Az elit tagjainak szoros rokoni összefonódása a történetírás egyik axiómája. Azon-ban ezen össszefonódás alaposabb elemzésére eddig meglehetősen kevés kísérlet született, amikor pedig igen, akkor rendszerint az individumként kezelt egyes csalá-dok között fennálló házassági kapcsolatokat vizsgálják, elemzik.1 Jelen írásomban a 18. századi politikai elit egyik legfontosabb csoportjának rokoni kapcsolati hálózatát igyekszem feltérképezni.
A rokonság vizsgálatához az alábbi módszert dolgoztam ki. „[a] kutató a leszár-mazás, valamint a házassági kapcsolatok utólagos számbavétele segítségével szeren-csés forrásadottságok esetén visszamenőleg is meg tudja állapítani valaki tényleges rokonságát.”2 Én is eme két elemi rokonsági kapcsolatból építettem fel a rokoni kapcsolathálómat. A magyar nemesség társadalmi alapegysége az azonos őstől fi-ágon leszármazók összessége, amelyet a témában úttörőnek számító Fügedi Erik
„klánnak” nevezett el, amit én az egyszerűség kedvéért a továbbiakban családnak nevezek, mivel a családtörténeti irodalom és a már említett rokoni kapcsolatháló elemzések is ebben az értelemben használják a család szót.3 Én is a családokon belü-li fiági leszármazást választottam a kapcsolatok alapegységének, amit egyes értékkel jelöltem.
A családok között házasságok révén jön létre a kapcsolat. Fontosnak tartottam, hogy a leányági leszármazás ne legyen azonos értékű a családon belülivel, hiszen azt a kortársak sem tekintették annak. Így végül úgy döntöttem, hogy a leányági leszármazást nem jelölöm, csak a családok közötti házassági kapcsolatot.4 Amit az is alátámaszt, hogy a korabeli felfogás a nőknek még a reprodukcióban is csak má-sodlagos szerepet tulajdonított,5 ahogy Werbőczy írta: „Pater enim generat, mater
1 Így tesz rokoni kapcsolatháló-elemzésében Tózsa-Rigó 2012. és Szántay 2014.
2 Faragó 2000.
3 Fügedi 1992: 21.
4 Ráadásul több feleség esetén az anya személye sokszor nem állapítható egyértelműen meg.
5 Fügedi 1992: 30.
138
Horváth Gyula Csaba autem formam solum generandi dat, et praestat”.6 Házasságnál elvben a nőnek egyes értékű kapcsolata van mindférjéhez, mind apjához. Én végül is a kapcsolatháló alap-jául szolgáló mátrixba nem vettem fel a nőket, hanem közvetlenül kettes értékkel je-löltem a férj és az após kapcsolatát, mely a feleségen keresztül két lépésben jött létre.
Erre módszertanilag lehetőséget adott az a tény, hogy a nőknek ekkoriban nemcsak nemzés, hanem a házasság terén is másodlagos, alávetett szerepet tulajdonítottak, inkább voltak tárgyai, mint alanyai a frigynek, míg a valós megegyezés az após és a vő (esetleg a másik após) között történt..7
E két kapcsolati érték, a fiági leszármazás és a házasság alapján, minden más kap-csolat is leírható. A kapkap-csolatok értéke minden egyes közbeiktatott családdal eggyel magasabba hasonló fokú tisztán fiági rokonsághoz képest.8 Azzal, hogy családközi kapcsolatoknál nem az anyai leszármazást, hanem a házasságot vettem alapegység-nek, természetesen nem(csak) a vérségi kapcsolatot, hanem a kánonjog által azzal azonos fokúnak tekintett9 – az angolok által „in law” utótaggal jelzett – affinális rokonságot is figyelembe vettem.
Fontos megemlíteni, hogy mivel a leszármazást tettem meg a családon belüli rokoni kapcsolatok alapelemének, az azonos fokú rokonságok esetén a felmenői–
leszármazotti kapcsolatok közelebb kerülnek egymáshoz, mint az oldalágiak. Tehát amíg az apa–fiú kapcsolatértéke egyes, addig a testvérek kapcsolatát már kettessel jellemezhetjük (minthogy az apán keresztül két lépésben juthatunk el az egyiktől a másikig).
