A magyar országgyűlésen számos kiemelt jelentőségű ünnepséget és szertartást is tartottak a politikai tárgyalások mellett. Ezeket a ceremóniákat a 18. században is a korábbi rendtartások felhasználásával alakították ki, amelyből következhetne, hogy azok változatlan, rögzült formában zajlottak le. Mégis felmerül a kérdés, hogy ha-tott-e a ceremóniákra az aktuálpolitika, és ha igen, mennyiben módosította rendjü-ket, valamint milyen mértékben tudott megjelenni a politikai kommunikáció. Elő-ször bemutatom a ceremóniákat, és elemzem az ezeken elhangzott beszédeket. Az ünnepi orációkban az uralkodó és a magyar rendek közötti, továbbá a rendek egy-más közti kommunikációját szemléltetem: mennyire reflektáltak az aktuális politikai helyzetre, és milyen politikai nyelvet használtak. A szertartások közül kiemelkedő fontosságú koronázási rituálé egyházi részének a változtatási lehetőségeire voltam különösen kíváncsi tekintve, hogy az egyháznak kötelező érvényű szertartásrendje volt a 16. századtól kezdve. Végül a rendi reprezentáció keretében az üdvözlésekre kijelölt delegációk tagjainak, a koronázáskor aranysarkantyús lovaggá avatottaknak, illetve a jeles feladatokra kiválasztottaknak az összetételére fókuszálok arra keresve a választ, hogy kiket jelöltek ki, és általuk milyen politikai csoport kapott lehetőséget a képviseletre. További kutatást igényel a kérdés, hogy az egyén kiválasztásában család-ja vagy egy adott politikai csoporthoz való tartozása volt-e meghatározó.
Ceremóniák
Az országgyűlések idején tartott ceremóniák közé tartoztak a hivatalosan megnyitott országgyűlésen belül tartott ünnepségeken túl az országgyűlésre érkező király vagy a királyi biztosok fogadása, továbbá az, amikor a diéta táblái egymást köszöntötték, illetve elbúcsúztatták. A hivatalos megnyitást a királyi előterjesztések átadása jelen-tette, amellyel az uralkodó királyi jogával élve a tárgyalások témáira tett kezdeménye-zést. Nem minden diétán volt nádorválasztás és koronázási szertartás, de ezek
min-* A tanulmány elkészítését az NKFI K 116166 sz. pályázata támogatta. A szerző az MTA-OSZK Res Libraria Hungariae Kutatócsoport munkatársa.
PB PB
Hende Fanni Ceremóniák a 18. század első felének országgyűlésein
dig a már megnyitott országgyűlés keretében történtek, majd a diéta a törvénycikkek szentesítésével zárult.
1687 és 1765 között hét alkalommal vonult be Pozsonyba magyar uralkodó az országgyűlésre, amelyből négyszer koronázást is tartottak. (1712 és 1715 között tar-tott diétán két külön időpontban történt a király és a királyné megkoronázása, ezért az uralkodó kétszer is bevonult a városba.) I. Lipót József főherceggel érkezett 1687.
október 30-án, III. Károly felesége nélkül 1712. május 19-én és 1722. július 7-én, ugyanő feleségével, Erzsébet Krisztinával együtt 1714. október 13-án. Mária Terézia férjével, Lotaringiai Ferenccel 1741. június 20-án és 1751. május 5-én, illetve a király-nő fiával, II. Józseffel 1764. július 3-án vonult be ünnepélyesen Pozsonyba megnyitni az országgyűlést.
A király pozsonyi bevonulási ünnepsége két részből állt: a királyság területére és a városba lépésből. A királyok díszes kíséretükkel Bécsből indultak, megálltak Petro- nellben éjszakára, majd tovább utaztak másnap Wolfsthalig, ahol egy kisebb létszá-mú magyar rendi küldöttség fogadta őket. A delegációt mindig egy főpap vezette.
