján e két csoport közé ékelődik.
A kódexek strukturális összehasonlításával magam az eddig bevett kettőnél több kategóriát tudtam elkülöníteni, jóllehet alapjukat továbbra is Illés csoportosítása képezi. Vannak először is azok a kéziratok, amelyek közjogi interpolációk nélkül megőrizték a Négyeskönyv textusát. Jelenleg négy ilyen kötetet ismerek, közülük a leg-korábbi az az Illés által is regisztrált példány, amelyik sokáig a bécsi Nationalbib-liothekben volt, majd 1934-ben az Országos Széchényi Könyvtárba került. A 17.
századból van még három másolat, amelyek közül kettőről pontosan tudjuk, hogy mikor készült el. Köztudott, hogy a Négyeskönyvet egy egész „bizottság” szerkesz-tette, így abból bizonyára eredetileg is több példány készült. Ennélfogva az is lehet-séges, hogy e négy kötetnek filológiai értelemben nincs is archetypusa, hanem végső soron különböző, ám a mű összeállításának idejéből való kéziratokra vezethetők vissza.7 Mindezt szövegszerű összehasonlítás révén könnyű lesz megválaszolni. 16.
századi kézirat valószínűleg nincsen a ránk maradtak között. Úgy tűnik azonban, hogy ezek a példányok őrizték meg a mű eredeti, teljes textusát.
Egy másik csoportot alkotnak azok a kódexek, amelyek szintén nem tartalmaznak közjogi jellegű módosításokat, ám egységesen kihagyják a IV. könyv negyvenediktől negyvenötödik fejezetig terjedő részét.8 Ezt azzal indokolják, hogy az abban foglaltak tárgyában az 1556. évi országgyűlés új döntéseket hozott, amelyek felülírták a szer-kesztőbizottság véleményét. Így aztán ezek a kéziratok bizonyosan szoros kapcsolat-ban állnak egymással, és az eredeti variánsuk nyilvánvalóan 1556 után készült el. A máig fennmaradt példányok között egyetlen olyat találtam, amelyik biztosan a 16. szá-zadból való. Ezt a kötetet az eddigi Quadripartitum-kutatás egyáltalán nem regisztrálta.9
5 Illés 1931: 28–29. A szerző sajnos pontosan nem fejtette ki, hogy ezek az interpolációk meny-nyiben egységesek, vagy éppen nem egységesek az egyes kéziratokban. Ez egyértelműen Deg-ré Alajosnak a témáról írt monográfiájából sem derül ki. Lásd DegDeg-ré 1935.
6 Béli–Bónis 2015. Lásd a kötet előszavában írtakat.
7 Erre utalhat például az, hogy míg a magyar királyok rövid életrajzait tartalmazó fejezet az OSZKK Fol. Lat. 1765. jelzetű kéziratában az I. könyv 41., addig az ugyanott őrzött, Fol. Lat.
4354. jelzetű kötetben az 50. fejezetét alkotja. – A kódexek bemutatását lásd a Függelékben.
8 A 43. cikkelyt azonban – a kötetekben egységesen olvasható magyarázattól eltérően – tartal-mazzák.
9 Ez az esztergomi Batthyány-könyvtár példánya, lásd alább a Függelékben II/1. szám alatt.
A Quadripartitum kéziratairól A harmadik csoportba azokat a köteteket soroltam, amelyek tartalmazzák a köz-jogi interpolációkat. Hogy ezek a módosítások mikor kerültek a Quadripartitumba, arról jelenleg is több különböző elmélet él egymás mellett.10 Említésre érdemes azonban, hogy az általam ismert legkorábbi, eredeti alakjában fennmaradt Négyes-könyv-példány ebből a csoportból maradt fenn, ám ez a kézirat sem került ezidáig a kutatás homlokterébe.11 E kódexen kívül még két három kötet is a 16. századból származik. Az a kutatásnak már a jelenlegi fázisában is megállapítható volt, hogy három kézirat között sztemattikus kapcsolat van.12
Végezetül egy negyedik csoportot is megemlíthetünk. Ide olyan kéziratok tar-toznak, amelyek csak részben tartalmazzák az Illés által megállapított közjogi inter-polációkat. Jelenleg csupán két ilyen kötetről tudok, az egyik az Országos Széchényi Könyvtárban található, a másik Lázár Tibor példánya, amely a Béli–Bónis-féle kötet tárgyát képezte.13 Ezeknek a manuscriptumoknak a keletkezéstörténete, jelentősége még nem tisztázott megnyugtatóan.14
Ami az egyes kódexeknek az értékét illeti, szövegük kollacionálása nélkül csak óvatos becslésekbe bocsátkozhatunk. Illés József ezt maguknak a kéziratoknak a kora alapján határozta meg, így tette első helyre az OSzK Fol. Lat. 512. jelzetű kö-tetét. Mivel azonban munkájához aránylag kevés kéziratot használt fel, nem tudott arról, hogy a nem interpolált manuscriptumokon belül jól elkülöníthető csoportokat képeznek az 1556 előtt, illetve azt követően keletkezett példányok – márpedig a Fol.
Lat. 512. az utóbbi kategóriába tartozik. Hiába nincsen a 16. század közepén, harma-dik negyedében összeállított példányuk, a legkorábbi szövegváltozatot valószínűleg az első csoport kéziratai őrizték meg.
Az alábbi függelékben bemutatott kéziratok a fentebb vázolt négy kategória sze-rint rendezve, azokon belül keletkezésük kronológiai sorrendjében állnak. Néhány, korban a mű keletkezésétől már távol eső kötet ismertetésétől eltekintettem.15
10 Mikó 2018: 359.
11 A nádasdladányi Nádasdy-könyvtár egykori kéziratáról van szó. Részletesebb leírását lásd a Függelékben III/1. szám alatt.
12 A legrégebbi a nádasdladányi kézirat 1573-ból, ennek egy későbbi másolata az EK B4 jelzetű kézirata; ez utóbbi alapján készült a Hevenesi-gyűjtemény kötete. Leírásaikat lásd a Függelék-ben.
13 Ezt a példányt értelemszerűen nem tudtam tanulmányozni.
14 Mikó 2018: 362.
15 Ezek a kéziratok az alábbiak: OSZKK Fol. Lat. 4619., Quart. Lat. 895., Quart. Lat. 3328.; EK Kézirattár B5.; Zágrábi Egyetemi Könyvtár (Nacionalna i sveučilišna knjižnica u Zagrebu) R 3483.
28
Mikó Gábor