Miután egy mátrixba rögzítettem a fent ismertetett alap kapcsolati értékeket az UCInet6 kapcsolathálózat-elemző szoftver segítségével számítottam ki két személy között a legrövidebb utat, vagyis a legközelebbi rokonságot.
A (katolikus) kánonjog a IV. lateráni zsinat óta a negyedfokú rokonságot tartotta a házasodhatóság határának, ennél közelebbi rokonság esetén már diszpenzációra volt szükség a frigy megkötéséhez.10 Ami rendszerükben a negyedfokú rokonsá-got nyolcas és tizennégyes érték közötti szám jelzi, mert abszolút fiági leszármazás esetén mindkét ágon negyedfokú rokonság esetén a kapcsolat értékének nyolcat
ka-6 Werbőczy 1990: 71. HK I. 7. 3. § „Mert az atya a nemző, az anya pedig a nemzés alakját adja meg.”
7 Laslett 1983: 493. Konkrét példa a korból Festetics György elrendezett házassága Sallér Judit-tal, Sallér István nádori ítélőmester leányával: Kurucz 2013: 106.
8 Egy egyszerű példávalszemléltetveaz apai nagybácsi–unokaöcs kapcsolatra a távolság értéké-nek hármat kapunk, míg az anyai nagybácsi–unokaöcs kapcsolatra négyet.
9 Roszner1887: 202–203. A világi jognak is a része lett.
10 Erdő 2003: 430; Roszner 1887: 192.Ezt a világi jog is átvette:Werbőczy 1990: 230. HK I. 107.
1. §.
A 18. századi vármegyei követek rokoni kapcsolathálója punk, míg abszolút leányági leszármazás esetén ez a szám tizennégy. Ebből követ-kezően a nyolcas érték alatti kapcsolatot célszerű szoros rokonságnak venni, míg a nyolc és tizennégy közötti érték egy átmeneti zónát jelentene, tizennégytől pedig a távoli rokonságról beszélünk. Minél alacsonyabb ez az érték, annál szorosabb a rokoni kapcsolat.
Miután sikerült létrehozni egy módszert a rokoni kapcsolatok elemzéséhez, lás-suk, hogy konkrétan kiket is vizsgálok, amikor a 18. századi politikai elitről beszé-lek. Történetírásunk az elitet általában külön definiálást nem szükséglő, közkeletű fogalomként kezeli,11 már amennyire ezt meg lehet állapítani, valamiféle vezető réteg értelemben. Ennek az oka az lehet, hogy - amellett, hogy a közbeszédben is teljesen gyakran használt szóról van szó - nincs a fogalomnak egy általánosan elfogadott definíciója, hanem megszámlálhatatlanul sok meghatározást találhatunk az elitről meglehetősen eltérő jelentésekben, kezdve a teljesen általános valamiből (leginkább befolyásból) sokat birtokló kevesek definiálástól egészen a szűk és formális politikai vezető pozíciókat viselőkig értelemben.12 Nyilván minél általánosabb a definí-ció, annál jobban lefedi a valódi elitet, azonban ekkor a fogalom nem elég precíz.
Tehát ha az elit tagjait konkrétan meg akarjuk vizsgálni, akkor valamilyen formá-lis szempontrendszer alapján el kell döntenünk, hogy kiket sorolunk bele. Ezzel természetesen nagy valószínűséggel kizárhatunk olyan személyeket, akik valamely más szempontból, vagyis a mi szemszögünkből nézve informálisan az elit részét képezik.
Korábbi kutatásaim során, mintegy első lépésként, a politikai elit legfelső köré-nek a rokoni összefonódását vizsgáltam. Ebbe a körbe a hivataluk révén valós ha-talommal bíró világi főméltóságokat soroltam bele, azaz a nádort, az országbírót, a horvát bánt, a tárnokmestert, a királyi udvari kancellárt, a kamaraelnököt és a sze-mélynököt.13 (Tanulmányom további részében az egyszerűség kedvéért főméltó-ságoknak fogom őket hívni.)A kutatás második lépése pedig azoknak a vármegyei követeknek a vizsgálata, akik egyszerre voltak tagjai az országos és a megyei poli-tikai elitnek. Jelen tanulmányomban ezért azon vármegyei országgyűlési követek rokoni összefonódását tanulmányozom, akik viszonylag közeli kapcsolatban állnak legalább egy 18. századi főméltósággal, mivel az a csoport kapcsolódik legszoro-sabban a legfőbb hatalmi elithez. Hogy ennek a szoros kapcsolatnak milyen fontos szerepe lehetett egy követ megválasztásánál, azt jól mutatja pribéri Jankovich Antal