1712-ben és 1741-ben a kalocsai érsek (Csáky Imre, majd Patachich Gábor), 1687-ben és 1722-1687-ben az egri püspök (Fenesy György, illetve Erdődy Gábor) köszöntötte az uralkodókat. A köszöntő beszédek és a kézcsók után tovább vonultak Köpcsé-nyig, a királyság határáig, ahol az esztergomi érsek köszöntötte a királyt a rendek nevében. A beszéd után a király kézcsókra nyújtotta kezét. A bevonulás következő állomása Pozsony határában volt. Rendtartása középkori nyugat-európai mintát kö-vetett, és főbb elemei nem változtak az évszázadok során.1 A Bécsi kapunál a városi magisztrátus nevében a pozsonyi jegyző mondott beszédet, átadta a város kulcsait, majd a városi tanács tagjai kézcsókra járulhattak az uralkodóhoz. A felfegyverzett pozsonyi polgárok díszsorfalat álltak a város utcáin a várig, ahová a király és kísérete felvonult. A várnál az esztergomi érsek a klérus nevében főpapi öltözetben fogadta az uralkodót, és meghintette őt szenteltvízzel. Az ünnepség a várkápolnában hálaadó szentmisével zárult. 2
A század első felében háromszor módosítottak a rendtartáson. 1687 előtt szokás szerint sor került a pozsonyi vár udvarán négy zászlóaljnyi polgár díszlövéseinek leadására. Ebben az évben azonban elhagyták, nehogy a lovak megriadjanak. 1712-ben, a következő királybevonuláskor erre az esetre hivatkozva ismét kihagyták ezt az elemet a ceremóniából.3 Hasonlóan mellőzték a nemesi bandériumok
felvonu-1 Schweers 2009: 37–38. Lampen 2009: 3–4, 18.
2 Forgó 2013: 197–199.
3 ÖStA HHStA OMeA ÄZA Kt. 15 Krönung von Josef I. zum König von Ungarn in Preßburg und Unga-rischer Landtag fol. 6r. Forgó 2013: 199.
Hende Fanni Ceremóniák a 18. század első felének országgyűlésein lását a határra. Az 1712. évi bécsi előkészítő konferencián a pestis terjedésére és a rendek anyagi megkímélésére hivatkozva törölték ezt a szertartásrendből, de mivel éppen véget ért a Rákóczi-szabadságharc, nyilván biztonsági szempontok is állhattak a döntés mögött.4 Ez a két elem később sem került vissza a „direktóriumba”, a szer-tartásrendbe. 1751-ben Mária Terézia pénzügyi okokból szüntette meg a petronelli éjszakázást és a wolfsthali köszöntést. Ezután a magyar rendek először a Magyar Királyság határánál fogadhatták uralkodónőjüket.5
A király az öltözetével, a városi polgárok városuk feldíszítésével mutatták meg jóindulatukat a másik fél iránt. III. Károly 1712-ben magyar ruhában vonult be kife-jezve a hagyományok megtartását és mintegy kegyet gyakorolva az ország iránt.6 Tíz évvel később, 1722-ben a bécsi előkészítő konferencián azonban már nem tartották fontosnak a magyar ruha viselését, hivatkozva az 1714. augusztus 5-én összeült elő-készítő konferencia döntésére. Akkor a királyné-koronázásra érkező III. Károly szá-mára a magyar ruhát nem tartották szükségesnek a bevonuláson, csak a koronázási szertartásra írták elő annak viselését.7 III. Károly ezért német öltözetben jelent meg Pozsonyban.8 Mária Terézia 1741-ben apját gyászolván Wolfsthalba feketében érke-zett meg, majd ott díszes ünnepi ruhát vett fel, és abban vonult tovább.9 Az uralkodó ünnepélyes bevonulására a pozsonyi polgárok feldíszítették városukat. 1712-ben az útvonal mentén a koronához tartozó tíz országzászlót, és nyolc másik zászlót he-lyeztek el, amelyeken allegorikusan jelenítették meg az uralkodói erényeket, többek között az erőt egy oroszlánnal, a kegyességet egy báránnyal.10
Ha a király személyesen nem jelent meg az országgyűlésen, királyi biztosokat küldött maga helyett. A 18. század elején ez mindössze két alkalommal fordult elő a diéta megnyitásakor. Ebből az arányból a magyar diéta fontossága érzékelhető, mert a birodalmi gyűléseken a császár személyesen ritkán jelent meg, többnyire biz-tosokkal képviseltette magát.11 1708-ban I. József részt akart venni a diétán, ezért a pozsonyi bevonulása és az ott tartózkodása szervezés alatt volt már kora tavasszal.