11 Takács T. 2006. Elsősorban a helyi elitek kutatása kapcsán említi a definiálás hiányát.
12 Takács K. 1998. (Szintén kiemeli, hogy a szociológiában sem szokták a kutatók definiálni az elit fogalmát.)
13 A meghatározás alapja: Cserpes – Szíjártó 2010.
140
Horváth Gyula Csaba esete, akit 1764-ben azért választották meg Horvátország országgyűlési követének, mert sógora volt Niczky Kristóf országbírónak.14
A családi kapcsolatok feltérképezéséhez elsősorban Nagy Iván családtörténeti munkáját,15 Szluha Márton vármegyei munkáit,16 továbbá Miroslav Marek család-történész internetes adatbázisát17 használtam fel. De természetesen más, kevésbé átfogó forrásmunkákból ismerítettem adatokat.18
A vármegyei követek személyének megállapításához a Diaeta munkacsoport internetes adatbázisát használtam,19 amelyben elsődleges források, nagyrészt a megjelentek listáinak alapján lettek összegyűjtve a 18. századi országgyűlések résztvevői. A résztvevők pontos beazonosítása most is folyik jelenleg egy országy-gyűlési adatbázis, később esetleg egy életrajzi almanach számára. Az azonos nevű résztvevők elkülönítése egyelőre viszonylag bizonytalan, ezért a résztvevők pontos számát nem lehet tudni. Nagyjából 650 személy képviselte a vármegyéket a 18.
századi országgyűléseken. Közülük ebbe az általam belső magnak nevezett cso-portba, tehát azok közé, akiket rokoni szálak fűztek Magyarország főméltóságai-nak csoportjához, 81-en kerültek be, tehát nagyjából 13%-a az összes vármegyei követnek. Őket tekinthetjük tehát azoknak, azoknak akik a főméltóságokkal való rokonságuk révén kiemelkedtek a bene possessionati tömegéből. Ezért is érdemes velük kezdeni a vármegyei követek rokoni kapcsolati hálózatának vizsgálatát. Kö-zülük hatan nemcsak szoros kapcsolatban álltak főméltóságokkal, hanem maguk is azok voltak. Így Fekete György későbbi országbíró Somogy, Majláth József későbbi tárnokmester Hont, Hunyady László későbbi személynök Bars, Száraz György későbbi személynök Tolna, Szvetics Jakab későbbi személynök Vas, Janko-vich Antal későbbi tárnokmester pedig Pozsega vármegyét képviselte a 18. századi országgyűlések során.
Ez a 81 ember 34 vármegyét képviselt. A legtöbben, öten négy megyét: Nyitrát, Somogyot, Sopront és Veszprémet. Ez a 18. század során 15 nemest követként küldő Nyitránál azt jelenti, hogy ezeknek kerekeken egyharmada tartozott a most vizsgált csoportba, azaz a főméltóságokkal rokoni kapcsolatot ápoló vármegyei
14 Krčelić 1952: 476.
15 Nagy 1857–1868.
16 Szluha 2000; Szluha 2002; Szluha 2003a; Szluha 2006; Szluha 2008; Szluha 2011–2012; Szluha 2013.
17 http://genealogy.euweb.cz/–utolsó letöltés: 2017. augusztus 13.
18 Éble 1903; Fukári 2008; Feöldi-Doby 1895; Károlyi 2001; Kubinyi 1906; NN 1888–1905; Nyá-ry 1996; Szirmay 2010; Szluha 2001; Szluha – Vásárhelyi 2005–2013; Ulrich – Pozsonyi 2009;
Witting 1918; Witting 1919.
19 http://szijarto.web.elte.hu/segitseg.htm– utolsó letöltés: 2018. augusztus 12.
A 18. századi vármegyei követek rokoni kapcsolathálója követek közé. Ez az arány a 16 követet kiállító Somogynál egyharmadnál kicsit rosszabb, a század folyamán összesen 13 követet küldő Sopronnál pedig valahol a fél és az egyharmad között található – az utóbbihoz van közelebb -, míg a csupán 11 követi személyt kiállító Veszprémnél majdnem eléri a követek számának a felét.
A legtöbb megyéből – 22-ből, vagyis több mint a vármegyék 2/3-ából – viszont általában csak 1-2 követ került be ebbe a szűkebb csoportba. A vizsgált csoportba bekerült követek megyéinek eloszlása viszonylag egyenletes az ország területén, de a nyugati országfél lefedettsége mégis teljesebb, és ezek nagyobb arányban delegál-tak kettőnél több követet az általam vizsgált csoportba.
A vizsgált követek társadalmi hátterét vizsgálva azt láthatjuk, hogy többnyire jó-módú birtokos köznemesekről, a bene possesionati réteg tagjairól van szó. Egy részük – főleg a felvidékiek – egészen az Árpád-korból eredeztetik nemességüket, sokan – főként a nyugat dunántúliak – több generációs régi nemesek, mások – leginkább az egykori hódoltsági vármegyék követei, viszont viszonylag frissen emelkedtek ebbe a körbe. Ez utóbbiak természetesen csak egy-egy szálon kapcsolódnak általában a vizsgált sokaság többi tagjához, így annak a perifériáján helyezkednek el. Ilyenek például az Inkeyek20 vagy a Dőryek, akiknek ugyan régi a nemességük, de birto-kaik az idők során felaprózódtak, és a család két, vármegyei követet adó ága a 18.
század során szerzett újból vagyont és tekintélyes birtokot.21 Egy részük később rangemelésben részesült, és így bekerült a főrendek sorába: részben a későbbi főméltóságok, mint Fekete György, Jankovich Antal, Szvetics Jakab, de mások is, például Bossányi Imre vagy galántai Balogh László. 1790-től viszont az alsótábla szerepének felértékelődése miatt megjelentek a főrangú vármegyei követek is,22 mint például Fekete János gróf Csanád, Vay Miklós báró Borsod vagy Illésházy István gróf Trencsén vármegye képviseletében. Közülük egyértelműen Illésházy István számít igazán régi főnemesi családból származónak, ennek köszönhetően neki van a legtöbb szoros rokoni kapcsolata a XVIII. századi főméltóságokkal, összesen 28. Családjában két főméltóság-viselő is volt, Nagyapja, József az or-szágbírói, dédapja, Miklós – a grófi cím szerzője – pedig az udvari kancellári tisztet töltötte be. Szintén főméltóságot viselő családból származott a második generáci-ós főrend Fekete János gróf, aki György országbírónak volt a fia, és 25 18. századi főméltósággal állt szoros rokoni kapcsolatban elsősorban az Esterházyakkal kötött házassága révén, másodsorban pedig apjának a köznemesi hátterű
főméltóságok-20 Károlyi 2001.
21 Ulrich – Pozsonyi 2009.
22 Erről bővebben: Szijártó 2005: 328–329.
142
Horváth Gyula Csaba kal való szoros rokonságának köszönhetően.23 Ezzel a 25 (vizsgálatunk definíciója szerint) közeli rokon főméltóság viselővel pedig a második helyet szerezte meg.
Látható tehát, hogy a főméltóságokhoz a legközelebbi rokonságban álló két vár-megyei követ a főrendek közül került ki (akik csak kivételesen bukkantak fel a 18.
századi vármegyei követek között), amellett, hogy ők maguk is főméltóságot adó családból származtak.
Kecskeméti Károly Jean Bérengerrel közös munkájában a következőket írja a vármegyei követekről: „ A közélete uraló, bene possesionatinak nevezett jómódú köz-nemesség vármegyénként húsz-harminc, helyenként pedig még több, egymással ro-konságot adó családot számolt. Valamennyien részt vettek a megye irányításában, de ezeknek a családoknak csupán a harmada vagy negyede pályázott nemzedékről nemzedékre követi mandátum megszerzésére.”24 Hasonló kép bontakozik ki az ál-talunk vizsgát vizsgált követek kapcsán is. Rokoni kapcsolathálójukat nézve a követ-kező szerkezeti tagolódás figyelhető meg: Léteznek kisebb, rokonilag szorosabban kapcsolódó csoportok. Ezek általában egy több követet is adó családból, valamint a hozzájuk házasság révén közvetlenül kapcsolódó egyéb követekből állnak, illetve egyes követek szoros házassági kapcsolatából.25 Ezeket a későbbiekben rokoni kör-nek fogom hívni. Némely rokoni kör egymáshoz szorosabban is kapcsolódik vagy közvetlenül, vagy a perifériájukon lévő követeken keresztül, akik ebből következően több rokoni körnek is a periférikus alakjai, viszont közvetítő szerepük révén kiemelt helyük van a rokonságban. Az ily módon összekapcsolódó rokoni köröket rokoni csoportoknak neveztem el. Tulajdonképpen két ilyen van: a dunántúliaké és a fel-vidékieké. Ezen rokoni csoportok több családja főméltóságot is adott a vármegyei követek mellett a 18. század során, így a dunántúliak közül a Fekete, a Niczky és a felsőbüki Nagy család, a felvidékiek közül pedig a Hunyadyak és a Szentiványiak.