4 Forgó 2013: 197–198.
5 ÖStA HHStA OMeA ÄZA Kt. 48. Reise Maria Theresias, Franz I. und der jungen Erzherzöge nach Preßburg, Einzug daselbst, Palatinswahl und Landtagsproposition fol. 3r–v, 53r.
6 Forgó 2013: 131., 216.
7 ÖStA HHStA OMeA ZA-Prot Bd. 8. fol. 100r.
8 ÖStA HHStA OMeA ÄZA Kt. 30. Gutachten der Hofkonferenz betreffend die Reise des Kaisers nach Preßburg fol. 8v.
9 ÖStA HHStA OMeA ÄZA Kt. 40. Reise Maria Theresias von Wolfstal nach Preßburg. Einzug dort-selbst und Wahl Pálffy’s zum Palatin. fol. 1v.
10 Lányi 1903–1904: I. 410.
11 Szijártó 2010: 55–56.
PB PB
Hende Fanni Ceremóniák a 18. század első felének országgyűlésein
Ám II. Rákóczi Ferenc seregeinek közelsége és XII. Károly svéd király előretörései miatt a tanácsosaira hallgatva lemondott a személyes megjelenésről, és nevében ápri-lis 2-án Hans Adam von Lichtenstein és Otto Ehrenreich von Traun királyi biztosok érkeztek meg a diétára.12 1728. május 24-től III. Károlyt Franz Ferdinánd Kinsky és Johann Hermann Franz von Nesselrode képviselte a pozsonyi diétán.13 A biztosok elé a Duna partjára ment egy kisebb delegáció, amelynek vezetője köszöntötte őket.
Innen tovább vonultak a Bécsi kapuhoz, ahol a város jegyzője mondott beszédet, de a város kulcsait nem adta át nekik, és természetesen a kézcsók is elmaradt. Az üdvöz-lésük végeztével a biztosokat szállásukra kísérték, az úton a pozsonyi polgárok fel-fegyverezve álltak díszsorfalat. A vonulás alatt trombiták, dobok és ágyúk zengtek.14 Az országgyűlési munka megkezdése előtt a résztvevők egy része megérkezett Pozsonyba. Az alsótáblai követek megbízólevelüket átadták a nádornak, az esztergo-mi érseknek és a személynöknek, a táblaelnöküknek. A személyes megjelenésre jogo-sult főrendek a meghívólevelüket mutatták be a nádornak és az esztergomi érseknek.
A diétára folyamatosan érkeztek meg a többi követek. Az első ülésnapon a két tábla elnöke (a felsőtáblán a nádor, az alsótáblán a személynök) köszöntötte a jelenlévő-ket, akik viszonozták a köszöntést. Ezt követően a két tábla egymást is üdvözölte ki-sebb delegáció útján. A köszöntések magyar nyelven történtek. Az utolsó ülésnapon, a törvények szentesítése után a táblaelnökök elbúcsúztak a jelenlévőktől, majd a két tábla, ismét követek útján, egymástól is elbúcsúzott és megköszönték a közös mun-kát. Az utolsó napról kevés beszámoló maradt fenn, 1728-tól növekedett a számuk, de részletes leírás a delegációk tagjainak személyéről és a beszédek tartalmáról kevés maradt fenn. Ezért ezeknek a ceremóniáknak a vizsgálata a rendi reprezentáció és a politikai nyelv kapcsán nem nyújt teljes képet.15
Az országgyűlés összehívása királyi jog volt, ezenkívül az uralkodó kezdeménye-zési joggal bírt a diétán tárgyalandó ügyekkel kapcsolatban. A tanácskozásra szánt témákat átnyújtotta a diétának. Ezt a dokumentumot nevezték előterjesztéseknek vagy propozícióknak. Mind III. Károly, mind Mária Terézia ezzel a jogával már meg-koronázása előtt élt, amire az 1687. évi örökös királyság és az 1722. évi Pragmatica Sanctio alapján jogosultak voltak. Az országgyűlési résztvevők a várban vették át a királytól a propozíciókat. A pozsonyi vár lovagtermében gyűltek össze erre a ce-remóniára, amelyet a magyar udvari kancellár magyar nyelvű beszéde nyitott meg.