Több olyan rokoni kör is található, amelynek egyes vármegyei követ tagjai már nem közeli rokonai egyik 18. századi főméltóságnak sem – azaz kapcsolati értékük magasabb 8-nál –, de a kör többi/másik tagja igen. Ezekben az esetekben nem tör-tem meg a kört, hanem azon tagjait is bevontam a vizsgálatba, akik nyolcas értéknél nagyobbal kapcsolódtak valamely 18. századi főméltósághoz. Így tettem Bossányi Ferenc (9)26 bihari követtel, Kazinczy Ferenc nagyapjával, Vay Ádám (10) hevesi
23 Ez utóbbi rokonságnak a részletes elemzése Horváth 2013.
24 Bérenger – Kecskeméti 2008: 218.
25 Például Csupor József Ádám és Gombos Gábor bácsi követnek ugyanaz a Hoffmann Johanna volt a hitvese. Emellett Csupor József Ádámnak Boronkay József somogyi követ volt a leányá-gi unokája, Gombos Gábornak pedig Zbiskó Mihály bácsi követ a veje.
26 A zárójelbe tett szám a hozzá legközelebbi 18. századi főméltósággal való rokoni kapcsolatai
A 18. századi vármegyei követek rokoni kapcsolathálója követtel és gróf galántai Balogh László (9) Pozsony vármegyei követtel, aki még a grófi címének megszerzése előtt volt vármegyei követ. Marich Tamás (9) Fejér vár-megyei követ apósán, Fejérváry Pál Fejér várvár-megyei követen keresztül a felsőbüki Nagy család rokoni körének leginkább periférikus tagja volt.27 Két kisebb rokoni kör vármegyei követ tagjai is bekerültek a vizsgáltak közé, akiknek mind nagyobb volt 8-nál a hozzá legközelebb eső 18. századi főméltósággal való kapcsolati értéke.
A két Eötvös, Miklós és József szatmári követek közül viszont Miklós is csak 9-es erősségű kapcsolatban áll a hozzá legközelebbi főméltósággal, Majláth József tár-nokmesterrel. Ez az érték éppen hogy a közeli rokonság külső határán van. Mivel a család a XIX. században már maga is adott főméltóságot, nem zártam ki őket a vizs-gáltak köréből. Van egy viszonylag szoros rokoni csoport, amelyet Boronkay József somogyi követ, valamit Csupor József Ádám, Gombos Gábor és Zbiskó Mihály bácsi követek alkotnak, és amelynek a főméltóságokhoz legközelebb álló tagja, Bo-ronkay József is csak 10-es távolságra áll gróf Niczky Kristóf országbírótól, viszont maga a Boronkay család közvetlen összeköttetésben áll a Niczky családdal.
A kapcsolatokat tekinthetjük a főméltóságok oldaláról is. Fekete György ország-bírónak az apja, György – Veszprém vármegye képviseletében – és a fia, János – Csa-nád képviseletében – is vármegyei követ volt a 18. század során, így a főméltóságok közül neki voltak a legszorosabb kapcsolatai – két elsőfokú rokonság – a vármegyei követekkel. A vármegyei követek vizsgált csoportjával való átlaga (11.86) alapján vi-szont már közel sem került be az élmezőnybe, ami azt mutatja, hogy sok viszonylag távoli kapcsolata is volt. Az átlag alapján Majláth József tárnokmester áll legközelebb a vizsgált országgyűlési követekhez 10,29-es értékkel. A főméltóságok közül Koller Ferenc személynöknek és a külhoni származású Otto Christoph Gottlieb von Volkra kamaraelnöknek egyaránt 11-es értékű volt a kapcsolati értéke a hozzá legközelebbi rokoni kapcsolatban álló vármegyei követtel. Koller esetében ez Majláth József hon-ti követet, későbbi tárnokmestert, Volkra esetében pedig Beniczky László zólyomi követet jelentette. Ők egyébként a főméltóságok rokoni körének is a perifériáján helyezkedtek el. Rajtuk kívül még két főméltóságnak esett a legközelebbi vármegyei követtel való kapcsolata a szoros rokonságot jelentő 8-as értéken kívülre. A szin-tén külhoni származású Johann Ignaz Viechter von Grueb kamaraelnöknek Berényi György baranyai követtel volt 9-es kapcsolati értéke és Balassa Ferenc bánnak szin-tén Beniczky László zólyomi követtel volt 9-es kapcsolati értéke. Négyüket kivéve tehát minden főméltóságnak volt legalább egy szoros rokoni kapcsolata vármegyei követtel.