12 Kalmár 2013: 214.; Zsilinszky 1888: 49–50.
13 OSZK Kt Fol. Lat. 575/I fol. 3v–5v; OSZK Kt Fol. Lat. 573 fol. 3v–5r.
14 OSZK Kt Fol. Lat. 565/I. fol. 43v–44r.; Erdődy 1896: 388.; MOK MPGY GYgy 700.499-II.
35–36.
15 Szijártó 2010: 53–55, 98–99.
Hende Fanni Ceremóniák a 18. század első felének országgyűlésein Az uralkodó latinul mondott beszédet, majd átnyújtotta az esztergomi érseknek a dokumentumot. Az érsek köszönetet mondott latinul, és a jelenlévő rendek kéz-csókra járulhattak az uralkodóhoz, ezután visszavonultak az országgyűlés épületébe, és vegyes ülésen felolvasták az iratot. Amennyiben az uralkodó királyi biztosokat küldött maga helyett, azoknak kellett a diéta épületébe menniük és ott átadniuk az előterjesztéseket. A ceremónia menetét nem befolyásolta az aktuálpolitika, arra csak a beszédekben reflektáltak.
A nádor elhunytát követően új méltóságviselőt csak az országgyűlésen választhat-tak a rendek. Erre a 18. század első felében háromszor volt alkalmuk. 1714. október 15-én Pálffy Miklóst, 1741. június 22-én Pálffy Jánost és 1751. május 11-én Batthyá-ny Lajost választották meg nádornak. Kétszer, 1732-ben és 1765-ben az uralkodó helytartót nevezett ki: III. Károly Pálffy Miklós halála után Lotaringiai Ferencet, majd Mária Terézia Batthyány Lajos halálát követően Albert szász-tescheni herce-get.16 Nádorválasztáskor a király négy jelölt, két katolikus és két protestáns személy nevét küldte el a vegyes ülésre királyi biztosaival, akiket a felsőtábla épületénél fo-gadtak. Az udvari kancellár beszédet mondott, a lepecsételt borítékot az esztergomi érsek átvette, felnyitotta és felolvasta a jelöltek nevét, majd ezt követte a választás. A megválasztott nádor a várban esküt tett a király előtt.17 Nem mind a négy jelölt volt esélyes a megválasztásra. Általában a király a számára kedvező nádorjelölt mellett három esélytelen személy nevét tüntette fel. Feltűnő, hogy 1741-ben és 1751-ben a két protestáns jelölt ugyanaz volt: Révay Pál és Zay Imre. A protestánsok jelölésének körülményeiről, hátteréről szinte semmit nem tudni. Zay Imre III. Károly idején har-colt a spanyol örökösödési háborúban, ahol komoly sérüléseket szerzett. 1751-ben, második jelölésekor köszvénye miatt már nem volt jelen az országgyűlésen, egyik familiárisa, Ottlik Sándor képviselte őt Pozsonyban. Imre öccsét, Lászlót Kollonich Zsigmond bécsi érsek örökbe fogadta, és Bécsbe vitte. Ott katolizált, az érsek húgát feleségül vette, és karriert futott be a királyi udvarnál.18 A Zay és a Kollonich família már a 17. században rokoni kapcsolatban állt egymással, és több családtagjuk is volt protestáns jelölt a nádori méltóságra. 1681-ben Imre apai nagybátyja, Zay András együtt szerepelt a jelöltek között feleségének, Kollonich Ludmillának nagybátyjával, Kollonich Ulrikkal.19 András anyja Ujfalussy Judit volt, akinek unokaöccse lehetett az 1714-ben szintén nádorjelölt Ujfalussy Pál. A 19. században is a Zay családból került ki az egyik protestáns nádorjelölt, Zay Károly, bár a borítékot 1847-ben nem
nyitot-16 Kulcsár 2002.