értékét mutatja
27 Lásd a 2. ábrát.
144
Horváth Gyula Csaba A vizsgált vármegyei követek közül Bossányi Ferenc bihari követ az egyetlen, aki-nek nincseaki-nek közeli rokonai a többiek között. Ez első látásra azért is tűnik megle-pőnek, mivel a Bossányi család három másik tagja is a vizsgált csoportban van: Imre, József és Gábor nyitrai követ, ráadásul 28, 25 illetve 22 közeli rokonnal a többiek között. Ráadásul Imre 28 közeli rokona Okolicsányi László liptói követtel együtt holtversenyben a harmadik helyet jelenti Sándor Adalbert szintén nyitrai követ 30 és Almásy Pál hevesi követ 29 közeli rokona mögött. A jelenség oka az, hogy Bossányi Ferenc a család egyik távoli, a többitől földrajzilag is elszakadt ágából származott.
Emellett még a bácsi rokoni körnek (Csupor József Ádám, Gombos Gábor, Zbiskó Mihály bácsi követ és Boronkay József somogyi követ) van két olyan tagja, Zbiskó Mihály és Gombos Gábor akiknek csak a saját rokoni körükön belül van szoros kapcsolta. Ezt a kört Csupor József Ádám kapcsolta a Festeticsekhez és Bo-ronkay József a Niczkyekhez.
A 30 közeli rokonával a lista élén álló Sándor Adalbert ez alapján a felvidéki kö-vetek központi alakja: sógora volt Hunyady László személynök, fia, Sándor Pál pedig a személynök öccsének, Hunyady András alnádor, barsi követnek a leányát vette el, így került szoros kapcsolatba a 18. század során négy vármegyei követet is adó Hu-nyady családdal. Sándor Adalbert veje volt Bossányi Gábor nyitrai követ, a menye pedig Bossányi Kriszta, Bossányi Imre nyitrai követ húga. Ezzel pedig a szintén négy követet adó Bossányi családdal került kapcsolatba.28 Unokája 1760-ban a későbbi országbíróhoz, Szentiványi Ferenchez ment hozzá. A Szentiványiaknak maguknak is kiterjedt és szoros rokonságuk volt a vizsgát országgyűlési követek között. Ferenc országbíró nagybátyja, Ferenc liptói, unokatestvére, János pedig barsi követ volt.
Házasság révén volt a nagybátyja Dvornikovich Miklós liptói és Batta Pál nógrádi követ. Előbbinek pedig veje volt Okolicsányi Antal liptói követ. Az Okolicsányiak, amellett hogy öt vármegyei követet is adtak a 18. század során, többszörösen is szo-ros kapcsolatban álltak a Klobusiczkyakkal – Pál zempléni követ veje, Klobusiczky Imre, József Pest-Pilis-Solt vármegyei követ volt, illetve Okolicsányi László liptói követ unokája, Szirmay Róza az előbb említett Klobusiczky József Pest-Pilis-Solt
Házasság révén volt a nagybátyja Dvornikovich Miklós liptói és Batta Pál nógrádi követ. Előbbinek pedig veje volt Okolicsányi Antal liptói követ. Az Okolicsányiak, amellett hogy öt vármegyei követet is adtak a 18. század során, többszörösen is szo-ros kapcsolatban álltak a Klobusiczkyakkal – Pál zempléni követ veje, Klobusiczky Imre, József Pest-Pilis-Solt vármegyei követ volt, illetve Okolicsányi László liptói követ unokája, Szirmay Róza az előbb említett Klobusiczky József Pest-Pilis-Solt