17 Szijártó 2010: 297–300.
18 Nagy 1857–1868: XII., 331–332, 336–338.
19 Bérenger-Kecskeméti 2008: 73, 96.
PB PB
Hende Fanni Ceremóniák a 18. század első felének országgyűlésein
ták ki, hanem közfelkiáltással megválasztották József főherceget.20 Elképzelhetőnek tartom, hogy a három esélyten személynek a jelölése erre a magas méltóságra a király iránti hűség jutalmazásának, mintegy kitüntetésnek is tekinthető. Ezt alátámaszthat-ja, hogy 1751-ben a 60 éves és az országgyűléstől távolmaradó, maga helyett követet küldő Zay Imre ismét protestáns nádorjelölt lett, egy a hivatalra alkalmas másik pro-testáns nemes helyett.
A felsorolt és bemutatott ceremóniákon több oráció is elhangzott. Ezek politikai nyelvét abban a tekintetben vizsgálom, miként ábrázolták az uralkodókat a szóno-kok, milyen elemei voltak a királyi beszédeknek, végül pedig az országgyűlésen belüli kommunikációt mutatom be.
I. Lipótot 1687-ben a királyság megújítójának, az ellenség legyőzőjének, a szeren-csés idők helyreállítójának és a nép megtartójának nevezték, aki a fiát adja a királyság-nak. Ezek a jelzők az 1686. évi Buda, majd további városok, Eger, Eperjes, Szeged és Pécs a töröktől való visszafoglalásának voltak köszönhetőek. Hasonlóan szólították meg III. Károlyt a Rákóczi-szabadságharc lezárását követően, illetve a pestis dúlása után. Őt a Magyar Királyság számára szerencsének, a borús felhők utáni napsütésnek és vigasznak tartották. Személyes pozsonyi megjelenéséért hálájukat fejezték ki, az uralkodói erények közül az atyai gondoskodás mellett leggyakrabban a béketerem-tés fordult elő.21 Paksy János pozsonyi jegyző megemlítette III. Károly koronázá-sát és felsorolta erényeit is a bibliai Simeon tanúságának módosított szövegével.22 1714-ben a királyné-koronázás, 1722-ben a Pragmatica Sanctio bírt nagy jelentőséggel.
Utóbbi fontosságának hangsúlyozására a szónok Nagy Sándorral hasonlította össze Károlyt. Utóbbi valóban törődik birodalmával, annak üdvére, nyugalmára és egysé-gére törekszik, mert nem hagyta azt kijelölt utód nélkül, mint ahogyan Nagy Sándor tette.23 1728-ban pedig az adózás megtárgyalása volt fontos. A szónok Franciscus Accursius itáliai jogtudóstól vett idézettel utalt arra, hogy III. Károly megtartja a törvényeket, hiszen az adózás tárgyalására országgyűlést hívott össze.24 Az adó meg-szavazása az országgyűlés joga volt, de 1727-ben a Magyar Királyi Helytartótanács beleegyezésével, a diéta kihagyásával emeltek az éves adón. A szónok a királyság törvényeinek megtartását hangsúlyozza a korábbi jogtalansággal szemben. 1741-ben
20 Fukári 2008: 68–74, 121.
21 Forgó 2017: 53-58.
22 Lányi 1903–1904: I. 413. Példa a felsorolásból: „Most, Uram, megörvendezteted szolgáidat, mivel látták a tisztelendő fejet, amelyen a magyar apostoli királyság koronája szerencsésen fog nyugodni.”
23 OSZK Kt Fol. Lat. 566/I. fol. 33v–35r.
24 OSZK Kt Fol. Lat. 575/I. fol. 9v–10r.